Belépés
yulchee.blog.xfree.hu
"Ráleltem egyfajta nyugalomra, egy új érettségre... Nem éreztem magam jobbnak vagy erősebbnek másoknál, csak hirtelen nem számított hogy mások szeret... Hódiné Gabi
1955.09.08
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
Komáromi János: Ünnep
  2013-12-23 20:00:27, hétfő
 
 


Komáromi János: Ünnep

ha ünnep jár a világban
minden milyen furcsa lesz
azt hisszük most minden bánat
egykettőre semmi lesz

ünnep jön és ünnep múlik
azután elér a "rend"
végleg semmi nem változik
sem kívül sem "odabent"

nem értjük már a lényeget
nem érezzük a csodát
nem éljük át többé soha
Ünnep igaz "mivoltát"

szemünk mered úgy bámulunk
kezünkkel tapogatunk
hallgatunk és hallgatózunk
de semmire nem jutunk

hol az Ünnep? - kérdezgetjük
választ sehol nem lelünk
mind örökre elveszett hát
az Igazi Ünnepünk?

talán mégis van még remény
ha jó helyen keresünk
néhány percre csendben vagyunk
és nyugodtan leülünk

másként dobban ekkor a szív
felébred a Lélek is
egy perc nyugalom kell csupán
felébred az Ünnep is

gondolatban kezet nyújtunk
így egymáshoz elérünk
rájövünk hogy csak "Egymásban"
lehet Igaz Ünnepünk
 
 
0 komment , kategória:  Komáromi János (koma)  
Komáromi János : Ezt jelented...
  2013-01-31 08:44:51, csütörtök
 
 


Komáromi János : Ezt jelented...



Szem fénye sötét éjszakában,
szív hangja csönd udvarában,
mosoly a kín kapujában.

Ezt jelented nekem.

Vízcseppek cserepes ajkakon,
hűs kéz gyöngyöző homlokon,
Nap fénye fagyos csúcsokon.

Ezt jelented nekem.
 
 
1 komment , kategória:  Komáromi János (koma)  
Komáromi János:Van amikor…
  2012-08-28 07:16:53, kedd
 
 


Komáromi János:Van amikor...

Van amikor fáradt virágok
tövén ül meg a csend.
Lehullt szirmok számolják
a gyorsan elmúló éveket.
A vén idő némán megáll,
ha meghallja sóhajod,
hajad szálai között
kócos napsugár oldalog.
Van amikor sápadt fényből
sárga lángcsóva tör elő
és csillagokat rajzol
a földre: múlt, jelen és jövő.
A mindenséget egyetlen sima
kavicsként kezedbe foghatod,
de nem tudhatod soha
mit hoz majd a holnapod.
Van amikor zajos ünnepek dala
úrrá lesz a közönyön,
mindennapok fakó árnya
egy-egy napra elköszön.
Fényes hangok csillogása
hullámzik és körbefon,
mint gyermeket az anyja
ringat, átölel és ölbe von.
Van amikor csendes álom
kínzó vágyat rejteget,
néma sikoly repeszti szét
a legmagasabb hegyeket.
Az ifjúság, könnyű madár
múlt napokon átsuhan,
gyenge kézzel simogatnánk
itt tartanánk boldogan.
 
 
0 komment , kategória:  Komáromi János (koma)  
Komáromi János − marék h
  2011-03-29 20:57:04, kedd
 
 


Komáromi János − marék homok


egy marék homok
csak ennyit sodor feléd a szél
csupán egy marék homok
de minden szemcse csodákról mesél

az Időről suttog az egyik
másik a Múltról regél
egy porszem a Jövőről
egy az Álmaidról beszél

mindenik egy rész belőlem
e marék homok én vagyok
csak vágy voltam egykor
csak por leszek ha meghalok

a mérhetetlen sóvárgás szült
befogadott az érzékelhető
parányok rejtik most életem
összeterelt a Sors, a nagy Tervező

tenyeredben megtarthatod
szél sodorta anyag-létem
láthatod csak ennyi vagyok
Semmiség a Mindenségben
 
 
0 komment , kategória:  Komáromi János (koma)  
Komáromi János: Az a nevetés..
  2010-10-08 18:05:25, péntek
 
 


Komáromi János: Az a nevetés....

nevetés ült a felhőt rejtegető égre
és kékre festette a levegőt
de hiába kerestem a nevetőt
csak a hang...
az visszhangzott a fülemben

az a nevetés...
hogy megváltozott...

valaha tisztán csengő kacagás volt
édes öröm
még a hang is csókolt
becézett
és jó volt minden rezdülés
mert lelkemig ért
hiszen értem csendült
nekem szólt

később huncut kuncogássá változott
incselkedő
szívet borzoló
izgató titkokat súgó dallammá
ígért mennyt
és adott poklot
de aztán felemelt
és a forróság ahogy átölelt
már nem a pokol tüze volt

majd udvariassá vált
megszokottá
ott volt ha kellett
de többre már nem tellett
néha még kicsit simogatott
kicsit még melegített
de már valahogy mégsem volt jelen

azután kicsit más színt kapott
az a valaha tisztán csengő
őszinte árnyalat
hogy megkopott
és egyszerre szinte vágott
olyan éles lett a belerejtett gúny
még az emlékétől is...
dühöm újra kigyúl

de rosszabb is jött
a közöny
amikor már csak másokkal nevetett
s ha elment talán
már nem is köszönt
csak intett
vagy mormogott szavakat
és a vidámság mindig ott maradt
ahova elvitte
és mosolya a közönybe ragadt

de mégis
most az a felhőkre ült nevetés
milyen sokat jelent
még nem fedte el a feledés
mert amit az évek a szívbe bele véstek
az bármilyen kevés
mikor már semmi nincs
akkor ismét
kellene még
...az a nevetés
 
 
0 komment , kategória:  Komáromi János (koma)  
Komáromi János:Hiszen elmúlt
  2010-03-30 07:42:51, kedd
 
 


Hiszen elmúlt
Komáromi János

hiszen elmúlt már az a régi csók
amikor szikrákat szórt
havas úton az utcalámpa-fény

hová lett az a meleg
amit kesztyűben őrizgettünk
hogy ne fagyjon át a szívünk

leheletünk harcban állt
a hideg sötéttel és lustán
fehér felhőként tovalebegett

elmúlt már az az idő
sehol sincs már a múlt
minden gyerekkori emlék megfakult

eladtuk már ezerszer
azokat a téli álmokat...
most csak a szellő simogat

és dalt is csak a csillagok
dúdolnak ott fent
és a dallamot is csak én hallom
ott bent...
 
 
0 komment , kategória:  Komáromi János (koma)  
Komáromi J:Csillag-lepel
  2009-07-17 22:45:31, péntek
 
 


Csillag-lepel


a motoszkáló csillag-leplet
vállára veszi az éjszaka
miközben ezüst fóliát húz a tájra
a Hold hideg sugara

mozdulatlan lélegzetem
valahogy torkomba szorult
alszik a rezdülés
az élet a felszín alá bújt

alig-létező mélységben még dobban
érezni a lüktetést
az időtlen távolok
lábunk alatt őrzik az érverést

ösvényein a jég-tiszta éjszakának
csillag-morzsák vezetnek át
hiába rejtőzik el a Világ
mégis látom... amit senki se lát

időtlen képeket rajzol az égre
tér nélküli látomás
a változatlan mozdulatában
kél hallhatatlan suttogás

mintha nem is lennének csillagok
és fényük sem szúrna úgy
mintha nem is lennének célok
és mégis hozzájuk vezetne az út

mintha én sem lennék sehol
és Te sem lennél nélkülem
mintha ott lennék mindenütt
és a Minden itt lenne velem

csillag-lepelbe burkolom most
az egységgé vált életet
és a Mindenséget befogadva
elfelejtem... külön-létemet

Szerző: koma
 
 
0 komment , kategória:  Komáromi János (koma)  
Komáromi J:Gyermekek vagyunk
  2009-07-09 10:43:16, csütörtök
 
 


Komáromi János:Gyermekek vagyunk

gyermekek vagyunk
és mosolyunk még
gondtalan, mint
ahogy tova suhan
a felhőket hajszoló
könnyű nyári szellő

gyermekek vagyunk
és szemünk még
úgy csillog, mint
kristály-levegőjű éjszakákon
a téli csillagok
amikor mindent
fehér szikrák borítanak
és hallani véljük
amint a Hold fénye
a hólepelhez ér

gyermekek vagyunk
és könnyeink még
úgy csordulnak, mint
harmat halványzöld
levél nyelén, míg
végül a hegyéhez ér
és zuhanni kezd

gyermekek vagyunk
és lelkünk még
oly ártatlan, mint
cseresznye virág szirma,
mint érintetlen
tó, ha felszínéhez
gondolat sem ér, vagy
mint a csend,
mint az időtlen,
a mindent átfogó tudat,
amikor az örökkévalóság
mindent átitat

gyermekek vagyunk
és hitünk valósága
meséink ábrándjaival
keveredve alkot
egy szép, egy új világot
és elhisszük, hogy
jó lesz a rossz, ha
megszagol egy
szép virágot

gyermekek vagyunk
és ha felnövünk...

...talán bele is halunk
 
 
0 komment , kategória:  Komáromi János (koma)  
Komáromi János SZELLŐ ÉS SZÉL
  2009-05-04 20:13:28, hétfő
 
 


Komáromi János
SZELLŐ ÉS SZÉL

a szellőt figyeltem...

pajkosan futott végig a kerten
megérintett minden virágot,
minden szirom selyméből
színeket szívott magába
és vitte, vitte nevetve...

fiatal még... gondoltam...

és a szél jutott eszembe...
 
 
0 komment , kategória:  Komáromi János (koma)  
Komáromi János Marék - homok
  2009-04-30 20:22:12, csütörtök
 
 


Komáromi János

Marék - homok


egy marék homok
csak ennyit sodor feléd a szél
csupán egy marék homok
de minden szemcse csodákról mesél

az Időről suttog az egyik
másik a Múltról regél
egy porszem a Jövőről
egy az Álmaidról beszél

mindenik egy rész belőlem
e marék homok én vagyok
csak vágy voltam egykor
csak por leszek ha meghalok

a mérhetetlen sóvárgás szült
befogadott az érzékelhető
parányok rejtik most életem
összeterelt a Sors, a nagy Tervező

tenyeredben megtarthatod
szél sodorta anyag-létem
láthatod csak ennyi vagyok
Semmiség a Mindenségben



 
 
0 komment , kategória:  Komáromi János (koma)  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
2019.05 2019. Június 2019.07
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 56 db bejegyzés
Összes: 12857 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 45
  • e Hét: 1554
  • e Hónap: 7674
  • e Év: 71484
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.