Belépés
kohlinka.blog.xfree.hu
Lehet, hogy fentről többet látni, de a jajszó már nem hallatszik olyan élesen. Szendrei Klaudia
1958.03.07
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/6 oldal   Bejegyzések száma: 54 
Egy szegény polip története
  2019-01-06 00:58:51, vasárnap
 
  Vincze Miklós: A Városligetben egykor óriási bálna is várta a látogatókat

,,A május végén hirtelen beköszöntő nyár áldozatává vált többek közt a négy polip is, melyekről a Vasárnapi Ujságban megjelent, egyikük nézőpontjából leírt történet is szól:
Egy szegény polip története... by on Scribd

Egy szegény polip története
Saját előadása után.

Isztria köves partjain, a rovignói vizekben születtem. Apám a jobbmódu polipok közé tartozott: lakásunk a part elágazó oduiban volt, a hová halász keze nem nyúlhatott. Anyámmal néha-néha egy tengerbe sülyedt nagy lyukas fazékba rándultunk ki, a melyet apám anyósa, illetve nagyanyám részére kényelmes nyaralónak rendezett be.
Nevelésemről is gondoskodtak szüleim: egy sebesült s így gyors úszásra képes branzin volt a nevelőm, a ki írás-olvasásra, az állatvilág történelmére, a Linné-féle heraldikára, tornára, a halászokkal szükséges fortélyokra és fogásokra, stb. tanított. Nevem volt Octupus vulgaris L., ,,rovignói" predikátummal. Felserdült koromban egyszer messze elbarangoltam és kedvtelésből a körülöttem sűrűen uszkáló szardellákra későn vettem észre egy nagy csónakról a fenékig leereszkedő hálót, a melynek szemei között megakadtam. Hiába volt minden erőfeszítésem, a háló a többi benn lévő állatokkal a part felé vonszolt. Oh mennyi erkölcsi kín! Az ijedtség a homlokomra kiverte a nyálkás verejtéket. Eszembe jutott nagyanyám elbeszélése, a mint egyszer szintén hálóba kerülve, a halászok őt több társával a partra vonszolták, ott a szegényeket felvágták, és a sziklához ütötték-verték, hogy testük puhábbá váljék, és végre egy forró vízzel telt bográcsba dobták. Nagyanyám elég szerencsés volt ezalatt a kavicson mászva, a tengerbe visszajutni, s mire észrevették, szerencsésen el is úszott és egy barlangos sziklafalba bujt.
Szerencsémre a parton nem égett a tűz, nem volt ott bogrács, csak több kisebb-nagyobb vízmérő, a melyek egyikébe engem betettek, és egy nehéz fedővel befödtek. Sötét éjjel lett körülöttem, és elaludtam. Mire fölébredtem, egy nagy medencében találtam magam, melynek mellső lapja üvegből volt, hátul pedig kövek voltak elhelyezve, a melyek közé bújtam. Oldalgó rák is bőven volt a sziklákon eledelül, friss tengeri víz özönlött a medenczébe, és én elég jól éreztem volna magam, ha nem láttam volna két urat, a kik folyton rám mutattak. Beszédükből megértettem: ,,Ungarn, Austellung, aquarium" és a hajókról a tengerbe esett napi lapokban olvasottak után és földrajzi ismereteim alapján tisztában voltam a helyzettel: téged a szép aquariumból el fognak vinni, messze-messze Budapestre, a ,,tenger csodái" közé, a szobai apró aquariumokba.
És csakugyan észre sem vettem, a mint egy ügyes kezű szolga merítő hálójában, a következő perczben pedig egy dézsafélében találtam magam. A mi most következett, az égbekiáltó igazságtalanság volt. Az egyik úr elővette nemesi oklevelemet, és egy felsőbb magyar kir. hatóság nevében törülte belőle régi ,,rovignói" predikátumomat, oda írva helyébe a quarnerói-t. Azután bepakoltak, vasútra vittek, és hosszú rázás, döczögés után újból csend lett: a dézsából egy szűk medencébe dobtak, melynek falai üveggel voltak kibélelve, a fenekén pedig homok volt. Semmi szikla, semmi barlangféle, a hová elbújhattam volna, a nagy világosság bántott, és kínomban egészen fehérre változtattam meg azelőtt azelőtt ibolya színemet. Egy madrepora korall csontváz, a mely nem tudom, hogyan került oda az Indiai Óceánból a Quarnero tenger csodái közé, gyönge árnyékot nyújtott, tehát oda húzódtam meg, és szemléltem a szemlélni valót.
Volt a félméter hosszú medenczében még három poliptársam, de hogyan viselték magukat:a mellső üvegfal elé mentek, mutogatva nyolcz lábukat az azon kívül álló és őket bámuló lényeknek, a kiknek csak két lábuk van, és a mint a szolga felülről egy-egy rákocskát bedobott, azon veszekedni kezdtek, mire a kétlábú lények nevetve és bámulva kiabáltak: ,,De pompás, de gyönyörű, de nagyszerű, de borzasztó szép, de rémszép" stb. Röstellettem társaim viseletét és tovább vizsgálódtam: észrevettem, amint búsan felém úszik egy csevoló, egyre dünnyögve: ,,az ugrás sem használ". Nevén szólítottam, de ő büszkén azt felelte: ,,Fejes Bömbösz vagyok, megmagyarosítottam a nevemet, sokba, ötven halpénzembe (pikkely) került, a míg Solymásy úr a nevemet a tengerészeti hatóság kiállítási katalogusában publikálta." ,,Hát a többi itt lévő tengeri állatok is megmagyarosították a nevüiket? - kérdeztem. ,,Igen, de a legtöbb kénytelenségből vagy hosszú rábeszélés után. Látod - folytatá - a homokba furakodó halat? A nagy világosság miatt egészen fehér, de a nagy tengerben piros színű szokott lenni, az most sárkányfej vagy ripacs, nálunk skarpenának hívják. Annak a falra festett négyfogú gömbhalnak most fahák lett a neve. A szemközti medencze fenekére esett döglött hal pedig Solymásy úr szerint a fogas durda, míg azelőtt dantelnak vagy egyszerűen tengeri fogasnak hívták, Hermann Ottó természetbúvár úr azonban szintén helyesebben ,,durbincs"-nak mondja. - ,,Amott a másik döglött példányra ráismersz-e?" - ,,Szegény szkombro" felelém. - ,,Dehogy szkombro, sokkal czifrább, tündökrő simándok névre tett szert. Vajjon mit szól hozzá a természettudományi társulat, és mit szól majd a ,,Nyelvőr", ha ennek a tömeges névmagyarosításnak neszét veszi." - ,,Hát ez a két úszó halacska, nem aranyos durbines, vagy szada-e?" ,,Az volt, mikor idehozták, de jelenleg aranyhodas spár a neve." ,,Hát amott annak az egyetlen csemegeráknak mi a baja, hogy úgy reszket?" ,,A szkamplit gondolod? Az most norvég rák és nem azért reszket, mintha a hideg norvég fjordokra gondolna, de mert szemtanuja volt, a mint az ugyanazon medenczében lakó botrogok (a zacskós, oldalgó rákok) három társát megették. - De ez a tüskés féreg mit alkalmatlankodik itt?" - ,,Hiszen az nem féreg - mondám én -, hanem tengeri sün." - ,,Igazad lehet, de most a férgek közé sorolták."
Mély hangú morgás szakította félbe beszélgetésünket. Egy mozgó hal (anzoletta) vetődött felénk, és dünnyögni kezdett: ,,A magyarosítás még hagyján, de az a sok rágalom, a mit a tengerészeti pavillon katalogusában rádiktáltak a közönségre, a ki mindezeket készpénz gyalánt kell, hogy vegye: nee sutor, nee sutor,... tor... or...rrr." Az anzoletta kellemetlen mozgása egész idegessé tett, menekülni kezdtünk, de ő belső nazóinak sugaraira támaszkodva, utánunk biczegett, s emígyen folytatá: ,,A delfinről azt állítják, hogy repülő halakkal táplálkozik, szegény éhen halna! A carcharodon czápát 12 méter hosszúra nyújtották ki, holott maximum 7 méter. A delfinhúst ezentúl csakis Zenggben szabad elárusítani! A Mitil-kagylók ezentúl ős magyarok mintájára vándor életet fognak folytatni! A halászó ördögök ezentúl két méternyi ,,hosszt" is elérnek és homlokukra giliszta-alakú csápot tűznek. A csillagvizsgáló ezentúl kellemetlen szagú lévén, vége a jó brodettóknak (halászlé). A mérges szúrású szkarpena ezentúl bárányszelídségre tészen szert. A nagy tengeri rák kihalóban van. A fejszehalat holdnak deklarálják és téged, kedves polipom, téntaféreg név alatt írnak le."
A mozgás gúnykaczajjá vált, én a gyávára vetettem magam, egy szívókás karommal meg is ragadtam és fejem fölött ráztam a vízben, - de azonnal eleresztettem és visszavonúltam, mert a kétlábú lények a medencze elé sereglettek egyre azt kiáltva: ,,De pompás, de nagyszerű!"
A közben a fejünk felett megláttuk a szolga karnélküli fejét, a ki egy zsinegre kötött kis zscskós rákot a vízre lebocsátott. ,,Va manyár fritole di Kosztrena! Siess, egyél kosztrenai fánkot - szólt olaszul a csevoló -, mert különben éhen halsz. Nézd társaidat, hogy fognak tornászni, hogy fognak veszekedni, és mulattatni a kétlábú ellenségeinket, csakhogy egy-egy falatkához jussanak!"
De bizony hiába nógatták társaimat, egy se mozdúlt, nehéz lélegzetet véve lapultak a medencze oldalfalaihoz, mire a nézők zúgolódva széjjelmentek. Csevoló barátom is elúszott, hogy fölszedje a szolga által beejtett morzsákat.
Lassanként elszundikáltam, mert úgy éreztem, hogy az utazás fájdalmaitól fájni kezdett a fejem. A naplómat holnap folytatom...

...Másnap olvastuk a lapokban, hogy a tenger csodái közül mind a négy darab polip jobb létre szenderült. - Eddig tart a szegény polip története.





 
 
0 komment , kategória:  Állaatokról  
A remeterák
  2019-01-05 22:47:50, szombat
 
  A Vasárnapi Ujság az akváriumról szóló cikke az állatok némelyikéről tökéletes leírást is adott, de ezek közül is messze kiemelkedik a remeterákról írt néhány bekezdés:



“Igen élénk kis portéka, vigan éli a világát a tenger sós vizében s nem is volna egyéb baja, csak hogy épen csupasz az egész teste, nincs olyan kemény pánczélja mint egyéb rák atyjafiainak. Már pedig így hamar felfalná az a sok mindenféle torkos tengeri szörny, a mi itt is úszkál százával a szomszédos medenczékben. Hát még a nagy tengerben! A kis rák tehát így gondolkozik: ha nekem nincs pánczélom, van másnak, s belebúvok abba! És úgy is cselekszik. Talál a tenger fenekén elég üres csigahéjat, a melyből már kipusztúlt a gazdája - s szépen belebúvik valamelyikbe. Ez lesz ezentúl a háza, ezt czipeli magával mindenfelé, s ebbe húzódik be, ha valami veszedelem fenyegeti. Igen, de a tengeri rózsa, úgy látszik, bölcsen ismeri a kis rák eme szokását s nem késik azt hasznára fordítani. Szépen odacsúszik egy ilyen csigahéjhoz, a melyben rák tanyázik, rá tapad erősen, aztán ettől fogva a kis rák, mint valami ingyen fuvaros czipeli a tengeri rózsát előre-hátra, útaztatja szépen a homokos fenéken, a nélkül, hogy a ravasz rózsának csak mozdulnia kellene."
 
 
0 komment , kategória:  Állaatokról  
Kohut Katalin: Egy az utunk
  2015-02-17 09:51:05, kedd
 
  Kohut Katalin: Egy az utunk

Amír kutyám nézz szemembe,
szeretlek én hűségesem,
kutya szíved a szívemen,
barátom vagy szép levente,

hősöm, őröm, játszótársam,
a mindenség öröm játszik
velünk, néha felhő látszik,
s aggódsz értem, hű bajtársam.

Huzigálunk és labdázunk,
bújócskázunk is szertelen,
repülnek az évek velem
te melletted, egy az utunk.

2015. február 17.



 
 
0 komment , kategória:  Állaatokról  
Cica szerelem
  2010-10-22 08:35:28, péntek
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Állaatokról  
Papucsállatka
  2010-10-13 07:50:47, szerda
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Állaatokról  
Pingvinlesen
  2010-07-31 21:08:27, szombat
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Állaatokról  
Sün vagyok. Óvatosan vezess!
  2010-07-17 21:15:54, szombat
 
  Most tavasz/nyár van, napsütéssel, virágokkal .... és ilyen kis élőlényekkel.


Szevasztok mindnyájan, átlag autósok ....és rallyzók!

Most azért jöttem, hogy megkérjelek mindnyájatokat: legyetek nagyon óvatosak, amikor kint kocsikáztok.

Azért most, mert most tanulok meg kint járkálni.

Megkérlek, hogy légyszives ne üss el!
.

 
 
0 komment , kategória:  Állaatokról  
Utazás kutyával
  2010-06-11 08:14:16, péntek
 
 

Utazni nagyon jó - hát még ha kedvencünk is velünk tart! A gondtalan utazás és kellemes pihenés érdekében azonban feltétlenül ismernünk kell az állatok utaztatásával kapcsolatos szabályokat, lehetőségeket és a helyi viszonyokat.

Az Európai Unió tagországaiba utazó kutyáknak rendelkezniük kell egyedi megjelöléssel (chip vagy tetoválás) és állatútlevéllel. Ennek kiállítását és regisztrációját is az állatorvostól kell kérnünk. Az okmányt nem helyettesítheti más, még az oltási könyv sem.

Utazáskor nagyon jó szolgálatot tehet a szállítóbox, amelyet helyesen használva a kutya mintegy ,,mobil kutyaházként" értelmez. Ha jó előre megismertetjük a kutyával a boxot, már otthon hozzászoktatjuk a használatához, akkor a kutyánk az idegen, ismeretlen helyen is biztonságban fogja magát érezni benne.

Milyen boxot válasszunk kedvencünknek? Mindegyiknek megvan a maga előnye és hátránya. A textil szállítóbox előnye, hogy kis helyen elfér, könnyű és összecsukható. Hátránya, hogy a kutya hamar rájön, hogy egyszerűen ki lehet szabadulni belőle, ha kirágja a bejáratot, ezért nem minden kutya szállítására és elszállásolására alkalmas. A műanyag box kényelmes utazást biztosít kutyánknak, emellett könnyen tisztítható. Hátránya, hogy általában nem csukható össze, igaz két részre szedhető, és a két fél box egymásba csúsztatható, így jóval kevesebb helyet foglal el, amikor használaton kívül van. A fém szállítóketrec strapabíró, életre szóló darab, összecsukható - ugyanakkor nehéz, és nagyobb kutya esetén még összecsukva is igen nagy helyet foglal el a kocsiban. Hogy kissé otthonosabbá tegyük kedvencünknek, lehet rá borítást vásárolni, és kiegészíthető szivacsbetéttel . A box mindig akkora legyen, hogy a kutya fel tudjon állni, meg tudjon fordulni benne, kényelmes legyen a számára.

Ha megérkeztünk, akkor pedig végre feltárulhat a box ajtaja, és elkezdhetjük egy új világ felfedezését, a kedvencünkkel együtt!

A Fressnapf 27 magyarországi üzletében nagy választékkal várjuk mindennel, amihez szüksége lehet a kutyával való utazáshoz. Nagyon kellemes nyaralást kívánunk minden gazdinak!

Forrás: risztina eypercese
 
 
0 komment , kategória:  Állaatokról  
Kutyák a strandon
  2010-06-02 09:21:51, szerda
 
  Link  
 
0 komment , kategória:  Állaatokról  
Szükség van fényképezőgépre 2
  2010-06-01 11:09:42, kedd
 
 































 
 
0 komment , kategória:  Állaatokról  
     1/6 oldal   Bejegyzések száma: 54 
2019.04 2019. Május 2019.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 3 db bejegyzés
e év: 28 db bejegyzés
Összes: 6899 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 40
  • e Hét: 151
  • e Hónap: 4000
  • e Év: 47459
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.