Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll . . . . ! ! ! Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 35 
Bárd Oszkár: Búcsú a fáradtságtól
  2018-07-16 07:19:45, hétfő
 
  Bárd Oszkár:

Búcsú a fáradtságtól


Eredj.
A mélyben lent
már szűrődik az új elegy,
a friss, a szent:
a munkavágy.

Az ágy
magából már kidob
s pereg a dob.
Már mi se fáj.

Elég,
hogy tétlenül
szaladt el annyi kikelet:
a cél feszül
a szív felett.

Elég.
A tompa hang
zord máglyáján minden felég.
Mivégre pang
A vér, a lang?

A tett,
giling-galang,
nagyon sokáig szenvedett,
Kigynut a hegy !
Borúm, eredj.

Eredj.
A tiszta tó
varázsvizében megferedj:
az égi kegy
oly biztató.

S jövel,
ha vágysereg
szívében bibor esküvel
a friss titok
felbizsereg.

Jövel,
ha tűz lobog
s, mert korhadtak, özönivel
ha dőlnek el
az oszlopok.

Eredj, erőtlen életem !


Magyar Minerva 1930.
 
 
0 komment , kategória:  Bárd Oszkár  
Bárd Oszkár: Az igaz Jóság eljön még vajjon?
  2018-05-29 07:22:09, kedd
 
  Bárd Oszkár:

Az igaz Jóság eljön még vajjon?


Mert ez nem az. A búgó orgonának
alig pár sípja zeng, a többi holt,
a vágy telitett, dús kovakövéből
erőnk eddig mily kis lángot csiholt !
Nem jóság ez, csak annak halvány póza,
lengés szelídrefestett léghajón,
hát vallatom magam e csöndes órán:
az igaz Jóság eljön még vajjon ? . . .

Kell jönnie. Ily nagybeteg világban
kiút számunkra másutt hol legyen?,
a jóság egy parancsolatját hozza
új próféta új sinai-hegyen !
Ne féljetek az aranyborjú-láztól,
ne sopánkodjatok a sok bajon,
elmúlik minden rossz, ha el a kérdés:
az igaz Jóság eljön még vájjon ? . . .

Tudom, magamon kéne megmutatni,
hogy miként lesz a pózból szent való
s az öntelt, prédikációs harangból
miként jön halk hang: béke, gingaló,
magamon kéne megmutatni s nem megy,
még darabos, durva a sóhajom
s jövőm titkába kételkedve kémlek:
az igaz Jóság eljön még vajjon ? . . .

Egy emlékem van, - hol szereztem s merre,
ki tudja már? : - Krisztus, kenyérszelő,
öreg, nagy vászon, minden színe: Isten
s akárhogy nézed: Ő, ezerszer Ő,
nemcsak az arc, kezében még a kés is,
jósággal áll a friss kenyérhajón !
Ez kellene ! Azt súgja meg sorsom,
hogy ez a Jóság eljön még vajjon ? . . .

Ez egyszerű, e nagy szavaktól mentes,
személytelen és összefoglaló,
mit meg nem változtat, ha nem igényli,
e minden titkon túlnövő való,
kevesebb s több e bomlott végtelennél,
varázstilinkó pokoli zajon,
mondjátok meg, kortársak, tönkrementek,
úgy-e eljön ? . . . Hogy rontjuk meg vajjon ? . . .

Magyar Minerva 2. (1931)
 
 
0 komment , kategória:  Bárd Oszkár  
Bárd Oszkár: Jubileum.
  2018-02-26 09:14:02, hétfő
 
  Bárd Oszkár:

Jubileum.


Huszonöt évvel ezelőtt jelent meg
az első könyvem: balga verskötet
s azóta egyre csiszolni igyekszem
a faragatlan, durva nyers követ.

Huszonöt év. Harcos, nehéz idő volt,
Európa is megrokkant bele,
de lelkem most is ifjú és rugalmas
és titokkal van színültig tele.

A világrengető szimfóniához
nem készük el, igaz, csak pár etűd,
de úgy érzem már, minden Szépség egy csak,
ha makulátlan tűz az, ami fűt.

Huszonöt évvel ezelőtt jelent meg
az első könyvem, s ahogy figyelem,
némán tisztelgek, hisz azt cselekedtem,
amit az Idő parancsok velem:

Korunk s a lélek halk harmóniái
között kellett építnem tág hidat,
a feltűnési viszketeg helyébe
így nőtt valami mély, mély áhítat.

Erdélyi Helikon 1937.
 
 
0 komment , kategória:  Bárd Oszkár  
Bárd Oszkár: Virágnyelv.
  2018-02-16 07:50:04, péntek
 
  Bárd Oszkár:

Virágnyelv.


Virágnyelv ez is: ehelyett "Imádlak!"
azt mondom Néked: "Hideg van, ügyelj!" ;
szerelmes szókkal hívni sohse hívlak,
de készen vár mellettem puha hely;
nem gügyögök, nem fulladozom, sírok,
romantikusát sohse esküszöm,
csak megfogom a kezed s általviszlek
Sátán viharján s álnok, torz tűzön.

Virágnyelv ez is: csillagot lehozni
nem Ígérek ezentúl sem Neked
s megrántom váltam, mikor azt mesélik,
X Y-ért s viszont hogy eped;
én összeszídlak, ha az abszolutunk
lazulni kezd: az úgy van csak, ha ép,
s ki azt mondaná, nézzem el hibádat,
azt megvetem: becsületedbe tép!

Virágnyelv ez is, férfiasan burkolt,
nem "mézillat" , "mennyország" s "csodató",
nem bódult s végkimerülésig édes,
de van: itt van s holtig megbízható;
Isten benne földi illatot hordoz,
bánatainkat velünk cipeli:
virágnyelv, élet: örömmel és kínnal
nagyon egyformán van olykor teli.

Most sem keresek varázsos igéket;
Neked tudnod kell, mi mögött mi van,
s ha nem tudnád, elvesztettük a játszmát,
a gyermekek, én, Te, mindannyian,
hiszen a szók csak annak mondnak újat
ki mellett a szív hamis tanú lett
s ott úgyis mindegy szónoklat, virágnyelv:
hazug szentség és hamis amulett !

Neked tudnod kell, hogy mi mit takar bent
s hogy az, ha szólok: "Végy kendöt, ügyelj!",
imádlak-oknál százszor több s örökre
vár mellettem készen a puha hely;
a hétfejű sárkánynál szörnyűbb rémek
állnak olykor utunkba, esküszöm,
de megfogom a kezed s általviszlek
Sátán viharján s álnok, torz tűzön.

Magyar Minerva 1931.
 
 
0 komment , kategória:  Bárd Oszkár  
Bárd Oszkár: A "Fekete kolostor" margójára.
  2017-12-13 08:09:45, szerda
 
  Bárd Oszkár:

A "Fekete kolostor" margójára.

Kuncz Aladár emlékének,
nagy szeretettel.


Az őrületnek fehér bástyájáról
nézel s nem merem felnyitni a számat:
a közelben borzalmas távol tátong
s megkínzott földön halk glória támad.

Kámzsa van Rajtad. Fehér kínlódásból
s olyan jóságból, melynek neve nincsen
s amit ha lelkünk el akarna érni,
minden hívságot el kéne veszítsen.

Állasz és nézel, úgy, mint mikor régen
Három Hollókról beszélgettünk hosszan
s ismét érzem: a téboly parancsára
szegény szivem ezerbe kéne osszam.

S ismét érzem: ezer kép kéne Rólad:
szájadszéléről s csodás szemeidről,
mely akkor is, ha könnyedén mosolygasz,
milljó titoktól búgon melegít föl.

Most már örökre ott fogsz állni nékem
Noirmoutier fehér papjaképen:
szent szimbólum, hogy szenyben és piszokban
hogy őrizheti lelkét Ember épen!

Az őrületnek hófehér bástyáján
nézünk a mélybe: hogy' kavarog, árad,
s mindegyikünk a lelke mögött érzi
a múlt s jelenből épült gyilkos várat.

Megborzongunk. Mindenki önnönkínján
s emlékein a végtelenbe dermed
s nagy emberséged drága lángja mellett
egy pillanatra letesszük a terhet.

Erdélyi Helikon 1931.
 
 
0 komment , kategória:  Bárd Oszkár  
Bárd Oszkár: Menne az ember
  2017-11-25 07:51:56, szombat
 
  Bárd Oszkár:

Menne az ember


Megy az ember s az agyán végigszáguld:
,,Talán valami új Igazság kéne!?"

s besúgja ezt a maradiak kémje.

Megy az ember s gondolja: ,,Nem is rossz tán
a régi rend, mit tartanak a hangyák"

s a baloldali társak megtagadják.

Megy az ember s felbúg fáradt szivéből
Cavaradossi búcsu-áriája

s a kommunista-párt rögtön kizárja.

Aztán megáll halálra váltan, árván:
hogy vágjon át a mérhetetlen szennyen?

Menne szegény, de nincsen merre menjen!...

Erdélyi Helikon 1932.
 
 
0 komment , kategória:  Bárd Oszkár  
Bárd Oszkár: Ez zárt világ
  2017-11-24 08:14:47, péntek
 
  Bárd Oszkár:

Ez zárt világ


Ezt a szerelmet hogy mesélhetném el,
ezt a szigorút, furcsát, szótalant,
melyből csak ráncolt homlok látszik itt fent,
bár ezeréves pokol forr alant?
Hogy mutassam, s magam is hogyan nézzem,
hisz tenyeremre nem tettem soha:
előlem is nehéz dobozba zártam,
látszólag födje pókháló s moha.
Elnézem, mások ajkáról be könnyen
repülnek jelzők, mohók, színesek,
míg én, akármily szürke vallomáskor
úgy érzem, tiltott gyökeret nyesek!
Nyugodj bele, én is belenyugodtam:
ez zárt világ marad, örök titok;
erre a lapra, mások hogyha látják,
- képtelenség! - rá sohasem nyitok.
Forrósodhat robbanásig a katlan
s csengő tavasz hiába hiteget,
a poétából kint ezt láthatják csak:
a problémást, elvontat, hideget.

Erdélyi Helikon 1928.
 
 
0 komment , kategória:  Bárd Oszkár  
Bárd Oszkár: Búcsú Teleki Lászlótól
  2017-10-27 06:56:20, péntek
 
  Bárd Oszkár:

Búcsú Teleki Lászlótól


Minden megírt mű csatavesztés,
bár minden terv remény dús zászló,
s mégis megiiletődött szívvel
megyek Tőled, Teleki László.

Kit nagyon értünk, megszeretjük
s ha szeretünk, a lelkünk oltár;
drámai hősnek talán passzív,
de testvérnek hibátlan voltál.

Nagy csata volt. Keserves kínnal,
bukdácsoltam a ködben itt-ott,
de végül mégis megmutattad
a magaddal vitt sok-sok titkod.

Eddig is volt, ki tudománnyal
ebbe s abba tán belelátott;
Te szívemnek végig feltártad
a Benned égett bús világot.

Én úgy érzem, egymásra leltünk
s tán valamit tőlem is kaptál,
de akkor is, ki mézet hordott,
a méh Te vagy s én csak a kaptár!

Egy kéréssel búcsúzna Tőled,
ki Véled önmagába metszett:
alázattal köszöntsd nevében
Batthyánynét s Deák Ferencet. . . .

Magyar Minerva 4. 1933.
 
 
0 komment , kategória:  Bárd Oszkár  
Bárd Oszkár: Negyvennégy év
  2017-09-29 07:31:08, péntek
 
  Bárd Oszkár:

Negyvennégy év


Negyvennégy év és nem történt még semmi,
negyvennégy év és minden elszaladt,
és mégis, mégis, mindennek dacára
jó itt lenni a végtelen alatt.

Mert olykor furcsán megremeg egy fűszál,
egy alkonyból szent varázslat pereg
s az üdvösség chorálja zeng, ha olykor
összedobbannak igaz emberek.

Miként a kertben annyi mély aromát
hirdet a málna s óriáseper,
elrejtve mélyen, dacok s könnyek alján
titokzatos ezer nagy íz hever.

A romantikus vádirat a sorsról
pihenjen el egy halk verdikt mögött
és lássuk be, hogy túligény, ha szívünk
tulsokszor sérült s vágyunk felnyögött.

Hogyan ne legyen támadó az élet,
ha üldözöttet játszunk szüntelen!
Negyvennégy év. Ideje észrevennem,
a végtelen már békülget velem.

Erdélyi Helikon 1937.
 
 
0 komment , kategória:  Bárd Oszkár  
Bárd Oszkár: Christophor
  2017-09-17 07:19:39, vasárnap
 
  Bárd Oszkár:

Christophor


Csüggedtségem hogy skandálja a csendet!
s oly vágytalan, monoton, elesett,
hogy mindhiába hitetem a vérem,
nem tudok már kiáltni heveset;
mint láthatatlan uszály, szerteporzik
mögöttünk terv, cél, álom, tiszta hit:
csoda segít csak, ám csodára várni
csak szomorú önkínzás volna itt.

Tudom, jönnek majd víg, rózsásabb percek
ég, föld gyötrelmes titka kisimul,
csak nyiltszívűt, útitársaimul,
tudom, Isten se rendelhet mást mellém,
de szeizmográfom nemcsak belső harcot,
külső bajt is oly könnyezőn jegyez,
hogy nem csoda, ha megtépdesi kedvünk
a kor: korunk: a gond seprője ez.

Gránátverte, vérrelborított réten
hogy keressen az ember kankalint?
szép életem ki hogyan elégítsen,
mikor gyalázat tombol odakint?
Vádol a tér is, ha kacagni mernénk
s szemrehányóan int a föld sebe:
küldetése meleg, zengő csodáját
az ember itt most hogyan töltse be?!

Engedjük hát elpusztulni a békénk
belső zenéjét, mert kint vész veszejt?
Nem!: a megoldás sejtekből áll össze,
az én békém ne lehetne e sejt?
Jöjjön, ki hinni vakmerő még most is,
kinek szivén a világ kínja forr:
minden igazi ember máma szentelt
és glóriásan-fontos Christofor!

Erdélyi Helikon 1929.
 
 
0 komment , kategória:  Bárd Oszkár  
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 35 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 2470 db bejegyzés
Összes: 32366 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 479
  • e Hét: 479
  • e Hónap: 77862
  • e Év: 1918506
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.