Belépés
sayuri.blog.xfree.hu
Önmagában a szeretet nem elég.Féltő gonddal kell őrködnünk az emberek felett,akiket szeretünk,sosem elég azt mondani ,szeretlek,hanem minden áldott nap ki is ke... cseresznyák brigitta
1972.01.23
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 3 
Alexander Wolf : Solo Naplója
  2008-08-22 15:20:37, péntek
 
  Alexander Wolf : Solo Naplója (fejezet egy készülő regényből)

Tizenkilenc

Ismét egy mágikus szám. Egy másik létsíkról. Gonosz és szenvtelen. A lábam alatt megroppan valami. Kiszáradt csont - emberi? Vagy esetleg elf, törpe? Általam ismeretlen szerzet. Itt egy koponya. Szórakozottan félrerúgom. Nincs köd. Csillagos éjszaka van, de Hold nélkül - persze miért is világítana itt bármilyen Hold? A Siralomvölgy mintha nem lenne már sehol a mindent belepő nyirkos párájával. Pedig esküdni mertem volna, hogy pár perce még ott jártam. Nem látom. Merre lehetett? Azt hiszem, elveszítettem az irányérzékemet.

Lenézek a földre. Csupa csontdarab mindenhol. Szóval ilyen a lejárat a Halál Birodalmába. Amelyet alkalomadtán használhatnak a halandók is. Valahonnan távolról egy harangszó kondul - ezen már meg sem lepődöm. Sírkövek viszont nincsenek. Nem lenne kiknek - ők mind ott vannak valahol távolabb - ugyanolyan szellemek, mint én. A lejárat viszont igen stílusos - még ezt sem láttam leírva sehol. Emlékeztet arra, hogy hol is vagy. De semmi vészjósló. Végtelen béke...

...

Elém küldtek valakit. Nem vártam ekkora megtiszteltetést. Egy tizenvalahány éves fiú ül az egyik dombon, és valahonnan ismerős. Mellette egy kutya. Tekintete olyan, mintha értelmesebb lenne annál, mint amit egy állattól el lehetne várni. A kamasz rám mosolyog. Igen, már tudom - ő nem ismer engem, de én őt igen. Úgy került a Halál Birodalmába, hogy valaki másnak mentette meg az életét, a sajátja árán. Mindegy, ez egy másik létsík volt, egy másik történet.
Üdvölésre emelem a kezem. A nevemen szólít. Méghozzá Solo Voydeként. Egyre érdekesebb.

...

Mindig is tiszteltem bölcsességéért a Halál Istennőjét, még ha nem is voltam soha a követője. Most sem kell benne csalódnom. Nagyon úgy tűnik, hogy visszaengedi ezt a srácot egy másik létsíkra, mint ahol meghalt. Nem ugyanarra, hogy ne okozzon felesleges zűrzavart, de egy nagyon hasonlóra. A kutyája eredetileg valami más állat volt, lényegesen intelligensebb. A fiú szerint még beszélni is tudott egy kicsit.
Csodálkoztam, hogy emlékszik a múltjára. Az ilyen eljárás nem egyedülálló, de a távozóval szinte mindig megitatnak egy kupát a Felejtés Italából, majd más emlékeket plántálnak belé. Amikor ezt megemlítem neki, kiemel az öve mellől egy lapos flaskát. Azt mondták neki, hogy egy kaput fog találni, miután átadta nekem az üzenetet és kezet fogott velem. A kapu csak akkor nyílik, ha felhörpinti a Felejtés Italát. Csak egy dolgot nem felejt el, mert ahhoz nem fűződnek érzelmek, és fogalma nincs, miért kell odamennie. Rá kell néznie a cetlire, amely ott van a nadrágja bal zsebében. Előveszi és megmutatja.

,,New York, Central Park. A Természettudományok Múzeuma, főbejárat. Valaki megkeres. Forró csokoládéval kínál majd. Ő majd elmond mindent."

Visszaadom a papírdarabot. Búcsúzás előtt úgy gondolom, mondanom kell valami fontosat.
- Jake!
Kissé meglepetten hátrafordul, hiszen nem mondta a nevét.
- Az a világ, ahová mész majd, ugyanolyan valóságos, mint ahonnan jöttél. Akit te Mesternek ismersz, vagy talán rosszul mondom - nem ugrik be pontosan - téved. Nincsenek abszolút fontosságú világok.
Zavartan int még egyszer, és indul tovább. Meghagyja a Felejtés Itala majd ezt az emlékfoszlányt? Talán igen.

...

Arra indulok, amerre ez a fiú mutatta, és még mindig ő jár a fejemben. Nagyon korán vált felnőtté - mit felnőtté, harcossá. Ezért fizikailag nem is nőhetett fel soha. A harcosoknak erre rosszabb az esélyük, főleg ha halandók. Jó korán felnőtté válni? Wolf kisfia jár az agyamban. Rég láttam, bár ő nem érezheti így az eltérően telő idő miatt. Azt hiszem, őt ez nem fenyegeti, bár az intelligenciája egészen rendkívüli. Csak nem szembesül annyi gonoszsággal, ami kitörölhetetlen nyomot hagyna a lelkében.

...

Észre se veszem rögtön, hogy a ropogás jellege megváltozott a csizmatalpam alatt. Lenézek. Hó. A csontsivatag mögöttem maradt. Szóval a Halál Birodalmába az Álmok Völgyén keresztül vezet az út - ismét egy új hír a Nekromantának. Mert ez bizony egy álom. Itt már jártam egyszer - csak nem emlékszem arra, melyik Soloként. Gondolom az lehetett, aki Solo Worgként fog majd visszatérni az Elefántcsont Toronyba. Mert megszállottan keresett valakit, és azt a valakit Tye Semahnak hívták...

Igen, a láthatáron szikrázni kezd az ég. Ez az az álom. Gyönyörű látvány. Végtelen hópuszta, teljes szélcsendben. A kristályosan tiszta égen ragyognak az idegen csillagok. Elszórva a völgyben pár fa tákolmány - ki tudja, milyen célt szolgálhatnak. Olyanok, mint amelyekben tárolni szoktak valamit - tűzifát, szenet, mit tudom én. El kell mennem közöttük, és nemsokára feltűnik majd egy viszonylag széles toronyféleség. A belépés szabad lesz, és két óriás sas fog körözni odabent - az egyik hátán egy utassal. A másik le fog szállni elém, hogy felmászhassak rá. És majd repülünk mi is.
Az álom itt véget is ér majd, de mi repülünk tovább - oda, ahol már bizonyára vár Stephen Lorn, a Sötét Lovag. Akivel együtt jártunk annak idején a Máguslánynál - csak azt az embert, akibe akkor kicsit beleköltöztem, Kóborlóként ismerték a legtöbben. Ugyanaz a kalandor, aki szintén átkelt a Siralomvölgyön, de másik irányba. Vajon együtt van még Nyuszival, a hozzá csapódott lánnyal? Vagy nem is emlékszik, ki volt ő? Nem mintha fontos lenne. Solo Icewindként bizonyára azt mondanám, hogy a lány nem hagyhatott benne semmilyen tartós benyomást. Érdekes, hogy a szürkeség nem vonzó akkor sem, ha jó szívvel párosul. Legalábbis a magunkfajtáknak. Csakhogy Icewind gondolkodása erősen vámpírlordos. Én nem lennék annyira biztos a végkifejletben.

Egy csomó gondolat, amely sehogy sem illik bele a küldetésembe. De még sokat kell gyalogolnom. Hihetetlen nyugalom vesz körül, és messze távolban hangtalanul lobbannak a színes szikrák.




 
 
0 komment , kategória:   Részlet(Próza)  
Pedro : Mert, kell
  2008-08-22 15:19:09, péntek
 
  Pedro : Mert, kell

Mert kell, mert járt nekem.
Ami jár, azt vedd el, te nem vagy ember?
Én elvettem és..
Én elvettem és Boldogság öntött el attól, hogy kihasználhattam egy embert, aki ki akart használni.
Hasznos tudni a mai világban, hogy az ember magának kapar.
Csak ezt tagadjuk,mert emberek vagyunk.
Egy mámoros éjszaka haza vettem az utam és arra ébredtem, hogy minden ház rongált állapotban.
Hát mégis eljöttél?
De ki a franc hívott és kimondta, hogy már eljöhetsz, és ne beszéljünk a házak rongálásáról.
-Bocsi. Nem akartam.
-Te is jól tudod, hogy ez a szó irritál és használod.
-Bocsi. Nem akartam.
-No jó. Mit akarsz, de fogd szorosra.
-El kell vigyelek.
-Mert?
-Mert nem voltam kedves és rendes és nem mutattam példát a fiatalabb generációnak.
-Nem azért.
-Akkor azért, mert Bohém életet éltem és le se s*artam, hogy mi lesz holnap.
Igen. Nem értékelted az életed...


 
 
0 komment , kategória:   Részlet(Próza)  
Lucifers Angel : Egy őrült....
  2008-08-22 15:18:06, péntek
 
  Lucifers Angel : Egy őrült gyilkos élete

"Egy koszos, sötét padlásszobában ébredt, ahol valami csontig ható rémisztő bűz terjengett. Vékony csuklóján érezte a kötél erős szorítását, elfogta a félelem, nem tudta hol van, hogyan és miért került ide. Sötét zöld szeme lassan kezdett hozzászokni a félhomályhoz, melyben elétárult a látvány, amit sosem szeretett volna látni. Egy faládán görnyedt, kezei hátrakötve, szemébe vérrel és kosszal szennyezett haja lógott. Úgy érezte minden porcikája fáj, lüktetett a feje, olyan érzése volt, mintha másnapos lenne egy jó koktélparty után. De nem emlékezett hangos zenére, alkoholra, bulira, emberekre, mintha az elmúlt pár napot koporsóba zárva töltötte volna, elzárva mindentől és mindenkitől. Üresnek és kiszolgáltatottnak érezte magát. A pólója széttépkedve, miniszoknyája köldökéig felhúzva. Lábán kék-zöld foltok, véres karcolások.
Jobban körülnézett, erőltetnie kellett a szemeit, hogy minden tárgyról kiderüljön mi az. Látott egy hintaszéket, amiben valami mintha ült volna, de nem látszott rendesen. Az alak egy apró rácsozott ablak felé volt fordítva. Mellette egy hatalmas szekrény pihent fáradtan, gyomrába balta vágva, az egyik ajtó letépve. A padlón véres rongyok és ruhadarabok hevertek szerte szét. Mindenhol pókháló és por, mintha csak valami mocskos titkot rejtene hamvai alatt, úgy terült el.
Az egyik sarokban mocorogni kezdett valami. Jessica, ha lehet, még jobban megrémült, mint eddig, de hangos sikítás nem jött ki a száján, valamit beletömtek és leragasztották. Hirtelen egy hatalmas patkány tűnt fel, a lány lábához rohant, érezte annak ragacsos szőrét a lábán és elfogta a hányinger. De ami ezután következett valószínűleg a velejéig hatolt és örökre megváltoztatta az életét.
Reccsenést hallott az alsó szintről és lábak koppanását a padlásra vezető lépcsőn. A kis faajtó hangos csikorgással nyílt ki, betöltve a szobát fénnyel. A hangos idegen belépett, kezében gyufa és néhány gyertya. Nem szólt, lepakolt Jess elé egy kis dohányzóasztalra, közben hangosan szuszogott. Erőteljes dögszag áradt a hatalmas férfiból. Meggyújtotta az egyik gyertyát és hangosan felnevetett. A lány elhányta magát, de beragasztott szája miatt kénytelen volt visszanyelni az egészet. Meglátta a férfi arcát.
Az egésznek zöldes-lilás színe volt, egyik szeme teljesen feldagadva, nem volt szemöldöke, az egész deformálódott fejen a szája volt a legijesztőbb. Fogai rothadtak kifelé, nyelve kettévágva, felsőajka leharapva. Teljesen kopasz volt a férfi, szakadt és véres a ruhája... És az a szag...
-Tudom, hogy félsz tőlem- villantotta ki fogait, és kuncogva tapogatni kezdte a lány melleit.
- De hidd el, ez még semmi abból, ami következni fog. Azt akarom, hogy tiszteljenek az ilyen ribancok, mint te. Azok, akik apuci pénzéből részegre isszák magukat, basznak minden szembejövővel, bárkivel, aki az útjukba kerül. Azok, akik drága ruhákban, drága kocsikba rakva a picsájukat lenézik a náluk kevesebbet érőket, a szegényebbeket, akiknek nem jutott ilyen sors, nem jutott normális család, nem jutott sok pénz, csinos plasztikázott pofika.-
Üvöltözni kezdett:
-Tisztelni fogsz bazd meg, te koszos ribanc! Élvezetből fogsz baszni velem, könyörögni fogsz, hogy dugjalak meg és a végén az élvezeteidbe fogsz belehalni, úgy mint a többiek. Mint ők, akik kinevettek és mutogattak rám. Eleinte a szánalmat láttam a szemükben, később a félelmet. Féltek tőlem és én élveztem.-
- Így járt Ő is!- a hintaszék felé mutatott hosszú, görbe ujjával.
-Elkövette azt a hibát, hogy részegen kinevetett a barátnőivel. Incselkedett velem, felhúzta a szoknyáját és a szőrös picsáját mutogatta, azt ordibálva, hogy én ilyet úgyse látok sose és nem kaphatom meg. De nem lett igaza! Megkaptam, és az összeset megkapom ezek közül.-

Termetéhez képest gyorsan járt. Odament a halott lányhoz és Jess elé húzta a hajánál fogva. Ahogy elengedte egy maroknyi haj maradt a kezében. Felismerte, Sarah volt az, évfolyamtársa a főiskoláról. Sokat buliztak együtt, sokszor eszméletvesztésig ittak. Nem volt igazán a barátnője, csak élvezte, hogy így több ismeretségre és pasira tesz szert. Az sem borította ki, mikor hetekkel ezelőtt eltűnt. Végülis a családja sem kereste. Többször lelépett már külföldre egy-egy jó buli kedvéért. Mindenki azt hitte, hogy erről lehet szó, és majd újra beállít az éjszaka közepén, hogy ünnepeljenek. Hol az új barátját, hol a szakítást, a szülei elutazását vagy hazaérkezését. Mindig talált valami jó kifogást. Sarah feltűnően szép lány volt, feszes comb és popsi, dús mellek, hosszú szőke haj. Ő volt minden férfi álma, jó volt az ágyban és pont ezért ritkán töltött el egy éjszakát egyedül. Mondhatni tényleg egy ribanc volt. Jessel is kikezdett az egyik ünneplés után, ő pedig hagyta magát, a sok pia és drog ellenében, amit az ismeretség hiánya miatt Sarah szerzett be neki. Arra nem emlékezett, hogy pontosan mi történt és élvezte-e, de többször megtették, legtöbbször közönség jelenlétében, csak, hogy hecceljék őket. De erre a férfira nem emlékezett, akárhogy is erőltette az agyát.
-Meg kell tanulnod milyen nehezen élni! Milyen, amikor nem fogad el senki, nem tetszel nekik, undorodva néznek rád, sajnálnak és legbelül rettegnek tőled. Megtanulod ribanc! Mindannyian megtanuljátok!-
Ragadós nadrágzsebéből egy pengét vett elő és zöld fogaival vicsorogni kezdett.
-Tudod, mindig szerettem volna orvos lenni, de nem tanultam jól és nem engedték- szemében őrült tűz támadt.
A lány rájött, minden, amit eddig fontosnak tartott jelentéktelen porszem volt az életében, sosem volt igazán boldog, senkinek sem fontos. Ő is feledésbe merül, mint Sarah, őt sem fogják keresni, ez a pszichopata pedig ki tudja mit tesz vele.
Húsába vágott a penge, először az arcát kaszabolta, amolyan hieroglifán szereplő jelekkel tűzdelve, szétvagdalta az ajkait, érezte a szájában vérének fémes ízét. Már nem volt fájdalma, zsibbadni kezdett. Bal fülét profi módon nyeste le, nem törődve semmi mással, csak a látvánnyal, önnön kielégülése érdekében. Petyhüdt férfiassága duzzadni kezdett. Lerángatta Jess tangáját és a lány hüvelyébe helyezte a zsilettet, vagdalta össze-vissza... Elélvezett. Hangosan felsóhajtott és otthagyta áldozatát saját vérében fekve..."


 
 
0 komment , kategória:   Részlet(Próza)  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 3 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 47938 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1037
  • e Hét: 16266
  • e Hónap: 61338
  • e Év: 2002618
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.