Regisztráció  Belépés
roanna.blog.xfree.hu
Drága kincs a hit: Tűrni és remélni megtanít. /Arany/ Kovács Emilné Anna
2009.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 4 
Legenda a Feketerózsáról...
  2011-06-03 20:13:20, péntek
 
  ,



A legenda szerint létezett egy fekete rózsa. Ez a virág különleges képességgel bírt, képes volt halhatatlanná tenni a szerelmeseket. Ez csak akkor teljesülhetett, ha valaki tiszta szívéből szeretett. A fekete rózsát az igaz szerelem szigetén, az álmokban találhatták meg. Réges-régen élt egy ifjú. Úgy hívták Bryan Evens. Bryan azt hitte megtalálta az igaz szerelmet Lisa személyében. Annyira szerette a lányt, hogy örökké vele akart élni.



Elhatározta, hogy megkeresi a fekete rózsát. Amikor ott álltak a rózsa előtt, örök szerelmet fogadtak egymásnak. A fiú érintette meg először a rózsát. Ekkor ragyogó fény vette körül. Utána a lány következett, ám a fény körülötte nem gyúlt ki. Bryan azonnal tudta, hogy Lisa nem szereti őt tiszta szívéből. Már késő volt, mert ő halhatatlanná vált, a lány viszont halandó maradt. Nem sokkal később, meg is halt. A fiú megfogadta, hogy soha többé nem lesz szerelmes.

Több száz évvel később is ugyan abban a városban élt, bár az emlékek gyötörték. Minden éjjel ott ült a tengerparton és a tenger hullámait fürkészte. Egyik éjjel megpillantott egy lányt, aki nem messze ült tőle. A holdfény rávilágított gyönyörű arcára. Hosszú, barna haját a szellő lágyan lebegtette. Azonnal a lány rabjává vált. Ezen az éjszakán végre értelmet nyert az élete. Éjeken át figyelte a lányt, de megszólítani nem merte. Az egyik éjjelen a lány odaült mellé:



- Minden éjjel itt vagy. Miért jársz ide?

- Mert imádom a tengert. Éjszaka a legszebb. Főleg amikor telihold van, és a holdfény ragyog a víz tetején.

- Téged mi hoz ide ki?

- A magány. Mióta meghaltak a szüleim egyedül vagyok. A tenger megnyugtat.

Ezután minden éjjel együtt ültek a tengernél. Bryan elérkezettnek látta az időt, hogy szerelmet valljon Stellának és rábízza élete legnagyobb titkát. A lány megdöbbent, de mivel szerette a fiút elfogadta, vele akart lenni örökre. Bryan elmesélte neki a fekete rózsa legendáját. Stella is halhatatlan akart lenni. A fiú beleegyezett, mert látta, hogy a lány tényleg szereti őt. Elvitte a lányt a szigetre. Amikor Stella megérintette a rózsát a fény körülölelte. Bryan most már tudta, hogy tiszta szívéből szereti őt a lány. Örökre együtt lesznek, míg világ a világ.



 
 
0 komment , kategória:  Magyar népmesék  
A cserfába oltott alma
  2009-12-03 16:26:53, csütörtök
 
 




A cserfába oltott alma

Az egyik menyecske nem szerette az urát, inkább a helybéli papot kívánta. Egyszer betegnek mutatta magát, hogy szabaduljon az urától:
- Jaj, édes párom, nagyon beteg vagyok. Érzem, hogy csak akkor leszek jobban, ha nekem cserfába oltott almát hozol.
Szegény ember utat vett a nyakába, fokost a kezébe, elindult az erdőre.
Ment, mendegélt, hegynek fel, völgynek le a nagy rengetegben, a nyaka már majd leszakadt a fa keresésében, annyit nyújtogatta, de cserfába oltott almát nem talált.
Egyszer az erdei úton összetalálkozott a bordaáruló cigányemberrel.
- Mit keresel, te szegény ember? Mit nézegetsz a fák tetején?
- Mit nézegetek, mit nézegetek! Ha tudnád, hogy milyen beteg a feleségem, nem kérdeznéd! csak akkor lesz jobban, ha cserfába oltott almát viszek neki.
- Cserfába oltott alma nincs sehol a világon. Azért küldött téged az asszony, hogy kereshesd ítéletnapig, így megszabadul tőled.
- Mit csinájak? Mit csináljak?
- Egyet se búsulj, elmegyünk hozzátok.
Ahogy a faluhoz közeledtek, a bordás cigány adott az embernek egy kés meg egy botot.
- No, amost eldugom a bordákat egy bokorba, te meg bújj bele a zsákba, a bottal meg a késsel együtt. De előtte mondd el rendre, merre menjek, hol a házad, a többit bízd rám!
Úgy is volt. A bordás cigány ügyesen odatalált a szegény ember házához a nehéz zsákkal a vállán. Köszönt a menyecskének illően:
- Adjon Isten, jó estét. Adna-e nekem szállást éjszakára? Meghúznám magam akárhol, csak a bordákat nem szabad kível hagynom, ezt levetem akárhová a sarokba. Nem bánt ez, nem nagy helyet foglal el. Hadd tegyem ide a melegre.
- Jól van, nem bánom - egyezett bele az asszony -, tegye a zsákot a masina mellé, maga meg menjen a tornácra, dőljön a lócára!
A menyecske közben sütött-főzött, kutya baja sem volt, várta az udvarlóját. Hamar elérkezett az idő, jött a pap, akkor aztán ettek-ittak, muladéroztak, daloltak. Elezdte a menyecske:
- Elment az én uram, bolond karafi
Cserfába oltott almát keresni,
Majd csak a Jóisten odaveszíti,
Szomorú szívem nem keseríti.
Következett a pap, az is elénekelte a maga nótáját:
- Hej, Mári, Mári, szívem, Mariska,
Serdülj-fordulj olyat, mint egy karika
Dobbantsál egy nagyot, mint egy paripa.
Nagy jókedvükben még a bordást is beszólították:
- Jöjjöj, bordás bácsi, mulasson velünk! Egyen-igyon, énekelje el a maga nótáját.
Fogadkozott a cigány:
- Öreg vagyok, nem való ez énnekem, nem tudok már énekelni.
- Ahogy tudja, öregesen.
Az öreg aztán az ajtó felé somfordált, hogy elállja az utat, ha arra kerül a sor. Elkezdte a nótáját:
- Hallod-e, bordám, mit mond a beteg,
Kezedben a nagy kés, most már kijöhetsz,
Melletted a nagy bot, üssed a papot,
Kétszer a papot, kétszer az asszonyt,
Kétszer a papot, egyszer az asszonyt.
Az ember kihasította a zsákot, aztán csihipuhi, elverte a szerelmeseket amúgy magyarosan. Addig táncoltatta a botot a hátukon, míg csak egy csepp maradt belőle.



 
 
0 komment , kategória:  Magyar népmesék  
Akit megsegített Jézuska
  2009-12-03 16:01:05, csütörtök
 
  Akit megsegített Jézuska

Elpanaszolta a cigány a papnak, hogy ő mennyire szegény, mit tegyen. A pap azt tanácsolta, hogy járjon el a falu szélére a kereszthez, imádkozzon Jézuskának, majd ő biztosan megsegíti.
Ment a cigány mindennap, imádkozgatott sokat. Mindig így fejezte be:
- Aranyos, drága Jézuskám, adjál nekem száz pengőt, de ha kilencvenkilncet adsz, azt el sem fogadom!
Egyszer egy kupec haladt el arrafelé, meghallotta, mit esedezik a cigány. Gondolta, próbára teszi. Másnap elbújt a feszület mellett, várta a cigányt. Mikor aztán közeledett, leolvasott kilencvenkilenc pengőt a kereszt elé, ő meg a bokrok mögé húzódott.
A cigány arca felderült, ahogy a pénzt meglátta. Megolvasta, hát kilencvenkilenc volt.
- Édes drága Jézuskám, köszönöm szépen, hogy segítetttél, majd megadod azt az egy pengőt.
Fogta a pénzt, sietett a falu felé, hogy a kupec alig érte utol:
- Cigány, add vissza a pénzem, az enyém volt!
- Ne beszélj bolondot, te kupec, nekem azt a drága Jézuska adta!
- Dehogy adta, dehogy adta, én tettem oda! Menjünk a bíróhoz, majd az igazságot tesz!
- Rossz kabát van rajtam, így nem állhatok a bíró elé, hazaugrok, egy jobbat veszek magamra.
- Nem mehetsz egy tapodtat se, mert akkor a pénzemnek bottal üthetem a nyomát! Van rajtam két kabát is, rádadom az egyiket.
No, ebben megegyeztek.
A bírónál a kupec kapott szót. Elmondta mi történt, hogy történt, övé a pénz. A cigány meg közbevágott:
- Bíró uram, ne higyjen a kupecnek, becsapná ez még Szűz Máriát is. Még a kabátot is képes lenne leszedni rólam!
- Bizony az is az enyém, cigány, én adtam rád!
- Látja, bíró úr?
A bíró a cigány pártjára állt.
Örült a cigány, vett mindent, ruhát, élelmet, mert még akkor nagy értéke volt a pénznek. Még kampósbotot is vett, sétálgatott mint egy úriember.
Szembejött vele a papja, de bizony a cigány köszönésre sem méltatta.
- Te cigány, nem tudsz illendően köszönni?v - Kinek köszönnék?
- Az Isten szolgájának, mert én az vagyok. - Ahun, most jut eszembe! A gazdád tartozik nekem egy pengővel. Jézuskádtól csak kilencvenkilencet kaptam.
- Az nem igaz.
- De igaz. Add meg az egy pengőt, mert főbeütlek a botommal.
Látta a pap, hogy nem tréfálkozik a cigány. Elővette a bugyellárisát, kivette belőle az egy pengőt.
Így lett a cigánynak kerek száz pengője.







 
 
0 komment , kategória:  Magyar népmesék  
A juhászlegény három szeretője
  2009-12-01 22:29:19, kedd
 
  A juhászlegény három szeretője

Megkapta a juhászlegény a behívóját, be kellett neki rukkolni katonának. Három lánynak is csapta a szelet, hát mind a háromtól elbúcsúzott.
Elment az elsőhöz.
- Eljöttem elköszönni. Mondd meg nekem, mivel fogsz majd meggyászolni, míg odaleszek!
- Mivel tudnálak meggyászolni? Addig nem fésülködök, nem mosakodok.
Nagyot nézett erre a legény, de egy árva szót sem szólt rá.
Elment a másik szeretőjéhez.
- Sokáig udvarolgattam neked, sohat szórakoztunk együtt, hát meg fogsz-e gyászolni, míg katona leszek?
- Meg bizony.
- Hogyan?
- Míg vissza nem jössz, nem seprem az udvart, nem takarítom a házat.
A juhászlegény erre sem tudott mondani semmit.
Elment a harmadikhoz.
- Ha már ennyi és ennyi ideig szórakoztunk együtt, mulatságokba járogattunk, mivel gyászolsz meg, míg odaleszek?
- Ha annyira kívánod, hogy meggyászoljalak, három évig felöntözöm az összes moslékot a padlásra.
A legényt ez a mondás is megütötte, de nem szólt semmit.
Telt-múlt az idő, néhányszor hazaláogatott szabadságra, ellátogatott a lányokhoz. Az első bodros volt, begoglyosodott a haja. A másiknak meg nagy összevisszaság az udvarán, a háza meg szennyes. Az sem volt valami kellemes látvány. Csak a harmadiknál volt rend, a lány is takaros, ott nem bántotta a szemét semmi. Persze a padlásra nem kukkantott fel.
Mikor aztán megkapta az obsitot, úgy gondolta, feleséget hoz a házhoz, a háom lányból az egyiknek beköti a fejét.
Elment az elsőhöz.
- Hadd látom, hogy gyászoltál?
Alig ismert a lányra, ahogy állt előtte boglyosan, piszkosan, csipásan. Szinte rá sem tudott nézni, úgy megundorodott tőle.
Elment a másikhoz. Ott meg alig tudott bejutni a kapunk, nem nyílott ki a sok szeméttől. No, a kapu a sok ráncigálás után csak engedett, de a házba már csak úgy tudott bejutni, hogy lapátot is vitt magával.
Itt sem vidult fel a szíve, örült, mikor otthagyhatta a szennyes portát.
Elment a harmadikhoz. Ott a lakás szépen kitakarítva, a lány takarosan felöltözve, kifésülködve.
- No - mondja a legény -, mivel gyászoltál meg?
- Felöntöztem a moslékot a padlásra, ahogy igértem.
- Mutasd már, hadd látom!
Gondolta a legény, hogy valami óriási dézsába öntözte.
- Milyen bűz lehet ott háromévi moslékkal a padláson!
Kinyitotta a lány a padlásajtót, fölnézett a legény, hát látta a sok sonkát, kolbászt, szalonnát, ott csüngtek a rudakon felakasztgatva.
Mindjárt megnyalábolta a lányt, mert úgy gondolta, azt fogja feleségül venni, mert az gyászolta meg őt a leghelyesebben.










 
 
0 komment , kategória:  Magyar népmesék  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 4 
2018.07 2018. Augusztus 2018.09
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 3 db bejegyzés
e év: 5 db bejegyzés
Összes: 1419 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 30
  • e Hét: 258
  • e Hónap: 1222
  • e Év: 45678
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.