e szó szépsége,
betűinek lágy dallama
végigkísér minket egész életünkben,
hívjuk őt örömben, hívjuk félelmünkben.
Elkísér utunkon, bármerre is járunk,
és megvárja bölcsen, hogy visszataláljunk
szerető szívéhez, védő oltalmához.
Úgy bújunk mi hozzá, s nekünk erőt így ád,
neked is kincset ér, Ó, az édesanyád.
Édesanya:
e fogalom bája,
lelkünk egy darabja,
bennük él örökre, s el nem múlik soha
óvó tekintete, vigyázó sóhaja.
Gondoskodását, ha százszor is köszönjük,
érzelmeinket, ha szavakba öntjük,
oly csekély az mindig, mit neki adhatunk,
mert kevés rá a szó, és eltompul az agyunk.
Ám elég, ha hálánkat soha ki nem mondva
két gyermeki csókkal zárjuk őt karunkba.
Millei Lajos
További kellemes vasárnap estét, boldog Anyák napját kívánok! Sok szeretettel: Ági
Kicsit megkésve, de annál nagyobb szeretettel jöttem - további
Nagyon Boldog Anyák napját kívánni - sok szeretettel!!
Margit.
Csak addig menj haza, amíg haza mehetsz,
Amíg neked suttognak a hazai szelek.
Hajad felborzolják, ruhád alá kapnak,
Nem engednek tovább,
Vissza- vissza tartnak!
Két karod kitárva - ahogy a szél is neki fut a fáknak -
Vállára borulhatsz az édesanyádnak!
Elmondhatod neki a jót, de a rosszat el ne mind.
Ne tetézd azzal nagy kazlát a gondnak!
S ha majd az a ház már nem vár haza téged,
Mikor üresen kopognak a léptek,
Amikor a nyárfa sem súgja, hogy várnak,
Akkor is majd vissza, haza visz a vágyad...
Amíg azt a kaput sarkig tárják érted,
Amíg nem kopognak üresen a léptek,
Csak addig menj haza,
Amíg haza várnak,
Míg vállára borulhatsz az édesanyádnak!
MIND KEDVES ÉDESANYÁNAK,
NAGYMAMÁNAK DÉDIKÉNEK
HOSSZÚ ÖRÖMTELI BOLDOG ÉLETET KÍVÁNOK..
ÉN AZÉRT KÖSZÖNTENÉM AZ ÉDESAPÁKAT ÉS A NAGYAPÁKAT IS
NAGYON SOK SZERETETTEL ÉS ÖLELÉSSEL..ILONKA.
A mi édesanyánk
A mi édesanyánk drága szent egy asszony
Nem az volt a sorsa, hogy rózsát fakasszon,
Mert bizony az élet nem nagyon kímélte
A gondot, a sok bajt végtől végig élte.
A mi édesanyánk drága szent egy asszony,
Emléke is elég, hogy könnyet fakasszon,
Hej, virrasztott nehéz éjszakákon értünk,
Amikor a láztól majd hogy el nem égtünk.
Fáradt behunyt szemmel hányszor elgondolom:
Mi, kiket felnevelt ezer gondon, bajon,
Tudunk-e valaha hálásak is lenni,
Tudunk-e valamit ezért neki tenni?
Mert apró ajándék, virágcsokor, ékszer,
Amit egy-egy gyermek ad neki elégszer,
Mind nem viszonozza, amit áldozott ránk,
Ezért szent a mi édesanyánk.
Előfordul, hogy akkor vesszük észre a nagy barátságot,
ha már késő, ezért
én ezt nem engedem.
Ezért zárlak a szívembe, hogy sohase veszítselek el.