Regisztráció  Belépés
vg999.blog.xfree.hu
Az ÉLET a lényeg! xxx xxx
1901.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 37 
Bizonyí­ték van rá, hogy lehet élet a Marson
  2014-01-19 17:01:57, vasárnap
 
  A világ legősibb, Nyugat-Ausztráliában felfedezett kövületeinek vizsgálata szerint a több mint 3,4 milliárd évvel ezelőtt élt mikroszkopikus sejtek és baktériumok képesek voltak oxigénmentes környezetben fejlődni, vagyis könnyen lehet, hogy van élet a hasonló életkörülményeket kí­náló bolygókon.




A Nature Geoscience cí­mű folyóiratban megjelent tanulmány szerint a most felfedezett kövületek idejében kén-alapú életformák uralták a Földet, vagyis az élőlények oxigén helyett kénből állí­tottak elő energiát az anyagcsere folyamataik során.

A szakemberek szerint ez azt jelenti, hogy hasonló életformák létezhetnek olyan bolygókon, ahol csak alacsony mennyiségben, vagy egyáltalán nincsen oxigén.

"Létezhetnek-e ilyen életformák a Marson? Ez könnyen elképzelhető. A mostani bizonyí­tékok mindenképpen bátorí­tóak, hiszen az oxigénhiány sem jelenthet problémát a Marson" - mondta az Oxfordi Egyetemen dolgozó Martin Brasier, a leleteket felfedező kutatócsoport egyik tagja.

A jól megőrzött és a szakemberek szerint egyértelműen sejtszerű szerkezetet mutató mikro-kövületeket a Nyugat-Ausztrália távoli részén fekvő Strelley-medencében fedezték fel. A kutatócsoport szerint a parányi fosszí­liákat a világ legősibb ismert partvonalán, a valaha felfedezett üledékes sziklák egyik legrégebbikének belsejében lévő kvarc homokszemcsék őrizték meg több milliárd éven át.




"Rendkí­vül pontos képet kaphatunk a kövületek koráról, mivel az azokat tartalmazó sziklák két egymást követő vulkanikus tevékenység között formálódtak, ami néhány tí­zmillió évre leszűkí­ti a lehetséges korukat" - mondta a szakember. A kövületeknek, valamint az őket tartalmazó szikláknak és azok környezetének elemzésével a szakemberek felvázolták, hogy pontosan milyen állapotok uralkodtak a Földön a most felfedezett mikroszkopikus baktériumok idejében.

Bolygónk akkoriban egy forró, sötét, veszélyes hely volt, ahol állandó fenyegetést jelentettek a vulkánkitörések, valamint a meteor becsapódások. Az égbolt felhős és szürke lehetett, ezzel megtartva a hőt annak ellenére, hogy a Nap sokkal gyengébb volt, mint manapság.




Az óceánok nagyjából 40-50 Celsius fokosak - egy forró fürdőhöz hasonlóak - lehettek. A legjelentősebb tényező azonban a rendkí­vül csekély oxigénmennyiség volt, mivel nem léteztek sem növények, sem algák, amelyek fotoszintetizáltak és oxigént termeltek volna - magyarázta a szakembere egy telefonos interjúban.

"Ez meglehetősen pokoli képet fest az akkori állapotokról, amely a mi fajtánknak egyáltalán nem kedvező, ám a baktériumoknak tökéletes életkörülményeket jelentett" - mondta Brasier. A szakemberek jelenleg a vizsgálatuk során alkalmazott módszerek és felszerelések segí­tségével elemeznek újra olyan kövületeket, amelyek más kutatók szerint szintén a Földön való korai élet bizonyí­tékait őrzik.

forrás:/InfoRádió / MTI/
 
 
0 komment , kategória:  Tudomány  
Szinte pontosan tudjuk, mikor süllyedt el Atlantisz
  2013-12-28 18:08:55, szombat
 
  A görögországi Szantorini szigetén talált korsókban azonosított rovarfosszíliák tanulmányozása révén a szakértők megállapították az Atlantisz legendáját is megihlető vulkánkitörés idejét. Az egész Mediterráneum térségét befolyásoló természeti katasztrófa i.e. 1600 körül, nyáron zajlott.

A szantorini vulkánkitörés az emberiség történelmének egyik legnagyobb katasztrófája volt: a legújabb felfedezések szerint a robbanás a sziget mellett a környező térség történelmére is pusztító hatással lehetett. Egyesek ráadásul régóta állítják, hogy ez lehetett Atlantisz legendájának alapja is; az atlantiszi kapcsolatot erősíti, hogy a tragédia a Mediterráneumot uraló minószi civilizációt érintette, amely a később megírt történethez hasonlóan pusztulhatott el.

A kitörés során a láva a tengerbe forró gázok, hamu és sziklák kíséretében érkezett meg, hatására hatalmas szökőár keletkezett; a katasztrófa után több, korábban virágzó terület néptelenedett el teljesen (Az emberiség történelmében ennél csak az indonéziai Tambora vulkán 1815-ös kitörése volt nagyobb, amely 100 köbkilométernyi vulkáni üledéket terített szét). A kutatók szerint a térség közösségi élménye nagyban hozzájárulhatott az Atlantisz-legenda megszületéséhez, amely mögött így az egykor élt emberek tapasztalata húzódhat meg. A szökőár hatása több helyen egybevág az elbeszéléssel: a part menti épületek víz alá kerültek, a városokat a tenger mosta el, és szigetek születtek a tenger alatti vulkanikus tevékenységből.

A korábbi bizonyítékokat alapul véve a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a vulkánkitörés valamikor i.e. 1627 és 1600 között következhetett be. Egy lényegi kérdésre azonban sokáig nem találták a választ: melyik évszakban? Eva Panagiotakopulu paleoökológus, az Edinburghi Egyetem kutatója és kollégái a Naturwissenschaften folyóirat legújabb számában azt írják, hogy a bronzkori Akrotiriban talált, borsószemeket tároló korsókban azonosított rovarmaradványok vizsgálata szerint erre nyáron: júniusban, esetleg július elején kerülhetett sor. A tudósok szerint ugyanis kizárólag ezek azok a hónapok, amikor az ormányosbogár-félék családjába tartozó borsóormányos (Aoromius quinquepunctatus) megtámadja a növényt, majd a borsóval együtt a raktárba kerül.

Az Égei-tenger Pompejiének is nevezett Akrotirit a vulkánkitörés következtében hamu és habkő borította be, ami segített a bronzkori település emlékeinek konzerválásában. Ennek köszönhetik a tudósok, hogy a város északnyugati részén található ún. nyugati házának egyik földszinti helyiségében megtalálták az említett edényeket, benne a bogarakkal ,,elárasztott" borsókat. Bár a fosszíliák felfedezése óta ötven év telt el, csak most, a tudomány fejlődésének köszönhetően - a rovarok kitinjének datálásával - sikerült megállapítani a tűzhányó kitörésének pontos idejét.

Egy ókori vulkánkitörés évének megállapítása nagyon nehéz feladat, de az évszak meghatározása még ezen is túltesz - vallja Panagiotakopulu. Elmondása szerint korábban is történtek ilyen kísérletek, de az Edinburghi Egyetem vezetésével zajló kutatás előtt a hamu és a vulkáni törmelékek eloszlásának vizsgálatával próbálkoztak. Ennél sokkal pontosabb metódust alkalmaztak Panagiotakopuluék. Mint kiderült, a borsószemek között megbúvó fosszíliákat különböző életciklusokban (lárva, báb, kifejlett rovar) találták meg. Ez azért fontos, mert azt jelenti, hogy a rovarok pusztulása egyetlen - hirtelen lezajló - eseményhez köthető, ami röviddel azután történhetett, hogy a szemeket - amiket a borsóormányos még a földön megtámad - betakarították, majd elrakták.

www.mult-kor.hu
 
 
0 komment , kategória:  Tudomány  
Mágneses pólusváltás a földön?
  2013-12-25 17:08:41, szerda
 
  A Föld szerkezete egy szilárd belső magból, képlékeny magkülsőből, földköpenyből, és egy szilárd kéregből áll, illetve a belső mag anyagi összetétele (vas, nikkel) létrehoznak egy mágneses mezőt. Ez a mágneses mező merőben eltér a gravitációtól, hiszen az többé-kevésbé egyenletes a Föld felszí­nén, mí­g a mágneses mező kétsarkú, azaz létezik egy északi pólus és egy déli.
A mágneses északi sarkot 1831-ben fedezték fel, majd 1903-1905-ben pontosí­tották. A déli mágneses sarkot 1909-ben fedezték fel.

A mágneses sarkokban futnak össze a földmágnesességi erővonalak, amelyeknek az irányában az iránytűk beállnak. A Napból a Földre tartó elektronok útvonalát a mágneses erővonalak határozzák meg, ahol az elektronok elérik a Földet ott alakul ki a sarki fénynek nevezett jelenség, ez a két pólusnál található. Napkitörések idején különösen jól látható a sarki fény, hiszen ilyenkor lényegesen több a Napból kilőtt elektron.
A Föld mágnesességének legnagyobb jelentősége az élet szempontjából van, hiszen ez a mágneses pajzs védi meg a bolygó élőlényeit a világűrből érkező részecskesugárzástól, mint a kozmikus sugárzás, napszél stb. Ezek a kozmikus sugárzások az élet szempontjából kritikusak, mert részben kiolthatják az élet bizonyos területeit, illetve ami túlél, az mutálódik, új fajok jönnek létre.

A föld mágnesességét már i.e. 4-6.000 évvel is ismerték, a sumer leí­rások részletesen és pontosan taglalják. A sumer társadalom bukásával elfelejtődött ez a tudás is. Nagy Sándor az utolsó, aki egyesí­tette Mezopotámia népét, már nem ismerte a jelenséget, pedig taní­tója Arisztotelész tudott róla. Az újra felfedezés a Krisztus születése körüli időkre tehető, ekkor a Kí­naiak kezdték használni, majd tőlük elterjedt az arabok révén.

Mágneses pólusváltás: a mágneses pólusok folyamatosan változtatják a helyüket. Ez egy természetes jelenség. A kőzetminták ezt a folyamatot igazolják. Azonban az utóbbi években lényegesen felgyorsult a pólusvándorlás. Az elmúlt 150 év alatt 1.100 km-t haladt Kanadától Szibéria irányába. A Föld mágneses ereje csökken, az elmúlt 200 évben kb. 10%-kal (ezer évvel ezelőtt 1,5-szerese volt a mai értéknek).

A mágneses tér folyamatosan csökken. Ez azért nagyon fontos, mert például a csontszövet stabilitását nagyban befolyásolja a mágneses tér erőssége. Ha tehát csökken a tér, gyakoribb lesz a csontritkulás. Lassan kezd érthetővé válni, hogy miért szenved sok kisgyerek csontritkulástól. Később ahogy nőnek a gyerekek és a nem megfelelő táplálkozás miatt elsavasodnak (üdí­tők, édességek, fehér cukor, fehér liszt, elektroszmog, stb.) tovább fokozódik a csontritkulás, hiszen ahhoz, hogy a szervezet életben maradjon, kalciumot kell kioldjon a csontokból. De ez már egy másik történet.
A mágneses pólusváltás mindig összefügg a dimenzióváltással.

A dimenzióváltás fogalma: első lépésként mindig meggyengül a mágneses mező, vándorolnak a pólusok. Előfordul, hogy a mágneses mezők összezavarodnak.

A repülőtereken nemrég világszerte át kellett állí­tani a mágneses műszereket a térképek használhatósága miatt. Az állatvilág, mely a mágneses vonalakat követi, gyakran eltéved, í­gy nem találnak haza a madarak, a tengeri állatok pedig kiúsznak a partra a mélytenger helyett.


Változhat a Föld alap rezonancia frekvenciája, a Schumann hullámok frekvenciája, és egyéb energiaátalakulások is zajlanak.

Sok német és orosz tanulmány foglalkozik a témával, és kiemelten Gregg Barden. A legfontosabb azonban, az a hatás, amit a geomágneses mezők gyakorolnak az emberi tudatra. Az első orosz asztronauták, akik két hétnél több ideig tartózkodtak az űrben, azaz a földi rezgéseket nem érezték, egyszerűen megőrültek. Azóta mind az orosz, mind az amerikai űrhajósok mesterségesen gerjesztett Schumann hullámok hatókörében élnek az űrben.

Amikor a geomágneses mezők értéke nulla, akkor az emberi agyban tárolt információ megszűnik létezni. Ez teljesen hasonló azzal, mint amikor a számí­tógép memóriája csak akkor tárol információt és dolgozik vele, ha áramot kap. Ha lekapcsoljuk az áramot, minden törlődik a műveleti memóriából. Ez az agy információtároló képessége miatt van, azaz felépí­tése igényli a külső, földi teret.

A dimenzióváltás és a hozzá kapcsolódó pólusváltás előtt a bolygó civilizációja hanyatlásnak indul, sokszor megmagyarázhatatlan okok miatt. Ez a hanyatlás nagyon mély. Időtartama néhány hónaptól, két évig szokott tartani. A dimenzióváltásról részletes leí­rásokkal szolgál Thoth, illetve több indián törzs (pl. pueblo indiánok), illetve a sámán világ.

Közvetlenül a dimenzióváltás előtt néhány órával a két dimenzió egymásba csúszik. Ilyenkor megjelenik valami szokatlan forma, szí­n, amit nem tudunk értelmezni. Nem őrültünk meg, hanem egy másik dimenziót látunk a miénkben. Fontos megjegyezni, hogy ilyenkor minden szintetikus anyag szétesik atomjaira. Csak a természetes anyagok maradnak meg. Érdemes emiatt kimenni a szabadba, hiszen minden ami mű, az eltűnik.

Most már érthető, hogy a több százezer vagy millió éves gí­zai piramisok, a Titicaca-tó dokkolói 4.000 méter magasan miért kőből készültek. Azok a civilizációk nem olyan primití­vek, hogy "csak" kőből tudnak épí­tkezni, hanem olyan okosak, hogy tudják, a dimenzióváltást a természetes kő biztosan túléli.

Edgar Cayce, a téma egyik szakértője, illetve Thoth smaragdtáblái több nagy civilizáció hasonló módon történő "eltűnéséről" beszélnek. Ehhez hasonlóak a Titicaca-tavon található sziget indián törzseinek rituáléi. Ide járnak a nagy feltalálók, hogy kozmikusan feltöltődjenek, mielőtt nagy dolgokat "feltalálnak". Most már az is érthető, hogy a nagyon régi civilizációk modern nyomai miért nem léteznek.
Az Föld olyan mint egy nagy homokozó. Egy adott pillanatban elsimí­tják a homokot, ilyenkor eltűnnek a nyomok. Egy, két komolyabb kőalkotás marad meg mint örök mementó.

Dimenzióváltás idején hatalmas üresség lesz úrrá a Földön. Sötét üresség. Ez azonban egyáltalán nem félelmetes. Inkább érdekes. Vannak olyan meditációs technikák, melyekkel át lehet ezt élni. Egyáltalán nem rossz. Fontos, hogy tudatosak legyünk. Ez az üresség 1-2-3 napig tarthat. Az egyik indián törzs két és fél napról számol be az utolsó ilyen váltás előtt. Naptárjukban kettő és fél fekete kő szerepel az egyébként csupa fehér kőből álló idősorban.

A dimenzióváltás után egy új világban találjuk magunkat. Fontos, hogy tudjuk: itt a gondolatunk teremt. Érdemes vele szórakozni. úgy igazí­tjuk testünket, ahogy akarjuk. Ha valamire gondolunk, az megvalósul, megteremtődik. Ekkor megértjük, hogy a TUDAT TEREMET. Ez í­gy van a harmadik dimenzióban is, de nem akarjuk elhinni, mert elhitetik velünk, hogy ez baromság. Mi pedig mint jó birkák, elhisszük.

Ennek az új dimenziónak van egy komoly hátránya is. Mivel jelenlegi tudatunkat magunkkal visszük, félelmeink életre kelnek. Lásd Gömb c. film. Ha elkezdünk félni, hogy valaki meg fog támadni minket, akkor meg is fog. Gondolunk egy fegyverre és ott lesz a kezünkben. Azonban szokásos földi félelmeink alapján tudjuk, hogy az ellenfél ügyesebb, erősebb stb. Előbb vagy utóbb összehozzuk, hogy megöletjük magunkat.

Az új dimenzióban való túléléshez tudni kell, hogy a világegyetemben minden ember alkotta sci-fi filmtől eltérően nem a harc és a halál a domináns, hanem a szeretet. Ha mégis másképp lesz? A régi í­rások 1998, illetve 1999 évekre jósolták az eseményt. Szerencsénkre, az emlí­tett módon mindez nem történt meg. De lehet, hogy mégis zajlik másképpen? Rengeteg tudatos gyerek születik napjainkban, őket kristály, vagy egyéb jelzőkkel illetik. Az emberek tudata folyamatosan nyí­lik. Kezdjük megérteni a régi kultúrák ránk maradt dokumentumait. A materializmust ma már az emberek többsége megmosolyogja. Amikor Hawking gondolataival irányí­tja tolószékét, számí­tógépét, beszéd szintetizátorát, akkor tényleg nem értjük, hogy mi történik velünk.

Tanulság: a fenti nagyon rövid összefoglaló nem azért született, hogy féljünk, hiszen nem az az élet célja. Inkább azért, hogy erről is tudjunk. A kozmoszban tí­z év annyi, mint ezer, de nekünk nem. Nem tudni, hogy mit élünk még meg és mit nem. Egy biztos, jelenlegi fogyasztói rendszerünk, ebben a formában életképtelen. Váltás lesz. Hogy ez milyen mélyen történik, azt nincs ember, aki megmondhatná. Kí­vánom, hogy a fentieket mindenki raktározza el mélyen az agyában, ne í­téljen, ne épí­tsen korlátokat, hanem csak tárolja el, és ha szükség lesz rá, vegye elő a tudást, és csak annyit mondjon, hogy tudom mi ez, tudom, mit kell tenni.

http://paramoral.eu
 
 
0 komment , kategória:  Tudomány  
Kén-hexafluorid (SF6)
  2011-04-09 08:54:15, szombat
 
 
Ship floating on nothing! :: Physikshow Saját videótáramba teszem ezt!
feltöltve: 2011-04-08 19:58:30
feltöltő: vg999
nézettség: 1578
szavazatok: 1
kommentek: 0
kulcs: fas, ship, floating, sulphur, hexafluorid,
kategória: tudomány/technika
leírás: Get enchanted by a aluminium foil ship floating above ground on sulphur hexafluoride (gas significantly denser than air) at the Physikshow of the University ...

URL:  

Küldöm ismerőseimnek!
Tetszik a videó! Szavazok rá!


 
 
0 komment , kategória:  Tudomány  
Ekkora az ózonlyuk
  2010-11-27 11:36:37, szombat
 
  Hatalmas zóna a déli sarkvidék felett, amelynek területén az ózon mennyisége erősen lecsökkent a légkörben. A NASA Aura nevű műholdja pontos méréseket készített szeptember elején az Antarktisz feletti ózonlyukról.
Ózonlyuknak a Föld légkörében az ultraibolya sugárzást szűrő ózon koncentrációjának erős csökkenését nevezik. A 8 és 50 kilométer közötti magasságban jelentkező ózoncsökkenés mértéke és területi kiterjedése erősen változik. A légköri ózonkoncentrációt a Dobson-egységgel szokásos jellemezni, amely az ózon oszlopsűrűségének mértéke - tehát azt mutatja meg, mennyi ózon van egy adott alapterületű levegőoszlopban a felszín felett. Ha ez az érték 220 egység alá csökken, ózonlyuknak nevezik a kérdéses zónát.

A csatolt képet a NASA Aura nevű műholdján elhelyezett OMI jelű detektor 2010. szeptember 12-én rögzített mérései alapján készítették. Jelenleg az ózonlyuknak éves rendszerességgel megfigyelhető növekedése zajlik, és maximumát várhatóan szeptember-október folyamán éri el. Mérete az 1979. és 2009. közötti átlagtól valamivel elmarad, feltehetőleg a sztatoszférában uralkodó, a szokásosnál valamivel magasabb hőmérséklet miatt.




A sztratoszféra ózonkoncentrációjának csökkenését elsősorban a hűtőgázként és spraypalackok hajtógázaként használt halogénezett szénhidrogének, az úgynevezett CFC-gázok légköri feldúsulása okozza. Ezek a gázok a sztratoszférába feljutva elbomlanak, és így az ózonrétegre veszélyes elemek szabadulnak fel, amelyek felgyorsítják az ózonmolekulák bomlását.

A legtöbb ilyen vegyületet az 1987-es montreáli egyezmény értelmében kivonták a forgalomból, de hosszú életdejük miatt még sok-sok évet vehet igénybe, mire teljesen kiürülnek a légkörből. A CFC-gázok kibocsátásának csökkentése az elmúlt két évtized alatt már jelentős előrelépést hozott az ózonréteg pusztulása ellen folytatott küzdelemben, és óvatos becslések szerint 2075-re teljesen eltűnhet az Antarktisz felett minden évben kialakuló ózonlyuk.
 
 
0 komment , kategória:  Tudomány  
Hawking új univerzuma
  2010-11-10 15:01:27, szerda
 
  Stephen Hawking professzor szerint nincs helye Istennek az univerzum keletkezésének elméleteiben. A brit fizikus eddig nem tartotta teljesen összeegyeztethetetlennek a tudománnyal egy teremtő létezését, de a Grand Design című könyvében azonban kimondja, hogy az ősrobbanás a fizika törvényeinek elkerülhetetlen következménye.

A Times-ban közölt előzetesek szerint nincs szükség Isten bevonására a világegyetem működéséhez. Ezzel vitába száll Sir Isaac Newton meggyőződésével, mely szerint az univerzumot Istennek kellett megalkotnia, mivel kizárólag a természet törvényei nem emelhették volna ki a káoszból. Hawking munkáját számításokkal és az elmúlt évtizedek asztrofizikai felfedezéseivel igyekszik alátámasztani, kiemelve az első Naprendszeren kívüli bolygó 1992-es felfedezését. "Ezek fényében sokkal kevésbé tűnnek egyedinek, kényszerítő erejűnek azok az egybeesések, amik azt bizonyítanák, hogy a Föld egy gondosan megtervezett bolygó" - összegzett. "A gravitáció törvénye miatt az univerzum képes megteremteni, és meg is teremette önmagát a semmiből. Ez a spontán teremtés az oka, hogy a semmi helyett van itt valami, amiért az univerzum létezik, amiért mi létezünk. Nem szükséges Istent belekeverni a világegyetem működésébe"

1988-as bestsellerében Az idő rövid történetében Hawking professzor látszólag még elfogadta az isteni szerepet az univerzum születésében. A Leonard Mlodinow amerikai fizikussal közösen írt új könyv már kizárja a természetfeletti erőt és pusztán a fizikai törvényekkel, valamint a húr-elméletre és a 11. dimenzió létére épülő M-elmélettel magyarázza a világegyetem létét.

"A fizika önmagában nem oldhat meg egy olyan kérdést, hogy a semmi helyett miért van valami. Az Istenbe vetett hitnek nem az a lényege, hogy betömjük az univerzum dolgainak egymáshoz való viszonyában tátongó réseket" - reagált Hawking következtetéseire ugyancsak a Times hasábjain dr. Rowan Williams, Canterbury érsek, az anglikán egyház feje. Véleményéhez csatlakozott Jonathan Sacks főrabbi is. "A tudomány a magyarázatokról szól. A vallás az értelmezésről. A Bibliát nem érinti hogyan jött létre a világegyetem" - olvasható a brit napilapban.

"A tudomány soha nem lesz képes Isten nemlétét bizonyítani, mint ahogy a létét sem" - nyilatkozott a BBC-nek dr. Lee Rayfield swindoni püspök. "Ez hit kérdése, ami kívül esik a tudományon. De ahogy én sok más, a kozmológiában nálam jóval járatosabb emberrel együtt az univerzumot szemlélem, egy olyan világegyetemet látunk, ami még mindig nagyon összecseng azzal, amit mi Istenről és az Ő természetéről hiszünk."

A muszlimok is rosszallásukat fejezték ki Hawking elmélete kapcsán. "Az iszlám tanítása szerint Isten a legfőbb teremtő" - nyilatkozott a brit muszlimok egyik szóvivője, Inayat Bunglawala. "Nevetséges az ateisták azon bizonygatása, hogy a világegyetem önmagát hozta létre. Hawkingot nagy tudósként ismerjük, az utóbbi években azonban zsákutcába jutott, elmélete legfeljebb szórakoztatónak nevezhető."

Forrás:sg.hu
 
 
0 komment , kategória:  Tudomány  
Rejtélyes találmányok
  2010-11-07 00:56:10, vasárnap
 
  Már az ókorban ismerték az áramot, és képesek voltak pontosan előrejelezni a bolygók mozgását is.

A letűnt civilizációkat elsősorban a jövő foglalkoztatta, a ma emberét emellett már a múlt is. A kutatók évszázadok óta keresik a bizonyítékokat az élet kezdetére, a magyarázatot az ember fejlődésére, valamint kutatnak olyan régészeti leletek után, melyek választ adhatnak a történelemmel kapcsolatos kérdések sokaságára.

Miközben azonban számos olyan lelet kerül elő, mely segít megérteni a történelmet, több olyan is a régészek útjába kerül, ami csak bonyolítja a dolgot. Ilyen az az ókori szerkezet is, melynek működését a mai napig nem sikerült megfejteniük, vagy a világhírű bagdadi elem, mely máig vitákat szül tudományos körökben.




A történelemkönyvekből tudjuk, hogy Luigi Galvani felismerése nyomán az 1745-ös születésű Alessandro Volta nevéhez fűződik az első elemek elkészítése. Csakhogy elképzelhető, hogy már az ókorban is ismerték az elektromos áramot, sőt, elemek formájában használták is. A feltételezésre azok a szokatlan felépítésű anyagvázák adnak okot, melyeket 1936-ban fedeztek fel régészek Bagdadtól nem messze, egy közel 2000 éves település feltárásakor.

A leletek különlegessége méretükben, még inkább pedig belső felépítésükben rejlik. A vázák ugyanis mindössze 12-14 centi magasak, belsejükben pedig egy rézcső található, mely viszont egy oxidálódott vasrudat tartalmaz - a vizsgálatok szerint az oxidációt savas kémhatású folyadék okozhatta. A rézcső tetejét és alját bitumennel vonták be, mely elszigeteli egymástól a két fémet.

Wilhelm Könignek, az Iraki Nemzeti Múzeum akkori igazgatójának köszönhető, hogy az azóta csak bagdadi elemekként elhíresült leletek nyilvánosságot kaptak. Ő állította elsőként, hogy az edények tulajdonképpen olyan elemek, melyekkel lehetségessé vált a galvanizálás, például fémedények arannyal történő bevonása. König állítása után nem sokkal Willard F. M. Gray angol mérnök, majd néhány évtized múlva Arne Eggebrecht német archeológus is igazolta, hogy az elemekkel lehetséges elektromos áramot termelni.

Ennek ellenére a mai napig megoszlanak a vélemények az alkalmazásukkal kapcsolatban: sokak szerint például gyógyításra használták őket, hiszen eddig egyetlen olyan tárgyat sem találtak, melyet bizonyíthatóan ezekkel az elemekkel galvanizáltak volna.

A Hold, a Nap és a bolygók mozgásának pontos előrejelzése

Az Antiküthéra-szerkezet a tudomány egyik legrejtélyesebb eszköze: bár egyre közelebb járnak a megfejtéshez a tudósok, még ma sincs biztos és egyértelmű magyarázat a működésére és használatának céljára.



Az 1902-ben a Küthéra és Kréta közötti Antiküthéra szigete mellett a tengerben talált mechanizmusról ma már tudjuk, hogy valamilyen mérőeszköz, melyet a Nap, a Hold, valamint további öt bolygó mozgásának meghatározására és előrejelzésére használtak. A vélhetően időszámításunk előtt 100-150 között keletkezett szerkezet mindössze 33 centi magas, 17 centi széles, illetve 9 centi mély, bronzból készült, és több mint 30 fogaskerékből és tárcsából áll, melyeket kézzel készítettek. Írásjelek és szimbólumok sokasága található rajta, az írások ógörög nyelvűek. A szerkezet központi részének számító tárcsa a görög zodiákust és az egyiptomi naptárat mutatta.

Már az első vizsgálódásoknál feltételezték, hogy a szerkezet egyfajta analóg számítógép vagy időmérő, ám csak a megtalálása után 50 évvel ismerték fel a kutatók, hogy még a Hold különleges mozgásának leképezése is lehetséges a segítségével, valamint meghatározható vele a Nap és további öt bolygó mozgása. Működését már jobban értik a tudósok, ám a mai napig nincs egyértelmű válasza a tudománynak arra, hogy hogyan készülhetett a rejtélyes eszköz, mire használhatták, ahogy készítőjének személyét is homály fedi.

Tesla üzemanyag nélküli autója

A fizikakönyvek kevésbé foglalkoznak Nikola Teslával, pedig a horvát származású fizikus és villamosmérnök az egyik legnagyobb elme, aki valaha létezett. Számtalan zseniális találmány fűződik a nevéhez, közöttük olyan is, melyre a tudománynak máig nincs magyarázata: Tesla elektromos autója.

Tesla 1930-ban alakított át egy, akkor luxusnak számító autót úgy, hogy az működés közben sem különösebb zajt, sem kipufogógázt nem bocsátott ki. A titka az úgynevezett szabad energia volt, Tesla ezzel váltotta ki az üzemanyagot, és ez biztosította az autó működését. A kocsiból eltávolította a motort, helyére pedig egy hengeres, zárt villanymotor került, melyet léghűtéssel láttak el.





A motor vélhetően a Westinghouse egyik gyárában készült, ám az azt energiával ellátó egységet, melynek felépítését és titkát ma sem ismerik, Tesla maga készítette. Egy konverter alakította át a különleges energiát, ami vákuumcsöveket tartalmazott, egy antennát, valamint két vastag rudat - Tesla utóbbiak benyomásával indította el az autót, mely a kor benzinautóihoz hasonlóan tökéletesen működött.

Találmánya azonban a feledés homályába veszett, hiszen a cég, mely foglalkozott volna vele, hamarosan csődbe ment.
 
 
1 komment , kategória:  Tudomány  
Kíméletes -e az injekció
  2010-11-02 10:03:10, kedd
 
  Ismét kiújult a vita az Egyesült Államokban arról, hogy kellően hatékony és fájdalommentes-e a kivégzések során alkalmazott injekciókeverék. Az eddigi tanulmányok nem támasztják alá, hogy az elsőként adott nátriumvegyület valóban megfelelő a célra. Az anyag hiánya miatt nemrég több amerikai kivégzést is el kellett halasztani.

Amint arról nemrég az [origo] Nagyvilág rovata is beszámolt, az Egyesült Államokban az utóbbi időben több kivégzést is elhalasztottak, mert több állam kifogyott az érzéstelenítéshez szükséges tiopentál-nátriumból. A hiány oka az volt, hogy a termék egyetlen amerikai gyártójának nem szállították idejében az érzéstelenítő alapanyagait.

A kivégzetteknek összesen három különböző szert juttatnak a szervezetébe: az elsőként beszúrt tiopentál-nátriumtól elalszanak, a pankurónium-bromid megbénítja az izmokat és a légzést, a kálium-klorid pedig a szívet állítja le. Ezt a módszert az USA államainak körülbelül kétharmadában alkalmazzák, annak ellenére, hogy az injekció hatékonyságát és kíméletességét nem támasztják alá megbízható tudományos bizonyítékok. Egyes vélemények szerint a keveréket az amerikai Gyógyszer- és Élelmiszerengedélyezési Hivatalnak (FDA) kellene megvizsgálnia, az FDA azonban már nagyjából két évtizede folyamatosan elzárkózik ettől.

Mik a főbb problémák a kivégzésekhez használt injekcióval? A Scientific American egészség rovatának szerzője Teresa Zimmers-t, a Miami Egyetem orvostudományi karának molekuláris biológusát kérdezte az injekcióval kapcsolatos tudományos és jogi vitákról. Zimmers és munkatársai 2007-ben a PLoS Medicine-ben tettek közzé egy tanulmányt, amelyben arra keresték a választ, hogy a három hatóanyag kombinációjából álló keverék valóban azon a módon hat-e, ahogyan elvárható lenne. A szakemberek sem az injekció adagjára, sem pedig a hatóanyagok sorrendjére vonatkozóan nem találtak olyan bizonyítékokat, amely alátámasztaná, hogy valóban indokolt lenne ennek a kivégzési eljárásnak az alkalmazása.

Az egyik probléma például, hogy a kivégzettek számára - a hivatalos bírósági véleménnyel ellentétben - akár fájdalmas is lehet az eljárás. A tiopentál-nátriumot eredetileg azért választották ehhez az injekcióhoz, hogy a kivégzett személy ne érezze, amikor a pankurónium-bromid megbénítja a szervezetet és leállítja a légzést. A harmadikként adott kálium-klorid pedig rendkívüli fájdalmat okoz, így a halálra ítéltnek egyáltalán nem mindegy, hogy a tiopentál-nátrium adagja valóban a megfelelő-e. Zimmers és munkatársai erre vonatkozóan sem találtak olyan adatot, amely elfogadhatóan igazolná, hogy az érzéstelenítő vegyületet a kellő mennyiségben tartalmazza az injekció.

"Jelenleg semmilyen tudományos bizonyíték nincs arra vonatkozóan, hogy a tiopentál-nátriumos injekció lenne a lehető legjobb módszer az elítéltek kivégzésére. Eléggé furcsa helyzet, hogy miközben a kivégzés egy orvosi eljárásra hasonlít, nem végeztek olyan vizsgálatokat, amely igazolta volna például a biztos fájdalommentességet. Ezen kívül sosem tesztelték az injekciót olyan szigorral, ahogyan azt a gyógyszerhatóanyagoknál szokás: nem zajlott adatgyűjtés, elemzés és szakértői véleményezés sem. Így jelenleg az a helyzet, hogy nem tudjuk, valóban ez-e a leghatékonyabb és legkíméletesebb eljárás a kegyes halál előidézésére" - mondta a Scientific Americannek Zimmers.

Az USA érintett államaiban jelenleg is folyamatos jogi viták zajlanak az eljárás alkalmazhatóságával kapcsolatban. Mivel minden állam maga dönt róla, hogy milyen módszert alkalmaz, a jövőben sem várható olyan szabályozás, amely egységesen érvényes lenne az országban, kivéve abban az esetben, ha az FDA is beleszólna a vitába.

[origo]
 
 
0 komment , kategória:  Tudomány  
Az emberi élet végső határa
  2010-09-25 23:11:38, szombat
 
  A népességstatisztikusok egészen a közelmúltig meg voltak győződve arról, hogy hamarosan megáll az emberi élettartam több mint száz éve tartó folyamatos növekedése. Sok kutató úgy vélte, hogy az öregedés elkerülhetetlen, belénk programozott biológiai folyamat, amelynek végeredménye a szükségszerű halál. Senki sem számított arra, hogy az élettartam szinte változatlan ütemben nő tovább, és a legújabb kutatások szerint még közel sem érte el a lehetséges maximumát.

Alig száz évvel ezelőtt a várható élettartam nagyjából 25 évvel volt rövidebb a nyugati országokban, mint napjainkban. Ennek elsősorban az volt az oka, hogy nagyon sok gyerek és fiatal felnőtt halt meg idő előtt különféle okokból. A gyerekek negyede valamilyen fertőzés következtében elhunyt az ötödik születésnapja előtt, a fiatal asszonyokra halálos komplikációk leselkedtek minden gyerekszüléskor, de akár egy fiatal kertész vagy földműves is könnyen kaphatott halálos vérmérgezést egy közönséges tövisszúrástól.

Az elmúlt évszázad folyamán azonban a közegészségügy javulása és az orvostudomány fejlődése oly drámai mértékben csökkentette a gyerek- és a fiatalkori években bekövetkező halálozást, hogy az emberek többsége jóval később hal meg, és a populáció egészében öregebb, mint bármikor régebben. A várható élettartam még mindig világszerte növekszik . A gazdagabb országokban naponta öt órával vagy még többel hosszabbodik, és sok fejlődő országban még ennél is gyorsabb a növekedés. A halál legfőbb oka manapság maga az öregedési folyamat, és az emiatt kialakuló különféle betegségek, például a rosszindulatú daganatok vagy az Alzheimer-kór.

Miért öregszünk?

A sejteknek és az összetett szervezeteknek folytonos kihívásokkal kell megbirkózniuk, hogy életben maradjanak. A sejtek állandóan károsodnak: a DNS mutálódik, a fehérjék tönkremennek, és szabadgyököknek nevezett rendkívül reakcióképes molekulák rongálják a sejtmembránokat. Az élet a genetikai adatok folyamatos másolásától és lefordításától függ. Bármilyen kifinomult az ezzel foglalkozó molekuláris gépezet, azért nem tökéletes.

Az öregedés azért következik be, mert a károsodások fölhalmozódnak, és idővel a test egészséges működésének a meghibásodásához vezetnek. Az öregedés bonyolult folyamat. Minden szinten érinti a szervezetet a molekuláktól a sejteken át a szervekig, ráadásul még az azonos típusú sejtek sem öregszenek egyforma mértékben. Ez is alátámasztja azt az álláspontot, hogy az öregedés tempóját és a halál idejét nem valamilyen genetikai program határozza meg.

Programozott-e a halál?

A szervezet az élet minden szakaszában, még a legvégén is mindent megtesz azért, hogy életben maradjon, más szavakkal, nem az öregedésre és a halálra, hanem a túlélésre van programozva. A természetes szelekció erős nyomása alatt azonban a fajok végül is inkább a növekedésbe és a szaporodásba - azaz a faj fennmaradásába - fektetnek több energiát, mint egy örökké tartó test felépítésébe. Tehát az öregedés hajtómotorja a különféle kijavítatlan molekulák és sejtkárosodások felhalmozódása az élet folyamán.

Noha semmilyen biológiai program nem határozza meg pontosan, mikor kell meghalni, egyre több bizonyíték utal arra, hogy bizonyos gének befolyásolják, mennyi ideig élünk Először az 1980-as években fedezett fel egy ilyen gént Tom Johnson és Michael Klass a Caenorhabditis elegans nevű apró fonálféreggel dolgozva. Azóta számos más hasonló génre bukkantak a kutatók különféle állatokban a muslicáktól az egerekig. E génekben az a közös, hogy mutáns változataik meghosszabbítják az élettartamot azzal, hogy megváltoztatják a szervezet anyagcseréjét, és így elodázzák a károsodások felhalmozódását a testben.
Az is régóta ismert, hogy bizonyos mértékű táplálékmegvonás (éheztetés) is növeli az élettartamot, és ezért is az anyagcsere megváltozása a felelős. A kevesebb táplálékbevitel fokozza a test karbantartó és javító rendszereinek működési aktivitását. Első pillantásra különösnek tűnhet, hogy egy táplálék szűkében lévő állat több és nem kevesebb energiát fektet a test karbantartásába. Az éhezési időszak azonban nem igazán alkalmas a szaporodásra, és a bizonyítékok arra utalnak, hogy az éhezés alatt bizonyos állatok jobban járnak, ha szüneteltetik a szaporodást, és az így felszabaduló nagy mennyiségű energiát a sejtkarbantartásra fordítják.

Hogyan hosszabbítható meg az élettartam?

Ahhoz, hogy olyan részletesen megértsük az öregedést, hogy megakadályozhassuk vagy lelassíthassuk bizonyos kiválasztott sejtek öregedését, illetve halálát, meg kell értenünk a molekuláris hibák természetét, amelyek a sejtszintű öregedés mozgatórugói. Az öregedés elleni harc egyik lehetséges módja lehet, ha beleavatkozunk azokba a folyamatokba, amellyel a sejt megakadályozza a károsodások felhalmozódását. A túlzott elhasználódás elleni védekezés egyik módja, amikor a sejt egyszerűen elpusztítja önmagát. Ez az úgynevezett programozott sejthalál vagy apoptózis. Valaha a kutatók az apoptózis léte miatt gondolták, hogy az öregedés valamilyen genetikai programmal függ össze. Most már azonban tudjuk, hogy az apoptózis elsősorban túlélési mechanizmus, amely az egész testet védi azoktól a sérült sejtektől, amelyek potenciálisan veszélyt jelentenek a szervezetre, például kóros burjánzásba kezdhetnek.

Az apoptózis gyakrabban fordul elő idős szervekben, mivel ezek sejtjei több káros behatást szenvedtek már el. A természetben azonban az állatok ritkán élnek olyan soká, hogy megöregedjenek. Az apoptózis eredetileg azért alakult ki az evolúció folyamán, hogy a fiatalabb szervek károsodott sejtjeivel foglalkozzon, ahol jóval kevesebb sejtet kell eliminálni. Ha túl sok sejt pusztul el, akkor a szerv működése leáll vagy romlik. Így tehát a programozott sejthalál jó is meg rossz is. Jó, amikor eltörli a potenciálisan veszélyes sejteket, rossz, amikor túl sokat irt ki.

A természet többet törődik a fiatal egyed túlélésével, mint az idős korban bekövetkező hanyatlás kezelésével, ezért nem minden késői éveinkben bekövetkező apoptózis feltétlenül szükséges. Egyes betegségek (például az agyi érkatasztrófa vagy stroke) esetében például a kutatók remélik, hogy az apoptózis elnyomásával a kevésbé károsodott szövetekben kisebb lehet a sejtveszteség, így nagyobb az esélye a gyógyulásnak.

A sejtek nemcsak a szélsőséges pusztulással reagálnak a sérülésekre: bizonyos esetekben egyszerűen leállítják az osztódásukat (ez az úgynevezett replikatív szeneszcencia). Leonard Hayflick ötven éve fedezte fel, hogy a sejtek meghatározott számú osztódás (ez a Hayflick-határ) után befejezik az osztódást. A későbbi munkák kimutatták, hogy gyakran akkor áll le a sejtek osztódása, amikor a kromoszómavégeket fedő sapkák, a telomerák túlságosan lekoptak. A sejtöregedés bekövetkeztének más részletei azonban továbbra is homályosak.
Nemrég azonban Thomas Kirkwood, a Newcastle-i Egyetem öregedés- és egészségkutató intézetének kutatója munkatársaival izgalmas felfedezést tett. Azt tapasztalták, hogy minden sejtben rendkívül kifinomult molekuláris kapcsolási kör létezik, amely figyeli, milyen mértékben károsodik a sejt DNS-e és az energiagyártó egységei (a mitokondriumok). Amikor a károsodás mértéke átlép egy küszöbértéket, a sejtek olyan állapotban zárolják magukat, amelyben még mindig képesek hasznos feladatot ellátni a szervezetben, de soha nem osztódnak a továbbiakban.

Akárcsak az apoptózis esetében, a természet részrehajlása a fiatal túlélése irányában itt is azt jelentheti, hogy nem mindegyik ilyen lezárás feltétlenül szükségszerű. Ahhoz azonban, hogy feloldjuk ezeket a zárakat, és bizonyos mértékben helyreállítsuk az idősödő sejtek osztódási kapacitását anélkül, hogy elszabadítanánk a rákveszélyt, nagyon alaposan meg kell értenünk, hogyan működik a sejtöregedés.

Ennek kiderítéséhez több tudományágat átfogó kutatócsoportok kialakítására van szükség, ahol molekuláris biológusok, biokémikusok, matematikusok és számítógépes kutatók dolgoznak együtt. Természetesen olyan korszerű eszközök is kellenek, amelyek alkalmasak arra, hogy képet alkossanak az élő sejtekben létrejövő károsodásokról. Ezek a kutatások remélhetőleg elvezetnek olyan új gyógyszerek kifejlesztéséhez, amelyekkel teljesen új módon lehet küzdeni a korral járó betegségek ellen, ily módon lerövidítve az élet végén bekövetkező krónikus betegségek időtartamát. Az ilyen típusú alapkutatások nehézségét figyelembe véve még hosszú évek, akár évtizedek telhetnek el ezeknek a gyógyszereknek a piacra kerüléséig. Örökélettel azonban senki ne kecsegtesse magát. A vég előbb-utóbb mindenképpen bekövetkezik. Arra kell azonban törekednünk, hogy minél jobb állapotban élhessük meg életünk utolsó éveit is.

A Scientific American cikke nyomán
 
 
0 komment , kategória:  Tudomány  
Gipsz - a félreértett ásvány
  2010-09-19 12:19:07, vasárnap
 
  Amikor polcot szerelünk a falra, a kifúrt lyukban a csavart tartó tiplit gipszeléssel rögzítjük. A boltban vett zacskón a felirat: "gipsz". Benne fehér por. Ez lenne hát a gipsz? Ez az anyag, amit vízzel összekeverve egy hamarosan megszilárduló fehér pépet kapunk? Ez az anyag, amit balesetek után csontjaink rögzítéséhez is használnak? Nem, a fehér por nem gipsz! Akkor hát mi, és mi köze az "igazi" gipszhez?



A gipsz a Mohs-féle keménységi skála második tagja: Mohs-keménysége 2, körömmel könnyedén karcolható, többnyire színtelen ásvány. Szilárd ionos vegyület, amely kalcium kationokból (Ca2+) és szulfát anionokból (SO42-) épül fel, emellett szerkezetében két molekulányi víz (H2O) is helyet kap: összetétele CaSO4x2 H2O. A kalcium (Ca2+ ) szulfát (SO42-) ionok kettős rétegeket alkotnak, és a kettős rétegeket vízmolekulák (H2O) kettős rétege választja el egymástól. Mivel az utóbbiak kötésereje sokkal gyengébb, a gipsz e rétegekkel párhuzamosan kitűnően hasad. Az egyhajlású (monoklin) kristályrendszerben kristályosodik, kristályai jellemzően táblásak, de lehetnek nyúlt, oszloposak is. Igen gyakran ikresedik, ami azt jelenti, hogy két kristálya szabályos módon összenő.



A gipsz kristályszerkezete

A gipsz nagy tömegei természetes úton főként a tengervíz bepárlódásakor kiváló sórétegekben (evaporitokban) keletkeznek. A tengervíz ugyanis nem csak a kősó alkotó ionjait tartalmazza, mégha azok a leggyakoribbak is, hanem a gipsz alkotóit is megtaláljuk benne. (A tengervízben oldott ionok - kationok, illetve anionok - gyakorisági sorrendben: kationok - nátrium (Na+), magnézium (Mg2+), kalcium (Ca2+), kálium (K+); anionok - klorid (Cl-), szulfát (SO42-).

A bepárlódó tengervízből elsőként a gipsz válik ki. Ha a tengervíz túl tömény, vagy 25 Celsius-fokos hőmérsékletnél melegebb, már nem gipsz, hanem egy rombos rendszerben kristályosodó, vízmentes kalcium-szulfát, az anhidrit válik ki, amely később, geológiai folyamatok során, utólagos vízfelvétellel gipsszé alakulhat.

Gipsz mindenütt képződhet, ahol nagy a párolgás, így a sivatagokban is. Ott az elpárolgó vízből kiváló gipsz kristályai laposak, kerekdedek, rózsaszirmokra emlékeztetnek. Gyakran a sivatag homokjának szemcséit is magukba zárják, amitől sárgás-vöröses barna színt kapnak. Ez a gipsz változat méltán viseli a sivatagi rózsa nevet.

A gipsz a természetben gyakran keletkezik az ember tevékenysége nyomán is. A szulfidos (kéntartalmú) ércek bányászata során, legtöbbször a pirit (FeS2) mállásával gyakorta jelentkezik savasodás a talajban. A keletkező kénsav (H2SO4) rombolja a környezetet. Ha azonban a kénsav a környezetében kalciumforráshoz jut (ilyen például a kalcit (CaCO3), a mészkő fő alkotója, a Mohs-skála harmadik, jövő héten bemutatandó tagja), a kalcium és a kénsav kémiai reakciója nyomán gipsz kristályosodik: a sav tartósan semlegesítődik, kivonódik a környezetből. Ezt a folyamatot használják ki világszerte, így Magyarországon is, a szulfidos meddőhányók környezeti kockázatának csökkentésére.

A gipsz természetes úton is így keletkezik agyagokban: a fejér megyei Gánton például a bauxitot fedő agyagrétegekben elszórtan megjelenő pirit mállásával gyönyörű, 5-10 cm-es gipszkristályok, akár 20 cm-t is elérő kristálycsoportok képződnek.

Gipszváltozatok

A gipsz évezredek óta ismert ásvány, igen sokféleképpen hasznosítjuk. Tömeges változata az alabástrom, amely szobrok és dísztárgyak készítésére puhasága, könnyű megmunkálhatósága révén kiválóan alkalmas. Szintén tömeges, de rostos-szálas felépítése miatt selyemfényű gipszváltozat a szelenit, amit szintén dísztárgyak készítésére használnak. A gipszből készült dísztárgyakat természetesen óvni kell a mechanikai hatásoktól, hiszen az alacsony keménység miatt könnyen karcolódnak, sérülnek.

A gipsz (CaSO4x2 H2O) egyik jellemző és számunkra fontos tulajdonsága, hogy hevítéskor víztartalmát két lépcsőben veszíti el. Elsőként vizének 3/4-e távozik el. Az így keletkező kalcium-szulfát-hemihidrát (CaSO4x0,5 H2O; ásványneve bassanit) víz hozzáadásával percek alatt vissza tud alakulni gipsszé. Valójában ez az a rejtélyes fehér por, amit - tévesen - gipsz néven árulnak a boltokban. Ha a gipszet tovább hevítjük, teljes víztartalmát elveszíti, és egy hatszöges (hexagonális) rendszerben kristályosodó vízmentes kacium-szulfát, úgynevezett esztrich-gipsz keletkezik.

A bassanit az építőiparban használt stukkógipsz, porként kerül forgalomba. Bő vízzel összekeverve percek alatt megszilárdul, újra finomszemcsés gipsszé alakul. Ugyanígy bassanitból készül a törött végtagok rögzítésére alkalmas gipszkötés is - mivel ez a kötés viszonylag nehéz, ma már gyakran könnyebb, kompozit anyagokkal helyettesítik. Az esztrich-gipsz (avagy égetett gipsz) vízzel keverve lassabban, csak néhány nap alatt szilárdul meg, viszont ellenállóbb, tartósabb anyag jön létre. Ebből készülnek a gipszkartonelemek, -falak. A gipszet használják még cementgyártásra és a mezőgazdaságban talajjavításra is.
 
 
0 komment , kategória:  Tudomány  
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 37 
2018.08 2018. Szeptember 2018.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 43 db bejegyzés
Összes: 1805 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 298
  • e Hét: 1932
  • e Hónap: 7913
  • e Év: 171851
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.