Belépés
vg999.blog.xfree.hu
Az ÉLET a lényeg! xxx xxx
1901.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/5 oldal   Bejegyzések száma: 40 
Magyar Gördülőcsapágy Művek
  2018-03-31 13:19:56, szombat
 
 


Az MGM bejárata (Debrecen, 1980 körül)
 
 
0 komment , kategória:  Magyarország  
Zalaszombatfa
  2014-12-21 11:19:35, vasárnap
 
 



Zalaszombatfa (szlovénül Soboška vas, vendül Soboška ves) község (aprófalu) Zala megyében, a Lenti járásban.

Fekvése

Zalaszombatfa a Lendva sikságán, a magyar-szlovén határ közelében helyezkedik el. A településre Rédics irányából fut be egy mellékút.
A terület éghajlatára az Alpok és az Atlanti-óceán hatása a legmarkánsabb, amely folytán rendkívül csapadékos nyarak jellemzik a város környékét. Az ősszel és télen megerősödő mediterrán hatás csak növeli a csapadék mennyiségét. Országos viszonylatban a nyarai hűvösek, telei enyhék, kicsi a hőingadozás.

Története

Zalaszombatfa első említése 1335-ből való. Birtokosai egészen 1644-ig a Bánffyak voltak. Ekkor Nádasdy Tamás kezére jutott. A törökök nem dúlták fel a települést, ám a falu lakosait sokat dolgoztatták a lenti és az alsólendvai várakon.

Az alsólendvai járásban lévő település a trianoni békeszerződés hatására a magyar-jugoszláv határ magyar oldalára került, így elvágva korábbi természetes piacától pusztulásnak indult a település. Mára lakossága ötödére csökkent le, a közügyek mind Rédicsen zajlanak. A súlyosan elöregedett falu a turizmusban próbál megoldást találni a népesedési problémákra.

Közlekedés

A községbe napi négy autóbusz jár Lenti felől.

Nevezetességek

Szent Péter és Pál templom.
A sisakos tornyú katolikus templomot 1934-ben szentelték fel.




Fumu szobor.
A fumu kalács egy különleges hetési fonással készült baba alakú étel, aminek a tiszteletére szobrot emeltek a faluban. A szobor egyik oldalán fiút, a másikon lányt ábrázol, a szobor talapzatán pedig a hetési szőttes mintája látható, ami a térség másik hagyományos terméke.




Hagyományos kemence.
Zalaszombatfa parkjának egyik éke a régi iskolaépület kapuja előtt álló kemence. Azzal a szándékkal építették 2013-ban, hogy új színt vigyen a település életébe, a helyiek rendszeresen összegyűljenek körülötte, és a közös sütések új élményekkel gazdagítsák a hetésieket és az ide érkező vendégeket. A hagyományos stílusban épített, boltozatos tűzterű kemence fehér falán jól érvényesül a kéményen elhelyezett, kidomborodó ornamentikus díszítés. Az esős idő sem jelenthet akadályt a kemencés programok számára, hála a fából ácsolt, cseréppel fedett tetőzetnek.




Egyéb látnivalók:
Harangláb, Fazekasház, Katolikus kápolna, Kavicsbányák, 1909-es kőkereszt (talpazatán három szoboralakot láthatunk). Kebele-víztározó, Kódisállásos lakóház, I. és II. világháború emlékmű.
 
 
0 komment , kategória:  Magyarország  
Zalallövő
  2014-03-20 17:00:07, csütörtök
 
 



Zalalövő (az ókorban latinul Municipium Aelium Salla) Zala megye északnyugati részén, a Zalaegerszegi kistérségben, a Göcsej és az Őrség határán fekvő kisváros.

Földrajza

Zalalövő a Zala folyó mentén, Zala megye északnyugati részén fekvő település. Délről és keletről a Göcsej, északról és nyugatról az Őrség dombjai határolják, amelyek nem emelkednek 300 méter tengerszint feletti magasság felé.

A település szerkezete kettős, halmaz- és szeres településrészekből áll. Központja egy, a Zalától északra fekvő mag, amelyhez szervesen csatlakozik nyugatról a zalamindszenti, illetve keletről zalapatakaljai településrész, amelytől keletre Budafa található. A Zala folyó déli oldalán található Pörgölin városrész, ahonnan tovább, délre haladva Nagyfernekág, majd Irsapuszta, végül Szűcsmajor településrész érhető el. Nagyfernekágtól keletre található a csak földúton elérhető, gyér lakosságú, érintetlen Kisfernekág. Ezek a városrészek már szeres elrendezésűek, azaz dombtetőre épült, apró képződmények. A göcseji erdőségben még több mára már lakatlanná vált településrész (mint Nagyhegy, Bárómajor, Kövespartimajor) is található.

A város határában a Zalába folyó Szőce-patakon egy 1986-ra elkészült, észak-déli irányban elnyúló mintegy 1600 méter hosszú, de mindössze 120 méter széles mesterséges tó is található, a Borostyán-tó. Korábban, a tavaszi hóolvadáskor és őszi esőzésekkor fokozottan árvízveszélyes területnek számított a Zala folyó környéke, ám 1960-ban a folyó szabályozásával, a vízzáró agyagréteg több helyen történő átvágásával, azonban ezt a veszélyt sikerült elhárítani.
A terület éghajlatára az Alpok és az Atlanti-óceán hatása a legmarkánsabb, amely folytán rendkívül csapadékos nyarak jellemzik a város környékét. Az ősszel és télen megerősödő mediterrán hatás csak növeli a csapadék mennyiségét. Országos viszonylatban a nyarai hűvösek, telei enyhék, kicsi a hőingadozás.




Salla régészeti feltárása

Története

A kelta időkből származó leletek egy település kezdeményt mutatnak, ám nincs bizonyíték, hogy állandó település létesült volna itt. A rómaiak idejében Zalalövő hamar fontos településsé alakult az itt húzódó Borostyánút és a Zala folyó kereszteződésében. A megjelenő római légiók az 1. század elején létesítettek tábort a Zala folyó északi partján, amely mellett falusias település alakult ki. 124-ben Hadrianus császár városi rangot adományozott a településnek, melynek neve Municipium Aelium Salla lett. Ezzel gyors fejlődés kezdődött a településen, amelyet a megjelenő kőépületek is bizonyítanak. A 2. század közepén, azonban a betörő germán törzsek felszámolták a települést.
A 4. században rövid időre ismét életre kapott Salla, új kőépületeket építettek, köztük egy vendégházat, ám az 5. században a római légiók kivonulását követően ismét elnéptelenedett. A korábban nagy jelentőséggel bíró település helyén komolyabb emberi alkotás egy jó ideig nem jelent meg.
A római-kori településnyomok régészeti feltárására az 1980-90-es években került sor. A leletek jelentős része a zalaegerszegi Göcseji Múzeum reprezentatív kiállításán tanulmányozható.




A Villa Publica maradványai a Municipium aelium Salla régészeti lelőhely és kiállítás romjai közt

Egy 13. századi oklevél szerint királyi nyilasok - nyíllövők - laktak itt. Valószínűleg innen a település Lövő neve. A török időkben a környék településeiről elmenekülők elsősorban az ekkor mezővárosi jogokkal bíró Zalalövőre menekültek, amelyet nem túl jelentős palánkvár védett. 1780-ban járási székhellyé vált, ám ezt a kiváltságát 1848 után elvesztette, Zalaegerszeg fennhatósága alá kerül a környék. A kiegyezést követően komoly fejlődés volt tapasztalható a településen, melynek egyik fontos lépése a Körmend és Muraszombat közötti vasútvonal megépítése volt.
Az első világháborút követő időszak további fejlődést hozott a településnek: az 1925-ben Zalapataka, Zalamindszent, Nagyfernekág, Irsapuszta, Pusztaszentpéter és Lövő egyesülésével létrejött Zalalövő 1927-ben új plébániatemplomot, 1929-ben új állami elemi iskolát, 1937-ben mozit kapott.
A második világháború a települést érintő kétszáz főnyi polgári áldozata elsősorban Zalalövő zsidó 122 fős lakosságából tevődött ki, akiket koncentrációs táborba vittek. A környék náci megszállás alól való felszabadítására végül 1945. március 29-én került sor.
A háborút követően Zalalövő egy jó darabig semmilyen fejlődést nem mutatott, egészen a jelenlegi Zala-híd 1968-as megépítéséig. 1977-ben bővítették az általános iskolát, majd 1985-86-ban, határában kialakították a Borostyán-tavat.
A rendszerváltás után Zalalövő gazdasága visszaesett, nagyarányú munkanélküliség jellemezte a települést egészen a Zalalövőt Őrihodossal összekötő vasútvonal építésének 1999-es kezdetéig. 2000. július 1-jével Göncz Árpád köztársasági elnök városi címet adományozott Zalalövőnek, majd az év decemberében megindult a közlekedés a régi-új vasútvonalon. Azóta a település nagy ívű fejlődésbe kezdett.
2011-ben az utolsó lakó elhunytával Pusztaszentpéter elnéptelenedett.

Közlekedés

Zalalövő mára vasúti csomóponttá vált, amelyet az egyszer már felszedett, majd nagyjából a régi nyomvonalán újra megépített, és 2000. december 17-én átadott Zalalövő és Őrihodos (Szlovénia) közötti vasútvonal megépültének köszönhet, amely azóta része az egyetlen Magyarország és Szlovénia között közvetlen kapcsolatot teremtő nemzetközi vasútvonalnak. A vonalon elővárosi szerelvények közlekednek Zalaegerszeg felől, illetve egyesek tovább közlekednek Őriszentpéterig, vagy egészen Őrihodosig. A város modern vasútállomását 2013 nyaráig napi egy nemzetközi InterCity járat is érintette, amely Ljubljana felől érkezve haladt Budapestig. Zalalövőnél csatlakozik a jelenleg szünetelő forgalmú Körmend-Zalalövő-vasútvonal a fővonalhoz.

A várost észak-déli irányban szeli át a 86-os számú (Mosonmagyaróvár és Rédics között húzódó) másodrendű főút (E65-ös európai útvonal), amely elsősorban nemzetközi jelentőséggel bír, mivel itt halad a költséges Ausztriát elkerülő Adria és Észak-Európa között bonyolódó elsősorban horvát, szlovén, szlovák, lengyel és cseh áru- és személyforgalom. A településen kelet-nyugati irányban halad egy Zalaegerszeget Őriszentpéterrel összekötő, jóval mérsékeltebb forgalmú mellékút is. Zalalövő a fent említetteken felül csak egy Keménfa felé haladó mellékúttal rendelkezik.
A térségben nem Zalalövő, hanem Zalaegerszeg jelenti az autóbuszos közlekedés központját, ennek következtében a környező településekről leginkább csak átszállással érhető el, az amúgy Zalaegerszegről sűrű járatokkal ellátott város.

Nevezetességek

Nepomuki Szent János szobra
Municipium aelium Salla régészeti lelőhely és kiállítás
Tájház - Petőfi u. 20.
Szent László templom (neogótikus) - Szabadság tér 5.
Mindenszentek templom (középkori) - Petőfi u. 100.
Szent Anna templom (1747-1749) - Kossuth u. 62.
Borostyán-tó
Borosán-völgy (szentkút)
I. világháborús hősi emlékmű a Mindenszentek templom előtt (alkotó: Pataky Andor)
A második világháború helybéli áldozatainak emlékműve. Szabolcs Péter szobrászművész alkotását 1989. augusztus 6-án avatták fel.
A települést érinti a Szent Márton európai kulturális útvonal





Nevezetes személyek

Itt született 1910. március 12-én Dr. Lékai László bíboros, prímás, esztergomi érsek.
 
 
0 komment , kategória:  Magyarország  
Zalaegerszeg
  2013-03-25 04:02:50, hétfő
 
 



Zalaegerszeg (németül Egersee, horvátul Jegersek vagy Jagersek; elterjedt rövidítése: "Zeg") Zala megye székhelye, megyei jogú város. A Zalaegerszegi kistérség központjaként számos település tartozik a vonzáskörzetébe. Magyarország 17. legnépesebb városa. (61 849 fő (2012. jan 1.))
Első írásos említése 1247-ből való Egurscugként, 1293-ban pedig már Egerszeg néven szerepel.
Kanizsa 1600-as elestét követően nőtt meg szerepe, fokozatosan Zala vármegye központjává vált, mai fogalommal élve megyeszékhellyé válása a 18. századra tehető.
Egyike Magyarország legvirágosabb, legzöldebb városainak, 2008-ban elnyerte a Virágos Magyarországért Szervező Bizottságának legmagasabb díját, az Arany Rózsa-díjat.

A Nyugat-Dunántúlon, a Zala folyó két partján, az osztrák, szlovén és horvát határtól megközelítőleg egyenlő távolságra (50-70 km), Zalai-dombság tájegységben fekszik. Átlagos tengerszint feletti magassága: 156 m. A Balaton tőle keletre 45 km-re található. Budapesttől való távolsága közúton 213, vasúton 239 km. A legközelebbi autópálya-felhajtó 50 km-re van, Nagykanizsa mellett az M7-re.

A város a Zalai-dombság északi részén fekszik, három kistáj határán. A délnyugati városrészek már átnyúlnak a Göcsej területére.

Története

Zalaegerszeg két folyó összefolyásánál található, halakban, vadakban gazdag vidék volt. Talán ennek köszönhető, hogy már az i. e. 7. évezredben, a felső paleolitikumban található itt település, amely egész Zala megyében az egyedüli ókőkori lelet. A következő időszak, amikorról maradtak leletek a városban, a rézkor. A régi ruhagyár elhagyott területén felfedezett, az azóta már teljesen befedett Vizsla-patak mellett megtelepedett, lengyeli kultúrához tartozó település ebből a korból datálható.[13] Ekkor már a mai Zalaegerszeg területén többfelé, elszórtan találkozni településekkel.
A vaskorban kelta nyomokra lehet bukkanni, amilyenből Dél-Zala területén sokat, északon alig találni. Ebből arra a következtetésre lehet jutni, hogy Zalaegerszeg ekkor egy fontosabb út mellett állt, és ezt ellenőrizte a kelta lakosság.
Az ezt követő időszakokból származó leletek száma elenyésző, így valószínűleg semmilyen település nem volt ez idő tájt a területen.
A település első írásos említése 1247-ből való, egy a veszprémi káptalan által kiadott oklevélben Egurscugként, 1293-ban pedig már Egerszeg néven. 1266-ban IV. Béla a veszprémi káptalannak adta a területet, így Egerszeg először egyházi birtok lett. Mivel a földesúr távol élt a területtől, így a bevételek nem mindig jutottak el hozzá, sokszor a környékbeli nagyurak, elsősorban a Kőszegiek vagyonát gyarapította. A 14. század során Egerszeg a környék legnagyobb települése volt, a legtöbb adót fizette.
1368 és 1389 között rövid időre a király tulajdonát képezte, majd Luxemburgi Zsigmond a Kanizsaiaknak adományozta, akik azonban azt elcserélték Szepetnek községért a veszprémi püspökkel. Így Zalaegerszeg egészen 1848-ig egyházi birtok maradt. A település határainak kijelölése 1381-ben történt, kőtemplomot is ekörül kapott a község. Ekkor a mérete mintegy kétszerese volt a környező településekének.
1421-et követően a település mezővárosi kiváltságokat kapott, egy összegben tartozott a földesúrnak adót fizetni, részleges önbíráskodása lett. Ezek a különleges jogok gyorsan gyarapították a lakosság számát, mivel a környező településekről megindult a bevándorlás. A 16. században már a legtöbb megyegyűlés itt zajlott.
Az 1530-as évek felé a város fejlődése megtorpant, mivel folyamatos támadások érték, elsősorban a környező területek földesurai fosztogatták a meggyengült központi hatalmat kihasználva. 1568-ban indult meg a város erődítése a török visszaverése érdekében. A településen vár épült, amelyet elsősorban a környező mocsarak védtek. Az első sikertelen török támadás a város ellen az 1570-es évek végén indult. Kanizsa 1600-as elestét követően megnőtt Egerszeg szerepe: a török ellen felépült sok apró zalai végvár irányítását innen szervezték. A települést védő vár azonban nem bizonyult jó védelemnek, egy 1616-os török portya súlyos károkat okozott a városban, végül 1664-ben rövid időre a vár is török kézre került.
A törökök mellett más súlyos terhek is sújtották a lakosságot. A városban többször pusztított pestisjárvány. Emellett az adózás is sokkal kellemetlenebb volt az itt élőknek: mind a kanizsai török, mind a végvári katonák jelentős adóterheket szedtek. Cserébe a földesúri szolgáltatások díjmentesek voltak. Ezt a jogot egy ideig még sikerült érvényesíteni.




Metszet az egerszegi várról, 17. század

Zalaegerszeg mai fogalommal élve megyeszékhellyé válása a 18. századra tehető. Ez idő tájt a megyegyűlések mintegy 75%-át itt tartották. A megye perifériáján lévő település megyeszékhellyé válásának több oka is van. Szerepet játszhatott a történelmi hagyomány, mely szerint hagyományosan Egerszegen tartották a korábbi gyűléseket is, a város a török időkben fontos megyei központtá vált, ám a legfontosabb érdeme a helynek, hogy a többi Zala megyei várossal ellentétben nem egy uradalom központja volt, így elkerülhetővé vált a helyi földesurak ,,rátelepedése" a megyegyűlésre. Még egy indok volt a város mellett, hogy a környéken több nagy nemesi család is élt, mint a Heteldyek vagy a Forintosok. Végül Egerszeg 20 600 forintos adománya, valamint a megyeháza (ma a Zalaegerszegi Törvényszék épülete) 1730 és 1732 közötti megépítése egyértelműsítette a város közigazgatási központi jellegét. 1777-ben a szombathelyi püspökség kezelésébe került.
A 18. századi városképre jellemző, hogy egy jó darabig egyetlen kiemelkedő épület a barokkos megyeháza. Az 1760-as években épült az akkor monumentálisnak számító templom, illetve egy kaszárnya kőépülete. Az egyetlen polgári kőházban egy patika működött. A város legtöbb háza azonban továbbra is jellemzően tűzveszélyes, szalmával fedett vályogház volt, így a város történetében sok tűzvész pusztított. A legnagyobb tűzvész 1826. július 18-án és július 29-én volt a városban, a zsúpos és oromtetős házak szinte egy pillanat alatt leégtek. Még ebben az évben Póka Antal mérnök tervei alapján már tégla- és kőházakból építették újra a maival megegyező szerkezetű belvárost.
A városban a 19. század elejéig a kereslethez mérten nagyon kevés iparos és kereskedő élt, mivel a földesúr regáléjoga miatt szinte lehetetlenné vált a működésük. Az 1830-as évekre jelentősen megnőtt a városba költöző izraeliták száma, 1836-ra már mintegy 10%-ot tettek ki a zsidó vallásúak az amúgy római katolikus többségű össznépességből, ám ezek a családok se lendítették fel a város kereskedelmét. Így míg a város közigazgatásilag tagadhatatlanul a megye központja volt, gazdaságilag nem lett túl jelentős, a kulturális élet és művelődés terén pedig alig tudott mit felmutatni az akkori székhely: mindössze két elemi iskola működött a mintegy 3500 fős városban. A megye kulturális központjai ekkor Kanizsa és Keszthely voltak, ahova az egerszegiek csak nagy költségek árán juthattak el tanulni.
Az 1848-as forradalomban a városnak viszonylag kevés szerep jutott, a szabadságharcban a város 1848. december 31-ei megszállását követően nagyobb megmozdulás nem történt.
Az 1870-ben hozott községi törvény alapján megszűnt a mezővárosi jogállás és a volt mezővárosoknak választaniuk kellett a nagyközségi és a rendezett tanácsú városi szervezet között. Az utóbbi nagyobb önállóságot, de egyben nagyobb adóterheket is jelentett, mert a városi közigazgatás többletterheit helyi bevételekből kellett fedezni. Zalaegerszeg a nagyközségi szervezetet választotta, amit sokan súlyos presztízsveszteségként értékeltek a városi rangot választó Nagykanizsával szemben. Végül másfél évtized múltán a belügyminiszter erőteljes nyomására a nagyközség képviselő-testülete és adófizetői kérelmezték a várossá alakulást, amit a miniszter azonnal jóváhagyott, és 1885. május 13-án Zalaegerszeg rendezett tanácsú várossá alakult. A 19. század végi helyi közélet fő gondja a megye másik városával szembeni lemaradás behozása volt.
1887-ben a településhez csatolták a kereskedelmi szempontból fontos Olát. 1890-ben az Ukk-Csáktornya vasútvonal megépítésével a város bekapcsolódott a vasúthálózatba. 1895-ig új gimnáziumot, városházát, szállót, óvodát, pénzügyi palotát, téglagyárat kapott a város. 1891-ben épült a Zala Megyei Levéltár mai épülete, akkor még a főispáni hivatal számára. Stílusa eklektikus, reneszánsz díszítőelemekkel. A bejárat fölött, a homlokzaton a vármegye régi címere látható.
1904-re készült el a bizánci stílusban emelt neológ zsinagóga (ma Városi Hangverseny- és Kiállítóterem). 1909-ben megyei börtön (ma: Zala Megyei Büntetés-végrehajtási Intézet) létesült a városban.
A nagy fejlesztések közben a város alaposan eladósodott, így Kovács Károly, Zalaegerszeg első polgármestere még ugyanebben az évben (1895) lemondott. Utódja Botfy Lajos lett, aki 1900-ban bekövetkezett haláláig folytatta a városi fejlesztéseket, miközben csökkentette annak adósságállományát.
A 20. század eleje már kevesebb fejlődést produkált, így elmondható, hogy Zalaegerszeg ismét elmaradt a környék megyeszékhelyeitől.




A zsinagóga 1912-ben

Az 1920-as évek során ismét kisebb fellendülés volt tapasztalható a város életében. Ekkor épült meg a postapalota, a vasútállomás, a tűzoltóság épülete, a rendőrségi székház (a mai ügyészség), illetve a Notre Dame-rend kolostora.
A második világháború nem okozott jelentős károkat a városban, igaz, a vasútállomás egy bombatalálat következtében leégett. A legsúlyosabb veszteséget a teljes helyi és környékbeli zsidó közösség, mintegy 1221 fő gettóba zárása, majd Auschwitzba szállítása jelentette. A város német megszállásának végül az 1945. március 28-án érkező Vörös Hadsereg vetett véget. Március 29-én már az egész város a szovjet csapatok kezén volt, akik gyorsan folytatták előrenyomulásukat nyugati felé, illetve a déli olajmezők irányába. Az április elején megalakult Zalaegerszegi Nemzeti Bizottság, első elnökévé Wassermann Frigyes nyugalmazott városi főmérnököt választották meg, akit rövidesen Kovács Károly, a kommunista párt helyi titkára váltott. A Bizottság első intézkedései egyikeként kinevezte Baráth Ferencet polgármesternek és dr. Lendvay Lajos városi tanácsnokot polgármester-helyettesnek.
Az ezt követő időszakban jól megmutatkozott a város lakosságának ellenérzése az új rendszerrel szemben: a helyi MKP szervezete az 1949-ig megtartott választásokon 10% körüli eredményeket ért el, ám a helyi testület élére végül mégis ők kerültek. Az 1947. szeptember 4-én megtartott a nemzetgyűlési választásokat a Demokrata Néppárt 59,5%-os eredménnyel nyerte, 1949. május 15-én, az országgyűlési választás viszont már a Népfront 98,5%-os győzelmét hozta. 1949. július 2-án iktatták be a város első női polgármesterét, Siklósi Mihálynét.
Az 1950-es évek hozták Zalaegerszeg történetének legkomolyabb változásait. Az első ötéves terv legnagyobb könnyűipari beruházása a zalaegerszegi ruhagyár építése volt, amely elsősorban a szabad női munkaerőre alapozott. Az 1952-ben a környéken felfedezett olajmezők készletét is azonnal elkezdték kitermelni, illetve 1953-ban egy sajt- és vajgyár is épült a városban. Az ipar igényeinek megfelelően fővonalasították a Zalaegerszeg-Zalaszentiván vasúti szakaszt. Az óriási ipari beruházásoknak nagy munkaerőigénye volt, amelyet elsősorban a környékbeli falvakból elégítettek ki. Rövid idő alatt tömegessé vált a környező falvakból naponta történő ingázás, mivel a városban ekkor szinte nem lehetett lakáshoz jutni. Így nem volt ritka, hogy a nyugdíjasokat, inaktívakat, de leginkább az osztályellenesnek tartott személyeket ,,rávették" arra, hogy költözzenek el a városból.
A nagy ipari fellendülést azonban a városban élők csak visszaesésként élhették meg. Az építőipar csak a nagyberuházások érdekeit szolgálta, így a polgári lakosság lakáskörülményei folyamatosan romlottak. Infrastrukturális beruházások szintén nem történtek a városban, a boltok sorban zártak be, egyre kisebb kínálatot biztosítva a városiaknak.
Az 1956-os forradalomban Zalaegerszeg is tevékenyen részt vett. A megmozdulások 1956. október 26-án kezdődtek, ennek eredményeképp az MDP-vezetők Körmendre menekültek. Ezt követően egészen a szovjet csapatok november 4-ei támadásáig a várost a Forradalmi Tanács irányította.
1956. december 11-én a salgótarjáni sortűz miatt a Központi Munkástanács által szervezett országos sztrájkhoz Zalaegerszeg munkásai is csatlakoztak. A megmozdulásra december 12-én került sor a Kossuth Lajos utcán. Több ezres tömeg gyűlt össze a posta előtt, Csepel teherautókkal próbálták elállni a szovjet tankok útját. A tüntető tömeget végül könnygáz és tankok bevetésével szétoszlatták. Másnap a ruhagyár munkásnői tiltakozásul tüntetésre hívták a nőket és a ruhagyáriakat. Az asszonyok Csány László szobra körül, majd a belvárosban gyülekeztek. Fekete ruhát vettek fel vagy fekete szalagot tűztek magukra, ezért gyászfátyolosnak is nevezik a tüntetést. Végül a szovjet tankok és a karhatalmisták ezen a napon is feloszlatták a tömeget.

Városrészek

Növekedése során Zalaegerszeg sok szomszédos települést magába olvasztott. Legkorábban, 1887-ben, Ola községet csatolták a városhoz, ma ez már a tulajdonképpeni városközpont egy részét alkotja. További egyesítések: 1933-ban Kaszaháza, 1958-ban Zalabesenyő, 1963-ban Csácsbozsok és Pózva, 1969-ben Bazita, Andráshida, Szenterzsébethegy, Ebergény és Ságod, 1981-ben pedig Botfa vált Zalaegerszeg részévé.
2008 nyarán helyi népszavazást tartottak Pethőhenyén, ahol a lakosság ellenezte, hogy a község Zalaegerszeghez csatlakozzon. A sikertelen népszavazást bírósági tárgyalás követte, ahol a Zala Megyei Bíróság a 2010-es magyarországi önkormányzati választások napjától három pethőhenyei településrészt (Cserlap, Hosszúhegy, Kápolnahegy) a városhoz csatolt, az ott található önkormányzati ingatlanokat pedig Zalaegerszeg önkormányzatának ítélte meg.

Gazdaság

Zalaegerszeg az 1950-es évekig elenyésző tényező volt Magyarország gazdasági életében. A szocialista időszakban az országos programhoz kapcsolódóan előtérbe kerül az ipar fejlesztés, ekkor kezdte meg a termelést a Ruhagyár, a Zala Megyei Tejipari Vállalat, a Zalaegerszegi Vágó- és Húsipari Vállalat, a Zalai Aszfaltgyár (később Zalai Kőolajipari Vállalat), a Zalaegerszegi Cserépkályhagyártó Vállalat (Zalakerámia), a Kenyérgyár (Zalaco), a GANZ-MÁVAG zalaegerszegi gyára, a Szállítógépgyár, a Szikvíz- és Üdítőitalgyártó Üzem, a VERTESZ zalaegerszegi gyáregysége, a KHV zalaegerszegi gyára, EIV Rt. Zalaegerszegi Alkatrészgyára, a Baromfifeldolgozó Vállalat (Zalabaromfi Rt.), a Zalaegerszegi Hűtőház (Goldsun Rt.), a PEZA Bútortechnológiai Vállalat (Zala Bútor) és a Caola helyi gyáregysége is. Az új gyárak, üzemek az ipar képzettséget nem igénylő ágazataiból kerültek ki. A környékre betelepülő kőolajbányászatnál is elsősorban budapesti szakembereket alkalmaztak.
A rendszerváltást követően a legtöbb nagyüzem felbomlott, romjaikon kis üzemek jöttek létre, amelyek később vagy megerősödtek, vagy eltűntek a piacról. Az 1990-es évek közepétől újabb szereplők, a multinacionális cégek jelentek meg a városban, amelyek többsége már a szakképzett, ám olcsó munkaerőre alapozott. A bérek emelkedése miatt ezek távozása várható a közeljövőben.
A legjelentősebb multinacionális cég a Flextronics International Ltd., amely 1999-ben nyitotta meg 30 hektáros ipari parkját a városban, Sárvár után másodikként az országban. A beruházás értéke 60 millió dollár volt, amelyből 30 millió dollárt az építkezésre, további 30 milliót pedig infrastruktúra-fejlesztésre használtak fel. A Flextronics ipari parkján kívül még a Ganz Ipari Park és az önkormányzati tulajdonú Zalaegerszegi Déli Ipari Park található a városban. Közel 500 millió forintos beruházás keretében a település északi határában, a 74-76-os út, illetve Ságod városrész között épül föl a negyedik, az Északi Ipari Park.A parkban helyet kap egy inkubátorház is, amelynek létrehozását az Új Magyarország Fejlesztési Terv 333 millió forinttal támogatta a 84 millió forintos városi önrész mellett.
A rendszerváltás után Zalaegerszeget a más országrészekben szokásosnál kisebb mértékben érintette a gazdasági recesszió. Az 1990-es évek végétől Zalaegerszeg rendkívül dinamikus fejlődésével az ország egyik gazdag városává vált, ám még mindig maradtak a város életében megoldatlan kérdések.
Az 1990-es évek elején indult meg a szolgáltatási szektor megerősödése is, amely mára a város bevételeiből mintegy 75%-os részesedést tudhat magáénak. Ez az arány kifejezetten magasnak számít Magyarországon, így a városról elmondható, hogy más nyugat-magyarországi központokhoz hasonlóan kedvező gazdasági szerkezettel rendelkezik. A munkanélküliek aránya elmarad az országos átlaghoz képest, 3% körül mozog. Az Országos Munkaügyi és Módszertani Központ 2007. 3. negyedévi adatai szerint 1017 férfi és 1114 női regisztrált munkanélküli volt Zalaegerszegen.[38]
De a város demográfiai adottságai, a születéskor várható alacsony élettartam melletti öregedés és a romló korösszetétel kedvezőtlenek. A helyzetet tovább rontja az újonnan fellépő strukturális jellegű munkaerőhiány. A helyi szakképzési rendszer nem veszi eléggé figyelembe a munkaerőpiac képzési szükségletét. Ezt a problémát fokozza az - elsődlegesen az elérhetőségi - infrastrukturális lemaradottságának ténye, emiatt a külföldi beruházók nem kellő mértékű letelepedése. Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal adatai szerint a gazdasági társaságok 29%-nyi tulajdoni hányada volt külföldi kézben. Ugyanez kimutatás szerint az állami tulajdon 5%-os.
Zalaegerszeg közepesen fejlett nyugat-dunántúli város, az egy lakosra jutó bruttó hozzáadott értéke az országos átlag 80-90%-a, a régióátlag 75-80%-a.
Ma Zalaegerszeg környékének nagy része alapvetően mező- és erdőgazdasági hasznosítású terület. Ezen belül a gazdasági tevékenységek között meghatározó a növénytermesztés, az erdőgazdálkodás és a vadgazdálkodás, amelyek termékeikkel a helyi szükségleteken kívül részben hozzájárulnak a távolabbi területek nyers termékekkel való ellátásához, illetve export igényeket is kielégít (húsipar, konzervipar, faipar). A KSH adatai szerint 2000-ben 1193-an rendelkeztek őstermelői igazolvánnyal. A városban a gazdasági ágazatok közül a kisipari tevékenységek és a helyi szolgáltatások a legjelentősebbek. Zalaegerszeg város önkormányzatának honlapján 236 vállalkozás regisztrált, amelyek közül a legtöbben a szolgáltató ágazatból kerülnek ki (80 db), jelentősebbek még az építőipari (25 db) és az informatikai cégek (23 db). Természetesen ezek az adatok nem teljesek, mert a cégek számára nem kötelező itt regisztrálni, de jól mutatja az ágazati eloszlást.
A város gazdasági életében meghatározó a feldolgozóipar. A gép- és bútoripar teljesített a legjobban a feldolgozóiparon belül az elmúlt években, a feldolgozóipar termelésének nagy részét adó élelmiszeripar teljesítménye 7%-kal esett vissza. Az építőipar teljesítménye javul, a növekedés mértéke meghaladja mind a régió mind az ország átlagát. A kereskedelem lassan, de biztosan bővül, azonban csökken az egyéni vállalkozásban működtetett üzletek száma. Jellemző, hogy egyre újabb multinacionális üzletközpontok építkeznek a városban.
2008 nyaráig Zalaegerszeg versenyben volt a Mercedes új közép-európai üzeméért folytatott versenyben, de végül a jóval előnyösebb közlekedés-földrajzi feltételekkel rendelkező Kecskemét lett a befutó.
2008 szeptemberében az egyik legjelentősebb foglalkoztató, a Zalabaromfi számláit zárolta a CIB Bank, aminek következtében leállt a termelés, végezetül tulajdonosváltás következett be.Főleg az üzem volt beszállítói alkotta befektetői csoport Pacsán épített egy újabb csarnokot a régi kiváltására.
A kedvező természeti adottságok és az értékes kulturális örökség miatt egyre inkább húzóágazatnak számít a turizmus. A város főbb kulturális látnivalói a Göcseji Szabadtéri Néprajzi Múzeum, a Magyar Olajipari Múzeum és a Göcseji Múzeum. Sok látogatót vonz az 1975-ben épült tévétorony és az alsóerdei Azáleás-völgy is.
Az egyre inkább kiépülő fürdőszolgáltatásokat a Gébárti-tónál, az Aquacityben, az AQUATHERMA termálfürdőben és a Semira Day Spa élményfürdőben vehetik igénybe a vendégek. Problémát jelent a viszonylag kevés szálláshely, amelyet súlyosbított a Hotel Balaton 2010 tavaszán bekövetkezett csődje is.

Látnivalók

Egyházi építmények

- Mária Magdolna római katolikus plébániatemplom - épült 1750-1760 között, barokk stílusú, Tierhardt József mester tervezte, a mennyezetképeket a 70-es években Haraszti Margit restaurálta. 1809-ben szentelték fel.
- Jézus Szíve ferences plébániatemplom vagy Olai templom - az Olai városrészben található, 1925-1926, neobarokk stílusú, Kotsis István tervezte. Boldog IV. Károly király emlékére készült, 2004-ben felújították.
- Szűz Mária Szeplőtelen Szíve templom - Mindszenty József emléktemploma, 2004-ben épült, Cigány István alkotása.
- Református templom - Szeghalmy Bálint tervei alapján, 1942-ben épült erdélyi stílusban, fából és vörös homokkőből.
- Evangélikus templom - 1906-ból származik, neogótikus stílusú, Gerei Ernő tervezte.
- Kálvária-kápolna - 1756-ban épült barokk stílusban.
- Andráshidai templom - román stílusú, 1785-ben állították teljesen helyre.
- Nagy Szent Teréz templom - Bazita városrészben.
- Árpád-házi Szent Erzsébet templom - Szenterzsébethegy városrészben.
- Szent Jakab templom - Ebergény városrészben.
- Pózvai templom
- Szent Katalin templom - Besenyő városrészben
- Szent Sebestyén templom - Csácsbozsok városrészben
- Szűz Mária neve templom - Botfa városrészben




Mária Magdolna római katolikus plébániatemplom

Intézmények, infrastrukturális létesítmények

- Megyei Bíróság, egykori vármegyeháza: 1730-1732 között, barokk stílusú, Franz Allio tervei szerint épült.
- Kvártélyház: Mária Terézia rendeletére az átvonuló katonák szálláshelyéül 1765-ben épült.
- Arany Bárány Szálló: 1893-1894, Brenner János építész tervei szerint
- Tévétorony: 1975-ből, 95,4 m magas, a presszó magassága pedig 53,2 m.
- Csipkeházak: lakóházak Vadász György tervei szerint.
- Hagymasisakos ispita a 19. század-ból, a város régi kórháza.
- AquaCity - Zalaegerszegi Élmény- és Csúszdapark
- Aquapalace - Strandfürdő
- Hüvös Kastély (Mindszenty Ifjúsági Ház): ifjúsági szállásként és rendezvényhelyszínként működő műemléki épület

Múzeumok

- Göcseji Múzeum - Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága - 1968-ból, Kisfaludi Strobl Zsigmond szobrász- és Németh János kerámiaművész gyűjteményével.
- Göcseji Szabadtéri Néprajzi Múzeum - Skanzen 1969-ből, az olai városrészben.
- Finnugor Néprajzi Park - 2001-ben adták át a Skanzen kibővítéseként.
- Magyar Olajipari Múzeum (röviden MOIM) - a Skanzen mellett található az olai városrészben.
- Papp Simon emlékszoba - a geológus, egyetemi tanár, akadémikus hagyatékából összeállított, életét és munkásságát bemutató emlékkiállítás.
- Városi Hangverseny- és Kiállítóterem - egykori zsinagóga, 1904-ben épült Stern József tervei nyomán, eklektikus stílusban bizánci elemekkel.
- Kézművesek Háza - a Gébárti-tó partján, Ságod városrészben, 1982-ben nyitotta meg kapuit.
- Fazekasház - Páterdomb városrészben, 1978-ban hozták létre.

Köztéri szobrok, emlékművek

A városban körülbelül 50 köztéri alkotás található, közölük a jelentősebbek:
- Göcseji tulipán szökőkút: 1985-ből, alkotói: Szabolcs Péter szobrászművész és Pelényi Gyula építész.
- Keresztury Dezső szobra a Keresztury téren.
- Táncoló lány: bronzszobor, Medgyessy Ferenc alkotása, a Szivárvány című televíziós vetélkedőn nyerte el a város.
- Mindszenty József szobra.
- Zrínyi Miklós lovasszobra: 1989, Tóth Béla alkotása .
- Csány László szobra: 1931-ben állították fel, Istók János alkotása.
- Deák Ferenc szobra: 1879. szeptember 1-jén állították fel, Vay Miklós alkotása. A legelső Deák-szobor volt Magyarországon.
- Szentháromság-szobor: a Mindszenty téren, 2006 szeptemberében újították fel.
- Kis makrancos: a szobor Kisfaludi Strobl Zsigmond alkotása, 1966-tól áll a helyén.
- Liliom: szintén Kisfaludi Strobl Zsigmond alkotása ez az aktot ábrázoló szobor a Vizslaparkban, 1967-ből.
- IV. Béla király szobra.
- Zenélő óra a Polgármesteri Hivatal előtt.
- A 377-es ,,Gizike" gőzmozdony a vasútállomás mellett.
- Kálvin János mellszobra a református templom mellett.
- Immaculata-szobor az olai templom kertjében.
- A ,,földi toronyóra" a Hevesi Sándor Színház előtt. Az óraművet Preisz József és Kancsal Miklós állították helyre, a kerámia díszítés Németh János műve.
- Olajkutatók Grantner Jenő szobra 1970-ből a Lordok Háza homlokzatán.
- Ho Si Minh szobra, Marton László szobrász alkotása 1976-ból.
- Wass Albert szobra a Dózsa ligetben 2008-ból

Természeti látnivalók

- Azaleás-völgy - az Alsóerdő botanikailag védett területe.
- Csácsi arborétum - Zalaegerszeg északkeleti határában, Csácsbozsok városrészben, a városközponttól kb. 4 km-re található 60 hektáros védett terület.
- A Csácsi arborétumon kívül helyi védettség alá került a Deák téri park, a platánsorok, a Dózsa liget, a Palatinus vendéglő kertje, a szenterzsébethegyi gesztenyefa, az olai temetőben és vasútállomásnál lévő hársfák és botfai vadgesztenyesor. Ez a lista 2010-ben még öt taggal bővült: a Parkerdővel, a Pálosfai-patak völgyével, a Bozsoki-dombbal, a Szabadság utcai gömbkőris fasorral és az Andráshida utcában levő parkkal.
- Gébárti-tó: 1975-ben két kis patak felduzzasztásával létrehozott mesterséges tó.

Híres egerszegi kötődésű művészek, tudósok, közéleti személyiségek,sportolók

Baráth Etele politikus, sportvezető
Bereményi Géza rendező, dramaturg, író, 1997-2006 között a Hevesi Sándor Színház művészeti vezetője
Besenczi Árpád színigazgató, színész
Botfy Lajos (1847-1900) polgármester
Czobor Mátyás (1875-1957) polgármester
Császár Ferenc (1807-1858) jogász, költő
Csizmadia Szilárd csillagász
Deák Ferenc (1803-1876) zalaegerszegi országgyűlési képviselő, igazságügy-miniszter
Degré Alajos (1909-1984) jogtörténész
Dominkó István zongoraművész
Dús László festőművész
Egervári Klára színész
Fekete György Munkácsy-díjas belsőépítész, egyetemi tanár, akadémiai elnök
Gábor Miklós (1919-1998) színész
Gácsi Mihály (1926-1987) grafikus
Galambos Attila színész, író, drámaíró, műfordító
Gergely Ágnes költő, műfordító
Hetényi Pál (1935-1994) színész
Huber Gyula nótaszerző
Izsák Imre Gyula (1929-1965) csillagász
Kaczor Ferenc zenei előadó
dr. Kandász Andrea (1971 03 18)televíziós főszerkesztő-műsorvezető-producer Kandász Andrea
Karvalits Ferenc közgazdász
Keresztury Dezső (1904-1996) irodalmár, irodalomtörténész
Kisfaludi Strobl Zsigmond (1884-1975) szobrászművész, Alsórajkon született, műveit végrendeletében a városra hagyta
Kóczián Géza (1942-1987) gyógyszerész
Kovács Károly (1839-1904) polgármester
R. Kárpáti Péter színész
Kaszás Géza színész
Máriáss József (1920-1991) színész
Mindszenty József (eredeti nevén: Pehm József, 1892-1975) bíboros, esztergomi érsek
Németh János szobrász
Orosz Iván (1902-1974) költő, novellista. Szarvason született, 1924-27 között szerkesztője és kiadóhivatali igazgatója a Zalamegyei Újságnak
Öveges József fizikus
Dr. Pais Dezső (1886-1973) nyelvész
Paragi Zsolt csillagász
Péntek Imre (1942-) József Attila-díjas költő, a Pannon Tükör folyóirat főszerkesztője (2003-)
Réthelyi Miklós orvos, miniszter
Ruszt József (1937-2005) rendező, színházigazgató
Szabolcs Péter szobrász
Szalai Annamária politikus
Szőke Zoltán színész
Tunyogi Péter (1947-2008) a P. Mobil egykori tagja, a Mobilmánia énekese
Vajda Lajos (1908-1941) festőművész
Verebes István színész, műsorvezető
Wlassics Gyula (1852-1937) jogász, közjogi író, vallás- és közoktatásügyi miniszter, az MTA tagja.
Bencze Tamás kosárlabdázó, szövetségi kapitány
Bérces Edit szuper- maratoni futó, világ- és Európa-bajnok, világrekorder
Berzicza Tamás hatszoros magyar bajnok, világ és Európa-bajnoki 2., olimpiai 6. helyezett (1996 Atlanta) birkózó
Gombos Zsolt magyar bajnok EB, VB helyezett olimpikon (1992 Barcelona, 1996 Atlanta) birkózó
Horváth Tamás nemzetközi sakkmester, az ötszörös magyar bajnok Csuti SK szakvezetője, volt szövetségi kapitány
Péter Zoltán válogatott labdarúgó
Portisch Lajos nemzetközi sakkmester, a Nemzet Sportolója, sakkolimpiai bajnok
Porubszky Mária sakkozó, csapatban ezüst- és bronzérmes a sakkolimpián
Répási Róbert autóversenyző, rallycross magyar bajnok
Rozsnyói Sándor olimpiai ezüstérmes, Európa-bajnok atléta
Szanati László magyar bajnok, veterán világbajnok (2007) birkózó
Soós István válogatott labdarúgó, sokáig a ZTE gólrekordere
Szőcs János labdarúgóedző, szövetségi kapitány
Szűcs József válogatott kosárlabdázó, kétszer az év legjobb magyar férfi játékosa
Kozáry Ágnes atléta, sprinter, olimpikon (1992 Barcelona)
Horváth Gergely atléta, gerelyhajító, olimpikon (2004 Athén)
Kálovics Anikó atléta, hosszútávfutó, olimpikon (2008 Peking)
 
 
0 komment , kategória:  Magyarország  
Izsófalva
  2010-11-08 18:24:03, hétfő
 
 


Izsófalva az észak-magyarországi régióban, Borsod-Abaúj-Zemplén Megyében, a Borsodi-(régebben Putnoki-) dombság Keleti peremén, Kazincbarcikától 9 kilométerre északra, az Ormos-patak völgyében fekszik.
Irányítószám 9341
Körzethívószám 48

Története

A vidék ősidők óta lakott. Izsófalva déli határában hatalmas földsáncokkal övezett bronzkori vízivár maradványait ismerték fel a régészek. A község legkorábbi okleveles említése 1283-ból való Hurva alakban. Első lakói feltehetően horvát telepesek (királyi agarászok) voltak. A törökdúlás alatt többször elnéptelenedett. A tizenhetedik század elejétől eredeti neve mellé a Disznós- előtag került, megkülönböztetésül a közelben levő másik Horvát nevű településtől (ma Bánhorvát), majd 1950-ben híres szülötte, Izsó Miklós (1831-1875) szobrászművész tiszteletére Izsófalvára változtatták a nevét. A tizennyolcadik század elejétől lassú fejlődésnek indult a falu. Az első magyarországi népszámlálás (1786-87) 908 főt talált Disznóshorváton. Nagyjából ez a lélekszám megmaradt a tizenkilencedik század végéig. Ekkor szénbányászat indult a község nagy kiterjedésű határának több helyén. A folyamatosan betelepülő munkásság miatt a népesség ugrásszeruen megnőtt, két bányatelep, Ormospuszta és Rudolftelep alakult ki a területén. A bányászat az 1960-as, 70-es években élte fénykorát, ami az 1971-ben nagyközséggé vált település lakói számára viszonylagos jólétet biztosított. A nagyüzemi szénbányászat 1977-ben szűnt meg. A 80-as évektől jelentős volt az elvándorlás. 1993 január 1-én Ormosbánya, míg 1994 december 11-én Rudolftelep önálló településsé vált. A magára maradt Izsófalva lakossága alig 2000 főre csökkent.


Látnivalók

* Izsó Miklós-emlékház
* Horgásztó




Híres szülöttek

* Izsó Miklós szobrászmuvész
* Szeremley Gábor (1807-1867) Filozófus, jogtanár, ref. teológus.
* Lenkey Zoltán (1936-1983) Munkácsy-díjas grafikusművész, aki Izsófalván töltötte gyermekéveit.
 
 
0 komment , kategória:  Magyarország  
Felsőmarác
  2010-10-30 11:31:58, szombat
 
 


Felsőmarác község Vas megyében, az Őriszentpéteri kistérségben.

Irányítószám 9918
Körzethívószám 94

Neve vagy a szláv moravci (morva emberek), vagy az elferdített magyar Marót névből ered. Első okleveles említése Morouch néven 1258-ból való. A Csákánydoroszlóból Felsőmarácra vezető út közelében, az úttól jobbra kereszt jelzi az egykori Tótfalu helyét. A török időkben kisebb váracska állt itt. Ma már csak a helye látszik.


 
 
0 komment , kategória:  Magyarország  
Halogy
  2010-08-09 13:44:13, hétfő
 
 


Halogy község Vas megyében, a Körmendi kistérségben.

Irányítószám 9917
Körzethívószám 94

Története

A Vasi Hegyhát szélén elhelyezkedő Halogy település első írásos említése 1274-ből származik.

Látnivalók

A település nevezetessége az 1896-ban épült neogótikus templom, melynek titulusa Őrangyalok, és a hozzá közeli hímfai parkerdő.
 
 
0 komment , kategória:  Magyarország  
Jánoshida
  2010-08-07 09:59:38, szombat
 
 


Jánoshida község Jász-Nagykun-Szolnok megyében, a Jászberényi kistérségben.
Jánoshida Jász-Nagykun-Szolnok megyében a Zagyva alsó folyása mentén fekszik, Szolnoktól, a megyeszékhelytől, ahol a folyó a Tiszába ömlik, kb. 30 kilométerre. Jászberény kb. 20 km-re található a megyeszékhellyel ellentétes irányban. Jánoshidát mindkét várossal a 32-es főút és a Hatvan-Szolnok-vasútvonal (a vasútállomás kb. 5 km-re, Jászboldogházán van) köti össze. Területe síkvidék, a Zagyva árterülete, közepesen vagy jól termő vályogtalajjal.

Irányítószám 5143
Körzethívószám 57

Története

A legkorábbi településnyomok a bronzkorból, az ún. hatvani kultúra idejéből, i.e 1800-1700 tájáról valók. Az avarok idején is lakott hely volt - nagy jelentőségű volt az avar kettős síp megtalálása - és folyamatosan az is maradt, mert itt volt alkalmas átkelőhely, rév a Zagyva folyón.

1186 körül III. Béla adománya folytán premontrei szerzetesek telepedtek le itt. Érett román stílusban épült monostoruk alapítója Jób váci püspök, a későbbi esztergomi érsek lehetett. Erre utalnak a jánoshidai és a későbbi esztergomi érseki építkezések stílusbeli hasonlóságai. A premontreiek Keresztelő Szent János-nak szentelt templomot építettek. A község neve ekkoriban Szentkereszt volt, a későbbi Jánoshida nevet valószínűleg a templom védőszentjéről kapta. Később prépostsági központ lett a monostor. 1294-ben a csehországi leutomisli prépostság fiókja volt a monostor, később a morvaországi zabrdovici apátság felügyelte egészen a mohácsi vészig. 1426-ban az oklevelek, mint vámszedőhelyet említik a községet, ami ekkor Heves megyéhez tartozott. 1465-ben a kolosmonostori apátságnak is vannak itt birtokrészei, és ekkor a község neve már Jánoshida. 1470 körül rendezték a prépostság birtokait, ekkor a községhez tartozott Mizse puszta és Szászberek nagy része. A 15. század végén egy ideig Külső-Szolnok megyéhez tartozott.

1536-ban egy török támadás következtében Jánoshida a prépostsággal együtt szinte teljesen elpusztult. A hódoltság után dunántúli és morva telepesek érkeztek, valamint a premontrei kanonokrend is visszaköltözhetett. 1688-ban I. Lipót adományozott itt birtokot Meyners Kázmér kanonoknak, amit halála után báró Pfendler Miksa örökölt (mások szerint visszaszállt a zabrdovici apátokra). Ekkor zárda is épült itt. 1696-ban az összeírás a szabad, adómentes falvak között sorolja fel. Az 1715-ös összeírás szerint a falu Pest megyéhez tartozott, 26 jobbágy és 7 zsellér 136 köböl szántót és 26 köböl kaszásrétet művelt. 1757-ben barokk stílusban teljesen átépítették a megviselt templomot, majd később a rendházat is, aminek homlokzata 1830-ban, klasszicista stílusban készült. 1785-ben II. József feloszlatta a premontrei rendet, a községet pedig a vallástanulmányi alaphoz csatolta. Intézkedéseinek visszavonása után 1802-ben már ismét a premontreieké volt a falu, ekkor a csornai prépostsághoz tartozott. 1850-ben a Jász-Kun kerületek főkapitánya kérte, hogy a jobb közbiztonság érdekében a falut a Jászkerületekhez csatolják, de az továbbra is a kecskeméti kerülethez tartozott. 1854-ben Jánoshidát Pest megyétől visszacsatolták Heves megyéhez.

1876-ban a községet Jász-Nagykun-Szolnok megyéhez csatolták és a jászsági felsőjárásba osztották be. 1907-ben a Kohner-uradalom 73 arató és cséplő munkása sztrájkba lépett, követelve a cséplési rész felemelését. 1919-ben a Tanácsköztársaság idején itt állomásozott a 31. vörös gyalogezred. 1928-ban megalakult a Jánoshidai Sportegyesület labdarúgó szakosztállyal. A második világháborúban a község 154 lakója halt meg, s közel ugyanennyi volt a rokkantak, árvák és özvegyek száma. A fegyverek 1944. november 12-én hallgattak el.

1949-ben 16 taggal megalakult a község első termelőszövetkezete, a Dimitrov. 1950. október 22-én megalakult a községi tanács 49 taggal, ami 1989. szeptember 20-án tartotta utolsó ülését. Az 1956-os forradalom nem nagyon érintette meg a falut.



Látnivalók

- Premontrei apátság és temploma

1186 után érett román stílusban épült a templom és a rendház. Az építtető alapító valószínűleg Jób váci püspök, későbbi esztergomi érsek volt. Erre utalnak a jánoshidai és a későbbi esztergomi érseki építkezések stílusbeli hasonlóságai. A török hódoltság idején megrongálódott épületeket - a templomot 1757-ben, az apátságot utána - barokk stílusban átépítették. Az apátság mai formáját 1830-ban nyerte el, amikor klasszicista homlokzata kész lett.

Az 1970-es műemléki kutatások kiderítették, hogy a barokk külső alatt ott rejlik a középkori román stílusú templom. A helyreállítás után kiderült, hogy itt található az Alföld egyik legszebb kora középkori apátsági temploma. A barokk hajó jobb és bal oldalán található kápolnákon látszik, milyen lehetett a templom a 12. században. Külön figyelmet érdemel a déli kápolna félkörívvel záródó kapuja, emberarcos oszlopfejezeteivel, a templom belsejében pedig az északi kápolna melletti dombormű felül Gábriel arkangyal, alul Szent László alakjával.

A templomkertben található Nepomuki Szent János szobra.





 
 
0 komment , kategória:  Magyarország  
Karácsond
  2010-08-02 09:33:44, hétfő
 
 


Karácsond község Heves megyében, a Gyöngyösi kistérségben.
Gyöngyöstől 10 kilométerre található. Felszínét tekintve az egyik legváltozatosabb község a megyében. Északi része a Mátra déli lejtőjére épült, míg déli része már az Alföldön fekszik. Földje ennek megfelelően csodálatos értékeket rejt. Északi részén, a tűzhányók láva talaján tüzes, kiváló szőlő terem, a déli, alföldi része pedig a gabona és mezőgazdasági termények számára nyújt optimális feltételeket. A falu alatt szénréteg, lignit terül el. Itt ered a Büge-patak. A község lakosságát négy artézi kút látja el tisztított, jó minőségű ivóvízzel.

Irányítószám 3281
Körzethívószám 37

Története

A településen ősidők óta van emberi élet, ezt bizonyítják a Puky-tónál fellelt régészeti leletek.

Az első hiteles oklevél 1323-ból említi Karachund néven. Az Aba nemzetség szállásbirtoka volt, majd leszármazottaik, a Csobánkák birtokolták, 1325-ben a Kompolti családnak adományozták. 1421-ben királyi birtokrész volt, melyet a Kompolt család kapott meg Isaszegért cserébe. 1522-ben örökösödési szerződés értelmében az Ország családé lett. A török adókönyvek szerint 1549-ben 19 lakott és 3 néptelen ház állt itt; 5 adóköteles, 4 elszegényedett és 6 elpusztult jobbágytelket írtak össze. 1589-ben az egri vár fenntartására szolgáltatták be a főpapi tizedet.

Az 1770-es évek körül kisszámú magyar lakta a települést. A kuruc háború után 5 szlovák családot telepítettek a faluba. 1741-ben több földbirtokosa is volt: többek között Haller Sámuel, gróf Esterházy, gróf Draskovics családok, majd őket követték az Orczy, Gönczi, Puky családok.

Az 1848-49-es szabadságharc idején Kossuth seregében 9 karácsondi jobbágy harcolt.

1871-től a falu nagyközségi rangra emelkedett. A 20. század első felében is nagyközségként szerepel a gyöngyösi járás területén. 1950-től önálló tanáccsal bíró község, majd 1984-től Gyöngyös városkörnyéki községe.



Látnivalók

* Római katolikus templom. Az 1770-es években épült. A templom berendezései közül a főoltár copf stílusú, a 18. század végéről való, a keresztelőkút klasszicista, 1810 után készült. A főoltárkép Szent Miklós püspököt ábrázolja. A templom mögötti ligetben álló Nepomuki Szent János szobrát az 1800-as évek körül emelték.
* A temetőben 1838-ból való kőkereszt áll. Anyaga: mészkő.
* Itt található a templomot építő plébános, Josephus Sabó 1791-ből való sírkőmaradványa, mely késői barokk stílusú.
* 1809-ből származik Tari Örzsébet tölgyfából készült sírkeresztje.
* Itt van eltemetve Puky Miklós földbirtokos, 1848-as politikus.
* I. világháborús emlékmű és katonaszobor
* Milleniumi Park. A Kertészeti Egyetem végzős diákjai tervezték.
* Polgármesteri Hivatal. 80 éve épült, 2000-ben renoválták belülről.
* Csiszár-kastély


Híres szülöttek

* A falu híres birtokosa volt Gönczy Pál pedagógus, kinek nevét a község általános iskolája őrzi.
* A 19. században itt élt Berényi Andrásné Nagy Rozália parasztírónő, akinek visszaemlékezéseit könyv alakban is kiadták.
* Molnár Mátyás (1923 Karácsond - 1982 Vaja), népművelő, múzeum igazgató, a vajai Vay Ádám Múzeum megalapítója.





 
 
0 komment , kategória:  Magyarország  
Kányavár
  2010-07-29 18:31:35, csütörtök
 
  Kányavár község Zala megyében, a Lenti kistérségben.
Nagykanizsától kb. 40 km-re északnyugatra van közúton. Déli szomszédja Lispeszentadorján (4 km), északi szomszédja Páka (3 km). Az Alsó-Válicka menti települést nyugati oldalról hegyvonulat, kelet felől pedig erdők, szántóföldek valamint rétek határolják.

Irányítószám 8956
Körzethívószám 92

Története

Az Alsó-Válicka menti kisközség hajdani erősségének emléke a falu nevében őrződött meg. A falut a középkorban Kányaföldének nevezték, és csak az itt épült vár után kezdik a 17. században kányavárnak nevezni. A várnak ma már semmiféle nyoma nincs, de tudjuk róla, hogy téglából épült a patak mocsarainak védelmében. Maradványait a múlt század végén, de századunk elején is még hordták az itteni lakosok építkezéseikhez.
Kányafölde történetéről az oklevelek adatait böngészve nagyon keveset tudunk. Először 1417-ben hallunk a faluról, ekkor Kányaföldi Márk fia, Pál lakhelye. Később Dobri Gergely az itteni birtokos, akitől Kerechényi László, Alsólendva várnagya foglalja el az 1440-44 közötti zavaros időszakban. A Kerecseny faluból származó kisnemesi família sarjának a későbbiekben is sikerült megtartania Kányaföldét, amely aztán a család központjává vált, előnevüket is innen vették.
A kányaföldi várkastélyt valószínűleg György építette, aki Bakócz Tamás esztergomi érsek kincstartója volt, és 1510-ben 22 zalai, 9 horvátországi helységben volt birtoka. Először 1516-ban hallunk a várkastélyról, majd 1523-ban már mint várat említik. Györgynek három fia volt és egy lánya, aki Hássági Dénes neje lett. Egyedül Pálnak voltak gyermekei, hat fia és két lánya, akik korán árvaságra jutottak. A halála előtt már súlyos pénzzavarban lévő Pál sógorának zálogosította el a várat, akitől a fiúknak csak 1548-ban sikerült visszaváltaniuk. A Kerechényi fiúk közül a legidősebb, Mihály - mint Nádasdy Tamás bizalmi embere - alnádorságig vitte. László és András a török elleni küzdelmek ismert alakjai lettek. Kerechényi László 1555-ben Szigetvár kapitánya, majd pedig Gyuláé, melyet hetven napi ostrom után 1566. szeptember 1-jén eladott a töröknek.
Kányavár ura a legidősebb fiú, Mihály volt, aki az alnádorságot 1562-ig viselte, mejd ezután visszavonult birtokaira. A család pénzügyi helyzete nem volt valami fényes, amire jól rávilágít a harmadik fiútestvér, András levele, aki 1552-ben így ír a vár állapotáról: "csak egy gyalogos sincs fizetett..." Ebben a helyzetben igyekszik a török veszedelem árnyékában a kastély palánkjának karót és vesszőt hordatni jobbágyaival.
Ez az állapot előrevetítette árnyékát annak a tragikomikus eseménynek, amely 1576-ban játszódott le Kányaváron. Kerechényi Mihály szlavóniai birtokán tartózkodott, ahol megbetegedett. A várat embereire bízta, akik feladatukat - a vár őrizetét - nem vették valami komolyan. Ezt kihasználva két török fogoly kiszabadította magát, a kaput bezárta, a várban tartózkodók közül kit megöltek, kit bezártak, az erősséget birtokukba vették. A vár porkolábja, aki a kapu előtt tartózkodott, gyáván elszaladt és egészen a szőlőhegyig futott, ahol összetalálkozott Alsólendvai Pál embereivel, akik ott éppen a dézsmát szedtek. Tőlük kért segítséget, mire azok összeszedve a várat visszafoglalták. Miután a bajon túl voltak, Bánfi emberei nem voltak hajlandóak a várból kimenni, azt birtokba vették. Bánfi kihasználva azt, hogy törvények igen szigorúan büntették a vár elvesztőit, szabályosan megzsarolta a vár gazdáját. Kányavár visszaadása fejáben kötelezvényt iratott alá, hogy mindennemű ellene folytatott perét visszavonja, és eláll minden kártérítéstől, pereskedéstől a vár jogtalan birtoklásával kapcsolatban. Hiába próbálta aztán Kerechényi Mihály ezek után a megállapodást semmisnek nyilvánítani, a megye akkori főispánjával szemben semmire sem jutott.
Kanizsa török kézre kerülése után Kányavár is végvár lett. 1607-ben 25, 1638-ban 45 főnyi őrsége volt. A kis, előretolt erősség a későbbiekben egyre kissebb jelentőséggel bírt, a század második felében mindössze 15 katonát tartottak itt. Állapota is egyre romlott, a korabeli jelentések szerint leggyengébb erődítést a környéken. A török kitakarodása után sorsára hagyták, gyakorlatilag magától összeomlott.
1753-ban már bírói nyomozás folyik amiatt, hogy Kányaföldét miért nevezik Kányavárnak is mikor ott nincs vár, csak néhány düledék....
Az első és a második világháború harcai során falunk 26 lakóját veszítette el, majd az '56-os forradalmi események újabb áldozatokat követeltek.
Az 1960-as évektől Kányavár község sem tudta elkerülni az akkori nagy politika a magyar kis faluknak szánt politikát, TSZ-be tömörülést, körzetesítést, iskola bezárásokat.
A folyamatos elvándorlást a mai napig nem sikerült megállítani.

Látnivalók

- Lakosa hegy, melyről gyönyörű kilátás nyílik a falura, a környező településekre valamint tiszta időben szinte a megyeszékhelyig, Zalaegerszegig is ellátni. Ezen a hegyen már 2007 óta minden évben megrendezésre kerül egy nyári rendezvény mely a hegyi szőlőgazdák, a falu lakossága, és a környező településekről idelátogatók szórakozását szolgálja különféle programokkal például főzőverseny, kulturális rendezvények: tánccsoportok fellépése, este pedig zenés, táncos mulatság.
- A falutól alig 1-2 km-re található egy közeli erdőben a Torhaji-Forrás melynek vize, annak tisztasága és íze sok turistát a idecsalogat.
- Kányaváron még a '80-as'90-es évek idején országos motocross bajnokságot tartottak minden évben a helyi motocross pályán. Ma már nincsenek versenyek, de a pálya még eredeti állapotában megcsodálható, néha még kisebb csapatok használják edzésre.
- A Csömödéri Állami Erdei Vasút biztosít nyáron főleg turistaforgalmat Lenti, Csömödér és Kistolmács között, főként a Kistolmácsi tó vagy a Bázakerettyei Termálfürdő miatt utaznak legtöbben a "kisvasutat" választva, mely hosszú kilométereken keresztül visz a gyönyörű zalai tájakon, erdőkben.


 
 
0 komment , kategória:  Magyarország  
     1/5 oldal   Bejegyzések száma: 40 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 44 db bejegyzés
Összes: 1806 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 70
  • e Hét: 250
  • e Hónap: 8284
  • e Év: 198789
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.