Belépés
sayuri.blog.xfree.hu
Önmagában a szeretet nem elég.Féltő gonddal kell őrködnünk az emberek felett,akiket szeretünk,sosem elég azt mondani ,szeretlek,hanem minden áldott nap ki is ke... cseresznyák brigitta
1972.01.23
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
A hat vak hindu ......
  2008-08-22 21:17:25, péntek
 
  A hat vak hindu és az elefánt
Volt egyszer hat hindu
Tudásra szomjazó,
ki elefántot nézni ment
Bár vak volt mindük, ó.
Mégsem bízták másra
a nagy megismerést,
saját tapasztalásuk az,
mi bármi pénzt megér.

>Az egyik vak ember nekidől az elefánt oldalának,
és úgy véli, az egész egy nagy fal,
a másik az agyarát markolja és összetéveszti egy dárdával.
A harmadik fogja az ormányát, és állítja, hogy kígyó,
a negyedik hozzáér a térdéhez, és arra következtet,
hogy csakis fa lehet.
Az ötödik megtalálja a fülét és úgy gondolja, legyező,
míg a hatodik a farkát tartja és megesküszik rá, hogy kötél.

Így aztán a hat hindu
vitába szállt legott.
Mindük védte az igazát
Érvelt és marakodott.
Részigazság volt ugyan
mit egy-egy birtokolt
De együtt a hat mégiscsak
Nagy tévedésben volt.


Nem volt
Nem volt. Nem lesz. Mégis örök.
Nem ez. Nem az. Mégis itt van.
Nem jo. Nem rossz. Mégis tiszta.
Nem ismert. Nem ismeretlen. Mégis tudod.
Nem minden. Nem semmi. Mégis létezik.
Nem van. Nem nincs. Mégis látod.

Mégis micsoda?

Nap, hold, csillagok. Porszem az asztalon.

A kis lélek
Volt egyszer egy lélek, aki fénynek ismerte önmagát. Lévén újdonat új lélek, türelmetlenül vágyott a megtapasztalásra. Én vagyok a fény mondogatta -, én vagyok a fény. Ám mindaz, amit erről tudott és mondott, nem helyettesítette a megtapasztalását. Márpedig abban a birodalomban, ahol ez a lélek felbukkant, semmi más nem létezett, csak fény, fény és fény. Ilyenformán a kis lélek úgy érezte magát, mint gyertyaláng a napsütésben. A legnagyobb ragyogás közepette, melyhez ugyan maga hozzátette a sajátját, nem láthatta önmagát, nem tapasztalhatta meg önmagát annak, Aki és Ami valójában.
Majd az történt, hogy ez a lélek epekedve sóvárgott megismerni önmagát. És oly hatalmas volt a vágyódása, hogy így szóltam egy napon:
- Tudod-e kicsike, hogy mit kell tenned, hogy kielégíthesd a Te hatalmas vágyódásodat?
- Mit, Istenem, mondd, mit? Bármit megteszek! kiáltotta a kicsi lélek.
- El kell választanod magad tőlünk, többiektől válaszoltam.
Folyamodj a sötétséghez.
- Mi az a sötétség, ó Szentséges Egy? kérdezte a kicsi lélek.
- Az, ami Te nem vagy válaszoltam, és a lélek megértette.
Követte a tanácsomat. Eltávozott a mindenségből, és egy másik tartományba költözött. Ebben a tartományban a lélek rendelkezett azzal a hatalommal, hogy megtapasztaljon mindenféle sötétséget, és meg is tette.
Ám a sötétség közepette egyszer csak felkiáltott: Atyám, atyám, miért hagytál el engem?.
Az egyetlen megoldás
Sötétség vette körül, amint tűnődött. Rajta kívül nem létezett senki. Teljes csönd volt, még sóhaj sem hallatszott. Egyetlen kéz sem nyúlt felé, egyetlen szív melege sem áradt felé.
Sötétség...
Magány...
Örök száműzetés, mélyfekete, mozdulatlan némaságban...
Rabság, ítélet nélkül...
Az elviselhetetlent kellett elviselnie, hacsak nem talál valamilyen módot a menekülésre.

Sötétség vette körül, amint tűnődött. Rajta kívül nem létezett senki. Teljes csönd volt, még sóhaj sem hallatszott. Egyetlen kéz sem nyúlt felé, egyetlen szív melege sem áradt felé.
Sötétség
Magány
Örök száműzetés, mélyfekete, mozdulatlan némaságban
Rabság, ítélet nélkül
Az elviselhetetlent kellett elviselnie, hacsak nem talál valamilyen módot a menekülésre.

Segítségre sehonnan sincs remény. Egyetlen lélektől, egyetlen más tudattól sem várhat sajnálatot, rokonszenvet, részvétet. Nincsenek ajtók, amelyek kitárulhatnának, nincsenek zárak, amelyek megnyílhatnának, nincsenek korlátok, amelyeket áttörhetne. Csak a sűrű gyászfekete éjben tapogatózhat, semmire sem lelve.
Írj le körívet kinyújtott kezeddel a semmibe nyúlsz. Lendítsd karodat balra tökéletes űrt találsz. Mozdulj előre a sötétben, mint ahogyan a vak elveszetten botorkál egy elfeledett, óriási teremben és nem találsz talajt, nem visszhangoznak léptek, nincs mi utad keresztezné.
Csupán egyetlen dolgot tapintott, érzékelt, ÖNMAGÁT.
Ha egyáltalán létezett erőforrás ahhoz, hogy állapotán változtasson, az önmagában rejlett. Önmagának kellett saját megváltása eszközévé válnia.


De hogyan???

Megoldhatatlan probléma nincs. Ez az alapelv élteti a tudományt. Ő volt a legbölcsebb tudós, így nem állhatta meg, hogy ki ne próbálja képességeit.
Unalom, magány, szellemi és fizikai sterilitás kínozta, kínjai mind elviselhetetlenebbekké váltak. (A menekülés legegyszerűbb útját, a képzelet használja. A kényszerzubbony béklyójában a testet fogva tartó csapdából saját álomvilágodba kalandozol.)
De álmodni nem elég! Az álmok irreálisak és túl rövidek. Valódi és tartós szabadságot kell szerezni! Ez azt jelenti, hogy álmait szilárd valósággá kell változtatnia, olyan valóságot kell teremtenie, amely minden időkre fennmarad. Önfenntartóvá kell válnia. Ha kevesebbel megelégedne, nem lehetne tökéletes a menekülés.
Így hát ott ült a végtelen sötétségben és küszködött a problémával. Nem volt sem óra, sem naptár, hogy gondolatai tartamát mérje. Semmilyen külső adattal nem számolhatott. Semmi sem létezett, semmi, csupán teremtő ,,agyának" serény működése.
És egy alapelv: NINCS MEGOLDHATATLAN PROBLÉMA!
Végül megtalálta. A menekülést jelentette az örökös éjszakából. Élményeket, társakat, kalandokat biztosított, szellemi erőkifejtést, szórakozást, hangok zsongását, szeretetet, szerelmet, kezek érintését.
A terv egyáltalán nem volt egyszerű, sőt, annyira bonyolult volt, hogy végtelen időkön át dacolhatott a megoldással. Ilyennek kellett lennie, hogy tartós legyen. A nemkívánatos másik változat azonnali visszatérést jelentett a csendhez és a keserves magányhoz.
Kidolgozása rengeteg munkába került. Millió és millió szempontot vett figyelembe, összes ellentétes kölcsönhatásaikkal együtt. Mikor ezzel elkészült nekilátott a millióknak.
És így tovább... tovább... tovább...
Hatalmas álmot teremtett, végtelen bonyolult birodalmat, amelynek minden részletét aprólékosan kidolgozta, a legutolsó pontot és vesszőt sem felejtve ki. Alkotásában újra élni fog, megfeledkezve önmagáról. Fel fogja osztani magát számtalan részre, változatos alakok és formák töméntelen sokaságára, amelyek mindegyikének meg kell vívnia saját harcát saját körülményeivel.
Ő pedig ki fogja élvezni e küzdelmet az elviselhetőség határáig. Önmagát elfelejtve, belőle szakadt, látszólag megosztott részeit tudatlansággal sújtja majd, hogy mindent újra kelljen tanulniuk. Ha azután mindez elkészül, úgy tervezte, teljesen feloldódik, csupán a valóság megnyilvánulásainak elképzelhetetlen sokaságaként létezik tovább. S akkor részeinek folytatniuk kell személyes valóságuk megteremtését, amíg vissza nem találnak hozzá, azaz fel nem sejlik bennük az elfelejtett tudás, hogy kik is ők valójában.
Mindenekelőtt azonban meg kell az álmot valósítani.
Micsoda nagyszerű feladat!

Eljött az idő Kezdődjék a kísérlet!
Előrehajolt, tekintete a sötétségbe mélyedt és szólt: Legyen világosság!
És lőn világosság.

 
 
0 komment , kategória:  Töredékek....  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2018.11 2018. December 2019.01
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 47938 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1871
  • e Hét: 1871
  • e Hónap: 51309
  • e Év: 2116290
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.