Regisztráció  Belépés
skorpiolilike.blog.xfree.hu
"A szeretet és a bizalom elválaszthatatlanok! Egyik sem létezik a másik nélkül." Pné Marika
2016.01.12
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 11 
Benedek Elek: A só
  2011-01-01 07:14:24, szombat
 
  Link

Benedek Elek: A só


Volt egyszer egy öreg király, s annak három szép leánya. A fél lába már koporsóban volt a királynak, szerette volna mind a három leányát férjhez adni. Hiszen az nem is lett volna nehéz, mert három országa volt, mind a három leányára jutott hát egy-egy ország. Hanem amiképpen nincs három egyforma alma, azonképpen a három ország sem volt egyforma. Azt mondta hát egyszer a király a leányainak, hogy annak adja a legszebbik országát, amelyik őt a legjobban szereti.
Sorba kérdezte a leányokat, kezdette a legidősebbiken:
- Felelj nekem, édes leányom, hogy szeretsz engem?
- Mint a galamb a tiszta búzát - mondá a leány.
- Hát te, édes lányom? - kérdezte a középsőt.
- Én úgy, édesapám, mint forró meleg nyárban a szellőt.
- Na, most téged kérdezlek - fordult a legkisebbikhez -, mondjad, hogy szeretsz?
- Úgy, édesapám, ahogy az emberek a sót! - felelt a kicsi királykisasszony.
- Mit beszélsz, te haszontalan lélek - förmedt rá a király -, kitakarodj az udvaromból, de még az országomból is! Ne is lássalak, ha csak ennyire szeretsz!
Hiába sírt, könyörgött a királykisasszony, hiába magyarázta, hogy az emberek így meg úgy szeretik a sót - nem volt pardon s grácia: világgá kellett, hogy menjen a kicsi királykisasszony.
Elindult keserves sírás közt a kicsi királykisasszony, s betévedt egy rengeteg erdőbe. Onnét nem is tudott kivergelődni, szállást vert egy odvas fában, s ki-kijárt az erdőbe, szedett epret, málnát, szedret, mogyorót, s amit csak talált, úgy éldegélt egymagában.
Egyszer, mikor már egy esztendő is eltelt volt, arra vetődött a szomszéd királyfi, s ez megpillantotta a királykisasszonyt a málnabokrok közt. De a királykisasszony is észrevette a királyfit, s nagy ijedten beszaladt a fa odvába.
Utánamegy a királyfi, s beszól:
- Ki van itt?
A királykisasszony meghúzódott az odúban, reszketett, mint a nyárfalevél, s egy szó nem sok, annyit sem szólt.
Újra kérdi a királyfi:
- Hé! Ki van itt? Ember-e vagy ördög? Ha ember: jöjjön ki, ha ördög: menjen a pokol fenekére!
A királykisasszony most sem mert szólni.
Harmadszor is kérdi a királyfi:
- Hé! Ki van itt? Szóljon! Ember-e vagy ördög, mert mindjárt bélövök!
De már erre megijedt szörnyen a királykisasszony, s kibújt a fa odvából nagy szipogvaszepegve. Rongyos, piszkos volt a ruhája, szégyellte magát erősen, s keserves könnyhullatás közt mondta el a királyfinak, hogy ki s mi ő. Megtetszett a királyfinak a királykisasszony, mert akármilyen rongyos volt, akármilyen piszkos volt a ruhája, szép volt, kellemetes volt az arca. Szép gyöngén megfogta a kezét, hazavezette a palotájába, ott felöltöztette drága aranyos, gyémántos ruhába, s két hetet sem várt, de még egyet sem, azt gondolom, hogy még egy napot sem, de talán még egy órát sem: papot hívatott, megesküdtek, s csaptak akkora lakodalmat, hogy no ... ki tudná azt megmondani, hogy mekkorát.
Telt-múlt az idő, a fiatal pár nagy békességben élt, úgy szerették egymást, mint két galamb.
Mondta egyszer a király:
- Na, feleség, én akkor, mikor először megláttalak, nem is igen firtattam, hogy mért kergetett el az apád. Mondd meg nekem a tiszta valóságot!
- Lelkem, uram - mondja a királyné -, én másként most sem mondhatom, mint ahogy akkor mondottam. Azt kérdezte az édesapám, hogy' szeretem őt, s én azt feleltem: mint az emberek a sót.
- Jól van - mondja a király -, majd csinálok én valamit, tudom, visszafordul az édesapád szíve.
Hogy s mint fordítja vissza, arról semmit sem szólt a feleségének, hanem csak befordult a másik szobába, levelet írt az öreg királynak, s abban meghívta délebédre. Hát el is ment a levél másnap, s harmadnap jött az öreg király hatlovas hintón. Fölvezette a fiatal király az öreg királyt a palotába, a palotának a legszebb szobájába, ottan már meg volt terítve az asztal két személyre. Leülnek az asztalhoz, hordják az inasok a fáinnál fáinabb ételeket, de hogy szavamat össze ne keverjem, a fiatal király megparancsolta volt, hogy az öreg király számára minden ételt külön főzzenek, süssenek, s abba sót ne tegyenek.
No, ez volt csak az ebéd! Megkóstolta az öreg király a levest, merít belőle egy kanállal, kettővel, de le is tette mindjárt a kanalat, nem tudta megenni a levest, olyan sótalan volt. Gondolta magában az öreg király: ebből bizony kifelejtették a sót, de a sóban főttben (főtt marhahús) majd csak lesz. Nem volt abban annyi sem, mint egy mákszem. Hordták a pecsenyéket szép sorjában, de vissza is vihették, mert a vén király csak megnyalintotta, s belé sem harapott, olyan cudar sótalan, ízetlen volt mind a sok drága pecsenye.
De már ezt nem állhatta szó nélkül az öreg király.
- Hallod-e, öcsém, hát miféle szakácsod van néked, hogy só nélkül süt-főz?
- Sóval süt-főz az máskor mindég, felséges bátyámuram, de én azt hallottam, hogy bátyámuram nem szereti a sót, megparancsoltam hát, hogy fejét vétetem, ha egy mákszem sót is tesz az ételekbe.
- No, öcsém, azt ugyancsak rosszul tevéd, mert én erősen szeretem a sót. Kitől hallottad, hogy nem szeretem?
- Én bizony éppen a kigyelmed leányától, felséges bátyámuram - mondá a fiatal király.
Abban a szempillantásban megnyílék az ajtó, belépett a királyné, az öreg király legkisebbik leánya.
Hej, Istenem, örült az öreg király! Mert még akkor megbánta volt szívéből, hogy elkergette a leányát, s azóta ország-világszerte kerestette mindenfelé. Bezzeg, hogy most a legkisebbik leányának adta legnagyobbik országát. A fiatal király mindjárt kezére vette ezt az országot is, s még ma is élnek, ha meg nem haltak.



 
 
0 komment , kategória:  Mesék-Mítoszok-Legendák  
Marco Polo
  2010-02-09 15:23:33, kedd
 
 



Velencei kereskedő, utazó, író. 1256-ban született Velencében és 1323-ban ugyanott halt meg.

Ő volt az első európai, aki Ázsia belsejét és K-i részét átkutatta és újra felfedezte Kínát (1271.) Európa számára. Atyjával és nagybátyjával - kik velencei kereskedők voltak - 1295-ben tértek
vissza Velencébe huszonnégy évnyi távollét után.

1298-ban velencei hadi hajó kapitányaként genovai fogságba került, az itt töltött egy év alatt rabtársának, a pisai Rustichellónak tollba mondta a kalandjait 1307-ben Polo maga adta ki újra útleírását.
Megnősült (választottja Donata Badoer volt), és három lánya született. Hetvenévesen hunyt el, állítólag utolsó szavai ezek voltak:

,,Csak a felét mondtam el annak, amit láttam!".





Forrás: wikipedia +velenceikarneval.hu

 
 
0 komment , kategória:  Mesék-Mítoszok-Legendák  
Szent Gellért
  2010-02-09 14:59:47, kedd
 
 



980 körül született Velencében és 1046. szeptember 24. halt meg Budán.

Budapesten, az Erzsébet-híddal szemben a régi Kelenhegy sziklái között áll Jankovics Gyula gyönyörű alkotása, az első magyar vértanúnak, Szent Gellértnek hatalmas bronzszobra. A szobor magasra emelt jobbjában a szent keresztet tartja a magyarok városa fölé, hirdetvén ezzel, hogy a nemzet a kereszt jegyében született, és annak védelme alatt áll. Gellért volt a magyar nép első nagy térítője. Származását tekintve viszont nem magyar: az Itáliában született főpapot a véletlen hozta hazánkba. Szent Gellért életének eseményeit két legenda őrizte meg, melyek jóval halála után íródtak, így a forráskritika által felvetett kérdések végérvényes megválaszolása még hátravan.

Ettől függetlenül azonban Gellért életét és személyiségét a már rendelkezésre álló biztos adatok segítségével is hitelesen meg lehet ismerni. Itália egyik legjelentősebb városában, Velencében született, köztiszteletnek örvendő patríciuscsalád gyermekeként. Szülei a György nevet adták neki. Édesapja, Sagredo Gellért kalmár volt.

Forrás: http://www.velenceikarneval.hu

 
 
0 komment , kategória:  Mesék-Mítoszok-Legendák  
Aphrodité sziklái
  2010-02-09 14:42:05, kedd
 
 



Páfoszba, ami egykor Ciprus fővárosa volt. Szinte az egész város a kulturális világörökség
része. Egy vonzó kis öböl köré épült, ahol színes halászbárkák és csónakok vannak kikötve, illetve festői kis vendéglők szegélyezik.

Páfosz az Aphrodité kultusz központja volt, a város közelében egy meseszép strandon található Aprhodité sziklája, ahogy a görögök nevezik Petra tou Romiou (a görögök sziklája).
A mitológia szerint itt született a tengerből Aphrodité, a szerelem és a szépség istennője.
Aki háromszor körbeússza a sziklát, az örökké fiatal és szép marad.



 
 
0 komment , kategória:  Mesék-Mítoszok-Legendák  
Aphrodité
  2010-02-09 06:23:22, kedd
 
 




Aphrodité (a tenger habjaiból kiemelkedő) a szerelem, a szépség istennője a görög mitológiában. A római mitológiában Venus, az etruszk mitológiában Turan néven tisztelték. Az etruszk mitológiában általában fiatal nőnek ábrázolták, szárnyakkal a hátán; állatai a galamb és a fekete hattyú volt.

Születése

A mítosz szerint akkor született, amikor Kronosz kardjával kasztrálta apját, Uranoszt. Ettől a tenger habot vert és hullámzott, és a habokból kagylóhéjon kelt ki Aphrodité, akinek szépsége elvakította az Olümposzt.

Az istennő neve is születésére utal, hiszen az ,,aphrosz" szó görögül habot jelent. Ciprus szigetén Petra tou Roumiou-nál lépett partra, amit Aphrodité sziklájának neveztek el. A legenda szerint, mikor kilépett a partra, amerre járt, lába nyomán csodás növények és fák keltek ki a földből. Ezeket az Aphrodité növényeinek nevezett gyümölcsöket, virágokat és illatszereket (kékvirágú lótusz, mirtusz, gránátalma, menta stb.) különösen alkalmasnak tartják a szerelmi vágy fokozására (afrodiziákumok).




 
 
0 komment , kategória:  Mesék-Mítoszok-Legendák  
Bakó Ágnes: Kutyaszánon
  2010-01-24 14:16:52, vasárnap
 
  Bakó Ágnes: Kutyaszánon


Évi meg Tücsi szánkót kapott karácsonyra. Más ajándékot is kaptak, persze, de a szánkónak örültek a legjobban.
Szép szánkó volt az! Piros, fényes! A talpán csak úgy szikrázott a vasalás a karácsonyi gyertyafényben. Évi visítva hasalt rá, amint meglátta.
A piros szánkót selymes fényű, piros zsinóron húzhatta volna a hóban bárki, ha - lett volna hó! De a szösz tudja, mi történt ebben az esztendőben az időjárással! Csak jöttek-mentek nagy lustán a hófelhők keletről nyugatra meg vissza, nem szállingált a magasból egy gombostűnyi hópihe sem.
Volt már hósapka, hócipő, prémes kesztyű, szánkó is, éppen csak hó nem. Pedig de várták! Percenként kikukkantottak az ablakon: havazik-e? De a fák feketén és csupaszon dideregtek a nagy kertben.
Évi végül is elunta a várakozást. Összeszedte a babaszennyest, és nagymosást rendezett a fürdőszobában. Már estébe hajlott az idő, amikor Tücsi dörömbölni kezdett a fürdőszoba ablakán.
- Ha nem nyitod ki az ajtót - kiabálta -, akkor nem mondom meg neked, hogy esik a hó!
- Hó! - visította Évi, s már nyitotta is az ajtót. - Azt mondod, hó van a kertben?!
- Sőt mindenütt! - jelentette Tücsi.
Szaladtak az ablakhoz. De alig vetett Évi egy pillantást a kertre, mérgesen kapta csípőre a kezét.
- Miért mondtad, hogy hó van, amikor egy makula hó sincs?!
Tücsi meghökkent.
- Nincs?!
- Nincs bizony!
- Nahát! Pedig a tévéhíradós megígérte! - kiáltotta felháborodva. - Becsületszavamra azt mondta, hogy várható!
- Hát akkor várjuk! - Évi odanyomta orrát az ablaküveghez, de nem havazott még akkor sem, amikor nagyanyu beszólt a szobába:
- Vacsorázni!
És akkor sem havazott, amikor lefektette őket. Évi engedelmesen behunyta a szemét, de Tücsi makacsul ült az ágyban, és várta a havat.
- Na nééééézd! - szólalt meg egyszer csak a nagy csöndben. - Csupa fehér a kert!
Évinek kiröppent szeméből az álom. Feltérdelt az ágyban.
- Ez hó, Tücsi! Ez hó! - Szájára nyomta a tenyerét, nehogy nagyanyu meghallja a szomszéd szobában a nevetését. - Hó! Hó! Hóóóó!...
- Hó?! - visított Tücsi, azzal fél lábon meg két lábon ugrabugrálni kezdett az ágyban. - Nem ha-zu-dóóóós a té-vé-hí-ra-dóóóós! Nem ha-zu-dóóóós a ...
- Maradj csöndben! - pisszegett ijedten Évi. - Ilyenkor már nem szabad az ágyban ugrálni!
Hát tudod! Ide figyelj! - súgta. - Apu azt mesélte, hogy az eszkimók kutyaszánon utaznak!
- Jééééé! - bámult el Tücsi. - Milyen lehet az?
- Hát olyan, hogy egy nagy, fehér kutyát befognak a szánkóba, és utaznak.
Tücsi töprengve nézett maga elé.
- Te! - mondta nagy sokára. - Hát éppen nekünk is van szánkónk!
- És nekünk is van kutyánk! - kuncogott Évi.
- Akkor fogjuk be a szánkóba!
- De a mi Hekink nem igazi nagy, fehér kutya ám - súgta aggodalmasan Évi, mire Tücsi legyintett.
- Nem baj. Mi sem vagyunk igazából eszkimók.
Ez igaz volt, és olyan, amin jót lehetett nevetni. Évi nem is ragaszkodott tovább a nagy fehér kutyához, megelégedett Hekivel.
Másnap reggelre vastag hótakaró feküdte meg a kertet. Évi meg Tücsi nagy hurrával rohant
ki a házból. Ugrálva taposták a ropogós, friss havat. Kihozták a szánkót is persze. Évi odahívta Hekit.
- Ide figyelj! - mondta neki. - Most gondold azt, hogy szép, nagy, fehér kutya vagy, és légy szíves, állj ide a szánkó elé, mert befogunk!
Nem tudni, hogy mit gondolt Heki, lényeg az, hogy két kurtát vakkantott, és hagyta, hogy Évi a szánkó elé tuszkolja. Azt is engedte, hogy nyakszíjára erősítse a piros zsinórt.
- Így. Most pontosan jó - állapította meg Tücsi, azzal ráültek a szánkóra. Elöl Tücsi - kezében egy vékony vesszőcskével -, mögötte meg Évi.
- Gyí, te! Heki! - adta ki a parancsot Tücsi, de Heki nem mozdult. Gyí, te! - biztatta Tücsi lelkesen, és a levegőbe suhintott a vesszőcskéjével, ám Heki csak a farkát csóválta, és türelmesen álldogált.
- Várj! - kiáltott Évi. Előkotort a hó alól egy fadarabkát, s jó messzire hajította. - Fogd meg, Heki! Fogd meg!
Hekinek azonban semmi kedve sem volt fadarabkák után szaladgálni. Nyelvét lógatva visszanézett Évire. Akkora párafelhőt eregetett ki a torkán, akár egy mesebeli táltos paripa, de csak a farkát csóválta és nevetett, és nem mozdult.
- Úgy látszik, az ilyen szánkázáshoz mégiscsak az igazi, nagy, fehér kutyák értenek! - mondta lehangoltan Évi szinte abban a pillanatban, amikor a szomszédék fekete cicája elfutott a bokor előtt.
A szánkó váratlanul nagyot rándult.
- Tüüücsiiii! - visított kacagva Évi. Kapaszkooodj! - És ő maga is kapaszkodott volna volna, de nem volt mibe. A szánkó valósággal kiröpült alóla. Évi nevetve hempergett a hóban, és nagy hangon biztatta Tücsit: - Jól kapaszkodj! Hallod?!
Tücsi kapaszkodott is, és közben gyanús, vékony hangon ezt visította:
- Ide néééézz! Milyen gyorsan tudok szánkózni!!!! Így... csak én... tudooook...
Évi sikongva ugrált egy hóbuckán. Elöl a fekete cica futott, utána Heki, és a szánkó repült, mint a parancsolat.
- Ííííígy... csak ééén... tudoook... ííígy csak éééén! - visította Tücsi.
A következő pillanatban Évi megdermedt. A szánkó ugyanis - pontosan egy alacsony tujabokor fölött - a levegőbe emelkedett. Tücsi pedig, valóságos rejtély, eltűnt. Eközben a cica felfutott az ecetfára, s panaszos nyávogásba kezdett az egyik hólepte ágon. Heki dühösen ugatta a fa alatt; de a szép piros szánkón nem ült senki. Évi ijedten nézett szét. Mindenütt hó és hó; és megvan a cica is, a szánkó is, Heki is, csak Tücsit nem látni sehol!
- Apuuuu! Anyuuuu! Nagyanyuuuu! - visította Évi, de nem a ház felé futott, hanem előre a szánkónyomon. - A tujabokor előtt szipogva megállt.
- Naaa! - mondta méltatlankodva a tujabokor. - Legyél szíves, húzzál már ki innen, mert fázik a lábam!
Évi óvatosan széthúzta a bokor ágait, s kirobbant belőle a kacagás. A bokor zöldes belsejében, akár egy piros orrú, mackóruhás manó: Tücsi ült.
- Ugye, milyen jól tudtam szánkózni? - kérdezte, miközben gyanakodva figyelte Évit.
- Csuda gyorsan! - ismerte el Évi, és kirángatta Tücsit a bokorból. Mialatt leveregette róla a havat, Tücsi a fejét rázva így szólt:
- De azért ez a Heki mégsem ért a szánkózáshoz. Azt csak az igazi nagy, fehér eszkimó kutyák tudják igazán. Elhiszed?
- El - bólintotta szomorúan Évi. Le is vette tüstént Heki nyakáról a piros szánkó piros zsinórját, aztán visszaültette Tücsit a szánra.
- Tudod mit? - csillant fel hirtelen a szeme. - Amíg nem lesz nekünk is igazi nagy, fehér kutyánk, majd egymást húzzuk! Jó?!
Tücsi összevonta a szemöldökét, és töprengve nézett Évire.
- Jó - mondta végül megfontoltan, és úgy gondolta, most az egyszer Évi kivételesen okosat mondott.



 
 
0 komment , kategória:  Mesék-Mítoszok-Legendák  
Farsangnak jeles napjai
  2010-01-11 17:10:20, hétfő
 
  Farsangnak jeles napjai

A farsang ideje vízkereszt napjától (január 6.) hamvazószerdáig tart.
Ebben az időszakban több jeles nap is felbukkan.


Január 6. Vízkereszt - a karácsonyi tizenketted zárónapja

Január 22. Vince napja - termésjósló nap: "Ha megcsordul Vince, teli lesz a pince".

Február 2. Gyertyaszentelő Boldogasszony napja - egyházi ünnep, az emberek azonban
időjósló napnak is tartották.

Február 3. Balázs-nap: gyertyát és almát szenteltek, s ezeket a gyermekek torokfájásának gyógyítására használták. A balázsolás ma is élő hagyomány.

Március 12. Gergely-nap: az iskola téli időszakának befejező napja, amikor a tanulók
adományokat gyűjtöttek a tanítónak és az iskolának.
 
 
0 komment , kategória:  Mesék-Mítoszok-Legendák  
Farsangi szokások
  2010-01-11 16:25:25, hétfő
 
  Farsangi szokások Magyarországon

Magyarországon a farsangi szokások a középkorban vertek gyökeret, és számos
idegen nép hatása érvényesült bennük. Hagyománya a tavaszvárás pogánykori,
változatos ünnepeiből nőtt ki. Hossza évről-évre változik, mivel zárónapja a húsvét
időpontjához kötődik, és vízkereszttől a húsvétot megelőző 40 napos nagyböjt kezdetéig,
azaz hamvazószerdáig tart.

A legtöbb farsangi népszokás a farsang végéhez, pontosabban az utolsó három naphoz
kapcsolódik, melyet ,,farsang farkának" is neveztek. Ez a három nap farsangvasárnap,
farsanghétfő és húshagyókedd volt.

A népszokás eredetére nem csupán egyetlen magyarázat létezik. A mohácsi busójáráshoz
egy igen régi legenda is fűződik, mely a török időkben gyökerezik. E szerint, amikor a helyiek
már nem tudtak mit kezdeni a törökök folytonos sanyargatásaival, a Mohács-szigeti mocsár-
világba menekültek, és rémületet keltő, félelmetes álarcokat öltöttek magukra, majd saját
készítésű zajkeltő eszközökkel hangoskodva, az éj leple alatt csónakokkal átkeltek a Dunán,
hogy kizavarják a törököket Mohácsról. E verzió igazságtartalma azonban inkább a képzelet világához áll közelebb.

 
 
0 komment , kategória:  Mesék-Mítoszok-Legendák  
Gonoszűzés
  2010-01-09 07:22:34, szombat
 
  Gonoszűzésre ma is szükség van (volna).

Szorongással, gonddal terhes életünket, számolatlan hétköznapjainkat ünnepek fűszerezik,
közösségi alkalmak tehetik széppé, változatossá. Amikor kicsit más minden, amikor nem csak ünneplőbe, vagy kifejezetten az alkalomra készült ruhába öltözünk, hanem talán a lelkünk is
készül az eseményre. Az sem árt persze, ha van némi kis áhítat, vagy misztikum a dologban.

A farsang ideje, a böjtelő és a télutó valaha bőven adott alkalmat erre. A húsvét előtti, negyvennapos böjtöt megelőző időszaka ez az évnek, amely vízkereszttől hamvazószerdáig tart. Nálunk német hatásra már a középkorban elterjedt a farsangolás szokása, szegények és
gazdagok körében egyaránt.




(Saját készítésű fotó)
A táncos mulatozásban, evés-ivásban bővelkedő hónap végére, azaz a farsang farkára estek
a legeseménydúsabb szokások, amikor a sötétséget, a telet jelképező farsang hercegét, a rongyból, szalmából készült bábot elégették, maradványait pedig eltemették - segítendő a beköszöntő tavaszt a téllel való küzdelmében. Az égetésnek, füstölésnek amúgy tisztító hatást tulajdonítottak, így e hagyomány egyben a megtisztulásra is alkalmat adott. De számtalan gonoszűző, termésvarázsló szokást is teremtett a böjtelő.

 
 
0 komment , kategória:  Mesék-Mítoszok-Legendák  
A farsang eredete
  2010-01-09 06:59:50, szombat
 
  A farsang eredete


A vízkereszttől hamvazószerdáig (január 6-tól február közepéig), a nagyböjt első napjáig tartó farsang már az ókortól a vidám összejövetelek, pajkos bolondozások, és a bálok időszaka volt.
A farsang - a német fasen, faseln (mesélni, pajkosságot űzni) szóból ered, a karnevál szót
pedig az olasz nyelven is olvasó Csokonai ismertette meg a magyarokkal.

A farsangi jókedv, mulatság eredetileg pogány ünnep, a tél temetése, és a tavasz eljövetele
felett érzett öröm kifejezése volt. A dús lakomákkal a természetet is hasonló bőségre akarták ösztönözni. Sok helyen ilyenkor tartották a fiatalok szexuális beavatását szolgáló rítusokat is.
Egyes népek pedig ebben az időszakban emlékeztek meg halottaikról. A maszkba öltözött
emberek az ősök mitikus képviselői voltak. A maszk sok helyen részben a gonosz, rontó
szellemek elriasztására, megtévesztésére szolgált, és a termékenységet is biztosította.
Ezek az álarcos felvonulások aztán a középkorban is tovább éltek.




(saját készítésű kép)

A farsang hazája Olaszország, ahol ez a régi római Saturnália ünnepekből származott.
A keresztény egyház évszázadokig üldözte a farsang pogány szokásait, mégsem bírta kiirtani.
Ezért kénytelen volt ezt a régi pogány ünnepet keresztény elemekkel felruházni. A keresztény egyház tehát ebben az időszakban a kánai mennyegzőről emlékezik meg. Ezzel is magyarázható, hogy a lakodalmak többségét farsang idején tartották. Az egyház végül átengedte ezt az időszakot
a vidámságnak, az életörömnek, szórakozásnak.

A farsanghoz fűződő népszokásokat számtalan nép különböző rítusai őrzik, például farsang
idején van a busójárás is. Egyes helyeken napjainkig fennmaradtak a maskarás, jelmezes felvonulások. Ilyen hely Mohács is, ahol minden évben megrendezik a busójárást, ami
napjainkra turista látványosság lett.





Manapság is a leghíresebb népünnepek közé tartozik az olasz, különösen a velencei farsang,
vagy karnevál utolsó hete. Régen azonban nemcsak álarcos felvonulásokat tartottak ekkor,
hanem állatviadalairól, és a római lóversenyeiről is igen híres volt.
A nevezetes velencei karnevál külföldről is nagyon sok látogatót vonz, talán Európa leghíresebb karneválja.




Farsangi fánk
 
 
0 komment , kategória:  Mesék-Mítoszok-Legendák  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 11 
2017.09 2017. Október 2017.11
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 1 db bejegyzés
e hónap: 117 db bejegyzés
e év: 748 db bejegyzés
Összes: 52292 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2324
  • e Hét: 18399
  • e Hónap: 70893
  • e Év: 948605
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.