Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll . . . . ! ! ! Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 27 
Gergely Ágnes: Húsz év után
  2018-07-05 08:20:07, csütörtök
 
  Gergely Ágnes:

Húsz év után


A fegyvertelen arcvonal
gyomos lövészárkában
jártam.

Temérdek pipacsok alatt
övig vetkezett holtak
voltak,

a körmük tövig berepedt
ahogy a bogáncs bokrát
fogták,

csigás hajú szép Sámsonok,
az állukon nyál csorog
végig

míg körben lapulevelek
megroggyant lábú sátrak
állnak

s a rájuk kövült bogarak
megmutatják, hogy lenni
ennyi,

ekkora csendet záporoz
a befogadó mikro -
kozmosz

melyhez hiába közelít
kíváncsiság, színészség,
részvét,

mert a tenyészet megfeszül,
de titkán húsz éve nem
enyhít,

a dühöngő filiszteus
azóta se tud semmit,
semmit,

1965.

Életünk, 1966.
 
 
0 komment , kategória:  Gergely Ágnes  
Gergely Ágnes: Föníciai hajósok
  2017-04-24 08:59:23, hétfő
 
  Gergely Ágnes:

Föníciai hajósok


És mennek, elvakultan, messzire.
Egynek holmija van, másnak hite.
Ó, termékenység istennője, te!
Nem kérded őket, van-e folytatás.
A bíbor szájak étvágya oda.
Mállik, párállik minden birtokuk.
A kőtáblák elásva, régen, otthon.
Baál mennykőcsapása síkot ér.
Nem válaszol az egynemű anyag.
Az alfabéta nem jó semmire.
Fönícia halott, mert nincs hite.
A kőben két oroszlántest szorong.
Szűrt fény esőz az üres városon.
Palló, lajtorja sehol, csak az árnyék.
Az anyag tövén átfordult idő.
Byblos a halott szolgák városa.
Ég és föld közt rettentő szarkofág.
Az idő majd évekre hullik el,
mint szolgákra a szolgaság.
S ők mennek, elvakultan, messzire.
Astarte hitével, vagy nélküle.
Ó, örök hátizsák! Az örök hátizsák!
Hiába kérded, mi a folytatás.
Fölring a part, s egy délibáb vele.
S a partnak nincs vitorlamestere.
 
 
0 komment , kategória:  Gergely Ágnes  
Gergely Ágnes: Visszhang
  2017-03-10 05:55:34, péntek
 
  Gergely Ágnes:

Visszhang


Voltál-e megbűvölt bogár?
Függtél-e férfi mondatán?
Éltél-e páfrány-életet
az aljnövényzet oldalán?

Vertél-e képzelt gyökeret
egy képzelt patakpart felett?
Nem volt gyökér, csak léggyökér,
azt hitted-e, a földig ér?

A föld mélyén, kuszán, vadul,
a lélek-dzsungelt szelve át,
mikor kidől a képzelet,
érezted-e a szél fogát?

Hallottál hamis híreket,
hogy a szántóvető rokon?
És nemcsak az, ki itt rekedt,
s akinek háza tiszta rom?

És tudsz-e még statisztikát,
hogy merre jártak őseid,
kit és mit fogsz követni hát,
népszámlálást vagy Kölcseyt?

Ki lesz és hány lesz a legény?
Mondják: ,,jelöld", mondják-e: ,,öld"?
Tudják-e, Istentől való
lábad alatt a honni föld?

Tudod te is? És merre jársz?
Azt hitted, megvált a halál?
Holt mondataid ágain
függök, mint megbűvölt bogár.

És október és március,
és álmok és országhatár.
,,Ha lőnek, én rád zuhanok."
És ha a fegyver nem talál?

Mert nem talált, az nem talált.
Golyóként égnek a szavak.
De köszönöm a zuhanást.
Seb nélkül is megáldalak
 
 
0 komment , kategória:  Gergely Ágnes  
Gergely Ágnes: Téli metszet
  2016-12-08 05:16:47, csütörtök
 
  Gergely Ágnes:

Téli metszet


Ahogy a madár lépte lassan elfogy
a partokon
ahogy a lámpabél szétszikrázik
egy alkonyon
ahogy lámpátlanná égnek a téli
éjszakák
ahogy a házat körüljárja
a pusztaság
ahogy gazdátlanul ténfereg
a hóvihar
s a szél az üres fészer előtt
magába mar
moha rebbenti el az öreg
temetőt
a keréknyomba odafagy
a kocsikenőcs
a kémény dől ahogy a pillanat
összerogy
az árapály nem mozdul
ahol a hold ragyog
s a hold ragyogtán egyszerre
egy égi jel
a sziklán éjjelente valaki
énekel
hogy dől a kémény odafagy a
kerék nyoma
s a temetőket elrebbenti innét
a moha
az üres szél a kapuk előtt
magába mar
nincs akit lekaszáljon
az a vihar
a pusztaságon tántorog
a régi ház
a téli éj lámpátlan arccal
éjszakáz
mint lámpabél alusznak ki
az ablakok
s a part alatt elfogynak mind
a lábnyomok
 
 
0 komment , kategória:  Gergely Ágnes  
Gergely Ágnes: A súly alatt
  2014-06-06 09:00:26, péntek
 
  Gergely Ágnes:

A súly alatt


Templomod bárhol felállíthatod.

De a vétket is bárhol elkövetheted.

S ateistává torzul a csillagos

templomkupola, kidőlnek az

oszlopok, s mert gonoszságnak

mondtad, ami csak önzés, mert

konok diktátumnak, ami a saját

gyengeséged visszfénye: rád dőlnek

az oszlopok, megállnak ferdén,

függésben, a fejed fölött, s te hiába

futkározol bezárt háromszögükben,

ezentúl egymást fogják támasztani.

S te megmaradsz, de nincs számodra többé

geometria, hogy halálodig fölmérd,

fölmérni próbáld a távolodó eget.
 
 
0 komment , kategória:  Gergely Ágnes  
Gergely Ágnes: Hajnali áhítat
  2014-06-01 07:49:43, vasárnap
 
  Gergely Ágnes:

Hajnali áhítat


Dicsértessék, ki terhet ad,
és ki könnyít a terhen,
s ki tudja, nincsen más kudarc,
csak a befejezetlen,

dicsértessék, ki szóra bír,
mert lábánál a zsámoly,
ha ráhajtod a homlokod,
mindig mérj, sose számolj,

dicsértessék, ki jellel olt
- veszélynek higgy, ne tapsnak -,
ahogy a fényérzékelést
megadta a kakasnak,

temesse hajnal késhegyét
toronyzúgás a csendben:
dicsértessék, ki nem teremtett
rabszolgának engem.
 
 
0 komment , kategória:  Gergely Ágnes  
Gergely Ágnes: Az útirány
  2014-03-25 08:45:08, kedd
 
  Gergely Ágnes:

Az útirány


S akkor a korlát meglazult.
Nem beszélt róla senkinek.
Csöndben figyelt. A héja tud
figyelni így, ha fenn libeg,

kiszemelve az ámulást,
a másodpercnyi életet,
a csőr metszette folytatást,
a forgást, ahogy végbemegy,

születés és halál közül
végtelen emléksűrüség
- mint nyomtalan csatornabűz,
megtölti minden pórusát -

csomósan árad, feltolul,
az ideje is végtelen,
s hamuhodatlan visszahull,
ami fontos volt idelenn,

és sivatagi lábnyomán
árnyékát üti el a fény,
s az érzéketlen útirány
elfordul tüzes kerekén,

egy felhőtlen, vad éjszaka,
s a hajókorlát felragyog.
Az elemekből lépsz haza,
ha ott vagy és ha nem vagy ott.
 
 
0 komment , kategória:  Gergely Ágnes  
Gergely Ágnes: Búcsú
  2013-10-22 08:19:52, kedd
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Gergely Ágnes  
Gergely Ágnes: Fohász lámpaoltás előtt
  2013-06-08 18:27:33, szombat
 
  Gergely Ágnes:

Fohász lámpaoltás előtt


Uram, óvj meg a tökéletességtől.

Mint vasalópokróc szélén az ékalakú

égésnyom: hagyd meg rajtam

hibáimat, kezed nyomát. E városban,

hol a két part egymást vicsorogva nézi,

rajzolj rám holland tulipánmezőt. S ha

tárgyaidra írod: ,,vigyázat, nagyfeszültség",

helyezz el cinkosként áramkörödben. Olyan

ritkán látható az esthajnali csillag, régi

juhnyájak őre. Kumuluszok közt, a

szétragadt világban nem látjuk egymást.

Perzselt, pusztuló, zárlatos csontjaimban

őslények emlékezetével

add világítanom, míg besötétlik.
 
 
0 komment , kategória:  Gergely Ágnes  
Gergely Ágnes: Nem jobb gyönyörre kelni fel
  2012-08-28 18:19:01, kedd
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Gergely Ágnes  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 27 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 2470 db bejegyzés
Összes: 32366 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 771
  • e Hét: 9826
  • e Hónap: 87209
  • e Év: 1927853
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.