Belépés
majek.blog.xfree.hu
Bármi gondod van az életben, végy elő egy verses könyvet, vagy a megoldást, vagy a megnyugvást megtalálod benne. (Bácskai János) Németh Mária
1954.06.08
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 30 
Mártaalján, falu szélén
  2013-06-11 09:09:54, kedd
 
 
Fazekas Anna
Öreg néne őzikéje

Mátraalján, falu szélén
lakik az én öreg néném,
melegszívű, dolgos, derék,
tőle tudom ezt a mesét.

Őzgidácska, sete-suta,
rátévedt az országútra,
megbotlott egy kidőlt fába,
eltörött a gida lába.

Panaszosan sír szegényke,
arra ballag öreg néne.
Ölbe veszi, megsajnálja,
hazaviszi kis házába.

Ápolgatja, dédelgeti,
friss szénával megeteti,
forrásvízzel megitatja,
mintha volna édesanyja.

Cili cica, Bodri kutya
mellé búvik a zugolyba,
tanultak ők emberséget,
nem bántják a kis vendéget.

Gyorsan gyógyul gida lába,
elmehetne az őzbálba,
vidám táncot ellejthetne,
de nincs hozzá való kedve.

Barna szeme bús-szomorún
csüng a távol hegykoszorún.
Reggel bíbor napsugarak
játszanak a felhők alatt.

Esti szellő ködöt kerget,
dombok, lankák üzengetnek:
,,Vár a sarjú, gyenge hajtás,
gyere haza, gida pajtás!"

Könnybe lábad az őz szeme,
hej, nagyon is visszamenne,
csak az anyja úgy ne várná,
csak a nénét ne sajnálná!

Éjjel-nappal visszavágyik,
hol selyem fű, puha pázsit,
tarka mező száz virága
őztestvérkét hazavárja.

Ahol mókus ugrabugrál,
kopácsol a tarka harkály,
vígan szól a kakukk hangja,
bábot cipel szorgos hangya.

Várja patak, várja szellő,
kék ég alján futó felhő,
harmatgyöngyös harangvirág,
vadárvácskák, kékek, lilák.

Öreg néne megsiratja,
vissza - dehogy - mégse tartja,
ki-ki lakjék hazájában,
őz erdőben, ember házban.

Kapuig is elkíséri,
visszatipeg öreg néni,
és integet, amíg látja:
,,Élj boldogul, őzgidácska!"

Lassan lépdel, csendben ballag,
kattan ajtó, zörren ablak,
onnan lesi öreg néne,
kisgidája visszanéz-e.

Haszontalan állatkája,
egyre jobban szaporázza,
s olyan gyorsan, mint a villám,
fenn terem a mohos sziklán.

De a tetőn, hegygerincen
megfordul, hogy búcsút intsen:
,,Ég áldjon, rét, kicsi csalit" -
s mint a szél, eliramodik.

Nyár elröppen, levél sárgul,
lepereg a vén bükkfárul,
hó borul már házra, rétre,
egyedül él öreg néne.

Újra kihajt fű, fa, virág,
nem felejti a kisgidát,
fordul a föld egyszer-kétszer,
zörgetnek a kerítésen.

Kitekint az ablakrésen:
ki kopogtat vajon éjjel?
Hold ragyogja be a falut,
kitárja a kicsi kaput.

Ölelésre lendül karja:
kis gidácska meg az anyja
álldogál ott; beereszti,
szíve dobban, megismeri:

őzmama lett a kisgida,
az meg ott a gida fia.
Eltörött a mellső lába,
elhozta hát a kórházba,

hogy szemével kérve kérje:
gyógyítsa meg öreg néne,
puha gyolcsba bugyolálja,
ne szepegjen fiacskája.

S köd előtte, köd utána,
belevész az éjszakába.
Gida lábát két kezébe
veszi lágyan öreg néne.

Meg is gyógyul egykettőre,
felbiceg a dombtetőre,
s mire tölgyről lehull a makk,
a kicsi bak hazaballag.

Mátraalji falu széle,
kapuban ül öreg néne,
nincs egyedül, mért is volna?
Ha fú, ha fagy, sok a dolga.

Körülötte gidák, őzek,
látogatni el-eljőnek,
télen-nyáron, évről évre,
fejük hajtják az ölébe.

Falu népe is szereti,
kedves szóval becézgeti
öreg nénét, és azóta
így nevezik: Őzanyóka.

Piros pipacs, szegfű, zsálya
virít háza ablakába,
nagy köcsögben, kis csuporban
szivárványszín száz csokor van.

Egyiket Gál Péter hozta,
másikat meg Kovács Julcsa,
harmadikat Horváth Erzsi,
úttörő lesz valamennyi.

Vadvirágnak dal a párja,
énekszótól zeng a háza,
oly vidám a gyereknóta,
nevet, sír is Őzanyóka.

Mátraalján, falu szélén
lakik az én öreg néném,
melegszívű, dolgos, derék
mese őrzi aranyszívét.

Gidára vár sós kenyérke,
kalácscipó aprónépre;
egyszer te is légy vendége,
itt a vége, fuss el véle!
 
 
0 komment , kategória:  Gyerekversek  
Csingilingi, cseng a csengő,
  2012-03-21 11:12:05, szerda
 
  Móra László:
Karácsonyi csengő

Csingilingi, cseng a csengő,
Száll a szánkó, mint a felhő,
Csaknek elszakad a gyeplő,
Csingilingi, cseng a csengő.

Égi szánkót hajt az angyal.
És mire az estihajnal
Megjön a szép fenyőgallyal,
Cseng a csengő, jő az angyal.

Itt a Jézus angyalkája,
Égben termett csodafája,
S mindent, mindent aggat rája
A kis Jézus angyalkája.

Arany diót, arany csengőt,
Ezüst lepkét, ringót rengőt,
Amilyen még földön nem nőtt,
S csilingelő arany csengőt.

Kérünk Jézus angyalkája,
Ahol sok a koldus, árva,
Hol jóságod legtöbb várja,
Ott pihenj meg legtovábbra.

Hozz örömet, békességet,
A szíveknek melegséget,
Karácsonyi szép meséket,
S az Istennek dicsőséget.
 
 
0 komment , kategória:  Gyerekversek  
Hókastélyban jéglakás
  2011-12-08 10:22:23, csütörtök
 
  Veress Miklós:
Mese a Mikulásról


Hókastélyban jéglakás:
Ott lakik a Mikulás.
Szél a szánja - mégse fázik,
Úgy röpül egy messzi házig.

Csengője a hópehely.
Szánkójának énekelj,
Mintha dallal idehúznád,
S tedd ki ablakba a csizmád.

Ne lesd meg a Mikulást,
Rajta varázs a palást:
Leshetsz reggelig magadban,
Mert ha eljön, láthatatlan.

Hogyha tudnád, hol lakik,
S odaérnél hajnalig,
Jutnál mesebeli tájra -
Elolvadna palotája.

Megriadna és tova -
Röpítené fagylova,
A helyén meg, idenézz csak,
Sírdogálna ezer jégcsap.

Ne lesd meg a Mikulást,
Hadd suhogjon a palást,
Jöjjön, jöjjön láthatatlan
Éjszakában és havakban.

Táncolj, örülj, énekelj,
Mint kerengő hópehely.
Csengőjüket fenyők rázzák,
Telis-teli cipőd, csizmád.
 
 
0 komment , kategória:  Gyerekversek  
Állatmesék
  2011-10-28 18:29:08, péntek
 
  Kisszőlősi Szánthó Lóránt:
Állatmesék



Csiga



Szeretnék kis csiga lenni,
akit nem érdekel semmi.
Nem kéne cement, tégla sem,
vidám lenne az életem.



Nem irigylek másik csigát,
amért nagyobb házat csinált.
Nem kellene éléskamra,
alva várnék a tavaszra.



Zebra



Ha zebra lennék, kiskomám,
csak álldogálnék óraszám.
Nem ennék többet semmivel,
csak mit a gyomrom elvisel.



Nem kéne óra énnekem,
nyugodt lenne az életem,
s ha majd az élet megvisel,...
a sakálnak is enni kell.



Medve



A medvelét öröm nekem,
méztől édes az életem.
Ha brummogva táncot ropok,
velem járják a kis bocsok.



Enyém az erdő és a rét,
elrágcsálom a gesztenyét.
A kedvem attól lesz kerek,
ha málnabokrokat lelek.



Fenyőrigó



Fenyőrigónak lenni jó,
a hangom száll: trillárió.
Bút, gondot semmi nem okoz,
ameddig van fenyőtoboz.



Nem bánt a kínzó szomjúság:
harmatcseppel teli az ág.
Fenyőágon zeng énekem,
nem érdekel a vércse sem.



Nyúlgyerek



Nyúlanyó mellett szendereg
három aprócska nyúlgyerek.
Csalit mélyén, ha arra jár,
rájuk talál a holdsugár.



Hajnali réten áll a bál,
amíg a róka messze jár.
Óriás füllel hallanak,
s a farkuk csöppnyi kis pamacs.



Süni



A süngyerek, ha hempereg,
rászúródnak a levelek.
Ha mászkál a bokor alatt,
ott is csak minden ráragad.



Zsörtölődik is sünmama,
hogy folyton piszkos a fia.
Nem is tud tenni ellene,
egy jó nagy fésű kellene.



Mókus



Mókus vagyok és fán lakom,
jó nagy odú az otthonom.
Jókedvemben ugrándozok,
nem bántanak az ordasok.



Ha hosszú lesz a tél nagyon,
néha az odút otthagyom.
A raktáramba átmegyek,
hogy néhány diót megegyek.



Vadröfi



Ui vagyok a vadmalac,
a lábam klassz sarat dagaszt.
Sokkal jobb lesz a kedvem is,
ha dagonyázhatok kicsit.



Ha vastag sár van testemen,
nem láthatók a csíkok sem.
Ha gyomrom kordul egy nagyot,
ebédre friss makkot kapok.



Gólya



A gólya büszke, szép madár,
néha fél lábon álldigál.
Kitárt szárnnyal körözve fenn,
végigsuhan a réteken.



Mikor a vízen gázol át
(nem is kell neki gólyaláb),
mindig akad egy jó falat,
be-bekap egy-egy kishalat.



Róka



Mint büszke zászló úgy lobog
mögöttem egy szép nagy farok.
Suhanok gyorsan, csendesen
(nem is vesz észre senki sem).



Ha éhem nem csitítja más,
jó lesz egy-két madártojás.
Hollótól sajtot nem csenek,
rám fogták csak az emberek.



Őzike



Pettyes-kabátú őzike
sosem haragszik senkire.
A szálas-erdőben lakik,
tisztás szélén szétnéz picit.



Ijedt, nagy szeme oly muris,
megrettenti egy lepke is.
Vékony kis lába úgy remeg...
Miért bántjátok emberek?



Elefánt



Elöl ormány, hátul farok,
kis elefántgyerek vagyok.
Körülöttem vastag lábak,
nem találom a mamámat.



Az elefánt a legnagyobb,
és én is legnagyobb vagyok.
Hogyha sírok, az rettentő,
nincs is akkora zsebkendő.



Gyík



Gyík Gyuri a kövek alatt
lapul, amíg el nem szalad.
Ha süt a nap, hát csendesen
napfürdőzik a köveken.



Hosszú, vékony barna farka
ott cikázik az avarba'.
Sose fogd meg a farkamat,
könnyen a kezedben marad!



Majom



Állatkertben az ágakon
ugrándozik néhány majom.
Az emberek a rácson át
vágnak szörnyű majompofát.



Egyszerre csak — ó borzalom! —
megszólal az egyik majom:
Ne majomkodjatok velünk,
mi sohasem emberkedünk.



Kígyó



Mikor jövök haraszt zizzen,
pedig nekem lábam sincsen.
Gazdag vagyok, úgybizonyám,
kígyóbőrből van a ruhám.



Hozzám ne nyúlj! Nem szeretem!
Kivillantom villás nyelvem.
Úgy tekergek, mint a nagyok.
De ügyes kis kígyó vagyok!



Ebihal



Jaj nekem! Most mi lesz velem?
Hal létemre nőtt két kezem.
A múlt héten nőtt két lábam;
elég szokatlan ez nálam.



A hal persze hogy megrémül,
nem rég keltem a petéből,
mára meg eltűnt a farok.
Nézzétek csak: béka vagyok!

 
 
0 komment , kategória:  Gyerekversek  
Elindult két titye-totya,
  2011-10-20 22:13:39, csütörtök
 
  Boda Margit:
Húsvét

Elindult két tiye-toya,
Csupa pihe kicsi kacsa!
Sárga volt ruhácskájuk,
Friss, modern a frizurájuk.
Tavasz volt! Szép húsvét reggel,
Számoltak a vendégekkel.
Rendbe hoztak udvart, házat,
Sonkát főztek több mint százat!
Készült a sok hímestojás,
Ajándéknak nem is kell más.
Kacsamama mosta, főzte,
Hápi fia festegette.
Várta őket sok-sok gyerek,
Vidám, ünneplő emberek.
Hímes-tojást osztogattak,
Közben jókat falatoztak.
Eljárták a kacsatáncot,
Imádták a vidámságot!
A kis Hápi dalolgatta,
Bárcsak mindig húsvét volna!
 
 
0 komment , kategória:  Gyerekversek  
Szunyókál a körtefa,
  2010-02-28 11:08:05, vasárnap
 
  Mentovics Éva:
Bodzatündér

Szunyókál a körtefa,
egy levél se lebben.
Megszólal a tücsökdal
odakint a kertben.

Bodzatündér táncot rop
víg tücsök-nótára.
Csak úgy lebben hófehér,
illatozó fátyla.

Átlibben a bokrokon,
kis patakon túlra.
Csipkés, fehér szoknyában,
illatárban úszva.
 
 
0 komment , kategória:  Gyerekversek  
Van nekem egy csuda-titkom.
  2009-11-04 08:21:35, szerda
 
  Varga Katalin
Kisbence titka

Van nekem egy csuda-titkom. Csuda jó!
Megsúgom! De el ne mondd! Az nem való!
Ha nagy leszék, nem járok én autón;
se vonaton, se buszon, se gőzhajón.
Lesz egy kertem, kertemben egy szerkezet,
ha utazom, abba titkon felmegyek.
Megnyomom a titkos gombot, s hoppla hó!
Mint a nyíl, úgy kiröppen az űrhajó.
Lehagyja a repülőt, a verebet,
a holdnál is magasabbra elvezet.
Befogom az árva Göncölszekeret,
állt magában eddig éppen eleget
kocsikázni vigye hát az óvodát,
minden éjjel a széles Tejúton át.
A Fiastyúk csibéit betakarom:
ne fázzanak szegénykék. S ha akarom,
anyjukat az Esthajnalhoz elviszem -
hadd legyen egy jószága a kertjiben.
S ha a csibék búsulnának, őket is,
van ott hely egy egész állatkertnek is.
Visszafelé a holdra is felszököm,
s azt a fényes, kis csücskét ott letöröm.
Itthon anyám zsebébe majd beteszem,
hadd legyen egy pici holdja idelenn.
 
 
0 komment , kategória:  Gyerekversek  
Csókai csókának
  2009-10-28 20:09:51, szerda
 
 
Móra Ferenc
A csókai csóka

Csókai csókának
Mi jutott eszébe?
Föl szeretett volna
Öltözni fehérbe.
Unta szegény jámbor,
Hogy ő télen-nyáron,
Örökkön-örökké
Feketében járjon.

Ahogy így tűnődik
Ághegyen a csóka,
Arra ballag éppen
Csalavér, a róka.
Attól kér tanácsot,
Mit kellene tenni,
Hófehér galambbá
Hogy kellene lenni.

"Nincsen annál könnyebb -
Neveti a róka -
Fürödj meg a hóban,
Te fekete csóka!
Olyan fehér galamb
Lesz rögtön belőled,
Hogy magam sem tudom,
Mit higgyek felőled."

Nagyeszű rókának
Szót fogad a csóka,
Nagy vigan leugrik
Az ágról a hóba.
Az orra hegye se
Látszik ki belőle,
Kérdi is a rókát,
Mit hisz most felőle?

"Azt hiszem, galamb vagy" -
Csípte meg a róka,
S csapott nagy ozsonnát
Belőle a hóba.
Róka csípte csóka,
Csóka csípte róka -
Így lett fehér galamb
A csókai csóka.
 
 
0 komment , kategória:  Gyerekversek  
Volt egy dongó, meg egy légy,
  2009-10-28 20:07:41, szerda
 
  Tamkó Sirató Károly
Mondjam még?

Volt egy dongó,
meg egy légy,
tovább is van,
mondjam még?
- Mondjad!

Volt egy molnár,
meg egy pék,
tovább is van,
mondjam még?
- Mondjad!

Volt egy asztal,
meg egy szék,
tovább is van,
mondjam még?
- Mondjad!

Volt egy kantár,
meg egy fék,
tovább is van,
mondjam még?
- Mondjad!

Ha neked ez
nem elég,
öleld meg a
kemencét!
Bumm!

 
 
0 komment , kategória:  Gyerekversek  
Ez a cinke oly picinke
  2009-10-28 20:05:51, szerda
 
  Devecseri Gábor -
Tréfás állatkerti útmutató

Ez a cinke oly picinke,
falevélből van az inge,
pókhálóból a szoknyája,
makkhéjból a csizmácskája.
Csak füvön élt a kis zebra,
de most rákapott a zabra;
végül is elvitték Szobra,
ott oktatják szebbre-jobbra.
"Apám - így szól a kis bálna -,
hadd mehessek el a bálba."
"Nem mehetsz el, fiam, Péter,
nem vagy még egy kilométer."
Mért tanulnak a kis vércsék?
Azért, hogy a leckét értsék.
Tanítójuk egy hasas,
pápaszemes, lomha sas.
"Ne ugrándozz, ne táncolj,
ne bomolj,
az iskolás fiúcska mind komoly."
Garázda kölykét inti így a moly.
Fekete az ablakpárkány,
rákönyököl a kis sárkány;
hat feje néz az utcára,
egy a leckét bent biflázza.
 
 
0 komment , kategória:  Gyerekversek  
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 30 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 1 db bejegyzés
Összes: 22436 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 266
  • e Hét: 552
  • e Hónap: 14755
  • e Év: 383607
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.