Belépés
majek.blog.xfree.hu
Bármi gondod van az életben, végy elő egy verses könyvet, vagy a megoldást, vagy a megnyugvást megtalálod benne. (Bácskai János) Németh Mária
1954.06.08
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 34 
A tréfás, pazarkezű, bolondos ősz,
  2013-06-04 09:51:51, kedd
 
  számomra ismeretlen:
Üzenet

A tréfás, pazarkezű, bolondos ősz,
Sárga leveleket szórt lábaid elé.
S a fák halkan zümmögték a dalt,
"indulunk egy újabb tél felé,
Kezdődik a hosszú, hideg álom.
Csodás, szép meséket álmodunk a nyárról.
S ami megmaradt, ledobjuk lábaid elé.
Ne vedd fel! Lépj rá! Taposd el!
Aludj! hisz minden csak álom - feledd el!
Taposd el! Lépj rá! Ne vedd fel!
Aludj! - álmodj - úgy mint mi!
Tudj minden tavasszl újra nyílani,
S a márciusi rügynek ne fájjon,
Az októberi halott falevél."
-S a fa kórus bólintva súgta:
"Véget ér, - igen véget ér"
....Véget ér. Tudom ez a nap is
és még sok ma, holnap forr össze,
S egy csendes, halk kacajjá szövődik így a múlt.
A sötét szemhéj, a kora őszi est,
A hallgatag fákra védő ráborult.
Ág se zizzen, - hideg lesz az éj...
Aludj... álmodj! - minden véget ér!
----

Forrás: Kedvesch versek/Index Fórum
 
 
0 komment , kategória:  Ismeretlen  
indulni kell, de nehéz az út.
  2013-05-27 08:36:22, hétfő
 
  Ismeretlen:

csak nézem, nézem

Indulni kell,
de nehéz az út.
A tegnap még
vissza-visszahúz.
Pedig már nem enyém.
Ez a perc cem az.
Mint falevél hullik
az ablak alatt,
úgy hullnak a percek
a semmibe,
de nyomot hagynak
lelkünk mélyibe.
- Engem mindig
megrendít az ősz,
pedig hatvan éve
ismerős.
- Ami múlik
minden fáj belül.
Csak nézem, nézem
tehetetlenül.
 
 
0 komment , kategória:  Ismeretlen  
Ha mégis lehetne
  2012-06-01 08:41:39, péntek
 
  ismeretlen
Ha...

Ha mégis lehetne
szívedben egy pici hely
csak nagyon pici hely

Ott lehetnék akkor
egészen közel
hozzád nagyon közel

És ha csak pár percre
a szíved enyém lehetne
csak kicsit lehetne

A legboldogabb ember
lennék én elveszve
benned örökre elveszve
 
 
0 komment , kategória:  Ismeretlen  
Ha az Élet egy nap lenne
  2012-02-17 21:16:45, péntek
 
  Ismeretlen
Ha az Élet

Ha az Élet egy nap lenne
Sírva szöknék az öledbe.
Hogy takarj be
Védj meg
Reszketek
Félek.
Csitíts és simíts
Töröld le könnyem
Vigasztalj ölelj
Csókolj örömmel
És mond el hogy a világ csak múló látomás.
Hát vedd ezt egy poros emléknek
És az világ végén
Majd sírva emlékezz
Hogy valaha volt ez is.
Valaha te is éltél
Valaha sírtál
valaha féltél
És talán a lelked
mélyén reméltél
Hogy ha majd véget ér az élet
Talán te leszel az ki másként végzed.
 
 
2 komment , kategória:  Ismeretlen  
Eső, ha lemosná a könnyed,
  2011-08-21 22:16:22, vasárnap
 
  XY: Lehetnék-e?

Eső, ha lemosná a könnyed,
Száj, mely simítana,
és nem kérdezne többet,
akár egy szótlan szolga,

Nap, mely szárítaná arcod,
Szél, mely messze elűzné a démont,
És folytatná töretlen a harcot,
Holdbéli táj, ahol mindig béke honolt?

Gyerek, akinek nem hiszel,
Idős, akit meghallgatsz,
Valóság, amiben létezel
Férjed, akivel meghalhatsz?

Lehetnék-e tavaszi szédület,
Még nyári remegés,
Őszi rozsdás-révület,
Vagy fázós, téli temetés?

A párod, a hősöd,
Aki elkísér és oltalmaz,
S térdelve imád, mint egy istennőt:
- Lehetnék-e én az?
 
 
0 komment , kategória:  Ismeretlen  
Beszélnék, de a hang torkomban
  2011-06-10 23:50:57, péntek
 
  Robesque :
Elmondanám

Beszélnék, de a hang torkomban reked
Oly sok szép szót gondoltam Neked,
De csak hallgatok.
Nem akarnak formálódni a mondatok.
Bántóan néma most a csend zaja,
Itt lüktet bennem hiányod sikolya.
Szétfeszít. Kínoz. Öl.
Felkavar. Meggyötör.
Szólnék, de nem tudok.
Zavartan hallgatok,
S tűröm, hogy magához húzzon az emlék.
Öleljen, súgja fülembe; Nemrég
Még nálad voltam. Nálad Édesem.
Boldogságtól megittasulva, részegen
Ízleltem mézédes csókjaid,
S kutattam lelked rejtett titkait.
Most távol vagy. De mégis oly közel.
A szívemben. A lelkem átölel.
Szenvedély. Ünnep. Csoda. Szerelem.
Csak Te vagy, kit akarok,
Csak Te vagy, ki kell nekem.
Mit érzek? Mondhatnám. De nincs rá szó.
Olyasmi ez, mi nem kimondható.
Mert szavakkal elmondani nem lehet,
Míly mérhetetlen a szeretet,
Mit irántad érzek.
Csak tétován nézek,
De szólni nem tudok.
Nem, nem állnak össze a mondatok.
Beszélnék, de a hang torkomban reked,
S csak annyit tudok suttogni Neked;
Engedd, hogy szeresselek."
 
 
0 komment , kategória:  Ismeretlen  
Hamvasszatok majd el
  2011-06-06 12:43:34, hétfő
 
  Yardbirds
Testamentum

Hamvasszatok majd el
és szórjatok széjjel
nem fogok kísérteni
se nappal, se éjjel
ne hozzatok gyertyát
és koszorút sem kérek
nem kell a fakereszt
eresszetek szélnek
búcsúzás közben
majd lenézek rátok
a cella ajtó nyitva
csak szállok, csak szállok...
 
 
0 komment , kategória:  Ismeretlen  
Legbensőbb szobámban ülök
  2011-04-19 08:26:06, kedd
 
  Faifah
Legbensőbb szobámban ülök



Legbensőbb szobámban ülök
Idemenekülök
ha gyötör a fájdalom
elhagyni nem tudom
a verseket unszolom
Sebeimre nem találtam
más balzsamot
mi hatott
csak ha verseket olvasok
Bár néha szíven ütnek
fájó gondolatok
rám találnak
gyászruhába bújt
fényes csillagok
újra meg újra
feltépik a sebet
gyógyítják mégis
sérült szívemet

Nem akarok rád gondolni!
Tudni sem akarok rólad!

Nem akarok mást
csak mindent feledni
emléked lelkemből
kiseperni
észbe se vegyem többet
létezésedet
érzéseim rólad
ne beszéljenek

Harag se támadjon
az üressé lett helyen
ne legyen bennem irántad
semmilyen érzelem...



De szívem most még
lázadó, engedetlen, botor...
benne ver, lüktet és kong
és átharsog minden verssoron
egy kegyetlen hazug szó
mit utoljára írtál...



Egy egyszavas üzenet...
Egy semmitmondó...
Egy lelketlen...

SZERETLEK!
 
 
0 komment , kategória:  Ismeretlen  
Borongós árnyékkal szívemben
  2011-03-13 20:33:03, vasárnap
 
  Ismeretlen
ŐRIZZ MEG

Borongós árnyékkal szívemben
járom a kertet őszi csendben...
Búcsút veszek lombtól, virágtól...
maroknyi léttől... csalfa nyártól...
Tőled még nem.
Kérj, hogy maradjak...!
Aki voltam...s aki vagyok ma,
őrízz meg annak.

 
 
0 komment , kategória:  Ismeretlen  
Az éjszaka csendjét léptek zaj
  2011-03-10 18:23:32, csütörtök
 
  Ismeretlen
Védj meg!

Az éjszaka csendjét léptek zaja töri meg,
S a némaságban egy emlék életre kel.
Érzem, hogy a sötétben valami tart felém,
Az emlék árnyként oson, és ismét megkísért.

Egy arc, sikoly, fájdalom...feltörnek a képek,
A félelem fojtogat, ahogy közelednek a léptek.
Körülvesz a rettegés, hisz egyedül vagyok,
Mondjátok, hogy nem hagytatok el, ti őrző angyalok!

Nem bírom már tovább a szótlan szenvedést,
Hogy senki nem nyújtja felém ölelő két kezét.
Vagy ez az én sorsom? A magányos félelem?
Könnyek közt, rettegve élni az életem?

De a sötétben valaki szótlan karjaiba zár,
S az éj sötétjét megtöri a szelíd holdsugár.
Az égre nézek, hol milliónyi csillag,
Mint el nem sírt könnycsepp fénye csillan.

Az árnyék szertefoszlott, bár emléke nem hagy el,
De biztonságban vagyok, hisz angyalkéz ölel!
 
 
0 komment , kategória:  Ismeretlen  
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 34 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 1 db bejegyzés
Összes: 22436 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 0
  • e Hét: 4317
  • e Hónap: 13894
  • e Év: 382746
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.