|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 10
|
|
|
|
|
|
2012-10-04 17:44:12, csütörtök
|
| |
| |
Albert Samain: Zene mellé
Nyír s hárs remeg, ezüst berek,
A vízre hold szirma pereg...
S mint sűrü haj, amelyben alkonyszellők a fésűk,
Párfőmözi a nyár-éj, mely most a tó fölé csügg,
A tó nagy tűkörét, az ében tündöklésűt.
S az evező kél és zuhan,
Bárkám az álmokba suhan.
Már távol égbe lengve visz,
Nem földi víz már lent e víz
Két evezőm csapása lágy,
Egyik a Csönd, másik Vágy.
Ütemre, szemlehúnyva, így,
Szivem, a végtelenbe vágj,
Alélón, lomhán, ringva vígy!
Ott túl a hold figyel, - átkönyökölt a tájon, -
A csendre, mit a csónak szelid zaja puhán von,
S három friss liliom haldoklik a ruhámon...
Most, ajkadhoz remegni, halvány Éj, kéjre ágyas
E szirmok lelke szédül? vagy szédült lelkem vágyas?
Oh ezüst Éj! hajadban fésű a sűrű nádas...
S mint hulló holdsugár-sereg,
S mint víz, mit gyöngyözni verek,
A lelkem is zokog s pereg...
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Albert Samain |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-10-04 17:41:14, csütörtök
|
| |
| |
Albert Samain: Csöndes őszi nap
Lassan megyünk, előttünk a komondor,
a régi úton járunk nesztelen,
a sápadt ősz vérzik a réteken,
és gyászruhás nők jönnek olykor-olykor.
A levegő pang álmosan, nyugodtan,
akár a börtön s kórház udvarán
és óra jöttén egy-egy halavány
arany gally az alvó gyepágyra koppan.
Közöttünk jár a Csönd... Akik hazudnak,
vidáman csapnak a nagy élet-útnak,
s a kikötőbe nem hallják a szent dalt,
de ma este a fák oly búsan állnak,
szivünkre leng a múlt, a régi árnyak,
s róluk beszélünk most a végtelen-halk
tájon, mint egy gyerekről, aki meghalt.
(fordította: Kosztolányi Dezső)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Albert Samain |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-10-04 17:37:11, csütörtök
|
| |
| |
Albert Samain: Cleopátra
Nagy csöndbe tornyának párkánykövére dűl,
s míg ég a füstölő, hódítva, szertelen
és pántlikás, kékes hajfurtje szétterül,
szivébe tengerként dagad a Szerelem.
Lilás szemhéj alól bámul, vad kéjt lehell,
elfogja a párnák ölén az ájulat;
nehéz arany láncot himbál a gyenge mell,
s lágy arca unalmat, lázas gyönyört mutat.
A szobrokon leng a nap rózsabúcsuja,
a bársony-árnyú est varázsos és buja,
és hogy a krokodil a nagy folyóba rí,
görcstől vonaglanak fehérlő ujjai,
borzong s magát puhán a vágynak adja át,
és érzi már, egy kéz zilálja a haját.
2
Az éj a Níluson lomhán száll szerteszét...
Látják a csillagok térdelni ottan őt,
sápadtan küldi el a félő szolganőt,
s rongyokra tépdesi fényes király-mezét.
Tornácán megfeszül, őrjöngve hentereg,
érett-gyümölcs-testén a vágy fuvalma száll,
mezítlenül fetreng! mint a tüzes nadály,
s isszák lehelletét a perzselő szelek.
Égő szemekkel néz és azt akarja ma,
hogy illatozza be a földet hús-szaga.
Ez a sötét virág, az égő kéjszirom,
s a Szfinx - körötte az unalmas, nagy fövény-
égő tüzet érez reves gránitkövén,
s halk reszketés fut át a végtelen sikon.
(fordította: Kosztolányi Dezső) |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Albert Samain |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-12-05 04:51:03, hétfő
|
| |
| |
Albert Samain: Takarodó
Térj meg ma, halk hajós, tűnt éveid vizére,
S hunyt szemmel olykor tétlen fúrd légbe eveződ!
A Múlt parkja felől egyre görnyedezőbb
Lelked lágy szél legyinti, s szelíden inti térdre...
Most, szívedben, kopár s járt útjaitól félre,
Keresd, hol fejfák dőlnek, a füves, bús mezőt,
Figyeld setét legét, a múltról neszezőt,
S hervadt kis holtjaid szivéhez csókkal érj te...
S gondolj... szemekre gondolj, mik lelkedig nyilaztak,
S az órákra, melyekre, mint zengő húrra, gazdag
Szerelmed aranykörme simult, s vont halk vonót...
Óh, köznap esték csöndes, bús ötvöse, hasítsd ma
Emlékid ékkövekké, és finoman csiszold,
S belőlük antik gyűrűt formálj szép ujjaidra...
(Ford.: Tóth Árpád) |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Albert Samain |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-12-05 04:47:26, hétfő
|
| |
| |
Albert Samain: Meghitt muzsika
Arany keretben
Alig rebben
Álmosan ingva, az órainga.
S révedezünk mi,
Tévedezünk mi,
Csend csodataván, céltalan ringva.
Zongora-húr zsong,
Aléltan búsong
A végső akkord, s egyre lágyabb
S lelkünkre hullván
- Enyhe hullám -
bomló gyürűkben bánattá bágyad.
A tikkadt szőnyegen
Bús-betegen
Egy megtört rózsa, a halált várja
S halkan kél s dússá
S isteni bússá
Nő bennünk is a halál vágya.
S nézd, ott az ágy van,
S emeli lágyan,
Mint ünnepi sátrat, mennyezetét
S nagy, komor teste
Olyan ma este
Mint egy mélázó isten és setét:
Csókjainkról mereng -
Míg remegve leng
A légben párfömöd, a szűz-buján kevert:
Ó, rontó ital üdve!
Fínoman szűrve
Virágból, mely öled hevén hevert!
Áttetszőn fénylik
Szemed s örvénylik
Mélabús mélye, zöld szakadék
S mélyén beteg zsarát
Rezgeti sugarát
Halódva s példázva a bús szenvedélyt.
Így jó! - veled!
Mindent feled
A szív: időt, bút, kínokat, szeretve!
Ujjamon át,
Míg szorítva fon át,
Csorduljon szerelmem minden kis eredbe!
Így, így egekbe
Lágyan lebegve!
A kaján és csúf föld semmivé lett!
Így, mit se tudva,
Révbe se futva,
Ó egyetlen és muzsikás Élet!
Ne szólj, ne szólj!
Vagy legyen oly
Halk szód, mint a szív titkos óhaja,
Mely úgy hal el,
Mint hópehely-
Párnán egy angyal égi sóhaja...
(Ford.: Tóth Árpád) |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Albert Samain |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-12-05 04:44:43, hétfő
|
| |
| |
Albert Samain: Csöndes őszi nap
Lassan megyünk, előttünk a komondor,
a régi úton járunk nesztelen,
a sápadt ősz vérzik a réteken,
és gyászruhás nők jönnek olykor-olykor.
A levegő pang álmosan, nyugodtan,
akár a börtön s kórház udvarán
és óra jöttén egy-egy halavány
arany gally az alvó gyepágyra koppan.
Közöttünk jár a Csönd... Akik hazudnak,
vidáman csapnak a nagy élet-útnak,
s a kikötőbe nem hallják a szent dalt,
de ma este a fák oly búsan állnak,
szivünkre leng a múlt, a régi árnyak,
s róluk beszélünk most a végtelen-halk
tájon, mint egy gyerekről, aki meghalt. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Albert Samain |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-12-05 04:43:19, hétfő
|
| |
| |
Albert Samain: Zene mellé
Nyír s hárs remeg, ezüst berek,
A vízre hold szirma pereg...
S mint sűrü haj, amelyben alkonyszellők a fésűk,
Párfőmözi a nyár-éj, mely most a tó fölé csügg,
A tó nagy tűkörét, az ében tündöklésűt.
S az evező kél és zuhan,
Bárkám az álmokba suhan.
Már távol égbe lengve visz,
Nem földi víz már lent e víz
Két evezőm csapása lágy,
Egyik a Csönd, másik Vágy.
Ütemre, szemlehúnyva, így,
Szivem, a végtelenbe vágj,
Alélón, lomhán, ringva vígy!
Ott túl a hold figyel, - átkönyökölt a tájon, -
A csendre, mit a csónak szelid zaja puhán von,
S három friss liliom haldoklik a ruhámon...
Most, ajkadhoz remegni, halvány Éj, kéjre ágyas
E szirmok lelke szédül? vagy szédült lelkem vágyas?
Oh ezüst Éj! hajadban fésű a sűrű nádas...
S mint hulló holdsugár-sereg,
S mint víz, mit gyöngyözni verek,
A lelkem is zokog s pereg...
(Ford.:Tóth Árpád) |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Albert Samain |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-12-05 04:38:12, hétfő
|
| |
| |
ALBERT SAMAIN: Pantheismus
Oh július! mikor a rózsa dél tüzétűl
Csattan és szaggató szesz a lég, mert benne láng van,
Oh, inni azt, míg láz gyúl minden kis porcikánkban,
S a részeg szív a dolgok izzó sodrába szédűl!
Oh, látni, száz alakban, mily egy a Lét s mint szépűl,
S a Szerelem, mely mint az Igazság, oly ruhátlan,
Ujjára mint csavarja, a ragyogóra, lágyan
Az Ok s Cél örök láncát, játékos arany ékűl!
Oh, át tüzes mezőkön, míg büszke főnkre hő csap,
Lépdelni méltósággal, mint istenittas főpap,
A földön, melyben milljom atóm-szív hevesen ver!
Érezni, hogy a vérünk dús napfényszínű áram
S a vakító lég kéjén, a gőg ájúlatában
Felfogni, megremegve, mily dicső lény az ember!
(Ford.: Tóth Árpád)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Albert Samain |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-09-26 05:30:50, hétfő
|
| |
| |
Albert Samain: Nyári órák
Rezes hold. — Illat-miriád.
A csillag reszket, mint a mécses
dómok homályán; minden édes,
bársonyban alszik a virág.
Suhannak fojtó illatok
süket kertek lankatag éjén
és a porfír-medence mélyén
a víz homályosan jajog.
Árny sem mozdul köröskörül,
csak egy bíborlik, a te szájad,
s mint fáklyaláng, vörös körül.
Pusztán te vagy kemény, komor,
mint ősi-régi sírbejárat
előtt egy végzetes szobor. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Albert Samain |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-09-26 05:24:06, hétfő
|
| |
| |
Albert Samain: Csöndes őszi nap
Lassan megyünk, előttünk a komondor,
a régi úton járunk nesztelen,
a sápadt ősz vérzik a réteken,
és gyászruhás nők jönnek olykor-olykor.
A levegő pang álmosan, nyugodtan,
akár a börtön s kórház udvarán
és óra jöttén egy-egy halavány
arany gally az alvó gyepágyra koppan.
Közöttünk jár a Csönd... Akik hazudnak,
vidáman csapnak a nagy élet-útnak,
s a kikötőbe nem hallják a szent dalt,
de ma este a fák oly búsan állnak,
szivünkre leng a múlt, a régi árnyak,
s róluk beszélünk most a végtelen-halk
tájon, mint egy gyerekről, aki meghalt.
fordító: Kosztolányi Dezső |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Albert Samain |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 10
|
|
|
|
2019. Február
| | Hét | Ked | Sze | Csü | Pén | Szo | Vas | |
| | 1 | 2 | 3 | |
| 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | |
| 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | |
| 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | |
| 25 | 26 | 27 | 28 | |
| |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
0 db bejegyzés |
| e év: |
0 db bejegyzés |
| Összes: |
54935 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 557
- e Hét: 7148
- e Hónap: 21455
- e Év: 51228
|
|
|
xMagazin
Offline
