Belépés
skorpiolilike.blog.xfree.hu
"A szeretet és a bizalom elválaszthatatlanok! Egyik sem létezik a másik nélkül." P Marika
2016.01.12
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 8 
Stephens - A maja civilizáció újrafelfedezője
  2013-03-16 15:59:22, szombat
 
 




John Lloyd Stephens (Shrewsbury New Jersey 1805. november 28. - 1852. október 13.)
amerikai felfedező, író és diplomata. Stephens újra felfedezte a maja civilizációt.

Jogot tanult, és nyolc esztendeig a New York város bíróságain dolgozott. Szenvedélyesen érdeklődött a régészet iránt. Elutazott Egyiptomba, Arábiába, Görögországba, Törökországba, és a Szentföldre. 33 éves korában már két útleírást kiadott. Ekkor került kezébe Gerlindo ezredes beszámolója, melyben sajátságos és igen régi építőművészetről számolt be, melynek maradványai a Yucatan és Közép-Amerika erdőségeiben találhatóak. Egyéb, ide vonatkozó adatok után kutatva ráakadt Juarros-nak, Guatemala történelemírójának könyvére, melyben idézi Fuentes-t. Fuentes azt állította, hogy a hondurasi Copán területén egy régi épületcsoport 1700 körül, még igen jó állapotba volt.

Stephens kísérőt keresett, akit megtalált barátjának Frederick Catherwood rajzolónak a személyében. Mindketten utazásuk előkészületeivel foglalkoztak, amikor elhunyt a Közép-Amerikai ügyvivő. Martin Van Buren elnöktől, akit még New Yorki kormányzó korából ismert, így megkapta a ,,az Észak -amerikai Egyesült Államok megbízott ügyvivője" címet.

A lombsátor olyan sűrű árnyékot vetett, hogy nem látták, hova lépnek. Az öszvérek hasig süppedtek a mocsárba. Stephens később beismerte, hogy minél mélyebbre hatoltak a dzsungelbe, annál kevésbé bíztak a sikerben. Rio Copánig jutottak el, ahol a helyi lakosokkal jó kapcsolatot alakítottak ki. Munkásokat fogadtak, hogy a mindent benövő növényzetből ki tudják szabadítani a kőtömeget.

Cartherwood pedig rajzolt. 1842-ben New Yorkban kiadták Stephens ,,Incidents of travel in Central America, Chiapas and Yucatan" című könyve nagy vihart kavart. A történészek idáig felállított világképük felborítását látták benne. Közben Stephens és Catherwood számtalan megpróbáltatás
között továbbment Copánból. Behatoltak Guatemalába, átvonultak Chiapason és Yucatanon.
Útjukon mindenhol a mayák emlékműveire bukkantak.
 
 
0 komment , kategória:  A MAJÁK-Történelem  
A maja civilizáció
  2013-03-16 15:51:18, szombat
 
  A maja civilizáció egy Közép-Amerikában élt prehispán civilizáció, amely főleg a kifejlett írásmódjáról, művészetéről, monumentális építészetéről, valamint a matematikai és asztronómiai ismereteiről híres. A legjelentősebb ősi amerikai civilizáció volt.


Preklasszikus (formatív) kor i. e. 10000 - i. sz. 300
A maja civilizáció kiterjedése

A preklasszikus kor a maja civilizáció kialakulásának korszaka, és maga is három nagyobb periódusra osztható, az ősmaja (korai preklasszikus) korra (i. e. 10000 - i. e. 1250), a középső- (i. e. 1250 - i. e. 450) és késői preklasszikus (i. e. 450 - i. sz. 300) korszakokra. Norberto Gonzales Crespo és Ricardo Velasquez Valdez mexikói antropológusok ásatásaiban a legkorábbi emberi rétegekben a pleisztocén után közvetlenül kipusztult állatok csontjai jelennek meg. Az agyagművesség és kerámiakészítés is legkésőbb i. e. 2300 körül elterjedt.[1] A belizei leletek dárdahegyei a Clovis-kultúra eszközeihez hasonlóak. A földművelés kezdetei i. e. 2500-1500 közé tehetők, a cuelloi leletek radiokarbonos kormeghatározását sokan támadták (4500 év), de i. e. 1500-nál későbbre semmiképp sem tehetők. Már e korai preklasszikus kor végén termeltek kukoricát, tapasztott alapra épített favázas és zsúptetős kunyhókban laktak, szín- és formagazdag kerámiát készítettek.

A középső formatív időszakban az irtásos-parlagolásos földművelés szintjét túllépve intenzív földművelési módszerekre tértek át, a települések továbbra is falusias jellegű élelemtermelő közösségek. Megjelent a teraszos földművelés. Kisebb, 100-500 lakosú falvakban letelepedett életmódot folytattak.
I. e. 800-tól egyre több településen kisebb-nagyobb platformokon rituális épületeket emeltek, a kereskedelem az egyes falvak között egyre szorosabbá vált, és az olmék civilizáció is termékenyítően hatott, olyannyira, hogy i. e. 600-tól kezdve már városias települések is megjelentek a mai guatemalai Petén tartomány párás dzsungeleiben.

Az i. e. 750 - 450 között a maja társadalomban alapvető változások zajlottak le, de a folyamat egészében még nem ismert. Nehézséget jelent a kutatás számára, hogy ebben a korban ugyanazokon a településeken laktak, mint később, ezért a kései formatív korszak esetleges leletanyagát a klasszikus kor nagy volumenű építkezései borítják be. I. e. 450 táján azonban olyan komplex társadalom létezett már, aminek kialakulásához biztosan hosszú idő kellett. A változásra szemléletes példa egy viszonylag félreeső kisebb település, Cuello. Itt a középső preklasszikus korban a szertartási központ egy kis udvar volt, ezt pedig alapzatokon fából épített építmények (valószínűleg templomok) vették körbe. Az udvaron i. e. 450 táján széles és magas emelvényt alakítottak ki, majd a nyugati végén kis piramist is építettek. Az ásatások eredményei szerint az udvart a körbezáró templomalapzatok szintjéig feltöltötték, a faépítményeket pedig felgyújtották, hogy helyet szorítsanak az elképzelt változtatásoknak. Nem valószínű, hogy egy spontán tűzvész áldozatául estek a templomok és csak kihasználták az alkalmat, mert szentségtelenítő rítusok emlékeire is akadtak a feltárók. Az udvar közepén két tucat fiatal férfit temettek el egy sekély mélyedésben. A temetkezési mellékletben már megjelenik a pop (gyékényszőnyeg), a maja uralkodók később is használt uralkodói jelképe. I. e. 450-ben tehát már voltak olyan helyi fejedelmek, akik királyi hatalmat gyakoroltak. Cuello mindemellett a kései preklasszikus korban csak egy nagyjából 1000 fő lakosságú falu volt, valószínűleg politikai súly nélkül, mégis nagyarányú építkezéseket mutathatott fel.

A kései preklasszikus korszakban, i. e. 450-től már több 2-10 ezer lakost számláló város alakult ki, ami egy demográfiai növekedés jelzése is, a kései preklasszikus korból sokkal több lelőhely ismert, mint a megelőző időkből. Megnőtt emellett a népsűrűség is, az 1974-1975-ös ásatási szezonban Norman Hammond statisztikai elemzéseket végzett az észak-belizei lelőhelyen, és azt találta, hogy adott területen négyszer annyi házhely volt a kései, mint a középső preklasszikus korban.

Nakbé, El Mirador, Wak'na, Tintal, El Porto, Sacayut, Calakmul, Kaminaljuyú és Tikal a jellegzetes késő preklasszikus városok. Mindannyiuk közös sajátossága a hatalmas köztér, melyet csonkagúla alakú platformon álló templomok és a nemesek házai vettek körül (ennek arányosan kicsinyített mása a cuelloi). Mindenhol megfigyelhető jelenség, hogy ebben a szakaszban a szertartási központok megnövekednek és a városok központjába kerülnek. A platformokra lépcsők vezettek, és oldalaikat mészkőstukkóból készült maszkok borították, melyek különböző isteneket ábrázoltak, mint Kinich Ahau, a napisten vagy mítikus helyeket, mint Taj Wayib'. Ekkor jelentek meg az első feliratok is, amelyek az első uralkodók tetteiről adtak számot, csakúgy, mint a pazar falfestmények. A preklasszikus kor végét számos város összeomlása jelenti az i. sz. 100 - i. sz. 200 közötti periódusban, melyek okai ma még nem tisztázottak, noha a mai régészeti és epigráfiai maradványok nagyobb arányú népmozgásokról tanúskodnak.

A népesség és a népsűrűség növekedése lehetőséget adott nagyarányú földmunkák kivitelezésére, amikor is egyszerre óriási területeken alakítottak ki a hegyoldalakból művelhető teraszokat. Ugyanebben az időben megindult a mocsarak nagyarányú lecsapolása is. Mocsárlecsapolásra az egyik legkorábbi példa a Vernon L. Scarborough által feltárt cerrosi, 1200 méter hosszú, hat méter széles és két méter mély csatorna. Érdekessége, hogy ez a nagy munka elég kicsiny lecsapolt területhez épült.

I. e. 400 - i. e. 300 között épült Komche központjában öt hatalmas emelvény, ezek egy 80 x 150 méteres teret vesznek körül, ez a kései preklasszikus kor egyik első fellendülését mutatja.
A klasszikus kor egyenes és töretlen folytatása a preklasszikusnak. A lakosságszám és a népsűrűség tovább növekedett, egyre nagyobb arányú környezetformálás indult meg. Ezt a Campeche tartományban, Edzna mellett feltárt csatorna-rendszer is igazolja, aminek fő eleme egy 12 km hosszú csatorna. Ennek északi végében egy 100 méter szélességű, ma is vízzel telt gödör van, csak innen 253 ezer m³ földet és sziklát termeltek ki valamikor i. e. 200 és i. sz. 100 között. A komplexum Raymond T. Matheny számításai szerint 2,25 millió m³ víz tárolására volt alkalmas.

A nagy volumenű munkák nagy háttérigényekkel jártak. Példa erre a nagy méretű, ovális kőbalták és az éles vájóbalták előállítása, az eszközöket sok helyen megtalálták. Az azt előállító kézműipar méreteire a colhai ásatások során feltárt vájóbalta-készítő műhelyek világítottak rá, ahol csak a narancshéjnak nevezett hulladékból másfél méter vastag réteget találtak, és köbméterenként ötmillió esedék kőpengét tartalmaz. Harry J. Shafer számításai szerint ezekből a műhelyekből minimum kétmillió balta került ki már a kései preklasszikus korban. Éves termelése legkevesebb 3000 darab volt, csak ebből az egyetlen eszköztípusból.

A klasszikus kort sokan a maja civilizáció virágkorának tartják, mivel ekkor jöttek létre a legnépesebb városok és a korszak második felének alkotásai az egyetemes művészettörténet szerint is kiemelkedőek. Ennek ellenére a korszak a szüntelen háborúk időszaka is, amikor a maja alföldeket keresztül-kasul járták a harci különítmények. A korai klasszikus korszak (100 - 600) sajátossága a kezdetekben keresendő, hiszen a korábban elhagyott városok utódai csak a 300-as évekre konszolidálódnak. A vezető szerepet Tikal, Calakmul és a mai Quintana Roo tartomány területén található városok uralkodói szerezték meg. A korszak legfontosabb eseményei a még nem teljesen feltárt tikali dinasztián belüli ellentétek, melyek 378-ban a mexikói felföldeken elterülő hatalmas metropolisz, a 120 ezer lakosú Teotihuacán beavatkozását vonták maguk után. Az új dinasztia hatalma kiterjedt szinte a teljes maja alföldre, és számos más város uralkodója fizetett adót Tikal urainak az 500-as évek elejéig. A lakosság száma folyamatosan növekedett, már kőtemplomok és paloták épültek a korábbi korszak fából készült építményei helyett.

A 6. század közepén azonban számos korábban alárendelt uralkodó elszakad Tikaltól, és ekkor kezd el terjeszkedni az előbb Tz'ibanchében, majd később Calakmulban székelő dinasztia, melynek legnagyobb uralkodója Yuhknom Ch'en (A Városokat Rengető), aki 662-ben Copán, Toniná és Palenque városok kivételével uralta a maja alföldeket. 562 és 735 között Tikal és Calakmul állandó háborúban álltak egymással. A tikali dinasztia megpróbálta ellenőrzése alatt tartani a termékeny petexbatúni alföldeket és Bajlaj Chan K'awil vezetésével Dos Pilasban új várost alapított, amely azonban hamarosan Calakmul adófizetője lett. Calakmul tovább terjeszkedett, ám 692-ben Tikal végleg győzelmet aratott, ami után a calakmuli uralkodók hatalma soha nem nyerte vissza korábbi nagyságát. Azonban Tikal nem volt képes fenntartani az így megszerzett hegemóniát, és a 700-as évektől kezdve a maja alföldeken több tucat egymással hol békében, hol háborúban álló politikai alakulat jött létre. Az elkövetkező 100 évben a városok és a lakosság száma tovább nőtt, amely számos problémát vont maga után. Ma még vitatott okok következtében a 800-as évektől kezdve egyre több települést hagytak el lakói, és a 950-es évekre az alföldek központi része jórészt elnéptelenedett.
Posztklasszikus kor 950 - 1550

Az előző kor városai elszórtan feküdtek Mexikó déli részén, Guatemala és Honduras területén. A 10. század végétől a posztklasszikus kor főbb városi központjai a Yucatán-félsziget északi felén koncentrálódtak.

A putúnok, akiket chontal-majáknak is neveznek, a Mexikói-öbölből (Campeche és Tabasco) érkeztek, és El Petén központi részén telepedtek le. Valószínűleg a putúnok építették a kör alakú templomokat és a fejsze alakú labdajátékpályákat.

A különböző városok és a putúnok - akikre hatottak a Mexikó középső völgyében élő toltékok - közötti háborúk miatt a maja társadalom militarizálása egyre nagyobb méreteket öltött. Bevezették a Tollaskígyó, Quetzalcóatl kultuszát, amelyet maja nyelven Kukulkánnak hívtak.

978 körül az itzá népcsoport elhagyta a délnyugati partot, és letelepedett Chichénben, Yucatánnak azon a részén, ahol a klasszikus kor idején már laktak. Ezen a területen új dinasztiát alapítottak.

A toltékok Mayapánban telepedtek le, és ellenőrzést gyakoroltak a kereskedelmi útvonalak felett. A valószínűleg mexikói eredetű Xiu család feje megalapította Uxmal városát.

Három város, Chichén Itzá, Mayapán és Uxmal megalakította a Maja konföderációt, amely több mint kétszáz évig kormányozta a maják világát. Ebben az időszakban virágzott a kultúra és a művészet, amelyre hatást gyakoroltak a toltékok, a hatásuk megfigyelhető például Chichén Itzá emlékműveinek stílusán.

A konföderáció 1194-ben felbomlott, és a három város háborúba keveredett egymással. Fél évszázaddal később Mayapán legyőzte Chichén Itzát, lerombolta a várost, a lakosságot rabszolgasorba vetette, és a következő kétszáz évben uralkodott a régió felett. 1441-ben Chichén Itzá majái fellázadtak, amelynek eredményeként Mayapán uralkodócsaládját kiirtották, összeomlottak az isteni monarchiák, és az anarchia és a széthullás időszaka következett, amelyben az önálló apró városállamokat seńoríók vezették.

Fél évszázaddal később a spanyolok érkezésekor a ragyogó maja kultúra már hanyatlott, a társadalom felbomlott, és nem ápolták a régi hagyományokat.

A királyok és a maja társadalom fejlett intézményei már a spanyolok érkezése előtt eltűntek, megkönnyítve ezzel a hódítók feladatát, akik 1541-re már csaknem az egész Yucatán-félszigetet az uralmuk alá hajtották; bár néhány csoport, például az itzák, még csaknem két évszázadon át folytatták az ellenállást.

A maja művészet a klasszikus korszakban (i. sz. 250-900) volt a legjelentősebb. Különböző területeken eltérő szobrászat, festészet és építészet fejlődött ki, amit Mexikó változatos domborzata, növényzete és az itt található ásványkincsek tettek változatossá. A maják legtöbbször emberalakokat, például előkelők és tisztségviselők életének jeleneteit ábrázolták, akik fényűző ruhát, színes tollfejdíszt és öltözéket viseltek az ünnepségeken (innen tudunk az öltözködési szokásaikról is). A maja falfestmények közül nem sok maradt fenn. A leghíresebbek Bonampakban találhatók, ezek harci jeleneteket, csata előtti szertartásokat, emberáldozatokat ábrázolnak. Az anyagművészetet is a sokszínűség és az antropomorfizmus jellemezte, főleg a temetkezési szokásokhoz kapcsolható. Építészetük legnagyobb remekei a templomok és paloták voltak, közülük a leghíresebbek Palenque városában találhatóak és a kései klasszikus korban (i. sz. 600-900) épültek. A legjobb állapotban fennmaradt építmények a Feliratok Temploma, a Palota és a Naptemplom. Ezeken jól megfigyelhetők a maja építészet jellegzetességei: a csipkézett párkányok, a díszített ajtófélfák, a lépcsősorok és az ún. maja boltív.






Palenque-i romok

A maja művészet a klasszikus korszakban (i. sz. 250-900) volt a legjelentősebb. Különböző területeken eltérő szobrászat, festészet és építészet fejlődött ki, amit Mexikó változatos domborzata, növényzete és az itt található ásványkincsek tettek változatossá. A maják legtöbbször emberalakokat, például előkelők és tisztségviselők életének jeleneteit ábrázolták, akik fényűző ruhát, színes tollfejdíszt és öltözéket viseltek az ünnepségeken (innen tudunk az öltözködési szokásaikról is). A maja falfestmények közül nem sok maradt fenn.




Palenque-i templom

A leghíresebbek Bonampakban találhatók, ezek harci jeleneteket, csata előtti szertartásokat, emberáldozatokat ábrázolnak. Építészetük legnagyobb remekei a templomok és paloták voltak,
közülük a leghíresebbek Palenque városában találhatóak és a kései klasszikus korban
(i. sz. 600-900) épültek. A legjobb állapotban fennmaradt építmények a Feliratok Temploma,
a Palota és a Naptemplom. Ezeken jól megfigyelhetők a maja építészet jellegzetességei:
a csipkézett párkányok, a díszített ajtófélfák, a lépcsősorok és az ún. maja boltív.

 
 
0 komment , kategória:  A MAJÁK-Történelem  
A Maja rejtély
  2010-02-06 07:36:04, szombat
 
 
A Maja rejtély

A mexikói és guatemalai dzsungelben találjuk a mayák máig meg nem fejtett kultúrájának misztikus templomait és piramisait. Amíg Európa a sötét középkor idejét élte, e nép napjainkban is érvényes ismeretek birtokában volt a csillagászat tudományában, kifejlesztette írásrendszerét és a matematika mesterének számított.

Megalkották az általunk is használt naptárat és fémeszközök, valamint kerék nélkül építettek hatalmas városokat az őserdő közepén, tökéletes pontossággal. Fejlett mezőgazdasággal rendelkeztek, változtatható méretű földalatti esővíztárolókat hoztak létre, gyönyörű szakrális épületeket, templom-piramisokat emeltek.

Mindemellett igazi tehetséget mutattak a kézműves tevékenységeket illetően: remekműveik a múzeumok gyűjteményeinek ékességei. Lakóhelyeiknek még romjai is csodálattal töltik el az arra utazókat. Feltehetően mintegy hétmillió maya népesítette be Palenque, Tikal, Tulum, Chithén Itzá, Copan és Uxmal városát.

Körülbelül Krisztus előtt 300-ban vették fel a királyságon és nemességen alapuló, magasan szervezett hierarchikus társadalmi formát. Nem ismeretes, mi okozta, hogy a déli területeken élő mayák elhagyták otthonaikat. Nyomtalanul tűntek el.

Az északi mayák a tolték nemzetségbe integrálódtak, csupán néhány szétszórt csoport döntött a maradás mellett - a spanyol hódítók érkeztéig, a XVI. század elején. Ezzel tulajdonképpen véget is ért e dicsőséges birodalom története, amely a mai tudomány számára is számtalan kérdőjelet hagyott.


 
 
0 komment , kategória:  A MAJÁK-Történelem  
A csiripelő piramis titka
  2009-12-27 11:06:08, vasárnap
 
  A csiripelő piramis titka


Belga szakemberek szerint a maják szándékosan építettek furcsa visszhangokat produkáló piramisokat, bár valószínűleg nem tudták pontosan milyen hangokat idéznek majd elő.

Nico Declerq és kollégái a Genti Egyetemről megvizsgálták, hogyan verődnek vissza a hanghullámok a Mexikói Cancún közelében a Chicén Itzá maja romjai között álló El Castillo piramis lépcsőiről, írja a Nature.

Egy kaliforniai hangmérnök, David Lubman 1998-ban fedezte fel, hogy ha valaki a lépcsős piramis tövében tapsol, a visszaverődő hang a maja kultúra szent madara, a quetzal hangjához hasonló csipogássá torzul.

Declerqet lenyűgözte a különös visszhang, amikor 2002-ben egy Cancúnban tartott akusztikai konferenciáról Lubmannal és másokkal kirándulást tettek Chicén Itzához.

Csipogás, zuhogás

Kérdéses, hogy a piramis tervezői mennyire tudták, hogy mit csinálnak. Declerq, számításai alapján úgy véli, hogy az építményt szándékosan tervezték olyanra, hogy különös hanghatásokat keltsen, de valószínűleg nem tudták pontosan, mi lesz az eredmény.

Lubman meg volt győződve, hogy az építők szándékosan hozták létre a csirip-effektust. Declerq és kollégái szerint ez nem feltétlenül van így. Elemzésük szerint a visszhang jellege az azt létrehozó hangtól függ: dobok például másmilyen rezonanciát keltenek.

Declerq maga is találkozott egy érdekes visszhang-változattal 2002-ben. Amikor a többi kiránduló elindult felfelé a 24 méter magas lépcsőin, záporozó pulzus-szerű visszangot hallott, mintha eső zuhogna egy vödör vízbe.

Máshol máshogy érzik ugyanazt

A belga mérnök szerint nehéz eldönteni, hogy ez utóbbi vagy a quetzal-hang volt az El Castillo hangmérnökeinek célja.

Declerq csapata kimutatta, hogy a lépcsők magasságából és távolságából következik, hogy akusztikai szűrőként mely frekvenciákat emelnek ki és melyeket nyomnak el. A részletesebb számítások ugyanakkor azt mutatják, hogy a visszahangot összetettebb tényezők befolyásolják, mint a hangforrásban keveredő frekvenciák.

Végső soron gyakorlatilag lehetetlen bebizonyítani, hogy a visszhang-effektus szándékos. Declerq szkeptikus a quetzal-elmélettel kapcsolatban. Mint mondja, más vallások lépcsősorai is különös hanghatásokat keltenek: a sri lankai Kataragamában a Menik Ganga folyóhoz vezető lépcsősor például olyan visszhangot képez, amelyet kacsák gágogásához hasonlítanak.


Forrás: http://index.hu/tudomany
 
 
0 komment , kategória:  A MAJÁK-Történelem  
Isteneknek zenéltek
  2009-12-27 11:01:46, vasárnap
 
  Isteneknek zenéltek a maja piramisok


Esőcseppek hangját utánozzák a maja piramistemplomok lépcsői, és egyes feltételezések szerint a maják így kommunikáltak az isteneikkel. Mások szerint mindez csak a véletlen műve.

Korábban is ismert volt a Chichén Itzában álló El Castillo piramistemplom lépcsői által keltett esőcseppzene. A jelenséget elsőként Jorge Cruz, a mexikóvárosi Gépészmérnöki és Villamosmérnöki Egyetem és Nico Declerc, az atlantai Georgia Institute of Technology kutatója kezdte el elemezni.
hirdetés

Nem csupán a Kukulkán tollas kígyóisten tiszteletére emelt El Castillo az egyetlen mexikói piramis, ahol hallani az esőcseppek koppanását, hasonló a hangeffektusa Teotihuacan, a Mexikói-völgy északkeleti részében fekvő romváros Hold-piramisának is.

Az El Castillo és a Hold-templom esetében az építmények alapjánál regisztrálták a lépcsőkön felfelé haladók léptei által keltett hangok frekvenciáját. Mindkét esetben azonos adatokat kaptak, holott az El Castillo belül üreges szerkezetű, míg a Hold-templom tömör építmény. A különleges hanghatást a kutatók véleménye szerint az okozza, hogy a léptek zaja keltette hanghullámok megtörnek a piramis barázdált felületén.





Jorge Cruz meggyőződése szerint az El Castillo nem csupán a tollas kígyóisten, hanem egyben az esőisten tiszteletére is emelték, amelynek ábrázolása valóban megtalálható a piramis csúcsán, ahogy a Hold-templomban is. Szerinte a mexikói piramisokat egyfajta hangszernek tekinthetjük, de nincs közvetlen bizonyíték arra, hogy a maják ezeken játszottak is volna.

Francisco Estrada-Belli, a Bostoni Egyetem kutatója szerint a maják a hegyeket istenekként tisztelték, a hegycsúcsok körül gyülekeztek ugyanis az esőt hozó felhők. Ugyanakkor, bár a piramistemplomok esőcseppek koppanását időző hanghatást adnak, ez nem jelenti, hogy hangszerek lettek volna.

Elisabeth Graham, a University College London kutatója viszont arra mutat rá, hogy mindkét piramist helyreállították, így "miért is gondolják a szerzők, hogy a restaurált felület ugyanazt a hanghatást kelti, mint az eredeti"


Forrás: http://index.hu
 
 
0 komment , kategória:  A MAJÁK-Történelem  
A maják pokolbeli útja
  2009-12-27 10:54:25, vasárnap
 
  Megtalálták a maják pokolbeli útját


Egy mexikói régész felfedezte a maják pokolbeli útját. Az indiánok reprodukálták azokat a megpróbáltatásokat, amik hitük szerint a túlvilágon vártak rájuk.

A legendák szerint a túlvilágon a majákra szörnyűséges megpróbáltatások vártak: az elhunytaknak, hogy eljussanak a paradicsomba, vérfolyamon kellett átgázolniuk, éles késekkel teli barlangokon kellett átpréselniük magukat, de meg kellett küzdeniük denevérekkel és jaguárokkal is. Guillermo de Anda, a Yucatáni Egyetem régésze öt évet szentelt annak, hogy megtalálja az utat a Xibalba-köd felé, ahol a maja mitológia szerint a holt lelkek megpihentek, míg újra nem születnek. Az archeológus a spanyol inkvizíció 450 évvel ezelőtti aktáit lapozta fel, és elolvasta az eretnek indiánok tanúvallomásait.

A spanyol hódítókat felbőszítette, hogy az indiánok, bár megkeresztelték őket, továbbra is hódoltak ősi isteneiknek. Így az inkvizíció kínvallatásnak vetették alá az indiánokat, azt követelve, hogy árulják el az ősi szertartások helyét. Időről időre a szerencsétlenek ugyanazokat a neveket ismételték, az évszázadok során e megnevezések azonban megváltoztak vagy feledésbe merültek. Az inkvizíció jegyzőkönyveiben szereplő elnevezések birtokában a régészek a helybéliektől hasonló hangzású barlangneveket tudakolták meg. E kutatás eredményeként Guillermo de Anda és munkatársai a Yucatán-félszigeten a földek és a dzsungel alatt húzódó földalatti barlangok, utak és szentélyek hálózatát térképezték fel. Olyan üregeket fedeztek fel, ahová csak kúszva tudtak behatolni, padlójukon pedig hemzsegtek a pókok, skorpiók és varangyos békák.

A felfedezett leletek között akad víz alatti szentély és egy tökéletesen kikövezett út. Az egyik barlangi tóban a régészek egy kőoltárra bukkantak, amelynek faragásai arra engednek következtetni, hogy a holtak istenének szentelték. Némely üregben lehetetlen megmozdulni anélkül, hogy a mennyezetről lecsüngő sztalaktitok meg ne sértsék a behatolókat. Guillermo de Anda feltételezése szerint ez lehetett az "éles kések barlangja". A régészeknek, miként a mitológiában, meg kellett küzdeniük a denevérekkel, az egyik barlangban pedig jaguárcsontokra bukkantak. A mély barlangi tavak jelképezhették a mondabeli vérfolyamokat.

És hogy miért kellett a majáknak reprodukálniuk a túlvilági pokoli utat? Guillermo de Anda szerint az indiánok úgy akarták bizonyítani erejüket, hogy végigjárták az út különböző stációit, de az is lehet, hogy az élők ily módon akartak felkészülni mindazon megpróbáltatásokra, amelyekkel szembe kell nézniük, mielőtt bejutnak a paradicsomba.


Forrás:http://index.hu
 
 
0 komment , kategória:  A MAJÁK-Történelem  
A maják elsüllyedt szigete
  2009-12-27 10:46:02, vasárnap
 
  A maják elsüllyedt szent szigetét keresik

A maják elsüllyedt szent szigetét keresik könnyűbúvárok Guatemalában, a vulkanikus eredetű Atitlan-tóban.

Roberto Samayoa helyi üzletember és búvár, akinek gyerekkorában nagyanyja sokat mesélt egy elsüllyedt szentélyről, sok éven át kutatott a tóban. Többször talált ősi, a maja preklasszikus korból származó cserépedényeket, 1996-ban pedig sikerült felfedeznie épületmaradványokat és óriási áldozati köveket.
hirdetés

Az üzletember önmaga tiszteletére Samabajnak keresztelte el a helyszínt. Sokáig senki sem hitt a férfinak, csak tavaly kezdték a merülést a profi búvárok, akik szonárral térképezték fel a 400 négyzetméteres területet. A kutatók szerint a 15 méter mélységben nyugvó helyszín egykoron sziget volt, míg valamilyen természeti csapás - vulkánkitörés vagy földcsuszamlás - nyomán a tó vízszintje meg nem emelkedett, és el nem nyelte a zarándokhelyet.

Feltételezések szerint az esemény időszámításunk után 250 táján, a maja civilizáció virágkorában következhetett be. Abból ítélve, hogy a kerámiaedények épségben fennmaradtak, arra lehet következtetni, hogy az emberek sietve távoztak. A kutatásokat irányító Sonia Medrano régész szerint a szigeten aprócska házak maradványait fedezték fel, amelyek másfélszáz embernek nyújthattak menedéket. Számtalan kegytárgyat is találtak, ami arra utal, hogy Samabaj zarándokhely volt.

Az emberek valószínűleg a környező területről érkeztek, és a parton csónakot béreltek, hogy átjussanak a szigetre. A kutatások a zöldes, homályos vízben nehezen haladnak, nem könnyű felfedezni a leleteket a több évezredes üledékrétegben. A helyszín pontos hollétét titokban tartják, hogy megóvják a felbecsülhetetlen értékű leleteket a kincsvadászoktól.


Forrás:http://index.hu/tudomany
 
 
0 komment , kategória:  A MAJÁK-Történelem  
Falfestmények
  2009-12-27 10:30:10, vasárnap
 
  A maják mindennapjait bemutató falfestményeket fedeztek fel


Szokatlan freskósorozat mutatja be a maják mindennapi életét annak a piramisnak a falain, amely hosszú évszázadokig rejtőzködött a dzsungel mélyén, a guatemalai határ közelében.

A piramis a valaha volt egyik legnagyobb maja város, Kalakmul része volt. Az ötvenezres
lélekszámú város volt a székhelye a Kígyó Feje államközösségnek az úgynevezett klasszikus
maja időszakban, időszámításunk szerint 300 és 900 között - írja a National Geographic és a LiveScience portál hirdetés

Az eddig ismert maja falfestmények a korabeli elitet, uralkodókat és a papságot,
csatákban aratott győzelmet vagy vallási tárgyú jeleneteket ábrázolták. Ez az első alkalom,
amikor sikerül átlagembereket megnézni maja falfestményeken.
"A lelet teljesen sokkolt mindenkit" - fogalmazott Simon Martin, a Pennsylvaniai Egyetem kutatója, aki tanulmányozta a freskókat és a jelenetek alatt szereplő hieroglifákat.

A falfestményekre a piramisépítmény egyik rétegében bukkantak rá.
"A maják a régi építményeket ráépítéssel bővítették" - magyarázta a tudós.
Ám míg a többi rétegről lekaparták a falfestményeket, ezeket a freskókat a jelek szerint
gondosan megőrizték, egy réteg agyaggal bevonva a színpompás jeleneteket.
"A gondosság, amellyel betapasztották a falfestményeket, arra enged következtetni, hogy különleges jelentőséggel bírtak" - emelte ki Martin.





A falfestményeknek köszönhetően megismerhető a korabeli ruha- és ékszerdivat, valamint a maja gasztronómia. A jelenetek bemutatják, hogy miként és miből készültek az étkek, és hogyan szolgálták fel azokat. A maják étrendjében igen fontos szerepet játszott a kukorica - a falfestmények egyikén egy asszony nagy fatálon kínálja az egybegyűlteknek a tengeriből készült étket. Egy másik jelenet egy férfit és egy nőt ábrázol, aki kukoricakását szolgál fel.

Michael D. Coe, a Yale Egyetem majaszakértője a falfestményekkel kapcsolatban kifejtette, hogy a korábban ismert freskók el voltak rejtve a piramisok belsejében, a most felfedezettek viszont a külső falakat borították. "Ez azt jelenti, hogy a köznek szánták, bárki láthatta őket" - hangsúlyozta.

Forrás:http://index.hu/tudomany
 
 
0 komment , kategória:  A MAJÁK-Történelem  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 8 
2018.11 2018. December 2019.01
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 2185 db bejegyzés
Összes: 54935 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 133
  • e Hét: 7267
  • e Hónap: 17227
  • e Év: 1111930
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.