Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll . . . . ! ! ! Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 38 
Gárdonyi Géza: Az égből.
  2018-07-28 08:15:21, szombat
 
  Gárdonyi Géza:

Az égből.


Az égből egy angyal, egy öklömnyi szőke
Éjjelenkint mindig leszökdös a földre.
,,Ejnye, fékomadta, apró kisasszonyka,
Hát angyal létére a földet tapodja ?"

,,Jó szent Péter bácsi, ha látná anyámat
Reggeltől napestig szeme föl nem szárad
Ám éjjel, mikor én lemegyek hozzája
Boldogan mosolyog szomorú orczája."


a_het_1894. julius 29.
 
 
0 komment , kategória:  Gárdonyi Géza  
Gárdonyi Géza: Oly szép az éj . . .
  2018-07-26 08:03:51, csütörtök
 
  Gárdonyi Géza:

Oly szép az éj . . .


,,Oly szép az éj!" - ,,Valóban", mondta ő.
És elfogyott a szó az ajkamon.
Pedig belől a forró reszkető
Gyerekszív zúgott, mint a czimbalom.
Zúgott és zengett. Kábultam belé !
De nyelvem ezt a pár szót nem lelé:
,,Szeretlek édes lányka égetőn !"

A hold mosolygott fenn az égtetőn.

*

Csak hallgattunk. Az éj is hallgatott.
A holdnak fényes csillagtábora
A kék mezőkön némán ballagott.
Ő arra nézett, én meg tétova.
,,Szóljon, - mondá, - melyik a csillaga ?"
S én igy akartam szólni: ,,Kis-maga."
De reszkettem: nem volt hozzá erőm.

A hold mosolygott fenn az égtetőn.

*

,,Elvégre is, - szólt - megszid a mama."
,,Én nem bánom, ha megver is apám."
,,Öt perczig még . . ." - ,,Mily kurta éjszaka !"
S kezét ekkor félénken megfogám.
,,Nagysád" - susogtam forrón, elhalón.
Ő hozzám hajlott lágyan, biztatón.
S én átöleltem rögtön vakmerőn.

A hold mosolygott fenn az égtetőn.


a_het_1894. május 27.
 
 
0 komment , kategória:  Gárdonyi Géza  
Gárdonyi Géza: Falun.
  2018-03-25 07:49:59, vasárnap
 
  Gárdonyi Géza:

Falun.


Csillagos szép szombat este . . .
Erre lépked a menyecske.
Mintha nem is földön járna,
Olyan könnyű a kis lába !

Kiköszönök az ablakon :
- Adjonisten kisangyalom !
- Adjonisten, - mondja ő is
És mosolygunk: én is, ő is.

S tovább siet a fák alatt.
Gondolatom véle - szalad.
S mondogatom, mondogatom :
> Adjonisten kisangyalom !<

a_het_1894. junius 3.
 
 
0 komment , kategória:  Gárdonyi Géza  
Gárdonyi Géza: Márczius 15.
  2018-03-15 06:21:15, csütörtök
 
  Gárdonyi Géza:

Márczius 15.


Köszöntlek ünnep !
Ébredő tavasznak legszebb ünnepe;
Ébredő tavasznak, virradásnak,
Alvó évszázadoknak reggele !
A mely előtt im megliatottan állnak
Az újabb dicstelen kor gyermeki.
Magyar szívből felszálló szent imának,
Magyar vérrel megszentelt áldozásnak
Emlékdalát, ódáját zengeni.

Köszöntlek ünnep !
Magyar szabadság dicső hajnala !
A melynek első lángoló nyilától
Romokba dőlt az éjek halmaza;
És a kelő nap fényes csarnokából
Egy istenarczu ifjú lépe ki; -
Szabadság! - köszönték nagy riadással
Földet renditő zengő kiáltással
A rab-nemzetnek fölkelt ezrei.

Köszöntlek ünnep !
A melyen legnagyobb volt nemzetem.
Mert századoknak romhalmára lépve
Büszkén tekintett át az egeken.
S mig homlokán az Isten csókja érte,
Szivében Árpád vére lángra kel;
Bilincseit kezéről mind letépte,
Kardot ragadva esküdött az égre,
Hogy a hazáért küzd és hal, ha kell.

Köszöntlek ünnep !
Te szent óriásoknak fényszaka,
Minőket egyszer szült csak ez a föld,
Mint üstököst a sötét éjszaka.
Az egyik harczi lanttal üdvözölt
S meg is halt érted ifjan a csatán.
A másik égő lelkét hintve szét,
Honát bejárva buzditón beszélt, -
Hazátlan ez most, kivül a honán.

Köszöntlek ünnep !
Köszönt a késő, meddő kor fia !
És oltárodnál könynyel áldozik,
Mert fáj kialvó lángod látnia !
Mi voltál akkor dicső nemzetem,
S mi vagy most ? árva népe ten hazádnak.
Átgyul-e vajjon fásult sziveden
Mégegyszer úgy a hazaszerelem?
Lesz-e még ünnepe a magyar szabadságnak ?

Eger - hetilap, 1891. március 17.
 
 
0 komment , kategória:  Gárdonyi Géza  
Gárdonyi Géza: Háború árvája.
  2017-11-09 08:37:56, csütörtök
 
  Gárdonyi Géza:

Háború árvája.

Az 1915. évi november hó 16-án megtartott háborús délutánon
elmondta: Simonyi Irmuska.

Fészekből kiesett madár - a nevem.
És én nem tudom: mi történt velem?
Annyit sírtam, a szám is belefáradt.
Jaj, nem találom apámat, anyámat!

Csak az éjjel jött el édesapám.
Kard volt kezében, seb a homlokán.
Nézett. Szeméből a könny kiesett,
- Apuskám édes, fáj-e a sebed?

Nem fáj, fiam. Szégyelleném, ha fájna.
De búsit, hogy a hős gyermeke árva.
Ha kenyeret kérsz, van e aki hallja?
A nyoszolyád tán tüskebokor alja?
Ha sírva fakadsz, ki ölel szivére?
Odaborulsz az országút kövére.

- Apuskám, - mondtam - hát már ez se fájjon!
Láthatd, hogy hálok puha fehér ágyon.
Kenyér ha kell, az egész nemzet adja.
S ha sírok, mindig lesz aki meghallja:
Bárki is az, ki karjait kitárja,
Krisztus szivére borul minden árva.

Eger - napilap 1915. augusztus 17.
 
 
0 komment , kategória:  Gárdonyi Géza  
Gárdonyi Géza: A bor legendája
  2017-09-19 08:53:20, kedd
 
  Gárdonyi Géza:

A bor legendája.


Szólt az Isten: ,,Kedves fiam Noé,
Itt a szőlő, kóstold meg, hogy jó-é."
Felelt Noé: ,,No megöregedtem,
De ilyen jó bogyót még nem ettem."

Szólt az Isten: ,,Kedves fiam Noé,
A csípős must, hadd lássuk, hogy jó-é ?"
Felelt Noé: ,,Ihaj, csuhaj! Sári!
Három istent kezdek immár látni."

Szólt az Isten: ,,Kedves fiam Noé,
Hát az ó-bor, hadd lássuk hogy jó-é ?"
Felelt Noé: ,,Iszom reggel óta:
Gyere pajtás, van még a hordóba."

a_het_1893.
 
 
0 komment , kategória:  Gárdonyi Géza  
Gárdonyi Géza: Háború árvája.
  2017-08-19 09:01:46, szombat
 
  Gárdonyi Géza:

Háború árvája.


Fészekből kiesett madár a nevem.
És én nem tudom: mi történt velem?
Annyit sírtam, a szám is belefáradt;
Jaj, nem találtam apámat, anyámat!

Az éjjel mégis láttam apukám,
Kard volt kezében, seb' a homlokán.
Nézett. Szeméből a könny kiesett.
Apukám édes, fáj-e a sebed?

- Nem fáj, fiam! Szégyelleném, ha fájna,
De búsít, hogy a hős gyermeke árva.
Ha kenyeret kérsz: van-e, aki hallja?
A nyoszolyád tán tüskebokor alja? ,

Ha sírva fakadsz, ki ölel szívére?
Odaborulsz az országút kövére.

- Apukám - mondtam -, hát már ez se fájjon!
Láthatod, hálok puha, fehér ágyon:
Kenyér, ha kell, az egész nemzet adja,
S ha sírok, mindig lesz, aki meghallja:
Bárki is az, ki karjait kitárja,
Krisztus szivére borul minden árva.

magyar_lélek 1943. március.
 
 
0 komment , kategória:  Gárdonyi Géza  
Gárdonyi Géza: Ballada.
  2016-05-09 08:13:55, hétfő
 
  Gárdonyi Géza:

Ballada.


Kizöldült a mező. Megindult az erdő.
Elmosta az utat a tavaszi esső.
Elmosta a nyomát az én kedvesemnek:
ifjú legények közt a legkedvesebbnek.

De nehezen várom tavasz elmúlását,
tavasz elmúlását, buza aratását,
napraforgó virág teljes kinyillását,
legény vitézeknek visszafordulását.

Elhervadt a mező. Hullong a falevél.
Messze idegenből a had is visszatér.
Csak egy legényt várok. Csak egy legény nem jön.
Elmaradt, ott maradt az idegen földön.

Tarna vitéz, hol vagy: fődben-e vagy égben ?
Akár ég, akár főd, gyere rózsám értem!
Vigy el éngem akár az égi hazába,
akár pedig fektess síri nyoszolyádba.

Holdvilágos éjjel ki kopog, mi kopog ?
Gyere ki galambom : itt vagyok, itt vagyok.
Fehér a paripám, csendes a járása,
mint az őszi szellő esti susogása.

Felöltözik a lány ünnepi fehérbe.
Rozmaring-koszorút illeszt a fejére.
Igy találják reggel holtan az útfélen,
Piros csizmában és ünnepi fehérben.

a_het_1902.
 
 
0 komment , kategória:  Gárdonyi Géza  
Gárdonyi Géza: Feljöttek már
  2015-10-06 06:12:19, kedd
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Gárdonyi Géza  
Gárdonyi Géza: Levél Szabolcska Mihálynak
  2015-01-17 10:12:58, szombat
 
  Gárdonyi Géza:

Levél Szabolcska Mihálynak


Kedves jó poétám, élsz-e vagy meghóttál?
Vagy magaduntából tán megházasodtál?
Én bezzeg, pajtikám meg nem házasodtam,
sőt kicsi hija mult, hogy el nem patkoltam.
A tél a hóhérom, ez gyötör pogányul:
minden tagom jajgat kegyetlen fogátul.
De szeretnék hozzád beállni medvének:
meleg kályhád mellett nevetni a télnek!
Itt a fővárosban nincsen tél barátom;
a hó, ha esik is, fordul a lapáton.
Szemét lesz belőle. Mert itt minden szemét,
amit a természet szent keze hord eléd.
Szemét az ember is: kőben lakó féreg.
Elsöprik, ha kifagy belőle a lélek.
Hát mondom, nincs itt tél, csak hószemét s hideg,
melytől csavarodik emberben az ideg.
A kőszénkályha is oly barátságtalan:
komor, mikor üres; bőg, mikor rakva van.
Hej, falun a tél is milyen más, barátom:
Szűztiszta fehérség az egész világon!
A háztetőkön is ünnepi takaró;
kristály-jégrojtokat lógat körül a hó!
S benn pattog az ölfa; piroslik a lángja;
meleget lehel a kandallónak szája;
s melegen dobog a szív is az emberben,
kiváltha nincsenek többen, mint csak ketten.
Hej Miska, ha most ott ülhetnék melletted,
de kivirágoznék néked is a kedved!
Áldanánk a jó bort, s az egész világot:
a néppel nem érző monoklis néppártot;
dicsérgetnénk bőven az Akadémiát,
amely mindent, ami nem magyar mű kiád;
s eltünődnénk azon, hogy a magyar kormány
mért tartja a lovat a kultúra ormán?
Hiszen nem lólábon halad a kultúra!
Gondolatnak is ez rámnézve tortúra!

Hálistennek megy a kultúra magától.
Hát ne is beszéljünk államról, kormányról.
Oltáruk, oltárunk, más isten oltára:
az ő városuk Wien, mienk Budavára;
a mi ápolt tüzünk: a nemzeti érzés,
s a mi létünk szent cél; az övéké: kérdés.
A mi törekvésünk: független hatalom.
Az ő törekvésük: az "Összbirodalom".
Mink: piros-fehér-zöld; ők fekete-sárga.
Mink fölfelé megyünk, ők meg le a sárba!

Mindezen keresztül búsulnánk magunkat,
s néznénk a pohárban világbánatunkat,
melyből mint a mese szellemóriása
fölszáll a borongás feketélő gyászba'.
S amihez már szavunk elég bús nem volna,
egy-két cigány mellett könnyeinkbe folyna.
Pesti ember látná, mondaná: "Jánápot,
ejnye de busulják iten á mágyárok!"
Pedig a búsulás, ha bor van hozzája,
a magyar embernek ősi mulatsága.

Nem mehetek hozzád búsulni barátom:
messze van Szász-Régen, messzebb még, mint nyáron.
Nyáron vörösre sül az ember odáig,
télen pedig megfagy tetőtől bokáig!
Olvastam: a hóban, mint a vakondokok
úgy furkálódnak az erdélyi vonatok.
Néha kivetődnek a hó tetejére;
Néha nem látszik más, csak a gép kéménye.
Igy hát csak vágyódó gondolatim szállnak
hótakart völgyébe szép Erdély-hazádnak.
Irj kedves poétám: élsz-e vagy meghóttál?
vagy nagy unalmadban tán megházasodtál?
S írj főképp dalokat hallgató szívünknek,
gyári zajban tikkadt, kiszáradt lelkünknek.
Hiszen akármilyen tél borúl a tájra,
mindig virágozik a te lelked fája,
s mikor dalod zendűl, örömben, panaszban,
télen is tavasz van!

(1894)
 
 
0 komment , kategória:  Gárdonyi Géza  
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 38 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 2470 db bejegyzés
Összes: 32366 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2070
  • e Hét: 2070
  • e Hónap: 79453
  • e Év: 1920097
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.