Regisztráció  Belépés
memi59.blog.xfree.hu
A szeretet gazdagabbá teszi azt, aki kapja, és nem juttatja koldusbotra azt, aki adja. Szeretem a jó idézeteket, melyek elgondolkodtatnak, néha irányt mutat... Molnar Emma
1959.03.15
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/6 oldal   Bejegyzések száma: 52 
Kányádi Sándor - Őszeleji kívánság
  2017-08-28 18:10:12, hétfő
 
 



Kányádi Sándor - Őszeleji kívánság

A vadludak és a darvak
már az égre ékelődnek;
hosszú őszt a maradóknak,
jó utat az elmenőknek.

A fecskék is készülődnek,
sürgönydróton sorakoznak;
jó utat az elmenőknek,
hosszú őszt a maradóknak.

Az árnyékok vékonyodnak,
a patakok hűvösödnek;
hosszú őszt a maradóknak,
jó utat az elmenőknek.

Gyapjasodnak a kis őzek,
vöröslik a lenyugvó nap;
jó utat az elmenőnek,
hosszú őszt a maradónak.



 
 
0 komment , kategória:  Idézetek-Versek-Kányádi Sándor  
Kányádi Sándor- Valami készül
  2017-08-28 18:01:00, hétfő
 
 



KÁNYÁDI SÁNDOR VALAMI KÉSZÜL
Elszállt a fecske,
üres a fészke,
de mintha most is
itt ficserészne,
úgy kél a nap, és
úgy jön az este,
mintha még nálunk
volna a fecske.
Még egyelőre
minden a régi,
bár a szúnyog már
bőrét nem félti,
és a szellő is
be-beáll szélnek,
fákon a lombok
remegnek, félnek.
Valami titkon,
valami készül:
itt-ott a dombon
már egy-egy csősz ül:
Nézd csak a tájat,
de szépen őszül.





 
 
0 komment , kategória:  Idézetek-Versek-Kányádi Sándor  
Kányádi Sándor -Harmat a csillagon
  2017-03-01 07:52:45, szerda
 
 



Kányádi Sándor -Harmat a csillagon
88
Megjártam bár a történelmet,
konok vagyok, konokabb, mint a gyermek,
kinek apja hiába magyarázza,
hogy nem labda a hold,
konok, ki ha százszor meglakolt,
százegyedszer is a könyörtelen
igazat keresem.
Ez a kenyerem.
A boldogság tört szárnyú madara
vergődik a tenyeremen;
a boldogság tört szárnyú madarát,
mely évezredek óta
röppen fel s hull alá,
nekem kell fölrepítenem.
Vergődtem, vergődöm magam is,
- megviseltek a hosszú századok -;
szétosztom minden örömöm,
a bánatomon is osztozzatok.
Ó, szép szavak barokkos balzsama, -
ne hosszabbítsd a kínjaim!
A féligazság:
múló novokain.
Az egyenes beszéd,
nekem csak az a szép.
Kenyéren és vízen is csak azt vallhatom.
Ezért tart engem a társadalom.
Labda a hold! S ha netán el nem érném,
harmat leszek, harmat e csillagon,
hogy fényemtől is fényesebbnek
lássák a földet a
szomszédos égitestek.
S ha elszólít a Nap,
nyugodt lélekkel mondják:
tócsákkal nem szövetkezett,
liliomok fürödtek benne,
úgy tünt el, amint érkezett.
1963
 
 
0 komment , kategória:  Idézetek-Versek-Kányádi Sándor  
Kányádi Sándor -Egyszerű öröm
  2017-02-07 11:40:13, kedd
 
 



Kányádi Sándor -Egyszerű öröm

Öröm már az is, ha a Nap
bőkezűbb, mint a tegnapi,
egy kis langymeleg, annyi csak,
hogy az eresz jégcsapjai
fölengedjenek egy kicsit,
s meghervadjon a jégvirág,
hogy elláthass a sarokig,
csak a sarokig legalább,
s máris meglegyint a remény,
véred is enged, csörgedez,
jeget-pengető hangot ad;
ennyi kell, egy kis enyhe fény,
és amíg csöpög az eresz,
indulót vacog a fogad.
 
 
0 komment , kategória:  Idézetek-Versek-Kányádi Sándor  
Kányádi Sándor: VILÁGGÁ MENT A NYÁR
  2016-09-05 13:51:55, hétfő
 
 



Kányádi Sándor: VILÁGGÁ MENT A NYÁR

Nyugtalanul aludt az éjszaka a nagy bükkfa. Nem is aludt jóformán, csak sóhajtozott. Alig várta, hogy megvirradjon, hogy szétnézhessen a tájon.
Hunyorogva nézett szembe a kelő nappal.
- Bikmakk, bikmakk! - ébredtek a mókusok is vígan ugrándozva.
Maga alá tekintett az öreg erdő. S hát mit kell látnia: csupa makk, frissen hullott bükkmakk az avar. Annak örültek úgy a mókusok.
- Bikmakk, cseremakk, mogyoró! - ujjongták a mókusok.
S az öreg erdő látta, hogy magányos társa, a tölgy is, amott a tisztáson, tanácstalanul tekint körül.
- Mi történt, szomszéd? - szólt át a bükkerdő a tölgyfának.
- Világgá ment a nyár - felelte a tölgy helyett a mogyoróbokor.
- Világgá, világgá ment - sóhajtott most már a tölgy is.
S már látták is mindannyian a nyár lába nyomát végig a patak mentén húzódó hosszúkás réten.
Kikerics virított mindenütt a nyár nyomán.
Füttyszót is hallottak. S látni vélték, mintha egy úrfi forma ugrált volna kikericsről kikericsre, de olyan könnyedén, hogy a finom szirmok meg se rezzentek alatta. Makkot, mogyorót csörgetve táncolt a falu felé.
Az ősz volt.
Bizonyára a diószüretre sietett.
 
 
0 komment , kategória:  Idézetek-Versek-Kányádi Sándor  
Kányádi Sándor: SZEMERKÉL AZ ŐSZI ESŐ...
  2016-09-04 14:58:09, vasárnap
 
 



Kányádi Sándor: SZEMERKÉL AZ ŐSZI ESŐ... 

Szemerkél az őszi eső, 
szomorkodik a diófa, 
nem búsulna, ha a nyári 
viselete most megvolna. 

De letépte a cudar szél 
pompázatos szép ruháját, 
pedig azt még a zuhogó 
záporok is respektálták. 

De leginkább azon búsul, 
hogy azok is elszeleltek,
akik árnyas lombja között 
nyáron által csiviteltek. 

Se egy rigó, se egy veréb, 
csak egy öreg, mindig álmos 
varjú maradt hűséges a 
lombja-vesztett diófához. 

Ül, csak ül és hallgat bölcsen, 
jól tudja, hogy nemsokára 
lesz az öreg diófának 
gyönyörűszép hósubája.
 
 
0 komment , kategória:  Idézetek-Versek-Kányádi Sándor  
Kányádi Sándor -Tavon
  2016-07-09 20:02:27, szombat
 
 



Kányádi Sándor -Tavon

Szúnyog zirreg a tó fölött, 
bűvöli a béka. 
Alig várja, hogy leszálljon 
elé a zsombékra. 
  
Szállj már alább, gyere, gyere, 
ne félj tőlem, szentem! 
Szúnyogot én már náladnál 
nagyobbat is nyeltem. 
  
Így biztatja a szúnyogot 
meredt szemű béka, 
amikor a tóra vetül 
a gólya árnyéka. 
  
Ám a béka se lát, se hall: 
ne félj, szúnyog úrfi! 
Hamm, bekaplak, de hálából 
megtanítlak úszni. 
  
Ugrik is már, és a szúnyog 
mintha nem lett volna. 
De a gólya sem hiába 
szállott le a tóra. 
  
Csőre villan, mint a penge, 
csattan, mint az ostor: 
nyakon csípi béka úrfit, 
s viszi szúnyogostól.
 
 
0 komment , kategória:  Idézetek-Versek-Kányádi Sándor  
Kányádi Sándor - Pipál a hegy
  2016-07-07 08:05:31, csütörtök
 
 



Kányádi Sándor - Pipál a hegy

Pipál a hegy, s a hegy alatt 
pipál a kémény. 
Üresen tátong, nem ül a 
gólya a fészkén. 
  
Csupán a varjak csapata 
potyázgat erre-arra. 
Néma a kert, elcsörrögött 
belőle a szarka. 
  
A verebek még gondtalan 
bukfenceznek a porban. 
Süt még a nap, de melege, 
a melege már hol van?
 
 
0 komment , kategória:  Idézetek-Versek-Kányádi Sándor  
Kányádi Sándor: Májusi kétségbeesés
  2016-05-12 17:26:40, csütörtök
 
 



Kányádi Sándor: Májusi kétségbeesés

Mintha szögesdrótot hullatnának
a láger-álmú sötét felhők:
szúr, sziszeg az eső, szinte ráz,
mintha árammal volna töltve,
s hurkolódik pocsolyás
utakra, fákra, tetőkre.
Hol az ég?
A törpeség mindent beborít,
s az ember olyan gyámoltalan:
ijedten szökken kapualjtól kapualjig,
akinek útja van.
Hol az ég?... Hol az ég?...
Sehol egy résnyi rés,
egy repedés
a pacsirtás kedvű messzeség
felé.
Úgy sír, sajog az ég,
hogy a föld is sír belé.
Sírnak a rügybe hervadt álmok;
sír az ázott szélben riadtan ringó
ágak hegyén az esőcsepp pattintotta bimbó,
a parkokban, a tereken
zokog a szerelem.
A kegyetlen ég
fölitta a padokról édes melegét,
és napok óta
csak ontja, csak ontja:
ömlik sűrűn a sziszegő
szögesdrót-sűrűség.
Ez lenne hát a májusi áldás,
az áldott kenyérhozó
"Ó, irtóztató, irtóztató!"
Fuldokolnak a pocsolyák,
fojtogatják a tavak.
Szennyes kedvében
folyóvá dagadt
a patak.
Sír a sár.
Állok az ablaknál,
szemem könnybe lábad,
szánom a szerelmeseket
és sajnálom nagyon
a gyümölcsfákat.

 
 
0 komment , kategória:  Idézetek-Versek-Kányádi Sándor  
Kányádi Sándor : Harmat a csillagon
  2016-05-10 15:27:31, kedd
 
 



Ma van Kányádi Sándor születésnapja! Isten éltesse sokáig a költőt!

Kányádi Sándor : Harmat a csillagon

Megjártam bár a történelmet,
konok vagyok, konokabb, mint a gyermek,
kinek apja hiába magyarázza,
hogy nem labda a hold,
konok, ki ha százszor meglakolt,
százegyedszer is a könyörtelen
igazat keresem.
Ez a kenyerem.
A boldogság tört szárnyú madara
vergődik a tenyeremen;
a boldogság tört szárnyú madarát,
mely évezredek óta
röppen fel s hull alá,
nekem kell fölrepítenem.
Vergődtem, vergődöm magam is,
- megviseltek a hosszú századok -;
szétosztom minden örömöm,
a bánatomon is osztozzatok.
Ó, szép szavak barokkos balzsama, -
ne hosszabbítsd a kínjaim!
A féligazság:
múló novokain.
Az egyenes beszéd,
nekem csak az a szép.
Kenyéren és vízen is csak azt vallhatom.
Ezért tart engem a társadalom.
Labda a hold! S ha netán el nem érném,
harmat leszek, harmat e csillagon,
hogy fényemtől is fényesebbnek
lássák a földet a
szomszédos égitestek.
S ha elszólít a Nap,
nyugodt lélekkel mondják:
tócsákkal nem szövetkezett,
liliomok fürödtek benne,
úgy tűnt el, amint érkezett.



 
 
0 komment , kategória:  Idézetek-Versek-Kányádi Sándor  
     1/6 oldal   Bejegyzések száma: 52 
2018.05 2018. Június 2018.07
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 44 db bejegyzés
e év: 235 db bejegyzés
Összes: 12962 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 84
  • e Hét: 1162
  • e Hónap: 32156
  • e Év: 445507
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.