Regisztráció  Belépés
memi59.blog.xfree.hu
A szeretet gazdagabbá teszi azt, aki kapja, és nem juttatja koldusbotra azt, aki adja. Szeretem a jó idézeteket, melyek elgondolkodtatnak, néha irányt mutat... Molnar Emma
1959.03.15
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 18 
Pósa Lajos -Szőke kis lány sétálgat a réten.
  2018-02-24 12:36:51, szombat
 
 



Pósa Lajos -Szőke kis lány sétálgat a réten...

Szőke kis lány sétálgat a réten,
Még a nap is bámulja az égen,
Hódolnak a virágszálak,
Mint valami királynénak -
Szőke kis lány sétálgat a réten.
Szőke kis lány, kerüld el a rétet!
Még valaki majd virágnak nézhet.
Leszakit, mint a legszebbet,
Elhervadsz a szive mellett -
Szőke kis lány, kerüld el a rétet!
 
 
0 komment , kategória:  Idézetek-Versek-Pósa Lajos  
Pósa Lajos: Gólya
  2017-04-06 17:53:53, csütörtök
 
 



Pósa Lajos: Gólya

Gólya, gólya, kelepelő,
De magas a kéménytető!
Szeretem én a magasat,
Belátom a nádas tavat.
Délibábos nagy rónát,
Bólingató vadrózsát.
 
 
0 komment , kategória:  Idézetek-Versek-Pósa Lajos  
Pósa Lajos - A BESZÖGEZETT ABLAK
  2017-02-07 11:05:44, kedd
 
 



PÓSA LAJOS A BESZÖGEZETT ABLAK
Édes hazám, édes anyám,
De sok sebből vérzel!
Oh' hogy is tudsz megküzdeni
Annyi szenvedéssel!
Mégis az a legfájóbb, hogy
Fiaid elhagynak...
Egyre több a lakatlan ház...
Beszögezett ablak!
Mennyi, mennyi üres hajlék,
Világtalan kunyhó!
Nem nézhet be a kelő nap,
Nem nézhet a hunyó.
Nem mosolyg rá a muskátli,
Aki arra ballag...
De szívtépő oh az a
Beszögezett ablak!
Világtalan üres hajlék
Be nagyon is árva!
Füsti fecske se rak fészket
Eresze aljára.
Nem füstölög a kéménye
Hívón az utasnak...
Tova űzi az a sötét,
Beszögezett ablak!
Kidűlt-bedűlt a sövénye,
Udvara: gyom, dudva...
Mit érezhet ott az a föld,
Csak az Isten tudja!
Hol azelőtt a nóta csengett:
Szelek sikongatnak...
Talán sír is az a vak szem:
Beszögezett ablak!
Hej, az a sok néma kunyhó.
Mintha sóhajtgatna!
Mennyi letört hit, reménység
Fekszik benne halva!
Koporsója: sok örömnek,
Bölcsője: bánatnak...
Meg-megzörren, megreszket a
Beszögezett ablak!
Édes hazám, oh add vissza
A szemük világát!
Mosolyogtasd a muskátli
Szép piros virágát!
Füstölögtesd a kéményét
Fecskés ereszaljnak!
Hadd nyíljon kis valamennyi
Beszögezett ablak!
Álld el a kivándorlóknak
Útját mindörökre!
Öleld föl már a karodba
Könnyüket törölve.
Ne csak könnye: kenyere is
Legyen a magyarnak...
Tudom akkor nem lesz többé
Beszögezett ablak!!!
 
 
0 komment , kategória:  Idézetek-Versek-Pósa Lajos  
Pósa Lajos- Nagyanyó neve napjára
  2017-02-05 09:07:53, vasárnap
 
 



Pósa Lajos- Nagyanyó neve napjára

Adjon egy pár piros rózsát!
Mindjárt adott...kötöttem is
Belőle egy szép bokrétát.
Megkértem a fülemülét:
Zengjen egy dalt!...Mindjárt zengett.
Legislegszebb énekével
Verte fel az éji csendet.
Megkértem a fényes eget:
Dobjon le egy szép csillagot!
Egy ragyogót a legszebből
Le is dobott, lehullatott.
Itt a csillag a szívemben,
Itt az ének, itt a rózsa...
Neve napján szeretettel
Rászórom mind nagyanyóra.
 
 
0 komment , kategória:  Idézetek-Versek-Pósa Lajos  
Pósa Lajos: Emlékezés nagymamámra
  2015-12-30 10:43:51, szerda
 
 



Pósa Lajos: Emlékezés nagymamámra

Nem tud úgy szeretni a világon senki,
Mint ahogy ő tudott engemet szeretni.
Akármit kívántam: megtette egy szóra,
Még a csillagot is reám rakta vóna.
Mikor odahaza iskolába jártam:
Rangosabb egy gyereke nem igen volt nálam.
El nem tűrte volna ő azt semmi áron,
Hogy valaki nálam szebb ruhába járjon.
Nekem volt a legszebb iskolás tarisznyám,
Nekem volt a legszebb magas sarkú csizmám,
S úgy kisubickolta, kifényesítgette,
Hogy magát a vak is megláthatta benne.
Milyen tulipántos, cifra szürbe jártam!
A király fia is hordhatta vón bátran.
Nyakravalóm, lajbim olyan volt, hogy rája
Még a rekt'ramnak is elállt szeme-szája.
Ha felöltöztetett, rendbe hozott szépen:
A kapun kikisért, s megcsókolta képem.
S úgy nézett utánam, gyönyörködött bennem,
Ha az iskolába rátartian mentem.
Tarisznyám ellátta mindenféle jóval:
Krumplival, kenyérrel, édes mogyoróval.
Ha kenyeret sütött: kétszer volt a früstök?
Ángyomasszonytól egy túrós lepényt küldött.
Mikor haza mentem: hogy örült, ha bátran
Mind közönségesen jó napot kívántam:
Az ételféléknek, hogyha volt is vendég,
A szinét, a javát nekem adta mindég.
Mikor a vásárra elment Rimaszécsbe:
A czakói hegyig ballagtam elébe.
Ott vártam, és ha már messziról meglátott:
Szedte kosarából a sok jó kalácsot.
Hozott mézes lovat, kardot, szívet, órát,
Szép árvalányhajt, piros pesti rózsát,
Süvöltőt, dorombot, cifra képes könyvet,
Nevető szemében drága örömkönnyet.
Az volt minden vágya, földi kívánsága,
Hogy kitanulhassak a papi pályára.
Ha ő ezt megérne: milyen boldog lenne!
A temetőben is jobban megpihenne.
El is vittek aztán messze, egy városba,
Hol elvakította szemem a nagy pompa:
De mikor ott hagytak csókolva, ölelve:
Mintha egy kést döftek volna a szívembe!
És aztán tanultam, ahogy csak telt tőlem,
Hogy jó papi ember váljék majd belőlem.
A professzorok meg egyre dicsérgettek...
Szegény jó nagyanyám, hogy örvendett ennek!
Mikor hazamentem a vakációra:
Hogy füröszté arcom záporkönnybe, csókba!
Nem törődött akkor senkivel se mással,
Szépen bánt velem, mint a hímes tojással.
Hogy kitudakozta: jól megy-e dolgom?
Hát a gazdasszonyom hogy viseli gondom?
S ha panaszkodtam, hogy küldöz a boltba:
Hogy szidta, hogy küldte a tüzes pokolba!
Nem győzte elégszer azt se elbeszélni,
Hogy az ablakomon szeretne benézni,
Mikor nem is tudom, mikor nem is sejtem,
Látná: mit csinálok? megláthatna engem.
Mikor aztán ütött a válás órája:
Szívét ellepte a keserűség árja;
S mindig e volt vége hosszi bucsujának:
,,Az isten áldjon meg, többet soh'se látlak!"
Hanem azért minden ünnepkor meglátott;
Sütte a jó túrós és mákos kalácsot.
Míg végre csakigyan igaza lett egyszer...
Jól elbucsuztatta tőlem is a mester.
Most az a szív, melynél egy se lángolt hőbben,
Künn porladozik a hideg temetőben.
Áldja meg az isten a haló porát is!
Áltató dalt zengjen sírján a madár is!
/Pósa Lajos, Költemények, 1878/



 
 
0 komment , kategória:  Idézetek-Versek-Pósa Lajos  
Pósa Lajos- A HÓ
  2015-12-29 15:20:50, kedd
 
 



Pósa Lajos- A HÓ

Kiszakadt az angyaloknak
Párnája, dunnája,
Hull a pehely az udvarra,
Erdőre, pusztára.
Nyisd ki, baba, tenyeredet!
Fogd meg jól, fogd meg jól!
Vigyázz, vigyázz, el ne szálljon
Rózsás kis markodból!
Megy a baba pelyhet szedni
Párnába, dunnába:
Jól megfogja, de elolvad
Rózsás kis markába.
Álmélkodik, bámészkodik
A baba, a bohó -
Nem pehely az, kis báránykám,
Hanem hó, hanem hó.
Nini! nézd csak, de szépek a
Mezőcskék, hegyecskék!
Az angyalok fehér hóval
Behúzták, befedték.
Száll az égből, szállingózik,
Hull a hó, hull a hó -
Szegény földnek a hidegben
Jó meleg takaró!

 
 
0 komment , kategória:  Idézetek-Versek-Pósa Lajos  
Pósa Lajos - A magyarok bejövetele
  2015-09-08 15:18:50, kedd
 
 



Pósa Lajos - A magyarok bejövetele

- Feszty Árpád barátomnak -

Száll a turulmadár ... utat ver a szárnya...
Kacagányos Árpád zúg-robog utána.
Jönnek a magyarok szilaj őserőben,
Mint a dörgő vihar fekete felhőben.
Népek riadása: paizs villanása,
Népek hódolása: buzogány zúgása.
Mint az ár, sodorja, a ki áll elébe,
Mint a tűz, olvasztja, hadverő sergébe.

Győzedelmes Árpád széttekint a dombon:
"Ez itt a mi hazánk! Ez az édes otthon!
Harmatos selyemfű gyöngyözik a réten,
Izes hal cikázik a folyók vizében,
Sátoros erdőket bujdosó vad lakja,
Itt ragyog felettünk a Csaba csillagja!
Nézzed sokaságát a sudár fenyőknek:
Kárpátok tetején föl az égig nőnek!
Álomra ringónak első és utolsó:
Születőnek bölcső; halónak koporsó."

S égre csap a tüze hál'adó lángoknak,
Délceg fehér lovat Hadúrnak áldoznak.
Messze bugó kürttel kürtösök harsogják:
"Vége a csatának! Mienk ez az ország!"

...Nincs vége, nincs vége! Most is foly a csata!
Ezer év után se mienk még a haza!
Nem ül diadalmat a nemzet ős lelke:
Népeket együvé alkotó szerelme.
Nyelvünk mindhiába édesajku madár:
Bűbájos dalától nem zeng minden határ;
Otthona nincs minden hazai berekben:
Leverik a fészkét... sírva tova rebben...
Ellenséges fajok tapossák e földet,
Mint az éhes farkas, mindannyi ránk törtet.
Vérszomjas fogával pusztítja nyájunkat,
Meg-megfélemlíti őrző pásztorunkat.
Hol vagy te, új Árpád? Új sereged hol van?
Foglald el, foglald el ezt a hazát jobban!

1896.

















Link
 
 
0 komment , kategória:  Idézetek-Versek-Pósa Lajos  
Pósa Lajos - A nyomorhoz
  2015-05-01 16:42:00, péntek
 
 



Pósa Lajos - A nyomorhoz

Hasztalan ijesztesz, kétségbe nem ejtesz:
Hozzá szoktam már én a nehéz kereszthez!
Hurcolom régóta, kicsi korom óta,
Nincs olyan rossz, amin át ne mentem vóna.
Fetrengtem a porban, mint egy hitvány féreg...
De hittem, reméltem, s hiszek és remélek!

Hiszem és remélem, hogy aki küzd, annak
Pártfogói mindig magasabb hatalmak.
Nem hagyják elesni, vagy ha el is esik:
Ott teremnek mindjárt s rögtön felemelik.
És szárnyakat adnak csüggedő lelkének,
Hogy higgyen, reméljen... hiszek és remélek!

Láttam ugyan embert, akit eltiportál,
Ki becsületesebb, derekabb volt soknál.
S egy szabadító kéz felé mégse nyúlt ki,
Istentől, embertől elhagyatva múlt ki.
S utoljára ástak egy gödröt szegénynek...
De azért bízom, hiszek és remélek!

Hasztalan mered rám s fenyeget az élet
Fekete könyvéből annyi gyásztörténet:
Nem szabad elbuknom, mert egy jó anyám van;
Mit csinálna szegény, egyedül, magában?
Ki viselné gondját az én jó szülémnek?!...
Örökké hiszek és örökké remélek!
 
 
0 komment , kategória:  Idézetek-Versek-Pósa Lajos  
Pósa Lajos - CSEND
  2015-04-17 14:51:16, péntek
 
 



Pósa Lajos - CSEND

Pázsitos berekben együtt üldögélünk,
Csak a szerelemnek angyala van vélünk.
A virág se suttog, egy fűszál se rezzen,
A bogár se zümmög, egy madár se rebben,
Hallgat a fészekben.

Valami bűvös csend borul a berekre,
Tán behunyta szemét s elaludt örökre!
Csak a mi szívünknek hallik dobogása,
Csak a mi lelkünknek virágsuttogása,
Madárdalolása.
 
 
0 komment , kategória:  Idézetek-Versek-Pósa Lajos  
Pósa lajos - HA KÖLTŐ VAGY
  2015-04-01 15:15:59, szerda
 
 



Pósa lajos - HA KÖLTŐ VAGY

Ha költő vagy, ne turkálj a szemétben!
Ne légy, ne légy a szemétdomb bajnoka!
Mind szennyes az, mind fürdik a mocsokban,
Mit ott találsz: ha gyöngy, ha korona.
Légy hófehér kócsag, mely fönn repül,
Tollára tündöklő nap csókja hull -
S az emberek csodálják, amikor
Fejük fölött ragyogva elvonul.

Ha költő vagy: kerüld el a mocsárt!
Ne légy a sárba gázoló szekér,
Mely a járó-kelőre csak sarat hány,
Maga is csak sár, mire hazaér.
Légy a magasság Göncöl-szekere
Bedübörögve végtelen terét...
Robogj az ég ezüst, arany mezőin
Csillagokat hullatva szerteszét!

Ha költő vagy: ne tépd, ne tépd le a nő
Becsületének tiszta liljomát!
Harmatba' mosdott kézzel fonj fejére
Arany sugárból tündérkoronát!
Az Isten legmagasztos'b alkotása:
Dicsfény a nő a férfi homlokán;
Szent, amikor ringatja kisdedét
S altatja dallal, mint a csalogány.

Ha költő vagy: oldd meg sarudat a
Családi tűzhely küszöbe előtt!
Mert templom az, ahol le kell borulnod:
Oltár fogadja ott az érkezőt.
Ne fertőztesd meg a csapszék lehével
Szívek mélyén megszentelt lángjait:
Mennybe törő tüzében hadd lobogjon
A szeretet, a boldogság, a hit!

Ha költő vagy: becsüld meg önmagad!
Légy, mint a napsugár, szeplőtelen!
Melynek nyomán, az árokparton is
Csak illatos, tarka virág terem.
A szép, a jó virágos bölcsejébe
Szálljon lelkedből minden gondolat...
Isten daloljon lantod húrjain,
Ha Isten adta zengő lantodat!
 
 
1 komment , kategória:  Idézetek-Versek-Pósa Lajos  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 18 
2018.05 2018. Június 2018.07
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 44 db bejegyzés
e év: 235 db bejegyzés
Összes: 12962 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 895
  • e Hét: 4627
  • e Hónap: 35621
  • e Év: 448972
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.