Belépés
sayuri.blog.xfree.hu
Önmagában a szeretet nem elég.Féltő gonddal kell őrködnünk az emberek felett,akiket szeretünk,sosem elég azt mondani ,szeretlek,hanem minden áldott nap ki is ke... cseresznyák brigitta
1972.01.23
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
Aiszóposz tanmesék - fabulák
  2008-08-24 21:37:46, vasárnap
 
  nemlet-68 G-Portál (Még sok érdekes történet és vers található az oldalon)

Aiszóposz tanmesék - fabulák

A fabula (latin 'kitalált történet, mese') versben vagy prózában írt tanmese, amelynek a szereplői gyakran állatok, antropomorfizált alakban. A fabula példázatos jelleggel világít meg valamilyen világi vagy vallási életbölcsességet, életszabályt. Gyakori, hogy a tanulságot tételesen is megfogalmazza. Legrégibb emlékei a Kr. e. 2. évezredből, a sumer irodalom korából maradtak fenn. Az európai hagyományban korai jeles képviselői Aiszóposz a Kr. e. 6. században, és Phaedrus az 1. században.

-------------------------------------------------------------------------------
1. A sas és a róka
A sas és a róka barátságot fogadtak egymásnak, és elhatározták, hogy egymás közelében fognak lakni. Úgy tartották ugyanis, hogy az együtt lakás megerosíti a barátságot. A sas egy magas fára telepedett, s ott költötte ki fiókáit, a róka pedig az alatta lévő bozótban kölykezett meg. Mikor azonban egyszer a róka kiment vadászni, a sas élelem híján leszállt a bozótba, és elragadva a rókakölykeket, fiókáival felfalta oket. Amint a róka megérkezett, és látta, hogy mi történt, kölykei pusztulása éppen úgy elkeserítette, mint az, hogy nem állhatott bosszút; földi állat létére ugyanis nem tudta üldözni a madarat. Ezért félreállt - mert csak ez marad meg a gyengék és tehetetlenek számára -, és megátkozta ellenségét. A sasnak azonban nemsokára meg kellett bűnhődnie a barátság meggyalázásáért. A mezőn ugyanis kecskét áldoztak, s lecsapott, és elragadott az oltárról egy még tüzes belső részt. Ahogy fészkébe vitte, hirtelen belekapott a szél, és a vékony és száraz gallyak lángra lobbantak. A fiókák, amelyeknek még nem nőtt ki a szárnyuk, megpörkölodtek, s a földre zuhantak. A róka pedig odafutott, és a sas szeme láttára mindet felfalta.

A mese bizonyítja, hogy a barátság megsértoi, ha el is kerülik a megsértettek bosszúját, az isteni igazságszolgáltatás elől nem menekülhetnek.

2. A sas, a csóka és a pásztor
A sas lecsapott egy magas szikláról, és elragadott egy bárányt. A csóka meglátta ezt, és irigységében utánozni akarta. Neki is lendült, és nagy szárnycsapkodással egy kos hátára szállt le. De ahogy karmai beleakadtak annak gyapjába, nem tudott felszállni, csak csapkodott. Végül a pásztor észrevette a dolgot; odafutott, megfogta a csókát, és levágta a szárnytollait. Mivel éppen este fogta el, hazavitte a gyermekeinek. Mikor azok kérdezosködtek, hogy miféle madár ez, így felelt: "Ahogy én látom, csóka, de ő sasnak képzeli magát."

Ugyanígy az erősebbekkel való versengés semmire sem vezet, s amellett még nevetségessé is tesz.

3. A sas és a ganajtúró
A sas egy nyulat üldözött. A nyúl, mivel senkinél sem talált segítséget, ahhoz fordult, akit a véletlen az útjába hozott: meglátta a ganajtúrót, hozzá fordult hát könyörgésével. A bogár bátorította őt, és amikor meglátta a közeledő sast, kérte, hogy ne hurcolja el azt, aki tőle segítséget kért. A sas azonban ügyet sem vetett a kis bogárra, és felfalta a nyulat. Ettől kezdve azonban a bogár bosszút forralt: figyelte a sas fészkét, és valahányszor az költeni akart, felrepült, s legördítette és összetörte a tojásokat. Végül a mindenünnen elüldözött sas Zeuszhoz menekült, és tőle kért helyet a biztonságos költéshez. Zeusz megengedte neki, hogy az ő ölében rakjon fészket. Mikor a bogár ezt meglátta, piszokból egy golyót csinált, majd felrepült vele, és Zeusz ölébe ejtette. Zeusz le akarta dobni a szemetet, de ahogy felugrott, elfeledkezett a tojásokról, és azokat is ledobta. Azt mondják, ettol fogva járja az, hogy a sasok nem költenek abban az időben, mikor ganajtúrók is vannak.

A mese azt tanítja, hogy meg kell fontolni: senki sem gyenge annyira, hogy ha gyalázatot szenved, ne tudna bosszút állni érte.

4. A csalogány és a sólyom
A csalogány egy magas fán ült, s szokása szerint énekelgetett. A sólyom, amely éppen megéhezett, meglátta, lecsapott rá, és megragadta. A pusztulás elott álló csalogány kérte őt, hogy eressze el, s erősítgette, hogy úgysem lakik jól vele a sólyom, ha tehát éhes, nagyobb madarak után kell vetnie magát. De a sólyom félbeszakította: "Igazán bolond lennék, ha elereszteném azt, ami a karmaim közé került, és azt kergetném, amit még nem is látok."

A mese azt bizonyítja, hogy ugyanilyen esztelenek azok az emberek is, akik többet remélnek az elérhetőnél, s a kezük közt lévő dolgokat elszalasztják.

5. Az adós
Athénban egy adós, mikor a hitelező kérte tőle a kölcsönt, eloször haladékot kért, s nyomorára hivatkozott. Mikor pedig az nem engedett, előhozta egyetlen disznaját, és a hitelező jelenlétében eladásra kínálta. Oda is jött egy vevő, és megkérdezte, hogy koca-e az eladásra kínált disznó. Azt a választ kapta, hogy koca, de nem akármilyen közönséges ám: a misztériumok idején kocákat ellik, a Panathénaiák idején pedig kanokat. Mikor a vevő elbámult a beszéden, a hitelező még lódította is a dolgot: "Csak ne csodálkozz, mert ez a Dionüsziák idején még kecskegidákat is fog elleni neked."

A mese bizonyítja, hogy sokan a haszon kedvéért nem átallanak lehetetlen dolgok mellett is hamisan tanúskodni.

6. A vadkecskék és a kecskepásztor
A kecskepásztor kihajtotta kecskéit a legelőre, és látta, hogy vadkecskék közé keverednek; mikor aztán beesteledett, valamennyit behajtotta a saját barlangjába. Másnap nagy vihar kerekedett, úgyhogy nem tudta a nyájat a szokott legelőre kihajtani, és így otthon etette meg őket. A sajátjainak csak kevés élelmet adott, éppen csak hogy ne éhezzenek, az idegeneknek viszont többet halmozott oda, hogy azokat is magához édesgesse. Mikor azután a vihar véget ért, mindet kihajtotta a legelőre; a vadkecskék azonban a hegyekhez érve azonnal elfutottak. Mikor pedig a pásztor hálátlansággal vádolta őket, amiért elhagyták, bár nagyszerű ellátást kaptak tőle, visszafordultak, és így szóltak: "Éppen ezért még jobban őrizkedünk tőled; mert ha minket, akik tegnap kerültünk hozzád, többre becsültél a régieknél, világos, hogy ha ezután mások is hozzád kerülnek, azokat meg elibénk helyeznéd."

A mese bizonyítja, hogy nem kell szívesen fogadni azok barátságát, akik régi barátaiknál többre becsülnek minket, míg újak vagyunk; meg kell gondolnunk, hogy ha fölöttünk is eljár az idő, másokkal barátkoznak össze, és azokat fogják többre tartani.

7. A macska és a madarak
A macska meghallotta, hogy valamelyik udvarban a szárnyasok betegeskednek. Orvosnak álcázta magát, fogta a mesterséghez szükséges eszközöket, odament, és az udvar előtt megállva megkérdezte tőlük, hogy érzik magukat. Azok nyomban megfeleltek neki: "Jól - ha te elmégy innen."

Így van ez az emberek közt is: a hitványak nem csapják be az okosokat, még ha teljes erejükkel tettetik is a segíteni akarást.

8. Aiszóposz a hajóépítő műhelyben
Egyszer Aiszóposz, a mesemondó, időtöltésből bement egy hajóépítő műhelybe. Mikor a hajóácsok gúnyolódtak vele, és mindenképpen szóra akarták bírni, Aiszóposz a következőt mondta el: "Valamikor régen létrejött az űr és a víz; de Zeusz létre akarta hozni a szárazföldet is, és ezért megparancsolta az űrnek, hogy háromszorra igya ki a tengert. Az bele is kezdett, és először a hegyek jelentek meg; mikor másodszor hörpentett, a síkságok is előbukkantak. De ha kedve támad még harmadszorra is inni a vízből, a ti mesterségetek feleslegessé válik."

A mese azt bizonyítja, hogy akik náluk kiválóbbakat gúnyolnak, elfeledkeznek arról, hogy a rövidebbet húzhatják velük szemben.

9. A róka és a kecskebak
A róka beleesett egy kútba, és kénytelen-kelletlen lenn maradt, mivel képtelen volt felmászni. Amikor a kecskebak a szomjúságtól hajtva ugyanahhoz a kúthoz jött, meglátta ot, és megkérdezte, jó-e a víz. A róka balesetét szépítgetve hosszasan dicsérte a vizet, elmondta, milyen jó, és biztatta a kecskét, hogy jöjjön le ő is. Az meg, hogy láthassa a vizet, és szomját is olthassa, meggondolatlanul leugrott. Mikor azután a rókával együtt a kijutás után kezdtek nézni, a róka kijelentette, hogy valami hasznosat gondolt ki mindkettőjük javára. "Ha te - mondotta - a falhoz támasztod első lábaidat, és lehajtod a szarvaidat, én a hátadon felfutok, és utána téged is kihúzlak." A kecske készségesen engedelmeskedett ennek a második javaslatnak is. A róka a lábáról a hátára ugrott, majd a szarvaira támaszkodva feljutott a kút szájához, és már távozott is. Mikor pedig a kecske szidni kezdte, amiért megszegte megállapodásukat, a róka visszafordult, s csak ennyit mondott: "Barátom, ha annyi eszed volna, amennyi szőr van a szakálladban, nem mentél volna le, mielőtt a feljövetel lehetőségét meg nem vizsgáltad."

Így az okos embereknek is előbb a dolgok kimenetelét kell megvizsgálni, és csak azután belefogniuk.

10. A róka és az oroszlán
A róka sohasem látta az oroszlánt. Mikor azután véletlenül szembetalálkozott vele, első látásra annyira megijedt tőle, hogy kis híján belehalt. Második találkozásuk alkalmával is megijedt ugyan, de már nem annyira, mint legelőször. Mikor pedig harmadszor is látta, annyira nekibátorodott, hogy oda is ment hozzá elbeszélgetni vele.

A mese bizonyítja, hogy a szokás a félelmetes dolgokat is megszelídíti.

11. A halász
Egy fuvolázáshoz érto halász fuvolájával és hálójával kiment a tengerpartra, egy kiugró szirtre állt, és fuvolázni kezdett, mert azt hitte, hogy a halak a szép hangra maguktól ki fognak ugrálni a partra. Mivel azonban kitartó játékával sem ért el semmit, letette a fuvolát, fogta a hálót, a vízbe vetette, és sok halat kifogott vele. Miután kidobta oket a hálóból a partra, és látta, hogyan fickándoznak, így szólt: "Nyomorult állatok, amikor fuvoláztam, nem táncoltatok, most meg, amikor abbahagytam, megteszitek?"

Azokra illik ez a mese, akik nem az alkalomhoz illo dolgot csinálnak.

12. A róka és a párduc
A róka és a párduc a szépség fölött versengtek. Mikor a párduc egyre csak testének tarkaságával büszkélkedett, a róka mosolyogva szólt: "Mennyivel szebb vagyok nálad én, akinek nem a teste, hanem az esze tarka."

A mese bizonyítja, hogy a testi szépségnél több az észbéli kiválóság.

13. A halászok
A halászok húzták a hálót; mivel az nehéz volt, már elore örültek és táncoltak, mert azt hitték, hogy sok a zsákmány. Mikor azonban a partra húzták, csak kevés halat találtak, ellenben telis-tele volt a háló kövekkel és homokkal. Erre mértéktelenül megharagudtak; nem is annyira magáért a dologért nehezteltek, hanem mivel az ellenkezojére számítottak. De egy öreg így szólt közöttük: "Hagyjuk abba, barátaim; úgy látszik, az öröm testvére a bánat, és ha annyira örültünk már elore, most nyilván szomorkodnunk is kell."

Így hát fogadjuk el, hogy milyen változékony az élet, s nem kell nekünk sem büszkélkednünk; gondoljuk meg, hogy a túlságosan szép idobol viharnak kell támadnia.

14. A róka és a majom
A róka és a majom együtt vándoroltak, és közben az elokeloségrol vitatkoztak. Mindketten sokat beszéltek már, mikor elértek egy temetohöz. A majom odatekintett, és felsóhajtott. Mikor a róka ennek okát kérdezte, a majom a síremlékekre mutatott, és így szólt: "Hát hogyne jajgatnék, mikor oseim szabadon bocsátottjainak és rabszolgáinak síroszlopait látom?" A róka így felelt erre: "Hazudj csak, amennyit akarsz, hiszen ezek közül úgysem kél fel senki, hogy megcáfoljon téged."

Így az emberek között is a hazudozók akkor kérkednek leginkább, amikor nincs, aki megcáfolja oket.

15. A róka és az egér
A róka a felfuttatott szolon érett fürtöket látott, és szerette volna megenni, de nem sikerült elérnie. Az egér ezt látva mosolygott rajta, és így szólt: "Semmit sem ehetsz." A róka nem akart szégyenben maradni az egér elott, és ezért így szólt: "Mert még éretlenek."

A mese a hitvány és jó szóra nem hallgató embereket szégyeníti meg.

16. A macska és a kakas
A macska megfogta a kakast, és fel akarta falni, de alaposan meg akarta indokolni. Belekezdett hát a vádaskodásba, s kijelentette, hogy zavarja az embereket, mikor éjszaka kukorékol, és nem hagyja aludni oket. Mikor a kakas arra hivatkozott, hogy saját hasznukra teszi ezt, mert szokott munkájukra kelti fel oket, másodszorra ezt vetette ellene: "De erkölcstelen természetu is vagy!" A kakas azzal védekezett, hogy ezt is gazdái hasznára teszi, mert a tyúkok így tojnak számukra sok tojást. A macska kifogyva az érvekbol, így szólt: "Ha bovében vagy is az ellenérveknek, azt hiszed, azért én nem eszlek meg?"

A mese bizonyítja, hogy a bunre elszánt hitvány természet, ha tetszetos ürüggyel nem teheti, akkor leplezetlenül is elköveti tettét.

17. A csonka farkú róka
Egy rókának a csapda levágta a farkát, és ezután szégyenében elviselhetetlennek érezte az életet. Támadt azonban egy mentoötlete: hátha a többi rókát is be lehetne ugratni ugyanebbe, hogy így a közös bajjal saját csonkaságát elleplezhesse. Össze is csodítette mindet, és buzdította oket, hogy vágják le ok is a farkukat; eloadta, hogy az nemcsak rosszul áll nekik, hanem túlságos súlyt is akaszt rájuk. Egyikük azonban mosolyogva felelt neki: "Barátom, ha veled nem esik meg, nem ajánlanád nekünk sem."

Ez a mese azokra alkalmazható, akik a többieknek nem jóindulatból, hanem saját érdekük szerint adnak tanácsot.

18. A halász és a kis hal
A halász kivetette hálóját, de csak egy ajókát fogott. A halacska könyörgött neki, hogy egyelore engedje el, mert még kicsi, késobb pedig, amikor már megnott, fogja ki újra, nagyobb haszna lesz belole. "Bolond lennék - felelte a halász -, ha a kezemben lévo hasznot elereszteném, és a bizonytalan reményt hajszolnám."

A mese bizonyítja, hogy inkább a meglévo hasznot kell választani, ha kicsi is, mint a reménybelit, még ha az nagy is.

19. A róka és a tüskebokor
A róka felmászott a sövényre, de majdnem lecsúszott, és belekapaszkodott a tüskebokorba. Tüske ment a talpába; a róka szörnyen szenvedett, és szidta a bokrot, hogy mikor o segítségért fordult hozzá, az még nagyobb bajt okozott neki. A tüskebokor azonban nevetve válaszolt: "Bolond vagy, barátom, ha belém akartál kapaszkodni, hiszen magam szoktam mindenkibe beleakaszkodni."

Így az emberek között is ostobák azok, akik olyanokhoz fordulnak segítségért, akiknek már természete a gonoszkodás.

20. A róka és a krokodil
A róka és a krokodil az elokelo származáson vitatkoztak. Miután a krokodil mindenfélét elsorolt elodei elokeloségérol, és végül azt is hozzátette, hogy gyakorlótér-vezetoi tisztséget viselt osöktol származik, a róka mosolyogva jegyezte meg: "Ha nem mondanád is, látszik a borödön, hogy sok gyakorlaton mentél keresztül."

Ugyanígy a hazudozó embereket is a tények cáfolják meg.

21. A halászok
A halászok kihajóztak, de sokáig rosszul ment nekik: semmit sem fogtak, csak ültek a hajóban és szomorkodtak. Váratlanul egy üldözött tonhal vergodésében véletlenül beugrott a csónakba. Ok megfogták, a városba vitték, és eladták.

Ugyanígy sokszor, amit a mesterség nem ad meg, azt a szerencse megadja.

22. A róka és a favágó
A róka menekült a vadászok elol. Amint megpillantott egy favágót, könyörgött neki, hogy rejtse el ot. Az biztatta, hogy menjen csak be az o kunyhójába, és ott bújjon el. Nemsokára odaértek a vadászok, és megtudakolták a favágótól, hogy nem látta-e erre jönni a rókát. Az hangosan bizonykodott, hogy nem látta, de ugyanakkor kezével intve jelezte, hova rejtozött el. Mikor a róka látta, hogy eltávoznak, elobújt, és szó nélkül elosont. A favágó szidni kezdte, hogy o mentette meg, és errol egy szót sem ejt, a róka azonban így szólt vissza: "Megköszöntem volna neked, ha kezed mozdulata is szavaidhoz hasonló lett volna."

23. A kakasok és a fogoly
Egy ember kakasokat tartott a házában. Mikor talált egy eladó szelídített foglyot, azt is megvette és hazavitte, hogy együtt nevelje amazokkal. Azok azonban csipkedni kezdték, és üldözték, úgyhogy a fogoly elbúsult, és azt hitte, azért nézik le, mert más fajtából való. Kevéssel késobb azonban, ahogy látta, hogy a kakasok egymás ellen is viaskodnak, és nem hagyják abba, míg nem véreznek, így szólt magában: "Én már nem is neheztelek ezekre, amiért megvertek, mert látom, hogy még egymást sem kímélik."

A mese bizonyítja, hogy az eszes emberek könnyebben elviselik mások gogjét, mikor látják, hogy azok az öveiket sem kímélik.

24. A megdagadt hasú róka
Az éhes róka, amikor egy faodúban meglátta a pásztoroktól otthagyott kenyeret és húst, bemászott és megette. A hasa azonban megdagadt, és mivel így nem tudott kimászni, sóhajtozott és siránkozott. Egy másik arra járó róka, amint meghallotta jajveszékelését, odament hozzá, és megkérdezte, mi a baja. Mikor megtudta, mi történt, így szólt: "Maradj csak itt, amíg újra olyan leszel, mint amikor bementél, és akkor könnyen kijöhetsz."

A mese azt bizonyítja, hogy a nehéz kérdéseket az ido oldja meg.

25. A jégmadár
A jégmadár magányt kedvelo állat, amely mindig a tengeren jár. Róla beszélik, hogy az emberek üldözése elol menekülve, a tengerparti szirteken szokott fészkelni. Mikor költeni akart, egy hegyfokra ment, felfedezett egy parti sziklát, s ott költötte ki fiókáit. Egyszer azonban, amikor zsákmány után járt, az történt, hogy a heves széltol hullámzó tenger kicsapott egészen a fészekig, elöntötte azt, és elpusztította a fiókákat. A jégmadár, mikor megjött, és észrevette, mi történt, így szólt: "Én szerencsétlen! a földet kerülve ide menekültem, s ez a szikla még sokkal hutlenebb volt hozzám."

Ugyanígy némely emberek, miközben az ellenségtol orizkednek, észre sem veszik, hogy az ellenségnél veszélyesebb barátok közé kerülnek.

26. A halász
A halász egy folyóban halászott. Mikor kifeszítette a hálóját, és körülkerítette a folyót, kötélre kötött kodarabbal verni kezdte a vizet, hogy a menekülo halak vigyázatlanul a hálóba fussanak. A vidék egyik lakója, mikor látta, mit csinál, megszidta, hogy felzavarja a folyót, és nem hagyja őket tiszta vizet inni. A halász így válaszolt: "Ha nem zavarom fel így a folyót, nekem kell éhen halnom."

Ugyanígy a városokban a demagógok is akkor nyernek a legtöbbet, amikor hazájukat viszálykodásba döntik.

27. A róka az álarchoz
A róka beosont egy szobrász műhelyébe. Mindent átkutatott, és amikor egy tragikus álarcra bukkant, felemelte, és így szólt hozzá: "Milyen fej, és nincs benne agyvelo!"

A mese jól illik a kiváló megjelenésu, de tehetségtelen emberre.

28. A csaló
Egy szegény ember betegeskedett, és már nagyon rosszul volt. Fogadalmat tett tehát, hogy az isteneknek hekatombát fog áldozni, ha meggyógyítják. Azok próbára akarták tenni ot, és ezért azonnal meggyógyították, o meg felgyógyulása után - mivel valódi ökrei nem voltak - faggyúból gyúrt száz darabot, azokat égette el egy oltáron, s így szólt: "Fogadjátok el a beváltott fogadalmat, istenek." Az istenek meg akarták büntetni ot; álmot küldtek rá, és buzdították, hogy menjen ki a tengerpartra, ott ezer attikai drachmát fog találni. Az ember boldogan rohant ki a tengerpartra. Ott azonban kalózok kezébe esett, akik elhurcolták, és ezer drachmáért eladták.

A mese jól illik a hazug emberre.

29. A szénégető és a kallós
A szénégető egy házban dolgozott. Amint megpillantotta az arra járó kallóst, kérte őt, legyen a lakótársa, bizonygatta, hogy jobb barátok lennének, és kellemesebben élnének, ha egy ház lenne az otthonuk. A kallós azonban mosolyogva így felelt: "Részemről ez teljesen lehetetlen, mert amit én fehérítek, te bekormozod."

A mese bizonyítja, hogy akik különböznek, nem léphetnek közösségre.

30. A hajótörött
Egy gazdag athéni másokkal együtt hajón utazott. Nagy vihar kerekedett, és a hajó felfordult. A többiek mind úszva igyekeztek menekülni, de az athéni egyre csak Athénát szólongatta, és fut-fát ígért neki, ha megmenti. Az egyik hajótörött-társa, aki ott úszott mellette, rászólt: "Ne csak Athénát hívogasd, a kezedet is mozgasd."

Tehát az istenek segítségül hívása mellett nekünk magunknak is gondolkodnunk és cselekednünk kell a saját érdekünkben.

31. Az őszülő ember és barátnői
Egy őszülő férfinak két barátnője volt, egy fiatal és egy idősebb. Az idősebb szégyellte, hogy egy fiatalabb férfival van viszonya, és ezért, amikor csak nála volt, kiszedegette a férfi fekete hajszálait. A fiatalabb meg azt restellte, hogy öreg a kedvese, és az ősz hajszálait tépdeste ki. Így történt, hogy kétfelől kopasztva végül is teljesen megkopaszodott.

Ugyanígy az össze nem illő dolgok mindig ártalmasak.

32. A gyilkos
Egy ember megölt valakit, és annak a rokonai üldözték. Elért a Nílus folyóig, és ott egy farkassal találkozott szembe. Megijedt tőle, felmászott egy folyó melletti fára, és azon rejtőzött el. Ekkor meglátott egy fölötte tekergőző kígyót, és a folyóba vetette magát. Ott azonban egy krokodil elkapta, és felfalta.

A mese bizonyítja, hogy bűnös ember számára sem a föld, sem a levegő, sem a víz nem biztos elem.

33. A dicsekvő öttusázó
Egy öttusázót polgártársai folyton csúfoltak férfiatlansága miatt. Egyszer elutazott, és egy idő múlva hazatérve dicsekedve mesélte, hogy sok sikert aratott más városokban is, Rhodoszban pedig akkorát ugrott, hogy azt még az olümpiai gyoztesek közül sem érte utol senki. Hozzátette, hogy errol tanúskodhatnak majd az ottani jelenlévok, ha valaha erre utaznak. Egy jelenlévo azonban mosolyogva szólt rá: "Barátom, ha ez igaz, nincs szükséged tanúkra; itt van Rhodosz, itt ugorj."

A mese bizonyítja, hogy olyan dolgokban, amelyeknél kéznél van a tettleges bizonyítás, minden beszéd felesleges.

34. A lehetetlent ígéro ember
Egy szegény ember betegeskedett, és már nagyon rosszul volt. Miután az orvosok feladták a reményt, az istenekhez fohászkodott, hekatombát és fogadalmi ajándékokat ígérve nekik, ha talpra áll. Felesége megkérdezte tole: "Honnan fogod ezeket megadni?" - mire o így felelt: "Talán bizony azt hiszed, meg fogok gyógyulni, hogy az istenek ezt behajtsák rajtam?"

A mese bizonyítja, hogy az emberek könnyen ígérnek olyasmit, amit valójában nem szándékoznak beváltani.

35. Az ember és a szatürosz
Azt mesélik, hogy egy ember egyszer barátságot kötött egy szatürosszal. Mikor beállt a tél, és nagy hideg lett, az ember szájához tartotta a kezét, és rálehelt. Mikor a szatürosz megkérdezte, miért teszi ezt, megmondta, hogy a hideg miatt melengeti a kezeit. Késobb asztalhoz ültek, és mivel az étel nagyon forró volt, az ember megfogta, a szájához vitte és megfújta. Mikor a szatürosz megint faggatni kezdte, hogy miért teszi ezt, közölte, hogy huti az ételt, mert nagyon meleg. A szatürosz ekkor így szólt hozzá: "Felmondom neked a barátságot, ember, ha te egy szájból meleget és hideget is fújsz."

Tehát nekünk is kerülnünk kell az olyan barátságot, amely kétséges természetu.

36. A rossz szándékú ember
Egy gonosz ember megállapodott egy másikkal, hogy hazugságot bizonyít rá a delphoi jóshelyre. Amint a jóslás megkezdodött, egy verebet fogott a kezébe, és eltakarta a köpenyével, így ment be a szentélybe, megállt, és megkérdezte, hogy élo-e, amit a kezében tart, vagy élettelen. Az volt a terve, hogy ha élettelent mond a jóslat, élve mutatja fel a verebet, ha meg élot, megfojtja, és úgy húzza elo. Az isten azonban átlátta gonosz tervét, és azt felelte: "Hagyd abba, ember: hiszen rajtad áll, hogy amit fogsz, élo legyen vagy élettelen."

A mese bizonyítja, hogy az istenséget nem lehet becsapni.

37. A vak ember
Egy vak embernek az volt a szokása, hogy minden állatról, amit a kezébe adtak, és megtapogatott, megmondta, miféle. Mikor egyszer hiúzkölyköt adtak oda neki, megtapogatta, és kételkedve mondta: "Farkas, róka vagy más efféle állat kölyke ez. De abban biztos vagyok, hogy nem ajánlatos erre az állatra a juhok orzését rábízni."

Ugyanígy a gonoszok természete sokszor már testalkatukról is felismerheto.

38. A szántóvető és a farkas
A szántóvető levette az igát, s itatásra hajtotta ökreit. A farkas, mikor éhesen és táplálékot keresve rábukkant az ekére, először az ökrök hámját nyalogatta körül, s észre sem vette, hogy bedugta a nyakát; mivel nem tudta kihúzni, elvonszolta az ekét a szántóföldre. A szántóvető odajött, meglátta őt, így szólt: "Ó, te gonosz, bárcsak a rablást és gonoszságot elhagynád, s áttérnél a földművelésre."

Ugyanígy a hitvány emberek, még ha derekasságot mutatnak is, nem találnak hitelre.

39/A. A fecske és a madarak
Mikor a fagyöngy teremni kezdett, a fecske megérezte a szárnyasokra leselkedo veszedelmet. Összehívta az összes madarat, és azt tanácsolta nekik, hogy feltétlenül vágják ki a fagyöngyöket hordozó tölgyfákat, ha pedig ez meghaladja az erejüket, meneküljenek az emberekhez, és könyörögjenek hozzájuk, hogy a fagyöngy erejének felhasználásával ne fogdossák össze oket. A többiek azonban kinevették ot mint fecsegot, o pedig az emberekhez menekült. Azok megegyeztek vele, és lakótársukul fogadták, így történt, hogy a többi madarakat összefogdossák és megeszik az emberek, csak a fecske az, amely menekültként nyugodtan fészkelhet a házaikban is.

A mese bizonyítja, hogy akik elore látják a jövot, azok általában kikerülik a veszedelmeket is.

39/B. A fecske és a madarak
A fecske összehívta a madarak gyulését, és azt javasolta, hogy legjobb lesz, ha nem ellenségeskednek az emberekkel, hanem barátságot kötnek velük, és jóindulatot tanúsítanak irántuk. Egy másik madár azonban ellentmondott neki: "Ha még több lenmagot eszünk, és nem hagyunk egyet sem, akkor nem lesz mibol hálókat fonni ellenünk." Kiderült, hogy a fecske véleménye a leghelyesebb; o a városokban telepedett le, és ott élt, a házakban az emberek szomszédságában költött, és semmi bántódása nem esett. A többi madár kitartott amellett, hogy megeszik a magot, mint minden baj okát: így azonban meghíztak, és még inkább fogdosták és ették oket. Rossz véleményük mellett azonban kitartottak, s elhatározták, hogy nem maradnak tovább az emberek közelében, hanem a levegoben fognak repdesni.

Ugyanígy azok az emberek, akik lélekjelenlétük tanácsára hallgatnak, megmenekülnek a veszedelemtol.

40. A csillagjós
Egy csillagjósnak szokása volt, hogy minden este kiment, és vizsgálta a csillagok állását. Egyszer a külvárosban járt, teljes figyelmével az ég felé fordult, s észre sem vette, és már bele is esett egy kútba. Ahogy ott jajgatott és kiabált, egy járókelo meghallotta jajgatását, odament hozzá, és mikor megtudta, mi történt, így szólt: "Barátom, te az égi dolgokat próbálod vizsgálni, és nem látod, mi van a földön?"

41. A róka és a kutya
A róka beosont a szoptatós juhok nyája közé, felragadott egy bárányt, s úgy csinált, mintha megcsókolná. Egy kutya megkérdezte: "Mit csinálsz?" "Dédelgetem, és játszom vele" - felelte a róka. A kutya azonban így szólt: "Most pedig, ha el nem ereszted a bárányt, kutya módon fogok bánni veled."

A könnyelmu és ostobán tolvajkodó emberre illik ez a mese.

42. A földműves és gyermekei
Egy földműves halálán volt. Mivel jó földművest akart nevelni gyermekeibol is, magához hívta oket, és így szólt hozzájuk: "Gyermekeim, a szolomben kincs van elrejtve." A gyermekek apjuk halála után ásót-kapát fogva minden földjét felásták. Kincset ugyan nem találtak, de a szolo sokszoros termést adott nekik.

A mese bizonyítja, hogy a munka kincs az emberek számára.

43. A békák
Két béka, mikor a tó kiszáradt, szertejárt, s azt kutatták, hogy hol telepedhetnének le. Amint egy kúthoz értek, az egyik azt ajánlotta, hogy aggodalom nélkül ugorjának be. A másik azonban így szólt: "Ha ez a víz is kiszárad, hogy tudunk majd kijönni?"

A mese azt tanítja, hogy ne intézzük hebehurgyán dolgainkat.

44. A királyt kéro békák
A békák bánkódtak szervezetlenségük miatt, mert nem volt uralkodójuk. Követeket küldtek hát Zeuszhoz, s kérték, hogy adjon nekik királyt. Zeusz látta együgyuségüket, s egy fadarabot dobott a tóba. A békák eloször megrémültek a csobbanástól, és a tó mélyébe merültek. Késobb azonban, mivel a fadarab mozdulatlan volt, felmerészkedtek, és végül már annyira lenézték, hogy felmásztak, és rátelepedtek. Mivel méltatlannak tartották, hogy ilyen királyuk legyen, másodszor is Zeuszhoz fordultak, és kérték, hogy cserélje ki a királyukat, mert nagyon lusta. Zeusz ekkor megharagudott, s vízikígyót küldött rájuk, amely megfogta és felfalta oket.

A mese bizonyítja, hogy jobbak a lusta uralkodók, mint a haragos természetuek.

45. Az ökrök és a tengely
Az ökrök húzták a szekeret. Mikor a tengely nyikorgott, hátrafordultak, és így szóltak: "Barátom, mi húzzuk a terhet, és te nyögsz?"

Ugyanígy az emberek közt is vannak, akik fáradozást színlelnek, mialatt mások dolgoznak.

46. Az északi szél és a Nap
Az északi szél és a Nap azon versengtek, melyikük a hatalmasabb. Megegyeztek abban, hogy az lesz a gyoztes, amelyiküknek sikerül egy vándort levetkoztetni. Az északi szél erosen fújni kezdett, és amikor az ember összehúzta a ruháját, még jobban nekiesett. Az azonban a hidegtol kínozva még szorosabban magára csavarta a ruháját, míg végül a szél belefáradt, és átadta helyét a Napnak. Eloször csak enyhén melegített, majd mikor az ember már levetette a felso ruháját, erosebben sütött, míg végül az ember nem bírta tovább a hoséget, levetkozött, s a közeli folyóhoz ment fürödni.

A mese bizonyítja, hogy a rábeszélés sokszor hathatósabb az eroszakoskodásnál.

47. A belso részeket kihányó gyermek
A mezon ökröt áldoztak, és meghívták a szomszédokat. Volt ezek közt egy szegény asszony is, akivel eljött a fia is. A lakoma folyamán a fiú lassanként teleette-itta magát belsoségekkel és borral. Aztán megfájdult a gyomra, és kínjában így szólt: "Jaj, anyám, kihányom a belso részeimet!" De anyja így felelt: "Nem a magadét, gyermekem, hanem amit befaltál."

Ez a mese az adósságcsinálóra illik, aki szívesen fogadja el a más pénzét, de amikor vissza kell fizetnie, úgy méltatlankodik, mintha a sajátját adná.

48. Az éjjeli madár
Egy madár éjszaka az ablakban kapaszkodott, s énekelt. A denevér odajött, és megkérdezte az okát, miért van nyugton nappal, és énekel éjszaka. A madár azt felelte, hogy nem ok nélkül teszi ezt, mert egyszer nappal éneklés közben elfogták, és azóta megokosodott. "De nem most kellene magadra vigyáznod - mondotta a denevér -, amikor semmi haszna nincs, hanem még mielott elfogtak volna."

A mese bizonyítja, hogy ha már megesett a baj, haszontalan az utólagos megfontolás.

49. A pásztor
Miközben a pásztor a csordát legeltette, elveszett egy borjú. Utánament, de nem találta. Ekkor Zeuszhoz könyörgött, s megfogadta, hogy ha megtalálja a tolvajt, kecskegidát fog áldozni. Amint egy tölgyesbe ért, megpillantott egy oroszlánt, amely éppen a borjút falta fel. Rémülten emelte égnek a kezét, és így szólt: "Uram, Zeusz, az elobb kecskegida-áldozatot ígértem neked, ha megtalálom a tolvajt, de most már bikát fogok áldozni, ha a rabló karmaitól megmenekülök."

Ez a mese az olyan szerencsétlen emberekre vonatkozik, akik szeretnének valamit elérni, de ha elérik, igyekeznek menekülni tole.

50. A menyét és Aphrodité
A menyét beleszeretett egy szép ifjúba, és könyörgött Aphroditéhoz, hogy változtassa ot nové. Az istenno megkönyörült szenvedésén, és csinos leánnyá változtatta, így aztán az ifjú, mikor meglátta ot, megszerette, és hazavitte feleségül. Éppen hálószobájukban ültek, mikor Aphrodité ki akarta próbálni, hogy alakja megváltozásával a természetét is megváltoztatta-e a menyét, és egy egeret engedett be közéjük. Az erre megfeledkezett az új körülményekrol, felugrott az ágyból, és az egér után rohant, hogy megegye. Az istenno pedig megharagudott rá, s ismét visszaváltoztatta ot régi alakjába.

Ugyanígy a hitvány emberek, még ha alakjukat meg is változtatják, természetükön nem tudnak változtatni.

51. A földmuves és a kígyó
A kígyó odacsúszott a földmuves gyermekéhez, és agyonmarta. Az apa fájdalmában fejszét ragadott, odaállott a kígyólyukhoz, és leste, hogyha kijön, azonnal agyonüsse. Mikor a kígyó elobújt, odavágott a fejszével, de elhibázta, csak a mellette levo sziklát vágta meg. Késobb óvatosságból hívta a kígyót, hogy kibéküljön véle. De az így felelt: "Sem én nem lehetek jóindulatú veled szemben, ha látom a meghasított követ, sem te velem szemben, ha fiad sírjára nézel."

A mese bizonyítja, hogy a nagy ellenségeskedéseket nem könnyu megváltoztatni.

52. A földmuves és kutyái
Egy földmuvest a tél beszorított a majorjába. Mivel nem tudott kimenni, és élelmet szerezni magának, eloször a juhokat ette meg. Aztán, ahogy a tél még tovább is tartott, a kecskéket fogyasztotta el. Harmadszorra pedig, mivel semmiféle enyhülés sem következett be, a szántó ökrökre kerített sort. Mikor a kutyák látták, mi történik, így szóltak egymáshoz: "Menekülnünk kell innen, mert ha a gazda nem kegyelmezett az ökröknek, munkatársainak, hogy fog nekünk irgalmazni?"

A mese bizonyítja, hogy legjobban azoktól kell orizkedni, akik még a hozzájuk tartozókkal szemben sem tartózkodnak a gazságtól.

53. A földmuves gyermekei
Egy földmuves gyermekei veszekedtek egymással. Apjuk, mikor már sokat beszélt a lelkükre, de szép szóval nem tudta oket rávenni, hogy megegyezzenek, belátta, hogy tettel kell ezt elérnie. Így hát felszólította oket, hogy hozzanak egy köteg vesszot. Mikor azok megtették, amit parancsolt, eloször együtt adta oda nekik az egész vesszonyalábot, és megparancsolta, hogy törjék el. A fiúk erolködtek, de nem sikerült nekik; másodszorra viszont kioldotta a köteget, s egyenként adta oda nekik a vesszot. Mikor így már könnyen eltörték, így szólt: "Ti is, gyermekeim, ha egyetértetek, legyozhetetlenek lesztek ellenségeitek számára; de ha viszálykodtok, könnyen elbánnak veletek."

A mese bizonyítja, hogy amennyivel erosebb az egyetértés, annyival könnyebben legyozheto a viszálykodás.

54. A csigák
Egy földmuves fia csigákat pirított. Mikor hallotta, ahogy pattogtak, így szólt hozzájuk: "Nyomorult állatok, ti, amikor a házatok ég, énekeltek?"

A mese bizonyítja, hogy minden alkalomhoz nem illo cselekedet szégyenletes.

55. Az asszony és a szolgálók
Egy munkaszereto özvegyasszony a kakasszóra még éjszaka fel szokta költeni szolgálólányait munkára. Az örökös munkától agyongyötört lányok úgy gondolták, hogy meg kell fojtaniuk a ház kakasát; azt hitték ugyanis, hogy az a bajok oka, mert éjszaka felébreszti úrnojüket. Mikor azonban ezt megtették, még nagyobb bajbajutottak. Az úrno ugyanis, hogy nem tudta, mikor van a kakasok órája, még korábban keltette fel oket.

Ugyanígy sok ember számára saját terve lesz bajának oka.

56. A varázslóno
Egy varázslóno ráolvasásokat és istencsapások elhárítását ígérte; sokáig eredményesen is folytatta mesterségét, és nem kis vagyont szedett össze. Emiatt egyesek szentségtörés vádját emelték ellene, törvény elé vitték, és ott halálra is ítélték. Egy ember látta, amint elvezették a törvényszékrol, s így szólt hozzá: "Hát te, aki az istenek haragjának elhárítását ígérgeted, hogy nem tudtad még az embereket sem meggyozni?"

A mese a csalók és a nagyhangú ígérgetok ellen irányul, mivel ezek a kis dolgokban sülnek fel.

57. Az öregasszony és az orvos
Egy öregasszony szembetegsége miatt orvost hívott, megfelelo fizetségért. El is jött, de mialatt kenoccsel kezelte, és az asszonynak be kellett csuknia a szemét, egyenként minden berendezési tárgyát ellopta. Mikor aztán már mindent elhordott, és az asszony is meggyógyult, kérte a megállapodás szerinti díjat. Az asszony azonban semmit sem akart adni; erre a bírák elé vitte. Az asszony azonban elmondta, hogy o a díjat arra az esetre ígérte, ha a szemét meggyógyítja; most azonban még rosszabbul van a gyógykezeléstol, mint azelott. "Annak idején ugyanis - mondotta - láttam házam minden felszerelését; most azonban semmit sem láthatok."

Ugyanígy a hitvány emberek nem veszik észre, hogy kapzsiságukkal önmaguk ellen szolgáltatnak bizonyítékot.

58. Az asszony és a tyúk
Egy özvegyasszonynak volt egy tyúkja, amely mindennap tojt egy tojást. Az asszony azt hitte, hogy ha több élelmet vet neki, naponta kétszer is fog tojni, így is tett, de ennek az lett a következménye, hogy a tyúk elhízott, és még egy tojást sem tojt.

A mese bizonyítja, hogy sok ember, aki kapzsiságból többre vágyik, a meglevot is elveszíti.

59. A menyét
A menyét besurrant a kovácsmuhelybe, és körülnyalogatta az ott hevero reszelot. Természetesen kidörzsölodött a nyelve, és erosen vérzett. O azonban örvendezett, mert azt gondolta, hogy a vasból nyalt le valamennyit - addig, amíg csak a nyelvét egészen le nem koptatta.

A mese azokra vonatkozik, akik viszálykodó hajlamukkal saját maguknak ártanak.

60. Az öregember és a Halál
Egyszer egy öregember fát vágott, és azt vállán cipelte a hosszú úton. Az úttól végül úgy elfáradt, hogy letette a terhét, és azt kívánta: bár jönne a Halál. A Halál meg is jelent, és megkérdezte, hogy miért hívta ot? "Hogy felemeld a terhemet" - felelte az öreg.

A mese azt bizonyítja, hogy minden ember ragaszkodik az élethez, még ha nagyon szerencsétlen is.

61. A földmuves és a Sors
Egy földmuves, miközben földjét ásta, aranyat talált, és ezért naponta megkoszorúzta a Földistenno szobrát, amiért ilyen jótéteményben részesült tole. Megjelent azonban elotte a Sors, és így szólt hozzá; "Ember, miért a Földnek tulajdonítod ajándékomat? Hiszen ezt azért adtam neked, hogy gazdaggá tegyelek! Bezzeg, ha a helyzet megváltozik, és vagyonod más kezére jut, akkor a Sorsot fogod szidni."

A mese bizonyítja, hogy fel kell ismerni a jótevot, és azzal szemben kell hálásnak lenni.

62. A földmuves és a kígyó
Egy földmuves tél idején hidegtol megdermedt kígyót talált; megszánta, és keblére helyezte. Ám a kígyóba, ahogy felmelegedett, azonnal visszatért igazi természete; agyonmarta jótevojét. Az pedig haldokolva így szólt: "Megérdemlem a sorsom, amiért a gonoszon megkönyörültem."

A mese bizonyítja, hogy a hitványak nem változnak meg, még akkor sem, ha nagy jótéteményben részesülnek.

63. Démadész, a szónok
Démadész, a szónok, egyszer beszédet tartott Athénban, de hallgatói nem valami nagyon figyeltek rá; ezért kérte oket, engedjék meg, hogy egy aiszóposzi mesét mondjon el nekik. Ahogy azok beleegyeztek, így kezdett beszélni: "Démétér, a fecske és az angolna együtt vándoroltak. Amikor elértek egy folyóhoz, a fecske átrepült, az angolna pedig átúszott." Ekkor elhallgatott. Mikor pedig hallgatói megkérdezték: "Hát Démétérrel mi történt?" - azt felelte: "Haragszik rátok, mert ti a város ügyeit elhanyagoljátok, s az aiszóposzi mesék hallgatásával töltitek az idot."

Ugyanígy esztelenek azok az emberek is, akik a szükséges tennivalókat elhanyagolják, és inkább a kellemes dolgokkal foglalkoznak.

64. A kutya harapta ember
Egy embert kutya harapott meg, s o körbejárt, és keresett valakit, aki meggyógyítaná. Valaki azt ajánlotta, hogy le kell a vért egy darab kenyérrel törölni, és odadobni a harapós kutyának. A sebesült azonban mosolyogva felelte: "Ha ezt teszem, akkor aztán biztos, hogy a város összes kutyája meg fog harapni."

Ugyanilyen az emberek hitványsága is: ha kedveskednek neki, csak még merészebbé válik a gazságok elkövetésére.

65/A. A vándorló Diogenész
Diogenész, a cinikus filozófus, amint vándorlása közben egy megdagadt folyóhoz ért, megállt mellette, s nem tudta, hogyan kelhetne át rajta. Az egyik révész meglátta ot tanácstalanságában, odament hozzá, és átvitte. A filozófus csak állt, dicsérte az ember derékségét, és szidta saját szegénységét, amely miatt nem tudja viszonozni a jótéteményt. Még ezen töprengett, mikor a révész meglátott egy másik vándort, aki szintén nem tudott átkelni, odasietett, és azt is átvitte. Ekkor Diogenész odament hozzá, és így szólt: "Most már nem vagyok hálás azért, amit tettél, mert látom, hogy nem megfontolásból, hanem betegségbol teszed ezt."

A mese bizonyítja, hogy azok, akik az érdemesek mellett az érdemteleneket is segítik, nem a jótéteményt, inkább az esztelenség hírét nyerik el.

65/B. Diogenész és a kopasz
Diogenész, a cinikus filozófus, mikor egy kopasz ember szidalmazta ot, így válaszolt: "Én nem szidlak téged, távol legyen tolem. Ellenkezoleg, dicsérem - a hajadat, amiért elhagyta gonosz fejedet."

66. A vándorok és a medve
Két barát együtt vándorolt; egyszerre egy medve bukkant fel elottük; erre az egyik futásnak eredt, felmászott egy fára, és ott elbújt. A másik viszont, akit a medve már majdnem elkapott, elnyúlt a földön, és holtnak tettette magát. Mikor a medve odadugta az orrát, és körülszaglászta, visszatartotta a lélegzetét. Azt mondják ugyanis, hogy ez az állat nem nyúl a halotthoz. Mikor aztán a medve eltávozott, a másik lemászott a fáról, és megkérdezte, hogy mit súgott a fölébe a medve. O pedig így felelt: "Azt, hogy ezentúl ne járjak együtt olyan barátokkal, akik nem tartanak ki a veszélyben."

A mese bizonyítja, hogy a szerencsétlenség mutatja meg, kik az igazi barátok.

67. Az ifjak és a mészáros
Két fiatalember ugyanott vásárolt húst. Mikor a mészáros elfordult, az egyik elragadott egy darab húst, és eldugta a másik ölében. A mészáros visszafordult, kereste a húst, és oket gyanúsította; de az, amelyik ellopta, megesküdött, hogy nincs nála, az pedig, akinél volt, hogy nem o lopta el. Erre a mészáros - sejtve gonosz mesterkedésüket - így szólt: "Engem kijátszhattok hamis eskütökkel, de az isteneket nem."

A mese bizonyítja, hogy a hamis eskü szentségtörés marad, még ha ravaszságba burkolják is.

68. A vándorok
Két ember együtt vándorolt. Az egyik egy fejszét talált. "Találtunk valamit" - mondta a másik. "Ne
mondd azt, hogy »találtunk« - ajánlotta az elso -, hanem csak azt, hogy »találtál«." Nemsokára már jöttek is utánuk azok, akik elvesztették a fejszét, s ekkor a fejsze szorongatott birtokosa így szólt útitársához: "Végünk van!" "Mondd csak azt, hogy »végem« - felelte amaz -, hiszen amikor megtaláltad a fejszét, akkor sem tekintetted közösnek."

A mese bizonyítja, hogy akik nem kapnak részt a jóból, azok a szerencsétlenségben nem szilárd barátok.

69. Az ellenségek
Két ellenség ugyanazon a hajón utazott. Hogy minél messzebb legyenek egymástól, az egyik a hajó orrába, a másik a tatjára telepedett, és ott is maradt. Ekkor eros vihar tört ki, és hányta-vetette a hajót. Az, aki a taton tartózkodott, megkérdezte a kormányost, hogy a hajó melyik része fog elobb elmerülni. "Az orra" - felelte az. Mire a másik: "Akkor már nem bánom a halált, ha végignézhetem, hogy ellenségem elottem fullad meg."

Ugyanígy némely emberek mások iránti gyulöletbol szívesen elturik a szenvedést, csak lássák, hogy azok szerencsétlenül járnak.

70. A békák
Két béka élt egymás szomszédságában. Az egyik a mély és az úttól távol eso tóban lakott, a másik az útszéli pocsolyában. A tavi béka biztatta a másikat, költözzék át hozzá, hogy jobb és biztonságosabb életben legyen része. Az azonban nem hajlott a szóra; azt mondogatta, hogy o már elszakíthatatlanul megszokta a helyét - míg csak egy arra haladó szekér agyon nem gázolta.

Ugyanígy a hitvány életmódot folytató emberek elobb elpusztulnak, mintsem jó útra térhetnének.

71. A tölgyfa és a nád
A tölgyfa és a nád azon versengtek, melyikük az erosebb. Ekkor hatalmas szél támadt. A nád ingadozott, hajladozott a szélrohamokban, nehogy gyökerestül kiszakadjon; a tölgy azonban teljes erejével ellenszegült, és tövestül ki is szakadt.

A mese bizonyítja, hogy nem szabad az erosebbekkel viszálykodni.

72. A hitvány ember, aki arany oroszlánt talált
Egy kapzsi és gyáva ember aranyoroszlánt talált, és így szólt önmagához: "Nem tudom, mi lesz velem ebben a helyzetben. Magamon kívül vagyok, és nem tudom, mit tegyek. Pénzvágy és gyáva gondolatok között ingadozom. Milyen sors vagy milyen isten hozta létre ezt az aranyoroszlánt? Lelkem ilyen helyzetben önmagával viaskodik. Kívánja az aranyat, fél az arannyal járó bajtól; vágyam arra ösztönöz, hogy nyúljak hozzá a talált kincshez, természetem, hogy maradjak távol tole. Ó, sors, aki ajándékot adsz, és nem engedsz hozzányúlni! Ó, gyönyört nem nyújtó kincs! Ó, istenek kegyetlenné vált kegye! Mi legyen hát? Milyen fogással éljek? Milyen eszközhöz folyamodjak? Elmegyek, idehozom a szolgákat, az o feladatuk lesz, hogy közös erovel, többedmagukkal megragadják, és én távolról nézem."

A mese illik az olyan gazdag emberre, aki nem mer a pénzhez hozzányúlni, és felhasználni azt.

73. A delfinek és a kis hal
A delfinek és bálnák egymással küzdöttek. A csata már hosszú ideje tombolt, mikor felmerült egy kis hal, és megpróbálta szétválasztani oket. Az egyik delfin azonban nevetve szólt rá: "Inkább elviseljük, hogy harcolva pusztuljunk el egymás által, mint hogy te légy köztünk a döntobíró."

Ugyanígy némely semmirevaló ember viszályok idején látszik valakinek.

74. A méhész
A méhész gazdaságába távollétében betört egy idegen, s ellopta a mézet és a viaszt. Mikor a gazda megjött, és látta az üres kasokat, melléjük állt, és vizsgálgatta oket. A méhek pedig, mikor megjöttek a mezorol, ahogy ott találták ot, fullánkjukkal nekiestek, és szörnyen helybenhagyták. Erre o így szólt hozzájuk: "Nyomorult állatok, ti azt, aki ellopta a viaszotokat, bántatlanul elengedtétek, engem pedig, aki gondoskodom rólatok, összeszurkáltok?"

Ugyanígy némely ember tudatlanságában nem orizkedik ellenségeitol, de barátait mint rosszakarókat eltaszítja magától.

75. A delfin és a majom
Szokásuk azoknak, akik a tengeren utaznak, hogy máltai kutyákat és majmokat visznek magukkal úti szórakozásul, így egy ember tengeri útra indulva, majmot vitt magával. Mikor Szunion mellett jártak (ez Athén hegyfoka), történetesen nagy vihar kerekedett. A hajó felfordult; mindnyájan úszva próbáltak kimenekülni; úszott a majom is. Egy delfin észrevette, és azt hitte, hogy ember: ezért a hátán vitte kifelé. Amint a Peiraieuszhoz, Athén kikötojéhez értek, a delfin azt tudakolta a majomtól, hogy athéni-e. A majom kijelentette hogy az, sot elokelo ottani szüloktol származik. A delfin aztán azt kérdezte, hogy ismeri-e a Peiraieuszt. A majom azt hitte, hogy egy embert emleget, és azt felelte, hogy az illeto meghitt jó barátja neki. A delfin a hazugság miatt megharagudott: lemerítette, és vízbe fojtotta a majmot.

A hazug emberre alkalmazható.

76. A szarvas és az oroszlán
A szomjas szarvas egy forráshoz ment. Amint ivás közben meglátta tükörképét a vízben, dicsérte agancsát, látva milyen nagy és szép, lábait viszont ócsárolta, amiért vékonyak és gyengék. Még ezzel foglalkozott, amikor egy oroszlán jelent meg, és uzobe vette ot. A szarvas futni kezdett, és jóval meg is elozte az oroszlánt. Ameddig puszta volt a síkság, az elöl futó szarvas biztonságban volt, de mikor egy erdos helyre ért, ott az agancsa beleakadt az ágakba; nem tudott tovább futni,
és az oroszlán elkapta. Mikor már haldokolt, így szólt magához a szarvas: "Én szerencsétlen! Az orzött meg, amit árulónak hittem, és amiatt pusztulok el, amiben nagyon bizakodtam."

Ugyanígy barátaink közül gyakran azok mentenek meg a veszedelmekben, akikre gyanakodtunk, s azok árulnak el, akikben megbíztunk.

77. A szarvas
Egy fél szemére megvakult szarvas a tengerpartra ment, és ott legelt; ép szemével a szárazföld felé nézett, figyelte, jönnek-e a vadászok, vak szemével pedig a tenger felé fordult, mert onnan semmi veszélyt nem várt. Csakhogy éppen arra hajóztak néhányan, észrevették és lenyilazták ot. Haldokolva így szólt önmagához: "Én szerencsétlen, a szárazföldtol mint ellenségtol orizkedtem, és sokkal vészesebbé vált számomra a tenger, amelyhez menekültem."

Ugyanígy azok a dolgok, amelyek feltételezésetek szerint veszélyesek, sokszor hasznosakká válnak, azok pedig, amelyeket üdvöseknek gondoltatok, veszélyeseknek bizonyulnak.

78. A szarvas és az oroszlán
Egy szarvas a vadászok elol menekült, s egy barlanghoz jutott, amelyben egy oroszlán lakott, és oda futott be, hogy elrejtozzék. Az oroszlán azonban megragadta, és o elveszetten így szólt: "ó, én szerencsétlen, aki az emberek elol menekültem, s egy vadállatnak szolgáltattam ki magamat."

Ugyanígy vannak emberek, akik a kisebb veszélyek elol menekülnek, s nagyobb bajokba vetik magukat.

79. A szarvas és a szolo
A szarvast vadászok üldözték, s egy szololugas alá rejtozött. Mikor továbbmentek, azt hitte, hogy már nem vehetik észre, és enni kezdte a szolo leveleit. Az egyik vadász azonban visszafordult, észrevette ot, és dárdájával megsebezte. A haldokló szarvas sóhajtva szólt önmagához: "Megérdemlem a sorsom, mert megmentomet, a szolotokét bántottam."

Ez a mese elmondható az olyan emberekrol, akik megbántják jótevoiket, és ezért az isten megbünteti oket.

80. A tengeri utazók
Néhány utas hajóra szállt, és tengeri útra indult. Mialatt a nyílt tengeren voltak, történetesen óriási vihar támadt, és a hajó csaknem elsüllyedt. Az utasok megszaggatták ruháikat, jajveszékelve könyörögtek atyai isteneikhez, s fogadalmi ajándékokat ígértek, ha megmentik oket. Miután elült a vihar, és ismét kiderült az ég, örvendezni kezdtek, táncoltak és ugrándoztak váratlan megmenekülésük miatt. A szilárd lelku kormányos viszont így szólt hozzájuk: "Barátaim, úgy vigadjatok, hogy a vihar esetleg újra kitörhet."

A mese arra tanít, hogy ne büszkélkedjünk túlságosan a jó sorsban, hanem gondoljunk arra, hogy a szerencse változékony.

81. A macska és az egerek
Egy házban sok egér volt. Egy macska megtudta ezt, odament, egyenként elfogta és megette oket. A szüntelenül pusztuló egerek végül a lyukakba rejtoztek. A macska, mivel ettol kezdve nem tudott elkapni egyet sem, kieszelte, hogy csellel fogja kicsalogatni oket. Ezért felmászott egy szegre, lecsüngött róla, s holtnak tettette magát. Az egyik egér azonban, amint a lyukból kibújt, megpillantotta ot, s így szólt: "Hé, te, neked ugyan nem jövök elo akkor sem, ha zsák lesz is beloled."

A mese bizonyítja, hogy az eszes emberek, mikor mások gonoszságát kitapasztalták, már nem engedik magukat azok képmutatásától megtéveszteni.

82. A legyek
Az éléskamrában kiömlött a méz. A legyek rászálltak, enni kezdtek, és édessége miatt nem mentek el róla. De mikor úgy odaragadt a lábuk, hogy fel sem tudtak szállani, fuldokolva mondották: "Mi szerencsétlenek, akik rövid gyönyör miatt pusztulunk el."

Ugyanígy a mohóság sokak számára sok baj okává válik.

83. A róka és a majom
Az oktalan állatok gyulésén a majom táncra perdült, és olyan tetszést aratott, hogy királlyá választották. A róka megirigyelte ezt tole, és amikor felfedezett egy csapdában lévo húsdarabot, odavezette a majmot. Azt mondta neki, hogy kincset talált, de nem magára gondolt, hanem királyi tiszteletajándékul neki szánta, és biztatta, hogy vegye el. Az meg gyanútlanul odament, és a csapda meg is fogta. Ahogy vádolta a rókát, amiért cselt vetett neki, az így válaszolt: "Majom, hát ilyen ésszel akartál uralkodni az oktalan állatok fölött?"

Ugyanígy azok, akik vigyázatlanul fognak bele valamibe, nemcsak bajba jutnak, de még nevetségessé is válnak.

84. A szamár, a kakas és az oroszlán
Egy gazdaságban élt egy szamár és egy kakas. Az éhes oroszlán, amint meglátta a szamarat, be akart törni, hogy felfalja. De ahogy a kakas elkukorékolta magát, a zajra megrettent és megfutamodott - mert azt mesélik, hogy az oroszlánok félnek a kakas hangjától. Erre a szamár nekibuzdult - bár az a kakastól ijedt meg -, és kirohant, hogy üldözobe vegye. Amikor azonban már távolabb értek, az oroszlán visszafordult, és felfalta a szamarat.

Ugyanígy egyes emberek, ha látják ellenségeik megaláztatását, ezen úgy felbátorodnak, hogy mire észbe kapnak, már áldozatul esnek azoknak.

85. A majom és a teve
Az oktalan állatok gyulésében eloállott a majom, és táncot mutatott be. Nagy sikert aratott, és mindenki dicsoítette; erre a teve megirigyelte, és szerette volna ugyanazt elérni. Ezért kiállt o is, és megpróbált táncolni. Csinált is sok ostobaságot, úgyhogy az állatok haragjukban botütésekkel zavarták el ot.

Azokra illik ez a mese, akik irigységbol kiválóbbakkal versenyeznek, és megbuknak.

86. A két ganajtúró bogár
Egy szigetecskén legelt egy bika; ennek ganajából táplálkozott két ganajtúró bogár. A tél beálltakor az egyik ajánlotta a másiknak, hogy repüljön át a szárazföldre, hogy neki egymagának elég élelme legyen, o meg a szárazföldre átkelve húzza át a telet. Hozzátette azt is, hogy ha sok élelmet talál, hozzon majd át neki is. Amaz át is ment a szárazföldre, és ott sok trágyát talált, de hígat: ott maradt hát, és azzal táplálkozott. Mikor elmúlt a tél, ismét visszarepült a szigetre. Mikor a másik látta, milyen kövér és egészséges, kérdore vonta, hogy ígérete ellenére miért nem hozott neki semmit. Az viszont így felelt: "Ne engem szidj, hanem a helyi adottságokat: mert ott jól lehet táplálkozni, de nem lehet semmit elhozni."

Ez a mese illenék azokra, akiknek a barátsága csak a megvendégelésre korlátozódik, de azon túl semmit sem használnak barátaiknak.

Az oktalan állatok gyulésében eloállott a majom, és táncot mutatott be. Nagy sikert aratott, és mindenki dicsoítette; erre a teve megirigyelte, és szerette volna ugyanazt elérni. Ezért kiállt o is, és megpróbált táncolni. Csinált is sok ostobaságot, úgyhogy az állatok haragjukban botütésekkel zavarták el ot.

Azokra illik ez a mese, akik irigységbol kiválóbbakkal versenyeznek, és megbuknak.

86. A két ganajtúró bogár
Egy szigetecskén legelt egy bika; ennek ganajából táplálkozott két ganajtúró bogár. A tél beálltakor az egyik ajánlotta a másiknak, hogy repüljön át a szárazföldre, hogy neki egymagának elég élelme legyen, o meg a szárazföldre átkelve húzza át a telet. Hozzátette azt is, hogy ha sok élelmet talál, hozzon majd át neki is. Amaz át is ment a szárazföldre, és ott sok trágyát talált, de hígat: ott maradt hát, és azzal táplálkozott. Mikor elmúlt a tél, ismét visszarepült a szigetre. Mikor a másik látta, milyen kövér és egészséges, kérdore vonta, hogy ígérete ellenére miért nem hozott neki semmit. Az viszont így felelt: "Ne engem szidj, hanem a helyi adottságokat: mert ott jól lehet táplálkozni, de nem lehet semmit elhozni."

Ez a mese illenék azokra, akiknek a barátsága csak a megvendégelésre korlátozódik, de azon túl semmit sem használnak barátaiknak.

Az oktalan állatok gyulésében eloállott a majom, és táncot mutatott be. Nagy sikert aratott, és mindenki dicsoítette; erre a teve megirigyelte, és szerette volna ugyanazt elérni. Ezért kiállt o is, és megpróbált táncolni. Csinált is sok ostobaságot, úgyhogy az állatok haragjukban botütésekkel zavarták el ot.

Azokra illik ez a mese, akik irigységbol kiválóbbakkal versenyeznek, és megbuknak.

86. A két ganajtúró bogár
Egy szigetecskén legelt egy bika; ennek ganajából táplálkozott két ganajtúró bogár. A tél beálltakor az egyik ajánlotta a másiknak, hogy repüljön át a szárazföldre, hogy neki egymagának elég élelme legyen, o meg a szárazföldre átkelve húzza át a telet. Hozzátette azt is, hogy ha sok élelmet talál, hozzon majd át neki is. Amaz át is ment a szárazföldre, és ott sok trágyát talált, de hígat: ott maradt hát, és azzal táplálkozott. Mikor elmúlt a tél, ismét visszarepült a szigetre. Mikor a másik látta, milyen kövér és egészséges, kérdore vonta, hogy ígérete ellenére miért nem hozott neki semmit. Az viszont így felelt: "Ne engem szidj, hanem a helyi adottságokat: mert ott jól lehet táplálkozni, de nem lehet semmit elhozni."

Ez a mese illenék azokra, akiknek a barátsága csak a megvendégelésre korlátozódik, de azon túl semmit sem használnak barátaiknak.

Az oktalan állatok gyulésében eloállott a majom, és táncot mutatott be. Nagy sikert aratott, és mindenki dicsoítette; erre a teve megirigyelte, és szerette volna ugyanazt elérni. Ezért kiállt o is, és megpróbált táncolni. Csinált is sok ostobaságot, úgyhogy az állatok haragjukban botütésekkel zavarták el ot.

Azokra illik ez a mese, akik irigységbol kiválóbbakkal versenyeznek, és megbuknak.

86. A két ganajtúró bogár
Egy szigetecskén legelt egy bika; ennek ganajából táplálkozott két ganajtúró bogár. A tél beálltakor az egyik ajánlotta a másiknak, hogy repüljön át a szárazföldre, hogy neki egymagának elég élelme legyen, o meg a szárazföldre átkelve húzza át a telet. Hozzátette azt is, hogy ha sok élelmet talál, hozzon majd át neki is. Amaz át is ment a szárazföldre, és ott sok trágyát talált, de hígat: ott maradt hát, és azzal táplálkozott. Mikor elmúlt a tél, ismét visszarepült a szigetre. Mikor a másik látta, milyen kövér és egészséges, kérdore vonta, hogy ígérete ellenére miért nem hozott neki semmit. Az viszont így felelt: "Ne engem szidj, hanem a helyi adottságokat: mert ott jól lehet táplálkozni, de nem lehet semmit elhozni."

Ez a mese illenék azokra, akiknek a barátsága csak a megvendégelésre korlátozódik, de azon túl semmit sem használnak barátaiknak.

Az oktalan állatok gyulésében eloállott a majom, és táncot mutatott be. Nagy sikert aratott, és mindenki dicsoítette; erre a teve megirigyelte, és szerette volna ugyanazt elérni. Ezért kiállt o is, és megpróbált táncolni. Csinált is sok ostobaságot, úgyhogy az állatok haragjukban botütésekkel zavarták el ot.

Azokra illik ez a mese, akik irigységbol kiválóbbakkal versenyeznek, és megbuknak.

86. A két ganajtúró bogár
Egy szigetecskén legelt egy bika; ennek ganajából táplálkozott két ganajtúró bogár. A tél beálltakor az egyik ajánlotta a másiknak, hogy repüljön át a szárazföldre, hogy neki egymagának elég élelme legyen, o meg a szárazföldre átkelve húzza át a telet. Hozzátette azt is, hogy ha sok élelmet talál, hozzon majd át neki is. Amaz át is ment a szárazföldre, és ott sok trágyát talált, de hígat: ott maradt hát, és azzal táplálkozott. Mikor elmúlt a tél, ismét visszarepült a szigetre. Mikor a másik látta, milyen kövér és egészséges, kérdore vonta, hogy ígérete ellenére miért nem hozott neki semmit. Az viszont így felelt: "Ne engem szidj, hanem a helyi adottságokat: mert ott jól lehet táplálkozni, de nem lehet semmit elhozni."

Ez a mese illenék azokra, akiknek a barátsága csak a megvendégelésre korlátozódik, de azon túl semmit sem használnak barátaiknak.
Az oktalan állatok gyulésében eloállott a majom, és táncot mutatott be. Nagy sikert aratott, és mindenki dicsoítette; erre a teve megirigyelte, és szerette volna ugyanazt elérni. Ezért kiállt o is, és megpróbált táncolni. Csinált is sok ostobaságot, úgyhogy az állatok haragjukban botütésekkel zavarták el ot.

Azokra illik ez a mese, akik irigységbol kiválóbbakkal versenyeznek, és megbuknak.

86. A két ganajtúró bogár
Egy szigetecskén legelt egy bika; ennek ganajából táplálkozott két ganajtúró bogár. A tél beálltakor az egyik ajánlotta a másiknak, hogy repüljön át a szárazföldre, hogy neki egymagának elég élelme legyen, o meg a szárazföldre átkelve húzza át a telet. Hozzátette azt is, hogy ha sok élelmet talál, hozzon majd át neki is. Amaz át is ment a szárazföldre, és ott sok trágyát talált, de hígat: ott maradt hát, és azzal táplálkozott. Mikor elmúlt a tél, ismét visszarepült a szigetre. Mikor a másik látta, milyen kövér és egészséges, kérdore vonta, hogy ígérete ellenére miért nem hozott neki semmit. Az viszont így felelt: "Ne engem szidj, hanem a helyi adottságokat: mert ott jól lehet táplálkozni, de nem lehet semmit elhozni."

Ez a mese illenék azokra, akiknek a barátsága csak a megvendégelésre korlátozódik, de azon túl semmit sem használnak barátaiknak.

87. A malac és a juhok
A malac egy juhnyájba tévedt, ott legelt. Egyszer a pásztor megfogta ot: hangosan sivított, és kapálózott. A bárányok szidták hangoskodásáért, és így szóltak rá: "Hát minket nem fognak meg folyton? És mi mégsem jajgatunk." A malac azonban így felelt: "Nem ugyanaz, ha titeket és ha engem fognak meg. Mert titeket a gyapjú vagy a tej miatt fog meg a gazda, engem azonban a húsomért." A mese bizonyítja, hogy méltán jajgatnak azok, akiknek nem a vagyonuk forog kockán, hanem az életük.

88. A rigó
Egy mirtuszligetben éldegélt egy rigó, és a gyümölcsök édessége miatt nem is hagyta el a helyet. A madarász megfigyelte, mennyire ragaszkodik ahhoz a helyhez, és lépvesszovel megfogta. A halál percében így szólt a rigó: "Én szerencsétlen, aki az élelem édessége miatt az életemet vesztem el."

A mértéktelen és a kéjelgo emberre céloz.

89/A. Az aranyat tojó liba
Egy ember szerfölött tisztelte Hermészt: ezért o egy aranytojásokat tojó libát ajándékozott neki. Az azonban nem tudta kivárni, míg apránként meggazdagszik, s mert azt gondolta, hogy belül a liba színaranyból van, levágta. Az történt azonban, hogy nemcsak számításában csalódott, hanem a tojásokat is elvesztette: belül ugyanis csak húst talált.

Ugyanígy sokszor a kapzsi emberek, miközben még többre áhítoznak, a kezükben levot is elvesztik.

89/B. Az aranyat tojó tyúk
Egy embernek volt egy tyúkja, amely aranytojásokat tojt. Azt hitte, hogy belül is színaranyból van, és ezért levágta; de a belsejét épp olyannak találta, mint a többi tyúkét. Így, bár azt remélte, hogy nagy gazdagságra lel, a kicsit is elvesztette.

A mese bizonyítja, hogy meg kell elégedni a meglevovel, és kerülni kell a telhetetlenséget.

90. Hermész és a szoborfaragó
Hermész meg akarta tudni, milyen tiszteletben áll az emberek között, és ezért emberi alakban elment egy szoborkészíto muhelyébe. Mikor megpillantotta Zeusz szobrát, megtudakolta: "Mennyibe kerül?" "Egy drachmába" - felelte az. Erre nevetett, és tovább kérdezte: "Hát Héráé mennyibe kerül?" "Valamivel többe." Ekkor meglátta a saját szobrát is, és úgy vélte, hogy ot, mivel hírnök és hasznot adó, igen sokra tartják az emberek. Ezért meg is kérdezte Hermész: "Hát ez mibe kerül?" "Ha azokat megveszed, ezt odaadom ráadásul" - felelte a szoborfaragó.

A mese a hiú emberre illik, akinek a többiek elott nincs semmi becsülete.

91. Hermész és Teiresziasz
Hermész próbára akarta tenni Teiresziaszt, vajon valóban tud-e jósolni. Ezért ellopta ökreit a mezorol, majd ember alakjában bejött a városba, és nála szállt meg. Mikor Teiresziasznak hírül hozták, hogy a jószág eltunt, maga mellé vette Hermészt, és a külvárosba ment, hogy a lopásra vonatkozólag jósjelet találjon. Megkérte ot, mondja meg, milyen madarat lát. Hermész eloször egy sast látott, amely balról jobbra repült, és ezt közölte vele. De o azt felelte, hogy ez nem rájuk tartozik. Utána azonban egy varjút pillantott meg, amely egy fán ülve hol felfelé nézett, hol a föld felé hajlott; ezt is elmondta Teiresziasznak. Az pedig mosolyogva szólt: "Nos, ez a varjú az égre és a földre esküszik, hogy, ha te akarod, visszakapom az ökreimet."

Ezt a mesét alkalmazhatjuk a tolvaj emberre.

92. A kígyó és a vízikígyó
A kígyó egy forráshoz ment, és inni akart. Az ott tanyázó vízikígyó megakadályozta ebben, s megharagudott, amiért az nem elégszik meg a saját területével, hanem az o lakóhelyére is betolakszik. A veszekedés mind hevesebb lett, míg megegyeztek, hogy megvívnak egymással, és a gyoztesé lesz a víz és a föld is. Amikor megállapodtak az idopontban, a békák a vízikígyó iránti gyulöletbol a kígyóhoz mentek, és bátorították azzal az ígérettel, hogy ok is mellette fognak harcolni. Megkezdodött a küzdelem, a kígyó harcba szállt a vízikígyóval, de a békák semmi egyebet nem tudtak csinálni, csak hangosan brekegtek. A kígyó, miután gyozött, kérdore vonta oket, amiért- bár azt ígértek, hogy együtt harcolnak vele - nemcsak hogy nem segítették a csata folyamán, de énekeltek is közben. Azok azonban így válaszoltak: "Tudd meg, barátom, hogy a mi szövetségünk nem a tettekben, hanem a szavakban van."

A mese bizonyítja, hogy ahol tettekre volna szükség, ott a szóbeli segítség semmit sem ér.

93. A kutya és gazdája
Egy embernek volt egy máltai kutyája és egy szamara. A kutyájával el szokott játszadozni, és amikor másnál lakomázott, mindig hozott valamit számára is, és ahogy az hozzáfutott, és farkát csóválgatta, odadobta neki. A szamár megirigyelte ezt; odaszaladt o is, és úgy ugrándozott, hogy megrúgta a gazdáját. Az erre haragjában megverette a szamarat, elvezettette, és a jászolhoz köttette.

A mese bizonyítja, hogy nem mindenki ugyanarra való.

94. A két kutya
Egy embernek két kutyája volt; az egyiket vadászatra tanította be, a másikból házorzot csinált. Késobb pedig, valahányszor a vadászkutya vadászatra ment, és fogott valamit, abból részt vetett a másiknak is. A vadászkutya bosszankodott, és szidta a másikat, hogy o kijár, és mindennap fáradozik, amaz meg semmit sem csinál, hanem csak az o fáradsága eredményébol dozsöl. Amaz azonban így felelt neki: "Ne engem kárhoztass, hanem a gazdánkat, aki nem munkára nevelt, hanem arra, hogy mások munkájából éljek."

Ugyanígy a könnyelmu gyermekeket sem szabad kárhoztatni, ha a szüleik nevelik oket így.

95. A kígyó és a reszelo
Egy kígyó becsúszott a kovácsmuhelybe, és ajándékot kért a szerszámoktól; kapott is tolük. Mikor a reszelohöz ért, azt is felszólította, hogy adjon neki valamit. De az mosolyogva válaszolta: "Együgyu vagy, ha azt hiszed, hogy tolem kapsz valamit, hiszen nem adni, hanem mindenbol elvenni szoktam."

A mese bizonyítja, hogy ostobák azok, akik a fösvényektol valami hasznot remélnek.

96. Az apa és leányai
Egy embernek két leánya volt; az egyiket egy kertészhez adta feleségül, a másikat egy fazekashoz. Ido múltával meglátogatta a kertész feleségét, és megérdeklodte, hogy van, és hogyan állnak az ügyei. Az azt felelte, hogy mindenük megvan, csak azt az egyet kéri az istenektol, hogy vihar és eso legyen, és így a vetemények vizet kapjanak. Nemsokára elment a fazekas feleségéhez is, és attól is megtudakolta, hogy van. Az meg azt felelte, hogy semmiben sem szenved hiányt, csak azért imádkozik, hogy derült maradjon az ido, és süssön a nap, hogy a cserepek száradjanak. Erre az apa így szólt: "Ha te szép idot kérsz, a novéred meg viharosat, melyiketekkel könyörögjek együtt?"

Ugyanígy azok, akik egyszerre fognak különbözo dolgokhoz, méltán buknak meg mindegyikben.

97. A férj és a feleség
Egy ember felesége házsártos természetu volt mindenkivel szemben. Férje szerette volna megtudni, így viselkedik-e atyja szolgáival is. Ezért jól hangzó ürüggyel hazaküldte ot az apjához. Mikor pár nap múlva visszajött az asszony, megkérdezte tole, hogy fogadták a szolgák. "A csordások és pásztorok görbén néztek rám" - felelte az asszony. Erre a férj így szólt: "De, asszony, ha még azok sem állhatnak, akik hajnalban kihajtják a nyájat, és csak késon jönnek haza, mit lehet várni azoktól, akikkel egész nap együtt vagy?"

Ugyanígy sokszor lehet következtetni a kis dolgokból a nagyokra, és a szemmel láthatókból a rejtettekre.

98. A kígyó és a róka
A kígyó egy töviscsomón úszott a folyón. Meglátta ot a róka, s így szólt: "Illik az ilyen hajóhoz ez a hajós."

A hitvány emberre vonatkozik, aki szennyes dolgokkal foglalkozik.

99. A kecskegida és a farkas
Egy kecskegidát, amely elmaradt a nyájtól, uzobe vett a farkas. A gida visszafordulva így szólt a farkashoz: "Belenyugszom, farkas, hogy a te zsákmányod legyek. De hogy ne dísztelenül haljak meg, fuvolázz, hadd táncoljak egyet." Erre a farkas fuvolázni kezdett, és a gida táncolt; a kutyák azonban meghallották ezt, és elkergették a farkast. A farkas még visszafordult, és így szólt a gidához: "Ugyancsak megjártam, de nem is kellett volna mészáros létemre fuvolást játszanom."

A tanulság az, hogy akik az alkalom ellenére tesznek valamit, hoppon maradnak, még attól is, ami már az övék volt.

100. A farkas és a kecskegida
Egy kecskegida a ház tetején állott, és onnan kigúnyolta a ház mellett elmenő farkast. De az csak így szólt hozzá: "Nem te gúnyolsz ki, hanem a hely."

A mese bizonyítja, hogy a körülmények erősebbekkel szemben is bátorságot adnak.


--------------------------------------------------------------------------------


 
 
0 komment , kategória:  Aiszóposz tanmesék - fabulák  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 47938 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 995
  • e Hét: 30562
  • e Hónap: 75634
  • e Év: 2016914
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.