Belépés
sayuri.blog.xfree.hu
Önmagában a szeretet nem elég.Féltő gonddal kell őrködnünk az emberek felett,akiket szeretünk,sosem elég azt mondani ,szeretlek,hanem minden áldott nap ki is ke... cseresznyák brigitta
1972.01.23
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
Líra
  2008-08-24 21:51:50, vasárnap
 
  ,,Elteltek már évek, s én a pokolban kárhozok, hisz szívemben még mindig egy fiúra gondolok... Várom, várom a halálban is szüntelen, hisz érte lüktet szívemben a végtelen... Egy emberre vágyok, aki boldogan éli életét, hisz megtalálta a Lányt, a Szerelmet, az élete értelmét... Boldog volt a lánnyal, kiért zakatolt a szíve kivel édes-álom volt minden éjjele... Én nem változtam, én fiatal maradtam, hisz a Pokol tüzében boldogságáért kárhoztam... De Ő öreg lett, láttam minden napját, szenvedtem, csak hogy valóra váltsam minden álmát... Vigyáztam Rá, s minden percben vele voltam, hogy boldog élete legyen, hát meghaltam... S most ott ül Ő egy messzi, csendes parkban, a fák között, egy padon, a hűs árnyékban... Csendben nyugszik, ősz haját simogatja a szél, az unokái ülnek körülötte, s Ő vígan mesél... Az álmairól, az életéről, mindenről mit tett, hogy hogyan vált felnőtté, hogyan öregedett meg... De ekkor hirtelen elhallgat, elcsuklik hangja, hisz leül unokái közé egy apró, fekete macska. Olyan tüzet lát a macska szemében, mint amit régen látott egy lány tekintetében... Vagy talán csak álmodott arról a lányról, ki csodálta Őt csendben, a messzi távolból... Talán csak egy álom volt...talán nem... De azt a messzi fiút én már nem feledem... Nem feledem el soha... legyen a vég bármilyen mostoha..."

,,Mosolygott az arcom, de mögé senki nem néz. Játszom a közömbös embert. Most látom csak milyen nehéz. Ha valaki azt kérdezné tőlem, mit jelentesz te nekem...? Egy pillanatra zavarba jönnék, s nem tudnék szólni hirtelen. Csak nagy sokára mondanám halkan: Semmiség, csak egy elmúlt szerelem. Elmegyünk egymás mellett, az arcod rám nevet, kacagva köszöntelek én is, de a hangom megremeg. S nem venné észre rajtam senki sem, hogy titokban könnyes lett két szemem. Egy halk sóhaj volna minden jel, s mennék tovább csendesen."

,,A szeretet mindent kibír- egyet nem: hogy elmúlik. Szeretünk- és vége!? Vége, örökre!? Soha nem lesz többé!? -Ez felfoghatatlan! Elviselhetetlen! Sokkal rosszabb, mint a fizikai kín vagy maga a halál, azért mert egyszerűen természetellenes. Az, hogy testünk vénül, és betegek, öregek, fogatlanok, vaksik és nyomorékok leszünk, még elfogadható valahogy. Nehezen, de mit tegyünk? Az, hogy végül nem bírjuk tovább a fizikai életet, és átlépünk a halál kapuján, még mindig elfogadható, ha keservesen is. Minden kétségbeesett tiltakozásunk ellenére van bennünk valami belenyugvás, vagy talán rejtett bizakodás: majd csak lesz valahogy. Az ember végül megadja magát. De az, hogy a szeretet elmúljon, elfogadhatatlan! Olyan fájdalom, melyet semmi nem enyhít. Olyan borzalom, melyre nincs gyógyír, mert egy hang azt kiáltja bennünk: Ez nem történhet meg! Egy társadalmi rendszer összedőlhet, egy hitvilág összeomolhat, egy nép, egy faj, egy istenkép megsemmisülhet, jöhet az apokalipszis, és megmérgezheti a földet, a vizet, a levegőt, és kipusztíthatja az emberfaj jó részét: mindez bármennyire is meghaladja a képzeletünket - mégis tudjuk valahol, hogy mindez nem lehetetlen, mert benne van a pakliban. De a szeretet elvesztése nincs, és nem is lehet, soha! Ez az egyetlen pont, ez a mustármagnál kisebb kis atommag a szívünk közepén, ahol lényünknek és az egész teremtésnek a legvégső titkát őrizzük. Ez a titok, ha szavakkal kimondjuk, ennyi: a szeretet örökkévaló. Minden más elmúlhat - és el is múlik. A nap élete véges. A csillagoké is. A kozmoszé is. De a szeretet el nem múlhat - megmarad. Ezért van az, hogy senkit nem lehet megvigasztalni, ha elveszti azt, akit szeret. Minden vigasz erőtlen és hamis. Főleg az a mondat, hogy "az idő majd begyógyítja a sebedet". Nem igaz. Ez nem olyan seb, ami gyógyul. A fájdalom érzése idővel csökkenhet, de a széttépettség érzése megmarad. Egyetlen dolog szüntetheti meg a másik hiányának fájdalmát: ha nem szeretjük tovább. Ha elfelejtjük. Amikor azt mondjuk, hogy az "idő gyógyít", erre gondolunk. A felejtésre. Ez azonban ha valóban szeretünk nem lehetséges."

Müller Péter

,,Tudjad, szíved és eszméleted minden erejével tudjad, hogy válságos pillanatokban senkire nem lehet számítani. Nincs rokon, barát, kedves, akit igazán ismersz; a nagy pillanatban mindenki eldobja az álarcot, megmutatja a nyers önzést, s te egyedül maradsz, mikor legnagyobb szükséged lenne arra, hogy melletted álljon valaki, s egy jó szóval, biztató tekintettel segítsen. Többet nem is vársz senkitől; de ezt sem kapod a veszélyben. Élj nyájasan és türelmesen az emberek között, de ne bízzál senkinek segítségében. Neveld magad magányossá és erőssé. Tudjad, hogy soha, senki nem segít. S ne sopánkodj ezen. Ember vagy, tehát nem várhatsz semmit az emberektől; s ez a természetes.,,

Márai Sándor

,,Könnyeim tartom vissza, nem szabad sírnom, Nem akarom gyengeségem mutatni. Remegek és átfut rajtam a hideg, Mert elvesztettem, elvesztettem a hitet! Könnyeim kezdenek száradni arcomról, nem szabad a rosszra gondolnom már. Erősnek kell lennem, össze kell szorítanom a fogam, hogy csöndben legyek, hogy ne ordítsam, ne áruljam el magam!"

,,Fájdalom az, amikor a szerelem ott van melletted, és te nem tudod neki bevallani. Fájdalom az, amikor tudod, hogy mit nem szabadna érezned, és mégsem tudsz ellene semmit sem tenni. Fájdalom az, amikor szenvedni látod azt, akiért mindent megtennél. Fájdalom az, amikor csendben maradsz, pedig kiáltanál..."

,,Ott ült a padon, könnyek peregtek az arcán, és tudni akarta, amit minden gyerek tudni akar, amikor valaki, akit szeretett, hirtelen eltűnik a színről: miért történik, miért velem történt, van ennek valami oka, vagy csak egy őrült rulettkerék forog? Ha jelent valamit, akkor mit kezdjek vele? Ha semmit nem jelent, akkor hogyan viseljem el?"

Stephen King

,,Átsírt éjszakák, elvesztett barátok. A világ közepén magadat egyedül találod. És csak áldod azt az órát, amikor nevetett a szád, hiányzik az a valaki, aki társként gondolt rád. Fájnak a percek, amiket együtt töltöttetek, szívedbe marnak az emlékek, az együtt töltött hetek. Fáj minden perc, mikor magányosan fekszel az ágyban, rossz belegondolni, de egyedül vagy a világban."

,,Ez a legnyomorultabb érzés. Mikor hiányzik valaki. Körülnézel, nem érted. Kinyújtod kezed, egy pohár vizet keresel tétova mozdulattal, egy könyvet. Minden a helyén van életedben, a tárgyak, a személyek, a megszokott időbeosztás, a világhoz való viszonyod nem változott. Csak éppen hiányzik valami. ...S ha nagyon pontos és figyelmes leszel, ha idejében kelsz, és későn fekszel, ha sokat vagy emberek között, ha elutazol ide vagy oda, ha belépsz bizonyos helyiségekbe, végül találkozol azzal, aki vár. Természetesen tudod, hogy ez a reménykedés egészen gyermekes. Már csak a világ végtelen esélyeiben bízol. Hol keressed? S aztán, ha megtaláltad, mit mondjál neki?... És mégis várod."

Márai Sándor

,,Szárnyakat adtam. Megtanult repülni. Először örömmel néztem, ahogy szállt a magasban. Később féltem, hogy messze megy, szebb tájakat lát és az én egyszerű otthonomat kopott viskónak tartja majd. Rettegtem, hogy elhagy a távoli vidékek hívogató szellőiért.

Régen hittem szavainak és ő mindennap mellettem tért nyugovóra. Majd egy nap a bizalmatlanság hintette el magját bennem. Kikérdeztem, ellenőriztem, követtem, kutakodtam, végül már láncot akartam tenni törékeny testére. De mielőtt magamhoz köthettem volna, ő végleg elment. Néha még elrepült felettem, de hangját már soha nem hallhattam, ölelését nem érezhettem, és álmát sem őrizhettem többé.

Ez már rég volt. De néha, ha a tükörbe nézek, könnyes lesz a szemem. Mert látom a szárnyaimat, melyeket sose használtam."

,,Ha nagy csapás, lelki fájdalom ér, mindenekelőtt gondolj arra, hogy ez természetes, mert ember vagy. Mit is képzeltél? Ember vagy, tehát kedveseid meghalnak, barátaid elhagynak, s minden, amit gyűjtöttél és szerettél, elrepül, mint a por a szélviharban. Ez nem csodálatos, hanem a természet rendje szerint való, ez az egyszerű és természetes. Inkább az a csodálnivaló, hogy nem érnek mindennap nagy csapások. Ember vagy, tehát szenvedned kell; s szenvedésed nem tart örökké, mert ember vagy."

Márai Sándor




 
 
0 komment , kategória:  Líra  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 47938 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2206
  • e Hét: 20829
  • e Hónap: 65901
  • e Év: 2007181
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.