Regisztráció  Belépés
memi59.blog.xfree.hu
A szeretet gazdagabbá teszi azt, aki kapja, és nem juttatja koldusbotra azt, aki adja. Szeretem a jó idézeteket, melyek elgondolkodtatnak, néha irányt mutat... Molnar Emma
1959.03.15
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 26 
llyés Gyula: Könnyű
  2017-06-18 10:29:59, vasárnap
 
 



llyés Gyula: Könnyű

Kezed kezembe,
tekintetem tekintetedbe már,
mint folyó a mederbe,
mint szájra a pohár.
Alakod könnyű képe rezge
fénnyel, színnel tömött fejembe,
mint őszi fák
lombjára ha csak egy madár.

Elrendeződik a világ.
 
 
0 komment , kategória:  Idézetek-Versek-Illyés Gyula  
Illyés Gyula- Egymásra lelt
  2017-05-08 17:07:14, hétfő
 
 



Illyés Gyula- Egymásra lelt

Egymásra lelt, s rögtön kevés lett
egymásnak ujj meg ujj
és kar meg kar, majd ajk meg ajk;
több kellett válaszul.

Földmély-lakó kis állatokként,
ha fény gyúl hirtelen,
hogy búna minden porcikánk
éjedbe, szerelem!

De kint és fönt maradunk egyre
s valami egyre hív.
Testünkben csillag-messzeségben
izzik a szív s a szív.
 
 
0 komment , kategória:  Idézetek-Versek-Illyés Gyula  
Szívet és tüdőt kell cserélnie annak,
  2016-06-13 16:08:56, hétfő
 
 



Szívet és tüdőt kell cserélnie annak, aki a puszták levegőjét elhagyja, különben elpusztul az új környezetben. S szinte a világot kell megkerülnie, ha újra vissza akar jutni.

Illyés Gyula
1902. november 2. - 1983. április 15.
magyar költő, író, műfordító
 
 
1 komment , kategória:  Idézetek-Versek-Illyés Gyula  
Gyönyörű lesz, ha megjelensz
  2016-06-10 18:51:05, péntek
 
 



Gyönyörű lesz, ha megjelensz;
már csak egy pillanat.
Gyönyörű rögtön a világ,
mihelyt része vagy.

Illyés Gyula
1902. november 2. - 1983. április 15.
magyar költő, író, műfordító
 
 
0 komment , kategória:  Idézetek-Versek-Illyés Gyula  
Mint egy dalba, dalba,
  2016-06-09 16:01:14, csütörtök
 
 



Mint egy dalba, dalba, úgy burkolom magam
szerelmedbe és úgy sodortatom magam.

Illyés Gyula
1902. november 2. - 1983. április 15.
magyar költő, író, műfordító
 
 
0 komment , kategória:  Idézetek-Versek-Illyés Gyula  
Mit el nem értünk külön tévelyegve
  2016-06-08 13:50:10, szerda
 
 



Mit el nem értünk külön tévelyegve
talán egy kis fészek adja meg nekünk
hol ajk az ajkon egymást átölelve
nevetve-sírva boldogok leszünk.

Illyés Gyula
1902. november 2. - 1983. április 15.
magyar költő, író, műfordító
 
 
0 komment , kategória:  Idézetek-Versek-Illyés Gyula  
Illyés Gyula gondolata
  2016-06-07 16:54:00, kedd
 
 




A kemény sors legelőször is a szívet keményíti meg.

Illyés Gyula
1902. november 2. - 1983. április 15.
magyar költő, író, műfordító

 
 
0 komment , kategória:  Idézetek-Versek-Illyés Gyula  
Illyés Gyula -MICSODA ALKONY
  2015-11-13 13:54:58, péntek
 
 



ILLYÉS GYULA - MICSODA ALKONY

Ahogy köröttük minden szó, tekintet
és vigyor után egyre közelebb
kuszott, szorult a förtelmes halál: -
mi szorult, szükölt bennem is, riadtan?
S mi kényszeritett, hogy én a rettegő
boldogságommal és jó napjaimmal gyáva
velük lenni kivánjak, én a gyáva
osztozni szörnyü végzetükben?
Hogy iszonyodva, öklendezve is
egymás vállára dőlve vélük álljam
a szitkozódó arcok, a guny s röhej
széditő szennyes kavargását - ott fent?
Micsoda alkony volt az! Mint hurok
bujt az az est a kerek láthatárról, - durva
ölelésével az antik, örök éjjel!
Ó fuldokló sziv, te minden hir után
rémülten föl-fölkapkodó, milyen
vonzalom, milyen testvér kapcsolat
rándult körötted, duzzasztott, csavart
ájultan végre elhanyatlani?
Elhanyatlani s éledni mégis aztán
egy szörnyü éj, vad meggyaláztatás
révületével, mindörökre árván,
a régi rokon földön, mely üres váz lett
barbár kisértetek, farkasok tanyája.
Nyugat · / · 1932 · / · 1932. 22. szám
 
 
0 komment , kategória:  Idézetek-Versek-Illyés Gyula  
Illyés Gyula -MIT REJT A TÁVOL
  2015-11-11 08:42:21, szerda
 
 



ILLYÉS GYULA - MIT REJT A TÁVOL

Mit rejt a távol,
szép hullámaival ez az alkonyi hegy s tul rajt' az a kéklő
tengeri ég, melynek partján mint a lebüvölt, hütlen előörs:
lám a kalandos képzelet is csüggedve lehull, vissza se int már...
Ünnepi népek
boldog tánca kavarg ott? Tiszta vitorlák
szántanak egy gyöngy-fodru messzi vizen? Felelj,
mit sejditsz ott, sziv, mondd, mire vágynál?
Mondd, mi ragadna, mi hiv
vonz oda túlra, ahol most mint karokba
hajlik lágyan e nap, - ki tanyáz ott?
mily rokonod, mily sose látott, vagy feledett rokonod?
Tul e hegyen három
ut kanyarog le - tudom - dus lombakkal... az egyik
mentén most kocsma világolhat már, - torkom
érzi, idézgeti máris hajdani mámorát...
Egykor lobogó
hajjal álltam e hegy tetején - emlékezem - álltam,
néztem a völgybe dalolva, ifjukoromban!
egy szép szeptember eleji estén...
Nyugat - 1932 -1932. 22. szám
 
 
0 komment , kategória:  Idézetek-Versek-Illyés Gyula  
Illyés Gyula -MINT BÚS EBVONÍTÁS...
  2015-11-08 10:19:49, vasárnap
 
 



LLYÉS GYULA MINT BÚS EBVONÍTÁS...

Kacsák bujkálnak lábaink között
e meghitt kocsmaudvaron... csipegnek
a borzas csibék, gyürt levél zörög,
hull asztalunkra, legyinti fülünket.
Alma lóg az ágon s fent pirosan
lóg a vén nap is fanyar mosolyával, -
hullóba' van ő is, - egy szélroham
s szétloccsan egy messzi poshadt pocsolyában...
Tünnek a diszek körülünk! hideg
szél emelinti fent a dombos erdők
aranyos ingét: fölszáll és libeg
a lomb a légben, - repülnek a felhők,
repülnek a gyors madarak, betör
a szél közénk is, fodrozza borunkat,
leng az emelt bor, csintalan' kidöl
hüs cseppel hintve bódult homlokunkat...
Férges nap, őszi gyümölcstelen ág
s alattuk, lengve az ősztől, a bortól
fölgyürt gallérral öt vén cimborák,
poharainkkal, csengőn, olykor-olykor
összeütődve, mint az őszi gally
s mormolva hozzá, mint az őszi lombok!
dal volna ez, dünnyögő őszi dal -
szakitják hosszu, eltünődő kortyok.
Oldódik, kavarg, szétrepül a táj!
s minden, mi józan s helyén volt köröttünk -
felleggel billen a tág láthatár,
reményeink lágy hazája fölöttünk.
És száll a dal és szállnak, mint kövér
őszi cseppek a kortyok mind sürübben,
jajong a környék s mit a szem elér:
hanyattesik az őszi őrületben.
Csattog az abrosz, csattog, szárnya van,
fordul és röpül ő is már az őszbe!
s peremét fogva mi boldogtalan
öt árva lelkek, már fennen üvöltve!
Repül a szék s ha karod felveted,
röpül az udvar! szállnak és forognak
a fák, az asztal s az asztal felett
anyjukhoz fürgén a sóskifli-holdak...
Repül a szélben bukdácsolva egy
hajdani ének, egyre harsogóbban,
foszlánya rongyként száll a fák felett
és fennakad a hajlongó bokorban;
száll fent az ének arról, hogy mi volt
és megszakitja csuklás és a sirás
s mire himbálva feltünik a hold,
ugy zeng a tájon, mint bús ebvonitás.
Nyugat - 1932 - 1932. 22. szám
 
 
0 komment , kategória:  Idézetek-Versek-Illyés Gyula  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 26 
2018.05 2018. Június 2018.07
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 44 db bejegyzés
e év: 235 db bejegyzés
Összes: 12962 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1095
  • e Hét: 3570
  • e Hónap: 34564
  • e Év: 447915
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.