Belépés
majek.blog.xfree.hu
Bármi gondod van az életben, végy elő egy verses könyvet, vagy a megoldást, vagy a megnyugvást megtalálod benne. (Bácskai János) Németh Mária
1954.06.08
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 18 
Jön... elmegy... többé nem látod soha.
  2013-06-09 12:01:30, vasárnap
 
  Túrmezei Erzsébet:
Az alkalom

Jön... elmegy... többé nem látod soha.
Szobádba száll, mint csillogó madár...
s ha nem csukod be jól az ablakot,
huss, odafönn a kék magosba jár.
Úgy csillan meg, mint napfelköltekor
a réten villogó gyémántszemek...
s ha meg nem látod, percek múlva már
fűszálakon csak fájó könny remeg.
És neked már csak fájó könny marad
befátyolozni vétkes, vak szemed.

Nem adtad akkor... most már nincs kinek.
Nem tetted akkor... most már nem lehet.
 
 
0 komment , kategória:  Túrmezei Erzsébet  
Jön.. elmegy.. többé nem látod
  2011-10-09 10:03:14, vasárnap
 
  Túrmezei Erzsébet
Az alkalom


Jön ... elmegy ... többé nem látod soha.
Szobádba száll, mint csillogó madár ...
s ha nem csukod be jól az ablakot,
huss, odafönn a kék magosba jár.


Úgy csillan meg, mint napfelköltekor
a réten villogó gyémántszemek ...
s ha meg nem látod, percek múlva már
fűszálakon csak fájó könny remeg.


És neked már csak fájó könny marad
befátyolozni vétkes, vak szemed.
Nem adtad akkor ... most már nincs kinek.
Nem tetted akkor ... most már nem lehet.

 
 
0 komment , kategória:  Túrmezei Erzsébet  
Ahogy az afrikai teherhordók
  2011-10-09 10:02:12, vasárnap
 
  Túrmezei Erzsébet
Hátha még utólér!


Ahogy az afrikai teherhordók
hajszolt menet után
egyszer csak leültek,
se parancsra, se fenyegetésre
nem indultak tovább,
mert be akarták várni,
amíg ,,a lelkük utoléri őket":
huszadik századvégi rohanók,
nem kellene egy kicsit megállnunk?
Mért ez a tempó, hova a rohanás?
Jaj, ha lemarad ebben a rohanásban a lélek!
Jó volna megállni és várni!
Hátha még utolér!
 
 
0 komment , kategória:  Túrmezei Erzsébet  
Gondolod, kerül életed útjába
  2011-10-09 10:01:27, vasárnap
 
  Túrmezei Erzsébet
Kő az úton


Gondolod, kerül életed útjába
egyetlen gátoló kő is hiába?
Lehet otromba, lehet kicsike,
hidd el, ahol van, ott kell lennie.
De nem azért, hogy visszatartson téged
se, hogy lohassza kedved, merészséged.
Jóságos kéz utadba azért tette,
hogy te megállj mellette,
nézd meg a követ, aztán kezdj el
beszélni róla Isteneddel.
Őt kérdezd meg, milyen üzenetet
küld azzal az akadállyal neked.
S ha lelked Istennel találkozott,
utadba minden kő áldást hozott.
 
 
0 komment , kategória:  Túrmezei Erzsébet  
A legfőbb művészet, tudod mi?
  2011-10-09 09:59:56, vasárnap
 
  Túrmezei Erzsébet
A legnagyobb művészet


A legfőbb művészet, tudod mi?
Derűs szívvel megöregedni!
Tenni vágynál, s tétlen maradni,
igazad van, mégis hallgatni.
Soha nem lenni reményvesztett.
Csendben hordozni a keresztet:
Irigység nélkül nézni másra,
ki útját tetterősen járja.


Kezed letenni az öledbe,
s hagyni, hogy gondod más viselje.
Hol segítni tudtál régen,
bevallani alázattal, szépen,
hogy arra most már nincs erőd,
nem vagy olyan, mint azelőtt.
Így járni csendesen, vidáman
Istentől rádrakott igádban.


Mi adhat ilyen békét nékünk?
Ha abban a szent hitben élünk,
hogy a teher, mit vinnünk kell,
örök hazánkba készít el.
Ez csak a végső símítás
a régi szíven, semmi más.
Eloldja köteleinket,
ha e világ fogvatart minket.


Teljesen ezt a művészetet
megtanulni nehezen lehet.
Ára öregen is sok küzdelem,
hogy a szívünk csendes legyen,
s készek legyünk beismerni:
Önmagamban nem vagyok semmi!


S akkor lelkünk kegyelmes Atyja
nekünk a legszebb munkát tartogatja:
Ha kezed gyenge más munkára,
összekulcsolhatod imára.
Áldást kérhetsz szeretteidre,
körülötted nagyra, kicsinyre.
S ha ezt a munkát is elvégzed
és az utolsó óra közeleg,
hangját hallod égi hívásnak:
"Enyém vagy! Jöjj! El nem bocsátlak
 
 
0 komment , kategória:  Túrmezei Erzsébet  
Uram, búcsúzik az élet,
  2011-10-09 09:57:20, vasárnap
 
  Túrmezei Erzsébet
Ősz


Uram, búcsúzik az élet,
mert a gyümölcsök megértek,
meleg nyárnak vége lett.
Elszáll a vándormadár is,
és megborzong a virág is.
Hullanak a levelek
aranyszínű szemfödélnek.
Egyre csendesebb az ének.
De borongós ég alatt
most az őszért áldalak.


Üzensz sárguló levélen,
és elémírod az égen
vándormadarak jelét,
hogy mélyen szívembe rejtsem,
vándorvoltom ne felejtsem,
vándoroljak Tefeléd.
Mind korábban itt az este.
Megért a szőlő gerezdje.
Hadd mondjak, Uram, neked,
mindezért dícséretet.


Köszönetet a ködért is,
a lehulló levélért is,
minden gyümölcsért a fán.
Röptéért vándormadárnak.
Hirdessétek, könnyű szárnyak,
hogy van melegebb hazám!
Át a ködön, át az éjen
édes zengéssel kísérjen
dérbelepte réteken
őszi hálaénekem!
 
 
0 komment , kategória:  Túrmezei Erzsébet  
Nézem a tó fodrozó tükrét,
  2011-10-09 09:54:35, vasárnap
 
  Túrmezei Erzsébet
Tanulgatom a csendet


Nézem a tó fodrozó tükrét,
a felhők , fények játékát a vízen,
szeptemberi fák színesedő levelét...
és tanulgatom a csendet.


Nem az üreset, a némát: a beszédeset!
Hiszen Valaki mindig megszólal a csendben.
Tó tükrére, sirályok szárnyára,
hulló aranylevélre üzeneteket ír nekem.
Ölembe perdül egy őszi levél...
üzenetét betűzgetem.

 
 
0 komment , kategória:  Túrmezei Erzsébet  
Kerülgetem a hórakásokat
  2010-12-31 11:05:57, péntek
 
  Túrmezei Erzsébet: NEM ELÉG!
(Madách balassagyarmati szobrához)

Kerülgettem a hórakásokat,
és szemem a síkos útra tapadt.
Aztán... elnéztem hópalástodat,
magasba emelt, csontos ujjadat.

Köszönöm, hogy nem fáradtál bele,
s nem lankadt még le fölemelt kezed.
Millió szem meredhet lefele...
látják, nem látják, sose kérdezed.

Köszönöm. De jaj, nem elég most mégse!
Bár megnőne egy csodaérintésre
az az ujjad, s a végtelenbe nyúlna...

izzón-fénylőn mutatna utat nékünk,
hogy küzdve-küzdő, lázas nemzedékünk
a "bízva bízzál"-t végre megtanulja!
 
 
0 komment , kategória:  Túrmezei Erzsébet  
Azt szolgálom, aki a legerőseb
  2010-12-08 18:55:43, szerda
 
  Túrmezei Erzsébet
LÉGY KRISZTUSHORDOZÓ!

,,Azt szolgálom, aki a legerősebb!"
,,Én vagyok az!" - hazudta rá az ördög.
Alkut kötöttek, s elszegődött.

Aztán Jézus nevét ismerte meg.
Látta, hogy ahányszor kiejtik,
az ördög rémülten remeg.
,,Hazudtál, mert Jézus a legerősebb!"
- kiáltott, és otthagyta egyik este.
Jézust kereste,
hogy néki ajánlja fel erejét.

Ment, mendegélt.
Zúgó folyamhoz ért.
Egy hófehérszakállú, halk öreg
útközben
olyan különös dolgokat beszélt:
hogy Jézust az szolgálja itt,
aki máson segít,
és gyámolítja
kicsinyeit, szegényeit,
a gyengéket, a védteleneket.
Megállt a zúgó folyam partján:
,,Igaz lehet."

És akkor rimánkodva,
odatipegett egy öreg anyóka:
,,A hidat elvitte az ár!
Sose jutok a túlsó partra már!"
Karjára vette. Átlábolt vele.
S szíve egyszerre
szokatlan melegséggel lett tele.
,,Ez lenne hát Jézus szolgálata?"

Amint hajnalra vált az éjszaka,
a parton kunyhót épített,
s vitte, vitte át a hullámokon
a gyengét, a kicsinyt...
szolgált és segített.
Tudta: ez mind
Jézus szolgálata.
Néha mégis feltört a kérdés:
,,De hol van Ő maga?"

+++

Új reggel virradt, és a tiszta fényben
csendesen és szerényen
elébeállt egy gyermek.
,,Vigyél át engem!" - kérte.
Vigyázva vette
széles vállára, mint a könnyű pelyhet;
s a hullámokba lépett.

Mire középig ért, roggyant a térde,
terhe olyan nehéz lett.
A gyermek fenn a vállán egyre nőtt.
És mintha már az vitte volna őt!
A másik parton remegve borul le a lába előtt.
,,Ki vagy te?" - kérdezte riadtan.
,,Jézus!" - csengett a felelet. ,,Ne félj,
szolgálatodat elfogadtam."
Átszegezett, bilincset oldozó
kéz pihent lehajtott fején.
Szemét vakította a fény.
Aztán... nem látta már...
de szolgálta tovább.
És lett a neve Krisztushordozó.

+++

Legenda volt. Régóta ismerem,
de most kezdett zenélni bennem,
s ki kellett énekelnem,
hogy szívtől-szívig szárnyaljon a szó:
Van-e közöttünk Krisztushordozó?
Mert Ő ma is megáll
előttünk csendesen.
Várja, hogy megnyissuk a szívünk,
s bent a szívünkben
hordozzuk Őt végig az életen.

Hogy lábunkkal elveszettet keressen,
és kezünkkel gyengét védjen, vezessen,
szemünkkel szenvedőkre rátekintsen.
Van-e Krisztushordozó? Jaj, ha nincsen!

Szegényen és gyengén, ó Legerősebb,
leborulok én is előtted.
Rég rámvetetted bilincsoldozó,
átszegezett,
áldó kezed.
A szent keresztvíz hullt, permetezett,
s homlokomra írta az új nevet:
,,Légy Krisztushordozó?"

Segíts, hogy mindhalálig az legyek!
 
 
0 komment , kategória:  Túrmezei Erzsébet  
Ma este elmosogattam éppen
  2010-12-08 09:19:39, szerda
 
  Túrmezei Erzsébet:
Fületlen bögre

Ma este elmosogattam éppen nyolcra.
Rakosgattam a bögréket fel a polcra.
Kettő van fületlen, de elölről szépek,
Egészen olyanok, mint a többi épek.
Csak a fületlen részt hátulra kell tenni,
S nem kell azt a hibát úgy szemügyre venni.

Most eszembe jutott sok felebarátom,
Hogyha képletesen fületlennek látom,
Úgy teszem-e őket életem polcára,
hogy ne lássunk mindig arra a hibára?
Hanem csak a szépre, hanem csak a jóra,
Mert (csak ha így térek egyszer nyugovóra)
Akkor tesz el az igazságos Isten
- Ahogy a bögréket rakosgattam itt lenn -
A mennyei polcra nagy irgalmú szemmel
Hátrafelé az én letörött fülemmel.
 
 
0 komment , kategória:  Túrmezei Erzsébet  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 18 
2018.11 2018. December 2019.01
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 1 db bejegyzés
Összes: 22436 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 0
  • e Hét: 0
  • e Hónap: 4249
  • e Év: 390846
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.