Belépés
vorosrozsa66.blog.xfree.hu
,,Sose búcsuzz el minden új nap egy új remény.Van hogy elveszítesz mindent mégis élj a holnapért." Drót Erika
1966.11.04
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/7 oldal   Bejegyzések száma: 63 
Szerencsés Tünde: Úgy fáj
  2018-10-22 13:39:36, hétfő
 
 




Szerencsés Tünde:
Úgy fáj


A csend is fájhat a szívnek,
Mikor a falról a képek némán néznek.
Álmosan sóhajt a lámpafény,
A plafonon unottan bólint az árnyék.

Összekuporodott tested takarója hangtalan,
Válladra nehezedik a félhomály,
Füledbe szinte süvölt a semmi,
Lábujjhegyen jár körülötted a magány.

A sarokban matatnak a sóhajok,
Szemed fáradt, de lecsukni nem tudod.
Az óra mutatója is egyre lomhábban forog,
Már-már élesen hallod a saját ritmusod.

Suttognak a szobában a bútorok,
A lábadnál a kutyád is halkabban szuszog.
Odakünn a sötétség is magányosan kóborol,
Csak egy-egy lámpafény fogja meg kezét olykor.

Kandallódban már utolsó parázs is kihunyt,
Némán lesnek be rád a csillagok.
Te fázósan kémleled a fényüket,
Lassan olyanná válsz, mint egy gombolyag.

 
 
0 komment , kategória:  MAGÁNY  
A magány a társam, olyan régóta már...
  2018-09-28 18:28:38, péntek
 
 




A magány a társam, olyan régóta már.
A szívem még most is, egy válaszra vár.
Nem jön üzenet, és nem jön rá felelet.
Titkos vágyainknak, túl hamar vége lett.

Most itt vagyok egyedül, magányosan,
csak este vagy itt velem, az álmaimban.
Nézem az ajtót, de nem lép már be senki.
Az életem nem szépíti, ezután már semmi.

Oly keserű az élet, semmi jó nincs benne.
Múlnak a napok, a magánytól szenvedve.
Nem vár a csókjaid, nem vár a mosolyod.
Tudom, a magány lett,neked is otthonod.

A csalódásod nem engedi, hogy szeress.
A büszkeséged tiltja, hogy velem lehess.
Ha egyszer el tudod a csalódást feledni,
és úgy érzed, ezek után újra tudsz majd
Szeretni!
 
 
0 komment , kategória:  MAGÁNY  
Vannak emberek akik...
  2018-09-26 20:59:55, szerda
 
 

 
 
0 komment , kategória:  MAGÁNY  
Balogh László: Ha úgy érzed, hogy egyedül vagy...
  2018-09-23 08:31:59, vasárnap
 
 




Balogh László:
Ha úgy érzed, hogy egyedül vagy...


Ha úgy érzed, hogy egyedül vagy.
Az igazi társ cserben nem hagy!
Számíthatsz rá éjjel-nappal.
Vigasztalgat szép szavakkal.

Ha úgy érzed, hogy egyedül vagy.
Igyál egy féldecit, mely a gyomrodra hat!
Persze, nem ad választ a kérdésekre!
Sem gyógyírt, a belső érzésekre!

Ha úgy érzed, hogy egyedül vagy.
Gondolj arra, hogy remekül vagy!
Mondd azt, hogy mindig is magányra vágytál.
Mert a társadtól nem kaptad meg, amit vártál!

Ha úgy érzed, hogy egyedül vagy.
Gondolj ellenségedre, ki most remekül van!
Örömet szereznél neki, hogyha sírsz!
Hidd el, Te sokkal több erővel bírsz!

Ha úgy érzed, hogy egyedül vagy.
Az igazi társadtól új erőre kapsz!
Hass rá szíved igaz szerelmével.
A sikert ne bízd a szerencsédre!

Ha úgy érzed, hogy egyedül vagy.
A boldogságból, semmit sem kapsz!
Nézz körül, kiket találsz a közeledben.
Ideje, hogy nagytakarítás következzen!

Ha úgy érzed, hogy egyedül vagy.
A felkelő Nap már örömet nem ad.
Értékeld át megint az egész életed!
Ne hagyj meg semmit, csak szépeket!

Ha úgy érzed, hogy egyedül vagy.
Nézz magadba, kinek mit adsz!
Céltudatos legyél és határozott!
Mutass fityiszt a halálnak most!

Ha úgy érzed, hogy egyedül vagy.
Ha elméd tiszta, bár szíved kihagy!
Ne menekülj a végtelenbe!
Új célokat adj az életednek!

Ha úgy érzed, hogy egyedül vagy.
Ha segítséget, már senkitől sem kapsz!
Gondold azt, hogy neked tágul a világ!
Mindenki értetlenül fog bámulni rád.

Ha úgy érzed, hogy egyedül vagy.
Hogy életedből sok az, mi kimaradt!
Tudásod, tapasztalásod add át teljesen!
Hogy életed tovább élhesse gyermeked!

 
 
0 komment , kategória:  MAGÁNY  
Cserényi Zsuzsanna - MAGÁNY
  2018-09-13 20:12:22, csütörtök
 
 




Cserényi Zsuzsanna - MAGÁNY


Hiányod éget, mar, mint a sav,
ha dolgozik rozsdás vason
rég feledett vágyak küzdenek
bennem, ahogyan itt fekszem,
s csak hiszem, hogy alszom,
ki tudja hány napja vagyok talpon?

Fáradt a testem, lelkem, az idő végtelen.
Távol a kezdet, és ki tudja volt-e vég?
Ki tudja meddig foglak szeretni még?
Mint hegyen átsikló visszhangkiáltás,
vagy fuldokló zaj a mélyben,
maradnék örök ölelésben: Veled!

Testem hol elég, hol szobornyi jég!
Gerincen táncol, dermeszt és lángol
bennem a vágy, mögöttem száz év
előttem pár még, talán rád találnék.
Mért' érzem úgy, mintha egy helyben állnék?
 
 
0 komment , kategória:  MAGÁNY  
Nehéz nélküled élni ...
  2018-08-30 21:10:18, csütörtök
 
 




Nehéz nélküled élni ...


Tudod, már, nem tudnék nélküled létezni és élni.
Túl mély az a gyökér, mellyel lelkedhez fonódom.
S az- az erős vaskapocs, mely összezárja szívünket,
Mindennél erősebben szorít, ha árny ül a falakon.

Halk szavú sóhajjal ringatom mély álomba magam,
Néha könnyeket sírok, vagy éppen mosolyt rejtek,
Mert az életem olyan, mint egy valós kalandregény,
Melyben öntudatos léptekkel hordom a keresztet.

Űzném magam elől a békésen szunnyadó gonoszt,
Hajtanám a démont, mi oly sokszor pokol tüzén éget,
De érzem régi erőm fogytán és lassan rá kell jönnöm,
Mindaz, mit szeretnék, bűnné váló, imába fúlt vétek.

Tudom, választani kellene, de nincs már okos döntés,
Nincs józan ítélet, csak egy belülről jövő furcsa érzés,
Mely azt súgja, nem lehet hagyni a jelenboldogságot,
Akkor sem, ha tört üvegből áll össze a múltkísérő emlék.
 
 
0 komment , kategória:  MAGÁNY  
Magány és remény
  2018-08-18 15:14:19, szombat
 
 




Magány és remény


Álmomban, a hideg ürben éltem
Lakatlan bolygók gúnyos büvkörében
Égi kövek zúdultak testem vérbe verve
A semmiböl ugrott rám a Magány rút keserve

Próbáltam visszatérni a Kékszínu Földre
De kegyetlen erö tartott megkötözve
Repülni próbáltam viasz szárnyaimmal,
Elhagyott eröm s a mélységbe zuhantam

Messziröl láttalak még összegyürt ágyadban
Már nem volt benned vágy, csak feküdtél fáradtan
Fejed alatt párna, szemed lecsukva,
Kihült szívedet a Nap felé fordítva

Próbáltam szólni:- Itt zuhanok éppen!
Némán néztél kihunyó szemed kéklö tengerében
Aztán csend lett, puha, jéghideg
Borzongva kérdeztem: vajon mit tegyek?

Soká vártam, nem szólt hozzám senki
Megéreztem milyen - magányosnak lenni

Álmokat szöttem, hogy legyen szép ruhám,
Jött egy lény, eltépte, csak álltam ostobán
Az Idö ostora rám sújtott, bár arcát nem láttam,
Jól tudom ki volt ö, ki eltaposta vágyam

Kitombolta kedvét, hagyott vérbe fagyva,
Aztán mellemre feküdt, sebeimet nyalta
Nem hagyott bennem csak cseppnyi életet
A halál jobblét- mondta- jobb, ha így szenvedek

Hallgattam a csendet, mint lassuló szívverést
Hüs vízben feküdtem, átölelt könnyedén
Valaki felemelt lágy karjába font,
Megcsókolta szám és elhagyott a gond

Meleg karjától visszatért az Élet,
Gyengéd mosolyában, végtelen ígéret
Kértem halkan, mondja meg nevét
Fülembe súgta:- Az én nevem, Remény!

Félelmem s Fájdalom, kik mellettem álltak
Eltüntek azonnal, rám már nem találnak
S láttalak Téged, hogy futsz, rohansz, felém
Mert Téged is átölelt a Mézízu Remény
 
 
0 komment , kategória:  MAGÁNY  
Menned kell még
  2018-08-16 20:21:01, csütörtök
 
 




Menned kell még


Hagyd magára a magányt
Hallgasd a külvilág zaját
Ereszd szélnek lelked bánatát
Hagyd, hogy átöleljen a boldogság

A földi ajtó amíg nyitva áll
Hallgasd meg lelked különös dallamát
Körülötted szikrákat ont a fény
S Te ott állsz a közepén

Lehet, hogy sok a hibád
Lehet, a jövődből még semmit nem látsz
S ha elfog néha a szorongás
Az álmaidat vidd tovább

Az úton menned kell még
Tégy meg mindent, a holnap gyermekeiért
Mert mindig lesz egy új nemzedék
Példát mutatva, Te légy a példakép

Erőtlenül nem jutsz tovább
Célok nélkül csak egy helyben jársz
S úgy múlnak el az évek,
hogy semmit nem érnek

Álmaidat ereszd szélnek,
hogy céljaidat győztesként éld meg
Ha ott lebegsz majd ég és föld között
Lelkedbe a boldogság költözött

(Jolie Taylor)
 
 
0 komment , kategória:  MAGÁNY  
Nehéz nélküled élni
  2018-08-15 17:45:08, szerda
 
 




Nehéz nélküled élni


Tudod, már, nem tudnék nélküled létezni és élni.
Túl mély az a gyökér, mellyel lelkedhez fonódom.
S az- az erős vaskapocs, mely összezárja szívünket,
Mindennél erősebben szorít, ha árny ül a falakon.

Halk szavú sóhajjal ringatom mély álomba magam,
Néha könnyeket sírok, vagy éppen mosolyt rejtek,
Mert az életem olyan, mint egy valós kalandregény,
Melyben öntudatos léptekkel hordom a keresztet.

Űzném magam elől a békésen szunnyadó gonoszt,
Hajtanám a démont, mi oly sokszor pokol tüzén éget,
De érzem régi erőm fogytán és lassan rá kell jönnöm,
Mindaz, mit szeretnék, bűnné váló, imába fúlt vétek.

Tudom, választani kellene, de nincs már okos döntés,
Nincs józan ítélet, csak egy belülről jövő furcsa érzés,
Mely azt súgja, nem lehet hagyni a jelenboldogságot,
Akkor sem, ha tört üvegből áll össze a múltkísérő emlék.
 
 
0 komment , kategória:  MAGÁNY  
A magány kapujában állok...
  2018-08-10 18:42:14, péntek
 
 

 
 
0 komment , kategória:  MAGÁNY  
     1/7 oldal   Bejegyzések száma: 63 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 530 db bejegyzés
e év: 14563 db bejegyzés
Összes: 18258 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 355
  • e Hét: 17525
  • e Hónap: 49597
  • e Év: 532542
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.