Belépés
majek.blog.xfree.hu
Bármi gondod van az életben, végy elő egy verses könyvet, vagy a megoldást, vagy a megnyugvást megtalálod benne. (Bácskai János) Németh Mária
1954.06.08
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/13 oldal   Bejegyzések száma: 120 
Ezüstös esti csendben
  2012-09-04 00:23:54, kedd
 
  Hollósy Tóth Klára
A csend érintése


Ezüstös esti csendben
mélázik a lélek,
mikor a napi harc, a gond,
nyugalomra térnek.

Álmok kelnek hosszú útra,
társ: a hold gyenge fénye,
halk ölében ringat az est,
a Csend végtelensége.
 
 
0 komment , kategória:  Hollósy Tóth Klára  
Nagy csomókban zuhog a hó
  2012-02-12 10:46:48, vasárnap
 
  Hollósy Tóth Klára
Téli rondó

Nagy csomókban zuhog a hó
hamuszürke ég alatt,
halk morajjal beállt a tó,
korcsolyázó szél szalad.
Elmereng a méla mélység,
szemvakító a fehér,
gyémánttrónusán a szépség
minden bájnál többet ér.

Bágyadt holdfény hull a tájra,
hó koronás fenyőkre,
súlyos ágak hajladoznak
jeges-ormú tetőkre.
Hullong a hó szakadatlan,
ünneplőben a világ,
fenyők álma mozdulatlan,
mély csendben a némaság.

A hideg éj álomra dőlt,
fagyvirágot fest a dér,
bújócskázott nap meg a föld,
s elfáradtan tűnni tért.
Kegyetlen a szépséges tél,
micsoda paradoxon!
Nő a tiszta hófehérség,
hogy mindent egybemosson.

Gyönyörű szép, csodás álom,
mint kezek közt a forma,
olyan ez a tájképálom,
mintha vert csipke volna.
Nagy csomókban zuhog a hó,
csillog ezüst némaság,
halk morajjal beállt a tó,
s művészetről fuvoláz.

Győr, 2010. január 12.
 
 
0 komment , kategória:  Hollósy Tóth Klára  
Elomló csend ül borongó időre,
  2012-02-12 10:44:16, vasárnap
 
  Hollósy Tóth Klára
Téli éj


Elomló csend ül borongó időre,
tárja a képzelet fényes kapuit,
a fák, ágak fehérkesztyűs kezére
a végtelen tél életet álmodik.
A teremtő néz most a jeges gyönyörre,
fagy rajzolja jégrózsák szirmait,
melyek nőnek, nagyobbodnak egyre
a zúzos idő deres ablakain.

Mély csend ül az erdőn, dermednek a fák,
súlytan táncol, a pelyhek hada,
mint a füst gomolyog, arcomba vág,
a zajtalan világ csikorgó sóhaja.
Fagyszurony szilánkját szórja szét a tél,
mereven tűri a megnémult élet,
pusztaság a tág, hófödte, téli rét,
minden élőt fagy hidege éget.

Megmerevedő a hótömegvilág,
vakul tőle a szem a pusztaságban,
szobrászművész szelek gyorsan, serényen
a hótorlaszokból szobrokat csinálnak.
A hold hűs kézzel tapogat szívemen,
talán zavarja még meleg dobogása,
mintha várná, teljesen csend legyen,
szeretné végre, hogyha már megállna.

Győr, 2007. december 27.
 
 
0 komment , kategória:  Hollósy Tóth Klára  
Három vers
  2012-02-12 10:40:06, vasárnap
 
  Hollósy Tóth Klára
Néma tél

Havat zúdít most a tájra
a mogorva, néma tél,
segít neki gyors futárja,
az éjszaki jeges szél.

Rettenetes szárnyát tárja,
villám röptel riogat,
míg a kihalt tájat járja,
amit csak tud, megfagyaszt.






Fagy és némaság


Bundába bújt hideg, téli este
a táj hófehér, nyugalmas halál,
isteni csend békessége fedte
pihentető, halk, hófehér varázs.

Elszállt a bú, a ború már messze,
ami itt maradt; fagy és némaság,
Tél szelleme fagylehelő lelke,
álmát szendergő, tetszhalott világ.

Arcunkba mar vasmarkú fagy, a szél,
a végtelen, a csontig érő tél,
a fájdalmak dermedve alszanak.

Szent zsolozsmát mormol a néma táj,
titkot vár, a megváltó Messiást,
hogy elnémuljanak a jajszavak.




Tél

Ráült a tájra a fagy némasága,
a halott világ szikrázón ragyog,
régen vágyott sivár mámorára,
jégtüze beérett, mint a bor.

Fagycsillagokon cseng muzsikája,
mogorván vijjog árva szirteken,
tombolva tört a végtelen tájra,
s most csillog a világ fenségesen.

Hógörgeteg, lavinák, hótömeg,
az egész világ, mint sokhegynyi hó,
semmi nesz, csendbeborult terek,
mindenütt végtelen hó, csillogó.

Az ég szürkén fölénk végtelenül,
fagyszilánkokon cseng a szerenád,
a szelek fagylehelete lendül,
erejéhez az ember mily parány.

Győr, 2011. február 2.


 
 
0 komment , kategória:  Hollósy Tóth Klára  
Vacog a világ
  2012-02-12 10:36:59, vasárnap
 
  Hollósy Tóth Klára
Télvilág

Vacog a világ,
hordja a havat,
vad orkánszél tár
jégablakokat.

Millió kristály
ragyogó ezüst,
hó apó zenél,
míg száll fel a füst.

Csillog a pehely,
hull csak, hull a hó,
fagyoktól véd a
puha takaró.





Fehér rekviem

A téli ég komor elégiája
mormol a tájon, nyögdécsel, zenél,
hó-habos fátylát ejti a világra
elhaló hangon suttogva beszél.

Ezüst holdfény hull a messzi hegyekre
havas a táj, mint fehér rekviem,
a völgyben bronzharang, s Krisztus keresztje
egymással szemben csendesen pihen.

Mélységes áhítat, szellemek éje,
fagyigázott hófúvástorlaszok
nyomulnak az álmok hűs jegére
ledöntve minden bűnt és bánatot.

Kísértetek a mennybéli tájon,
csukódnak a tél fagyos zárjai,
a sáptag, fehér, holdezüst világon
bolyongnak az éj sötét árnyai.
 
 
0 komment , kategória:  Hollósy Tóth Klára  
Nézem, nézem, ahogy röpül,
  2012-02-12 10:34:08, vasárnap
 
  Hollósi Tóth Klára
Hóesés...

Nézem, nézem, ahogy röpül,
ahogy szálldos, ahogy örül,
szállong, vetül, fölém terül,
tömörül és szétkülönül...
Penderül és beteljesül,
esik, zuhog éktelenül,
szembekerül, rám települ,
szüntelenül, lelketlenül...
Körös-körül, alul, felül,
fel- lerepül kéretlenül,
szenvtelenül, büntetlenül,
nem szünetel, nem könyörül,
hull egyre csak időtlenül....

Hull csak egyre, hull szótlanul,
szállong, zuhog céltalanul,
súlytalanul, parttalanul,
példátlanul, korlátlanul...
Hull egyre csak, nem csillapul,
álmatlanul ártatlanul,
gáncstalanul gáttalanul,
kering, forog páratlanul...
Zavartalan, vigasztalan,
akaratlan, foghatatlan,
fogyhatatlan, alaktalan,
sziszeg, zizeg, múlhatatlan,
szakadatlan, mint a katlan....

Ausztria, Sneeberg, 2012. február 7.
 
 
0 komment , kategória:  Hollósy Tóth Klára  
Van hangulat, mely visszahoz téged,
  2012-01-29 15:51:03, vasárnap
 
  Hollósy Tóth Klára
Visszamentve....

Van hangulat, mely visszahoz téged,
beleveszem lényed mámorába,
megtöltve veled ez ürességet,
varázslat ül a vágyak falára.

Ez a legszebb, mit ez élet adhat,
mindaz mi volt, régmúlt már, messze jár,
a hiány még belül felragyogtat,
s nem kell hozzá semmi félhomály.

Látom szemed, hamisan mosolyog,
a régi nyarat bűvöli körém,
hallom a lépted, ahogyan kopog,
ismerlek, nem téveszt meg a sötét.

S már érzem magam a karjaid közt,
a volt érzéseket visszamentve,
a vágy képzelet, idéző hírnök,
feltámadást ragyogtat a csendre.


Győr, 2011. november 14.
 
 
0 komment , kategória:  Hollósy Tóth Klára  
Nem könnyű sors a költő sorsa,
  2012-01-29 15:48:02, vasárnap
 
  Hollósy Tóth Klára
Költő, írósors

Nem könnyű sors a költő sorsa,
minden szépet, jót megírni akar,
bőréből soha ki nem bújva
minden hiányt, csúfságot kitakar.

Elmond minden bajt, ami bántja,
hogy hitet adjon másoknak, reményt,
jót akar minden idegszála,
azt miből áll az emberi erény.

Legfontosabb neki a költészet,
melyen nem győz idő, sem enyészet,
érte mindenre képes, halni tud.

Tudja, előbb élnie kell érte,
érezze végén minden megérte,
megkapta, mit a művészet adni tud.

Győr, 2011. június 24.
 
 
0 komment , kategória:  Hollósy Tóth Klára  
Jó lenne anyám meleg ölében
  2012-01-29 15:44:31, vasárnap
 
  Hollósy Tóth Klára
Szent este gondolatai

Jó lenne anyám meleg ölében
most újra kicsit gyermekké válni!
Szívből imádkozni, énekelni,
kis Jézusunk jövetelét várni!

Betöltené lelkünket az ünnep,
mély csend lenne, istenáldott béke,
kopogtatna Mária az ajtón,
szent Józseffel bebocsátást kérve.

Mi beengednénk őket boldogan,
álmot ringatna éji szélroham,
ódát zengne égi szimfónia.

Öröm fénye csillogna szemünkben,
éreznénk magunk itt, s Betlehemben,
Jézus születne, Istenünk fia,
 
 
0 komment , kategória:  Hollósy Tóth Klára  
Körülöttem ismerős, hűs hegyek,
  2012-01-29 15:42:38, vasárnap
 
  Hollósy Tóth Klára
Szélcsendzongorákon

Körülöttem ismerős, hűs hegyek,
némaság, mint véncsendű templomokban,
a szív, aritmiás ütemre dobban,
a távolon át múltak integetnek...
Ó, hogy jöhetne most a szent varázs,
közelítve itt, ez ösvényeken,
hogy hallgatnám megint a vallomást,
lehetne most újra kíséretem!

Nincs most itt más, mint sok füttyös barát,
csivitelő, cserregő, dalnokok,
zsoltárok, meleg búgóhangokon,
varázsszók, jelek, erdei imák.
Úgy szeretem hallgatni a csended,
örök nyugalmad, meseszép erdő,
dalokat csicsergő rigók, és pintyek,
lenge balett a légben, lehellő!

A fák némán kacagva rügyeznek,
az ég feszített, gyönyörű vászon,
isten játszik szélcsend-zongorákon,
mennyei rónán felhők gyülekeznek.
Sejtelmek üzennek messzi titkokat,
mint édes áramú báli éjszakákon,
lenge szellő hozza a varázsokat,
ringat holdfényes templomi álom.
 
 
0 komment , kategória:  Hollósy Tóth Klára  
     1/13 oldal   Bejegyzések száma: 120 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 1 db bejegyzés
Összes: 22436 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 175
  • e Hét: 461
  • e Hónap: 14664
  • e Év: 383516
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.