Belépés
dnemethk.blog.xfree.hu
" A tegnapi bánat célt is adott: Bár szívembe markolt,de élni hagyott. Jöhetnek százszám szélviharok, Mert ezen a Földön nem félni vagyok...&q... Kathalynka Kathalynka
1967.11.05
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 7 
Gyermekeimnek
  2013-02-26 11:55:15, kedd
 
 
Amikor még egész pici voltál, egy puszival jobbá tudtam tenni számodra a világot.
Vagy egy kanálnyi orvossággal.
Meg tudtam javítani olyasmit is, amin még a puszi sem segíthetett
- ragasztóval és szalaggal, tűvel és cérnával, kapcsokkal és madzagokkal. (...)
A felnőttdolgok meghaladják a képességeimet.
Azt kívánom, bárcsak lenne olyan varázserőm, amivel helyre tehetném az ilyesmit is.
De nem tehetek mást, mint hogy itt vagyok. Mindig itt leszek.

 
 
0 komment , kategória:  Bölcseletek,Tanítások  
Sándor története
  2012-06-11 22:32:19, hétfő
 
  Dicséretes hozzáállás - optimizmus!!!

Sándor olyan srác volt, aki tényleg meg tudott őrjíteni.
Mindig jókedvű volt és mindig tudott valami pozitívet mondani.
Ha valaki megkérdezte, hogy, hogy van, azt válaszolta:
"Ha jobban lennék, kettő lenne belőlem."
Született optimista volt.
Ha valamelyik ismerősének rossz napja volt,
Sándor azt mondta neki, hogy a helyzet pozitív oldalát kell néznie.
Annyira kíváncsivá tett a természete, hogy egy nap odamentem hozzá
és azt mondtam:

Ezt egyszerűen nem értem.
Nem gondolkozhatsz mindig pozitívan.
Hogy csinálod ezt?"

Sándor azt válaszolta:
"Ha reggel felkelek, azt mondom magamnak:
Két lehetőséged van.
Választhatsz, hogy jó- vagy rosszkedvű akarsz-e lenni.

Minden alkalommal, ha történik valami, magam választhatok,
hogy elszenvedője legyek a helyzetnek, vagy tanuljak belőle.
Minden alkalommal, ha odajön valaki hozzám, hogy panaszkodjon,
elfogadhatom a panaszkodását vagy felhívhatom a figyelmét
az élet szépségeire.

Én a pozitív oldalt választottam."

"Jó, rendben, de ez nem olyan egyszerű." szóltam közbe.
"De, egyszerű." - mondta Sándor,
"az élet csupa választási lehetőségből áll.
Te döntöd el, hogyan reagálsz a különböző helyzetekben.

Választhatsz, hogy az emberek hogyan befolyásolják a hangulatod.

A mottóm: te döntöd el, hogy hogyan éled az életed."

Elgondolkoztam Sándor szavain.
Rövid idővel később elhagytam a Vagongyárat, hogy önálló legyek.
Szemelől tévesztettük egymást, de gyakran gondoltam rá,
ha úgy döntöttem, hogy élek.

Néhány évvel később megtudtam, hogy Sándor súlyos balesetet szenvedett.
Leesett egy kb. 18 méter magas toronyról.
18 órás műtét és sok hetes intenzív ápolás után
Sándort elbocsátották a kórházból fémtámaszokkal a hátában.

Mikor meglátogattam, megkérdeztem, hogy érzi magát.
Azt válaszolta:
"Ha jobban lennék, kettő lenne belőlem.
Szeretnéd látni a sebemet?"
Lemondtam róla, de megkérdeztem, hogy mi játszódott le benne
a baleset pillanatában.
"Nos, az első, ami átsuhant az agyamon az volt, hogy a lányom
- aki pár hét múlva jön világra - jól van-e?
Mikor pedig a földön feküdtem,emlékeztem, hogy két lehetőségem van:
- választhattam, hogy élek vagy meghalok."

"Féltél? Elvesztetted az emlékezeted?" akartam tudni.

Sándor folytatta:
"Az ápolók valóban jó munkát végeztek.
Végig azt mondogatták, hogy jól vagyok.
De mikor begurítottak a sürgősségire, láttam az orvosok
és nővérek arckifejezését,
ami azt jelentette: 'Halott ember.'
És tudtam, hogy át kell vennem az irányítást."

Mit csináltál?" - kérdeztem tőle.

Nos, mikor egy felvételis nővérke hangosan megkérdezte,
hogy allergiás vagyok-e valamire, igennel válaszoltam.
Az orvosok és nővérek csöndben várták a válaszom.
Mély levegőt véve visszaordítottam: 'A gravitációra!'
Mialatt az egész csapat nevetett,

!Elmagyaráztam nekik: az ÉLETET választottam.

Tehát úgy operáltak meg, mint ha élő lennék és nem halott."
Sándor a tehetséges orvosoknak köszönhetően maradt életben,
de csodálni való hozzáállásával is !!!

Tőle tanultam meg, hogy mindennap lehetőségünk van választani,
teljes életet élni.

Hozzáállás kérdése minden!

Ezért ne aggódj amiatt, mi lesz holnap.
Mindennap van elég, ami miatt aggódhatsz.

 
 
0 komment , kategória:  Bölcseletek,Tanítások  
Boldogság recept
  2011-10-29 00:11:58, szombat
 
  Eredeti küldetésed az, hogy örömöd legyen,
boldogan éld az életed, élvezd, amid van, és amit adsz.
Boldogságra születtél.

Minden energia és erő abban segít téged,
hogy az eredendően neked adott boldogságot tartósan birtokold
A baj ott kezdődik, hogy ezt valamilyen szinten elfelejtetted.
Pedig természetes közeged a Szeretet, a
Fény, amely körülölel.

Ha a félelemérzés hatalmába kerít:
vastag kőfalat építesz magad elé, elszigeteled magad,
beborít a sötétség, összeszűkülsz, megkeményedsz.

Az emberek többsége annyira körbeépítette magát,
hogy lassan külön kurzusokon kellene oktatni,
mit jelent az önzetlen, ,,politikamentes" szeretet.

Az sem egyértelmű, ha azt mondom:
a szeretet közege olyan, amiben állandó örömöt,
boldogságot, megelégedést érzel.

Ahány ember, annyiféle boldogság és megelégedés létezik.

Nézz körül, ki minek örül, és meg tudod állapítani,
kinek milyen fokú a jelenlegi tudása a szeretetről.

Hát még ha arról kezdenék beszélni, hogy a szeretet nem is érzés,
hanem állapot,
akkor még több értetlen arcot látnék.

Nehéz arról beszélni, amit mindenki másképpen lát.
Inkább abban próbálok segíteni, hogy le tudd bontani a félelem kőfalait,
hogy a sötétségből a fényre kerülhess.

Nem vagy egyedül.

Benned a Mindenség lakozik,
nem tudsz elkülönülten, csak önmagadban lenni.

A tenger cseppjeinek egységükben van az ereje.
Te is a tenger cseppecskéje vagy.
Időnként együtt hullámzol a vízzel,
időnként kicsapódsz a partra.

Bárhol állsz is most, ne felejtsd el,hogy a tengerhez,
az Egységhez tartozol,
az Egész erejét birtokolod.

 
 
0 komment , kategória:  Bölcseletek,Tanítások  
Az őszinteség hímnusza
  2011-10-17 18:36:56, hétfő
 
  Garai Gábor:
AZ ŐSZINTESÉG HIMNUSZA


Nem ismerem az arcát, de kedvelem,
Nem néztem még a szemébe, de tudom, hogy szeretem,
Nem fogtam még a kezét, de érzem
Nála jobb ember nincs e kerek földrészen.

...tovább Ő olyan, mint egy anya ki életet ad,
szeretetével örök emlékeket hagy,
Még ha nem is látjuk őt simogatásával ápol,
Lelki támogatásától úgy érzi mindenki hogy újra bátor.

Beszéde oly tiszta, mint a friss hó a téli tájon
Ha szomorú, meghal minden ami szép ezen a világon
De ha megvigasztalódik, újra reményt ad mindenkinek
Napsugaras mosolyával gyönyörűvé teszi a természetet.

Végszónak csak annyit mondhatok,
Ennél a versnél őszintébbet nem adhatok
Légy mindig ilyen jószívű és bátor,
Szereteted mindig kifog fizetődni magától!

 
 
0 komment , kategória:  Bölcseletek,Tanítások  
A szegényember és az ő fája
  2011-07-29 17:55:52, péntek
 
 



Hol volt hon nem volt, távol a falutól a hegyek közt élt egyszer egy szegény ember.
A szomszédjai tartották annak, de ö elégedett volt a sorsával, művelte a földecskéjét,
gyarapította jószágát.
A munka mellett a abban lelte örömét, amikor a napi munka után kiülhetett a tornácra
és csodálhatta a szomszéd hegyen levő erdőt.
Amíg fiatal volt sokat járt arra.
Ismerte a fákat igaz a tüzelőt is onnan hordta, ismerte az állatait,
gyűjtötte a gombát és esténként gyönyörködött benne.
Az egyik sétája alkalmával a hegytetőn talált egy kis facsemetét.
Ránézett és egyből látta, hogy ez nem olyan mint a többi fa.
Másabb sudárabb és gondozni kezdte.
Ettől a perctől már nem érdekelte az erdő, csak AZ a fa.
Nem sok idő kellett, hogy elteljen és rájött, hogy a szomszéd fák beárnyékolják.
- Úgy sincs elég tüzelő a télre és most nem az elhullott ágakat gyűjtötte össze,
hanem fejszét fogott, és kivágta a szomszédos fákat.
A kis csemete a keletkezett tisztáson a nap aranysugaraitól csodálatos fává serdült
és az ember minden nap megnézte, de rájött, hogy ez kevés többet szeretne.
Gondolt egyet és egy holdfényes szeptemberi éjszakán titokban megjelent a fánál.
Átölelte és a reggeli nap első sugara így találta őket.
Testben- lélekben egyé vált szeretett fájával.
Már nem érdekelte az erdő . mindig csak a fáját akarta látni.
Kitalálta, hogy ha kivágja az erdőt, akkor mindig a fáját láthatja, és letarolt minden fát ami a hegyen nőtt.
Egy csak egy fa maradt a hegy gerincén, és ez a fa kiteljesedett.
Az ember ezt csodálta amikor a reggeli nap sugarai megsimogatták harmatgyönggyel borított koronáját, azzal tért nyugovóra, hogy éjjel a sápadt hold fényében áll délcegen mint a boldogság szimbóluma. Csodálta nyáron, és csodálta télen, amikor az ágakon született zúzmara mint millió csillag borította be . . . és ő boldog volt.
Éltek évekig ebben az idilli világban simogatva egymást békességben harmóniában,
megfeledkezve térről időről észre sem véve a változások szeleit.
A változásokat, melyek a faluban történtek.
Amíg ők élték világukat, a messzi faluból kisváros, majd nagyváros lett.
Gyárak létesültek, emberek tömegei dolgoztak . . . . és valami más is megváltozott.
Az eddigi kedvező időjárás megváltozott és elérte őket az, amire a szegény ember nem számított.
A változások szele.
Az eddig simogató szellőt felváltotta a város felől fújó szél.
A szél, amely eddig simogatott, most viharfelhőket hozott.
Metsző volt és folyton csak fújt csak fújt a város felől.
- Az ember féltette a fáját és kétségbeesetten kérdezte: - mi lesz veled?- hogyan bírod?
- Erre a fa annyit válaszolt: oly sok időn át voltam itt, tudhatnád milyen erősek a gyökereim.
Kitartok.
És a szél csak fújt csak fújt kitartóan a város felől. A Fa meg kitartott.
Észre sem vették, amikor az egyik ága meghajolt és engedett a szél erejének.
Elhajlott.
- Semmi baj !- ez csak egy ág . . . hitegette magát az ember.
. . .és a szél csak fújt csak fújt . .. az ágak pedig a természet törvényeinek engedve
egyenként engedtek a szél nyomásának, míg az egész korona át nem alakult a szél hatására.
Az ember tovább csodálta nagy tisztelettel, hiszen a Fa KITARTOTT- bármekkora szélnek ellenállt
és idővel olyan lett, mint egy óriási bonsai - a kitartás szimbóluma.
Aztán bekövetkezett a, tragédia . . . . a városi szél nem elégedett meg azzal, hogy átalakította a fát.
Több kellett neki.
Újabb és újabb rohamokat indított a magányos hegytetőn álló fa ellen.
Szövetkezett az esővel. Az esővel, melynek éltető cseppjei nélkül a fa meghalt volna.
Eső-és szél . . . eső - és szél . . . heteken . . . hónapokon át . . . és megtörtént az,
amire senki sem számított . . . az éltető eső fellazította a talajt, alámosta a gyökereket
a régebben simogató szellő amely széllé erősödött egy utolsó rohammal tőből kicsavarta a fát.
Reggel, amikor az ember felkelt, kiment a tornácra, már csak a kopasz hegygerincre vethette tekintetét.

A szél elvégezte munkáját.
 
 
0 komment , kategória:  Bölcseletek,Tanítások  
A Madár és a Nő
  2011-07-29 17:44:28, péntek
 
 



Volt egyszer egy madár.
Két tökéletes szárnnyal és gyönyörű, fénylő színes tollakkal áldotta meg a sors.
Az olyan állat, amely szabadon repülhet az égen, boldoggá teszi azt is, aki nézi.
Egy napon megpillantotta ezt a madarat egy nő és beleszeretett.
Az ámulattól tátott szájjal figyelte a repülését, a szíve hevesebben vert,
a szeme szerelmesen csillogott.
Egyszer megkérte, hogy hadd repüljön vele, és átszelték az egész égboltot, teljes harmóniában.
A nő csodálta, tisztelte, rajongva szerette a madarat.
DE egy napon arra gondolt:
mi lesz, ha a madár egyszer majd távolabbi hegyeket is meg akar ismerni ?
És megijedt.
Félt, hogy más madárral nem fogja ugyanezt érezni.
És irigykedett, irigyelte a madarat, amiért tud repülni.
És egyedül érezte magát.
És azt gondolta: "Csapdát állítok neki.
Ha megint jön, többé nem repülhet el tőlem."
A madár szintén szerelmes volt belé, és másnap megjelent, ahogy szokott,
de beleesett a csapdába és fogoly lett.
A nő kalitkába zárta, és egész nap nézte.
Most már mindig vele volt szenvedélyének tárgya, és mutogathatta a barátnőinek,
akik azt mondták:
"-Neked aztán mindened megvan"
De szép lassan különös átalakuláson ment át:
most hogy teljesen övé volt a madár, és nem kellett állandóan meghódítania,
kezdte elveszíteni a lelkesedését.
Mivel a madár nem repülhetett, nem tudta kifejezni létének értelmét és lassan elhervadt,
elveszítette tollai ragyogását és megcsúnyult.
A nőt már nem érdekelte többé, s csak annyira törődött vele, hogy enni adjon
neki és tisztán tartsa a kalitkáját.
Egyik nap elpusztult a madár.
A nőt elfogta a bánat, és éjjel-nappal rá gondolt.
DE nem a kalitkára emlékezett, hanem arra a napra, amikor először meglátta
boldogan repülni a felhők között.
Ha elgondolkodna, rájönne, hogy ami annak idején rabul ejtette a szívét,
az éppen a madár szabadsága volt, szárnyainak dinamikus mozgása
és nem a külseje.
A madár nélkül az ő élete is elveszítette az értelmét és a halál hamarosan
bekopogtatott hozzá.
"-Miért jöttél?" - kérdezte a halált.
"-Hogy újra együtt repülhess a madaraddal" - felelte a halál. "
-Ha hagytad volna, hogy mindig elrepüljön és visszajöjjön hozzád,
csak még jobban szeretted volna és csodáltad volna,
most viszont még ahhoz is rám van szükséged, hogy újra találkozhass vele."




 
 
0 komment , kategória:  Bölcseletek,Tanítások  
Csak fogd a kezem és táncolj..
  2010-02-09 10:29:42, kedd
 
  Csak fogd a kezem és táncolj velem...





Az élet tüzének lángjánál tenyerembe írt meghívómat küldtem el Neked.
Ne kiálts fel örömödben és ne lejts táncot, mondva,
"Igen, ez az, amire vártam, gyerünk, tegyük meg!",
csak állj fel szép csendesen és táncolj velem...

Vigyél el a Földön azokra a helyekre melyek megtanítják Neked a tánclépéseket,
olyan tájakra ahol a szívedet összetöri a világ.
Cserébe elvezetlek oda, ahol a föld a talpam alatt és a csillagok áradata felettem
újra és újra eggyé kovácsolja szívemet.
Mutasd meg, hogyan intézed ügyeidet úgy, hogy azok ne befolyásolják azt az értékes embert,
aki Te magad vagy.
Ha a gyerekek jóllaktak már, de hangok kiáltoznak mindenfelől,
hogy a léleknek magasabb értékekre van szüksége, emlékeztessük egymást arra,
hogy ez az egész soha nem a pénzről szól.
Engedd látni, hogyan adod elő az embereknek és a világnak azokat a meséket és dalokat,
amelyekről szeretnéd, ha a gyermekeink emlékeznének rá.
Cserébe megmutatom, hogyan nem próbálom megváltoztatni görcsösen a világot,
elfogadva és szeretve úgy, ahogyan az van.

Ülj mellém társas magányunk hosszú pillanataiban, hogy tisztában legyünk azzal,
hogy csak egymásnak létezünk, megmásíthatatlanul és örökké egymáshoz tartozunk.
Táncolj velem a csöndben és az apró mindennapos szavak hangjai között,
a nap végén is kitartva mellettem.
S ha minden örök megérzésünknek hangja eltűnni tetszik a szél szárnyán,
táncolj velem tovább kitöltve az űrt a következő hosszú levegővételig,
nem hagyva, hogy bármi is kitöltse a közben keletkező végtelennek tetsző űrt
sem kívülről, sem belülről.

Ne mondd "Igen!"
Csak fogd a kezem és táncolj velem.


(Oriah)
 
 
1 komment , kategória:  Bölcseletek,Tanítások  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 7 
2020.06 2020. Július 2020.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 294 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 8
  • e Hét: 8
  • e Hónap: 514
  • e Év: 5405
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2020 TVN.HU Kft.