Regisztráció  Belépés
pilka.blog.xfree.hu
A műveltség jó sorsban ékesség, balsorsban menedék. /Arisztotelész/ Fűzi Ilona /Borsósné/
1941.09.06
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 3 
Csoda !!
  2009-08-16 12:54:25, vasárnap
 
 



Nagyon szép kis történet


A CSODA!!!



Egy kislány bement a szobájába és a szekrénykéje mélyéről előhúzott egy
lekváros üveget. Kiöntötte a padlóra az üvegben lévő érméket és
gondosan számolni kezdte. Háromszor is megszámolta, mert a végösszegnek
nagyon pontosnak kellett lennie. Nem hibázhatott. Ezután óvatosan
visszatöltötte a pénzérméket az üvegbe, rázárta a tetejét, és kisurrant a hátsó ajtón .
A hat háztömbnyire lévő patikába ment, amelynek ajtaja fölött a nagy vörös Indián
Törzsfőnök képe volt látható.
Türelmesen várt a patikusra, hogy szentelne rá
egy kis figyelmet, de a patikus éppen nagyon el volt foglalva.
Tess - így hívták a kislányt - megcsoszogtatta a lábát a padlón. Semmi.
Megköszörülte a torkát úgy, hogy a legkellemetlenebb hangot adja, amit csak
lehet. Ez sem volt sikeres. Végül kivett egy érmét az üvegből és
megkocogtatta a pult üvegét. Ez használt!
- És te mit szeretnél? - kérdezte a patikus érezhetően bosszús hangon. -
Éppen a testvéremmel beszélek Chicagóból, akit már ezer éve nem láttam -
tette hozzá a patikus, mint aki választ sem vár a kérdésére.
- Én pedig az én testvéremről szeretnék beszélni veled - mondta Tess a
patikuséhoz hasonlóan bosszús hangon.
- Az öcsém nagyon beteg és egy csodát szeretnék venni neki.
- Tessék? - fordult hozzá a patikus.
- A neve Andrew és valami csúnya dolog nő a fejében, és az Apukám azt
mondta, hogy csak egy csoda mentheti meg őt. Hát tessék mondani, mennyibe
kerül egy csoda?
- Kislányom, mi nem árulunk csodákat.. Sajnos nem tudok neked segíteni -
felelte a patikus, kissé megenyhült tónusban.
- Figyelj, nekem van pénzem, meg tudom fizetni. Ha nem lenne elég,
kipótolom. Csak mondd meg mibe kerül.
A patikus testvére, akivel eddig beszélgetett, jól öltözött férfi
volt.Lehajolt a kislányhoz és megkérdezte:
- Mondd csak, miféle csodára van az Öcsikédnek szüksége?
- Azt nem tudom - válaszolt Tess könnyes szemmel - csak azt tudom, hogy
nagyon beteg és Anyu azt mondta, hogy valami operációra volna szüksége, de
Apu nem tudja megfizetni, ezért szeretném odaadni az én pénzemet.
- Mennyi pénzed van? - kérdezte a chicago-i férfi.
- Egy dollár és tizenegy cent - felelte Tess alig hallhatóan
- Ez az összes, ami van, de tudok többet is szerezni, ha kell.
- Nahát, milyen csodálatos véletlen! - mosolygott a férfi -
Egy dollár és tizenegy cent - éppen az a pontos összeg, ami egy kisfiú
csodájának az ára.
Egyik kezébe tette a pénzt, a másikkal kézen fogta a kislányt:
- Vezess engem haza hozzátok, szeretném látni az öcsédet és találkozni
a szüleiddel. Lássuk, hátha van nálam egy olyan csoda, amit te
szeretnél.
A jólöltözött férfi Dr. Carlton Armstrong volt, sebészorvos, aki az
idegsebészetre specializálódott. Ingyen elvégezte az operációt, és nem
telt bele sok idő, amire Andrew ismét otthon volt, épen, egészségesen.
Anya és Apa boldogan beszéltek arról az esemény-láncolatról, ami idáig
vezetett.
- Ez a műtét egy igazi csoda volt - suttogta Anya - vajon mennyibe került
volna?
Tess mosolygott. Ő pontosan tudta, mennyibe került a csoda: egy
dollárba és tizenegy centbe. no és egy gyermek töretlen hitébe.

Egy csoda nem a természet törvényeitől függ, hanem magasabb törvények
működésétől.





 
 
6 komment , kategória:  novella  
Ovassátok el !!
  2009-08-06 07:11:02, csütörtök
 
 



SZERELEM .......

"Az élet nem azt jelenti, hogy túléljünk egy vihart, hanem hogy
tudjunk táncolni az esőben."

Egy gyakori kérdés a Google-ban: "Mi a szerelem?"... nos, a legszebb magyarázatot pár évvel ezelőtt hallottam egy asszisztens barátnőmtől.
Ezeken az esős napokon visszaemlékeztem a történetre, és szeretném ma veletek megosztani.

"Zsúfolt reggel volt a rendelőben, amikor 8:30 körül bejött egy
bekötözött ujjú idős úr. Rögtön szólt, hogy siet, mert 9:00 órakor van
egy fontos találkozója. Kértem, hogy foglaljon helyet, tudván, hogy
eltelik még fél óra, míg megérkezik az orvos. Figyeltem, milyen
türelmetlenül néz percenként az órájára.

Idő közben arra gondoltam, hogy nem lenne rossz, ha levenném a
kötését, és megnézném, miről van szó. A seb nem tűnt olyan
súlyosnak... az orvosra várva, eldöntöttem, hogy fertőtlenítem a
sebet, és egy kis beszélgetésbe elegyedtem. Megkérdeztem, hogy
mennyire fontos a találkozója, és hogy nem szeretné-e mégis megvárni az orvost a seb kezelésére.
Azt válaszolta, hogy feltétlenül az idősek otthonába kell menjen, ahogyan évek óta mindig teszi, hogy reggelizzen a feleségével.

Udvariasan, a felesége egészsége felől érdeklődtem. Kedvesen, az idős úr elmesélte, hogy az Alzheimer kóros felesége 7 éve él az idősek otthonában. Gondolva, hogy a feleség, egy tiszta pillanatában esetleg felizgatná magát az ő késése miatt, siettem, hogy kezeljem a sebét, de az idős úr elmagyarázta, hogy 5 éve nem ismeri fel... Akkor csodálkozva megkérdeztem:
"És Ön minden reggel elmegy, hogy együtt reggelizzenek?" Egy édes mosoly, és egy lágy kézsimogatás közben válaszolta: "Az igaz, hogy Ő már nem tudja, ki vagyok, de én jól tudom, ki Ő".

Szó nélkül maradtam, és kellemes borzongás futott végig rajtam,
miközben néztem a siető léptekkel távolodó öreget...
Lenyeltem a könnyeimet, miközben arra gondoltam:
"Ez a szerelem, ez az, amit az élettől szeretnék!... Hiszen alapjába véve, ilyen az igazi szerelem ?!... nem feltétlenül fizikai, és nem is ideálisan romantikus.
Szeretni azt jelenti, hogy elfogadjuk azt, ami volt, ami van, ami
lesz, és azt, ami még nem történt meg. Nem feltétlenül azok a boldog
és kiteljesedett személyek, akiknek minden dologból a legjobb van,
hanem azok, akik a legjobbat tudják kihozni mindabból, amijük van".

Az élet nem azt jelenti, hogy túléljünk egy vihart, hanem hogy tudjunk táncolni az esőben !!







 
 
1 komment , kategória:  novella  
Földvári Gergely
  2008-01-28 12:34:05, hétfő
 
  Földvári Gergely


Egyszer Skóciában ... (rövid mese a versről, meg a dalról)

Egyszer Skóciában, egy régi-régi vers faággal a kezében útra kelt.
Ment mendegélt, el is fáradt rendre és egy hatalmas kőre lepihent.

Szellő hátán éppen arra járt a dal, frissen és üdén -
S meglátta, hogy a vers milyen mélyen alszik a hideg sziklán...

Oda szállt hát a dal, hogy felmelegítse, de hopp, a faág kiesett a vers öléből,
Elkapta hát az ágat a dal s azzal együtt repítette őket tova a szél... ...

Napsugaras felhő szélén a faág másnap rügybe fakadt,
Virágjának szirmai immár ott ragyogtak a dal ölén...

Ám egyszer csak nagy-nagy vihar támadt. Így eshetett meg pont ott,
hogy egy kicsi virág hullott a vers elébe, amint esőt ontott magából a felhő.

A vers felébredt és látta, hogy álmában a faág virággá változott...
Boldogan kelt újra útra a vers, hisz ágacskáját éppen ezért nevelte fel ő ...

"A zene talán ott kezdődik ahol a szó csendet szül és megszeppenve elnémul,
S ott végződik valahol az üveghegyen meg az Óperenciás tengeren is túl..."
 
 
0 komment , kategória:  novella  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 3 
2018.03 2018. április 2018.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
30 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 822 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 213
  • e Hét: 1172
  • e Hónap: 3033
  • e Év: 12953
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.