Regisztráció  Belépés
bozsanyinemanyi.blog.xfree.hu
Legyen szíved, mely sosem válik kővé, legyen kedved, mely sosem gyullad haragra, és legyen érintésed, mely sosem bántalmaz. /Charles Dickens/ Bozsányi Lászlóné. Manyika.
1948.03.10
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/80 oldal   Bejegyzések száma: 792 
Egy álom alkatrészei
  2016-05-03 21:32:11, kedd
 
  A sarokban szunnyad a bádogsparhelt, rajta piros-zománcos lábos gubbaszt, odébb a gondolat göncei, néma fénytócsa, meztelen melled ritmikus mozgása, amolyan clairvoyance, tisztábban lásd a végtelent, a pókháló legfinomabb, szabadon lengő szálát, melynek végébe az idő pillantása kapaszkodik, mint utcasarkon álldogáló tanácstalanság, küszködik, kitervelt hadművelet látszatát kelti, az évek alatt felgyülemlett szenvedélyét, mintha valakinek, teszem azt, nem mindennapi eszméről kellene gondoskodnia, magát is megfogalmaznia benne, alkalmat keresnie a megmutatkozásra, fellebbentenie egy elfeledett gesztusról a fátylat, anélkül, hogy ellentétbe botoljék (a tűnődés kiálló csonkjaiba), megőrizze a ragaszkodáshoz szükséges erőt, s ne tétovázzék, rögzítse-e egy régvolt ölelés nosztalgiától terhes pillanatait.

Böszörményi Zoltán
Forrás:irodalmijelen.hu


 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Csak egy napra
  2016-05-02 21:37:23, hétfő
 
  Ha virág lehetnék csak egy napra,
biztosan nagyon sok dolgom volna.
Égőpiros lennék, vagy esetleg kék,
világító sárga, de semmiképp sem
szeretném a szomorút, a feketét.

Aznap én nem egy virágot nyitnék,
hanem tízet, húszat, vagy százat.
Mosolyom csupa derű lenne s alázat,
befutnám titokban az egész házat.

Megkérném a napot már előző este,
hogy a színeket, csak virágokra fesse.
Illatommal csábítanám a méheket,
kikeverni újabb és újabb színeket.

És megigéznék majd minden embert,
s kinevetném a didergő decembert.
Lámpás lennék a sötét éjszakában,
vidámság a szomorúság udvarában.

Ha virág lehetnék csak egy napra,
a szomorúság is biztos mosolyogna,
s az ármány reszketve bujdokolna.
Még színesebbé tenném a világot,
ajándékba adnám a legszebb virágot.

Szita Zoltán


 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Tiszta szívből
  2016-04-29 17:49:50, péntek
 
  Szívem mélyén őrizgetem,
Édesanyám emlékedet,
Kedves arcod, szép mosolyát,
Két kezednek, ölelését, óvó, féltő,
Tekinteted, a szeretet tanítását....
Anyák Napján, szívem úgy, fáj,
Csak gondolatban lehetsz velem,
Imába foglalom kérésem, Istenünket
Arra kérem, oda fent a mennyben,
Legyen békességed, az örök életben.
Ragyogjon Rád, Istenáldás,
Mennyországnak fényessége.
Angyalok közt, legyél áldott,
Anyák Napján ezt kívánom,
Tiszta szívből, szeretetből.

Csuka Magdolna


 
 
0 komment , kategória:  Versek  
A Nagymama tavasza
  2016-04-27 23:32:41, szerda
 
  Mondd csak, nagyi: a te hajad
mitől fehér, mint a hó?
- Tudod kicsim, télbe léptem,
de nem bánom, így a jó.
Hajdanában kobakomon
szőke tincset fújt a szél.
Tudod, mikor tavasz táján
a kis bimbó útra kél;
szirma, mint a könnyű selyem,
színe pompás, zsenge, friss,
mint a mezők aranyhaja...
olyan volt rég nekem is.
Később, mikor nyárba léptem,
ragyogott az ég nekem,
s nemsokára anyukádat
dédelgette énekem.
Csodálatos évek jöttek,
nem feledem soha tán,
milyen boldog volt családunk
nagyapókád oldalán.
Aztán, mikor édesanyád
egy ifjúban párra lelt,
a Nap minden sugarával
örömtáncát járta fent.
Hosszú évek teltek, múltak;
fényes nyarak, szép telek...
ezerszínű őszünk múltán
hajamra már dér pereg.
De tudd kicsim, szép a tél is,
mert a tavasz aranyát
mióta élsz, drága kincsem,
a te lényed adja át...

Mentovics Éva


 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Ne feledd....
  2016-04-27 23:20:19, szerda
 
  Ne feledd, hogy édesanya csak egy van,
ki dobogó szívvel vár a kapuban.
Ne feledd, hogy megölöd a lelkét,
ha cserbenhagyod, szinte évenként.

Ne feledd, hogy ő úgy is szeret,
ha nem fogja mindig a kezed.
Lélekben mindig veled van,
s rögtön ugrik, ha baj van.

Hát ne öld meg! Inkább szeresd!
Ki tudja, meddig szeretheted?
Ha egyszer nem áll ott már a kapuban,
senkire sem számíthatsz, ha baj van!

Ha sokszor elfordulsz tőle,
már csak ül, beletörve.
Szeméből folynak a könnyek,
arcán, megfagynak a remények.

Sok-sok év múlva, ha újra látod,
nem repül feléd, nem nyújtja fáradt kezét,
sok év után miről beszéltek?
Mi volt vele: évekig nem kérdezted...

Tudod, kinek a szíve már nem dobban,
nem áll kitárt karokkal a kapuban,
Édesanyádtól, nem szabad elfordulni!
A lelkiismereteddel, hogy fogsz elszámolni?

A temetőbe már csak sírhatsz,
a sírkőre is ráborulhatsz.
Többé nem látod szép mosolyát,
többé nem érzed: simogatását...

Becsüld meg, és szeresd!
Úgy érzem, ennyit megtehetsz!
Édesanya csak egy van!
Ha egyszer ő is elhagy...
Mi lesz veled, ha bajban vagy??

Éva Hirth


 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Sóhajok
  2016-04-27 19:04:34, szerda
 
  Hallottad már, milyen hangosak a sóhajok?
Érezted, egyedül milyen hidegek a hajnalok?
Láttad már, hogy elfordulnak tőled a csillagok?
Nincsenek hangok, színek, nincsenek illatok...

Vágyakoztál már annyira, hogy beleremegtél?
Vágyakoztál már annyira, hogy beleszédültél?
Vágyakoztál valaki után, hogy libabőrös lettél?
Vágyakoztál már úgy, hogy kínlódtál, szenvedtél...

Már csonkig leégett a gyertya az asztalon,
a könyvet összecsuktam, hisz hiába olvasom,
a virág kókadt, vízbe tenni mégsem tudom,
már csak a fájó sóhajok zokogását hallgatom...

Hirth Éva


 
 
0 komment , kategória:  Versek  
A vendég
  2016-04-26 23:06:36, kedd
 
  Talán te vagy a vendég,
akit a messze barázdák küldtek
a távol pacsirtaszavával?
Aki esténként meggyújtja a fáradt-homlokú csillagokat?
Ilyenkor lehajlik az ég, hogy
szemem pislákoló mécseivel
nevedet kibetűzzem.
Valaki járt itt, híredet hozta, hogy
megérkezel. Ismerős arcú, csak a
kézfogása volt idegen.
Gyere, ülj álmaim meztelen küszöbére,
furcsa vendégfogadás ez, nincs
egyebem, szeletke kenyér még akad
itthon, s míg vágyaink friss kávéillata
szálldos, gyújtsd meg utolsó fél cigarettád.
Most ne szólj, ünnepélyes a csend, feloldja
a tépett idegek kötelékét, s nyugtat mint
az érett asszonyi simogatás..
Szemedből látom hosszú utad volt,
pihenj le nálam a békesség egyszerű
nyoszolyáján, tűzre dobok még
néhány szál rőzsét maradék szeretetből,
hogy felmelegedj.
Vesd le az inged, fehérre mosom
a hajnalok lassan csorduló könnyeiben.
Majd ha aludtál, s kivirágzik a reggel,
indulj tovább, a távol kolompszava hív.
Felejtsd el e szűkszavú pompát,
s hogy szó sem esett a küldetésről?
Ne ijedj meg, csak menj,
s verd le cipődről elégett szívem
hamuját...

Ihász- Kovács Éva


 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Nem ilyen.
  2016-04-26 22:58:02, kedd
 
  Mostanában rövidebbek az évek,
csak a pillanat a régi, ahogy megül,
a templomharang bongása, méhek
zajongása száradtkoszorús temetőkben,
válladról, ahogy ruhád aláhull. Mennyi
is volt? Talán napok, hónapok, hetek. Mentsetek meg!
Ments meg Te időtlen vágtában fogant kölyke ennek
a zavaros pályaudvari váróteremnek, ahová
koldulni jár a lét, és mezítelen arcokkal is
rejtekben marad minden emberinek tartott
utalása egy régi hajnalnak, amikor nyílt egy
új virág! Csak én láttam, csak nekem színeződött,
értem borult a földig, én tehetek szépségéről,
nekem hervad el majd egyszer. Tudom. Mennyi is volt?
Talán hónapok, hetek? Nem időben mérek!
Nincs perc, az óra is semmiség, kitárul a Minden,
értem halottvivők jönnek, szemeikben öröm,
megértés.- Látod, mennyire szeret! Boldog
az Úr, ha őt elé visszük! Látod, még mosolyog,
s szólt, egy nevet mondott, mielőtt elment!
Hol van? Ki az, kit nevezett? Kire kért áldást,
védelmet? Messze jár. Első volt és végső,
értett, és megérzett. Föld volt, fűszeres takaró,
szó a nagy csöndre, perc helyett érintés, órák
körében látomás egy új világról! Megtérnek
végül mind a lakatlan szavak, és betűnként találnak
végleg nyughelyet. Máshol, senkinek. Mennyire távol,
és közel aki szeret! Mindig így van ez. Milyen a közel,
mennyire semmi a távol, ha szeretsz! Pedig csak egy kis
alamizsnát, egy kis alamizsnát kaphatunk! Előttünk dölyfös
mindenek járnak, vérükben ősi ösztön: Eltiporni, zsigerelni,
megölni, megölni! Én nem ilyen sokakra vágyom!
Lennék csak zsoldosa a jónak! Jutalmam sem legyen elég
engesztelő, hogy többet kívánnék! Soha, soha többé!

Tóth János


 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Szeretetkönnyeim
  2016-04-25 23:01:15, hétfő
 
  Ha még egyszer elmondhatnám Neked:
szívemből szeretlek!
Ha még egyszer elmondhatnám azt, hogy:
sohasem feledlek!
Ha még egyszer megölelhetnélek,
szívem megremegne,
Ha még egyszer lágyan megtehetném,
sok jót megköszönne.
Ha még egyszer örülhetnénk együtt
illatos tavasznak,
Ha még egyszer virágaid Nekünk
kertedben nyílnának,
Istenhez küldeném Hálaimám
rebegő ajkakkal,
s ki nekünk életet adtál, Hozzád,
fájó alázattal.
Szeretetkönnyeim Anyák Napján,
Teérted hullanak.

Farkas Anna


 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Merj élni!
  2016-04-25 22:25:15, hétfő
 
  Kevesen merünk igazán élni,
Nem lehet mindig csak remélni,
Beskatulyázva attól félni,
Hogy a világ milyen szemmel nézi
Azt, mit szívedből teszel,
Azt, hogy önmagad leszel,
Merj az utadon előre menni,
Hidd el, nem jó zsoldosnak lenni.
Kezeden láncok,
Szíved körül rácsok,
Sokszor csak álmodsz
A kinti világról.
De az Élet nem fog folyton rád várni,
A rohanó idő nem fog megállni,
Neked kell megtanulni szállni,
Falakon, hegyeken átmászni.

Nyiraty Gábor


 
 
0 komment , kategória:  Versek  
     1/80 oldal   Bejegyzések száma: 792 
2016.04 2016. Május 2016.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 16 db bejegyzés
e év: 699 db bejegyzés
Összes: 10770 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1933
  • e Hét: 15443
  • e Hónap: 15443
  • e Év: 537955
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Online Póker, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2010 TVN.HU Kft.