Belépés
vorosrozsa66.blog.xfree.hu
,,Sose búcsuzz el minden új nap egy új remény.Van hogy elveszítesz mindent mégis élj a holnapért." Drót Erika
1966.11.04
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/10 oldal   Bejegyzések száma: 96 
Szép történet!
  2018-10-20 15:56:10, szombat
 
 




Szép történet!


Egy szép piros rózsa hevert lenn a porban,
Mellette férfiak és nők haladtak el sorban,
Mindenki ráfigyelt, mindenki megnézte,
Olyanok is voltak kik felvették kézbe.
De el egy se vitte, mind eldobta újra,
Így került a rózsa ismét a porba, s az útra.
E méltatlan bánás a szívemig hatott.
S míg csak fel nem vettem, nyugodni nem hagyott.
De biz "én" is dobtam, mert nem volt már szára,
Így a szép rózsafej, szemétnek lett szánva.
Míg tűnődtem sorsán, meglepetés történt:
Kivétel törte át a szokást, a törvényt.
Egy féllábú lányka, mankójára dőlve,
Reszkető kezével nyúlt érte a földre..
Magával is vitte, s oly boldogan nézte,
TALÁN SZENVEDNI IS KÉSZ LETT VOLNA ÉRTE!!!
Pedig "Ő" is tudta: mért került utcára.
Hogy már meg van tépve, hogy már nincsen szára.
De érezte, mintha sorsuk közös lenne??
"ÉS ÍGY ÖNMAGÁT BECSÜLTE MEG BENNE!"




 
 
0 komment , kategória:  MEGHATÓ és SZÉP TÖRTÉNETEK  
Egy őszi délután.....
  2018-10-20 15:50:29, szombat
 
 




Egy őszi délután.....


Egy őszi hideg szeles késődélután,
Ballagott a férfi hazafelé a nyirkos utcán.
Magányos volt, s hideg szíve,
Senkit sem szeretett, senki sem szerette.
Kigyúltak már azt utcai fények,

S erősebben fújtak a fagyos szelek.
Fejét lehajtva, kabátját összehúzta,
Lépteit jobban megszaporázta.

Kopott vaskapujához érve,
Zsebében kulcsát keresgélte.
Megtalálta, elővette, ám leejtette,
Morgolódva lehajolt, hogy a kulcsot felvegye.

S akkor, a kerítése tövében előbújó kis virágot észrevette.
- mindenhol csak a gazok nőnek- mormogta félhangosan.
A szomszéd kislány rászólt szeretettel nem haragosan,
- bácsi kérem, azt a virágot neked ,én ültettem.
.
A férfi a vállát rándítva mondta - én ilyent nem kértem.
Azzal bement a fűtetlen, hideg házába.
Kopott kabátját hanyagul ledobva,
Kályhájába tüzet rakva
Kavargott benne a kislány mondata.
- minek nekem virág? - mormogta.
.
Éjszaka lett, nem jött álom a szemére,
Mindig a szomszéd kislány jutott az eszébe,
- virágot nekem? Nekem? Nekem ültette.
Majd felkelt, konyhájából a nagy kést magához vette,
Kiment, s a kis virágot óvatosan a földből kivette,

A házba bevitte és gondosan elültette.
Másnap, mielőtt dolgozni ment, köszönt a virágnak,
Odakinn, mosolytalanul bólintott a kislánynak.

Kislány szelíden szólt, s rámosolygott.
- látom bácsi, bevitted a virágot.

Be - válaszolta, majd elballagott.
Este sietett haza, mert tudta, már nincs egyedül,
Várja a kis virág, mely az ablakában ül.
A virág napról napra cseperedett,
majd narancssárga virágot hozott,
A férfi boldog lett,

hisz színével szürkeségébe napot lopott.
Egy nap a boltba betérve,
nem csak a szokásos vacsoráját vette.
Hanem egy nagy tábla csokit levett a polcról
és kosarába tette.
Másnap reggel toporgott kapujában a kislányra várva,

Órájára pillantott párszor és várt és várt,
de hiába.
Este nem is hazasietett,
hanem egyenest a szomszédjához csengetett,
Idős néni jött elébe -
jó estét, a kislányt keresem, a szomszédból vagyok,
- a kislány beteg lett, kórházba van

- mondta a nénike - nagymamája vagyok.


.A férfi elsápadt, beleremegett,
majd összekapta magát és a kórházba sietett.
-Hová- hová - szólt egy nővér
- egy kislányt keresek ma beteg lett -
- ma délután meghalt, megállt a pici szíve,

sajnos az úr késve érkezett.
Hazafelé, koszorút köttetett hatalmasat,
színes, tarka virágokból.

Eljött a nap! Lógó orral felvette fekete öltönyét,
csokit is elővette táskájából,
Majd letépett egy szirmot a kislánytól kapott virágból.

Könnyes szemmel lépett a parányi sírgödörhöz,
csokit és a szirmot beledobta,- köszönöm -
összekulcsolt kézzel, lehajtott fejjel,
de hangosan érthetően mondta.
Hetente friss virágot vitt az aprócska sírhalomra

- köszönöm - csak ezt az egy szót mormolta.
Tavasszal, a féltett, nagy gondossággal ápolt kis virágját magához vette,
A temetőbe kivitte,
azt a kislány sírjára könnyezve elültette.
- Köszönöm!
Ezt a virágot Tőled kaptam,

Látod? Most ezt visszaadtam,
Már tudom, megtanultam,
Mi az, hogy szeretni,
Hogy néha meg kell állni,
Másokkal is törődni!

(Baranyai Mária)
 
 
0 komment , kategória:  MEGHATÓ és SZÉP TÖRTÉNETEK  
Orsovai Mária : A kis viráglányka
  2018-09-20 09:42:38, csütörtök
 
 




Orsovai Mária : A kis viráglányka


Szomorúan tengette életét kis házában a hófehér hajú nénike.
Mióta meghalt a párja, azóta egyedül, magányosan teltek a napjai. Gyermeke nem volt. Kertjében szebbnél-szebb virágok nyíltak. Egyedüli örömét abban lelte, ha gyönyörködött ragyogó színben pompázó virágaiban.


Gondozta is őket nagy szeretettel. A környéken senkinek nem volt ilyen gyönyörű virágos kertje, mint neki. Színes pillangók, méhek szálldogáltak egyik virágról, a másikra.


Egyszer egy csodálatos napsütötte reggelen az egyik kék harangvirág nyújtózott jó nagyot, s abban a pillanatban fekete hajú, piros arcú csöpp leánnyá változott. Két öklével megdörzsölte szemeit és mint aki mély álomból ébredt, körülnézett. Meglátta a cseresznyefa ágán ülő kék mellényű cinke madár és így üdvözölte:
-- Jó reggelt viráglányka!


Kedvesen, mosolyogva nézet fel a kislány a cinkére, hunyorított szemével a fénylő nap miatt.
-- Jó reggelt kis cinke, neked is. -- azzal elindult a baromfiudvar felé, s ügyesen magot szórt a tyúkok elé. -- Egyetek sokat. Jó étvágyat! -- biztatta a szárnyasokat. -- Friss vizet is hozok. -- s térült-fordult a kis vödörrel, hozta is a kútról a vizet.
-- Ki ez a jó tündér, aki helyettem ellátja a baromfiakat? -- lépett ki csodálkozva az udvarra a nénike. Meglátta a csöpp lánykát. -- Ki vagy te? -- kérdezte tőle barátságosan.


-- A nevem, Virág. -- mondta csendesen a kislány.
Ölébe vette a gyermeket a nénike, megsimogatta a fénylő haját.
-- Olyan is vagy, mint egy gyönyörű, harmatos virág. Honnan jöttél? Kié vagy?
A virág leányka a nénike füléhez hajolt és halkan súgta:
-- Innen jöttem a kertből és a tiéd vagyok. Akarod?
Az öreg nénike szíve hevesen kezdett dobogni a boldogságtól, szemei könnyben úsztak.


-- Hogy akarom-e? -- rebegte elcsukló hangon. -- Egész életemben erre vágytam a legjobban. Egy gyönge, édes kis leánykára.
Kéz a kézben mentek be a házba. Együtt reggeliztek finom kalácsot, gőzölgő kakaóval. A nénike le nem vette volna a szemét a kislányról, attól félt, hogy ahogy jött, úgy el is tűnik.
Mintha megérezte volna. Mert bizony csak a déli harangszóig voltak együtt. Amikor felcsendült a harang első ütése a leányka kiszaladt a kertbe,s visszaváltozott virággá.


Csoszogott utána rémülten a nénike. Szólongatta síró hangon.
-- Kis Virág, hová tűntél? Kicsi Virág, merre vagy?
De nem látta, nem találta sehol. A kertben csak a virágok hajladoztak gyenge szárukon, ahogy a szellő ringatta őket.
Szívében végtelen nagy ürességet érzett a nénike. Leült a padra. Aznap nem volt kedve semmit sem csinálni. Csak üldögélt és szomorúan gondolt a csöpp leányra.
Éjjel a szemére nem jött álom. Ide-oda forgolódott ágyában, míg végül hajnal felé fáradt szemei lecsukódtak és elszenderedett.
A kislány bársonyos, csicsergő hangjára ébredt.


-- Egyétek tyúkocskák az aranyló kukoricát. Itt a friss, tiszta víz is.
Fürgén ugrott ki a takaró alól a nénike, s egyenesen az udvarra sietett.
-- Hát itt vagy újra kicsi lelkem? Úgy megijesztettél, azt hittem, soha többé nem látlak. Ugye többé nem hagysz el?
Kis Virág odabújt öreganyóhoz.
-- Minden nap eljövök, de ha szólítanak, mennem kell. De eljön az idő hamarosan, hogy soha többé nem megyek el.


A leányka nagyon szorgalmas volt. Söprögetett, mosott, mosogatott. Fürgén futott a boltba bevásárolni. Munka közben dalolt, mint egy kedves énekesmadár. Azonban a déli harangszó első kondulásakor úgy eltűnt, mintha a föld nyelte volna el.
Anyóka sehogy sem értette a dolgot. Délután bánatosan sétálgatott a kertben. Nézegette, öntözgette, gyomlálgatta csodálatos virágait.
Hát ahogy így szorgoskodott a virágok között, úgy érezte, mintha az egyik üde, illatos kék harangvirág megsimogatta volna a kezét. Mintha csókot lehelt volna ráncos kezére. Szeretettel nézett a virágra, s nem tudta mire vélni, de érdekes módon a kicsi leányka jutott eszébe.


Nehezen teltek egyedül az órák. Alig várta, hogy a nap előtűnjön a domb mögül, és jöjjön a kis Virág.
Jött is a kislány az első napsugárral. Vidám kacagása betöltötte a pici házikó minden zegét-zugát.
-- Újra elhagysz? -- kérdezte a nénike tőle szorongó szívvel.
-- El. -- válaszolta Virág. -- Ma utoljára.
-- Nem engedlek el! -- kiáltott az öreg néni. -- Erősen szorítom a kezed! Nem engedlek el, mert félek, hogy nem jössz vissza soha többé.
Ijedten ugrott hátra a kislány:


-- Jaj anyókám, ne tégy ilyet! Most, amikor már oly közel vagyok a szabadsághoz!?
De a nénike utána kapott és szorosan rákulcsolta vékony ujjait kis Virág csuklójára.
Ebben a pillanatban megszólalt az öreg templom bim-bam harangja.
A kislány kétségbe esve ráncigálta a kezét, hogy kiszabaduljon a szorításból.
-- Eressz! Eressz el kérlek! -- és olyan erővel rántott egyet magán, hogy sikerült kirántania kezét a nénike erőtlen ujjai közül. Villám sebesen perdült ki az ajtón.
-- Holnap mindent elmondok! -- kiáltott vissza.


Anyókának meg soha ilyen hosszú délutánja és éjszakája nem volt. Üldögélt összekulcsolt kézzel az udvaron. Odarepült a kiscinke.
-- Miért szomorkodsz anyókám? Miért folydogál a könny a szemeidből?
A hófehér hajú, sápadt arcú nénike elmesélte bánatát a madárkának, aki vigasztalni kezdte.
-- Hiszen megígérte, hogy visszajön és soha többé nem hagy el. Úgy is lesz, majd meglátod.
És amikor a harmatos reggel eljött, vele együtt megjelent kis Virág is. Két karját a nénike nyaka köré fonta.


-- Megjöttem és most már itt is maradok. -- mondta tiszta, csengő hangon.
Olyan volt ez a hang az öregasszony fülének, mint a legszebb muzsika. A szíve közepéig hatott.
-- Mesélj Virágom, mesélj nekem. -- kérte.
A kislány mesélni kezdett.
-- Egyszer játszottam a pajtásaimmal. Elgurult a labda és én utána futottam. Amikor utolértem, fel akartam emelni, ott termett egy csúf, ráncos képű törpe. Elkapta a lábam és így szólt hozzám:
-- Neked nincs se anyád, se apád. Gyere velem! Nagyon megrémültem, s tiltakoztam, hogy nem megyek. Erre ő így válaszolt:


-- Ha nem jössz velem, megátkozlak! Változz virággá! Csak akkor szabadulhatsz, ha egy ősz hajú öregasszony megszeret. Addig is minden nap reggelén a déli harangszóig visszaváltozhatsz leánnyá. De jaj neked, ha az első harangszóra nem leszel a kertben, hogy virággá változz újra! Ha ez egyszer is előfordul, átkom örökké fogva tart ... Így történt. -- fejezte be az elbeszélését a csöpp lányka.
-- És én majdnem elrontottam mindent. -- sóhajtott bűnbánóan a néni. -- De most már örökké együtt maradunk.
-- Örökké! -- súgta kis Virág.


Így is volt.
 
 
0 komment , kategória:  MEGHATÓ és SZÉP TÖRTÉNETEK  
EGY IDŐS BÁCSI MEGHATÓ TÖRTÉNETE!Tanulságos!
  2018-08-30 18:04:31, csütörtök
 
 




EGY IDŐS BÁCSI MEGHATÓ TÖRTÉNETE!Tanulságos!


Egy napon több férfi megkérdezett egy idős embert: Öreg boldog vagy a feleséged mellett több mint 50 éve, soha nem haragudtál rá, mindig boldogak voltatok. Hogyan találtál ilyen feleséget?
Elmesélem mondta az öreg. Az én időmben a fiatalok kimentek este a városba, egy kávéra vagy csak egyszerűen sétálni. A városból hazafelé menet a fiúk kézen fogva hazakísérték a lányokat.
Azokban az időkben volt egy szabály: ha egy napon fogtad egy lány kezét az nem jelent semmit. Ha két napon fogtad a kezét annak, már oka van. Ha három napon fogtad a kezét, akkor már megfordulhat a fejedben a nősülés. Elhatároztam, hogy egy este én is kimegyek egy lánnyal, így is lett. Beszélgetünk erről - arról egyszer csak azon kapom magam, hogy a lány hirtelen kihúzza a kezét a kezemből, az elején nem értettem mi történik, majd rájöttem, hogy egy hepehupás útszakasz következett, a lány kikerülte, majd ismét megfogta a kezem. Ugyanez történt a következő ilyen akadálynál is.
A következő estén egy másik lánnyal mentem sétálni. A történet ismétlődött: amikor a hepehupás útszakaszhoz értünk ő is kihúzta a kezét a kezemből, kikerülte majd ismét megfogta a kezem. A harmadik este ismét egy másik lánnyal mentem sétálni. Amikor elérkeztünk a hepehupás részhez, a lánynak eszeágában sem volt, elengedni a kezem, hanem szorosan fogta és együtt léptünk át ezen az akadályon. Észre sem vette milyen az út a lába alatt, csak a szemembe nézett boldogan. Akkor elhatároztam, hogy lépjünk át együtt egy nagyobb akadályon. Semmi nem változott, ő ugyanolyan erősen fogta a kezem.
Azóta sem váltunk el egymástól, néhányszor veszekedtünk, de mindig ott voltunk egymásnak váll - váll mellett, és az ő keze mindig az én kezemben van. A férfiak elcsodálkoztak az öreg beszédén és sokan közülük a következőket mondták: ej öreg, ha ezt hamarabb elmondtad volna nekünk akkor lehet, hogy mi is boldogabbak lehetnénk...
 
 
0 komment , kategória:  MEGHATÓ és SZÉP TÖRTÉNETEK  
Egy indiai bölcs meséje - A boldogság titka
  2018-07-28 19:41:24, szombat
 
 




Egy indiai bölcs meséje - A boldogság titka



Sok-sok évszázaddal ezelőtt élt egy bölcs Indiában, aki azt állította magáról, hogy ő a világ legboldogabb embere, mivel két varázsládájában őrzi azokat a titkokat, amik bárki életét boldoggá tudják tenni. India mohó fejedelmei hatalmas kincseket ajánlottak fel neki a ládákért, több alkalommal is betörtek hozzá tolvajok, de soha senki nem találta meg a ládákat.

A fejedelmek minél inkább próbálták a varázsládát megszerezni, annál irigyebbé és boldogtalanabbá váltak. Miközben ők egyre keserűbb életet éltek, a bölcs napról-napra boldogabban élt.
Egyszer csak egy kisgyermek lépett be a bölcs otthonában, és így szólt: "Mester, szeretnék én is olyan boldogan élni, mint te. Megmutatnád nekem, hogy hogyan lehetek boldog?"
A bölcsnek megtetszett a gyermek nyíltszívűsége, tisztasága, és ezt válaszolta:
“Igen, megmutatom neked, hogyan lehetsz boldog. Ülj le, és figyelj jól! Valóban két varázsládám van, amelyben a titkokat őrzöm: az egyik a szívem, a másik az eszem, és ezekben összesen nyolc titok van elrejtve.
Íme, a nyolc titok:

1. Tudd, hogy az Isten mindig veled van, és hálásnak kell lenned mind azért, amid van.
2. Szeretettel kell bánnod önmagaddal. Minden este és reggel ezeket kell elmondanod: Fontos, értékes, okos ember vagyok. Sokra vagyok hivatott, és nem létezik olyan akadály, amit ne tudnék legyőzni.
3. Éld is át azt, amit mondasz: ha okosnak tartod magadat, viselkedj okosan. Ha bátornak tartod magad, akkor ne félj cselekedni. Ha képesnek tartod magadat az akadályok legyőzésére, akkor győzd is le az összes akadályt.
4. Soha ne légy irigy másokra. Ha mások már elérték a saját céljaikat, akkor érd el te is a saját céljaidat.
5. Ne táplálj haragot a szívedben senki iránt. A harag nem engedi, hogy boldog legyél, ezért bocsáss meg másoknak.
6. Soha ne vedd el azt, ami a másé. Ha te ma elveszel valamit valakitől, holnap tőled értékesebb dolgot fognak elvenni. Ha tartozol valakinek, akkor fizesd meg a tartozásodat, és add vissza azt, ami nem téged illet. Ez a lelki békéd alapja lesz.
7. Ne tégy rosszat senkivel. A világ összes élőlénye tiszteletet, szeretet érdemel.
8. Minden reggel mosollyal ébredj, és fedezd fel a jót és a szépet a körülötted lévő világban. Anélkül segíts másoknak, hogy azon gondolkodnál, mit fognak cserébe adni.

A boldogságot őszintén keresőknek pedig add át ezt a nyolc titkot, hogy ők is boldogan élhessenek!"
 
 
0 komment , kategória:  MEGHATÓ és SZÉP TÖRTÉNETEK  
1 indiai bölcs mondás
  2018-07-28 19:39:19, szombat
 
 




1 indiai bölcs mondás


Sok-sok évvel ezelőtt élt Indiában egy bölcs, aki azt mondta, hogy nagy titkot őriz egy varázs ládikában, ami az élet minden területén sikeressé teszi és ezért a világ legboldogabb emberének tartja magát.
Sok irigy király ajánlott neki hatalmat és pénzt, meg is próbálták ellopni a ládikát, de hiába.
Minél jobban próbálkoztak a megszerzésével, annál boldogtalanabbak lettek, mert az irigység nem hagyta őket élni.
Így teltek-múltak az évek és a bölcs egyre boldogabb lett.
Egy nap egy kisfiú toppant be hozzá és azt mondta:
- Uram én is olyan boldog szeretnék lenni, mint Te. Megmutatod nekem, hogyan érjem el a boldogságot?
A bölcs a gyermek tisztaságát és egyszerűségét látva így szólt:
- Neked megmutatom a boldoggá válás titkát! Gyere velem és nagyon figyelj!!!
Valójában két ládában őrzöm a boldogság titkát: a szívemben és az eszemben.
A nagy titok pedig nem más, mint egy lépésekből álló sorozat, amit követned kell egész életedben.
Az első lépés ez:
- Tudd, hogy Isten mindig veled van és ezért szeretned kell Őt és hálát adnod neki, mindazért, amid van.
A második lépés:
- Szeretned kell önmagad és minden lefekvéskor és felkeléskor ki kell jelentened:
"Én fontos vagyok, képes vagyok, értékes vagyok, okos vagyok, kedves vagyok. Sokat várok magamtól. Nincs olyan akadály, amit le ne tudnék győzni."
Ezt hívják: magas ön becsülésnek.
A harmadik lépés:
- Gyakorlatban is megvalósítod, amit magadról állítasz.
Vagyis: ha azt gondolod okos vagy, viselkedj okosan.
Ha azt gondolod képes vagy, tedd meg, amit kitűzöl magad elé.
Ha azt gondolod nincs akadály, amit le ne tudnál győzni, akkor tűzzél ki célokat és valósítsd meg őket.
Ezt hívják: motivációnak.
A negyedik lépés:
- Ne irigyelj senkit, azért amije van, vagy ami ő maga.
Ő elérte célját, Te érd el a sajátjaidat!!!
_az ötödik lépés:
- Ne őrizz a szívedben haragot senki iránt, mert ez az érzés nem engedi, hogy boldog légy! Hagyd, hogy Isten törvényei tegyenek igazságot, te bocsáss meg és felejts!!!
Hatodik lépés:
- Ne vedd el azt, ami nem a tiéd, mert a természet törvénye szerint, ha valakitől elveszel valamit, akkor holnap elvesznek tőled valami értékesebbet, mint amit te elvettél mástól. Fizesd meg a tartozásodat, add vissza, ami nem a tiéd! Kérj bocsánatot, add oda mindenkinek azt, ami megilleti.
Így biztosítod a békédet.
Hetedik lépés:
- Ne bánj rosszul senkivel! A világ minden élőlényének joga van arra, hogy szeressék és tiszteljék.
Nyolcadik lépés:
- Mindig mosolyogva kelj fel, fedezd fel a szépséget és a jót a téged körülvevő dolgokban. Gondolj bele, hogy milyen szerencsés vagy, amiért annyi mindened van. Segíts a többieknek anélkül, hogy arra gondolnál, semmit sem kapsz cserébe.
Figyeld meg az embereket és fedezd fel bennük a jó tulajdonságaikat.
Nekik is add át a titkot, hogy győztessé váljanak és így boldogok legyenek!!
 
 
0 komment , kategória:  MEGHATÓ és SZÉP TÖRTÉNETEK  
Volt egy fiú és volt egy lány....
  2018-07-27 20:00:33, péntek
 
 




Volt egy fiú és volt egy lány.
Gyönyörű nap csendes alkonyán,
hogy találkoztak véletlen volt csupán.
Leírhatatlan volt ahogyan egymásra néztek,
fiatal szívükben szerelem égett.
Egy forró csókkal kezdődött az szerelmük,
de a tragédia bekövetkezett s ez lett a vesztük.
Úgy kezdődött minden mint egy álom,
Szerették egymást mindennél jobban a világon.
De a fiú egyszer csúnyán félrelépett,
s a lány nem bocsátotta meg neki amit vétett.
Az évek teltek s a srác nem felejtett
hiányzott neki szerelme ,s megbánta amit tett.
Ezért hát felkereste ,hogy hátha újra kezdhetik,
de a lány karja mást ölelt, mást csókolt mint eddig.
Észre vette a fiút ,felzaklatta a dolog,
megismerte ,de szólni nem tudott.
Kézen fogta barátját ,s kérte ,hogy menjenek el,
de hogy miért azt nem mondta el.
A fiú szemében könnycsepp csillan ,nézi távolodó kedvesét,
Felrémlenek a régmúlt képei ,nem akarja feladni ,elveszteni szerelmét.
Csak nézi ,de nem tesz semmit érzi szíve megszakad
úgy gondolja ,talán idővel újra próbálkozhat.
Talán a lány szívében sem halt ki a szerelem iránta,
Mert láthatólag a fiú jelenléte nagyon megrázta.
Ismét évek teltek s a lány rádöbbent.
hogy a fiú nélkül élete nem ér semmit sem.
Elhatározta ,hogy megkeresi,
s életét neki szenteli.
Mikor megtalálta szívéből ömleni kezdett a vér,
mert az áhított fiú kit szeretett már nem élt.
Megölte a szerelem ,meghalt kedveséért,
életét áldozta egyetlen szerelméért.
A lány térdre rogyott a sír előtt ,s arcát kezébe temette,
Elhatározta hogy ő is itt nyugszik majd mellette.
A méreg gyorsan hatott ,mire a mentő kiért
feje lehanyatlott ,s a lány már nem élt.
Azóta is egymás mellett nyugszik a pár
a rózsa is összefonódott sírjuk felett már.
Történetük egy örök dráma,
Mely tanulság az egész világ számára.




 
 
0 komment , kategória:  MEGHATÓ és SZÉP TÖRTÉNETEK  
Minden nap ajándék
  2018-07-23 22:28:40, hétfő
 
 




Minden nap ajándék


Az Ember elment a Bölcshöz:
- Álmot láttam, de sehogy sem tudok rájönni, mi az értelme. Kérlek, segíts rajtam!
- Hallgatlak - bólintott a Bölcs.
- Az utcán mentem, a mi utcánkban, ahol minden nap járok.
Olyan is volt álmomban, mint egyébként; nem volt semmiféle változás rajta, csak annyi, hogy nagy szürke göröngyökkel volt tele a járda. Amikor megrúgtam az egyiket, rájöttem, hogy ezek nem göröngyök, hanem kövek. Egyet zsebre vágtam, hogy megmutassam a Barátomnak, akihez indultam.
Amikor elővettem, kettévált a kezemben. Belül szikrázó, tiszta ragyogású volt. Azonnal tudtam (bár nem értek hozzá), hogy ez GYÉMÁNT! Rohantunk az ékszerészhez, de közben telepakoltuk a zsebeinket a csúnya, szürke kövekkel, hátha... Az ékszerész vágta, csiszolta a kettévált követ, végül fel is mutatta, hadd lássuk mi is, hogy sziporkázik:
- Még soha nem találkoztam ilyen nagy és tiszta gyémánttal - lelkesedett.
Kipakoltam a sok egyforma szürke kövemet. Ő bizalmatlanul nézte a sötétlő halmot, majd legyőzve utálkozását, egyet megfogott és vijjogó gépével kettévágta. Smaragd volt. A következő rubin, utána valami csodaszámba menő ritkaság, és aztán így végig. Felfoghatatlan kincs feküdt előttem, szikrázott, tündökölt ezerféle színben, a belsejükben rejtőző érték. Én pedig döbbenetemben felébredtem. De nem tudok szabadulni az álomtól. Mondd, mit jelenthet?
- A szürke kövek a MINDENNAPJAID, Barátom! Éppen ideje, hogy felfedezd: valóságos kincsesbánya a mindennapok sokasága. Dolgozni kell rajtuk, az igaz, de ha jól megmunkálod őket, gazdagabb leszel mindenkinél. Már reggel vedd kezedbe napodat, hogy megláthasd benne a hűség gyémántját, a bizakodás smaragdját, a szeretet rubinszínű áldozatosságát...

Mától kezdve soha nem beszélhetsz "szürke hétköznapokról", hiszen láttad, mi rejlik bennük!




 
 
0 komment , kategória:  MEGHATÓ és SZÉP TÖRTÉNETEK  
A két koldus
  2018-07-23 14:39:33, hétfő
 
 




A két koldus

Két koldus lakott az egyik falu mellett. Az egyikük vak volt, a másiknak nem volt lába.

Egy napon kigyulladt a falu melletti erdö, amelyben éltek.

A koldusok természetesen vetélytársak voltak szüntelen haragban álltak egymással. Ellenségek voltak nem barátok.

Amikor az erdö kigyulladt, a két koldus elgondolkozott egy pillanatra. Ellenségek voltak, még csak nem is beszéltek egymással, de ez most vészhelyzet volt.

A vak ember azt mondta a másiknak, akinek nem volt lába.

-Egyetlen módon menekülhetünk meg, ha felülsz a vállamra, te használod az én lábamat, én pedig a te szemedet.

ez az egyetlen útja a menekülésnek.

MEGMENEKÜLTEK
 
 
0 komment , kategória:  MEGHATÓ és SZÉP TÖRTÉNETEK  
A FESTŐ és a KISLÁNY
  2018-07-14 17:01:09, szombat
 
 




A FESTŐ és a KISLÁNY


Egyszer egy festő festett egy gyönyörű képet, a szobája legszebb részére függesztette, és senkinek nem adta el. Néhány hónap múlva a művész hallott egy kórházban fekvő, nagyon beteg és szomorú kislányról. Úgy döntött hogy meglátogatja. Elvitte neki a gyönyörű, féltett festményét is. Amikor megérkezett, szívszorító látvány fogadta: Egy sápadt, beteg kislány az ablakon kitekintve nézte a szemben álló ház ereszén lévő fecskefészket.
A festő halkan megszólalt: - Szervusz - mondta, és bíztatóan mosolygott. A kisleány visszafeküdt az ágyába és csendben válaszolt: - Jó napot, ismerem én önt? - Nem - Válaszolta a festő - Úgy döntöttem elhozom neked az én legszebb festményemet, hátha gyógyulásodra szolgál. A kislány szomorúan a művészre tekintett. - Sajnálom, de nekem ez a festmény semmi sem ér. - Mondta, és egy könnycsepp gördült le az arcán. - No de miért? - Állt döbbenten a festő. - Nézzen ki az ablakon uram! Látja ott azt a fecskefészket? - Igen. - Nos, - mondta szomorkásan a lány - amikor abból a fészekből a fecskék délre repülnek, az én napom végleg lenyugszik. Akkor én is elmegyek, de nem jövök vissza. Soha... Látja, ezért nem fogadom el az ön féltett kincsét. - Oh, őszintén sajnálom. - Válaszolt az úr. - Nos akkor én mennék is. Remélem, meggyógyul fiatal hölgy. Viszlát. - Ég önnel. - Intett búcsút a soványka kéz. Az ajtó csikordult, és a festő kilépett. Amíg a hazaútja tartott, a festőt erősen gondolkodtatta, hogy mégis miként lehetne még marasztalni a fecskéket, hiszen ők a kislány életét jelenik. És eszébe jutott egy ötlet, hiszen Ő mégiscsak egy Festő... Sok hónap telt el azóta, hogy a művész a kislánynál járt. S azóta igazi csoda történt: A fecskék nem repültek ki. Már tavaszodott és a fecskepár még mindig ott volt az eresz alatt. Időközben a lányka meggyógyult, hisz a fecskék tartották benne a lelket. Nemsokára lábra is állt. Az első útja pedig a szemben lévő ház eresze alá vezetett. Amikor odaért egyszerűen nem hitt a szemének: Az ő fecskéi Festve voltak csupán. S így a festő mégiscsak megmentette a kislány életét, akinek hitét a Festett Fecskék kölcsönözték.




 
 
0 komment , kategória:  MEGHATÓ és SZÉP TÖRTÉNETEK  
     1/10 oldal   Bejegyzések száma: 96 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 26 db bejegyzés
e hónap: 453 db bejegyzés
e év: 14486 db bejegyzés
Összes: 18181 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 5230
  • e Hét: 9547
  • e Hónap: 41619
  • e Év: 524564
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.