Belépés
kohlinka.blog.xfree.hu
Lehet, hogy fentről többet látni, de a jajszó már nem hallatszik olyan élesen. Szendrei Klaudia
1958.03.07
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/156 oldal   Bejegyzések száma: 1550 
H.Kohut Katalin: Emlék
  2019-12-03 20:44:43, kedd
 
  H.Kohut Katalin: Emlék

Amikor kis fámra tekintek, azt érzem,
már soha többé nem kell majd hazatérnem,
keresnem az otthont távoli világban,
hisz senki nem élhet énnálam cifrábban.

Telik a kenyérre, akad leves néha,
szívemben az öröm felderengő, léha,
színhez színt választok, ruhám is ünnepi,
kedvemet ilyenkor a remény ellepi.

Nem is tudják sokan, mennyire gazdagok,
amikor csillannak a szemben csillagok,
őszinte sugarát a tiszta tekintet
szív mélybe berejti, nincs, ami megintet.

Szelídség és béke lenne osztályrészem,
ha nem bú és bánat lenne veteményem,
eláraszt a kórság, fertő tóban élek,
nem voltak sohasem jóság menedékek.

Csodálkoztam mindig, másoknak hogy lehet,
szeretet, boldogság, mit bárki megvehet?
Mért osztották énrám ezt a sok szerepet,
melynek torünnepén egy világ nevetett?

Szükség van a hóra, a csendes magányra,
mikor a sötétség lelkébe bezárva
számot vet magával, bár bocsánat nincsen,
szétosztották sorsom, hozzá minden kincsem.

A tükör régóta nem nyújt vigaszt nékem,
szépséget keresek, az eszemet védem,
ne bolyduljak meg a torzulások miatt,
tartom magam mindig, halk vagyok és riadt.

Ártottam, azt hiszem szóban és szavakkal,
soroltam igazam megcsúfolt ajakkal,
s mert az igazságom néma és vádoló,
nem látom, hogy hol él az Ember, a pártoló.

Most ismét lázongom, cinkos lett az este,
lepelét a tettek mételyére fedte,
elhagyja dalomat mindegyik hős fül itt,
ujja a sztárjuknak mutatja, hogy csitt.

Mini kis műfenyőm illat nélkül pihen,
megszoktuk már egymást, már szeret, azt hiszem,
közös volt a létnek minden elmúlása,
tűrő sorsomnak minden változása.

Mikor ránézek, sajog a fájdalom,
azt hiszem, hogy ismét csöndre kell váltanom,
egyetlen menedék danolásom óta,
kíváncsian várom, mit hoz majd a kvóta.

Emlékek özöne, meg kell, hogy haljatok,
hogy édes nektárral lepjenek magasok,
békesség örökké a Földre szállt lajtorja,
Szeretet ünnepén Jóság ezt dalolja.

2019. december 3.











 
 
0 komment , kategória:  Kohut Katalin  
H.Kohut Katalin: Kopogok
  2019-11-20 18:42:12, szerda
 
  H. Kohut Katalin: Kopogok

Esik az ég könnye, siratja a Földet,
ellenséges erő ellene is törhet,
talán van, ki védi, rám is most már vigyáz,
hatalmas szívével a megmentő gigász.

Eget ostromoltam, tekintsenek énrám,
azt hittem meghallják az esdeklő imám,
nem volt fenn és itt lenn szív-vizsgáló Isten,
haldoklott a jóság, és vele a Minden.

Nyolcvanas években, Katalinnak napján
írtam egy versikét a magánynak karján,
bizalomnak kincsét hittel eljegyeztem,
mindent kibírok már a kínos kereszten.

Temetőföldemet vérrel öntözgették,
irtózatos tettel tört elő veszettség,
nincsenek rá szavak, leírni nem lehet,
milyen nagy sérelmek értek itt engemet.

Titkoltam a sorsom, szótlanul tűrtem csak,
elkerült a jólét, a színes alkalmak,
szürkeség, sivárság volt az osztályrészem,
sötétségben éltem, feledtek egészen.

Már mostan kopogok, karácsony szép legyen,
az igaz ember itt békességet vegyen,
ingyén adják kincsét, zálog érte szíve,
két kezét öleli szivárványnak íve.

Katalin, ha kopog, a csendes éj üzen,
beindul az égi hógyártó nagyüzem,
hogy fehér patyolat hirdesse igazát:
szabad lesz a Föld már, sok jó lélek barát.

2019. november 20.



 
 
0 komment , kategória:  Kohut Katalin  
H.Kohut Katalin: Húszezres koldusai
  2019-11-13 05:45:40, szerda
 
 

Minden hónapban ugyanaz a kálvária. Jön a fizetés, a nyugdíj a számlára. Sorban állás az automata előtt, melyből hamarosan elfogy a pénz. Hiába teszi meg az ember a hosszú kilométereket másik automatához, az is üres. Talán másnap sikerül pénzhez jutnia, hogy a piaci zöldségesnél be tudjon vásárolni, meg ahol csak készpénzzel lehet fizetni, akár a vízóra cserénél. Váratlanul jönnek a bérházakba az év elején általában, amikor lejár a vízóra hitelessége, kell tartalékolni rá készpénzt. A kártyával fizetés sincsen mindenütt megoldva.

Első próbálkozás a dohánybolt, vásárolni egy öngyújtót legalább. Az idős, otromba nő megtudva, hogy húszezrest kell felváltani, kiabálni kezd olyan hangon, hogy a dobhártya megreped.

Második út a jegypénztár, ahol már előre kérdezi a pénztáros, reméli, nem húszezres, mert nem tud visszaadni.

Patika következik, ahol a blokkolás után közli a gyógyszertáros, hogy ő nem tud visszaadni, váltsa fel valahol.

Ezek után beesik a közeli talponállóba egy ásványvízért, mert teljesen kiszáradt a szája és felment a vérnyomása. Nincs könyörület, nem váltják fel a pénzt, de fel sem merül a gondolata, hogy adjanak neki egy pohár vizet legalább.

Sokadik próbálkozás után a zöldséges megkegyelmez, igaz, rongyos, agyonhasznált bankókra váltva a nagy terhét a kabaré koldusának, felváltja a húszezrest.

Ez a havonta ismétlődő ámokfutás nagyon igénybe veszi az egészséget.

2019. november 13.
 
 
0 komment , kategória:  Kohut Katalin  
H.Kohut Katalin: Szivárvány
  2019-10-27 11:46:15, vasárnap
 
  H. Kohut Katalin: Szivárvány

Jele a tökéletes teljességnek,
jegye a világi jegyességnek,
benne a természetnek minden ága,
állatok és emberek kiváltsága.

Benne a zöld mezőnek pompás színe,
benne az örökzöldek minden hite,
benne a tengernek szelíd kékje,
hulláma a viharnak szelíd fékje.

Benne a lepkefajok csodálata,
benne a madaraknak hódolata,
mindenik szorgalmasan hivatást űz,
más nem kókad, csak a szomorúfűz.

Benne a méheknek arany nektárja,
gyógyírját a Földnek adva feltárja,
benne a napraforgó sárgasága,
erdőknek bozótjai, s minden fája.

A pipacsoktól vöröslő réteken
megannyi gyümölcsével Tavasz terem,
titok a lila, talán azt üzeni,
nagybetűs asszonynép asztalt bont neki.

Vakítón tűz a Napnak fénysugara,
csepereg a lágy eső akarata,
jelenés egy ívelő szép szivárvány,
Mindenség ajándéka ez a látvány.

Liliom a szűz lány virágok között,
tisztaság virág arának öltözött,
mint fehér pilinkének üzenete,
békesség rendjének nemes a jele.

2019. október 27.
 
 
0 komment , kategória:  Kohut Katalin  
H.Kohut Katalin: Igazság
  2019-10-18 21:14:44, péntek
 
  H.Kohut Katalin: Igazság

Esdeklő szívemmel kerestem szüntelen,
nem leltem rá soha, hosszú volt éjjelem.
Üzentem a Földnek utolsó szó jogán,
keservem sóhaja megállt a tű fokán.

Betűkre betűket nehezen öltöttem,
hörgött az éjszaka naponként fölöttem,
rettenet és szégyen - szívemen a foltja,
várom, hogy sorsomat valaki kibontja.

Türelem már nincsen, várakozás feszít,
nem vagyok már szótlan, nem vagyok már szelíd,
bocsánat nem lehet, üzentek az égnek,
nem mossa le bűnét semmiféle érdek.

Ahol az iszony hat s a cinkos szereplők,
bűnbe viszik sorsuk legények és a nők,
senki sem mondja ki, mit tettek közösen,
lánggal ég Igazság orcája vörösen.

2019. október 18.
 
 
0 komment , kategória:  Kohut Katalin  
H.Kohut Katalin: Haiku formák
  2019-07-20 19:53:21, szombat
 
  Várakozás

A várakozás
felemészti a vágyat.
Halott a magány.

Homály feledés

Sápadt verőfény
hajnalban nyarat hirdet,
józanság ébreszt.

Cenzúra

Cenzúrázva van
a rettegő igazság,
száműzetésben.
 
 
0 komment , kategória:  Kohut Katalin  
H.Kohut Katalin: Egyszer majd...
  2019-04-12 18:06:30, péntek
 
  H.Kohut Katalin: Egyszer majd...

Az ember dolga a szépségnek gyönyöre,
a tökéletestől nem lehet csömöre,
csodája ez a Földnek, a mennybéli égnek,
ahol a hű szívek kedves lángban égnek.

Mégis akad mindig újabb felismerés,
a szürke nappal is annyira szép, mesés,
mint érték naggyá lőn a meghitt pillanat,
villanó gondolat, mely jutalmat arat.

A játék lényege a tanító eszme,
kérdésre felelve mindig ismerkedve
egyre újabb választ, bélyegre az igazt,
így törve fel régmúlt pecsétről a viaszt.

Már mostan figyelem a karcos ábrákat,
leplezem sorban a kvízes álcákat,
kitágult a világ, a filatelia,
gyűjtőnek hobbija, vágya reália.

Remélem, hogy egyszer, mire megöregszem
annyi kincs gyűlik majd bélyeg-kötetemben,
akár a királyi kincstárban az arany,
mutogatom őket mindig boldogan.

2019. április 12.
 
 
0 komment , kategória:  Kohut Katalin  
H.Kohut Katalin: Állatkert
  2019-04-05 20:37:38, péntek
 
  H. Kohut Katalin: Állatkert

Fura egy hely, bizton mondom
kerek erdő otthon,
a világnak öt tájéka,
tüstént el is mondom.

Emlősöknek tömkelege
mutat barna utat,
történelmük megismerjük,
zebra irányt mutat.

Mackó koma boldog nagyon,
nagyobb lett a börtön,
adok neki egy nyers almát,
utána kap rögtön.

Aranysakál tekintete
engem el is csábít,
a szarvasok koronája
királyt választ ma itt.

Fáradt lehet már a tigris,
csíkosba öltözött,
a majmoknak a járása
emberformát öltött.

Vörös róka füllent megint
szép tavaszi napot,
lovagolni hívnak engem
szép póni lovagok.

Mosómedve, jó barátom,
eszembe jut sorsom,
talán ő is kézzel mos még,
mondom neki gondom.

Meghallottam az énekét
Kacagójancsinak,
madárhonba invitálnak
kelep hangú fiak.

Marabu és papagájok,
kakaduk és récék,
hát itt éter magasságba
helyezték a mércét.

Holló postás tolla ragyog,
integet a sasszárny,
talán tudják már maguktól,
mily látvány vár még rám.

Megismerem a tiszta víz
kis gőte vendégét,
hüllő sereg itten éli
örökös békéjét.

Megborzong a szív is hamar,
sikló, kígyó nyelvel,
meg is marna, ha tehetné
azon nyomban engem.

Ahány állat, annyi ország
állat barátsága
mutatja, hogy gondozója
mindig vigyáz rája.

2019. április 5.
 
 
0 komment , kategória:  Kohut Katalin  
H.Kohut Katalin: Valentin nap
  2019-02-14 21:37:31, csütörtök
 
  H.Kohut Katalin: Valentin nap

Udvaromat körbeseprem,
szétszórom a magokat,
madarakat csalogatok,
zöld tavaszom hívogat.

Madár-röptű dallamfutam
hagyja el az ajkamat,
várom jöttöd, hű szerelmem,
a szívem ma elkapat.

Nyílik benne az ibolya,
szerénysége megható,
a kéksége oly fenséges,
szép ünnep ez, rangadó.

Egybe forr a sorslakatunk,
égi-földi örökség,
mit jogosan birtokolunk,
múltunkat eltörölték.

Ajándék ez a szerelem,
szikrát fog a nagyvilág,
nektárkelyhet hörpingetünk,
mámorunk az égi vágy.

2019. február 14.








 
 
0 komment , kategória:  Kohut Katalin  
H.Kohut Katalin: Szárnyalj velem!
  2019-02-08 06:52:32, péntek
 
  H.Kohut Katalin: Szárnyalj velem!

Képzeletben elkísérlek Téged
a Föld felett, de kis szellő leint,
súgja nekem lágy-zsongással megint,
súlyom teher, nem emelhet lényed.

Elmondom én a pajkos szélnek,
a napocska rám is szépen tekint,
fogoly vagyok a szívemmel itt,
oda mennék, hol gondtalan élnek.

Reám tekint ekkor a madár,
csőrében egy aranyló selyemszál,
hozzám köti, s szívem vadul dobog,

és érzem már, az igaz szabadság
szárnyalása mennybéli boldogság,
az ég fénye egyszerre fellobog.

2019. február 9.
 
 
0 komment , kategória:  Kohut Katalin  
     1/156 oldal   Bejegyzések száma: 1550 
2020.04 2020. Május 2020.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 1 db bejegyzés
e év: 9 db bejegyzés
Összes: 6940 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 165
  • e Hét: 1288
  • e Hónap: 17750
  • e Év: 85690
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2020 TVN.HU Kft.