Belépés
kohlinka.blog.xfree.hu
Lehet, hogy fentről többet látni, de a jajszó már nem hallatszik olyan élesen. Szendrei Klaudia
1958.03.07
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/155 oldal   Bejegyzések száma: 1544 
H.Kohut Katalin: Egyszer majd...
  2019-04-12 18:06:30, péntek
 
  H.Kohut Katalin: Egyszer majd...

Az ember dolga a szépségnek gyönyöre,
a tökéletestől nem lehet csömöre,
csodája ez a Földnek, a mennybéli égnek,
ahol a hű szívek kedves lángban égnek.

Mégis akad mindig újabb felismerés,
a szürke nappal is annyira szép, mesés,
mint érték naggyá lőn a meghitt pillanat,
villanó gondolat, mely jutalmat arat.

A játék lényege a tanító eszme,
kérdésre felelve mindig ismerkedve
egyre újabb választ, bélyegre az igazt,
így törve fel régmúlt pecsétről a viaszt.

Már mostan figyelem a karcos ábrákat,
leplezem sorban a kvízes álcákat,
kitágult a világ, a filatelia,
gyűjtőnek hobbija, vágya reália.

Remélem, hogy egyszer, mire megöregszem
annyi kincs gyűlik majd bélyeg-kötetemben,
akár a királyi kincstárban az arany,
mutogatom őket mindig boldogan.

2019. április 12.
 
 
0 komment , kategória:  Kohut Katalin  
H.Kohut Katalin: Állatkert
  2019-04-05 20:37:38, péntek
 
  H. Kohut Katalin: Állatkert

Fura egy hely, bizton mondom
kerek erdő otthon,
a világnak öt tájéka,
tüstént el is mondom.

Emlősöknek tömkelege
mutat barna utat,
történelmük megismerjük,
zebra irányt mutat.

Mackó koma boldog nagyon,
nagyobb lett a börtön,
adok neki egy nyers almát,
utána kap rögtön.

Aranysakál tekintete
engem el is csábít,
a szarvasok koronája
királyt választ ma itt.

Fáradt lehet már a tigris,
csíkosba öltözött,
a majmoknak a járása
emberformát öltött.

Vörös róka füllent megint
szép tavaszi napot,
lovagolni hívnak engem
szép póni lovagok.

Mosómedve, jó barátom,
eszembe jut sorsom,
talán ő is kézzel mos még,
mondom neki gondom.

Meghallottam az énekét
Kacagójancsinak,
madárhonba invitálnak
kelep hangú fiak.

Marabu és papagájok,
kakaduk és récék,
hát itt éter magasságba
helyezték a mércét.

Holló postás tolla ragyog,
integet a sasszárny,
talán tudják már maguktól,
mily látvány vár még rám.

Megismerem a tiszta víz
kis gőte vendégét,
hüllő sereg itten éli
örökös békéjét.

Megborzong a szív is hamar,
sikló, kígyó nyelvel,
meg is marna, ha tehetné
azon nyomban engem.

Ahány állat, annyi ország
állat barátsága
mutatja, hogy gondozója
mindig vigyáz rája.

2019. április 5.
 
 
0 komment , kategória:  Kohut Katalin  
H.Kohut Katalin: Valentin nap
  2019-02-14 21:37:31, csütörtök
 
  H.Kohut Katalin: Valentin nap

Udvaromat körbeseprem,
szétszórom a magokat,
madarakat csalogatok,
zöld tavaszom hívogat.

Madár-röptű dallamfutam
hagyja el az ajkamat,
várom jöttöd, hű szerelmem,
a szívem ma elkapat.

Nyílik benne az ibolya,
szerénysége megható,
a kéksége oly fenséges,
szép ünnep ez, rangadó.

Egybe forr a sorslakatunk,
égi-földi örökség,
mit jogosan birtokolunk,
múltunkat eltörölték.

Ajándék ez a szerelem,
szikrát fog a nagyvilág,
nektárkelyhet hörpingetünk,
mámorunk az égi vágy.

2019. február 14.








 
 
0 komment , kategória:  Kohut Katalin  
H.Kohut Katalin: Szárnyalj velem!
  2019-02-08 06:52:32, péntek
 
  H.Kohut Katalin: Szárnyalj velem!

Képzeletben elkísérlek Téged
a Föld felett, de kis szellő leint,
súgja nekem lágy-zsongással megint,
súlyom teher, nem emelhet lényed.

Elmondom én a pajkos szélnek,
a napocska rám is szépen tekint,
fogoly vagyok a szívemmel itt,
oda mennék, hol gondtalan élnek.

Reám tekint ekkor a madár,
csőrében egy aranyló selyemszál,
hozzám köti, s szívem vadul dobog,

és érzem már, az igaz szabadság
szárnyalása mennybéli boldogság,
az ég fénye egyszerre fellobog.

2019. február 9.
 
 
0 komment , kategória:  Kohut Katalin  
H.Kohut Katalin: Átölel a zene
  2019-02-08 06:01:06, péntek
 
 
H.Kohut Katalin: Átölel a zene

Mindenség a neve éteri zenének,
szívemből kiáradt minden, ami ének,
megöleltük egymást, mint anya a gyermekét,
felkészített erre sok dalos gyermekév.

Mindent megjegyeztem, mit egyszer is hallottam,
borzongott az érzék, szerelmet vallottam
a lágy muzsikának, szomorú daloknak,
éppen mit éreztem, reám úgy hatottak.

Monoton munkámban egyetlen segítség,
vigasztalásomban ártatlan szelídség,
sohasem bántanál, hű szeretőm, zene,
Tőled könnyezik a nemes lélek szeme.

Mikor megnémultam, s csend ölelt engemet,
meghaltam azt hiszem, hiányod eltemet,
Teveled játszottam kérdés-feleletet,
nélküled jég az űr, nem érzek, csak telet.

Kereslek szívemben ismét már szüntelen,
várom, hogy dallamod hű kísérőm legyen,
ismét ragyogtassál ölelj át örökké,
forrjon össze sorsunk gyémánt-szövetséggé.

2019. február 8.






 
 
0 komment , kategória:  Kohut Katalin  
H.Kohut Katalin: Harc
  2019-02-04 23:47:57, hétfő
 
  H.Kohut Katalin: Harc

Az ember néma,
tőrvető szó kezdetben lepereg.
Még van méltóság.

Minden csel készen áll
elejtésére a szívnek.
Hit az ártatlanságban.

Hatalmas hatalmak
támadására térdre omlik.
A könnybelábadt szem kérdez...

miérteket küld a pillantásoknak,
gúnyvigyor arcok kéje...
a cinkos nem válaszol.

Vonszolódik a test,
koldus a kegyelmi-döfés.
Végtelen a szenvedés.

Utolsó szó jogán
a titkos tettek súlyától
borzong a világ.

Utat kér a már mindegy,
leplet ránt a hazugságról.
Sért az igazság.

Harcolnak a betűk,
gyalázatot írni szégyen,
de nem mindegy, kié.

2019. február 4.

 
 
0 komment , kategória:  Kohut Katalin  
H.Kohut Katalin: Eladó a menyasszony
  2018-09-26 16:48:07, szerda
 
  H.Kohut Katalin: Eladó a menyasszony



A forgalmas falu közepén a kisbíró kisdobjával hívja fel magára a figyelmét a járókelőknek, majd kihirdeti:
- Közhírré tétetik, hogy özvegy Makucska Kálmánné, született Maklári Boriska három nap múlva, március 7-én tartja esküvőjét a római katolikus egyházközösség templomában. Annak a férfinek adja a kezét és hatalmas birtokát, aki elnyeri addig a szívét, mert csak szerelemből kíván férjhez menni.

Három férfi kiválik a tömegből és elindul a kisbíró felé, majd tanakodásba kezdenek, elfogadják a kihívást. Boriskának megviszik a hírt, aki éppen rózsákat szed barátnőinek a kiskertben. Jolán és Erzsébet magához öleli kebelbarátnőit, boldogan énekelni kezd:

(A három csillag van az égen dal zenéjére énekelve)

Három férfi jelentkezett,
három jelölt ad majd kezet,
egyik szőke, másik barna,
a harmadik piros alma.

Tamás, nagybajszos, hatalmas szőke ember, ezzel fordult ivócimborájához a kocsmai ablak előtt:
- Te, én ezt megpróbálom. Eltemettem az asszonyt már van két esztendeje, hiába volt a sok panaszkodása, hogy minden a nyakába zúdult, ő végezte a férfi munkát is a ház körül, meg kellett tanulnia, hogy az asszonynak hallgass a neve, az dolga, hogy rendben tartsa a portát.
- Te meg naponta itt húzattad a cigánnyal, mulattál hajnalig.
- Veled együtt, Géza, s ha elnyerem Boriska kezét, életünk végéig telik majd torozásra valóra.
Felvette másnap egyetlen fekete öltönyét, egy üveg asztali borral beállított az özvegyasszonyhoz:
- Jó napot, Makucskáné, hoztam ajándékot magának, ha akarja megisszuk közösen és megbeszéljük az esküvőnket.
- De hiszen nem ismerjük egymást, drága Tamás, meg én tudja, nem iszom alkoholt, nem kocsmai megbeszélés tárgyát képezik a szívügyek.
- De én felajánlom az életemet, minden hatalmamat az emberek felett a boldogulásunk érdekében. Mások örülnének, a legtöbb asszony haptákban áll, amikor meglát engem, előre köszönnek, mikor kackiás termetemmel megjelenek előttük.
- A külső kevés, a férfiaknál a benső tulajdonságok számítanak egyedül. Hiába mindenféle tekintély kivívása parancsolással mások felett, ez mind értéktelen.
- Mit kívánsz tőlem, asszony, mit tegyek?
- Tudja mit, kedves Tamás, tegye másnak a szépet, olyannak, aki megalázásra és cselédségre vágyik, én biztos, hogy nem leszek a felesége.
(udvariasan elküldte a férfit)

Jönnek a barátnők, Erzsike így szól:
- Jól tetted, hogy elküldted, édes Boriskám, már egy év múlva roncs lett volna belőled!
Jolán ezt mondja:
- Barátnőm, Te annyira törékeny és jóságos vagy, ugyanakkor teli életvidámsággal, hogyan is húzhattad volna az igát egy mulatós, durva ember mellett!?

Boriska énekelni kezdett:

(De jó lenne szív nélkül élni dallamára)

A szívem mindig eldalolja,
ki az, aki szomjúságát oltja,
várom mindig ideálját,
csodáljam jelleme báját.

A szívem csak az észre hallgat,
érzésekhez odaballag,
hol az ész dönt, nincsen semmi,
de jó lenne szív nélkül élni.

A két barátnő együtt az utolsó sor dallamára: Jaj, jaj, hogy lehet szív nélkül élni?

Másnap Andris, barna hajú szépember, mint a falu bolondja áll Boriska elé egy csillogó gyöngysorral.
Jó napot, ténsasszony, meggyűttem, akar-é a feleségem lenni? - nyakába akarja kapcsolni az ékességet, de az asszony nem engedi.
- Köszönöm Andris az ajándékot, tudom, hogy örökölted a vagyonodat és ezt a drágaságot is, azt is, hogy soha semmiben nem szenvednék hiányt melletted.
- Hát éppen ez az! Boldogan élhetnénk együtt szépasszony, nem törődve másokkal.
- De nem balgaság-é, drága Andris, ha bezárkózunk otthonunkba és kizárjuk teljesen a külvilágot? Az ember társas lény, ugyanakkor barátokra, családra is szüksége van. Lehetséges-é boldogság szerelem nélkül?
- Bolond beszéd ez, asszonyom, s bolondnak bolond a társa is, éppen egymáshoz valók vagyunk mi. Bátran szembeszállunk a világ szájával, mert mi mindent könnyedén fogunk fel...
- Ön lehet, Andris, de nekem nagyon fontos a többi ember tisztelete, s az emberség. Egyetlen jólelket sem mellőzhetek, akiket szívembe zártam, hogyan is élhetnék érzéseim nélkül magányosan egy házasságban? (elküldte a második férj-jelöltet)

Jön Erzsébet és Jolán, ezt mondják:

Bolond lyukból bolond szél fúj, jól tetted, hogy elküldted Boriskám, mit is kezdenél olyan emberrel, aki magával sincsen tisztában.

Boriska halkan énekelte: (Boldogság, gyere haza dallamára)

Bolondság Andris neve,
nem ért el a láng heve,
boldogság gyere végre,
nekem ennyi kell, semmi más!

Közösen éneklik az utolsó sor refrénjét a barátnők:

Neki ennyi kell, semmi más!

Harmadik nap megérkezik Tibor, az ősz halántékú daliás termetű legény.
Kezében szorongat egy csokor hóvirágot, mint kikelet hírnökét, a tisztaság és egyszerűség néma szimbólumát. Átnyújtja az asszonynak, akinek a szeme felcsillan és várakozással tekint a férfire. Tibor így szól:

Szívemnek sohasem parancsolok,
érzéssel és kedvvel így bókolok:
szépséget csodálni olyan csodás,
csokrom egy szerelmi vallomás.

Boriska, mikor megláttalak,
kaputok előtt én megvártalak,
lábadnak nyomát, hogy megérintsem,
jóságod illatát érezhessem.

Borika szívéhez kap a szerelmi vallomást hallván és csillogó szemekkel így szól:

Tudom, drága Tibor, hogy még sohasem voltál nős. Azt is, hogy régen volt egy szerelmi csalódásod, Te vagy az egyetlen, aki csak szerelemből képes házasodni. Megérintetted a szívemet, bár tudom, hogy becsületed, tisztességed híres a faluban, elől jársz másoknak történő segítésekben is. Jellemed kitűnő, modorod megnyerő, azt hiszem, egy nő számára nincs nagyobb érték a nemes tulajdonságoknál. Elfogadlak férjemül, holnap megtarthatjuk a menyegzőt.
(A férfi kezet csókolt, s örömmel indult otthonába)

Jolán és Erzsébet, a két barátnő lelkesen örvendezik Boriska szerencséjén.

Boriska a Szívem szeret dal dallamára ezt énekli:

Szívem szeret,
valóság ez, vagy álom,
szívem szeret,
évek óta erre vágyom,
szívem szeret,
szívem szeret,
nem tudtam soha, hogy ilyen lehet, lehet.

Közösen éneklik a barátnők az utolsó három sort:
szíve szeret,
szíve szeret,
nem tudta soha, hogy ilyen lehet, lehet.

Boriska jön menyasszonyi fátyolban volt apósával, mint aki majd az oltárhoz kíséri. A másik oldalról Tibor jön tanújával. A pap előtt találkoznak. A pap ezt mondja:

Eladó volt a menyasszony,
férjhez megy Boriska asszony,
kinek kezét nyújtja éppen,
csókolná, de nem elégszer.

Már most boldogok legyetek,
örökké tartson jegyetek,
holtomiglan, holtáiglan,
mint a legszebb álmainkban.

Felhúzzák a gyűrűt egymás kezére, majd közösen énekelni kezdenek a Te az enyém, én a tied, halló Chérie dal dallamára:

Te az enyém, én a tied, drága szívem,
soha szebbet, mindig ilyet, hű szépségem,
együtt jobb lesz, sokkal jobb lesz,
mert mi csak boldogan élhetünk,
óh, szívem, hogy én a tied, s te az enyém.

Még egyszer mindenki ugyanezt énekli közösen.


2017. november 30.
 
 
0 komment , kategória:  Kohut Katalin  
H.Kohut Katalin: A szabatos magyar nyelv
  2018-09-26 16:45:47, szerda
 
  H.Kohut Katalin: A szabatos magyar nyelv



Titok című prózavers folytatása

Leírtam két éve, mit jelent számomra az olvasás, az irodalmi mű, mit várok el tőle, milyennek kell lennie a nyelvezetének, hogy gyönyörködtessen: szabatosnak, vagyis könnyen érthetőnek.

Leírtam, hogy a jó és gonosz ugyanoda megy halála után, meg hogy érthetetlen, hogy egyedül a jó szenved, egyetlen útjuk a halál lehet a földön, ami megváltás a szenvedéseikre. A törvényt várva, igazságot, bízva abban, hogy ez végre másképpen alakul, a jók megkapják a méltó helyüket a világban, a gonoszok a megérdemelt büntetésüket, már rájöttem, hogy nem ugyanúgy tekint rájuk a nap az égből, mint ahogyan hittem, hogy egyforma sugárzással imádja a földi lényeket, mert lehetetlen gondolat, felfogni nehéz, hogy aki ki akarja oltani a napot, árt a természetnek, köztük a tökéletes emberiségnek, az ugyanolyan megbecsülésben részesüljön, mint azok, akik vigyáznak minden életre, féltőn óvnak, felszólalnak a természet, a növények, állatok, törvénnyel rendelkező emberek védelmében.

A politika minden időben a gonoszoké volt, maguk állították a diktátorokat, bábokat, személyiség nélküli vezetőket, médiát, minisztereket, minden felelős személyét a politikának azzal a szándékkal, hogy megalázzák és tönkre tegyék a törvényét és életét az általuk emberségi törvénnyel rendelkező népeknek és sokaságoknak.
A mindenkori szándékosan bonyolított politikai nyelvezetnek közérthetőnek kell lennie, mindenki számára világosnak, felfoghatónak. A művész ember arra törekszik, hogy az igazságokat felfedve, ezeket lezárva keresve hozzá hasonló embereket, törvényt ülve a felfoghatatlan, a homályos, a sötétség gondolatai felett megalkossa az új nyelvi szabályokat, az új magyar versírást és irodalmat.

A magyar nyelv, mely állandóan felmutatásra került Szenci Molnár által a világnak, hogy tökéletes, számtalan nyelvi ellenséget szerzett egyfolytában, míg Luther reformátusai üzenve az egykori római egyháznak, mint állandó Babilonnak, a magyar nyelvet Bibliába szerkesztették azzal, hogy a Biblia jelenti a magyar népnek a romlását, ami igaz is, mert valamennyi magyar nyelvi ellenség beírásra került művészek, holt tengeri tekercsekből alkotott népek és vallások tanaival az élet könyvének nevezett, szinte a világmindenséget magában foglaló, kitárt karú Bibliába, mely szerint már az egész mindenség magyar nyelvi tökéletesség ellenes apokalipszissé vált, soha senki nem vizsgálta ennek kezdetét, eredetét, annak ellenére, hogy a gönci, vizsolyi, Jehova és más bibliák, adventista vallások, valamennyi reformátusokhoz kapcsolódó vallása a lutheri kezdetnek már a régen történelmi egyházzá vált római egyház ellenére is munkálkodott, egykori sátán bibliájaként. Gelencsér Zsigmond előszavával lepleztek a debreceniek a nyolcvanas években, kiadták a debreceni Bibliát, azzal a szándékkal, hogy végleg leleplezik és törvényt ülnek majd az állandó apokalipszis végrehajtói, a világ-könyvtár szereplői és tulajdonosai ellen.
A református Biblia taglalja, hogy az ország romlásának oka Jeruzsálem ideszabása volt tettekben, erkölcstelenségben, így vált állandóan ellenséggé a világ-könyvtár részeként apokaliptikus csapásként valamennyi Bibliája a világrészeknek, mint a Benkő egykori népeken végrehajtott zsolnai, a Jehova Bibliája Jeruzsálemnek, a gönczi Bibliája Szabó István lyukas szívű egykori csillag-Vénusz támadónak, akit Illés megsebesített a kardjával.

A tökéletes magyar nyelv könnyen elemezhető szavakból és mondatokból áll. Nincsen párja a világon. Gyönyöre a földnek, öröm játszani a szavakkal, betűkkel, elemezni a mondatokat, mondatrészeket. Ezt minden magyar nyelvet szeretőnek meg kell ismernie, különösen azért,mert egykor az angol időmértékes nyelvet itt hozták létre, mint a háromnemű német nyelvet is. A többi nyelvi ellenséget a latin kezdetével, francia folytatással Romániának köszönhettük minden időben, mint állandó nyelvi ellenségnek.

A Titok fellebbentette homályban élő, sűrű fátylát, már ismerjük minden művét a magyar nyelv ellenes szerzők nevével együtt az állandó apokalipszisnek, az, ami eddig sötétben vesztegelt, napfényre került.

A szabatos, mindenki számára könnyen érthető, szakszavak, idegen szavak nélküli magyar nyelv feledteti a múltját mindannak, ami történt ellene. Dicsérjük a magyar nyelv megreformálóját, az időmértékkel beszélő zenei tehetségeket, akiknek mindezt köszönheti a nagyvilág.

2017. március 20.
 
 
0 komment , kategória:  Kohut Katalin  
H.Kohut Katalin: A halálon diadal (Költészet Napja)
  2018-09-26 16:43:57, szerda
 
  H.Kohut Katalin: A halálon diadal (Költészet Napja)

Szárnyal a képzelet csillagok útjain,
tolulnak a szavak ujjaimnak hegyén,
a csendes áhítat kánonja a zeném,
meghozza békémet gitárom húrjain.

Magyar szó, költészet hatalmas csodája,
imádlak, mint tökélyt, lírának rablánca,
a szolga léleknek egyetlen nagy sánca,
szerelmem, eszközöm, játékom virága.

Nélküled de szegény lenne is az élet,
ki értene engem, a szívem mit kiált,
amikor bús vagyok, a lelkem meg zilált,
hogyan is szereznék világ-menedéket?

Szerénység a neve az igaz költőnek,
ember-szeretetnek éke az igazság,
a tiszta szíveket kerüli a gazság,
hálával tartozom szabadság bölcsőnek.

Hogyan nevezzelek, becézzelek téged,
gyémántom, költészet, halálon diadal?
Te légy menedékem, mint végső viadal,
általad lesz teljes a nagybetűs élet.

2016. március 22.
 
 
0 komment , kategória:  Kohut Katalin  
H.Kohut Katalin: Költő vagyok
  2018-09-26 16:42:47, szerda
 
  H.Kohut Katalin: Költő vagyok

,,Költő vagyok - mit érdekelne
engem a költészet maga?"
Szívemet írom, énekelne
szépet, s ha jő az éjszaka,
áhítattal ring pennám hegyén,
megformázom a szavakat,
szomjazok életet, a zeném,
ujjaimmal akkordokat
pengetek, dúrokon, mollokon
szólítlak meg, te nagyvilág,
hangverseny a nyelvi játékom,
örömben nincsenek viták.
Óhajtok, kívánok, akarok,
felkiáltójel jóbarát,
nem kutatom a szótakarót,
melegít-e, mint a kabát,
borzongat, mint szél a tereket,
égő arcomon langy eső,
hogyan ér minket a szeretet,
sivatagban víz-eredő.
Válaszaim szavakban leled,
kérdéseim világosak,
a megoldást szívedből veszed,
az ágyúk is virágosak.
Szórom a szépséget, a békét,
erős bástyám a gitárom,
eldalolom rossz legyőzését,
költősorsom én kitárom.
Költészet, ki fennen hirdeti
nagyságát a csillagoknak,
háromszín-öröm, mert nemzeti
a nyelve a magyaroknak.


2017. április 4.



Idézőjelbe tett mondat József Attila Ars poetica című versének két első sora
 
 
0 komment , kategória:  Kohut Katalin  
     1/155 oldal   Bejegyzések száma: 1544 
2019.04 2019. Május 2019.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 3 db bejegyzés
e év: 28 db bejegyzés
Összes: 6899 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 6
  • e Hét: 117
  • e Hónap: 3966
  • e Év: 47425
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.