Belépés
menusgabor.blog.xfree.hu
"A világ pocsolya, igyekezzünk megmaradni a magaslatokon." / DoktorStrix / Menus Gábor
1940.08.11
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/10 oldal   Bejegyzések száma: 94 
A hunok titkos története
  2019-04-16 21:30:06, kedd
 
 










A HUNOK TITKOS TÖRTÉNETE


- Attila hun birodalma előtt létezett-e egy másik hun birodalom és azt ki alapította?
- Miért építettek Kínában Hun Múzeumot?
- Kik hozták létre a világ első nomád birodalmát?
- Hogy gondolkoznak ezekről a kérdésekről a kínaiak?

- Igaz-e, hogy Kínában hun múzeum épült?
- Hogy a hunok Ázsiában hozták létre a világ első nomád birodalmát?
- Hogy a nagy falat ellenük emelték a kínaiak?
- Sőt, hogy a hunok nemcsak nomádok voltak, hanem városlakók is, akik földet is műveltek?

Dr.Daubner György ezen kérdések után jár Kínában, ahol eljut Tongwanchengbe is, Fehérvárra, a hunok ősi városába is. Legyen Ön is részese ennek az időutazásnak, melynek során megtudhatjuk, hogy az egykori és mai kínaiak hogyan látták saját korukban és látják ma ezt az ősi népet.


Ez a hunok titkos története.


A hunok titkos története teljes film - YouTube
/Igaz -e, hogy Kínában Hun Múzeum épült? Hogya Hunok Ázsiában hozták létre a világ első Steppei Birodalmát? Hogy a Nagy Falat ellenük emelték a Kínaiak? Sőt hogy a Hunok nem csak nomád állattartók voltak hanem városlakók is, akik földet műveltek. Dr. Daubner György ezen kérdések után jár Kínában, ahol eljut Tongwanchenbe- Fehérvárra- a Hunok ősi városába is./

Link



A legújabb kínai elméletek szerint egyébként maguk a kínaiak is a Hszia-dinasztiától, illetve a Hszia-államból származnak, de ezt a dinasztiát tartják a kínai források is a hunok ősének. Így a kínaiak kezdik manapság tisztelni a hun örökséget, amit elsősorban a hozzájuk tartozó Belső-Mongóliában lehet felfedezni. Nem véletlen, hogy amikor a magyar kutatók elértek Tongwancheng környékére, ott a néhány éve épült modern autópályán külön tábla jelzi a letérőt a hunok egykori fővárosa felé.

A hunok a kínai történészek feltételezése szerint a hsziungnuk - leszármazottai lehettek, akik fél évezreden át uralták Belső-Ázsia keleti területeit. Birodalmuk az i. e. 3. századtól az i. sz. 2. századig állott fenn.

A hsziungnuk szakadatlanul hadban álltak a kínai seregekkel, s többek között e véget nem érő viszálykodás miatt építtették meg a kínai uralkodók a kínai nagy falat. A kínaiak végül, a korai Han uralkodócsalád idejében, legyőzték ősi ellenségüket. A hsziungnuk szövetsége ekkor két részre bomlott. Északinak nevezett águkból származhattak a hunok, s egyes tudósok vélekedése szerint szerint az avarok és a magyarok.


Egymillió hun zúdult Európára

Link












 
 
0 komment , kategória:  Történelem  
A hunok titkos története
  2019-04-16 21:28:48, kedd
 
 










A HUNOK TITKOS TÖRTÉNETE


. Attila hun birodalma előtt létezett-e egy másik hun birodalom és azt ki alapította?
. Miért építettek Kínában Hun Múzeumot?
. Kik hozták létre a világ első nomád birodalmát?
. Hogy gondolkoznak ezekről a kérdésekről a kínaiak?

. Igaz-e, hogy Kínában hun múzeum épült?
. Hogy a hunok Ázsiában hozták létre a világ első nomád birodalmát?
. Hogy a nagy falat ellenük emelték a kínaiak?
. Sőt, hogy a hunok nemcsak nomádok voltak, hanem városlakók is, akik földet is műveltek?

Dr.Daubner György ezen kérdések után jár Kínában, ahol eljut Tongwanchengbe is, Fehérvárra, a hunok ősi városába is. Legyen Ön is részese ennek az időutazásnak, melynek során megtudhatjuk, hogy az egykori és mai kínaiak hogyan látták saját korukban és látják ma ezt az ősi népet.

Ez a hunok titkos története.


A hunok titkos története teljes film - YouTube
/Igaz -e, hogy Kínában Hun Múzeum épült? Hogya Hunok Ázsiában hozták létre a világ első Steppei Birodalmát? Hogy a Nagy Falat ellenük emelték a Kínaiak? Sőt hogy a Hunok nem csak nomád állattartók voltak hanem városlakók is, akik földet műveltek. Dr. Daubner György ezen kérdések után jár Kínában, ahol eljut Tongwanchenbe- Fehérvárra- a Hunok ősi városába is./

Link



A legújabb kínai elméletek szerint egyébként maguk a kínaiak is a Hszia-dinasztiától, illetve a Hszia-államból származnak, de ezt a dinasztiát tartják a kínai források is a hunok ősének. Így a kínaiak kezdik manapság tisztelni a hun örökséget, amit elsősorban a hozzájuk tartozó Belső-Mongóliában lehet felfedezni. Nem véletlen, hogy amikor a magyar kutatók elértek Tongwancheng környékére, ott a néhány éve épült modern autópályán külön tábla jelzi a letérőt a hunok egykori fővárosa felé.

A hunok a kínai történészek feltételezése szerint a hsziungnuk - leszármazottai lehettek, akik fél évezreden át uralták Belső-Ázsia keleti területeit. Birodalmuk az i. e. 3. századtól az i. sz. 2. századig állott fenn.

A hsziungnuk szakadatlanul hadban álltak a kínai seregekkel, s többek között e véget nem érő viszálykodás miatt építtették meg a kínai uralkodók a kínai nagy falat. A kínaiak végül, a korai Han uralkodócsalád idejében, legyőzték ősi ellenségüket. A hsziungnuk szövetsége ekkor két részre bomlott. Északinak nevezett águkból származhattak a hunok, s egyes tudósok vélekedése szerint szerint az avarok és a magyarok.









 
 
0 komment , kategória:  Történelem  
A magyarok története: Atilla, a szakrális király valódi por
  2019-03-02 21:00:36, szombat
 
 







ATILLA, A SZAKRÁLIS KIRÁLY VALÓDI PORTRÉJA


Attila, gyakran Atilla, ritkábban Atli, Etzel, Etel, Etele (Kaukázus?, 410 körül - Tiszántúl?, 453 márciusa) az európai hunok leghíresebb nagykirálya. Időszámításunk szerint 410 körül született Mundzuk (a magyar mondákban Bendegúz) fiaként.

Attila kora egyik leghatalmasabb nomád birodalmát uralta 434-től, befolyása Közép-Európától a Kaszpi-tengerig, a Közép Ázsiai sztyeppéktől a mai Németországig, a Fekete tengertől a Balti-tengerig terjedt.








A történettudomány elfogultságain, a szándékosan meghamisított, démonizált hun vezér képén és az egyéni értelmezéseken túl létezik Atilla király valódi mivolta. Vegyük számba a fellelhető valamennyi történelmi és spirituális kútfőt, miközben a megismerés őszinte szándéka vezérel bennünket!Arra most külön nem térek ki, hogy szerintem miért írják át rendszeresen, teljesen elfogultan a történelmet az aktuális hatalmak. Erre mindenkinek egyénileg kell rájönnie.


Buda és Atilla. Kép forrása: Islanews





A történelem valóban egy színpad, amelyet nézve egy képzelt világba csöppenünk. Atilla akkoriban lépett az európai történelem színpadára, amikor a Római Birodalom megérett a leváltásra. Ez a hanyatlás korszaka volt, s Atilla mint végrehajtó, mint a Sors küldötte nyilvánvalóan szerepet játszott ebben. Ebből az következik, hogy Atillát nem mindenki szerette, sőt kijelenthetjük, hogy egyesek kifejezetten gyűlölték. Olyannyira így volt ez, hogy Atillát a testvérgyilkosság vádjával illették.

(Ezzel szemben, amíg Buda élt, Atilla megosztotta vele hatalmát.)

A germán mondák sokkal árnyaltabb leírást adnak Atilláról. Ekképpen Etzel a Nibelung-énekben, valamint Atli a Völsunga Sagában és az Edda-énekekben nemes és nagylelkű szövetségesként kerül bemutatásra.

A hunok viszont istenítették és tisztelték a bölcs Atillát, mivel a szent királyuknak tartották, akinek olyan társadalmat sikerült felépítenie, ahol rend, jólét uralkodott és nem elsősorban az ő személye. Természetesen az ő karizmatikus erejére szükség volt mindezek fenntartásához, de Atilla nem önmagát tolta előtérbe, hanem egy eszmét, egy küldetést képviselt. Ezért létezik a mitikus Atilla-alak. A nép ajkán keletkezett igaz szó túlélte az évszázadokat, s idővel bekerült néhány krónikába is, melyek ellentmondani látszanak más korabeli dokumentumoknak. Például Jordanes történetíró állításainak, aki soha nem találkozott Atillával, mivel halála után született.


Attila





Atilláról az a torzított kép él ma sokakban, hogy ő volt ,,Isten ostora", aki büntetni érkezett. De aki ezt helyesen értelmezi, tudja, hogy nem az ostort kell barbársággal vádolni, ha lesújt, miként nem az ostorozót, aki lesújt, s nem Istent, aki küldi. Ehelyett önmagunkba kéne nézni, akiben az ostorozás oka és miértje található, szerintem.

Az isteni igazságszolgáltatás letéteményese volt Atilla, s nem egy barbár horda zsarnok vezére. Mi sem példázza ezt jobban, mint hogy a védtelen Rómát sem dúlta fel, amikor pedig a lehetőség felkínálta magát. Atilla nem használta ki a győzelmét, azaz meg tudott állni. Eleve Rómáig sem véletlenül ment el: hadjáratainak oka valószínűleg az önmagából kifordított keresztény egyház irányította Róma válsága volt. De erre a kérdésre még visszatérünk.

Sajnálatos tény, de egyes történészi körökben szokás mellőzni és kigúnyolni például Priszkosz rétor állításait, holott ha valaki, akkor ő a görög követség tagjaként első kézből kapja az információkat. Priszkosz (Priscus) II. Theodosius 448-ban a hunokhoz küldött, Maximosz által vezetett küldöttségnek volt a tagja. Ő árulja el azt is, hogy kik a hunok és milyen nyelven beszélnek. Antonio Bonfini szerint is a hunok szkíták voltak.

Tőle tudjuk például, hogy a hunok szkíták, miként nyelvük is szkíta - ez az a mondat, amivel sok történész a nem korabeli szerzőkre hivatkozva szembeszáll. De ugyanez a helyzet a hun-magyar, sőt a hun-avar-magyar viszonyokkal kapcsolatban, amelyek szintén elfogadhatatlanok a mai történészet egy részének szemében.

Mielőtt a hazabeszélés és az elfogultság vádja felmerülne, jegyezzük meg, hogy számos külföldi forrás a magyar királyt a hunok királyának tartja. Például: Henrik német császár Hunnorum ellen vezette a seregét, 1113-ban II. Bélát rex Hunnorumnak hívták. De bárki utánanézhet és találhat hasonló dokumentumokat.


Atilla palotája. Priszkosz rétor bizánci követ leírása és régészeti kutatások alapján. Háyde Tibor építész tervezte eredeti helyére, Tápiószentmártonba





A bizánci történetíró leírásából kiderült, mennyire csodálta Atillát alázatossága és egyszerűsége miatt. Atilláról a szem- és fültanútól megtudhatjuk, hogy mértéktartó életet élt. Atilla serlege fából készült, míg vendégeinek kupái ezüstből és aranyból. Ruhája egyszerű volt és tiszta. Öltözete puritán volt, nélkülözte a kirívó nemesfémdíszítést.

Ami az életszínvonalat és a hunok barátságosságát illeti, Priszkosz beszámol a találkozásáról egy keletrómai fogollyal, aki már annyira hozzászokott a hunok életéhez, hogy egyáltalán nem kívánt hazatérni régi hazájába.

Visszatérve a hun vezérre, Atilla mindig is tisztában volt abbéli küldetésével, hogy az Isteni Akaratot szolgálja. Atilla rendelkezett olyan természetfeletti képességekkel, amelyek révén rendszeresen informálódhatott az Isteni Akaratról. Ne felejtsük el, hogy Atilla táltosi kvalitásokkal bírt, amelyek képessé tették őt a szakrális küldetésére. Mi volt ez a küldetés?

A magyar küldetéstudat lényege a magyarság Istennel kialakított kapcsolata: a magyarság úgy tűnik fel, mint az Égi Igazság végrehajtója. Ez egy különleges szolgálat, amelynek a legnagyobb terhe a mindenkori szakrális fejedelemre/királyra hárul, de az egész nép osztozik a nagy küldetésben. E hagyomány szerint Róma előtt maga Isten nyilatkoztatja ki akaratát küldöttein keresztül Atillának, aki meghajlik szándéka előtt és visszavonul.

Más források a pápa nagyszerű égi támogatottságának tudják be, hogy Atilla meghátrált. Ezek a beszámolók leírják, hogy a hun vezér egy kardot forgató, lebegő emberalakot pillantott meg, aki kvázi megfenyegette a hun vezért. Ezt veszik át a későbbi krónikák. Kivétel ez alól a Varsói Krónika, amely szerint előző éjszaka álmában jelenik meg egy Angyal Atillának és Krisztus nevében utasítja a visszavonulásra, s jutalmul megígéri, hogy eljön majd az idő, amikor egyik utóda örökké tartó koronát nyer ajándékba.

Micsoda ellentmondás áll fenn a gyűlöletes, félelem ittas nyugati és a tradicionális-szakrális vélemények és életlátások között!

Nos, ha tárgyilagosak vagyunk, akkor látjuk, hogy Atilla képviseli a keresztény értékeket mind a birodalmi politikájában, mind a külpolitikájában. Sem Bizánc, sem Róma vezetői nem keresztények a szónak a valódi értelmében. Nézzük meg, mit meg nem tesznek a hatalomért, milyen laza erkölcsűek és kapzsik. Nem így Atilla, aki nem csak vallásában (napkeresztény, szkíta keresztény), hanem tetteiben is gyakorolja az alázatot az isteni akarat előtt és feleslegesen nem ont vért.

Atilla az ősi szkíta-hun hagyaték és szakrális hagyomány őrzője volt, ezen kívül beavatott és király, akinek a munkássága nem ér véget a halálával. Az ősi magyarság mindig is hitt Atilla visszatérésében és halhatatlanságában.

Atilla portréját tehát lehetetlen valósághűen megrajzolni, ha életének egyik legjelesebb pillanatát és tettét nem értékeljük helyesen. Atilla nem meghátrált egy ember (pápa) előtt, hanem alázatosan meghajolt az isteni akarat előtt és elvonult Róma falai alól.

Atilla tette lehetne akár a jelennek szóló üzenet is: egy hatalmas, erős személyiség, aki nem él vissza helyzetével, a sors adta előnyeivel, nem rabol ki másokat, hanem teljesíti a feladatát.

Újabb érdekes kérdés, hogy Atillának megvolt az avatottsága ahhoz, hogy felfogja, megértse és teljesítse az Ég kérését.


Attila2





Ezek után nem kérdés sem Atilla kiválasztottsága, sem a magyarság feladata a történelemben, amelyet nem szavakban, hanem tettekben mérnek.Ez adjon erőt mindenkoron nekünk!

Címlap fotó forrása:Reiki

Száraz György
magyarno.com


Link








Attila hun király

Link



Attila hun király

Link



Attila halála és temetése - Jordanes krónikája nyomán

Link



Bóna István: Hunok - gepidák - langobardok

Link



Világörökség lesz a hunok fővárosa? - Kínában a magyarokat tartják az utódoknak

Link



"Áldottak legyetek magyarok, Atilla népének egyetlen örökösei! Megszólalt az indiai történész a magyarokról és Atilláról

Link



Gyönyörű összeállítás Magyarországról
Az összeállítást kínaiak készítették!

Hungarian National Image Film for Bank of China Hungary - Magyar nyelvű fordítással

Link



Kik voltak a hunok


















 
 
0 komment , kategória:  Történelem  
Tisztelet a Hősöknek!
  2019-01-12 13:15:45, szombat
 
 







TISZTELET A HŐSÖKNEK!


1943. január 12-én kedd délelőtt a Magyar Hadsereg katonái mínusz 35-40 fokos szörnyű hidegben, minden tekintetben szűkös körülmények között, arra voltak hivatva, hogy mintegy kétszáz kilométer frontszakaszon a Don folyó nagy kanyarjában felfogják és visszaverjék a szovjet támadást.

Uriv-nál a szovjet hadsereg egy ,,hídfőt" létesített még 1942 őszén, a folyó jobboldali partján, melyet csapataink nem tudtak megsemmisíteni és átszorítani a folyó baloldali partjára.

Hadászatilag ez a szovjet ,,hídfőállás" hónapok alatt lett kiépítve és ellátva úgy többszörös tűzerővel, mint páncélosokkal, valamint a téli háborúra kiképzett és felszerelt csapatokkal indította meg a támadást és adta meg tulajdonképpen a ,,kegyelemdöfést" is a Magyar Hadseregnek. A szovjet hadsereg egy héten belül majdnem teljesen megsemmisítette hadseregünket. Néhány nap alatt a veszteségünk százötvenezer ember!

Tisztelegjünk azok előtt, akik megfagytak, akik megsebesültek, kiknek segélykiáltásait senki sem hallotta! Tisztelegjünk azok előtt is, akik fogságba estek, majd ezrével pusztultak el valahol a szibériai hómezőkön és útközben. Hajtsunk fejet a hozzátartozók felé is, akiknek legtöbbje már nincs közöttünk. Ők már együtt vannak a doni hősökkel az örökkévalóságban. Tisztelegjünk azok előtt is akik példátlan hősiességgel harcoltak támadók ellen és hazatértek. Mert sokan voltak, akik bátorságukkal kivívták még a szovjet katonák elismerését is!







DON-KANYAR: JÉGBE DERMEDT HŐSIESSÉG


Történelem alulnézetben - az egri és a gyöngyösi honvédek helytállása az 1943. januári áttöréskor
Babucs Zoltán


A magyar hadtörténet egyik leggyászosabb dátuma 1943. január 12., amikor a Don-kanyarnál megkezdte a támadást a bolsevista Vörös Hadsereg a Magyar Királyi 2. Honvéd Hadsereg állásai ellen. A lehetetlen feladattal megbízott honvédek tízezrei szenvedtek és vesztek oda a mínusz harminc-negyven fokos orosz télben.


Nickl Károly alezredes (prémgallérban) egyik zászlóaljparancsnokával bunkere előtt (Forrás: a szerző archívuma)





Hetvenhárom esztendővel ezelőtt a szovjet 40. hadsereg Uriv térségében végrehajtott áttörése a magyar hadvezetés számára katasztrofális események kezdetét jelentette. A szovjet erők nyomasztó technikai és emberi fölényüket kihasználva fejlesztették ki támadásukat, oly módon, hogy éleik már másnap - amikor mínusz huszonhárom fokra süllyedt a hőmérő higanyszála és a sűrű köd nehezítette a látótávolságot - Szrotozsevoje térségét érték el, ahol az egri 20. könnyűhadosztály gyalogsága, az egri Dobó István 14. honvéd gyalogezred és a losonci 23. honvéd gyalogezred katonái a gyöngyösi 20-as tüzérekkel vállvetve küzdöttek viszonylag jól kiépített és műszakilag megerősített állásaikban. Az egri seregtest honvédei keményen álltak helyt, olyannyira, hogy két napon keresztül dacoltak a túlerőben lévő ellenséggel, és csak parancsra, iszonyatos veszteségek árán törtek ki a bekerítésből.

Az első ütközetnap

Az egri 14-esek legsúlyosabb küzdelmeit kívánjuk megidézni a korabeli harctudósítások segítségével, különös tekintettel arra, hogy jelen sorok írójának két rokona is ezen alakulat kötelékében küzdött, s ezredparancsnokuk a legkiválóbb törzstisztek egyike, az akkor 45 esztendős nemes nikelsbergi Nickl Károly alezredes volt. Sztorozsevoje védői már napok óta vállalkozások sorát hajtották végre azon célzattal, hogy felmérjék a velük szemben gyülekező ellenséges erők nagyságát. Január 13-án, szerda reggel kilenc órakor erős, ellenséges tüzérségi és aknavető tűzelőkészítés érte a gyöngyösi 14/III. zászlóalj jobbszárnyát az otticsihai erdő felől, majd zászlóaljerejű szovjet lövész indult rohamra, ám támadásuk hamar összeomlott a saját tüzérségi és gyalogsági nehézfegyverek össztüzében. Tíz perccel később az egri 14/II. zászlóalj állásai előtt bontakozott ki zászlóaljerejű ellenséges támadás, amit a gyöngyösi tüzérek tüze állított meg.

,,9 h 30 I-kor újabb támadási hullám indul a 14/II. zászlóalj ellen, mely egészen a harckocsi árokig jut előre, ott azonban a gyalogsági fegyverek elhárító tüzében teljesen összeomlik, az ellenség kis részével visszafut, zöme azonban holtan fekszik az állások előtt. Ezen támadás után negyedórával újabb zászlóalj támadása bontakozik ki az erdőből, mely a 14/II. zászlóalj drótakadályáig jut előre, ott hasonlóképpen összeomlik." Délelőtt 10 órától újabb frontális támadás indult a 14. gyalogezred és a salgótarjáni 53/III. zászlóalj állásai ellen. ,,Több igen erős hullámban tör az ellenség mindenütt az első vonalainkra. Mint későbbi jelentésekből kiderül, ittas állapotban. Több tiszt határozottan látta, amint hátulról ostorral hajtották az ellenséges gyalogságot előre." 11 órakor a gyöngyösiek előtt ,,újból előreszivárgott és gyülekezett ellenség harckocsikkal előretör. Két harckocsi kilövése, valamint az elhárító tűzben a támadás szintén összeomlik. 12 h-kor a 14/II. és 14/III. zászlóalj előtt egy időben újabb egy-egy zászlóalj támadása indul meg. Saját tüzérség támadása csökken, mert tüzérségünk nagy része a szomszéd hadosztályt és a 23. gyalogezredet támogatja, minthogy a 23/II. zászlóaljnál az ellenség betört. Dacára ennek, az ellenség támadása saját nehézfegyvereink tüzében omlik össze. Hozzájárult ezen elhárítás sikeréhez a 14/II. zászlóaljnak egy-egy géppuskás raja, mely a két harcelőőrshöz húzott ki és a támadó ellenséget oldalazó tűzzel megsemmisítette. Hasonlóképpen hozzájárult egy golyószórós raj irányzója és kezelője, kik a harckocsi árok szélére húztak előre és a harckocsi árokban gyülekezett nagyobb egységeket oldalazó tűzzel megsemmisítették."

Délelőtt 11.40-kor újabb gyalogsági támadás indult meg a 14. gyalogezred és a salgótarjániak állásai ellen, amely saját tüzérségünk tüzében alig félóra alatt összeomlott. ,,Minden támadó csoport több, majdnem kizárólag géppisztollyal felszerelt hullámból állott. Az ellenséges gyalogság majdnem az egész utat kiegyenesedve, hangos kiabálás közepette tette meg állásaink felé. (...) Ezek a támadások az egész nap folyamán újra és újra megismétlődtek úgy, hogy a 14/II. és 14/III. zászlóalj a nap folyamán kilenc igen erős tömegtámadást vert vissza." A hadosztály-parancsnokság aznapi jelentése megemlítette, hogy az egri 14/II. zászlóalj tisztjei jelentették, ,,megfigyelhető volt, hogy egyes orosz tisztek korbáccsal kergették előre legénységüket".

A kitörés napja

Nickl Károly alezredes harctudósítása szerint arcvonaluk teljes szélességében csend honolt az éjszaka folyamán, de zászlóaljai kisebb vállalkozásokkal nyugtalanították az ellent. Jelentése szerint: ,,Az egész napi harcokra jellemző, hogy az elért siker felett a legénység annyira lelkesedik és harckész, hogy az emberek közül sokan az árokból kiugrálva az ellenséget üldözik, foglyot ejtenek, kézitusát vívnak úgy, hogy a parancsnokok csak nagy nehézségek árán tudják őket állásaikba visszarendelni. Minden emberben megerősödik a hit, hogy az állás bevehetetlen és hogy minden ellenséges támadást vissza tudnak verni. Az ezred harci kedve ilyen magas fokra még sohasem emelkedett. A szomszéd 23/II. zászlóaljnál történt betörés következtében az 53/III. zászlóalj jobbszárnyát 20 h körül bekanyarította, valamint a 14/III. zászlóalj jobbszárnyát az Uryw-i völgy biztonságosabb lezárása végett kénytelen voltam visszavonni, miáltal sajnos a 14/III. zászlóalj embereinek nagy része kénytelen volt állásait otthagyni és a nagy hideg ellenére fedezék nélkül újból védelemre berendezkedni."

Január 14-én hajnali fél kettőkor Nickl alezredessel közölte a hadosztályparancsnok, Vasváry Frigyes ezredes, hogy ,,hogy Storoshewoje-t tartsa, de biztosítson magának egy kaput, melyen keresztül végső esetben csapatait É. felé vonja ki". Időközben szovjetek szivárogtak be a 23-asok által tartott Vakbélhátra, így a helyzet kritikussá vált. Reggel 6 órakor ,,a 14/III. zászlóalj jelenti, hogy közepét az ellenség visszanyomta, jobbszárnyát átkarolta, az Uryw-i völgyben zászlóalj erejű ellenség az ezredparancsnokság völgyében nyomul. Benyomásom az, hogy az ellenség egy zászlóaljjal első vonalam hátába, egy zászlóaljjal a Vakbélhát-on az ezredparancsnoksági harcállásponton keresztül a falu közepére, 1-2 századával a falu ÉNY-i részére előrenyomul. A hadosztályparancsnoknak leadott helyzetközlés alapján parancsot kaptam, hogy Storoshewoje községet tartsam és a helyzet szerint Archangelskoje irányába térhetek ki. Tekintettel arra, hogy 4 km hosszú jobbszárnyam teljesen védtelen volt, minden zászlóaljtól 1-1 századot a község szegélyén lévő reteszállásba rendeltem, míg a többi századokat a 22. gyalogezred reteszállásába, Archangelskoje D. 184.5-180 vonalába rendeltem, hogy ott megkíséreljem a kivonható egységek rendezését és védelemre való berendezkedését. Sajnos a kivonást DNY-ról Storoshewoje-ba betört, főleg géppisztollyal felszerelt ellenséges osztagok több helyen való betörése igen megnehezítette. Félő volt, hogy a Vakbélhát NY-i horhosában előnyomuló ellenséges oszlop, mely részeivel Oskino irányába, részeivel azonban Storoshewoje ÉNY. felé tartottak, visszavonulási utamat végleg elzárják. Ezt a helyzetet látva, kb. 7 h 30 I-kor a Storoshewoje ÉNY-ra beérkező 53/III. zászlóalj egy századát személyesen eligazítva Wessely-Chutor irányába támadáshoz rendeltem, mely század támadása sikerrel járt, amennyiben egy ellenséges oszlopot, mely Oskino irányába haladt, kettévágott, a Vakbélhát NY-i völgyét pedig ezzel lezárta, a községben azonban már, még a visszarendelt századok is, nehéz közelharcba keveredve igen nehezen tudtak kis csoportokban a községből kijönni. A reteszállás Archangelskoje D-en nem volt kiépítve, így a visszavonuló egység azon keresztülmenve csak a második reteszállásban állt meg, mely azonban már a 22-sek által részben meg volt szállva. 46/I. zászlóaljat a második reteszállás mögé rendeltem az Oskino-i erdőtől D-re, hogy rendezkedjen és majd tartaléknak rendelkezésemre álljon. Sajnos a községből csak a 14/III. zászlóalj 2/3-a, az 14/I. zászlóalj 1/4-e, a 46/I. zászlóalj 2/3-a, valamint a 14/II. zászlóalj kb. 30-40 embere tudta magát kivonni. A község védelmére visszahagyott századok, valamint a 14/II. zászlóalj közelharcban csaknem teljesen felmorzsolódott. (...) 11 h-kor kaptam a Hadseregparancsnok Úr távmondati parancsát, melyben az ezred hősies küzdelméhez elismerését fejezi ki azon hozzáadással, hogy az ezred tartson ki, mert a felmentő segítség útban van."

A hősiesség ára

Nickl alezredes jelentésében nem feledkezett meg katonái emberfeletti teljesítményeiről sem: ,,A már éjszaka folyamán szabad hóban összefagyott legénység a reteszállásban, mely kiépítve nem volt, egész nap kénytelen volt ismét a szabad hóban, árok nélkül, feltartani, sőt két ízben a reteszállást és Storoshewoje visszafoglalására támadni, amit azonban a nehézfegyverek hiánya, valamint az ellenség többszörös túlereje lehetetlenné tette. Úgy a faluban, mint a reteszállásban, a küzdő századok az ellenségnek igen súlyos veszteséget okoztak. Lőszerhiány miatt sokszor puskatussal és szuronnyal vetették magukat az ellenséges csoportokra. Egész napi étkezést a legénység részére előteremteni nem tudtam úgy, hogy egész nap étlen-szomjan, a 40 fokos hidegben, szabad hóban igen sok emberem megfagyott, nagy része pedig kéz és lábfagyással harcképtelenné vált. (...) Ezredem töredékével tovább tartottam az állást, gondolva, hogy a 6. hadosztály [a 14-esek ekkor kerültek a komáromi seregtest alárendeltségébe - a szerző] kivonását kell biztosítanom, bár parancsot erre nem kaptam."

A 20. könnyűhadosztály későbbi harctudósításában így méltatta a 14. gyalogezred sztorozsevojei magatartását: ,,harci szelleme a 13-i tömegtámadás sikeres elhárítása következtében rendkívül magasra emelkedett, 14-én már csak a Szilágyi zászlóalj /:53/III. zászlóalj:/ Wesselij Chutor felé történt kitörése és a 14/I. zászlóalj majdnem teljes feláldozása árán tudott az orosz gyűrűből Archangelskoje felé a 6. hadosztály reteszállásába kitérni... Számos gyönyörü példáját mutatták az egyéni hősiességnek a 14. gyalogezred tisztjei is, élükön Kass László századossal, a 14/III. zászlóalj parancsnokával, valamint a 14/II. zászlóalj 3 tisztese is. Ezek közül kettő 1-1 harcelőőrsbe önként előrevitt géppuskával, a harmadik az akadályok előtt húzódó harckocsi árok szélére előrekúszva, oldalazó tűzben semmisítette meg az akadályok előtt megtorpant és fedezéket kereső orosz tömegeket."

A harcok rendkívüli hevességét mutatta az alábbi helyzetjelentés is: ,,A kétnapos elkeseredett elhárító harcokban az orosz hatalmas veszteségeket szenvedett. A 13-i támadás után egy kiküldött járőr csak a 14/III. zászlóalj állásai előtt /kb. 500 m-es szakaszon/ több mint 1000 halottat számolt meg az akadályok előtt. A 23/II. zászlóalj előtt a drótakadályok vonalában 1.5 m magas hullagátak emelkedtek. A 23/II. zászlóalj bekerített részeinél a kitörés előtt kb. 100 foglyot kellett agyonlőni, miután hátrairányíthatók már nem voltak."

A szerző hadtörténész







Don-kanyar, 1942-43 - A 2. magyar hadsereg története

Link



Makám - A Don-kanyar felől

Link



Kárpátia - Csendes a Don

Link






 
 
0 komment , kategória:  Történelem  
A Reformkor
  2019-01-03 21:45:38, csütörtök
 
 










A REFORMKOR
































































Reformkor I.

Link



Reformkor II.

Link
















Szép estét Budapest - Szép estét Magyarország!




 
 
0 komment , kategória:  Történelem  
Kilencvenkilenc éve vonult be Horthy Budapestre
  2018-11-16 16:45:41, péntek
 
 







KILENCVENKILENC ÉVE VONULT BE HORTHY BUDAPESTRE


Ma 99 éve, hogy Horthy Miklós "tetemre hívta" a magyar nemzetet országunk fővárosában. 1919. november 16-án Siófokról utazott Budapestre, és miután különvonata reggel negyed 7-kor beért a Kelenföldi pályaudvarra, hadserege élén szemerkélő esőben hatalmas pompával vonult be fehér lován a Bartók Béla úton a város szívébe.

Hivatalos fogadása a Gellért Szálló előtt, a bevonulási ünnepség pedig az Országháznál zajlott.

Budapest polgármestere, Bódy Tivadar a Duna partján, a Szent Gellért téren köszöntötte Horthyt, aki híres beszédében >tetemre hívta< a magyar fővárost, felrótta neki, hogy >vörös rongyokba öltözött<, egyúttal azonban megbocsátásáról biztosította hallgatóságát



Horthy tiszteleg katonáinak Budapesten a Bartók Béla úton








A magyar királyságnak mint államformának 1920 február végén történt visszaállítása a háború utáni európai történelem egyedülálló eseménye. A széthullott Habsburg Monarchia valamennyi utódállama köztársasággá lett: Ausztria, Csehszlovákia, Lengyelország, sőt 1918 őszén Magyarország is. Az akkor központi hatalmaknak nevezett, legyőzött katonai szövetség tagjai közül Németország éppúgy köztársasággá alakult át, mint Törökország. Miért állították vissza a magyar törvényhozók e parányivá csonkított államban az alkotmányos monarchiát?

A kérdés abból a szempontból is jogosnak tűnik, mert bár hazánknak volt megkoronázott királya IV. Károly személyében, az ő visszatértét a győztes hatalmak megtiltották. De mivel a nemzetgyűlés mindezek ellenére ragaszkodott a királysághoz mint államformához, a történelmi hagyományainkhoz híven ideiglenes államfőt, kormányzót kellett választani. A nemzetgyűlés királysággal kapcsolatos döntése tehát nem egy személynek, hanem az államformának szólt.

Horthy Miklós bevonulásának kilencvenedik évfordulója alkalmából érdemes szemügyre vennünk tehát, hogy milyen politikai folyamatok vezettek el 1919. november 16-ig, illetve milyen események voltak a közvetlen előzményei annak, hogy Horthy az utolsó magyar - király nélküli - királyság első embere lett.

1919 nyarán-őszén Magyarországon három hatalmi tényező jött létre: a megszálló román hadsereg, a Horthy Miklós fővezér által irányított Nemzeti Hadsereg és a budapesti ellenforradalmi kormány.

November közepéig a legerősebb hatalmi tényező a román hadsereg volt. A Tiszántúlon román katonai közigazgatást vezettek be azzal a szándékkal, hogy azt Nagy-Romániához csatolják. A megszállás hatalmas anyagi károkat okozott: a román katonák megkezdték a magyarországi területek szisztematikus kirablását. Mindent elvittek, ami a kezük ügyébe került és mozdítható volt: gabonát, állatokat, élelmiszert, komplett gépsorokat, műkincseket &#8212; és egyúttal a vagonokat és mozdonyokat is. Miután a győztes hatalmak úgy gondolták, Románia elég lopott holmit szállíthatott el az országból, kiparancsolták az ország területéről. A románok azonban nem vették sietősre a magyar állam területének elhagyását, a Tiszántúlt csak 1920 tavaszán hagyták el.

A Balatontól délre fekvő területeken az 1919 augusztus elejétől fokozatosan átvonuló Nemzeti Hadsereg volt az igazodási pont. A hadügyminiszteri tisztséget betöltő Horthy augusztus elején függetlenítette magát a szegedi kormánytól, és 1919. augusztus 9-én Siófokon megalapította a Fővezérséget. Horthy csapatai az Ausztriából visszatérő magyar alakulatokkal karöltve állították helyre az általuk ellenőrzött területeken a korábbi közigazgatást és a rendet, a Nemzeti Hadsereg alakulatai ezzel párhuzamosan pedig igyekeztek a kommün utolsó vidéki sejtjeit is felszámolni.

A leginkább kaotikus helyzet Budapesten alakult ki, ahol augusztus 6-tól egy Friedrich István vezetésével és a románok katonai felügyelete mellett működő ellenforradalmi kormány alakult. A különböző politikai pártok koalíciós megállapodásain alapuló kormány többségét a keresztény-nemzeti pártok tették ki. A rendezőelv a keresztény-nemzeti ellenforradalom elfogadása és a szocializmus, liberalizmus teljes elutasítása lett.

A párizsi békekonferencia küldöttjének, Sir George Clerknek budapesti működése nyomán folyamatosan kezdett körvonalazódni a leginkább működőképes politika iránya. Amikor a román katonák november közepére végre elhagyták Magyarország fővárosát, Horthy Miklós a Nemzeti Hadsereg elit alakulatainak élén bevonult Budapestre. Az ellenforradalmi kormány azonban feltételekhez kötötte a bevonulás lehetőségét, Horthy pedig - engedve a reá nehezedő politikai nyomásnak - írásos kötelezvényt adott a politikai pártoknak. Ebben ígéretet tett arra, hogy nem vezet be katonai diktatúrát, hanem elismeri az új koalíciós kormányt és aláveti magát az alkotmányos hatalomnak.


Bódy Tivadar polgármester üdvözli a fővezért

Link



A fővezér november 16-án fehér lova nyergében ülve így válaszolt az őt köszöntő budapesti polgármester üdvözlő szavaira:

Polgármester Úr!

Szívből köszönöm szíves üdvözlő szavait. Mondhatom, nem vagyok abban a lelkiállapotban, hogy e percben megszokott frázisokat használjak, igazságérzetem azt parancsolja, hogy minden kertelés nélkül azt mondjam, amit e percben érzek. Mikor még távol voltunk innen, és csak a remény sugara pislogott lelkünkben, akkor - kimondom - gyűlöltük és átkoztuk Budapestet, mert nem azokat láttuk benne, akik szenvedtek, akik mártírok lettek, hanem az országnak itt összefolyt piszkát. Szerettük, becéztük ezt a várost, amely az elmúlt évben a nemzet megrontója lett. Tetemre hívom itt a Duna partján a magyar fővárost: ez a város megtagadta ezeréves múltját, ez a város sárba tiporta koronáját, nemzeti színeit és vörös rongyokba öltözött. Ez a város börtönre vetette, kiüldözte a hazából annak legjobbjait és egy év alatt elprédálta összes javainkat. De minél jobban közeledtünk, annál jobban leolvadt szívünkről a jég, és készek vagyunk megbocsátani. Megbocsátunk akkor, hogy ha ez a megtévelyedett város visszatér megint a hazájához, szívéből, lelkéből szeretni fogja a rögöt, amelyben őseink csontjai porladoznak, szeretni azt a rögöt, amelyet verítékes homlokkal munkálnak falusi testvéreink, szeretni a koronát, a dupla keresztet. Katonáim, miután földjeikről betakarították Isten áldását, fegyvert vettek a kezükbe, hogy rendet teremtsenek itt e hazában. Ezek a kezek nyitva állanak testvéri kézszorításra, de büntetni is tudnak, ha kell. Meg vagyok győződve róla, azaz úgy remélem, hogy erre nem fog sor kerülni, hanem ellenkezőleg, akik bűnösöknek érzik magukat, megtérnek, és hatványozott erővel segítenek a nemzeti reményekben tündöklő Budapest felépítésében. A mártírokat, az itt sokat szenvedett véreinket meleg szeretettel öleljük szívünkhöz.


Ezt követően a mérvadó politikai pártokból november 24-én megalakult az ún. ,,koncentrációs kormány" Huszár Károly keresztény párti politikus vezetésével. 1920 januárjában azután a meg nem szállt területeken lezajlottak az első nemzetgyűlési választások általános, egyenlő és titkos választójog alapján. 1920. február 23-án ült össze első alkalommal a Nemzetgyűlés, a megválasztott politikusok két évre szóló mandátumot kaptak. A két legnagyobb párt az Országos Kisgazdapárt és a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja lett.

A Nemzetgyűlés legsürgetőbb feladata - amellett, hogy az államforma kérdése nem volt vitakérdés - az államfővel kapcsolatos alkotmányozó tevékenység volt. A szociáldemokraták kivételével egyetértettek abban, hogy a kommün bukása után automatikusan helyreállt az 1918. október 31-e előtti állapot: Magyarország államformája királyság.

Az 1920. évi első törvénycikk értelmében a Monarchia megszűnésével érvényét veszítette a Pragmatica Sanctio, így helyreállt a Magyar Királyság szuverenitása, a királyválasztás joga pedig visszaszállt a nemzetre. Ezt a jogot a törvény értelmében az országgyűlés gyakorolja. A nemzet azonban most nem dönthet szabadon ebben a kérdésben, s ezért ideiglenes jelleggel államfői tisztséget létesít: az államfői hatalom gyakorlását a nemzetgyűlés által választott kormányzóra ruházza.

A kormányzóválasztásra 1920. március 1-jén került sor. Az ülésteremben helyet foglaló 141 képviselő közül 131 Horthy Miklóst jelölte meg mint kormányzót, így Magyarország első embere erős legitimitással a talpa alatt láthatott hozzá az ország politikai és gazdasági stabilizációjához.


,,Vegyétek a zászlót, és ne nyugodjatok, míg bele nem tükröztétek képét négy folyónk vizébe, míg vissza nem emeltétek a három halmok fölé. Vegyétek, asszonyok keze áldotta meg, szentelje fel dicsőségben a Ti férfikezetek."

(részlet Tormay Cécile 1919. november 16-án a Nemzeti Hadsereg katonái előtt elmondott beszédéből)







Pest, Buda és Óbuda egyesülésével 1873. november 17-én jött létre a mai Budapest, azaz holnap november 17-én 145 éves a világ egyik leggyönyörűbb városa. Budapest ma óriási fejlődés kapujában áll, a következő évtizedben a város történetének legsikeresebb korszakát élheti meg.


Horthy Miklós budapesti bevonulása 1919. november 16-án

Link



HORTHY MIKLÓS BEVONUL BUDAPESTRE 1919. november 16. - ÜZENETE - MIHI

Link



Horthy Miklós üzenete

Link






A bevonuló Fővezér fogadása a budapesti Gellért Szálló előtt





 
 
0 komment , kategória:  Történelem  
80 éve tért haza a Felvidék
  2018-11-13 19:30:34, kedd
 
 




80 ÉVE TÉRT HAZA A FELVIDÉK


Az első bécsi döntés a szlovák és magyar felek által felkért két döntőbíró, Ribbentrop német és Ciano gróf olasz külügyminiszter 1938. november 2-án meghozott döntése volt. A döntést Bécsben, a Felső-Belvedere kastélyban hirdették ki. Az etnikai revíziót megvalósítva 11 927 km&#178; (az utólagos kiigazításokkal 12 012 km&#178;)[1] Trianonban elcsatolt területet juttatott vissza Magyarországnak, 869 ezer fős lakossággal, akik közül 752 ezer fő (86,5%) volt magyar és 117 ezer más nemzetiségű. A döntésnek köszönhetően újra magyar lett Kassa, Rozsnyó, Ungvár, Munkács, Beregszász, Rimaszombat, Érsekújvár, Komárom, Léva és Losonc városa. A honvédség november 5. és 10. között vonult be a csehszlovák hadsereg által kiürített területre, ahol mindenütt örömmel fogadták őket. Az új határokon túl 67 000 magyar maradt.

November 13-án, /80 éve/ hirdették ki az 1938. évi XXXIV. törvénycikket a Magyarországhoz visszacsatolt felvidéki területeknek az országgal való egyesítéséről.

1938. november 5-10. között vonult be a magyar hadsereg az első bécsi döntés (1938. november 2.) eredményeként megítélt, délfelvidéki területekre. A visszatért országrészbe bevonuló Horthy Miklós kormányzót és honvédeit virágesővel és könnyekig megható lelkesedéssel köszöntötte a felvidéki magyarság.

A bécsi Felső-Belvedere palotában meghozott döntés az etnikai revíziót valósította meg. A visszacsatolásakor csaknem 12 ezer négyzetkilométernyi területen élő lakosságnak a 87%-a magyar nemzetiségű volt. (752 000 magyar és 117 000 más nemzetiségű.) A döntés hírére eufórikus hangulatba került hazánk népe. A visszatért területeken a lakosság kitörő örömmel fogadta a magyar katonaságot. A magyar honvédség csapatai november 3-án zárkóztak fel a határra, és elsőként november 5. napján bevonultak Medvére, az első nagyobb magyar településre. Horthy Miklós november 6-án Komáromba, majd 11-én Kassára vonult be.







A felszabadult magyarok túláradó lelkesedéssel ölelik, csókolják a magyar katonákat s mindenkit magával ragadó lelkesedés lesz úrrá rajtuk.

A kormányzó 1938. november 4-én adta ki hadparancsát, amely a következőket tartalmazta:

"Honvédek!
A Trianon bilincsei alól felszabadult és újjászületett honvédségünk 20 esztendei nehéz várakozás után átlépi azt a határt, amelyet mindenkor ideiglenesnek tekintettünk. Egymillió testvérünk vár Reátok odaát! Az ő számukra két évtizedes súlyos megpróbáltatás után Ti jelentitek minden reményük és vágyuk beteljesülését. Hazamentek elődeink drága vérével annyiszor megszentelt Felvidékünkre! Ezzel az érzéssel teljen meg lelketek és honvédségünk dicső múltjához méltóan szeretettel zárjátok szívetekbe a visszanyert ősi magyar föld minden egyes lakóját, magyarokat, szlovák, ruszin és német testvéreinket egyaránt. Büszkén és bizalommal bocsájtalak utatokra azzal a biztos tudattal, hogy az örök igazság jogán az új életre támadt Magyar Erő segítségével visszaszerzett területeket soha semmi szín alatt sem hagyjuk el többé! Isten és a Haza nevében: ELŐRE!"


Kassa - Horthy Miklós kormányzó bevonulása, virágszőnyegen





Márai Sándor a Pesti Hírlap tudósítójaként így írt a kassai bevonulási ünnepélyről:

"(...) Horthy Miklós kormányzó leszáll lováról és fogadja Imrédy miniszterelnök tisztelgését. A kormányzó, mint mindig hivatalos és ünnepélyes alkalmakkor, tengerészi díszegyenruháját viseli; az arca komoly és nyugodt, csak pillantásában, éles sugarú, tiszta, határozott nézésében van valamilyen fátyolos köd, a meghatottság köde. E pillanatban Kassa népe, az ünneplők és a névtelen közönség nem tud betelni a kormányzó nevének éltetésével. Ez a ,,Horthy! Horthy!" nem egyszerű üdvözlés; ez a pillanat, amikor egy nép üdvözli szabadítóját, s utoljára így talán csak Rákóczi Ferencet üdvözölte Kassa és Felső-Magyarország népe az utcákon. (...) Horthy Miklós ott állt a ledöntött kassai Honvéd-szobor talapzata előtt, s birtokba veszi a felszabadított várost.


A bevonuló egri "Dobó-bakák" fogadtatását Torna városában az Eger című újság így írta le:

,,A kétezer lakosú tiszta magyar község zászló- és virágtengerbe borult. A verőfényes őszi napsugaras délelőttön a község és a környező falvak népe ott tolongott, lelkesedve éljenzett végig a régi tornai vármegye székházához vezető útvonalon. Óriási tömeg szorongott félegykor az ősi megyeháza előtt, amikor megérkeztek a honvédség előcsapatai. A felszabadult magyarok túláradó lelkesedéssel ölelik, csókolják a magyar katonákat s mindenkit magával ragadó lelkesedés lesz úrrá rajtuk (...) Az ezredes beszéde után felhangzott a Himnusz. A nemzeti imádságot sokan letérdelve, zokogva énekelték végig (...) A honvédcsapatok zöme ezután Tornáról tovább indult a Rozsnyó felé vezető országúton."







Az első bécsi döntés nyomán Magyarország eufórikus hangulatba került. Az igazságtalan békediktátum jogos revíziójaként élte meg hazánk lakossága a bécsi döntést. A november 2-án meghozott döntés a 18 évvel korábban aláírt trianoni békeszerződés embertelenségét orvosolta az etnikai alapú revízióval.

Az összeállítás a transindex.ro és a kurultaj.hu anyagaiból készült.

Az első bécsi döntésről bővebben Babucs Zoltán cikkében olvashat itt:





Link



A Felvidék hazatérésének 80. évfordulója alkalmából négyrészes cikksorozatot indítunk a Körkép.sk-n. Orbán Gábor felvidéki magyar hadtörténész kalauzol át bennünket az 1938-as események kiválasztott fordulópontjain a revizionizmustól a Magyar Királyi Honvédség bevonulásáig. Kövessenek bennünket hétről hétre, hogy hiteles képet kapjanak a kor történéseiről. Felvidékről, nem csak a felvidékieknek.





Link



Az 1940. augusztus 30-án megszületett második bécsi döntés révén Észak-Erdély és a Székelyföld került vissza, a 43 591 négyzetkilométernyi területen élő 2 185 546 ember 51,4 százaléka volt magyar.

Az országgyarapítás utolsó állomása 1941 áprilisában a Délvidék egy részének visszatérése volt, amikor 11 475 négyzetkilométer került Magyarországhoz, az 1,030 milliós lakosság mintegy harmada volt magyar. Ekkorra Magyarország Trianonban megállapított területe csaknem kétszeresére nőtt, a lakosság pedig több mint négymillió fővel gyarapodott, s a Kárpát-medencében élő magyarság túlnyomó része a határok közé került.

A trianoni diktátumot váltó, szintén tragikus és ma is hatályos, 1947. február 10-i párizsi béke visszaállította Magyarország 1938 előtti határait, semmisnek nyilvánította az első és a második bécsi döntést, sőt a Szigetközben három Pozsony közelében fekvő falut - Horvátjárfalu, Oroszvár, Dunacsún - át kellett engedni Csehszlovákiának, hogy az védhető hídfőt biztosíthasson a város számára.

[Forrás: MTI]


Magyarországhoz visszacsatolt területek 1938-1941





 
 
0 komment , kategória:  Történelem  
Amikor négy birodalom omlott össze
  2018-11-11 21:00:32, vasárnap
 
 





AMIKOR NÉGY BIRODALOM OMLOTT ÖSSZE - 100 ÉVE ÉRT VÉGET AZ I. VILÁGHÁBORÚ


Az I. egy 1914 és 1918 között, négy éven át tartó, Európából induló globális háború volt, amely összesen több mint 15 millió ember halálát okozta, és amely öldöklő küzdelem a korabeli gyarmati- és érdekeltségrendszer újrafelosztásával végződött.

A háború közvetlen ürügye a szarajevói merénylet volt, de kitörésének valós okairól ma is vitatkoznak még a történészek. A hadi események a Szerbia elleni osztrák-magyar hadüzenettel kezdődtek meg. ,,Mindent meggondoltam, mindent megfontoltam" - mondta I. Ferenc József császár. Bár több hadviselő nemzet katonai vezetése meg volt győződve arról, hogy gyors offenzívával legyőzheti ellenfeleit, és fél év alatt (,,Mire a falevelek lehullanak, otthon lesztek, szeretteitek körében" - mondta II. Vilmos) véget érhetnek a hadmozdulatok, a háború végül négyévnyi véres küzdelembe torkollott.

E világháborúban a központi és az antanthatalmak álltak egymással szemben. Kezdetben javarészt a központi hatalmak (az Osztrák-Magyar Monarchia, Németország, az Oszmán Birodalom és Bulgária) győzedelmeskedtek a csatákban, de pár hónappal a háború kirobbanása után kialakult az úgynevezett álló- vagy állásháború. A frontvonalak alig változtak; ez a megváltozott harcmodor többek között az új fegyverzeti eszközöknek volt köszönhető. Ilyenek voltak például a géppuska, a kézigránát, az aknavető és a gyorstüzelő ágyú. A világháború alatt vetették be harci alkalmazásra először a repülőgépet, a harckocsit és a harci gázt.

A háború alatt meggyengült Oroszországban közben forradalom döntötte meg a cári hatalmat, a háború végére pedig az Osztrák-Magyar Monarchia is szétesett, valamint a német területszerzési illúziója is szertefoszlott. A győztes hatalmak által diktált, háborút lezáró békerendszeren alapuló új társadalmi, politikai és hatalmi viszonyok igazságtalanságai vezettek jórészt később a második világháború kitöréséhez.







1918. november 11-én írta alá a vereségét elismerő Németország a franciaországi Compiegne közelében, egy vasúti kocsiban a fegyverszünetet az antanthatalmakkal, ezzel véget ért a négy évig tartó első világháború.

A háború a nyugati fronton gyorsan állóháborúvá merevedett, a patthelyzeten az időről időre megindított, rendkívüli véráldozatokat követelő offenzívák sem tudtak érdemben változtatni. Miután az antant (Nagy-Britannia és Franciaország) oldalán hadba lépő Egyesült Államokból 1917 végén kezdtek megérkezni az első csapatok, a német hadvezetés 1918 márciusában egy végső támadással akarta kierőszakolni a döntést. Az offenzíva újfent elakadt, júliusban a németeknek a Marne folyó mögé kellett visszavonulniuk.


AFP / PHOTO12 / Ann Ronan picture library





Az antantnak viszont augusztus elején az amiens-i csatában sikerült az áttörés, és lassú, de kitartó hadműveletekkel felőrölték a németek erejét, harci szellemét. Amikor szeptember végére már a Hindenburg-vonalat is fel kellett adniuk, Erich Ludendorff és Paul von Hindenburg tábornokok, a hadsereg vezetői közölték II. Vilmos császárral, hogy azonnali fegyverszünetre van szükség. A feltételeket azonban - többek között a demokratizálást és a hadsereg visszavonását a régi határokra - Berlinben túl keménynek találták, a harcok folytatódtak.

Szökik a császár

A kompromisszumos béke reményében mégis reformokba fogtak: október 28-án a Reichstag alkotmánymódosítással korlátozta a császár jogköreit, Németország papíron parlamentáris monarchiává alakult át, a vereségekért bűnbaknak megtett Ludendorffot menesztették. Az új kormány, amelyben a szociáldemokraták is helyet kaptak, tárgyalásokat ajánlott az antantnak, amely ennek egyik előfeltételéül II. Vilmos lemondását szabta.

Október 30-án, miután elterjedt a hír, hogy a flottát egy utolsó nagy összecsapásra akarják kivezényelni, a kieli támaszponton a matrózok megtagadták az engedelmességet. November 3-án a lázadókra sortüzet adtak le, a felkelés másnap átterjedt a városra, majd egész Németországra. Tüntetések, sortüzek, sztrájkok követték egymást, katonatanácsok alakultak, Bajorországban november 7-én elkergették a királyt, de a császár húzta-halogatta a lemondást.
II. Vilmos császár


Wikipedia





November 9-én Berlinben is általános sztrájk kezdődött, és az erre még mindig csak szóban hajlandó II. Vilmos helyett Max von Baden kancellár önhatalmúlag hirdette ki a császár lemondását, aki Hollandiába menekült. Néhány órával később a szociáldemokrata Philipp Scheidemann a Reichstag erkélyéről kikiáltotta a köztársaságot, a sokkal radikálisabb, Karl Liebknecht vezette "független" szociáldemokraták viszont a szocialista köztársaság létrejöttét deklarálták. Ezzel győzött a forradalom, és a mérsékelt szociáldemokrata Friedrich Ebert vezette új kormány mellett radikális tanácsok is alakultak. Ebert hamarosan kiegyezett a tábornokokkal, akik elismerték a politikai hatalom birtokosának, de ennek fejében autonóm tényezőnek kellett tekintenie a hadvezetést, és a hivatalnoki kar is a helyén maradt.

Az a bizonyos vasúti kocsi

A németországi események láttán az antant is szorgalmazni kezdte a tárgyalásokat. A küldöttségek november 8-án a Párizstól alig száz kilométerre fekvő compiegne-i erdőben, az antant főparancsnok Ferdinand Foch marsall szalonkocsijában ültek össze. A háromnapos tárgyalás eredményeként 1918. november 11-én aláírt fegyverszüneti szerződés úgy rendelkezett, hogy a nyugati arcvonalon hat órán belül be kell szüntetni az ellenségeskedést a szárazföldön és a levegőben, a német hadseregnek 15 napon belül ki kell vonulnia Belgium, Franciaország és Luxemburg megszállt területeiről és Elzász-Lotharingiából.

A frontvonal ekkor még Antwerpentől, Brüsszeltől, Luxembourgtól és Strasbourgtól 40-47 kilométerre nyugatra húzódott. Az 1914. augusztus 1. előtti német határok mögé történő visszavonás az Oroszországban tartózkodó német erőkre csak egy olyan időpontban vonatkozott, amelyet "az ottani helyzetre való tekintettel" a szövetségesek megfelelőnek fognak találni.


Wikipédia





A német hadsereg jó állapotban volt köteles átadni a nyugati hatalmaknak 5000 tüzérségi löveget, 25 ezer géppuskát, 3000 aknavetőt, 1700 vadász- és bombázó repülőgépet, továbbá 5000 mozdonyt, 150 ezer vasúti kocsit, 5000 teherautót, az összes tengeralattjáróját és 74 korszerű felszíni hadihajót. Az eredetileg 36 napra kötött fegyverszünetet az 1919-es versailles-i békeszerződés megkötéséig sorozatosan meghosszabbították.

A Nagy Háború következményei

Érdekesség, hogy a második világháborúban, 1940. június 22-én a hitleri Németország bosszúként ugyanebben az erdőben, ugyanebben a vasúti szalonkocsiban íratta alá a Franciaország feltétel nélküli megadásáról, területe kétharmadának német megszállásáról szóló fegyverszüneti egyezményt.

Az első világháború szomorú egyenlege: mintegy 10 millió elesett katona a frontokon, ugyanennyi ember halt meg járványok, főként az 1918-19-es spanyolnátha miatt és éhezés következtében.


Wikipédia





A harcok során vetették be először a tankot és a vegyi fegyvert, valamint nagy számban harci repülőgépeket és tengeralattjárókat.

A háborúban négy birodalom omlott össze: a német, az osztrák-magyar, az orosz és az oszmán, ezek romjain ugyanakkor Finnországgal, a balti államokkal, Lengyelországgal, Ausztriával, Magyarországgal, Csehszlovákiával és a későbbi Jugoszláviával kilenc "új" állam jött létre. A háborút követő béke egyik nagy vesztese Magyarország lett, amely elvesztette területének és lakosságának kétharmadát, és hárommillió magyar került kisebbségként az új határokon túlra.





Link








A VISZTULAI CSODA SZÁZ ÉVE


Pilsudski a magyar lőszerszállítmány segítségével tudta csak a bolsevikokat kiűzni Varsó alól.
2018. november 10. 10:14

1914-ben kitört az első világháború, amelynek akkor még senki nem láthatta előre a kimenetelét. Az oroszok, poroszok (németek) és osztrákok által 1795-ben területileg felosztott és idegen uralom alá hajtott lengyel nemzet bizonytalanságban élt, hogy vajon a küzdelem a Németország-Habsburg Birodalom-tengelyben megtestesülő központi hatalmak vagy az antanthatalmak (Nagy-Britannia, Franciaország és Oroszország) győzelmét eredményezi-e majd. Igaz, a lengyelek leghőbben óhajtott és tulajdonképpen egyedüli vágya a függetlenség visszaszerzése volt. Korábban ez vezetett a minduntalan kitörő, újból és újból elfojtott felkelésekhez.

A Józef Pilsudski által kezdeményezett lengyel légiós hadtestek az osztrák fennhatóság alatt levő Galícia területén álltak fel, és a Krakkóban székelő Lengyel Nemzeti Főbizottság irányítása alá kerültek. Állományukba Magyarország területén is toboroztak katonákat. E csapatok osztrák és német hadtestek oldalán az oroszok ellen voltak hivatottak harcolni. Ellenben az oroszok által megszállt területeken a Roman Dmowski által létrehívott Lengyel Nemzeti Bizottság a pulawai légióba kezdett katonákat toborozni, amelynek az orosz haderőt kellett volna erősítenie.

A Pilsudski által létrehozott haderő lényegesen erősebb volt. A légiók 25 ezer katonát számláltak (a néhány száz magyar önkéntest is beleszámítva), és osztrák - a későbbiekben német - főparancsnokság alatt álltak. Németország és Ausztria katonai vezetése császáraik nevében 1917-ben kihirdette, hogy országaiknak szándékában áll létrehozni egy független lengyel államot az oroszok által megszállt területeken, és Varsóban életre hívták a Régenstanácsot, amely megalakította az ideiglenes lengyel kormányt.

Ugyanebben az évben bekövetkezett az eskütételi krízis. Pilsudski és a légiók nagy része megtagadta a német császárnak a hűségeskü letételét. Ez egy stratégiailag kiválóan átgondolt döntés volt Pilsudski részéről, ami rámutatott arra, hogy lengyel csapatokról van szó, amelyek saját hazájuk függetlensége érdekében harcolnak, nem pedig német vagy osztrák érdekek szolgálatában. A zendülésben részt vevő katonákat internálták, Pilsudskit pedig Németországban bebörtönözték.

A cár ugyanakkor hivatalosan írásba adta, hogy hozzájárul a szabad, egyesült Lengyelország megalakításához. Ezek a nyilatkozatok csak propagandacélokat szolgáltak, azonban visszhangot keltettek Nyugaton. Párizsban megalakult a Lengyel Nemzeti Bizottság Dmowskival az élén, aki időközben Franciaországba emigrált.

A lengyel függetlenség ügye valóban nemzetközi üggyé vált. Az Amerikai Egyesült Államok elnöke, Thomas Woodrow Wilson 1918 eleji hivatalos nyilatkozatában többek között amellett tett hitet, hogy szükséges a független és egyesített Lengyelország újjáélesztése a Balti-tengerhez való hozzáféréssel. Franciaországban alapvetően lengyel emigránsokból lengyel hadsereg alakult Józef Haller vezetésével. Ez volt a legnagyobb lengyel hadtest, amely a háború vége felé már hetvenezer fősre duzzadt.

A cári Oroszország 1917. februári elestét és a novemberi bolsevik hatalomátvételt követően az orosz állam 1918 elején felhagyott a háború folytatásával, és 1918 márciusában különbékét kötött a központi hatalmakkal. Utóbbiak viszont még ugyanezen év őszén megadták magukat a nyugati antantállamoknak. Ausztria november 4-én felbomlott és szétesett, a németek 1918. november 11-én írták alá a fegyverszüneti egyezményt. Végeredményben mindhárom megszálló hatalom egyidejűleg került bénult, harcképtelen állapotba. Megnyílt az út Lengyelország függetlensége felé.

A magdeburgi erődben fogva tartott Pilsudski, aki egymagában testesítette meg a haza függetlenségéért vívott küzdelmet, november 10-én kiszabadult és visszatért Varsóba. A Régenstanács már másnap felruházta őt a hadsereg főparancsnoki tisztével, három nappal később pedig a többi, alakulófélben lévő lengyel hatalmi központok egyetértésével teljhatalmat adott neki.

Tény, hogy minden politikus (Dmowski, Haller, a Régenstanács politikusai) - függetlenül a politikai nézeteiktől és érdekeiktől - elfogadta e döntést, mert tudták, hogy a feltámadásra váró haza érdeke ezt követeli tőlük. (A jelenvalóságra tekintettel sóhajtva jegyzem meg, milyen üdvös lenne, ha a válságos, sorsdöntő helyzetekben a mostani politikusok is képesek lennének ilyen hozzáállást tanúsítani.)

A szabaddá vált országban november 11-ét a későbbiekben jelképesen a lengyel függetlenség visszaszerzésének napjává nyilvánították.
A lengyel nemzet ugyan visszaszerezte a függetlenségét, államiságát, de nem rendelkezett világos, nemzetközileg elismert határokkal.

Azok kijelöléséért és megvédéséért az elkövetkező években még keményen meg kellett harcolnia. A magyarok közül már sokan tudják, hogy az 1919 elején kitörő szovjet-lengyel háború kezdetben ugyan lengyel sikereket eredményezett, később azonban fordult a kocka, és 1920 augusztusában a szovjetek már Varsó alá értek. Ennek oka az egyre súlyosabbá váló fegyver- és különösen lőszerhiány volt, mert a bolsevikokat pártoló és sztrájkoló munkástömegek megakadályozták az ilyen szállítmányok átjutását a nyugati utánpótlási vonalakon, különösen Németországban, Dániában és Ausztriában. A frontvonal a lengyeleket egészen a Visztula jobb partjáig szorította vissza.

Lengyelországnak e szorult helyzetében az antantországok engedélyével egyedül a világháborúban vesztes és területileg megcsonkított Magyarország küldött fegyvereket és főleg hatalmas mennyiségű, nyolcvan vagonnyi, kézifegyverekhez használatos, illetve tüzérségi lőszert.

Az utolsó lélektani pillanatban elindított legnagyobb szállítmányt kerülő úton, Románián (a Partiumon) át kellett útnak indítani, mert a Lengyelországgal ellenséges viszonyban levő Csehszlovákia ezt nem engedélyezte. A szállítmány augusztus 12-én ért Varsó alá, egy nappal azelőtt, hogy Mihail Tuhacsevszkij megindította Varsó és az előtte már szinte teljesen lőszer nélkül maradt lengyel haderő elleni támadását.

Három nap múlva a lengyel hadsereg ellentámadásba lendült, menekülésre kényszerítette, majd eközben felőrölte a szovjet hadsereget. Tekintettel arra, hogy a lengyelek döntő áttörésének kezdete Szűz Mária mennybevételének napján, Nagyboldogasszony ünnepén történt, a győzelem ,,Visztula menti csodaként" vonult be a köztudatba.

A győzelmet elsősorban három tényező tette lehetővé: egyrészt a lengyel haderő létszámának a felduzzasztása a csatát megelőzően, másrészt Pilsudski merész, a bolsevik erőket átkaroló hadművelete, harmadrészt - és talán a legfontosabb tényezőként - a magyar lőszerszállítmány megérkezése, hiszen lőszer hiányában nemcsak támadni, de még sikeresen védekezni sem lehet.

Nyomatékosan hangsúlyozni kell annak jelentőségét is, hogy a magyar-lengyel együttműködésnek köszönhetően hárult el az európai bolsevizmus fenyegetése, és az ottani - az 1918-as magyar Tanácsköztársasághoz hasonló - kommunista hatalomátvétel veszélye. Az ezzel kapcsolatos események a lengyel-magyar barátság legszebb lapjaira írták be magukat, felvillantva az ebben legmélyebben rejlő értékeket is.

Az igazi Visztula menti csoda azonban nem is ekkor történt, 1920 augusztusában, Nagyboldogasszony napján, hanem szűk két évvel korábban, 1918 november elején, amikor mindhárom, Lengyelországot megszálló hatalom - Oroszország, Németország és a Habsburg császárság - erőtlenné vált, szétesett vagy belső válsággal küzdött.

Ha közülük csak egy is győztesként került volna ki a háborúból, Lengyelország független államként nem térhetett volna vissza Európa térképére. Az igazi csodát tehát az jelentette, hogy a megszálló hatalmak uralma egyszerre szűnt meg, amit kiegészített a győztes országok vezetésének a lengyelekhez való jóindulatú hozzáállása és a lengyel katonai erőfeszítések értékelése.

Konrad Sutarski
A szerző Magyarországon élő lengyel író, történész
magyaridok.hu







November 11-e egyben Lengyelország legnagyobb nemzeti ünnepe is, a Függetlenség Napja, a lengyelek ma országuk újjászületésének 100. évfordulóját ünneplik.

"Polak, Wegier, dwa bratanki,
i do szabli, i do szklanki, oba zuchy,
oba zwawi,
niech im pan bóg blogoslawi!",

azaz:

"Lengyel, magyar két jó barát,
együtt harcol, s issza borát, vitéz,
s bátor mindkettője,
áldás szálljon mindkettőre!"

A mai zászlós-autós felvonulás Budapesten a Syma sportcsarnok és a Hadtörténeti Múzeum között, majd az ottani ünnepi megemlékezés is ezt az egymás melletti kiállást bizonyította, ahol lengyel barátaink még ráadásul remek emlékezetes ünnepi műsorral is kedveskedtek nekünk, akik ott lehettünk!

VIVÁ POLSKA!

Bensőséges ünnepség, autós felvonulás a városon át a Hadtörténeti Múzeum díszünnepségére. Majd onnan piros/fehér lufiáradattal fúvószenekari kísérettel tömegesen átvonultunk a Mátyás templom elé, ahol szelek szárnyára engedtük a lufikat. Az ünnepség záróeseménye orgona esttel zárult. A Lengyel-Magyar szolidaritást még a LÁNCHÍD is tükrözte ma este!

Öröm volt részese lenni az ünnepnek!



100 éve ért véget az első világháború





Link



Sorsfordító pillanatok - az I. világháború 1.rész





Link



Sorsfordító pillanatok - az I. világháború 2.rész





Link



A visztulai csoda száz éve





Link








 
 
0 komment , kategória:  Történelem  
Kossuth tér – a kommunista terror véres csütörtökje
  2018-10-27 20:45:23, szombat
 
 







KOSSUTH TÉR - A KOMMUNISTA TERROR VÉRES CSÜTÖRTÖKJE


Mind a mai napig sűrű homály fedi, hogy ki volt a felelős az 1956-os forradalom idején, október 23. és november 4. között leadott 61 karhatalmi, illetve szovjet sortűz közül a legbestiálisabb, a történelmi köztudatba csak véres csütörtökként bevonult Kossuth téri vérengzésért. A forradalom vérbe fojtása utáni évtizedekben a Kossuth téri mészárlás tabutémának számított, és más karhatalmi akciókkal szemben, emiatt senki sem jelentkezett a szovjet szuronyokkal hatalomra segített Kádár-féle forradalmi munkás-paraszt kormánynál az ,,ellenforradalom" leverésében játszott szerepe elismertetéséért.


Úgy várta Gerő a szovjet elvtársakat, mint Kara Musztafa a selyemzsinórt

1956. október 25-én reggel a Magyar Dolgozók Pártja (MDP) Központi Vezetőségének (KV) tagjai válságtanácskozásra gyűltek össze az Akadémia u. 17. szám alatti pártközpontban. Gerő Ernő, a KV első titkára, valamint Hegedüs András miniszterelnök más pártvezetők társaságában a ,,szovjet elvtársak", a Kreml küldöttei, Anasztasz Mikojan és Mihail A. Szuszlov politikai bizottsági tagok, valamint a már október 23. óta Budapesten tartózkodó nagy hatalmú KGB-főnök, Ivan Szerov hadseregtábornok megérkezésére vártak.


A Parlament előtt felállított szovjet harckocsik személyzetével barátkozik a tömeg a Kossuth téren, 1956. október 25-énForrás: Fortepan/Toth.Szabolcs





A hangulat feszült volt, és ideges.

Az október 24-én kihirdetett statárium ellenére sem szűntek meg a rendszerellenes megmozdulások; a szovjet egységek budapesti beavatkozása pedig szemmel láthatóan csak tovább szította az amúgy is magas lángon lobogó indulatokat. A súlyos belső meghasonlottsággal küzdő Gerő-féle pártvezetés kezéből kicsúszott az irányítás és az események feletti kontroll.
A szovjet agytröszt páncélosok mélyén lapulva haladt el a felvonulók mellett

Amíg az MDP és a kormány vezetői az Akadémia utcában tanácskoztak, az Astoriánál kora reggel óta gyülekező tömeg hangadói kiadták a jelszót, hogy vonuljanak át a Kossuth térre, a Parlament elé. A tömegben elterjedt a hír, hogy Nagy Imre fog beszédet mondani.


A tömegben az a téves hír terjedt el, hogy Nagy Imre (a képen középen) fog beszédet mondani a Parlament előttForrás: Fortepan





Noha ennek nem volt semmi valóságalapja, az álhír hallatán sokan csatlakoztak a Tanács körúton (ma Károly körút, a szerk.) meginduló tömeghez. Az Astoria és a Kossuth utca sarkán posztoló szovjet harckocsi - amelynek személyzetével az emberek összebarátkoztak - a felvonulók élére kanyarodva vezette fel a tömeget. A Tanács körúton és a Bajcsy-Zsilinszky úton a Parlament felé hömpölygő tömeghez egyre nagyobb számban csatlakoztak a tömegközlekedés megbénulása miatt munkahelyükre el nem jutott emberek.


A forradalom az egyetemisták békés felvonulásával kezdődöttForrás: Fortepan





A felvonulók mellett három lezárt tornyú T-54-es szovjet harckocsi és egy BTR-152 típusú páncélozott csapatszállító dübörgött el,

hangos lánctalpcsörömpöléssel. Senki sem tudhatta, hogy a páncélosokkal Szuszlov és Mikojan, illetve az események miatt felpaprikázott hangulatban lévő rettegett KGB-főnök, Ivan Szerov, továbbá a magyarországi szovjet haderő főparancsnoka, Mihail Malinyin hadseregtábornok tartanak az Akadémia utcai pártközpontba.
Apró Antal teljes felhatalmazást kér az ,,ellenforradalmárokkal" szemben

A hangulat nem vált kedélyesebbé akkor sem, amikor a szovjet delegációt szállító katonai konvoj megérkezett a pártszékházhoz. Szuszlov éles hangon kérdőre vonta Gerőt a kibontakozó ,,ellenforradalmi lázadás", illetve a pártvezetés tehetetlenkedése miatt.


Gerő Ernőt Szuszlov és Mikojan lemondásra kényszerítettékForrás: Fortepan





Szerov Bata István honvédelmi minisztert, illetve Tóth Lajos vezérőrnagyot, a vezérkar főnökét, továbbá a belügyi vezetést kritizálta az ,,óvatoskodásukért".

Rövid intermezzo után előkerült a selyemzsinór is; Szuszlov és Mikojan távozásra szólították fel Gerőt.

A szovjet haragtól megrettent KV eleget téve a moszkvai pártvezetők nyomásának, Gerő Ernőt azonnali hatállyal felmentette első titkári posztja alól, és helyére - ugyancsak szovjet ,,javaslatra" - Kádár Jánost választották meg.


Kádár János, Nyikita Sz. Hruscsov társaságában. Gerőt Kádár váltotta az MDP Központi Vezetősége első titkári pozíciójában október 25-én, november 2-án pedig Moszkvában Hruscsov őt tette meg miniszterelnöknekForrás: Fortepan





Döntés született a héttagú Katonai Bizottság felállításáról is, amelynek élére Apró Antalt nevezték ki. Apró teljes felhatalmazást követelt: ,,Elvtársak, én a megbízást elvállalom azzal a felhatalmazással, hogy a Központi Vezetőség az intézkedéseinket tudomásul veszi. Azzal a felhatalmazással, ahogy a határozat megszövegezi. Nem szeretném, hogy komolyabb akció után a felelősség kérdése úgy merülne fel, hogy miért ezt meg ezt tette, miért adott ilyen vagy olyan intézkedésre parancsot. Teljes felhatalmazást kérünk!" Ezt a felhatalmazást meg is kapták, amely az ,,ellenforradalmárok" elleni fegyverhasználat elrendelésére is kiterjedt.
Szerovot felháborította a szovjet katonák és a ,,fasiszták" barátkozása

A kora reggeli órákban a pesti rakparton déli irányból szovjet T-54-es harckocsikból álló páncélosalakulat érkezett a Parlamenthez. A tankok az Országház főbejáratánál, valamint az Akadémia, illetve Báthory utcánál és a rakpart vonalában álltak fel. A Kossuth tér és környékének harckocsikkal való lezárása minden bizonnyal az Akadémia utcai pártközpont, illetve az oda érkező szovjet pártvezetők biztosítását szolgálta.


Ivan Szerov, a KGB elnöke meghatározó szerepet játszott az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc eltiprásában, és a forradalom utáni megtorlásokban isForrás: Getty Images/This content is subject to copyright./Terry Fincher





Mindeközben a tömeg is megérkezett a Kossuth térre.

Az Astoriánál a menethez csatlakozott szovjet harckocsi példájától felbátorodva az emberek a Parlament főbejárata elé vezényelt hét T-54-es személyzetével is barátkozni kezdtek. Oroszul tudó diákok tolmácsolásával beszélgettek a szovjet katonákkal, közölve velük, hogy a tüntetők nem fasiszták, és békések a szándékaik.


Forrás:Fortepan





A tömeg küldöttséget választott, hogy menjenek be a Parlamentbe, és adják át írásba foglalt követeléseiket. Ám a sebtében megválasztott delegáció bejutását a kormányőrök és a Honvédelmi Minisztérium karhatalmi ezredének helyszínre vezényelt százada megakadályozta.


Az Astoria, szemben a Kossuth Lajos utca a Múzeum körút felől nézve, ahonnan a tömeg elindult a Kossuth térreForrás: Fortepan / KURUTZ MÁRTON





A viszonylagos nyugalomnak Szerov tábornok felbukkanása vetett véget.

A Kossuth téri gyülekezés hírére Szerov délelőtt tizenegy óra után pár perccel otthagyta a Központi Vezetőség tanácskozását, hogy megszemlélje a téren zajló eseményeket. A KGB-főnök szovjet és magyar tisztek kíséretében, valamint egy harckocsi fedezete mellett kisétált a Kossuth tér széléig.


Biztos, hogy Szerov állambiztonsági hadseregtábornok, a KGB elnöke adott parancsot a riasztó lövésekre, és valószínű, hogy az éles tűzparancsra isForrás: AFP/Intercontientale





Amikor meglátta, hogy a Parlament előtt álló tankokra civilek másztak fel, és a személyzettel beszélgetnek, riasztólövés leadására adott parancsot. Szerov kísérői által a géppisztolyból levegőbe lőtt sorozatra - mint egyfajta jeladásra - elszabadult a pokol.
Sortűz érte a Parlament előtt álló szovjet harckocsizókat is

Mind a mai napig vitatott, hogy kik és honnan lőttek először.

A köztudatban egyik legjobban elterjedt verzió szerint a Földművelésügyi Minisztérium padlásteréből érkezett az első sorozat.

Erre utal többek között, hogy a Parlament főbejárata előtt álló tankok közül az egyik szovjet T-54-es - miután legénysége lezárta a torony fedelét - gránátot lőtt a minisztérium épületére. Bokor Imre hadtörténész a Rendvédelem-történeti Füzetek (Acta Historiae Preasidii Ordinis) 2007. évi 16. számában közölt ,,Az 1950-57. évi sortüzek rövid története" című dolgozatában azt írja, hogy a Földművelésügyi Minisztérium tetőteréből golyószóróból (könnyű géppuska, a szerk.) érkezett az első rövid sorozat, amit szakaszos géppisztoly- és puskasortüzek követtek az FM, a Könnyűipari Minisztérium, illetve az Országház Étterem épületének tetejéről.


A Parlament előtt álló szovjet harckocsik és velük szemben a tüntetők, 1956. október 25-én délelőttForrás: Fortepan





Azt, hogy az FM tetőteréből dördült el az első sortűz, Malasenko tábornok, az 1956 októberében Budapesten állomásozó szovjet haderő parancsnoka is alátámasztotta Gosztonyi Péter hadtörténésznek, aki Moszkvában készített a tábornokkal interjút. Malasenko szerint a Földművelésügyi Minisztériumból nemcsak a tömeget,

hanem a Parlament előtt állomásozó szovjet harckocsizókat is sortűz érte

(volt halálos veszteségük), és emiatt lőtték a minisztérium épületét. (Ami még a történet külön érdekessége, hogy a Földművelésügyi Minisztériumot lövő harckocsizókat Malasenko tábornok szerint utóbb hadbíróság elé állították.)
Nem engedték be az udvarra a szovjet repeszgránátok elől menekülőket

Mindez felveti azt a kérdést, hogy vajon ki és kiket vezényelt a minisztériumi padlásokra. Az is elgondolkodtató, hogy amikor a Kossuth teret pásztázó gyilkos tűz elől az emberek egy része a Földművelésügyi Minisztérium árkádjai alá menekült, a folyamatos puskaropogás és

a halálra rémült emberek könyörgése ellenére sem engedték be őket a minisztérium udvarára.

A szovjet harckocsizókat végül azzal az indokkal mentette fel a hadbíróság, hogy a katonák csak visszalőttek a tér házaira, ahonnan ,,ismeretlen alakulatok lőtték a védtelen tömeget". (Forrás: Kő András-Nagy Lambert, Kossuth tér 1956. Teleki László Alapítvány, 2001.)


A sortűz elől menekülő a tömeg a Kossuth téren Forrás: Budapest City





Természetesen a szovjetek is lőtték a Kossuth téren összeverődött tömeget, de az kizárható, hogy az öldöklésre mintegy jelt adó és az FM padlásáról érkező sorozatot szovjet alakulat adta volna le.
A lövésektől pánikba esett emberek az FM árkádjai alatt, illetve a Kossuth téren álló Rákóczi-szobor mögött kerestek menedéket. Amikor a menekülők a szobor felé futottak,

a Báthory utcából kihajtott egy szovjet tank, amely már célzott lövést adott le a Rákóczi-emlékmű mögött fedezéket kereső tömegre.

A T-54-ből kilőtt felrobbanó repesz-romboló gránát iszonyatos pusztítást végzett, véres holttestek és nyöszörgő sebesültek maradtak a nyomában.


Holttestek a sortűz után a Rákóczi-emlékmű mögöttForrás: Hungarian Revolution





A szovjet harckocsi ezután a Ságvári térre (ma Vértanúk tere, a szerk.) helyezte át lőállását, és újabb repeszgránátokat lőtt ki. A Parlament főbejárata előtt álló harckocsikból

géppuskával is lőtték a tömeget.

A mintegy tíz-tizenöt percig tartó kézifegyver- és harckocsiágyútűz után infernális képet nyújtott a halottakkal és sebesültekkel elborított Kossuth tér.
Szinte bizonyos, hogy több száz áldozata volt a barbár sortűznek

Igen ellentmondásosak a hallottak számával kapcsolatos adatok is. A vérengzés után a teret lezárták, a halottakat a kivezényelt katonák gyűjtötték össze egymásra fektetve, majd késő délutántól elkezdték a holttestek teherutókra pakolását és elszállítását. Egyes szemtanúk tizenkét teherautóra való holttestről emlékeztek meg,

Mikes Tamás pedig másnap, október 26-án egy ismerősével együtt 820 halottat számolt össze,

ötvenes gúlákba fektetve a Kerepesi úti temetőben.


Szinte bizonyos, hogy több száz áldozata volt a vérengzésnek. A szovjet harckocsizók is veszteségeket szenvedtek, a Földművelésügyi Minisztériumból érkező gépfegyvertűzben (A kép illusztráció)Forrás. Budapest City





Kő András és Nagy Lambert kutatásai szerint legalább 75 ember vesztette életét, és 284-en sebesültek meg, ám velük szemben van, aki 1000 körülire becsüli a halottak számát. Bizonyosnak tűnik, hogy reálisan több száz áldozata lehetett a fegyvertelen civilek ellen elkövetett barbár mészárlásnak.

Gyanúban a Partizánszövetség - Földes mindent tagad

A véres csütörtök mind a mai napig megválaszolatlan kérdése, hogy kik lőhettek a Kossuth teret övező épületekből a tömegre. Két nappal a vérfürdő után, az Igazság című újság október 27-i lapszámában jelent meg először az a széles körben elfogadottá vált állítás,

mely szerint az ÁVH emberei lőttek az FM és a környező épületek padlásáról.


A Kossuth Lajos tér déli oldalaFortepan / NAGY GYULA





Erre azonban nincs forrásértékű bizonyíték. Jóval valószínűbbnek tűnik, hogy a Honvédelmi Minisztériumban sebtében felszerelt ,,vegyes alakulat", a Partizánszövetség tagjai, civilben lévő vagy a szervezettől leszerelt ávósok, a kemény sztálinista vonal képviselőiből verbuválódott gárda vonulhatott át a Honvéd utcából a Kossuth téri minisztériumi épületekbe, segédkezni a ,,törvényes rend" fenntartásában. A Partizánszövetség bűnrészességét állítja többek között Eörsi László is. (Forrás: Varga László, A magányos tömeg 1950-1956.) A legtöbb forrás a Partizánszövetség tagjait tartja fő felelősnek.


A Kossuth Lajos tér az Alkotmány utca felé nézve, 1956. október 25-énFortepan / NAGY GYULA





Közvetett módon e kommunista szervezet felelősségére utal Földes László,

a Partizánszövetség vezetőjének a Központi Vezetőség október 26-i ülésén elhangzott kijelentése, mely szerint: ,,reggel 7 óra óta nem lőttünk a tömegekre." Földes ennek ellenére később határozottan cáfolta, hogy a Partizánszövetségnek bármi köze lett volna a Kossuth téri vérengzéshez.


Szuszlov, Rákosi és Vorosilov. Szuszlov, a ,,Kreml szürke eminenciása" Mikojannal szemben a forradalom legdrasztikusabb eszközökkel történő leverését támogattaMagyar Nemzeti Múzeum





Ám a Kossuth Kiadó gondozásában 1984-ben megjelent ,,A második vonalban" című visszaemlékezésében Földes a következőket írja: ,,...átmentünk a KV ülésére, majd visszamentünk a HM-be... A Partizánszövetség Beloiannisz utcai épületéből értesítést kaptunk, hogy igen sok régi elvtárs jelentkezett, harcolni akarnak. Átmentem értük, és 80-100 elvtársat átvittem a HM-be. Fel is fegyvereztük őket. Sokféle akcióban vettek részt, így például szovjet csapatokkal együtt objektumok őrzését vállalták." (Forrás: id. mű 241-242.) Az eufemisztikus ,,sokféle akció" ki tudja, mit takar a ,,harcolni akaró kipróbált elvtársak" részéről.


A véres csütörtök az 1956-os forradalom egyik homályos kérdése maradForrás: Fortepan / KURUTZ MÁRTON





Az október 25-i bűntettet a szovjet hadsereg és máig pontosan fel nem derített magyar segítőik követték el. A Kossuth téri vérengzés fordulópontnak tekinthető a forradalom rövid, 12 napos történetében; az iszonyat még eltökéltebbé tette a szabadság ügyéért harcolókat.

Hogy kiderül-e valaha a véres csütörtökért felelősek személye, több mint kérdéses

Link






















 
 
0 komment , kategória:  Történelem  
"Édes Erdély itt vagyunk!"
  2018-10-05 19:45:19, péntek
 
 










"ÉDES ERDÉLY ITT VAGYUNK!"


ERDÉLY VISSZATÉRÉSE


Az 1938-as és az 1940-es év sorsdöntő volt a magyar nemzet számára. Először adatott ugyanis meg az 1920 óta megcsonkított Magyarországnak, hogy békés úton visszaszerezze elveszített területeinek egy részét. Magyarország a két bécsi döntés értelmében visszakapta a magyarok által lakott dél-Felvidéket és a szintúgy többségében magyarok által lakott észak-Erdélyt a Székelyfölddel együtt. A helyi lakosság a Magyarországhoz csatolást egyfajta "felszabadulásként" élte meg, mellyel valóra vált féltve őrzött álmuk a visszatérésről az Anyaországhoz.

1940. augusztus 30-án délután 3 órakor hirdették ki a tengelyhatalmak " Németország és Olaszország külügyminiszterei, Joachim von Ribbentrop és Gian Galeazzo Ciano" a bécsi Belvedere-palotában a második bécsi döntést, amely 43 ezer négyzetkilométernyi észak-erdélyi területet juttatott vissza Magyarországnak 2,5 millió lakossal. Visszakerült Nagykároly, Nagyvárad, Kolozsvár, Szatmárnémeti és Marosvásárhely, valamint az egész máramarosi terület és a Székelyföld.

A döntés előzményeihez tartozik, hogy a romániai Szörényváron (Turnu Severin) 1940. augusztus 16-24 között folytatott román-magyar tárgyalások nem vezettek eredményre a területátadás kérdésében. A tengelyhatalmak mindenképp el akarták kerülni a fegyveres konfliktus kirobbanását, így a német és az olasz kormány a magyar és román kormányok képviselőit Bécsbe rendelte, hogy a közöttük folyó vitát döntőbíráskodás révén rendezze. A magyar kormányt gróf Teleki Pál miniszterelnök, gróf Csáky István külügyminiszter és Hory András diplomata képviselték. Ciano olasz külügyminiszter naplója szerint &#8212; de ezt maga Mihail Manoilescu is elismeri visszaemlékezéseiben &#8212; a román külügyminiszter elájult a döntés kihirdetésekor.

Észak-Erdély 1940. szeptember 5-től tért vissza az anyaországhoz. E települések közül Szatmár vármegye és azonbelül Szatmárnémeti volt az a város, amelyik elsőnek 1940.szeptember 5-én térhetett vissza Magyarországhoz és érezhette magát felszabadultnak a paíron megszálló román fennhatóság alől. Észak-Erdélybe és Székelyföldre a bevonuló magyar honvédek 1940.szeptember 5-e és 17-e között vonultak be a visszakapott területre. Az 1941. évi népszámlálás adatai szerint a visszacsatolt Észak-Erdélyben 1 344 000 magyar, 1 069 000 román és 47 000 német lakos élt. Dél-Erdélyben körülbelül 400 000 magyar maradt.

Észak-Erdélybe és Székelyföldre a magyar honvédek bevonulása nagy örömet, és felemelő pillanatokat hozott az ott élők számára, mivel mindenhol ünnepélyes keretek között fogadták őket: népviseletekben, virágokkal, magyar nemzeti zászlókkal, illetve "Isten hozott honvédek" feliratú táblákkal és virág esővel.

Az alábbi kisfilmek ezt a csodálatos élményt kívánják a nézőnek visszaadni korabeli filmfelvételek segítségével.







Bécsi döntés - Felvidék és Erdély visszatér

Link



WASS ALBERT Adjátok vissza a hegyeimet!

Link



Wass Albert - Jönnek! (1940)

Link



Wass Albert: Jönnek! (Bevonulás Erdélybe 1940; Erdély felszabadítása)

Link



SZATMÁRNÉMETI 1940. szept. 5.(a Magyar Királyi Honvédség Dicsőséges Bevonulása)

Link



Szatmárnémeti az én városom

Link



NAGYVÁRAD(Transylvania)1940.szept.6.

Link



NAGYBÁNYA 1940. szept. 7.

Link



Kolozsvár felszabadulása, 1940. szeptember 11.

Link



Magyar hadsereg bevonulása Erdélybe - Kolozsvári díszszemle 1940

Link








Kelet felé 1-10 rész


Kelet felé-Elrabolt országrészeink és véreink visszacsatolásának hatalmas filmdokumentumai

Erdély visszatérése, az 1940-es bevonulás minden résztvevő számára különösen emlékezetes időszak volt.


KELET FELÉ 1. rész (the liberation of Transylvania in 1940)

Link



KELET FELÉ 2. rész (the liberation of Transylvania in 1940)

Link



KELET FELÉ 3. rész (the liberation of Transylvania in 1940)

Link



KELET FELÉ 4. rész (the liberation of Transylvania in 1940)

Link



KELET FELÉ 5. rész (the liberation of Transylvania in 1940)

Link



KELET FELÉ 6. rész (the liberation of Transylvania in 1940)

Link



KELET FELÉ 7. rész (the liberation of Transylvania in 1940)

Link



KELET FELÉ 8. rész (the liberation of Transylvania in 1940)

Link



KELET FELÉ 9. rész (the liberation of Transylvania in 1940)

Link



KELET FELÉ 10. rész (the liberation of Transylvania in 1940)

Link



Kelet felé - Film 1940 Teljes 2.35:09
/Észak Erdély visszafoglalása a 2. bécsi döntés után!/


Link








Erdély visszatérése

Link



Hunnia - Erdély induló

Link



Európa és a II. Bécsi döntés - 1940. augusztus 30.

Link



"Édes Erdély itt vagyunk/"

Link



Illésfalvi Péter ,,ÉDES ERDÉLY ITT VAGYUNK..."
/Az 1940-es erdélyi bevonulás során történt atrocitásokról /

Link

























 
 
0 komment , kategória:  Történelem  
     1/10 oldal   Bejegyzések száma: 94 
2019.03 2019. április 2019.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
2930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 12 db bejegyzés
e év: 110 db bejegyzés
Összes: 3826 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 208
  • e Hét: 1903
  • e Hónap: 26858
  • e Év: 144212
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.