Regisztráció  Belépés
hunjano.blog.xfree.hu
A szkítha népek hosszúéletűek s mi ennek a fajnak vagyunk utolsó hajtása . A szkítha összesség ma: a magyar." /Csuray Károly / "A szólás szabadság... Hunjano
1965.01.21
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 22 
Előre nézz ugyan, de ügyelj
  2011-01-08 10:22:17, szombat
 
 

Előre nézz ugyan,
de ügyelj,
hogy más lábára ne lépj...
azt tedd, ami jó,
de alkudj meg azzal,
ami szükséges és hasznos,
és tartsd észben,
hogy néped számára egy élő tanácsadó,
egy élő segítő kéz többet ér
tíz halott hősnél,
ki ujját se tudja már mozdítani többé...
s vigyázz,
mert az elfogultság útja lefele vezet,
s aki lefele halad,
az már semmit sem ér.

 
 
0 komment , kategória:  Wass Albert  
Testvér!
  2011-01-08 10:17:30, szombat
 
 
Testvér!

Valamit szeretnék mondani Neked.
Ne hidd, hogy csúnya a világ s az emberek rosszak.
A világ szép s az emberek jók.
A rosszaság nem egyéb, mint valami furcsa betegség,
mely ragályos és időnként visszatér.
Akár a pestis vagy a nátha.
S olyankor elcsúfítja a világot maga körül.
A világot?
A Te világodat.
De ne feledd el,
hogy a Te világodon kívül van még egy másik világ és ez az igazi világ.
Gyökered,
vagyis jellemed, adottságaid, érzéseid és az a sok láthatatlan holmi
amit magadban hurcolsz egy életen át, ebből az igazi világból ered,
és ahhoz a mesterséges másik világhoz,
melyet magadnak csináltál, csak annyi köze van,
mint a hóvirágnak az avarhoz, melyen átüti fejét midőn a földből előbúvik.
Ha felületesen megnézed, azt hiheted,
hogy ez a penészszagú halott szőnyeg tartja a hóvirágot a hátán.
Pedig nem így van.
Előfordul, hogy erdőtűz támad s az avar tüzet fog és elég.
Elég a hóvirág is vele, az igaz.
De jövő tavasszal előbúvik megint.
Miért?
Mert gyökere mélyebben volt, mint a halott avar,
a földben volt, az igazi földben.
Így van ez veled is, testvér.
Gyökered nem ebből a világból való,
amit magad köré ácsoltál,
és ha tűz támad s rád dőlnek a kontár tákolmány romjai:

Éned az ösztön gyökérszálainak nyomán visszamenekül az igazi világba,
akár a hóvirág.
Mert nincsen különbség, közted
s a hóvirágok között abban a világban.

(Wass Albert)
 
 
0 komment , kategória:  Wass Albert  
Wass Albert : Az IDŐ
  2010-03-27 18:37:57, szombat
 
 
Ellophatod valakinek az aranyóráját és visszaadhatod megint.
Ellophatod a pénzét és megtérítheted a kárt.
Csak egyvalami van, amit nem téríthetsz meg soha.
Ez az idő.
Ha valakinek ellopod az idejét.
Ha megvárakoztatsz valakit.
Ez olyan, mintha ellopnál ennyi meg ennyi időt valakinek az életéből.
Nem térítheted meg soha.
Az idő az ember legnagyobb és legfontosabb kincse.
Ellophatod valakinek a lovát és visszaadhatod megint.
Mindenét ellophatod és megtérítheted.
Csak az ellopott időt nem lehet megtéríteni soha.
A várakozásban eltöltött időt semmi földi hatalom nem hozhatja vissza.
Nincs, elveszett, vége.
Örökre elveszett.
 
 
0 komment , kategória:  Wass Albert  
Háromféle ember van ......
  2010-03-27 18:36:38, szombat
 
 
Háromféle ember van ebben az országban, háromféle magyar.
Mind a három egyezik abban, hogy elégedetlen a világgal,
a kormánnyal, ami ennek a világnak a nyakán ül, a rendszerrel, mindennel.
Panaszkodnak, morognak, keseregnek, átkozódnak.

Aztán egy részük úgy próbálja megoldani a maga bajait ...,
hogy kiszolgálja a hatalmon lévőket.
Csatlakozik hozzájuk.
Hasán csúszik,
farkát csóválja,
s ha odalöknek neki egy koncot,
s befogadják cselédnek, akkor veszettebb lesz a veszett kutyánál,
marósabb a vad farkasnál, kegyetlenebb az ellenségnél,
kommunistább a kommunistánál,
csakhogy bebizonyítsa a maga hűségét, és nagyobb koncot kapjon érte.

Egy másik részük az ellenkezőjét teszi:
feláll a két lábára és verekszik.
Védi azt, amiről úgy érzi, hogy az övé.
A maga jussát az élethez.
A maga jussát a szabadsághoz.
A maga jussát ehhez a földhöz, melyen született,
s mely a hazája.
Verekszik másokért is, mindenkiért.
A mások jussáért, a mások szabadságáért.
A még csak meg sem születettekért is verekszik.
Mindenkiért és mindenki helyett.

Aztán van a harmadik csoport,
a nagy csoport, amit úgyis nevezhetünk: a nép.
Akinek nincsen arca, sem rossz, sem jó.
Sem szép, sem csúnya.
Se nem hős, se nem áruló.
Senki és semmi.
Tömeg.
Nyáj.
Nem tesz se jót, se rosszat. Semmit se tesz.
Csak meghúzódik és vár.
És mint a fű a rátaposó láb alatt, meghajlik, meggörbed, tűr,
mindent eltűr, s amikor tovább lép a nagy láb, akkor lassan felegyenesedik megint.
De sohasem egészen.
Egy kissé mindég meghajolva marad, készen arra,
hogy újra lelapuljon egy másik láb alatt.
Érted?
Eszébe sem jut, hogy tegyen valamit a rátaposó láb ellen,
megvágja, megszúrja, küzdjön ellene, kockázatot vállaljon jussáért,
a szabadságáért, bármiért, érted?
Ez a nagy tömeg.
Ez a nép.
 
 
0 komment , kategória:  Wass Albert  
Wass Albert: A MAGYAR NEMZET..
  2010-03-27 18:34:54, szombat
 
  Wass Albert:
A MAGYAR NEMZET HÉT PARANCSOLATA

Az Úristen kegyelméből azonban nincsen veszedelem a megmaradás lehetősége nélkül.
Ha fölismerjük a veszedelmet, és él bennünk az akarat,
hogy segítsünk magunkon, az Úr is velünk lesz!
S ha már egyebet vénségemnél fogva nem is tehetek:
szavakba foglalhatom a törvényt,
mely részben minden nemzetre egyformán vonatkozik,
de különösképpen a magyarra.
És elnevezhetem ezt a törvényt
A MAGYAR NEMZET HÉT PARANCSOLATÁNAK:

1. Tiszteld és szeresd a te Uradat, Istenedet,
teljes szívedből, minden erődből, és rajta kívül más istened ne legyen.
Bálványt ne imádj!
A pénz mindössze eszköz, nem istenség.
Érdekimádat, ön-imádat hamis utakra vezet embert és nemzetet egyaránt.

2. Magyar mivoltodat, az Úr legszebb ajándékát,
meg ne tagadd soha!
Őrizd, ápold, add át fiaidnak, mert csak addig marad rajtatok az Úr szeme,
míg e nemzethez hívek maradtok.
Ki nemzetét elhagyja:
az Urat tagadja meg, s elvész nyom nélkül a népek tengerében.

3. De ne gyűlöld azt, aki más nemzethez tartozik.
A gyűlölet méreg, mely megmérgezi az elmét, és gyűlöletet terem.
Rokonod minden isten-fia ember, bármely nyelvet beszéljen is.

4. Szeress minden magyart, mert testvéred Ő: nemzeted fia.
Segítsd és támogasd,
mert közös hazát adott nektek az Úr.
Ki testvére ellen fordul, vagy megcsalja azt:
önmagát rövidíti meg ezzel, saját nemzetét gyöngíti,
s az Úr parancsa ellen vétkezik.
Ki széthúzás magját veti el:
romlást arat.

5. Ki bántja a magyart: téged is üt.
Nemzeted jussát, igazát védeni kötelességed.
Csak úgy lesztek erősek, ha megvéditek egymást.
Bárki magyar vesztesége a te veszteséged is.

6. Légy becsületes, tisztességes és igaz!
Ezek azok az emberi értékek, melyeken nemzeteknek,
országoknak épülniök kell.
Hamis szó, hamis cselekedet ingoványba vezet.
Aki csalásra épít:
nyakát töri.
A felelőtlen ember homokra épít, amit elfúj a szél, és elmos az eső.
A becsületesség olyan,
mint a sziklakő: kemény és maradandó.
Bár úgy tűnik ma, mintha csak a hamisak,
gazok és gonoszok számára gyümölcsözne az élet;
ne irigyeld őket!
Összeomlik alattuk a csalásra épült világ.
A jövendő az igazaké.
Haladj csak bátran a becsület és tisztesség útján,
a jövendő az igazakkal van.

7. Legyetek bátrak és hűségesek egymáshoz és a magyar nemzethez,
mert az Úr szereti a bátrakat és a hűségeseket,
s megsegíti azokat, akik az igazság útjain járnak.

Őrizzétek szívetekben ezeket a parancsolatokat, s meglássátok: az Úr veletek lesz!

(1993. május)
 
 
0 komment , kategória:  Wass Albert  
Wass Albert: Sóhaj
  2010-03-27 18:33:42, szombat
 
  Wass Albert: Sóhaj


Én Istenem, az idő hogy szalad!
Ma még vagyunk, holnap már nem leszünk,
múlt és emlék: minden elmarad.
Nyomunkat rendre belepi
rőt lombjával az őszi szél.
S hogy kik voltunk:
maholnap az sem tudja,
aki rólunk beszél.
Zölden remeg a nyírfa lombja,
a bajor erdőn szellő támad.
Lőpor-szagú ködök lepik
a jövendőt és a hazámat.
Fehér itt is a nyírfa kérge,
pillangó jár a gyöngyvirághoz.
S mégis: minden virágharanggal,
illattal, színnel, fénnyel, hanggal
a régi erdő húz magához.
Bajor erdőkön vándorok haladnak.
A bánathoz már egynek sincs szava.
De sóhajaik ég felé röpülnek,
kendőnyi kis fehér felhőkké gyűlnek
s jó szél szárnyán elszállnak haza.

(Bajorerdő, 1946)
 
 
0 komment , kategória:  Wass Albert  
A Patkányok Honfoglalása
  2010-03-27 18:00:13, szombat
 
 

Az ember háza ott állt a dombon és uralkodott. Uralkodott a kerten, fákon, bokrokon és veteményeken. Uralkodott a szántóföldeken, réteken és legelőkön, és uralkodott az erdőn is, amelyik a domb mögött kezdődött és felnyúlt egészen a hegyekig. A fák gyümölcsöt teremtek, a gyümölcsöt leszedte az ember, aki a házban élt, és eltette télire. Összegyűjtötte a veteményt és a pincébe rakta, hogy ne érhesse a fagy. A szántóföldekről begyűjtötte a gabonát, a rétekről a szénát és az erdőből a tüzelőfát. És mindent úgy helyezett el a házban, vagy a ház körül, ahogy az a legcélszerűbb volt. Tél kezdetén beterelte állatait a legelőről, meleg istállókban adott szállást nekik, és gondoskodott róluk. Így élt az ember.

Még tudni kell azt is, hogy a ház kéményén tavasztól őszig gólyák álldogáltak, s az eresz alatt egy fecskepár fészkelt. Tudni kell, hogy tavasszal rügyező nyírfák illata vette körül a házat, s nyáron madárdal és sok virág.


A háznak nagy vaskos falai voltak, s az ember évente egyszer fehérre meszelte őket, kivéve ott, ahol a vadrózsa kúszott reá. Ez a vadrózsa június derekán virágzott, s olyankor a szélesre tárt ablakon keresztül az illat beömlött a szobákba.



Így élt a ház és benne az ember, sokáig. Egy borús őszi napon, mikor az eső zsinóron lógott az égből, valahonnan két kis ázott patkány érkezett. Messziről jöttek, fáztak, éhesek voltak. Meglátták a házat, besurrantak a nyitva hagyott ajtón és elrejtőztek a pincében. Ennivalót bőven találtak, jóllaktak és hamarosan hízni kezdtek. Télen már fiaik voltak s tavaszra megint. A fiatal patkányok, akik ott nőttek fel, már otthonuknak érezték a házat, és úgy futkostak a pincében, mintha övék lett volna.

Az ember eleinte meg sem látta őket. Később észrevette ugyan, hogy valami eszi a veteményt, de nem törődött vele. Volt elég. Jutott belőle annak, aki éhes. Egyszer aztán meglátott egy fal mellett elszaladó patkányt. Milyen apró és milyen félénk-gondolta. Éljen hát ő is, ha akar.

És telt az idő, és a patkányok szaporodtak. Először feltúrták a pincét. Aztán ásni kezdték a falakat. Kanyargós, mély lyukakat fúrtak belé, keresztül-kasul, és itt-ott már a szobákba is eljutottak. Az ember csóválta a fejét, mikor szobájában az első patkánylyukat meglátta. És mert nem szerette a rendetlenséget: betömte, és bemeszelte a nyílást. Másnap reggelre újra ott volt. Az ember háromszor egymás után tömte be, és a patkányok háromszor egymás után fúrták ki megint. Akkor az ember legyintett, és azt gondolta: - Ők is kell, hogy éljenek. S ha nekik csak így jó, hát legyen. És attól kezdve nem tömte be többé a lyukakat. A patkányok pedig rohamosan szaporodtak tovább, és szaporodtak a lyukak a ház falában is. Már nemcsak a pincében, hanem a kamarában, a padláson, sőt éjszakánként a szobákba is besurrantak, és megrágtak minden megrághatót. Egyszer aztán, amikor az ünneplő csizmáját kezdték rágni, az ember megharagudott, és odasújtott botjával. Az egyik patkányt fejbe találta éppen, s a patkány kimúlt. Vérig sértve röffentek össze erre a patkányok. És azonnal kihirdették, hogy az ember ellenség, aki nem hagyja őket élni, szabadságukat korlátozza, jogaikat mellőzi, gyilkos, gonosz és önző.


Nem leszünk a rabszolgái tovább!

- visította a főpatkány egy zsírosbödön tetejéről. -


Követeljük a szabadságunkat, és a jogainkat. - És a patkányok elhatározták, hogy harcot kezdenek az ember ellen. Az ember minderről nem tudott semmit. Haragját hamar elfeledte, vett más ünneplő csizmát magának, és nem törődött a patkányokkal tovább. Pedig akkor már rengeteg sokan voltak. Megették a pincében az összes veteményt, a kamarában az összes lisztet, és az összes sajtot, sőt már a szalonnát is rágni kezdték, pedig tudták, hogy az az ember legféltettebb kincse, amiből még a kutyájának sem ad.

Az ember, mikor ezt észrevette, fogta a megmaradt szalonnát, rúdra kötözte, s a rudat a dróttal fölakasztotta a gerendára. Ebből lett csak az igazán nagy felháborodás a patkányok között. - Szemtelenség, gyalázat! - kiabálták, mikor rájöttek, hogy nem férkőzhetnek hozzá. - Elrabolja az élelmünket, kifoszt, kizsákmányol! Nem tűrjük tovább! - És föllázadtak. - Mienk a ház - hirdették ki maguk között -, mienk is volt örökké, csak megtűrtük benne az embert, amíg jól viselte magát! De most elég!

S egy éjszaka, amikor aludt, rárohantak az emberre, összeharapták, kikergették a házból, messzire elüldözték, s aztán büszkén kihirdették a kertnek, fáknak, az állatoknak és a madaraknak - még a virágoknak is - hogy a ház nem emberország többé, hanem patkányország, jog és törvény szerint. S azzal uralkodni kezdtek patkánymódra. Mindent felfaltak, ami ehető volt, és mindent megrágtak, ami nem volt ehető, de szemük elé került. Kiürült rendre a pince, a kamara és a gabonás. Elköltöztek a madarak, elpusztultak a virágok, a ház fala omlani kezdett és megfeketedett, fák és virágok illatát bűz váltotta föl. A vetemény ott pusztult a földben, mert nem szedte ki senki. A gyümölcs megérett, lehullt, és elrohadt. A gabona aratatlan maradt, kimosta az eső, kicsépelte a szél. És eljött a tél, és a patkányok addigra már megettek mindent, ami ehető volt, megrágtak mindent, ami rágható volt. A falak tele voltak lyukakkal, a tetőről lehullott a cserép, ablakok és ajtók alatt öles nyílások tátongtak. És akkor éhezni kezdtek, mert nem volt egy szem gabona több, és az ajtók hasadékain, meg a falak odvain besüvített a szél, a megrongált tetőn behullott a hó, és nem tudtak segíteni magukon.

Először veszekedni kezdtek, marták és ölték egymást, rágták és ették egymást, de végül is nem tehettek egyebet: fölkerekedtek és otthagyták a tönkretett birodalmat.

Az ember pedig tavaszra szépen visszajött megint, rendbe hozta a tetőt, kitakarította a házat, a falakat megigazította, kimeszelte, a földet felszántotta, vetett és ültetett, s mire megjött a nyár, újra virágillat és madárdal vette körül a házat. Őszire ismét megtelt a pince, a kamara és a gabonás, és mire megjött a tél, olyan volt már minden, mintha semmi sem történt volna.

Azonban elrejtőzve maradt mégis néhány patkány a falakban, vagy a pince gödreiben. És amikor az ember észrevette, hogy újra szaporodni kezdenek, hosszasan elgondolkodott, hogy mit is tegyen velük.



Ti is gondolkodjatok, s aszerint cselekedjetek!


Link
 
 
0 komment , kategória:  Wass Albert  
Wass Albert: Ébredj magyar!
  2010-03-27 17:56:54, szombat
 
  Wass Albert: Ébredj magyar!

Nemzetemet dúlta már tatár,
harácsolta török,
uralkodott fölötte osztrák,
lopta oláh, rabolta cseh.

Minden szomszédja irigyelte mégis,
mert keserű sorsa
istenfélő nemzetté kovácsolta.
Becsület, tisztesség, emberszeretet
példaképe volt egy céda
Európa közepén!

Mivé lett most?
Koldussá vált felszabadult honában,
züllött idegen eszmék napszámosa!
Megtagadva dicső őseit,
idegen rongyokba öltözve
árulja magát minden utcasarkon
dollárért, frankért, márkáért,
amit idegen gazdái odalöknek neki!
Hát magyar földön már nem maradt magyar
ki ráncba szedné
ezt az ősi portán tobzódó
sok-száz idegent?
Ébredj magyar!
Termőfölded másoknak terem!
Gonosz irányba sodor
ez a megveszekedett új történelem!


Link
 
 
0 komment , kategória:  Wass Albert  
Wass Albert-A bujdosó imája
  2010-03-27 17:52:52, szombat
 
 
Uram, ki fönt az égben
lakozol a fényességben,
gyújtsd föl szent tüzedet
az emberek szívében.

Az emberek agyára
áraszd el bölcsességed.
Értsék meg valahára
mi végből van az élet.

Arasznyi kis idő csak,
mely ajtódig vezet.
De előre csak a jó visz,
a gonosz vissza vet.

Legyen megint az ember
képedre alkotott!
Utálja meg már egyszer
mit maga alkotott.



Romlandó kincsekért
ne törje magát senki.
Igyekezzék helyettök
jobb kincseket szerezni.

Jó tettek nyugalmát.
Derűt és békességet.
Mit el nem fúj az orkán
s rontó tűz meg nem éget.

Gőgből és gyűlöletből
mindent, mit föltalált:
vedd ki Uram kezéből
a keserű pohárt.

Rémségek éjszakáját
váltsad föl virradatra.
Az emberi világot
szebbre és igazabbra.

Hogy törvények közt az első
a szeretet legyen.
Üljön jóindulat
a kormányszékeken.

Az igazság előtt
hajoljon meg a fegyver
s élhessen szabadon
e földön minden ember.

És legyen egy akol.
És egy legyen a pásztor.
Növelj pásztorbotot
virágzó rózsafából.

S ha mindeneket szépen
elrendeztél ekképpen:
a népek közt, Uram
nekem is van egy népem.

Ha érdemét kegyednek
a szenvedéssel méred,
úgy egynek sincsen annyi
szent jussa, mint e népnek.

Mások bűnéért is
őt verte ostorod.
Sok súlyos nagy keresztet
szó nélkül hordozott.

Legjobb fiait vitte
mindég a Golgotára
s jótettének soha,
csak bűnének volt ára.

Uram, adj békességet
a Kárpátok között!
Sehol még földet annyi
könny s vér nem öntözött.

Sehol még annyi színes
nagy álom nem fakadt
s árvábbak prófétáid
sehol sem voltanak.

Sehol annyi virág
és sehol annyi bánat.
Szeresd jobban, Uram,
az én szegény hazámat!

Bár megtagadta tőlem
a békét s kenyeret:
engem sújtasz, Uram,
amikor őt vered.

Mert népem. Fajtám. Vérem!
Fájdalma bennem ég!
Szánd meg Uram Isten
Attila nemzetét.

Adj békés aratást
sok vérvetés nyomán.
Nyugodjék meg kezed
gondverte otthonán.

S ha áldásod e földön
elért kicsinyt, nagyot:
jussak eszedbe én is,
ki bujdosó vagyok.

A Kárpátok alatt,
ahol apáim éltek,
rendelj ki nekem is
egy csöndes menedéket.

Csak akkora legyen, hogy
elférjek én s a béke.
Nézzen az ablakom
patakra, fára, rétre.

Kenyér mellé naponta
jusson egy szál virág
s láthassam, amint Téged
dicsér egy új világ...

Uram, ki fönt az égben
lakozol fényességben,
hallgasd meg kegyesen,
hallgasd meg könyörgésem.

(Bajorerdő, 1947)


Link
 
 
0 komment , kategória:  Wass Albert  
Wass Albert-üzenet haza
  2010-03-27 17:51:05, szombat
 
  Wass Albert-üzenet haza

Üzenem az otthoni hegyeknek:
a csillagok járása változó.
És törvényei vannak a szeleknek,
esőnek, hónak, fellegeknek
és nincsen háború, örökkévaló.
A víz szalad, a kő marad,
a kő marad.

Üzenem a földnek: csak teremjen,
ha sáska rágja is le a vetést.
Ha vakond túrja is a gyökeret.
A világ fölött őrködik a Rend.
S nem vész magja a nemes gabonának,
de híre sem lesz egykor a csalánnak:
az idő lemarja a gyomokat.
A víz szalad, a kő marad,
a kő marad.

Üzenem az erdőnek: ne féljen,
ha csattog is a baltások hada.
Mert erősebb a baltánál a fa
s a vérző csonkból virradó tavaszra
új erdő sarjad győzedelmesen.
S még mindig lesznek fák, mikor a rozsda
a gyilkos vasat rég felfalta már
s a sújtó kéz is szent jóvátétellel
hasznos anyaggá vált a föld alatt...
A víz szalad, a kő marad,
a kő marad.

Üzenem a háznak , mely fölnevelt:
ha egyenlővé teszik is a földdel,
nemzedékek őrváltásain
jönnek majd újra boldog építők
és kiássák a fundamentumot
s az erkölcs ősi, hófehér kövére
emelnek falat, tetőt, templomot.
Jön ezer új Kőmíves Kelemen,
ki nem hamuval és nem embervérrel
köti meg a békesség falát,
de szenteltvízzel és búzakenyérrel
és épít régi kőből új hazát.
Üzenek a háznak, mely fölnevelt:
a fundamentum Istentől való
és Istentől való az akarat,
mely újra építi a falakat.
A víz szalad, a kő marad,
a kő marad.

És üzenem volt barátaimnak,
kik megtagadják ma nevemet:
ha fordul egyet újra a kerék,
én akkor is barátjok leszek
és nem lesz bosszú, gyűlölet, harag.
Kezet nyújtunk egymásnak és megyünk
és leszünk Egy Cél és Egy Akarat:
A víz szalad, a kő marad,
a kő marad.

És üzenem mindenkinek,
testvérnek, rokonnak, idegennek,
gonosznak, jónak, hűségesnek és alávalónak,
annak, akit a fájás űz és annak,
kinek kezéhez vércseppek tapadnak:
vigyázzatok és imádkozzatok!
Valahol fönt a magos ég alatt
mozdulnak már lassan a csillagok
A víz szalad, a kő marad,
a kő marad.

Maradnak az igazak és a jók.
A tiszták és a békességesek.
Erdők, hegyek, tanok és emberek.
Jól gondolja meg, ki mit cselekszik!
Likasszák már az égben fönt a rostát
s a csillagok tengelyét olajozzák
szorgalmas angyalok.
És lészen csillagfordulás megint
és miként hirdeti a Biblia:
megméretik az embernek fia
s ki mint vetett, azonképpen arat.
Mert elfut a víz és csak a kő marad,
de a kő marad.


Link



 
 
0 komment , kategória:  Wass Albert  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 22 
2018.06 2018. Július 2018.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 2960 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 292
  • e Hét: 5630
  • e Hónap: 16781
  • e Év: 281996
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.