Regisztráció  Belépés
macoka65.blog.xfree.hu
Igazán attól fáj az ütés, kitől simogatást várnál, s nem adhatod vissza, mert rögtön belehalnál. Radnóti Miklós Véber Tiborné
1965.11.10
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 15 
Óriás rebarbara
  2011-11-20 17:10:25, vasárnap
 
 


Gigászi rebarbaralevél nőtt Nagy-Britanniában: 3 méter 40 centi az átmérője.

Az óriászöldség Abbotsburyben termett egy arborétumban, a Szubtrópusi Kertek nevűben. Feltehetően a rendkívül esős nyár okán nőtt a megszokottnál is hatalmasabbra. A zöldség jó ideje termetes leveleket növeszt, már csak azért is, mert nem zsenge korú, de ilyen óriásit még sohasem produkált. Már a nyáron akkora volt, hogy a növénypark látogatói közül eső elől többen behúzódtak alá - mondta a brit Metro újságnak a Szubtrópusi Kertek kurátora.

A rebarbarák már máskor is volt, hogy nagyra nőttek
 
 
0 komment , kategória:  Érdekességek  
Érdekes növények 2.
  2011-10-04 19:36:20, kedd
 
  A répa,különböző színekben




Hattyúnyakú tök




Csíkos padlizsán




Lila karfiol




Méteres bab


 
 
0 komment , kategória:  Érdekességek  
Érdekes növények
  2011-10-03 22:19:49, hétfő
 
  Lila bab




Romanesco broccoli




Pluot- szilva+sárgabarack




Dinnye retek




Lila krumpli




Fekete paradicsom/black krim/




Lila répa




Fehér uborka




Éjfekete paradicsom/kumato/




Lila karfiol




Fekete répa




Gömbrépa




Csíkos paradicsom




Fehér paradicsom




Fekete paprika


 
 
0 komment , kategória:  Érdekességek  
A henna használata
  2010-11-09 07:01:25, kedd
 
  Igen nagy különbség van a haj és a bőr festésére szolgáló henna minősége között. A bőrre való henna nagyon élénk zöld. A hajra való henna általában kevésbé finom őrlésű, mint a bőrfestésre való, színe pedig gyakran szürkésbarnás- vagy sötétzöld. Ha bármilyen más színű hennát találunk, az valószínűleg mesterséges színezőanyagokat is tartalmaz, ami komoly allergiás tüneteket okozhat. Az európai nyaralóhelyeken elterjedt hennafestéskor is legtöbbször ilyen kétes anyagok kerülnek a bőrünkre a valódi hennapép helyett. A legfontosabb szabály, hogy kerüljük a fekete hennát, amely általában mindenféle káros és mérgező kemikáliát tartalmaz, és súlyos bőrreakciót válthat ki.




A jó minőségű hennának kellemes gyógynövényillata van, úgyhogy érdemes szaglással is meggyőződni a termék minőségéről, és elkerülni a kellemetlen toxikus vagy vegyszer szagú hennát. Minőségi hennát nagy valószínűséggel bizonyos bioboltokban, illetve indiai, arab vagy marokkói termékeket árusító boltokban kaphatunk. Én egyenesen az arab piacról hozatom magamnak utazási irodán keresztül, amikor én, vagy bármelyik ismerősöm épp nem megy Egyiptomba vagy Tunéziába.

A pép alakban kapható változat szintén gyanús, mivel a bekevert hennapép legfeljebb 4 napig marad friss tartósítás nélkül, tehát az előre bekevert fajták valószínűleg tele vannak kémiai konzerválókkal. Ezért fontos, hogy a pépet mindig a felhasználás napján lehetőleg magunk készítsük el.

Ne feledjük azt sem, hogy az eredetileg jó minőségű henna is könnyen megromolhat, ha nem megfelelően csomagolják, ezért mindig légmentesen elzárva tároljuk, és óvjuk a közvetlen napfénytől.

A tiszta henna biztonságosan használható anyag, amely szinte soha nem vált ki allergiás reakciót. Noha elfogyasztása sem káros, inkább ne használjuk belsőleg, mivel hatással lehet vörösvértesteinkre, és ideiglenes sárgaságot okozhat.

A hennapép készítése (alaprecept)

Hozzávalók: A henna vízfelvevő képessége nagymértékben függ a minőségétől. Az alább megadott recept csak hozzávetőleges mennyiségeket tartalmaz - a fontos az, hogy a végén tejföl sűrűségű pépet kapjunk.

2 evőkanál vagy 2 teafilter jó minőségű indiai fekete tea
2 kiskanál erős instant kávé
1 púpozott kiskanál őrölt szegfűszeg
8-10 egész szegfűszeg
½ liter tiszta víz
5-6 evőkanál hennapor
6 csepp eukaliptusz olaj
5 csepp levendula olaj

Kellékek:
kimustrált főzőedény
sűrű szita
keverő tál
fakanál
új hajfestő ecset

A pép elkészítése:

A főzőedénybe tegyük bele a teát, a kávét és a szegfűszeget. Öntsük hozzá a vizet, keverjük jól meg, és lassú lángon forraljuk minimum fél óra hosszat. A forralás közben elpárolgott vizet apránként pótoljuk. Minél tovább forraljuk, annál erősebb lesz a színhatás!
A hennaport szitáljuk bele egy üveg, porcelán vagy rozsdamentes acél keverőtálba. Szűrjük le a keveréket, és folyamatos keverés közben adjuk hozzá a porhoz, míg el nem érjük a tejföl sűrűséget.
Alaposan dolgozzuk el az esetleges csomókat, majd csepegtessük hozzá az illóolajakat, és keverjük jól el.
Hagyjuk állni a keveréket lefedve addig, míg langyosra nem hűl.
.Utána hasonlóképp kell felkenni, mint a kémiai hajfestékeket.

Az első hennás hajfestésnél a pépet a tőtől a hajvégekig kell felkenni, később már elég a tőfestés is, mivel a henna nem fakul, és nem kopik! Ha felkentük a pépet érdemes nejlonsapkával betakarni, hogy ne száradjon ki. Én - környezetem nagy vidulására - reklámszatyrokkal a fejemen szoktam rohangálni egész álló nap.

Ahhoz, hogy elérjük a kívánt színhatást, a pépet minimum 2-3 órán keresztül rajta kell hagyni a hajunkon. Én sokszor - mivel nagyon sok az ősz hajszálam - 6-7 óra hosszat is dunsztolom magam a pépben.

Készüljetek fel, a lemosás nem lesz egyszerű! Áztassuk be minél jobban a hajat és a fejbőrt, miközben folyamatosam masszírozzuk a hajba a hennapépet. Ezt egészen addig folytassuk, amíg a hajunkból víztiszta lé nem folyik. Ekkor mossuk át egyszer méregmentes samponnal vagy hajszappannal (Revive például), majd a következő oldattal öblítsük:

1 liter vízben keverjünk el
1 citrom levében oldott
2 csepp citrom olajat,
2 csepp jázmin olajat,
5 csepp levendula olajat.

Miután az öblítő oldat kicsöpögött a hajból, használhatunk Glow-t, vagy olíva olajat kondicionálóként.

Fontos! Mivel a henna nem kívánt reakcióba léphet a szintetikus anyagokkal a hennára való áttérés előtt minimum 3 hónapig ,,pihentetni" kell a hajat, hogy a kemikáliák kiürülhessenek. Ezt a folyamatot meggyorsíthatjuk egy alapos méregtelenítéssel (Supra Balance, C-Food Matrix, Omega Oxishield, Supercritical Protection, Symbiotic Colonies). Ha hennával festjük a hajunkat, nem ajánlatos a szintetikus kozmetikumok használata. Helyettük ajánlom figyelmetekbe a Kaviczky, a Hauschka és a Supra naturals Cosmetic termékeket.

A henna alapjáratban a vörös különböző árnyalatait tudja produkálni a hajunkon, attól függően, hogy hajszálaink mennyi pigmentet tartalmaznak. A szőke és az ősz hajúak számíthatnak a legvilágosabb vörös árnyalatra. Minél sötétebb az eredeti hajszínünk, annál sötétebb a hennafestés színhatása is, ami sötétbarna alaphajszín esetén akár fekete is lehet. A henna színét mélyíthetjük egyéb növényi adalékok hozzáadásával, mint például diólevél, tamariszkusz, indigó, vöröshagyma héj. Egy biztos, a hennával szőke soha nem lehetsz! Ha bárhol szeretnének rádsózni ,,szőke" hennát, ne dőlj be, az csak kemikália lehet!
 
 
0 komment , kategória:  Érdekességek  
A henna
  2010-11-09 06:54:27, kedd
 
  A henna (Lawsonia inermis)

A henna természetes színező és kondicionáló tulajdonságát évszázadok óta felhasználják a hajfestésben. Az élénkzöld bokorszerű növény Egyiptomból származik, ahol jól viseli a forró, száraz éghajlatot. A hennát Indiában, Szudánban, Észak-Afrikában és a Közel-Keleten termesztik, de legjobban a trópusi klímát szereti, így üvegházban is jól termeszthető. Potenciálisan akár 4,5 méter magasra is megnőhet, a valóságban ezt a méretet sosem éri el, mivel 2,5-3 méteres korában kell learatni, évente háromszor.

A ,,henna" az éppen virágzó apró levelű sötét kérgű bokor perzsa neve. Más tájakon hívják ,,henne"-nek, ,,Al-Khanna"-nak, ,,Al-Henna"-nak és simán lawsoniának is. Virágja finom, négyszirmú, közepéből hosszan kinyúló bibével. A piros, rózsaszín vagy fehér virágoknak édes, mézszerű, jázminra és rózsára emlékeztető illatuk van - olajukat évszázadok óta használják illatszerként. Mikor először voltam Tunéziában 1989-ben, akkor ejtett örökre rabul ez az illat. Szállodánk átriumos udvarában volt egy hennabokor - amiről akkor még nem tudtam, hogy az - ami éppen virágzott. A langyos éjszakákon betöltötte az egész környéket izgalmasan és erotikusan bódító illatával. Első adag hajfestő hennámat akkor hoztam Sidibusaid piacáról. Otthon utánanézve döbbentem rá, hogy az éjszakai illatot és a hajfestő hennámat ugyanannak a bokornak köszönhetem.
A henna leszedése

A henna ,,aratása" akkor kezdődik, amikor a virágok megjelennek. A növényt kivágják, minél közelebb a tövéhez, az ágakat letörik és két napra kint hagyják a napon száradni. A felső hajtásokról származó levelek adják a legerősebb festékanyagot, ezért ezeket különválasztják, és elsőként szárítják meg, hogy minél kevesebbet veszítsenek színükből. Ezekből készül az első osztályú hennapor, amelyet csak a bőr és a haj festésére használnak. Ezután a többi levelet is megszárítják, és lerázzák az ágakról. Ezeket az olcsóbb samponokba, hajfestékekbe és kondicionálókba szánják.

Sokan szeretik eredeti levél formájában megvenni a hennát, hogy egész biztosan ne legyen más növénnyel összekeverve, de így olcsóbb is, hiszen az őrlést házilag kell végezni, általában mozsárban, lustábbak elektromos kávédarálót is használhatnak. Módosabb vásárlók inkább őrölt formában veszik meg a hennát, gyakran azért, hogy exportálják.

A leveleket zsákokban viszik a helyi malomba megőrölni. Őrlés előtt egy kis növényi olajjal meglocsolják, hogy óvják az őrlőpengéket a túlmelegedéstől és csökkentsék a keletkező zöld por mennyiségét. Az őrleményt csomagolás előtt szétterítik a betonpadlón és megvárják, amíg kihűl. A henna csak akkor őrzi meg eredeti minőségét, ha légmentesen zárva tárolják. Ha a környezeti feltételek nem ideálisak, minősége gyorsan romlik, és akár ugyanabban a gyárban előállított két zacskó hennapor minősége is nagyon eltérő lehet, leginkább a szárítás miatt.

A csomagolás előtti utolsó teendő a szitálás. Minél többször szitálják át a port, annál erősebb színhatást lehet vele elérni.
A henna őstörténete

A henna valószínűleg minden idők legelterjedtebb kozmetikuma. A régészek az egyiptomi múmiák haján és körmén is találtak hennanyomokat, ami azt jelenti, hogy a ma ismert legrégebbi henna-használatra utaló bizonyíték időszámításunk előtt 1200 körülről származik. Mai ismereteink szerint az egyiptomiak között rendkívül elterjedt volt a köröm hennával való festése, olyannyira, hogy aki nem vörös körömmel mutatkozott társaságban, az nem számított jól nevelt embernek.

Állítólag Mohamed próféta is hennával festette a haját és szakállát, amelynek nyomán i.sz. 630 körül rendkívül népszerűvé vált ez a gyakorlat Szaúd-Arábiában. Azt se felejtsük el, hogy a muzulmán nők szintén festették a kéz- és lábfejüket.

A henna Egyiptomból került Indiába, ahol állítólag Mumtáz Mahal használta először, Sahdzsahán fejedelem felesége, akinek emlékére férje a Tádzs Mahalt építtette.

A henna mint gyógynövény

A henna hűsítő hatására Rádzsasztán, Pandzsáb és Gudzsarát sivatagi népei jöttek rá elsőként. Felfedezték, hogy ha a megőrölt levelekből készült pépbe mártják kéz- és lábfejüket, könnyebben elviselik a kegyetlen hőséget. Azt is észrevették, hogy a pép eltávolítása után a hűsítő hatás mindaddig megmarad, amíg a szín kitart. A nők eleinte nagy foltot kentek a tenyerükre, amelyet kisebb pöttyökkel vettek körül, és úgy találták, ezzel is ugyanazt a hatást érik el. Később mintákat alkottak a péppel, amelyet vékony ezüst-, elefántcsont vagy fapálcikákkal vittek fel a bőrre, ugyanolyannal, mint amilyennel a szemüket húzták körül, és amelyet egyes sivatagi falvakban ma is használnak.

Indiában és Észak-Afrikában a gyógyító tulajdonságairól régóta ismert hennát különös előszeretettel alkalmazzák bőrbetegségek kezelésére. Minthogy fertőtlenítő és szövetösszehúzó hatása van, gyakran használják kisebb karcolások azonnali ellátására, égési sérülések és ekcéma kezelésére, de horzsolások és húzódások, reumás fájdalmak és ízületi gyulladások esetén is enyhülést nyújt. Hűsítő hatása miatt ecettel keverve fejfájás csillapítására is lehet használni, főleg ha a fejfájást a nagy meleg okozza, a lábfejre kenve is hatásos. A lábfejre kenve használ ezenkívül lábgombásodás, tyúkszem, erős lábszag, vízhólyag és kisebb vágások esetén is. Az emberi tenyéren annyi idegvégződés van, hogy ha kézbe veszünk egy darabka hennapépet, az önmagában is lázcsillapító hatású. A hennát mindemellett régóta használják hajkondicionálóként, megállítja a hajhullást, hatásos fejtetű és korpásodás ellen, de állítólag fertőtlenítő hatása folytán még olyan súlyos betegségek esetében is csodát művel, mint a lepra, a himlő, a sárgaság, sőt bizonyos rosszindulatú daganatok.




 
 
0 komment , kategória:  Érdekességek  
Sajtokról
  2010-07-24 13:04:34, szombat
 
  Mozzarella
Már megjelenésében is kitűnik a többi sajt közül. Az üzletben műanyag zacskóban lévő folyadékban úszkálnak a hófehér gömböcskék. Ez a folyadék nem más mint sós lé. A többi sajtféléktől eltérően itt a sós lé egészen a konyhánkig kíséri sajtunkat. Legnagyobb felhasználója talán a pizzakészítés, ahol 3-4 mm-es szeletekre vágott mozzarellakarikák olvadnak rá a tészta tetejére. Ehetjük önmagában is.
Nálunk most a szarvasiak nagyok a Mozzarellában! Tessék bátran használni! Még füstölt változat is van belőle.




Bel Paese
A Bel Paese egy tejszínes, lágy vajsajt. Majd minden olasz sajttál alkotórésze. A mozzarellához hasonlóan pizzák tetejére, pastára, felfújtakra rakják.

Caciocavallo (Caccio cavallo)
Szicíliai sajtféleség. A provolonehoz hasonlóan ez a sajtféle is a "formaggio di pasta filata" csoporthoz tartozik. Ezek keményebb állagú sajttésztából formázott, főleg mitológiai témájú alakok. Találhatunk köztük különböző állatok (pl. ló, vagy bika) fejeit, gyümölcsöket stb. Zsíros sajt, amelyet tehéntejből készítenek. A caccio cavallo a sárgás színét a füstölés által nyeri.




Parmezán (parmesan, parmiggano, parmigiano)
A permezánra nyugodtan mondhatjuk, hogy a világ leghíresebb sajtja. Azt is elmondhatjuk róla, hogy a világ legkeményebb sajtja. Az Emilia Romagna nevű tartomány Parma városából való. Kétféle parmezánt különböztetünk meg: Parmigiano reggiano-t, illetve Grana Padano-t. Csak a Parma környékén készült sajt jogosult a "Parmigiano reggiano" név viselésére. Olaszországban minden vendéglői asztalon megtalálható a reszelt parmezán. Íze nagyon markáns, így keveset kell belőle használni. Állaga kőkemény, melyet külön erre a célra készült reszelővel reszelnek.
A parmezánt évekig érlelik (minimum két évig), amely aztán az árán is meglátszik. Utána viszont sok évig, egyesek szerint akár 20 évig is eláll. Minél idősebb, annál erélyesebb, markánsabb az íze. A híres olasz tésztákat parmezánnal szórják meg, felhasználják pastához, ételek megszórására, ízesítésére.
A parmezán 18-24 cm magas, 35-45 cm átmérőjű, 25-35 kg súlyú. A sajt igen kemény, sárgásbarna, igen kis lyukakkal, gyakran repedésekkel. A természetes héja barna és nem ehető. Zsírtartalma 32 %

Fontina
Sok ínyenc számára ez a világ legjobb sajtja. Félkemény, igen tejszínes sajt. Aosta völgyéből származik, aholis a Fontin hegyről kapta a nevét. Különösen finomak a belőle készült fondük, például a piemonti fondü, a "fonduta".




Provolone
Bizonyára minden olaszkedvelő ismeri ezt a sajtféleséget. Zsíros vágható, általában ovális alakú sajt, amely fiatal korában lágy és tejszínes. Az érés során egyre erőteljesebb és erősebb lesz. Füstült sajtként is árusítják.




Gorgonzola
Ami a franciáknál a rokfortsajt, az az olaszoknál a gozgonzola. Nevét a Milánó feletti Gorgonzola faluról kapta. Fűszeresen erős, tehéntejből készült sajtkülönlegesség. Manapság már akkora iránta az érdeklődés, hogy egész Lombardiából ide hordják a tejet.
Kerek 25-30 cm-es étmérőjű, 16-20 cm magas 6-12 kg súlyú sajt. Kékes-zöldes penészerekkel átszőtt, a héja szürke, ehető. Íze pikánsan savanykás. Zsírtartalma 48 %

Pecorino
Ugye ismerősnek tűnik a név? A pecorino egyedülálló keménysajt különlegesség, amely juhtejből készül. Az olasz konyha nagyon gyakran használja. A talán leghíresebb pecorino sajt a pecorino romano. A parmezánhoz hasonlóan reszelve használják.

Ricotta
Túró "Made in Italy". A ricotta kinézetében, konzisztenciájában a túróra hasonlít. Tehéntejből készül, de majdhogynem kedveltem az a ricottaváltozat, amely juhtejből készül. Édesség-, illetve desszertkonyha alkalmazza. pikáns ételeknél úgy használjuk, mintha túró, vagy friss sajt lenne.Gyakran a pecorino készítése során megmaradt tejsavóból készül a ricotta (ejtsd: rikotta) sajt, ezért sokáig mostoha szerepe volt a sajtok között. Színe fehér, állaga puha, íze édeskés, leginkább a mi túrónkra hasonlít.Sokféle felhasználási módja ismert: tésztaszószokban, pizzafeltétként, lasagnéban és ravioliban is fogyasztjuk. Kenőkrémekben kitűnő zöldfűszerekkel ízesítve.
Édességekben, süteményekben, sajttortákban, fagylaltokban is használjuk, de ricotta az alapanyaga a szicíliában kedvelt cannolli nevű édességnek is, mely egy kis tésztacső, melybe ízesített krémeket töltenek.

A ricotta jelentése ,,újrafőzött". A tejsavót felfőzik, és a megmaradt masszát újra felmelegítik. Már az ókorban is készítették.

Stracchino
Ez a fogalom egy egész sor sajtfajtára jellemző, melyeket főleg Észak-Olaszországban állítanak elő. Az egyik, talán legismertebb a talleggio. Mindegyik lágy és savanykás. Közeli rokonai a gorgonzola és a crescenza egy desszertsajt.

Mascarpone
Az olaszok híres túrókülönlegessége, egy sótalan nyers sajt. Lombardiai eredetű. Korábban a tehenek téli tejéből csinálták, ma viszont már egész évben kapható. Habár ugyanúgy tehéntejből készül, mint a mi túrónk, mégis teljesen más az íze is és az állaga is. Tejszínből készítik. Az állaga selymes, krémszerű. Főleg desszertgyártásra használják. Mascarpone az alapanyaga a híres tiramisu-nak is. Nemespenészes sajttal keverve nagyon finom kenyérre kenni.
A sajt fehér színű, krémesen lágy és nincs héja. Általában 250, vagy 500 grammos műanyag csészékben hozzák forrón

A pecorino
A pecorino (ejtsd: pekoríno) jelentése juh. Kezdetben kizárólag juhtejből állították elő ezt a kemény, aromás sajtot. Manapság kecske- és tehéntejből is készítik. A pecorinonak négy eredettvédett fajtája van Olaszországban.

Római: Pecorino Romano
Már a római legionáriusok is ezt fogyasztották, valószínűleg a legközkedveltebb pecorino sajt. Lazio tartományban készül. Minél idősebb, annál csípősebb. Aromás, kemény sajt, mely kitűnően reszelhető.

Szicíliai: Pecorino Siciliano
Nyersen lágyabb, kevésbé markáns, mint a római. A fiatal szicília pecorino szendvicsekbe kerül, míg az idősebb változatokkal tésztákat, gnocchit ízesítenek.

Szardíniai: Pecorino Sardo
Lágyabb, édesebb, mint a római. Inkább szendvicseket és salátákat ízesítenek vele. Erős idegzetűeknek megemlítjük, hogy kapható itt egy különleges pecorino, amit casu marzu-nak hívnak. Ebben a meglehetősen megosztó sajtban lárvák vannak, melyeket sokan meg is esznek.

Toszkán: Pecorino Toscano
Ez is meglehetősen intenzív ízű sajtféle, de krémesebb, a szardínai pecorino-hoz hasonlít. Még éretten sem éri el a római pecorino sósságát és aromáját. Étkezések végén körtével vagy mézzel fantasztikus.




FÉLKEMÉNY, FÉLPUHA, VÁGHATÓ SAJTOK
edámi: enyhén sós és savanykás - különösen szendvicsekre való, de tésztákba és kirántásra is használható; gouda: enyhén sós és savanykás - meleg és hideg ételekhez egyaránt használják; illmici: enyhén savanykás - főleg szendvicsekhez használják; köményes: sovány, markánsan fűszeres - elsősorban hidegkonyhához való; óvári: félzsíros, enyhén sós, savanykás - hideg ételekhez és tésztákba, valamint kirántva egyaránt jó; parenyica: eredetileg juhtejből készült, szálas szerkezetű, enyhén füstölt - szendvicsekhez, hideg ételekhez illik; rokfort-félék (roquefort, márvány, gorgonzola, stilton, blue): kék vagy zöldes penészerezetes, kissé csípős, enyhén sós, jellegzetesen markáns ízű - salátákhoz, mártáshoz, illetve vajjal szendvicskrémmé keverve a legnépszerűbb; trappista: savanykás, enyhén sós - hideg és meleg ételekhez, illetve kirántásra, sütésre is alkalmas; vajsajt (butterkäse): enyhén savanykás - hideg és meleg ételekben egyaránt lehet helye

LÁGY SAJTOK
camembert (és a brie): penésszel borított, íze és állaga az érettségétől függ, frissen enyhe és rugalmas, éretten erősen aromás és szinte folyós - szendvicsekre, mártásokba és rántva is kitűnő; feta: kecske-, illetve juhtejből, vagy ezek keverékéből készült, sós, savanykás (sós lében tárolandó) - salátákhoz kitűnő; kvargli: (pogácsasajt) mérsékelten zsíros, sós, az érettségétől függő markáns aromával - hidegkonyhai csemege, de új vendégeknek nem való; pálpusztai: sós, érettségétől függő erős aromával - szendvicsekhez kiváló

KEMÉNY SAJTOK
cseddár: zsíros, enyhén savanykás - meleg ételekbe, szendvicsre egyaránt jó, különösen hasznos a fondübe; ementáli (magyar változatban: Pannónia): lyukacsos, enyhén édeskés-diós ízű - tésztába, szendvicsekre, mártásokba egyaránt jó; gruyére: az ementálihoz hasonló, lyukacsos, zsíros, aromás, - mártásokhoz, fondükhöz, tésztára, rizsekhez, levesbe, meleg ételekbe, vagy nyersen ugyancsak használható; kaskaval: eredetileg juhtejből készült (de már gyakran tehéntejet is adnak hozzá) - különösen szendvicsekhez, salátákhoz való; parmezán: nagyon aromás, kissé csípős, inkább csak reszelhető - levesekbe, tésztákhoz, salátákhoz és általában fűszerezésre kiváló; provolone: szálas szerkezetű, zsíros - ha fiatal, hideg ételekbe, ha érett inkább reszelnivalóként használják; sbrinz: zsíros, fűszeres, a paremezánhoz hasonlítható, fiatalon gyalulják, később csak reszelhető, jól olvad - a legkülönfélébb ételek fűszerezésére alkalmas

FRISS SAJTOK
mascarpone: tejszínből készült, édes, zsíros - főleg a desszertek közt kaphat szerepet; mozzarella: eredetileg bivalytejből (ma már gyakrabban tehéntejből) készült, szálas szerkezetű, friss, édeskés, zsíros (savóban tárolandó) - pizzákhoz, zöldségekhez, salátákhoz, s általában olvasztásra használatos; savósajtok (ricotta, zieger, orda): a sajtgyártás során keletkezett melléktermékből, a savóból kicsapatott fehérjéből készülnek, - hasonlóan használhatók, mint a különféle túrók; túró (néhol ricottaként is emlegetik; juhtejből készült tartósabb verzióban: brinza): ízkarakterét az alapanyagként használt tej fajtája, kenhetőségét pedig a zsírtartalma határozza meg, ezektől függően különféle hideg krémekhez, meleg ételekhez, édességekhez használható.
 
 
0 komment , kategória:  Érdekességek  
A kimonó kiegészítői
  2010-07-15 15:45:05, csütörtök
 
  Régen a kimonók hagyományosan csak selyemből készülhettek, kivéve a yukatát, amelyet akkor is pamutból varrtak. A selyemnek különféle változatait használták, mint a rinzu (a damaszthoz hasonló, anyagában szőtt mintás selyem), a chirimen (kreppselyem), a kinsha (a chirimen selyem tovább finomított, nehéz esésű változata), a sha (kevésbé finom szövésű selyem), a ro (selyemszitaszövet), az aya-ori (selyemsávoly) illetve hira-ori (egyszerű szövet).
A kimonók alapanyagán felül számít még a selyem feldolgozása. Ma már a legtöbb kimonó a két forma közül az egyikbe tartozik.Shibori

A shibori technika leginkább a batikoláshoz hasonló. Egy rongylabdával viszik fel a festékanyagot a selyemre, ezzel alakítva ki a mintákat. A shibori technikának kialakultak további vállfajai is:

- Tsujigahana - a technika csaknem ötszáz éves, Itchiku Kubota volt a leghíresebb művésze, aki az Edo-korban élt, és az akkoriban tsujigahanának nevezett technikát alakította át, és alkotott gyönyörű mintákat; attól kezdve pedig csak az általa kifejlesztett metódussal festett kimonókra használták. A szokásos shibori technikát utólag gyakran aprólékos kézifestéssel látják el, kitöltve a nagyobb terű motívumokat.

- Kanako - a kanako szó őzet jelent, a mintázat az őz hátán található pöttyök után kapta a nevét; a festéket elszórtan, pöttyözve viszik fel az anyagra.

Yuzen

A yuzen-technika a Genroku-korban (1688-1704) alakult ki, és Miyazaki Yuzensai festőművész nevéhez fűződik, aki Kiotóban élt. A yuzen technika egyik fajtáját ezért nevezik kyo-yuzennek, míg a másik híres festési technikát kaga-yuzennek nevezik.

A yuzen eljárás során évszázadok óta változatlan recept szerint készülő, csupa természetes anyagból álló festékkel aprólékosan díszítik a már készen megvarrt, egyszínű kimonót. Az ilyen kézi festés során természetesen minden darab különbözik, ezért csillagászati összegekbe kerül.

Régen Japánban volt hagyománya annak, hogy a még fel sem szabott egy, vagy két tan hosszúságú selyemre előre festették fel a mintát, annak pedig a kiszabása és az összeállítása során a helyére kellett kerülnie. A frissen festett kyo-yuzen textíliákat aztán Kiotó folyójában, a Kamo-ban évente egyszer, a yuzen-nagashi ünnepén egyszerre áztatták meg. Általában ez volt az első és utolsó alkalom, hogy a mintát víz érhette.

Shibori

A shibori technika leginkább a batikoláshoz hasonló. Egy rongylabdával viszik fel a festékanyagot a selyemre, ezzel alakítva ki a mintákat. A shibori technikának kialakultak további vállfajai is:

- Tsujigahana - a technika csaknem ötszáz éves, Itchiku Kubota volt a leghíresebb művésze, aki az Edo-korban élt, és az akkoriban tsujigahanának nevezett technikát alakította át, és alkotott gyönyörű mintákat; attól kezdve pedig csak az általa kifejlesztett metódussal festett kimonókra használták. A szokásos shibori technikát utólag gyakran aprólékos kézifestéssel látják el, kitöltve a nagyobb terű motívumokat.

- Kanako - a kanako szó őzet jelent, a mintázat az őz hátán található pöttyök után kapta a nevét; a festéket elszórtan, pöttyözve viszik fel az anyagra.

Yuzen

A yuzen-technika a Genroku-korban (1688-1704) alakult ki, és Miyazaki Yuzensai festőművész nevéhez fűződik, aki Kiotóban élt. A yuzen technika egyik fajtáját ezért nevezik kyo-yuzennek, míg a másik híres festési technikát kaga-yuzennek nevezik.

A yuzen eljárás során évszázadok óta változatlan recept szerint készülő, csupa természetes anyagból álló festékkel aprólékosan díszítik a már készen megvarrt, egyszínű kimonót. Az ilyen kézi festés során természetesen minden darab különbözik, ezért csillagászati összegekbe kerül.

Régen Japánban volt hagyománya annak, hogy a még fel sem szabott egy, vagy két tan hosszúságú selyemre előre festették fel a mintát, annak pedig a kiszabása és az összeállítása során a helyére kellett kerülnie. A frissen festett kyo-yuzen textíliákat aztán Kiotó folyójában, a Kamo-ban évente egyszer, a yuzen-nagashi ünnepén egyszerre áztatták meg. Általában ez volt az első és utolsó alkalom, hogy a mintát víz érhette.
A kimonó alapszíne és mintázata függött a társadalomban betöltött státusztól, és sokkal inkább az illető származását, mintsem ízlését tükrözte. A huszadik században minden évtizednek megvolt a maga divatos motívum-rendszere, amely sűrűn visszaköszönt az akkoriban varrott darabokon.

OBI
Az obi a kimonó megkötésére és díszítésére használt széles öv, férfiak és nők is hordják. Anyagát tekintve a legegyszerűbb pamuttól a legfinomabb kézi festésű selyemig mindent felhasználtak.
A férfi obi átlagosan 5-6 cm széles, és minimum 2 méter hosszú. Általában sötét színű, a leggyakoribb a fekete vagy kék árnyalat, és kevésbé díszes, mint a női obik. A legeltejedtebb típusa a kai no kuchi , a női obival ellentében ezt a hason, a gyomor fölött kötik meg.
A női kimonó obik minimum kétszer ilyan szélesek, és jóval hosszabbak is. Kétségkívül nagyon dekoratívak és színesek, bár ez a viselő korától, a kimonó típusától és az évszaktól is függ.
A női obit legalább kétszer tekerik körbe a testen, és magasan, a mellkason kötik meg. A férfiakkal ellentétben a nők a hát közepén különböző megkötési formákkal emelik ki az obi szépségét.

Maru obi

A leghivatalosabb viselet: egész hosszában, mindkét oldalon díszített. Meghatározott szélessége 33 cm, azonban egyedi megrendelés alapján lehetőség volt kisebb méretek készítésére, amennyiben a vevő ezt kívánta.
Anyaga mintás brokát vagy szőttes, melyet gyakran aranyszállal díszítettek. Nagyon népszerű volt, azonban elképesztő ára és súlya miatt manapság legtöbbször hivatalos alkalmakkor és esküvőkön hordják.



Fukuro obi

A fukuro obi már kevésbé hivatalos, mint a maru, s az 1920-as években jelent meg. Finom brokát anyagának körülbelül 60%-án található minta, s a maruval ellentétben itt csak az egyik oldalon - azonban a belső oldalon is előírás a brokát vagy selyem anyag használata.
A fukuro hossza és szélessége megegyezik a maru obiéval, így ez is viselhető kevésbé fontos eseményeken.

Nagoya obi

Nagoya városában jelent meg 1912 és 1926 között. Napjaink legkényelmesebb obi típusa, mert könnyebb, mint a maru vagy fukuro. Jellemzője, hogy egyik felét összevarrták, míg a másik része széles maradt. Annak ellenére, hogy olcsóbb, mint az előző két típus, elképesztően szép és ésszerű.




Hanhaba obi

A hanhaba obi fele olyan széles, mint elődei, általános otthoni viselet, azonban hordják még haori alá, ajánlják gyermekek kimonójához, vagy a nyári yukata (pamut anyagú kimonó) öltözékhez.
Készítése és díszítése jóval egyszerűbb, mint a többi obié, azonban előfordul, hogy a díszesebb darabokat régi maru obiból készítik.

Egyéb típusok

A gyemekek obija általában nagyon világos színű. Leggyakrabban stencilezéssel festett, ritka a bonyolult szövés és díszítés.

Ezek mellett fontos még az egyszerű fekete obi: a legfinomabb selyemből szövik, és alig láthatóan díszítik; a hagyományos gyászviselet része.

A tradícionális japán esküvőn a menyasszony fehér obit visel. Az Edo-korban az özvegyek hordtak fehér obit, ezzel jelezve, hogy soha többet nem házasodnak; emiatt a nagyon régi fehér obikat nem lehet az esküvőn használni.

HAORI
A könnyű kabátkát általában utazáskor veszik rá a kimonóra. A haori szó a haoru igéből származik, mely azt jelenti: felvesz. Férfiak is hordják hakamával, ünnepi alkalmakkor. A haori mint női viselet, az Edo-korig nem volt szokásos, mígnem a város örömnegyedében élő gésák utánozni nem kezdték a férfiak ruházkodását.
Asszonyok főleg azért hordanak haorit, hogy megvédjék kimonójukat az esőtől vagy piszoktól. Rendszerint levetik és összehajtják mielőtt belépnek valahova.
Különböző hosszúságban készülnek. A hosszú igen sikkes darab. A közepes hosszúságú általános viselet, míg a rövidet otthon hordják. Formális és félig formális viseletként létezik fekete és színezett haori is. A fekete selyemből vagy kreppből készül, hátán családi címerrel, ez a kuro montsuki.






haorikötő fémszállal átszőve

Az obit körbefogó zsinór hangsúlyozza az obi és a kimonó szépségét. Lehet fonott és varrott. A zsineg kerek, lapos vagy négyszög alakú. A fonott zsinór kimondottan a hozzá való fonalból van, a varrott selyem, szatén és arany brokátból készül. A varrott zsinórokat kötik fel ünnepi kimonókhoz.
GETA
Emelt talpú fapapucs yukatához vagy általános viseletű kimonóhoz. Császárfából (paulownia), esetleg cédrus, ciprus, gesztenye vagy tölgyfából gyártják. Néhány geta megtartja a fa színét, néhányat fehérre festenek. Tabit nem húznak hozzá. A pántok bársonyból vagy bőrből vannak.


 
 
0 komment , kategória:  Érdekességek  
A kimonó fajtái
  2010-07-15 15:29:30, csütörtök
 
  A kimonó típusai között külön kell választani a formai elemeket és a díszítő mintákat. Formai szempontból különbséget teszünk férfi és női kimonó között, illetve a női kimonókon belül elkülönítjük az esküvői viseletet. A fennmaradó rész csakis az alapján oszlik meg, hogy az adott kimonóhoz mennyi anyagot használtak fel.

A kimonó mértékegysége a tan, egy tan egy 12 m x 37 cm hosszú csíkot jelöl egy bizonyos anyagból. Egy tradicionális női kimonó alapanyaga egy tan, egy furisode (lányoknak való) kimonóhoz, vagy a gésák tánchoz viselt kimonóihoz két tan anyag szükséges. A női kimonó egy darabból áll, melynek két oldala szimmetrikus egymással. A kimonó ujjai nem egyenesen bővülnek, hanem az alkar és a csukló közötti részen található egy lecsüngő, zseb szerű rész - ez az, ami a tölcsérujj benyomását kelti.

Tomesode

A férjezett, illetve idősebb hölgyek alkalmi viselete a tomesode Általános jellemzője, hogy egyetlen alapszínnel rendelkezik, amely komolyabb alkalmakkor (pl. temetés) fekete (kurotomesode), máskor bármilyen színű (irotomesode). A kimonó alsó részén, vagyis a boka és a térd magassága között egyetlen, nagyméretű, és összetett minta fut körbe. A Meiji-korban és a Taisho-korban ez a minta tökéletesen szimmetrikus volt, és az alap háttérszín legtöbbször élénk kék, mályva vagy piros volt fiatal asszonyok esetében, idősebb hölgyeknél világos pasztellszínű.

Mivel manapság fiatal nők ritkán hordanak tomesodét, így a színes alapúak szinte teljesen eltűntek a piacról. Családi események, mint esküvő vagy temetés során, ha a család rendelkezik ilyennel, akkor fel kell tüntetni rajta három, vagy öt helyen a címert (mon) is. Az egyes antik kimonók utólagos azonosításában hatalmas szerepe van ennek, mivel a Monten-ben (a japán címerkatalógus) mind a 4590 japán nemesi család címere megtalálható.





Houmongi, tsukesage

Ez a két kimonófajta szabásra megegyezik a tomesode alakjával. Mindkettőt látogatóba, vagy vendégek érkezéséhez vették fel. A háttér itt is egyszínű.

A tsukesageesetében a mintázat csaknem megegyezik az irotomesode mintájával, de itt a kimonó alján található motívum asszimetrikusan, a vele ellentétes oldalon lévő ujjon kicsiben megismétlődik.

A houmongi eredetileg ugyancsak alul rendelkezett mintával, amely azonban "felfelé törekszik", vagyis olyan benyomást kelt, mintha alulról felfelé haladna; megjelenhet a kimonó ujjának alső részén, illetve a gallér körül is.






imono, komon

A kimono itt nem a különböző fajták gyűjtőneveként jelenik meg, hanem egy bizonyos formájában. A szabás itt is a tomesode irányát követi, de a színes háttér előtt az egész kimonót beborítja egy bizonyos mintázat, mégpedig arányosan. Ezt a fajta kimonót idős hölgyek hordják utcai viseletként, de régen ez volt a mindennapos ruházat vásárláshoz, sétához.

A komon a kimono olyan változata, amelyen ugyanaz a motívum (pöttyök, apró virágok, apró kocka) ismétlődik a teljes ruhán.



Furisode

A furisode (振袖) a legnagyobb, legszebb, legdíszesebb kimonó valamennyi közül. A Meiji-korban a tomesode mintavilágát követte, csak a furisode ujja kétszer olyan hosszú volt, illetve gyakran a földig is leért. Később divatba jöttek a teljes hosszában mintás furisodék, illetve az alap mintázatra ráépülő kisebb minták is. Manapság a létező összes szín- és formavilágban megtalálható, ízlésnek megfelelően; az ujja változatlanul földig ér.






Férfi kimonó

A férfi kimonó hagyományosan két részből áll: egy nadrágból (hakama ) és egy kimonó-ujjú, vagyis a női kimonókat követő szabású, ugyanakkor rövid felsőrészből (haori ). Régen szokás volt a férfiak számára is kimonót viselni alul, és arra húzni a hakamát, illetve a fölé venni kabátként a haorit. A színekre általában a visszafogottság jellemző: a fekete, a szürke, a sötétkék és a sötétzöld dominálnak. A férfi kimonó egyetlen igazi dísze a haori kötője volt (amely a két szárnyát középen összefogta), ezt gyakran korallból, elefántcsontból faragták és ékszerként viselték.

Uchikae

A Heian-korban kialakult felső kimonó, amelynek alsó szegélye párnázott. Ma már csak esküvőre és színházi kosztümként viselik.

Esküvői kimonó

A japán esküvői viselet rendkívül összetett, ugyanakkor sokoldalú is. Függ attól, hogy az adott esküvő buddhista vagy sintoista szellemben köttetik-e meg, esetleg polgári házasságkötésről van-e szó. De manapság már a tradíciókon felül a menyasszony ízlése is mérvadó: vannak, akik a "fehér" esküvőt preferálják, míg mások a színeset.

A hagyományos japán fehér esküvői kimonó (shiromuku) több rétegből áll: alsóruházatként egy hófehér furisode (oh-furisode), fölötte általában fehér uchikae, amely azonban lehet piros, arany, anyagában fényes szálakkal átszőtt, "hivalkodóbb" is. Az esküvői viselet kiegészítője egy díszes paróka és hozzá való kalap.
Yukata

A yukata anyaga a többi kimonóéval szemben nem selyem, hanem pamutvászon. Csak nyáron, májustól szeptemberig szokás viselni, és nem vesznek alá alsóruházatot. Tekintettel a mai fiatalokra legtöbbször előre megkötött obit adnak hozzá.
 
 
0 komment , kategória:  Érdekességek  
A kimonó története
  2010-07-15 15:22:35, csütörtök
 
  A kimonó, (着物) - szó szerinti jelentése: ruha, viselni való ruha - a japán nemzeti viseletet jelenti. A kimonó szót eredetileg minden viselt ruhára használták, csak később korlátozták egy bizonyos ruhadarabra. A kimonóról általánosságban elmondható, hogy szabása kiterítve egy T betűt formáz, a nyugati kultúrkörben az ilyen szabású ruhákat leginkább köntösnek nevezik.


A kimonó a legtöbb nyugati öltözéktől eltérően nem követi a test vonalát, a szabásvonala szögletes. Tradicionálisan a köpeny jobboldali végét hajtják rá a baloldalira - fordítva csak a halottakat ravatalozzák, ezért úgy tartják, élő személyre ez balszerencsét hoz.

A kimonó ázsiai közvetítéssel vált Japán nemzeti viseletévé, de előtte számos változáson ment keresztül. Az első kimonó-szerű viseletek a Yamato-korszakban (Kr. u. 250-710) jelentek meg a nők körében, ezt akkor kinu-mo névvel illették, és leginkább egy redőzött, földig érő selyemszoknyából, illetve hosszú ujjú felsőrészből állt. Ez leginkább koreai hatásra utal.

A Nara-korban (710-784-ig) megindult az intenzív kereskedelmi viszony Kínával, így az országban erős kínai hatás figyelhető meg a kultúra minden területén - így a viseletekben is. A hölgyek a kínai udvari etikett szerint öltöztek, amely előtérbe helyezte a színeket és a virágmintákat; a férfi viselet pedig igyekezett a testalkatot minél robosztusabbnak láttatni: bő szárú nadrágok és bő ujjú ingek voltak divatosak, amelyeket az ízületeknél leszűkítettek, ezáltal "puffosítva" az anyagot.

Az igazi áttörést a kimonó történetében mégis a Heian-kor (794-1192) hozta. Az öltözködési szokásokat a kilencedik század derekáig a Tang-dinasztia udvari viseletei diktálták: ezeket másolták az előkelők, az ő ruháikat pedig a szolgálók. A viszonylag békés időszakban virágzott az udvari élet, a szerelmi líra, és a fokozott esztétikum iránti hajlam, amely elsősorban a ruhák minőségének ugrásszerű javulásában, és az eltúlzott méretekben nyilvánult meg. A korszak női kimonójának neve junihitoe ( 十二単, kana じゅうにひと&#123 60;), amely legalább tizenkét köntösből állt, de rangtól és gazdagságtól függően akár a húsz réteget is elérhette. Mindehhez hosszú, simára fésült hajviselet (tarekami) társult, a konty és a hajdíszek nem voltak ismertek.

A Heian-kor más módon is rányomta bélyegét a későbbi divatra: ekkor vált szokássá, hogy a férfiak is felsőruházat gyanánt hordják azt a köntöst, amely a junihitoe legfelső rétegét képezte, és általában a legdíszesebb volt (valamint a legnagyobb is, hiszen az összes többit be kellett fednie). Hogy elegánsabb benyomást keltsen, a köntös alját henger formában vastagították meg és varrták fel - ez lett az elődje a későbbi esküvői kimonóknak (uchikae), illetve a színházi kimonóknak is. A "Heian-kori hölgyek" máig népszerű kimonó minta.

A Kamakura- (1192-1333) és a Muromachi-korszakban (1336-1573) következett be a szamurájok felemelkedése. A ruhákat korszerűsíteni kellett, így a sok egymásra boruló réteg és lefelé bővülő fazon helyett az egyenes, praktikus szabás lett divatos. A Muromachi-korszakban élte Japán a középkor legszegényebb éveit, így a ruhák kialakítására az anyaggal való takarékosság jellemző. A férfi (szamuráj) viselet neve hitatare, ez formájában már erősen emlékeztett a mai kimonóra.

Az Edo-korban (1600-1867) az ország fellélegzett a polgárháborús évek után, így ismét volt lehetőség a művészeteknek hódolni. A hajviseletek ekkor kezdtek egyre bonyolultabb formákat ölteni, illetve a színjátszás, valamint a gésa-életmód elterjedésével az öltözködés kifejezőbbé válása is megfigyelhető. A férfiak között elterjedt a hakama (袴, egyfajta bő szárú nadrág, amit legtöbbször a kimonó fölé vettek) hordása, amely később praktikus okokból (lovaglás) önálló viseletté vált. A szamurájok feleségei és az udvarhölgyek, hogy szellemiségében elkülönüljenek az "önmagukat áruló", a kimonót reklámtáblának használó pórnéptől, egyszínű, leginkább fehér kimonókat hordtak, azok fölé pedig drága uchikae-köntöst.

Ugyancsak az Edo-korra tehető a kimonófestési eljárások elterjedése, elsősorban a yuzen-zome technikáé, amely leginkább a stencilezéshez hasonló. Az elegáns kimonók egyáltalán nem, vagy alig voltak díszítve, a kevesebb: több elve alapján; ugyanakkor a paraszti lakodalmakban, vagy az egyszerűbb nép körében népszerűek voltak a színes és eltúlzott minták is.

Az Edo-korszak végén már érezni lehetett a változás szelét, és Japán az európai forradalmi hullám utórezgéseként megbuktatta a sógunátust, helyreállítva a császárságot, és új, virágzó korszakot kötve ezzel Meiji (1868-1912) nevéhez. A kimonó elnyerte mai formáját, s elsősorban a kiotói gésák hagyományőrzésének köszönhetően ma csaknem mindent tudni lehet a korabeli kimonóviselés jellegzetességeiről és jelképrendszeréről. Inkább a motívumok gazdagodásáról van szó, mintsem a kimonó formai változásáról. A kimonóhoz kapható kellékek és kiegészítők tárháza ugyancsak hatalmasra bővült.

Az ezt követő Taisho-kor (1912-1926) kimonói szolgáltak mintául az egész huszadik század kimonóviseletének. A második világháborús vereség és a nyugati hatás következtében a kimonó először a férfiak köréből tűnt el teljesen, majd lassan a nők is nyugati stílusú ruhára cserélték az utcai viseletet, noha otthon, különösen nyáron szívesebben hordták a számukra kényelmes, megszokott ruháikat.

Napjainkban a kimonó már kizárólag alkalmi viseletnek számít: a gyerekek a sichi-go-san (szó szerint: hét-öt-három, az ennyi idős gyerekek ünnepe Japánban, amikor elviszik őket a legközelebbi templomba és hagyományosan megünneplik, hogy "megérték ezt a kort") alkalmával viselnek csak kimonót. A felnőttek közül a lányok a Seijin-no-Hi (a felnőttkor elérkezte, minden évben január második hétfőjén tartják, és minden az éppen 20. évét betöltött fiatal részt vesz rajta) alkalmával kapnak egy furisode (振袖) nevű kifejezetten hajadon lányoknak szánt, hosszú ujjú, díszes kimonót.

Ezt leszámítva kimonót leginkább esküvőn, temetésen, teaceremónián szokás viselni. A kimonó nyári változata, a yukata, amely pamutból készül és mindössze egy rétegből áll, nagyon népszerű viselet Japánban mind a mai napig; ugyanis kényelmesebb benne elviselni a hőséget. Nagyon sok vidéki szálloda és fogadó ad fürdőköpeny helyett vagy mellett a szálloda emblémájával ellátott yukatát a vendégeknek, hogy azok a hotel területén abban közlekedjenek; illetve ez a hagyományos viselet a nyári tüzijátékok nézéséhez is.
 
 
0 komment , kategória:  Érdekességek  
Kézfestészet
  2010-05-28 11:20:34, péntek
 
 





a krokodil



a hiúz



a bagoly



a hattyú



az elefánt
 
 
0 komment , kategória:  Érdekességek  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 15 
2014.03 2014. április 2014.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 2244 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 315
  • e Hét: 7561
  • e Hónap: 22070
  • e Év: 157213
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Online Póker, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2010 TVN.HU Kft.