Regisztráció  Belépés
maroka.blog.xfree.hu
"Legyen béke és szeretet szívedben Boldogságod sose érjen véget" Antal Mária
1951.01.15
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/130 oldal   Bejegyzések száma: 1297 
Makai Emil: A zarándok
  2017-10-04 22:54:59, szerda
 
  Élt Cordovában egy jámbor muzulmán,
Ki sohse járt még künn a tengeren,
Ki éjjel-nappal a koránt tanulván,
Bölcsebb volt, mint a gyaur fejdelem.

Egyszerre csak - Allah sugallatára,
Zarándokúira készül Al-Mohád,
Talizmánt köt fel mindkét sarujára,
Hogy elérhesse Mekka kapuját.

"Allah, a nagy, vezesse minden lépted,
Bizonytalan és vakmerő az út,
Bölcs férfiú, mit ér a bölcseséged,
Ha kettéroppan a vitorlarúd?

Boldog a mozlim, ki Alláht imádja -"
De hogy jutsz majd a sivatagon át ?
S ki hozza hírül messze Cordovába,
Hogy Allához tért a bölcs Al-Mohád?"

"Bár veszszek el, Allaht dicséri ajkam,
A jámbornak is meg kell halnia,
Csak menjetek a temetőbe gyakran,
Hol édes anyám nyugszik, Fatima.

S ha messze úton végzetem betelnék,"
E gyászos perczről én majd hirt adok.
Elmondja értem e halotti emlék,
Hogy Al-Mohád még él e vagy halott ?"

Így szólt és elment napkelet honába,
Hol piros hajnal rózsát hinteget,
A nargilénál édesebb az ámbra,
Fakó Nyugatnál szebb a Napkelet.

S mikor a nagy próféta sírja mellett
Ült, vezekelve a bölcs Al-Mohád,
Magába szívta az alkonyi csendet
S egy kéz lezárta ihlett ajakát.

A cordovai bölcsek évről-évre
Lesték, mikor jő vissza Al-Mohád ;
Ha méglátta-e, napkeletre érve,
A tornyos Mekka aranykapuját ?

Egy éjszaka keleten vihar támadt,
Országokon szárnyával átsepert -
S Fatima sírköve, hajnalra másnap,
Derékon törve a porban hevert . . .

/1892./
 
 
0 komment , kategória:  versek  
Tompa Mihály: Elmélkedés a kancsó felett.
  2017-09-25 14:49:03, hétfő
 
  Forrás: arcanum.hu

Azt beszélik, édes életpárom!
Hogy én mindig a bolondját járom,
Hogy nekem csak abban áll az élet:
Éjjel-nappal társalogni véled.

Nagy halálom, amidőn beszélik:
Hogy szememnek nem virad meg délig;
Mert hozzám csak reggel jő az éj el,
És az Isten napvilága éjjel;

S hogy még ott is botorkázva járok
Útamon, hol sem göröngy, sem árok.
Meglehet ... de rá kinek mi gondja?
Korhelyebb az százszor, aki mondja!

________

Ez a világ egy nagy rosz motóla,
Nem lehet sok jót beszélni róla;
Jár, de hogy jár? jaj biz össze-vissza,
Mint részeg, ki eszét megissza.

Az időnek végnélküli szála
Ezredévek óta foly reája.
És mig a bölcs fontolgatva méri,
S a fonalnak végét el nem éri,

Fontos semmiségén jót kacagva,
Felkiáltok, tölt pohárt ragadva:
Mi gondom rá! amely kéz motólál,
Gondja is van rá, a pászma mint áll.

________

Mondják: sok van most is a rováson,
S túl a rendén inni rosz szokásom;
S megsiratja egykor aki mérte,
Nagy harang fog megfizetni érte ...

A bor ára, szent igaz, telik rég,
S adósságot hagyni nem szeretnék,
De ha úgy lesz, mondok egy okos szót:
Ki utól jön, zárja bé az ajtót!

Hát nekem, mely igért annyi szépet,
Örökösen adós lesz az élet!
Sokat vártam tőle jó-hiszembe,

________

S mindig rosz pénzt nyomott a kezembe!
Bizalom volt e rosz pénz, kinálom ...
S kinevetnek véle a világon!

Furcsa! vannak, akik azt remélik,
Hogy a józanságot rám beszélik;
No hiszen ki fejét erre szánja,
Mondhatom: a borsót falra hányja!

Az intő szót én többé nem értem,
Hadd vesszek! hisz úgyis veszni tértem.
S bár végbúcsút mondjak a világnak,
Hírével az nem lesz a királynak.

________

Búcsufényben úgyis ifjúságom ...
Hejh, maholnap lenyugodni látom!
Kik szivemnek kedvesek valának,
Mint az árnyék este, elhalának!

Hit s remények, e törött kebelnek
Mély sirjában halványan pihennek.
Szívem a sír, fejfa kín felette,
A csalódás, sírásója, tette!

Pilláimról a könny elmaradt rég,
Oldalamnál jó kancsó! te vagy még,
Hejh, maholnap el kell válni tőled ...!
Most iszom hát, míg lehet, belőled!

...... ........... .....

 
 
0 komment , kategória:  versek  
Bédné Marika: Hajladozó rózsa szál .
  2017-09-22 23:58:10, péntek
 
  Hajladozó rózsa szál sírja énekét ,
szirmait százfelé kergeti az őszi szél .
Ó ! mily fájdalmas látni az elmúlást ,
langy meleg az arany színű napsugár .

Messze a bérceken minden sivár ,
az egykor zöldellő ágakon kopár ,
levelétől megfosztott minden fa ág .
Alázattal búcsúzik a melengető Nyár .

Üressé vált minden a természet ölén ,
az Ősz után kopogtat lassan a Tél .
Hajladozó rózsa szál sírja énekét ,
szirmait százfelé kergeti az őszi szél

/2014 . 09 . 26/
 
 
0 komment , kategória:  versek  
B.Radó Lili: Lehiggadni
  2017-09-22 23:33:15, péntek
 
  Le kellene higgadni végre,
nem sírni többet, megnyugodni kissé,
s nem gondolni annyit a szerelemre,
mint a hogy ősszel nem idézi senki
az eper ízét, mert elmúlt évszak gyümölcse.

Le kellene higgadni végre,
nem várni már a nagy csodára,
és nem gondolni semmi szomorút,
ha a kislányunk táncolni tanul
vagy a fiunk későn jön haza este.

Le kellene higgadni végre.
Hátrafésülni símán a hajunk,
s gyakorolni a szelíd bólogatást,
mely azt jelenti fiatalok láttán:
"Bizony, bizony, elmúlik az idő."

Le kellene higgadni végre,
megszokni azt a mozdulatát a kéznek,
mellyel a csészét ingatjuk körbe, lassan,
hogy kávénk alján olvadjon a cukor,
s megtanulni egy könnyű patienceot.

/1977. 09. 19. - 40 éve hunyt el B. Radó Lili költő, ifjúsági író, műfordító./
 
 
0 komment , kategória:  versek  
Benedek Elek: Özvegy asszony
  2017-09-22 20:21:45, péntek
 
  Őszi eső, hideg eső hulldogál,
Őszi szellő, hideg szellő fújdogal.
Szegény asszony, özvegy asszony, merre mégy
"Fiaimnak egy kis meleg ételért."

Özvegy asszony a hidegtől didereg,
Sírva borul kebelére egy gyerek.
Búsan lépdel oldalán a legnagyobb,
Mind azt mondja: édes anyám, megfagyok!

Szűnj meg, eső, hideg eső, egy kicsit,
őszi szellő, hideg szellő, ne sivíts!
Ragyogj fel, nap, szegény özvegy anyára,
Vezesd el őt egy jó meleg tanyára
 
 
0 komment , kategória:  versek  
Bodnár Éva: Hazafelé
  2017-09-16 12:27:15, szombat
 
  Hazafelé az úton, a sötétség körbefon.
Felém nyújtja karját egy-egy lehajló faág.
hatalmas árnyékképe.

Érzem az illatát otthonnak - hazának?
Vagy csak egy bérbe adott tanyának?
Mindegy. Más itt a lényeg;

A csontig ható fájdalom, amibe belesajdulsz,
mikor mindettől megfosztva érzed magad!

Pedig a föld, min lépkedsz, suttogva válaszol:
"Tiéd vagyok immár ezeregyszáz éve,
bármit hozott is évszázadok réme...!"

Otthon csak itt vagy,ebben a hazában:
Valahol, Európában...

 
 
0 komment , kategória:  versek  
Bodnár Éva: Szülőföldem
  2017-09-16 12:23:59, szombat
 
  Videó Link

Emlékeimben úgy él ez a táj,
mint az imádság,
mely örökérvényű.
A szülőföld - ahol az sem fáj,
hogy az élet után
elmúlás jön... és halál...

A föld, a rög, az ősi gyökerek,
ahol szerettél és szerettelek.
Ahol dacoltam a reménytelennel,
de jobb hazáról nem akartam hallani...
Nem tudtam menni, új ruhába bújni,
magamat valaki másnak vallani:
Mert mégis-mégis ideköt valami.


 
 
0 komment , kategória:  versek  
Juhász Gyula: Testamentom
  2017-09-16 12:18:37, szombat
 
  Előadók: 1. Kenderesi Tibor
2. Hegedűs Zsuzsanna
Videó Link

Szeretnék néha visszajönni még,
Ha innen majd a föld alá megyek,
Feledni nem könnyű a föld izét,
A csillagot fönn és a felleget.

Feledni oly nehéz, hogy volt hazánk,
Könnyek vizét és a Tisza vizét,
Költők dalát és esték bánatát:
Szeretnék néha visszajönni még.

Ó, én senkit se háborítanék,
Szelíd kísértet volnék én nagyon,
Csak megnézném, hogy kék-e még az ég
És van-e még magyar dal Váradon?

Csak meghallgatnám, sír-e a szegény,
Világ árváját sorsa veri még?
Van-e még könny a nefelejcs szemén?
Szeretnék néha visszajönni még!

És nézni fájón, Léván, Szigeten,
Szakolcán és Makón a hold alatt,
Vén hárs alatt az ifjú szerelem
Még mindig boldog-e és balgatag?

És nézni: édesanya alszik e
S álmában megcsókolni a szivét
S érezni, most is rám gondol szive:
Szeretnék néha visszajönni még!


Juhász Gyula: Testament
Fordította Mucsi Amtal

Ich würde so gern, ab und zu wieder zurückkehren,
wenn mein Weg mich dorthin unter der Erde führt,
den Geschmack der Erde ist nicht leicht zu entbehren,
den Stern und der Wolke, der mich immer so berührt.

Vergessen ist so schwer, die Heimat auf dem Lande,
das Wasser der Theises und das Wasser der Tränen,
der Gesang des Dichters und das Leid der Abende:
Ich würde so gern, ab und zu wieder zurückkehren.

Aber, belästigen würde ich niemanden,
ich wäre immer ein sehr harmloses Gespenst,
ob der Himmel noch blau ist, würde bloss schauen
ob in Várad das ungarische Lied noch präsent?

Ob die Arme weint noch, würde ich schauen,
ob die verwaiste, wird noch vom Schicksal übergehen,
hat sie noch Träne, an ihre Vergissmeinnichts Augen?
Ich würde so gern, ab und zu wieder zurückkehren.

In Léva, und in Sziget, der Schmerz zuschauen,
im Szakolca und Makó unter den Mondschein,
über die junge Liebe unter den Linde staunen
ob noch glücklich und töricht ist das Liebsein?

Und zuschauen: ob die Mutter schläft noch
ihr Herz im Traum mit küssen zu versehen
fühle, das ihr Herz noch immer für mich pocht:
Ich würde so gern, ab und zu wieder zurückkehren.

 
 
0 komment , kategória:  versek  
Bodnár Éva: Magyar szó
  2017-09-16 12:13:59, szombat
 
  Előadó: Credo együttes Videó Link

Dal szövege:
Ó, te drága, ősi magyar szó,
lelkemet tápláló, simogató dallam.
Körülölelsz, mint egy puha takaró,
míg ízlelgetlek, kóstolgatlak halkan.

Hogy is felednélek? Hisz anyámtól
kapott drága vagy te is!
Keblemre szorítva őrizlek, védlek...
ha hangom elcsuklik, akkor is.

Videó 2 Link
 
 
0 komment , kategória:  versek  
Dsida Jenő: Buzdítás könnyűségre
  2017-09-15 20:27:05, péntek
 
  Légy könnyű - dal - mint selyemkelyhe a kúszó hajnalkavirágnak
mint együgyű bohóka szentek füttye és mókusfarkú móka
mint láthatatlan léggömbökként föllengő pici hímporok
melyeket estenkint lehel égre a jószagú boróka

Légy könnyű - dal - mint pamacsos havas csöpp házinyúlfióka
ki áttetsző fülével tapsol s most itt virít bugrálva most ott
mint borzas erdei leány szikrákat kacagó szeme
mely pisztrángokkal zizegő habos hegyipatakba mosdott

Légy könnyű sziromkönnyű - dal - ugyan miért volnál nehéz?
az élet percei akár hattyúszárnyról a vízhab elperegnek
terhed hajítsd útfélre - mindent megnyer ki mindent elveszít
és angyal oszt kalácsot a sírástól csukló gyermekeknek

Légy könnyű könnyű könnyű - szív - mint az olvadt lélekharang
amely az esti háztetőket kék könnyel fröcsköli tele
mint lélek amely kínok árán cibálta el magát a testtől
s már jeges illatos szél labdáz csillagtól csillagig vele

Forrás: arcanum.hu
 
 
0 komment , kategória:  versek  
     1/130 oldal   Bejegyzések száma: 1297 
2017.09 2017. Október 2017.11
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 237 db bejegyzés
e év: 2888 db bejegyzés
Összes: 31233 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 844
  • e Hét: 18089
  • e Hónap: 100089
  • e Év: 1425838
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.