Belépés
maroka.blog.xfree.hu
"Legyen béke és szeretet szívedben Boldogságod sose érjen véget" Antal Mária
1951.01.15
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/149 oldal   Bejegyzések száma: 1485 
Várnai Zseni: Rózsa
  2018-11-14 18:23:23, szerda
 
  Rózsa vagyok, rózsa, szerelem virága,
vadrózsából lettem kertek rózsaszála,
sziromruhám, kelyhem illatárját szórja,
de tüskés az ágam, le ne téphess róla,
le ne téphess róla!

Rózsa ha nem volna, talán nyár se volna,
pille nem csapongna, madár se dalolna!

Égő piros rózsa, rózsaszínű rózsa,
hófehér, halovány, sárga tearózsa.

Ahányféle rózsa, mind a világ szépe,
annyifélék vagyunk, mint a világ népe,
mint a világ népe!

Rózsa ha nem volna, talán nyár se volna,
pille nem csapongna,madár se dalolna!

........



Orban Jolana videója Link
 
 
0 komment , kategória:  versek  
Reményik Sándor: Eredj, ha tudsz!
  2018-11-11 07:28:09, vasárnap
 
  Eredj, ha tudsz... Eredj, ha gondolod,
hogy valahol, bárhol a nagy világon
könnyebb lesz majd a sorsot hordanod,
eredj...
Szállj mint a fecske, délnek,
vagy északnak, mint a viharmadár,
magasából a mérhetetlen égnek
kémleld a pontot,
hol fészekrakó vágyaid kibontod.
Eredj, ha tudsz.

Eredj, ha hittelen
hiszed: a hontalanság odakünn
nem keserűbb, mint idebenn.
Eredj, ha azt hiszed,
hogy odakünn a világban nem ácsol
a lelkedből, ez érző, élő fából
az emlékezés új kereszteket.

A lelked csillapuló viharának
észrevétlen ezer új hangja támad,
süvít, sikolt,
s az emlékezés keresztfáira
téged feszít a honvágy és a bánat.
Eredj, ha nem hiszed.

Hajdanában Mikes se hitte ezt,
ki rab hazában élni nem tudott
de vállán égett az örök kereszt
s egy csillag Zágon felé mutatott.
Ha esténként a csillagok
fürödni a Márvány-tengerbe jártak,
meglátogatták az itthoni árnyak,
szelíd emlékek: eszeveszett hordák,
a szívét kitépték.
S hegyeken, tengereken túlra hordták...
Eredj, ha tudsz.

Ha majd úgy látod, minden elveszett:
inkább, semmint hordani itt a jármot,
szórd a szelekbe minden régi álmod;
ha úgy látod, hogy minden elveszett,
menj őserdőkön, tengereken túlra
ajánlani fel két munkás kezed.
Menj hát, ha teheted.

Itthon maradok én!
Károgva és sötéten,
mint téli varjú száraz jegenyén.
Még nem tudom:
jut-e nekem egy nyugalmas sarok,
de itthon maradok.

Leszek őrlő szú az idegen fában,
leszek az alj a felhajtott kupában,
az idegen vérben leszek a méreg,
miazma, láz, lappangó rút féreg,
de itthon maradok!

Akarok lenni a halálharang,
mely temet bár: halló fülekbe eseng
és lázít: visszavenni a mienk!
Akarok lenni a gyújtózsinór,

a kanóc része, lángra lobbant vér,
mely titkon kúszik tíz-száz évekig
hamuban, éjben,
míg a keservek lőporához ér.
És akkor...!!

Még nem tudom:
jut-e nekem egy nyugalmas sarok,
de addig, varjú a száraz jegenyén:
én itthon maradok.
 
 
0 komment , kategória:  versek  
Reményik Sándor: Kegyelem - vallásos
  2018-11-11 07:25:09, vasárnap
 
  Először sírsz.
Azután átkozódsz.
Aztán imádkozol.
Aztán megfeszíted
Körömszakadtig maradék-erőd.
Akarsz, eget ostromló akarattal
S a lehetetlenség konok falán

Zúzod véresre koponyád.
Azután elalélsz.
S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz.
Utoljára is tompa kábulattal,
Szótalanul, gondolattalanul

Mondod magadnak: mindegy, mindhiába:
A bűn, a betegség, a nyomorúság,
A mindennapi szörnyű szürkeség
Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés!

S akkor - magától - megnyílik az ég,
Mely nem tárult ki átokra, imára,
Erő, akarat, kétségbeesés,
Bűnbánat - hasztalanul ostromolták.

Akkor megnyílik magától az ég,
S egy pici csillag sétál szembe véled,
S olyan közel jön, szépen mosolyogva,
Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.

Akkor - magától - szűnik a vihar,
Akkor - magától - minden elcsitul,
Akkor - magától - éled a remény.
Álomfáidnak minden aranyágán

Csak úgy magától - friss gyümölcs terem.
Ez a magától: ez a Kegyelem.



albanocarrisi66 videója Link
 
 
0 komment , kategória:  versek  
Wass Albert: Amikor a nap feljön - vallásos vers
  2018-11-09 14:43:16, péntek
 
  Amikor a nap feljön, az Úristen mosolygását látom (...)
és az Úr mosolyát látom akkor is, amikor a nap lemegyen.

Az Úr mosolygását látom a holdon is,
s szemének derűs csillogását minden kicsi csillagban.

Az ég kékségében az örökös tisztaság szent törvényét látom
s a tovaszálló gondoskodó szeretetet,
mely éltet bennünket tisztító esőkkel.

A szélben az Ő szent leheletét érzem,
mely naponta tisztára mossa a lelkemet
a szenny kísértéseitől.forrás:

Amikor a nap feljön, az Úristen mosolygását látom (...)
és az Úr mosolyát látom akkor is,
amikor a nap lemegyen.

Az Úr mosolygását látom a holdon is,
s szemének derűs csillogását minden kicsi csillagban.
Az ég kékségében az örökös tisztaság szent törvényét látom
s a tovaszálló gondoskodó szeretetet,
mely éltet bennünket tisztító esőkkel.

A szélben az Ő szent leheletét érzem,
mely naponta tisztára mossa a lelkemet a szenny kísértéseitől.
 
 
0 komment , kategória:  versek  
Krisztus, tündöklő nappalunk, - vallásos vers
  2018-11-03 20:50:51, szombat
 
  Esti imádság - Himnusza
...... ...........


Krisztus, tündöklő nappalunk,
az éj árnyát eloszlatod,
kit fényből fénynek vall a hit
és fénnyel áldod szentjeid.

Esengünk hozzád, szent Urunk,
míg tart az éj, vigyázz reánk,
találjunk benned pihenést,
adj nyugodalmas éjszakát.

Mikor lecsukjuk két szemünk,
a szívünk virrasszon veled,
őrködjék híven jobb kezed
szerető híveid felett.

Védelmezőnk, tekints le ránk,
igázd le ellenségeink,
vezesd szolgáidat, kikért
véred váltsága volt a bér.

Áldjon Krisztus, kegyes király,
dicséret téged és Atyád,
s a Lelket, a Vigasztalót,
meg nem szűnő időkön át.
Ámen.
 
 
0 komment , kategória:  versek  
Túrmezei Erzsébet: És áldlak, hogy a bimbó elfagyott
  2018-10-28 15:05:18, vasárnap
 
  Láttam a bimbót, s hittem a virágban.
Láttam a szikrát, s hittem a lángban.

Hasadt a bimbó, kinyílt a virág.
Éledt a szikra, felcsapott a láng.

És velük nyílt és lángolt a hitem.
Ó, a hegyet tengerbe merítem!

Nincsenek korlátok és messzeségek!
Égnek a lángok! Hiszek! Én is égek!

De most a bimbó ... korán elfagyott.
Kihunyt a szikra ... sötétben hagyott.

És a hitem is ... elfagyott vele
És kialudt és elhagyott vele?

Vagy bimbó nélkül higgyek a virágban?
És szikra nélkül is higgyek a lángban?

Járni tanuljak zúgó tengeren? ...
Nem látok mást ... csak Téged, Mesterem ...

Csak Téged, az egyetlent, a nagyot!
... És áldlak, hogy a bimbó elfagyott!
 
 
0 komment , kategória:  versek  
Túrmezei Erzsébet: Ne akarj kereszteden könnyíteni!
  2018-10-26 17:46:15, péntek
 
  Vándor roskad le az útszél kövére.
Bot a kezében. Bárcsak célhoz érne!
De nem megy tovább! Hogyan érje el,
Ha olyan nehéz terheket cipel?

Amikor indult, erős volt és boldog.
Azóta annyi minden összeomlott.
Magára maradt. Szép napoknak vége.
Keserves, árva lesz az öregsége.

Szívében ott a kérdés szüntelen:
Mért lett ilyen az út, én Istenem?!
Ahogy így töpreng, kicsordul könnye,
és leperdül az útszéli göröngyre.

Aztán elcsendesedik. Lehet-e
ilyen csüggedt, ha Isten gyermeke?
Magasba emeli tekintetét.
Ott majd megérti, amit nem ért.

Fogja botját, és indul vánszorogva.
Mintha a domboldalon kunyhó volna!
Odaér. Bemegy. Fáradtan lefekszik.
Elég volt már a vándorlásból estig.

Soká töpreng még bajon, hiányon,
míg végre lassan elnyomja az álom.
S magát álmában is vándornak látja,
útban a távol mennyei hazában.

A mennyei város ragyog feléje.
Oda igyekszik, siet, hogy elérje.
Kezében vándorbot, vállán keresztje.
Vállára azt maga Isten helyezte.

Siet örömmel. Föl! Előre! Föl!
A messzi cél, mint csillag, tündököl.
Hőség tikkasztja. Keresztje teher.
Útközben néha pihennie kell.

Kedves ház kínál pihenést neki.
Súlyos keresztjét ott leteheti.
S ahogy tovább indulna, mit vesz észre?
Tekintete ráesik egy fűrészre.

Olyan súlyos keresztet cipelek.
Jobb, ha belőle lefűrészelek
-mondja magában.
De jó hogy megtettem!

Sokkal könnyebb! Így -sóhajt elégedetten.
Siet tovább. Mindjárt elfogy az út,
s eléri a ragyogó kaput.
Ó, már csak egy patak választja el!

Jön-megy a partján, hídra mégse lel.
De hírtelen eszébe jut keresztje:
A túlsó partra az most híd lehetne.
Jaj, nem ér át! Hiába próbálgatja:

hiányzik a lefűrészelt darabja.
Mit tettem -kiált kétségbeesetten.
Most a cél közelében kell elvesznem,
mert keresztemet nehéznek találtam!
S ott áll a parton keserű önvádban.

Azután új vándort lát közeledni,
s mert keresztjéből nem hiányzik semmi,
mint hídon, boldogan indulhat rajta,
hogy átjusson békén a túlsó partra.

rálépek én is! Reménykedni kezd:
az ismeretlen, idegen kereszt
hátha átsegíti. Rálép, de reccsen
lába alatt. Jaj, Istenem, elvesztem!

Uram, segíts! Így sikolt, és felébred.
Még a földön van. Előtte az élet.
Csak álom volt a kín, a döbbenet.
Megváltó Uram, köszönöm Neked!

Keresztemet Te adtad, ó, ne engedd,
hogy egy darabot is lefűrészeljek!
Amilyennek adtad, olyan legyen!
Te vezetsz át a szenvedéseken.

A Te kereszted szerzett üdvösséget,
de mivel az enyémet is kimérted,
Te adj erőt és kegyelmet nekem,
hordozni mindhalálig csendesen!?

"Kemény a harc, nehéz a kereszt terhe.
Nem bírom már!
-sóhajtod csüggedve.
De tarts ki! Egyszer meglátod, megérted,
hogy a keresztre miért volt szükséged."

(Fordította: Túrmezei Erzsébet)

Szemaful Videója Link
Ez is egy nagyon tanulságos tanmese Andrea82-től. Talán annyivál érdemes lenne kiegészíteni, hogy a legnagyobb keresztet az ember saját magának barkácsolja, így bármikor letehetné azt, ha megértené az élet nagy tanítását. Ennek szellemében a tanmese átértékelődik, de így is nagyon sokat tanulhatsz belőle.
Kemény a harc, nehéz a kereszt terhe. Nem bírom már! - sóhajtod csüggedve. De tarts ki! Egyszer meglátod, megérted, hogy a keresztre miért volt szükséged. Vándor roskad le az útszél kövére. Bot a kezében. Bárcsak célhoz érne! De nem megy tovább! Hogyan érje el, ha olyan nehéz terheket cipel? Amikor indult, erős volt és boldog. Azóta annyi minden összeomlott. Magára maradt. szép napoknak vége. Keserves, árva lesz az öregsége. Szívében ott a kérdés szüntelen: Miért lett ilyen az út, én Istenem! Ahogy így töpreng, kicsordul a könnye, és leperdül az útszéli göröngyre.
Aztán elcsendesedik. Lehet-e ilyen csüggedt, ha Isten gyermeke? Magasba emeli tekintetét. Ott majd megérti, amit itt nem ért. Fogja botját és indul vánszorogva. Mintha a domboldalon kunyhó volna! Odaér. Bemegy. Fáradtan lefekszik. Elég volt már a vándorlásból estig. Soká eltöpreng még bajon, hiányon, míg végre lassan elnyomja az álom. Ő magát álmában is vándornak lájta, útban a távol mennyei határban. A mennyei város ragyog feléje, oda igyekszik, siet, hogy elérje. Kezében vándorbot, vállán keresztje. Vállára azt maga Isten helyezte.
Siet örömmel. Föl! Előre! Föl! A messzi cél, mint csillag, tündököl. Hőség tikkasztja. Keresztje teher. Útközben néha pihennie kell. Kedves ház kínál pihenést neki. Súlyos keresztjét ott leteheti. S ahogy tovább-indulna, mit vesz észre? Tekintete ráesik egy fűrészre. Olyan súlyos keresztet cipelek. Jobb, ha belőle lefűrészelek - mondja magában. De jó, hogy megtettem! Sokkal könnyebb! - sóhajt elégedetten. Siet tovább. Mindjárt elfogy az út, s eléri a ragyogó gyöngykaput. Ó, már csak a patak választja el! Jön-megy a partján, hídra mégse lel. De hirtelen eszébe jut keresztje: A túlsó partra az most híd lehetne. Jaj, nem ér át! Hiába próbálgatja hiányzik a lefűrészelt darabja. Mit tettem!-kiált kétségbeesetten.
"Most a cél közelében kell elvesznem, mert keresztemet nehéznek találtam!" S ott áll a parton keserű önvádban. Azután új vándort lát közeledni, s mert keresztjéből nem hiányzik semmi, mint hídon, boldogan indulhat rajta, hogy átjusson békén a túlsó partra. "Rálépek én is!" Reménykedni kezd: az ismeretlen, idegen kereszt hátha átsegíti. rálép , de recssen lába alatt. "Jaj, Istenem, elvesztem! Uram segíts!" Így sikolt, és felébred.
Még földön van. Előtte az élet. Csak álom volt a kín, a döbbenet. "Megváltó Uram, köszönöm Neked! Keresztemet Te adtad, ó, ne engedd, hogy egy darabot is lefűrészeljek! Amilyennek adtad, olyan legyen! Te vezetsz át a szenvedéseken. Te adj erőt és kegyelmet nekem, hordozni mindhalálig csendesen."


Deák Klára videója Link
 
 
0 komment , kategória:  versek  
Salamon Éva: Becsüld az életet
  2018-10-26 17:15:05, péntek
 
  Ha kijössz a sötétből,
S felkel a nap,
Ne feledd,miért vagy
Anyád szült,hogy legyél,ki életet ad

Ne tépd,még ha rongy is,
Becsüld,még ha fáj is
Ha senki vagy,mert annak tartanak,
Nézz az égre

Örülj és imádkozz érte,
Hogy jó anyád éljen,
Ki téged szeret,érted szenved
Ha nincs senki,ki érted éljen,

Melletted van Isten
Menj a fény után,ne a sötétbe
Ne fojtsd italba,
Ne dobd porba,

Mert összetörik lelked gyémántja
Keresd azt,ki őszintén szeret
Nagy a világ,addig járj,míg őt nem leled
Egy üveg borban magad nem találod

Földhöz vágod,s szilánkokra törik,
S széthullik a porban
Senki leszel,így azzá teszed magad
Ásó ássa lelki sírodat,

S nem találod többé lelki párodat
S úgy fogy lassan életed,
Mint olvadó gyertya halvány fénye
Lassan kialszik,

S az életed is elmúlik
Becsüld az életet,mert nincs másik,
Akkor is ha sorsod porba hullik
Mássz ki a szutyokból és állj fel,

Húzd ki magad,akár egy Isten,
Hisz te is vagy valaki,hidd el


Forrás: szívből - szívesen oldal
 
 
0 komment , kategória:  versek  
Még ma - Holnap talán
  2018-10-25 14:29:11, csütörtök
 
  A nyomorék asszony meggyógyítása szombaton - 2016. november 20.
Ma záródnak az irgalmasság évének szent kapui. Tegnap az országban sok helyen a görögkatolikus egyház szervezésében megélhettük: átölel az Isten. Itt is sokan voltunk, gyönyörű délután és este volt.
Az asszony hasonlót élhetett meg: átölte az isteni szeretet.
Őt, aki gyógyíthatatlan fájdalmat hordozott szinte reménytelenül, s fel sem tudott még nézni sem.
Őt, akit semmibe néztek, mert nő volt; még a zsinagógában is rács mögött kellett lennie.
Őt, akiről a közvélekedés azt mondja: bűnös, mert beteg.
Átöleli Isten, így lesz ünnep a megszokott nyugalom napjából, így lesz számára ez a találkozás, az ölelés napja.
Lincoln elnök lóvasúton utazott egy szenátorával. Az elnököt felismerte egy néger, felállt, hogy átadja ülőhelyét. Az elnök levette kalapját és meghajolt előtte. A kísérő szenátornak ez igen nem tetszett.
Karácsonyi előkészületünk első vasárnapja: Isten átölel most is, az ünnepen is; lehajol hozzánk, mert alázatos.
Egy pap beteglátogatáskor egy falvédőre hímezve látta: Áldalak Téged, Atyám!
Itt is ezt mondják; áldják az Istent. Áldott, mert azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és eljusson az igazság ismeretére.

Holnap talán az ajkad néma már
Holnap talán a munkád hiába vár
Holnap talán a lábad gyenge lesz.
Holnap talán egy lépést sem tehetsz.
Azért ma jöjj!
Azért ma tedd!
Azért ma légy Jézussal!

Holnap talán a szíved gyenge már.
Holnap talán utolsót dobban már.
Holnap talán kezed is gyenge lesz.
Holnap talán már semmit sem tehetsz.
Azért ma jöjj!
Azért ma tedd!
Azért ma légy Jézussal!

Holnap talán lejár a kegyidő.
Holnap talán minden, minden késő.
Holnap talán alkalmad sem lesz már.
Jézus ma hív, és Jézus még ma vár!
Azért ma jöjj!
Azért ma tedd!
Azért ma légy Jézussal!


Videó Link
 
 
0 komment , kategória:  versek  
Túrmezei Erzsébet Ma!
  2018-10-25 14:21:58, csütörtök
 
  Holnap talán az ajkam néma.
Hogy ne maradjak
szerető szóval
senki adósa;
úgy szóljak még ma.

Holnap talán merev a lábam.
Segíts, Megváltóm,
hűséges szívvel
szüntelen veled
járni a mában.

Holnap talán karom se mozdul.
Ma szent örömmel
úgy tegye dolgát,
mint a Te szolgád
itt s a síron túl.

Holnap tán a szívem is hallgat.
De ma hirdesse
minden verése:
Áldom, Megváltóm,
mentő hatalmad.

A tegnapot befödte véred.
Tied a holnap.
Nekem csak mám van.
Segíts hűséggel
ebben a mában szolgálni néked!
 
 
0 komment , kategória:  versek  
     1/149 oldal   Bejegyzések száma: 1485 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 187 db bejegyzés
e év: 4265 db bejegyzés
Összes: 35909 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1804
  • e Hét: 24400
  • e Hónap: 76830
  • e Év: 1618425
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.