Regisztráció  Belépés
hunjano.blog.xfree.hu
A szkítha népek hosszúéletűek s mi ennek a fajnak vagyunk utolsó hajtása . A szkítha összesség ma: a magyar." /Csuray Károly / "A szólás szabadság... Hunjano
1965.01.21
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
A pozsonyi diadal
  2010-05-14 10:43:34, péntek
 
  .....




A POZSONYI DIADAL


.....




Árpád nagyfejedelem csapdába csalta az ellenséget


.....




Hogy a Kárpát-medencébe visszatérő és azt ősi jogon birtokba vevő magyarokat más népek folyamatosan el akarták pusztítani, arra számtalan történelmi példát hozhatnánk fel. Ezek egyikét azonban olyan sikerrel verte vissza Árpád nagyfejedelem, hogy utána száz évig nem merték háborgatni Magyarországot. A pozsonyi csatára emlékezünk.

.....




Éppen ezeregyszáz éve történt, ezekben a napokban, legalább is az események leírásának egyik változata szerint. Sajnálatos, hogy ennek a korszakos haditettnek nem maradt ránk egyértelmű időpont-meghatározása, minek következtében egyes források Apád nagyfejedelem halálát a német és bajor támadást megelőző időszakra, mások az ütközet idejére teszik. Ezek tükrében kíséreljük meg az események sorrendiségét megállapítani. Kezdjük a helyszínnel. Régebbi Magyarország útikönyvek az ütközet színhelyéül a napjainkban már Tatabányához tartozó Bánhidát említik, és e győzelem emlékére avatták 1907. július 7-én a Szelim-barlang mellem hegytetőn Európa legnagyobb, turulmadarat ábrázoló bronzszobrát.

Vajon lehet-e igazság ebben a vélekedésben? Poór Miklós, az ősmagyarok hadiművészetét bemutató könyv szerzője mérnökként ezt kétségbe vonja. Cáfolatának legalapvetőbb érve, hogy elképzelhetetlennek tartja Árpád nagyfejedelem megütközés nélküli visszavonulását az ország belsejébe. Ha az ellenség át is törte volna a határövezetben létesített gyepűrendszert, ami nagyon kemény dió lett volna, lehetetlen, hogy a magyarok úgy hátráltak volna, hogy a krónikások egyetlen összecsapást sem jegyeztek fel. Márpedig ilyeneknek nyoma sincs az iratokban.

Másik érve a bánhidai ütközet hiteltelenségére, hogy Árpád serege június 18-án indult Fehérvárról - a távolság tekintetében nincs különösebb jelentősége annak, hogy a jelenlegi Székesfehérvárról, vagy az újabb nézetek szerinti Budakalász környéki Fehérvárról (Álba Eclesia) beszélünk - és a Bánhidáig tartó mintegy ötven kilométeres utat két hét alatt tette volna meg, a csata napjáig. Ez a lassúság egy főleg lovasokból álló csapat esetében elképzelhetetlen.

Johannes Turmair, művésznevén Johannes Aventinus 1477-1534 között élt bajor történetíró Annales Boiorium című, 1521-ben megjelent krónikájában is Pozsony, akkori nevén Brezalauspurc közelébe teszi az ütközetet Ezt az is valószínűsíti, hogy a (Gyermek) Lajos német király (Ludovicus Rex Germaniae) által Ennsből irányított százezer fős támadó sereg fegyver- és élelmiszer-utánpótlását dunai hajóhad szállította, Bánhida környékén viszont még komolyabb patak sincs, nemhogy folyam.

És most vizsgáljuk meg a Pozsony környéki változat lehetőségét. Aventinus krónikájában Lajos király Ennsnél hívja össze a német és bajor seregeket, ahol dekrétumban rendeli el a magyarok kiirtását (Ugros eliminandos esse). Az uralkodó 15 ezer főből álló tartalék seregével Enns környékén marad, a többi százezer harcost három csoportra osztva - egyet-egyet a folyó két partján, egyet pedig a hajóhaddal a Dunán - a magyarok ellen indít Árpád nagyfejedelem kémei jelentik az eseményt s Árpád, mint láttuk, már június 18-án elindul Pozsonyba, és eléri július 1-jére, majd ott hídfőállást létesít, ahol felkészülten várja a támadást Poór Miklós útmutatásával megtekintettük a helyszínt, és csak adózhatunk nagyfejedelmünk bölcs hadvezéri előrelátásának.

A mai Ausztria területén, alig néhány kilométerre a szlovák határtól, a Duna menti Hainburgnál hajtunk fel a több mint háromszáz méter magas Barna-hegyre, ahonnan tökéletes kilátás nyílik a környékre, és ahonnan a krónikák szerint Árpád nagyfejedelem a hadmozdulatokat irányította. A hely hadászati fontosságára mi sem jellemzőbb, mint hogy pár lépésre tőlünk most is két fegyveres osztrák határőr tartotta szemmel a terepet és persze minden mozdulatunkat. Adjuk át a szót vezetőnknek, aki többszöri helyszíni bejárása nyomán szerzett tapasztalatai birtokában magabiztosan mutatja a magyar csapatok elhelyezkedését.





- Árpád nagyfejedelem tudta, hogy az ellenségnek a Duna déli partján vonuló része kizárólag a Barna-hegy és a szemközti Vár-hegy közötti 750 méteres lapos területen haladhat át a kiszélesülő síkság felé, elszakadva a dunai hajóhadtól és az északi hadtesttől. A Duna partján ugyanis nem haladhatott, mivel ott akkor is, most is több kilométer széles, áthatolhatatlan, mocsaras, erdős partsáv húzódott. Árpád a 35 ezer emberét úgy osztotta el, hogy 25 ezret ő irányított, ezret maga mellé vett a hegyre, ezer íjászt a Barna-hegy Duna felőli oldalára a folyamhoz futó erdőbe állított, a többieket három csoportra osztva az átjárót két oldalról övező hegyek erdeiben a domblánc délnyugati részén rejtette el, illetve állította fel három kilométerre a szorostól. A maradék tízezret a domblánc nyugati részén a Magyarsáncnál helyezte el - mutatja a Barna-hegy tetejéről a magyar sereg állásait Poór Miklós.

A környezetismerettel nem rendelkező támadók besétáltak a csapdába. A magyarok első nap a hajóhadat gyújtották fel olajba mártott taplós, kenderkócos nyílvesszőikkel, búváraik pedig a hajók víz alatti részébe fúrtak lyukakat, ezzel megadva nekik a kegyelemdöfést. A Barna-hegy és a Vár-hegy közötti összeszűkülő szakaszon a két oldalról többször is rájuk rontó lovas íjászok szinte veszteség nélkül morzsolhatták fel a szárazföldi ellenséget két nap alatt, ráadásul úgy, hogy erről azok északi hadteste nem is értesült.

Ezt követően június 6-án éjjel a magyar sereg Árpád nagyfejedelem vezette része bőrtömlőket erősített lovaira és átúsztatott a Dunán, másik része a hasslaui gázlónál kelt át. Hajnali 2 óra tájban a harci kürtök hangjára nyílzáport zúdítottak a szunnyadó táborozókra, és lényegében ezt a mintegy 50 ezer katonából álló hadtestet is megsemmisítették, miközben maguk is súlyos, de nem végzetes veszteséget szenvedtek. A kevés feljegyzés szerint közöttük lehetett Árpád három fia, Tarhos, Üllő, Jutas. Azt tartják, hogy maga Árpád is halálos sebet kapott, de erre vonatkozóan nincs semmiféle feljegyzés, így ezt a feltételezést kritikával kell kezelnünk.

Holtan maradt a csatatéren Luitpold határőrgróf, Dietmár salzburgi érsek, Zakariás sabeni és Ottó freisingi püspök, Hartvich és Helmprecht apáturak, a hajóhadat vezető Sieghard herceg és több más rangos főúr. Vereségükre a környék német nyelvű elnevezései mindmáig egyértelműen utalnak: Ellendenhof (Csontudvar), Hausau (Házjaj), Bannau (Kényszerjaj), Hohe Heide (Magas Pogány), Ungarnstrasse (Magyarút), Schlossau (Zárjaj), Alteau (Régijaj) és hasonlók.

A Duna északi partján álló magyar sereg azonban ezzel még nem tekintette befejezettnek az ütközetet, és a sereg egy része a német király Enns környékén állomásozó tartalékserege ellen indult. A mai Ludwigsdorf környéken többségük elrejtőzött az erdőben, míg kis részük támadást mímelve maga után csalta a tartaléksereget, amelyet az erdőből előtörő, lesben álló társaikkal szintén megsemmisítettek. Lajos király csak azért kerülhette el végzetét, mert a magyar szokással ellentétben, vezérként nem a sereg élén állott, és így időt nyert a meneküléshez.

A magyarok győzelme olyan mértékű volt, hogy hazánkat ettől számítva száz évig nem merték Nyugat felől háborgatni, és az ország határát az Enns feletti település, Ober Enns, magyarosan a népmesékből ismert Óperencia jelentette, az itt szinte tengerré szétterülő Dunával.

A csata időpontját és a 67 esztendős Árpád nagyfejedelem halálát illetően azonban mindmáig eltérő nézetek tartják magukat. Az egyik szerint az ütközet július 4-e és 6-a között zajlott, amelyben ő, valamint fiai a Dunától északra táborozó ellenséggel vívott harcban vesztették

életüket. A másik változat a XIX. században élt kiváló történész, műfordító Szabó Károly nevéhez fűződik, akinek A magyar vezérek kora Árpádtól Szent Istvánig című munkája szerint a döntő ütközetre már a fejedelem halála után, augusztus 9-én került sor. Ennek a feltevésnek az adhat tápot, hogy Árpád gyermekfiát és utódját, Zsoltot könnyebb prédának tekintette Lajos király.

Érdekes, hogy az ütközet évfordulója alkalmából az osztrákoknál rendezendő megemlékezések is ezt a változatot ismertetik. Német nyelvű honlapok írják, hogy az ,,...újabb kutatások szerint a pozsonyi csatában, amit brezlauspurchi három ütközetnek is neveznek (907. július 4-5 és augusztus 9.), a magyarok megsemmisítették a bajor hadsereget." Szabó Károly XIX. századi könyvét ugyan nem igazán tekinthetjük újabb kutatásnak, és kétséges, hogy ebben az esetben lehetett-e megsemmisítő erejű Árpád júliusi győzelme, ha egy hónap múlva Lajos király újabb támadást indíthatott az ország ellen.

Kérdőjelek tehát továbbra is akadnak, amelyeket a július 2. és 6. között Hamburgban szervezett nemzetközi tanácskozás hivatott tisztázni. És ezzel még nincs vége szomszédaink megemlékezésének, mivel július 3-tól október 28-ig, a hamburgi Kulturfabrikban a csatával kapcsolatos, Alsó-Ausztria története kiállítást tekintheti meg az érdeklődő.

Poór Miklós és az erről könyvet író Katona Sándor szerint az időpontokat, távolságokat és útviszonyokat figyelembe véve a Pozsonynál (Poson) lezajlott ütközet július 3. és 7. között történt. Hogy nem minden tollforgató áll a helyzet magaslatán, arra Christa Vladyka, a világhálón is olvasható írása a bizonyíték: ,,Gegen Ende des 9. Jahrhunderts tauchten aus dem Osten die Ungam auf- ein bewegliches Reitervolk - die durch ständige Überfälle die friedliche Entwicklung in der Mark schwerstens störten." (A 9. század végén keletről felbukkantak a magyarok - egy vándorló lovasnép -, akik állandó rajtaütésekkel leginkább zavarták a Mark [értsd: Ostmark] békés fejlődését.)

Hogy ki zavarta a másik békés fejlődését arról volna mit megbeszélni a szerzővel, de ne erre vesztegessük az időnket.

.....



Emlékezzünk meg a kiváló államférfiról és hadvezérről, aki az egyesített európai hadak ellen sikerrel védte meg országát. Hadvezéri nagysága, katonáinak bátor önfeláldozása és páratlan diadala, a korszak és az európai hadtörténelem egyik legnagyobb ütközetében kivívott hatalmas győzelme álljon példaként minden magyar előtt.

.....



/Szakács Gábor 2007. július 5./
 
 
0 komment , kategória:  A pozsonyi diadal  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2018.08 2018. Szeptember 2018.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 2960 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 614
  • e Hét: 4171
  • e Hónap: 17448
  • e Év: 337480
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.