Belépés
kszilona.blog.xfree.hu
"Semmit nem lehet megtanítani egy embernek. Csak segíteni abban, hogy belül, önmagára rátaláljon." ( Galileo Galilei ) Káesz Ilona
1947.01.13
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 4 
Mi, az Élet...
  2018-07-11 16:18:07, szerda
 
 



Figyelj ide pici lélek? Elmondom, hogy mi az élet.
Sírva a világra jönni, semmiböl nagyra nőni.
Anyakézbe kapaszkodva, iskolás könyveket bujva.
Tudás harsonáját fujva. nagy kalandok után menni:
Aztán feladni mindent gyorsan, majd szeretni valakit halálosan,
Újbol jönni óvakodva, de már botra támaszkodva.
Csipkés selyemkendőt varni, S egy szép őszi éjszakán meghalni.
Az élet nem más mint utazás a halál felé.
( Seneca)
 
 
0 komment , kategória:  Egy kis filozófia  
Boldogságkeresés...
  2013-05-09 09:48:05, csütörtök
 
 
A boldogságot, magadban keresd! A jelen pillanat, amit a szívedben, egész életed során őrizhetsz! Őrzöl! Ettől lehetnek a fakó napok is színesebbek, ha visszagondolsz! Milyen csodálatos, hogy az agy, eltárolja a szépet, a rosszat, egyaránt!

Rajtad múlik, melyiket veszed elő, ha emlékezel! Milyen jó, hogy részese lehetünk, szinte átélhetjük, a hajdan időszakainkat! Adj hálát az égnek, mindezért...

De mi is az a „boldogság ” ?
Csak egy állapot, ami minden pillanatban változó. Lehetne mérce is, mert ha vagyunk is, nem mindig egyformán vagyunk boldogok. Vagy egy skála, melyen hol lentebb, hol fentebb érezzük éppen magunkat. Mindig hiányos érzés, minden pillanatban van valami, amivel még növelni lehetne boldogságérzetünket.
Képzeletünkben talán olyannak tűnik, mint egy óriás hegy. Hosszú a csúcsra vezető út! Bár vannak, aki megelégszenek a völggyel is, nekik ott is jó, nem kívánkoznak feljebb, mártírként élik le az életüket. Lehet, hogy ők azok, akik a legjobban félnek. Én menetelni szeretnék, mindig a csúcs felé, és soha – de soha oda nem felérni!

Ha felértem, út már csak lefelé van. A csúcson már semmi sem választja el a boldogságot a boldogtalanságtól, a lefelé vezető úttól. A csúcson már jelen van mindkettő, együtt, határtalanul, elválaszthatatlanul és megkülönböztethetetlenül.
Talán ez a magyarázat, talán ezt a veszélyt érezzük meg - tudat alatt – jó előre, és ezért félünk tőle, mert elnyerésében már benne van az elvesztése, a boldogságban eleve benne rejlik a boldogtalanság is!
Ha boldogság teremtődik, ott van vele a boldogtalanság is.
 
 
0 komment , kategória:  Egy kis filozófia  
Megszívlelendő...
  2010-07-05 11:28:01, hétfő
 
  “Ne ijeszd el magad az élettől azzal, hogy csupán a gondokról s a bajokról képzelegsz. Ne vetítsd előre még nem létező, s ne éleszd újra letűnt bajaidat. Amikor gondok kínozzák sorsod, tedd fel a kérdést: mi az, ami most elviselhetetlen? A választ magad előtt is szégyellni fogod - sem a jövő, sem a múlt nem nehezedik rád, mindig csak a jelen. Az előbbi talán be sem következik, az utóbbi pedig már régen elmúlt. A jelen súlya a kisebbik, ha körülhatárolod. Milyen ember az, aki még a jelent sem képes önmagában elviselni? - Ha félreteszed, ami bánt, máris a legnagyobb biztonságban érezheted magad. Vajon ér-e annyit bármilyen dolog, hogy lelked rosszul érezze magát miatta? Találsz-e valamit, ami miatt érdemes a bánkódáshoz lealacsonyodnod; sóvárgó, magába süppedő arccal csüggedned valami mulandó felett? Emberrel nem történhet meg, ami nem emberi; ahogyan ökörrel, szőlővel, kővel nem eshet meg olyasmi, ami ökörhöz, szőlőhöz, kőhöz nem illik. Isten nem sújt olyannal, ami elviselhetetlen. Ha egy külső jelenség bánt, tulajdonképpen nem maga a jelenség nyugtalanít, hanem a róla alkotott elképzelésed. Márpedig csak tőled függ, hogy ezt megszüntesd. Ha a rossz érzés oka a lelkedben rejlik - tulajdonoddá, elválaszthatatlan részeddé lett -, ugyan ki akadályozhatná meg hogy hibás felfogásodat magad orvosold? Amikor nem teheted meg, amit helyesnek tartasz, nem okosabb-e megújult erővel tevékenykedni, mint felette bánkódni? Ha megtetted, amit tenned kell, az eredménytelenség oka nem benned rejlik. A dolgokat elfogadni tudni annyi, mint helyesen értelmezni. Ha ezt megértetted, semmi felett nem kell bánkódnod: az út a te utad, a természet mérte rád - neked csak járnod kell rajta."
 
 
0 komment , kategória:  Egy kis filozófia  
Első a férfi, utána a nő...
  2010-01-11 15:59:57, hétfő
 
  Első a férfi, utána a nő (a neten találtam)

A téma hivatalos kutatói szerint a férfiak előbb mondanak igent egy nőnek, mint a nők a férfiaknak. A brit Stella magazin kikérdezett 1000 nőt és 1000 férfit, öreget és fiatalt, gazdagot és szegényt, csúnyát és szépet, okosat és butát, majd arra a következtetésre jutott, hogy férfiként meglátni egy nőt és azt mondani neki, szeretlek, könnyebb, mint nőként meglátni egy férfit és ugyanezt a vallomást tenni.

Ezt állítja Oliver James klinikai pszichológus is. A nők megfontoltabbak lennének? Félénkebbek? Vagy egyszerűen, kevesebb vonzó férfi van, mint vonzó nő? A felmérés azért izgalmas, mert tucatnyi választ és ezernyi jó kérdést vet fel.

Miért fontosabb egy nőnek a férfi, mint a férfinak a nő? Fontosabb-e egyáltalán? Miért akar a férfi hamarabb közel kerülni egy nőhöz, mint fordítva? Vajon egy átlagos evolucionista pofonegyszerű válasza lenne az igazság: mivel az utód sikeres felnevelésében a nő jár elöl, és évente csak, statisztikailag körülbelül egy gyermeknek adhat életet, míg ugyanennyi idő alatt a férfi, matematikailag számtalant, a nőnek sokkal alaposabban meg kell győződnie arról, hogy a nevelőtárs megbízható-e, alkalmas-e egyáltalán, és nem utolsó sorban kellemes lesz-e vele eltölteni a nevelés fáradalmas és hosszú időszakát.

A 2000 megkérdezett férfi és nő válaszaiból átlagolt számítás alapján a férfi az új kapcsolat 7. hónapjában mondja először a nőnek, hogy szeretlek. A nő ugyanezt a 8. hónapra teszi. Az egy hónap, bár nem tűnik nagy különbségnek, ne feledjük, hogy a nők még egy teljes hónapot várnak, amikor a férfiak igent mondtak nekik, pedig akkorra már együtt is vártak mintegy 7 hónapot.

Férfi szemmel a különbség 1 hónapnyi kínzás, nőivel mérve pedig 1 hónapnyi biztonság. Ha a számokat, nevezetesen a mintegy 12 %-nyi időkülönbséget egyenesen arányítva kivetítjük egy egy éjszakás kaland időtartamára, akkor azt mondhatjuk, hogy ha a "meglátni és megszeretni" időszak első órájának végén vall szerelmet a férfi, a következő negyedórában a nő is. Ha pedig a másik végletet nézzük, és egy olyan beteljesedett szerelemre gondolunk, amire 14 évig kell várni, és amire a múltban számos példa akadt, akkor a férfi az utolsó 2 évben már biztos a dolgában, míg a nő még ugyanennyit vár. A brit kutatás rámutat arra is, hogy a férfiak akkor a leginkább aktívak, kísérletezőbbek a nőket illetően, miután betöltötték az 55. életévüket.

Bár inkább a nőkre jellemző, hogy nyíltan kimutatják érzelmeiket, úgy tűnik, a férfiak legalább annyira emocionális lények, sőt néha még túl is tesznek a nőkön - állítja a Stern magazin párkapcsolati tanácsadója, Jenni Trent Hughes. Hangsúlyozandó, hogy a férfiak és nők viselkedésének ilyen értelmezése csupán átlagolt és statisztikai, a hétköznapokban előfordulhat épp az ellenkezője is, például, hogy egy nő sokkal előbb mondja, hogy szeretlek, ám érdekes, hogy mind a polgári, mind az egyházi esküvők ceremóniáján a férjjel mondatják ki először az igent, és biztosan nem véletlenül.
 
 
0 komment , kategória:  Egy kis filozófia  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 4 
2018.09 2018. Október 2018.11
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 3 db bejegyzés
e év: 55 db bejegyzés
Összes: 758 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 30
  • e Hét: 150
  • e Hónap: 616
  • e Év: 27299
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.