Csóka, holló, vén rigónép
Rajta! szárnyra keljetek,
S ami széles e világon
Barna van, vagy fekete,
Sanda rajkó, Lucifernek
Százezernyi ördöge
Cirmos arccal, fútt pofával,
Tiszteletre jőjetek.
Egy barátom - hogy tagadjam?
E napot fölszentelé,
Mert nevének, egy hatalmas
Régi névnek ünnepe.
Rajta hát éles torokkal
Fennyen énekeljetek:
"Éljen István!" ezt kiáltsa
Mindenik nagy hangosan.
Éljen amig e világon
Barna lesz és fekete!
Azt mondják a bölcs öregek:
Sándor, József és Benedek
zsákkal hoznak jó meleget.
Én meg tudom: ilyen zsákot
emberfia még nem látott.
Eme sosem látott zsákban
tavaszi langy napsugár van.
Ettől bomlik a rügyecske,
hazaindul gólya, fecske,
éled a rét, erdő, mező,
aranylik a déli verő.
Ámbár megeshetik néha:
nem ajándék, de csak tréfa,
mintha hozna meleget
Sándor, József, Benedek.
Nevük napján előfordul,
hogy a hó is megcsikordul
csizmás lábuk talpa alatt,
és az idő rideg marad.
Napsugár és meleg helyett
havat hoznak s jeges szelet.
Várhatjuk a kikeletet!
Ó Sándorok! Ó Sándorok!
Tavasz. Nők, édes újborok.
Szívünk sugárzik, megremeg,
Tavaszba léptünk, Emberek!
Ó Józsefek! Ó Józsefek!
Hozzatok sok, sok meleget!
Professzorok. Jó emberek.
Szegények, vagy Managerek!
Álmodozva járjatok,
Csak szépet, csak jót lássatok!
Benedekek! Benedekek!
Kérünk mind benneteket,
Sándor, József, Benedek,
Hozzatok sok meleget!
Virág nyíljék az ágakon,
Hevülő szív az ágyakon,
Tél után tavasz, kikelet,
Pajkos nő csókol, csipeget,
Engem is, nemcsak Titeket!
Aki fukar és mit se tesz,
A meglévőből is elvesz,
A didergőt nem szánja,
Ördög gyújtson alája!
Sándor! Jóska! Benedek!
Névnapon sok, sok örömet!
Nyáron, nyárson sült ökröket,
Ősszel arany fürt őszi báj,
Télen meleg tűz, nagykabát!
Ma SÁNDOR, EDE, EDUÁRD, valamint Alexa, Alexander, Alexandra, Cirill, Ében, Edvárd, Edvarda, Kirill, Nárcisz, Narcissza, Narcisszusz, Szalvátor, Szandra, Szibill, Szibilla napja van.
Szeretettel köszöntomk őket!
Egy szál virág meghajol,
gyengéd kézzel átkarol.
A szeme a szemedbe néz,
távolról ölel a kéz.
Simuljanak a ráncok,
szikrázva járd a táncot!
Színes szirmok kavalkádja,
virágozzék világ fája.
Ropja gyökér, ropja levél,
holnap is még boldog legyél.
Holnap is és holnapután,
de legalább egy életen át!
E napon mindenki csak szépet kívánjon,
Megkérem az Istent, örökké megáldjon.
Szebb ajándékot most úgy sem adhatok,
Ezerszer kívánok sok boldog névnapot!
Az Istvánok sokan vannak,
Kevés nekik egy ünnepnap
Ünnepelnek nyárban, télben
Hogy kitartson egész évben.
Mert augusztus huszadikán
Ünnepel a fele István
Másik fele Karácsonykor,
Mire beérik a jó bor.
E névnek a jelentése,
Koronáknak ékessége.
Koszorú, mely tündöklő
Mint az aranyló pezsgő.
Virágkoszorú, mint élet
Beragyogja a sötétet
Szeletekből kerek világ,
Üres pohár borért kiált
Ennyi, mit most mondhatok,
Sok-sok vidám névnapot
Akár hideg, vagy forró nyár,
Legyen boldog minden István.
Csapolt sör a legjobb a melegbe
Hordót ürítsetek. Egészségetekre!!
Szent András apostol, a keleti egyház védőszentje az első században élt. A hagyomány szerint átlósan ácsolt kereszten halt mártírhalált, ezért nevezik az ilyen keresztet andráskeresztnek.
András apostol napja régebben ünnep volt sokfelé: a naphoz legközelebb eső vasárnap volt az egyházi év, advent kezdete. A naphoz, illetve estéjéhez fűződő szokások általában minden vidéken hasonlóak voltak. Közös céljuk, hogy a fiatalok megtudják, ki lesz a házastársuk. A nap előestéjén a lányok férfinadrágot vagy gatyát, a legények női inget vagy szoknyát tettek a fejük alá, azért, hogy megálmodják, ki lesz a férjük, illetve a feleségük.
Férjjósló praktikák:
Szokás volt András-nap estéjén, hogy a lányok a zsúpfedeles házak ereszét megrázták, és a kötényükbe hulló magból jósoltak: ha a köténybe búza hull, jómódú legény veszi feleségül, ha rozsmag, akkor szegény legény lesz a férje, ha pondró hull bele a zsúpszalmából, még a következő évben teherbe esik.
A hallgatózásból való jóslásnak legismertebb formája az ól rugdosása, amely nemcsak András-napkor szokásos praktika. Úgy vélték, ahányat röffent a disznó, annyi év múlva mennek férjhez. Ha nem ébred fel a disznó, a lány még abban az évben férjhez megy. A Zempléni-hegység falvaiban azt is figyelték, hogy anyadisznó röffent-e először, mert az özvegyet jelzett, a malac pedig legényt.
Az András-pogácsa készítése szintén párjósló cselekmény volt. Három pogácsát sütöttek, mindegyikbe egy-egy férfinevet rejtettek. Kitették a küszöbre, s amelyiket a legkésőbb vitte el a kutya, az mutatta meg a jövendőbeli nevét.
András-naphoz különböző hiedelmek kapcsolódnak, ilyen például az András-napi derelyefőzés. A lányok 8-10 cédulára fiúneveket írtak, s a cédulákat derelyébe gyúrták. Amelyik derelye először feljött a víz tetejére, azt gyorsan kikapták, s felolvasták a cédulán lévő jövendőbeli nevét.
Az András-napi férjjóslás másik módja az ólomöntés. A forró ólmot vízbe öntik és megnézik, hogy milyen szerszámhoz hasonló forma jön ki, így próbálják kitalálni a jövendőbeli foglalkozását.
A szalmakoszorú dobálás szintén a férjjóslás szertartásai közé tartozott. A lányok szalmakoszorút készítettek és megpróbálták feldobni a fára, ahányadik dobásra fennakadt, annyi év múltán mehet férjhez a lány.
A doroszlói lányok úgy próbálták kideríteni a jövőt, hogy cédulára irták fel a számba jöhető legények nevét; a cédulákat, valamint egy fésűt és tükröt betettek a párnájuk alá. Ha a cédulán levők valamelyikével álmodtak, úgy tartották, az lesz a férjük.
Az almamagot szintén jóslóeszközként használták. András-nap előtt nagy előszeretettel ették a lányok az almát és számolták a magokat. Ha olyan almát találtak, amelyben 7 vagy 9 mag volt, akkor a magokat papírba csomagolták, András-nap estéjén a párnájuk alá tették, hogy megálmodják a férjüket.
A legények sem maradtak le kíváncsiságban a lányoktól. Ők 13 cédulára írták fel a lányneveket, ezeket a cédulákat Luca-napig egyenként eldobálták, az utolsónak maradt cédulán volt a menyasszonyjelölt neve. A lányok is gyakorolták a jóslának ezt a fajtáját.
András-napi időjóslás:
A néphit szerint, ha András napján esik az eső vagy a hó, ezt követően 40 napig esik.
Ha libát megtartja a jég, locsogós, vagyis sáros lesz a karácsony.
Egyes helyeken hagymakalendáriumot készítettek: egy jókora fej vöröshagymát négyfelé vágtak és ízekre szedték. Kiválasztottak 12 egészséges lemezt, mindegyikbe egy csipet sót tettek. A lemezeket sorba egy tányérba tették, miközben feljegyezték, melyik milyen hónapot jelöl. Feltették a kemence tetejére. Újév reggelén megnézték, hogy melyik hónap lemezén olvadt el a só, az esős lesz, amelyikben nem volt víz, az száraz lesz.
Hasonló célt szolgált a gyümölcsfaág virágoztatása. A gyümölcsfa ágát vízbe tették, majd felhelyezték a kemence tetejére, ahol a melegben karácsonyig kivirágzott. Ha először az ág alsó részén jelentek meg a virágok, akkor a tél eleje zord. Ha a közepén, akkor január végén várható erős tél, ha pedig az ág hegyén virágzott ki az ág, akkor a tél vége felé köszönt be a fagy, jég, havazás.
A moldvai és gyimesi magyarok ezen a napon megfokhagymázták az ajtókat a farkasok ellen, hogy ne vigyék el a jószágot. E célból összekötötték az ollót, mert úgy gondolták, ha nyitva maradna, a farkasok elvinnék a juhokat.
András termőnap is. Kotlót, fát ültettek a bánátiak, disznókat párosítottak ezen a napon. De bontónap is volt: már disznót öltek, hiszen elég hidegek voltak és a hús is elfogyott. A háziférgek kiűzésének napjaként is ismeretes ez a nap.
Az András-napkor vagy néhány nappal előtte vagy utána született kismalacokat András-malacoknak mondják és azt tartják, hogy belőlük lesz a jó hízó.
András-napkor kezdődtek a disznóvágások, disznótorok, ezért nevezik disznóölőnek is. Andrással befejeződnek a zajos mulatozások, "András zárja a hegedűt". Legfeljebb az András utáni szerdán, kukaszerdán lehetett még otthon muzsikálni, de másutt nem.
András-nap éjfélkor beáll a csend ideje, az advent.
xMagazin
Offline
