Belépés
sayuri.blog.xfree.hu
Önmagában a szeretet nem elég.Féltő gonddal kell őrködnünk az emberek felett,akiket szeretünk,sosem elég azt mondani ,szeretlek,hanem minden áldott nap ki is ke... cseresznyák brigitta
1972.01.23
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 20 
"Mester, mi jót kell tennem, h
  2008-11-01 20:40:24, szombat
 
  "Mester, mi jót kell tennem, hogy eljussak az örök életre?"
(Máté 19,16)

- Képzeld magad egy koncertterembe, ahol a legédesebb zene dallamait hallgatod, amikor hirtelen eszedbe jut, hogy elfelejtetted bezárni az autódat. Nyugtalankodsz a kocsi miatt, nem tudsz kimenni a teremből, de a zenét sem tudod már élvezni.
Tökéletes példája ez annak az életnek, amit a legtöbb ember él.
Mert azoknak számára, akiknek fülük van a hallásra, az élet egy szimfónia; csakhogy igen-igen ritka az az ember, aki hallja a zenét. Miért? Mert azzal vannak elfoglalva, hogy arra a zajra figyeljenek, amelyet a programozásuk diktál. A programozás, és még valami más - a ragaszkodásaik.
A ragaszkodás az élet legnagyobb pusztítója. Ahhoz, hogy igazán halljuk a szimfóniát, érzékenyen rá kell hangolódni a zenekar minden hangszerére. Ha csak a dobszóban leled gyönyörűséged, már nem hallod a szimfóniát, mert a dobszó minden mást kizár.
Kedvelheted a dobot, a zongorát vagy a hegedűt, ezzel még semmi baj nincs, mert a kedvtelés még nem károsította meg azt a képességet, hogy halld és élvezd a többi a hangszert. De abban a pillanatban, ahogy kedvtelésed ragaszkodássá alakul, szíved megkeményedik a többi hangszer iránt, hirtelen leértékeled őket. És a vakságig elfogult leszel annak a bizonyos hangszernek az irányában, mert jócskán túlbecsülöd az értékeit.

- Most pedig válassz ki egy személyt vagy egy tárgyat, akihez, vagy amihez ragaszkodsz; akinek vagy aminek hatalma van a boldogságod felett. Figyeld meg, hogy hogyan lesz egyre kevesebb érzékenységed minden és mindenki más iránt; hisz csak arra koncentrálsz, hogy ezt a személyt vagy tárgyat megszerezd és megtartsd, s csak ennek a személynek vagy tárgynak örülsz, mert ennek megszállottságában élsz, miközben kizársz mindent és mindenki mást.
Megkeményedsz. Legyen bátorságod meglátni azt is, hogy mennyire vak és előítéletekkel teli vagy annak a személynek vagy tárgynak a jelenlétében, akihez vagy amihez így ragaszkodsz.
Ha belátod ezt, azután fogsz vágyódni, hagy megszabadulj minden ragaszkodásodtól. A probléma csak az, hogy hogyan? A lemondás és az elkerülés nem segít, mert ha azon erőlködsz, hogy kizárd a dob hangját, az legalább annyira keménnyé és érzéketlenné tesz a többi hangszer iránt, mint amikor egyedül a dobra koncentráltál. Nem lemondásra van szükséged, hanem megértésre és tudatosságra. Ha a ragaszkodás már szomorúságot és szenvedést okozott neked, az segíthet a megértésben. De az is, ha már életedben legalább egyszer megtapasztaltad a szabadság édes ízét és az életnek azt a gyönyörűségét, amit a ragaszkodástól való mentesség ad.
Ez is segít a többi hangszer hangjának tudatos észrevételében. De semmi sem helyettesítheti azt a tudatosságot, amely rámutat arra a kárra, ami akkor ér, ha felértékeled a dobot, s tudomást sem veszel a zenekar többi hangszeréről.
Attól a naptól kezdve, hogy a dobhoz való ragaszkodásod megszűnik, már nem mondod azt barátodnak, hogy mennyire boldoggá tett. Mert ha ezt mondod, a hiúságát legyezed, s arra készteted, hogy máskor is boldoggá tegyen. Ezáltal pedig azt az illúziót alakítod ki magadban, hogy boldogságod a barátodtól függ. Ehelyett inkább azt mondd:
- Amikor találkoztunk, megjelent a boldogság is. Ez nem szennyezi be a boldogságot egyikőtök hiúságával sem. Egyikőtök sem büszkélkedhet azzal, hogy ő okozta a boldogságot. Ez aztán lehetővé teszi mindkettőtök számára, hogy egymáshoz, illetve a közös találkozás élményéhez való ragaszkodás nélkül váljatok el. Mert így már nem egymásnak örültetek, hanem annak a szimfóniának, amely találkozásotokból keletkezett. Amikor pedig továbbindultok a következő helyzethez, személyhez vagy munkához, ezt érzelmi megterheltség nélkül teszitek. És akkor boldogan fedezitek fel, hogy ott is létrejön egy más melódiát játszó szimfónia, meg a következő helyzetben is és az azt követőben is.
E tapasztalat birtokában majd egyik pillanatról a másikra fogsz élni, teljesen beletemetkezve a jelenbe, a múltadból oly kevés terhet cipelve, hogy lelked könnyedén átmegy a tű fokán, s oly kevéssé izgulván a jövőn, mint amilyen kevéssé az ég madarai és a mezők liliomai izgulnak a jövő miatt. Nem ragaszkodsz már egyetlen személyhez és dologhoz sem, mert megízlelted és megszeretted az élet szimfóniáját. És akkor már csak az életet fogod szeretni teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből. Szabadon, minden tehertől mentesen, az Örök Jelenben élve fogsz utazni, mint a madarak az égben. A szívedben pedig megtalálod a választ arra a kérdésre:
- Mester, mit kell tennem, hogy eljussak az örök életre?



 
 
0 komment , kategória:  Erich Fromn - A szeretet művés  
Szeressük egymást gyerekek
  2008-11-01 20:31:52, szombat
 
  Szeressük egymást gyerekek
Az élet egy színes álmodás,
Mely egyszer véget ér.
A sír lesz majd a végállomás
A szív pihenni tér.
Álmodjunk mindig szépeket,
Hisz úgysem- tart soká.
A gyorsan elszálló éveket
Tegyük, hát boldoggá!
Szeressük egymást gyerekek,
A szív a legszebb kincs.
Ennél szebb szó, hogy szeretet a
A nagyvilágon nincs.
Az élet úgyis tovaszáll,
A sír magába zár.
Szeressük egymást gyerekek,
Hisz minden percért kár!
Az élet úgyis tovaszáll,
A sír magába zár.
Szeressük egymást gyerekek,
Hisz minden percért kár!

 
 
0 komment , kategória:  Erich Fromn - A szeretet művés  
Túl sokszor ragaszkodunk ahhoz
  2008-11-01 20:30:12, szombat
 
  Túl sokszor ragaszkodunk ahhoz,
hogy úgy szeressük az embereket,
ahogy mi akarunk szeretni, ahelyett,
hogy úgy szeretnénk őket, ahogy szükségük lenne rá
 
 
0 komment , kategória:  Erich Fromn - A szeretet művés  
- Tulajdonképpen hogy terem a
  2008-11-01 20:29:41, szombat
 
  - Tulajdonképpen hogy terem a szeretet? - kérdeztem egyszer anyát.
- Magról vetik - nevetett rám.
- És honnan szerzik hozzá a magot?
- Nem kell azt szerezni. Belőlünk magunkból pereg.
S megfogan a tenyér simogatásában, a szem pillantásában, minden ölelésben.
- Öntözni nem is kell?
- Dehogynem. Jó szóval.
- Nem könnyel?
- Ment ég. A könny sós, és a só kimarja a kis szeretetpalánta hajtásait.
- Hát palántázni kell a szeretetet?
- Palántázni bizony. Elültetni még a szikes talajba is.
Mert ha nem terem szeretet, kihűl a föld.
- Úgy érted, hasztalan a nap heve, ha belülről nem fűt semmi se?
- Igen, úgy értem, mert emberközpontú világban élek, és emberként
gondolkodom.
- Elsősorban mi hát a szeretet?
- Biztonság. Ha szeretnek és szeretsz, mindig van szövetségesed.
- És mi a szeretet másodsorban,
- Erő. Ha feltöltdsz vele, könnyebbnek érzed a batyut, mit az élet a váladra
rakott.
- Szeretni mégsem mindig boldogság. Néha gyötrelem.
- Az élet már ilyen. A mohamedán szőnyegszövők, ha elvétik a mintát,
meg sem kísérlik kijavítani a hibát, mert tudják, hogy csak Allah tökéletes.
- Mégis érdemes szeretni?
- Csak azt érdemes...

 
 
0 komment , kategória:  Erich Fromn - A szeretet művés  
Szeretet
  2008-11-01 20:13:18, szombat
 
  Szeretet


A két születésre váró kisember nagyon szerette egymást a maga világában - szívük csordultig telt a szeretet fényével.
- Így fogjuk szeretni egymást ott is? - kérdezte az aggódó a földre mutatva.
- Ó, igen, bárcsak megnyugtathatnálak...
- Nem félek nagyon, hiszen velem leszel te is... és ez erőt ad mindenhez - vigasztalta magát az aggódó.
- Jól van - fordult feléjük az útra bocsátó -, tudjuk, ismerjük ezt az érzést, ami most a szíveteket nyomja... Hogyne félnétek a bizonytalantól, hiszen emberek vagytok... Az emberi lét titka a bizonytalanság: senki nem tudhatja, mi történik vele a következő pillanatban. Ám mint mindennek, a titkoknak és a bizonytalanságnak is van ellenszere a földön...
- Ellenszer? - kérdezte a két kisember egyszerre. - Az valami jó dolog?
- Ó, igen - szólt a tanító -, ám a földön az emberek mindennek kitalálták a pótszerét: a valódi boldogság helyett az anyagi biztonságot, az egymáshoz tartozás helyett az egymás mellett élést, a szeretet helyett az akaratot. - És... és? - kíváncsiskodott az aggódó.
- A pótszereknek is van ellenszere - válaszolt szelíden az útra bocsátó. - Pótszerekre csak azoknak van szükségük, akik csukott szemmel járnak a világban, és nem tudják, hogy az igazit semmivel nem pótolhatják, mivel az továbbra is hiányozni fog. A valódi értékeket nem lehet tárgyakkal és ámítással megváltani...
- Értjük, értjük... - döbbentek rá egyszerre. - A valódi értékeket kell megtalálnunk... Csak az a kérdés, hogyan...
- Nos, éppen ez a feladat, ám hogy könynyebben menjen, rá kell jönnötök, mit is szeretnek egymásban az emberek - válaszolta a tanító.
- Bárcsak tudnánk - mondták a kicsik egyszerre.
- Ugyan, tudjátok ti, hiszen a földi ember ugyanarra vágyik, mint mi valamennyien: kedvességre, derűre, békére és megértésre.
- Ennyi volna a földi szeretet csupán? - csodálkozott az aggódó.
- Bizony, és ez nem kevés... Sokkal több és nagyobb annál, mint amilyennek látszik, mert a földön mindenki mást akar minden pillanatban. Az ott élők csak a saját életükkel törődnek, megfeledkezve itteni fogadalmukról.
- Milyen képtelenségnek hangzik!
- Pedig így megy ez időtlen idők óta, és így fog történni egészen addig, amíg a földi emberek elfeledik feledékenységüket - mosolygott az útra bocsátó. - Van még valami más is: a feltétlenség. De erre csupán azok vágynak, akiket összekötöttünk egymással, ahogy veletek is tettük...
- Akkor a mienk a legszebb szeretet - örvendeztek a születésre várók.
- A legszebb szeretet az életet adó anyai szeretet, amely akkor is világít, ha minden összegabalyodik körülötte.
- Ugye, amire most tanítottál minket, nem fogjuk elfelejteni a születésünk után sem? - aggódtak a kicsik.
- Hát igen... minden születésre váró megkérdezi tőlünk ezt, remélve, hogy velük másként történik majd. Mi pedig mindig elmondjuk nekik: kérünk benneteket, vigyétek magatokkal az igazi szeretet hírét a földi világba, amely nem más, mint a helyesen élt élet. A legtökéletesebbnek tűnő élet is alig több a semminél szeretet nélkül.

Angelisz Irini: Minden, ami emberi

 
 
0 komment , kategória:  Erich Fromn - A szeretet művés  
Lobogó kis lélek
  2008-11-01 20:02:38, szombat
 
  Lobogó kis lélek

Volt egyszer egy lélek, aki fénynek ismerte önmagát. Lévén újdonatúj lélek, türelmetlenül vágyott a megtapasztalásra. Én vagyok a fény - mondogatta -, én vagyok a fény. Ám mindaz, amit erről tudott és mondott, nem helyettesíthette a megtapasztalását. Márpedig abban a biodalomban, ahol ez a lélek felbukkant, semmi más nem létezett, csak fény, fény és fény...


Valamennyi lélek nagyszerű volt, valamennyi lélek csodálatos volt, és valamennyi lélek az én fenséges fényemmel ragyogott. Ilyenformán a szóban forgó kis lélek úgy érezte magát, mint gyertyaláng a napsütésben. A legnagyobb ragyogás közepette, melyhez ugyan maga hozzátette a sajátját, nem láthatta önmagát, nem tapasztalhatta meg önmagát annak, Aki és Ami Valójában. Majd az történt, hogy ez a lélek epekedve sóvárgott miegismerni önmagát. És oly hatalmas volt a vágyódása, hogy így szóltam egy napon:


- Tudod -e, kicsike, mit kell tenned, hogy kielégíthesd a te hatalmas vágyódásodat?
- Mit, Istenem, mondd, mit? Bármit megteszek ! - kiáltotta a kicsi lélek.
- El kell választanod magad tőlünk, többiektől - válaszoltam. - folyamodj a sötétséghez
- Mi az a sötétség, ó Szentséges Egy? - kérdezte a kicsi lélek.
- Az, ami te nem vagy - válaszoltam, és a lélek megértette.


Követte a tanácsomat. Eltávozott a Mindenségből, és egy másik tartományba költözött. Ebben a tartományban a lélek rendelkezett azzal a hatalommal, hogy megtapasztaljon mindenféle sötétséget, és meg is tette.


Ám a sötétség közepette egyszer csak felkiáltott: "Atyám, atyám, miért hagytál el engem?" Miként te, amikor a legsötétebbnek tartott időket éled. Én azonban soha nem hagytalak el téged; mindig melletted vagyok, és készen állok rá, hogy emlékeztesselek arra, Aki Valójában Vagy; és mindig készen állok rá, hogy hazahívjalak.


Ezért mondom, hogy legyél a fény a sötétségben, és ne átkozd a sötétséget. És ne feledd, hogy ki vagy, olyankor sem, amikor mindenfelől körülfog mindaz, ami nem vagy. Csak adj hálát a teremtésért, akkor is, ha éppen a megváltoztatására törekszel. És tudd, hogy amit a legnagyobb megpróbáltatásod idején teszel, az lehet a legnagyobb diadalod. Mert az általad teremtett tapasztalat annak a kinyilvánítása, Aki vagy - és Aki lenni akarsz.


Azért mesélem el azt a kis történetet - a lobogó kis lélekről szóló tanmesét -, hogy jobban megérthesd, miért éppen olyan a világ amilyen; és hogyan változhat meg mindez egyetlen pillanat leforgása alatt, ha mindenki emlékszik legmagasztosabb valósága isteni igazságára. Nos, egyesek tehát azt mondják, hogy az élet iskola, és hogy mindaz, amit megfigyelsz és megtapasztalsz, a tanulásodat szolgálja. Erről korábban már véleményt mondtam, és most megismétlem:


Nem azért jöttél erre az világra, hogy tanulj - csak ki kell nyilakoztatnod, amit már tudsz. Ezzel a kinyilatkoztatással fogod kiteljesíteni magadat, és a tapasztalatodon át teremted újjá magad. Ezzel igazolod az életet, és adsz célt neki. Így teszed szentséggé.


Neal Donald Walsch : Beszégetések Istennel


Forrás: Ahogy érzed - Pemke, 2006. július 24.
 
 
0 komment , kategória:  Erich Fromn - A szeretet művés  
Szeressétek egymást
  2008-11-01 19:57:41, szombat
 
  Szeressétek egymást

Szeressétek egymást, de a szeretetből ne legyen kötelék.
Legyen az inkább hullámzó tenger lelketek partjai között.
Töltsétek meg egymás serlegét, de ne igyatok egyazon serlegből .
Kínáljátok egymást kenyeretekből, de ne ugyanazt a cipót egyétek.
Daloljatok, táncoljatok együtt, és vigadjatok, de engedjetek egymásnak egyedüllétet.

Miként a lant húrjai egyedül vannak, habár ugyanarra a dallamra rezdülnek.
Adjátok át szíveteket, de ne őrizzétek egymás szívét.
Mert szíveteket csak az Élet keze fogadhatja be.
És álljatok egymás mellett, de egymáshoz ne túlontúl közel:
Mert a templom oszlopai távol állanak egymástól,
És a tölgyfa meg a ciprus nem egymás árnyékában növekszik.

Kahlil Gibran

 
 
0 komment , kategória:  Erich Fromn - A szeretet művés  
Gyökössy Endre:Recept.
  2008-11-01 19:39:57, szombat
 
  Gyökössy Endre:
Recept.


- Igehirdetésének egyik mondata hozott ide.

Örülök, hogy eljött, foglaljon helyet, s mondja el, mi volt az a mondat.

- A félretett, az összegyűjtött harag felgyülemlik, és - azt hiszem, így hangsúlyozta - gyűlölet lesz belőle, s azt öli, aki gyűlöl, lassan, de biztosan. - Ugye Pál apostolt idézte: a nap le ne menjen a ti haragotokon!?

Erről is szó volt, de gondolom, mást is szeretne még mondani.

- Igen. Kérdezni szeretnék.
Kétszer elvált asszony vagyok. Mindkét házasságom anyám nehéz természete miatt bomlott fel, akivel együtt kellett laknunk. Nem volt más megoldás. Anyám pedig képtelen volt elvágni a lelki köldökzsinórt, szinte pórázon tartott vele, mint kisgyermek koromban. Azt pedig egyik veje sem tudta elviselni, hogy elsősorban anyám ,,kislánya" legyek a házasságban és ne feleség. Merem állítani: mindketten anyám elől menekültek el. Már évek óta egyedül élünk, anyám és én. Egy fedél alatt, de némán és acsarkodva, keserűen, robbanékony légkörben. Hónapokkal ezelőtt rémülten döbbentem rá - rettenetes kimondani is -, hogy gyűlölöm az anyámat kétszer tönkretett életem miatt. De ez a gyűlölet valóban engem öl. Míg házasságban éltem, jóformán sose voltam beteg. Most kétségbeejtően rossz alvó vagyok, s szüntelenül fáj valamim. Szédülök, a vérnyomásom ugrál, szorongásaim vannak. Megromlott az egészségem, és egyre fogyok. Már orvoshoz sem megyek, mert minden leletem negatív, csak éppen én vagyok pozitív, beteg. Érzem, hogy ha nem történik valami: a magam gyűlölete öl meg. Mondja: mit tegyek?

Mit tett eddig?

- Imádkoztam azért, hogy ne gyűlöljem az anyámat.

Mióta imádkozik ezért?

- Amióta tudom, hogy gyűlölöm.

Csak azért imádkozott, hogy ne gyűlölje?

- Nem, olykor, ha tudtam, azért is, hogy szeretni tudjam.

Engedjen meg egy kérdést. Hogyan várta ennek a kérésnek a teljesítését? Tulajdonképpen mit várt?

- Hát, hogy szeretni tudjam.

Tehát valami érzésre várt. Ne haragudjék, ha így mondom: valami jóleső, meleg bizsergésre várt a szíve körül ugye? És az elmaradt. Így van?

- Valahogy így. De már nem is imádkozom. Csalódtam az imában.

Szeretnék valami mást is ajánlani.

- Azért jöttem.

Érzésekre várt, de nem tett semmit. Arra várt, hogy Isten tegyen az életével valamit. Így van?

- Igen, körülbelül így.

Pedig Isten mindent megtett értünk a Krisztusban...

- A kereszten?

Ott, és ezért nekünk is mindent meg kell tennünk, ami tőlünk telik, hálából. Édesanyjáért kellene valamit megtennie még. Mert legtöbbször az érzésekből lesznek a cselekedetek, de olykor az elkezdett cselekedetekhez csatlakoznak az érzések. Vagy váltanak ki érzéseket.

- De mit tegyek?

Céltudatosan, rendszeresen és naponként tegyen jót édesanyjával és eközben imádkozzék érte, ha még tud.

- De mondtam, hogy gyűlölöm.

Meg akar gyógyulni?

- Igen.

Akkor cselekedjék, és ne keressen kibúvót. Egyébként Jézus is mondott egyet s mást, még az ellenség szeretetéről is.

- Mit tegyek hát?

Ha most orvos lennék és receptet írnék, biztos gyógyszert a gyűlölet és egyéb betegségei ellen, kiváltaná?

- Kiváltanám.

Bevenné?

- Bevenném.

Akkor ott van papír, meg toll, diktálnék egy receptet. Írja?

- Írom.

Tessék: hétfőn reggel mosolyogva köszöntőm őt és megkérdezem, hogy aludt. Kedden: kitakarítom az ő szobáját is. Szerdán: két szelet süteményt hozok neki.
Írja csak, írja. Csütörtökön: elhívom sétálni, hazafelé pedig kérdezgetek és hagyom őt - csak őt - beszélni. Pénteken: megkérem, hogy zongorázza el azt a dalt, amit gyermekkoromban szokott.

- Már évek óta nem zongorázik.

De kérnie szabad. Szombaton: megkérem, hogy segítsen jó túrós gombócot főzni, mert azt ő jobban tudja. Vasárnap: bemegyek a szobájába, amikor lefeküdt, betakargatom és megcsókolom. Pont. Ismeri ezt a zenei kifejezést? Da capo al fine? Elejétől végig. Nos, a következő héten ugyanígy vagy hasonlóan: da capo al fine s egy hét múlva felkeres és megbeszéljük a többit.

- A csókot is kell?

Igen.

- Jaj!

Miért, jaj?

- Mert évek óta nem csókoltam meg.

Vállalja ezt a hetet így?

- Megkísérlem.

Isten segítse. Várom.

Nem jött. Hetekig nem jött.

De egy hétfőn, kora reggel telefonált. Sírva:

- Mikor tegnap ismét betakartam, az én hideg és kemény anyám felült az ágyban, és magához ölelte a fejem, és éreztem, hogy könnyes a szeme és azt mondta:
- De jó vagy mostanában hozzám.
- Akkor, évek óta először, éreztem, hogy szeretem az anyámat.

Aztán hozzátette: Adja másnak is oda ezt a receptet!
__________________
Bármit tesznek ellenem, az a javamra fordul!
 
 
0 komment , kategória:  Erich Fromn - A szeretet művés  
Ruth Sanford: Nyitott kézzel s
  2008-11-01 19:23:17, szombat
 
  Ruth Sanford: Nyitott kézzel szeretni...

Én úgy mondom, nyitott kézzel szeretni. Ez egy olyan tapasztalat, ami lassan ért meg bennem, a fájdalom tüzében és a türelem vizében kovácsolódva. Azt tapasztalom, hogy muszáj felszabadítanom azt akit szeretek, mivel ha rákulcsolódok, rácsimpaszkodok, vagy megpróbálom irányítani, azt veszítem el, amit megtartani próbálok.
Ha én megpróbálok megváltoztatni valakit, akit szeretek, mivel úgy érzem, én tudom milyennek kéne lennie, akkor egy nagyon értékes jogától fosztom meg. A jogtól, hogy felelősséget vállaljon saját életéért, választásaiért, létformájáért. Valahányszor ráerőltetem a kívánságomat, vagy akaratomat, vagy megpróbálok hatalmat gyakorolni fölötte, megfosztom a fejlődés, érés teljes lehetőségétől. A birtoklási vágyammal korlátozom és keresztezem, és teljesen mindegy, mennyire jó szándékkal. Korlátozni és sérteni tudok a legkedvesebb óvó cselekedetemmel, és védésem, vagy túlzott figyelmem szavaknál ékesszólóbban tudja mondani a másik személynek: Te képtelen vagy magadra vigyázni, nekem kell veled törődnöm , vigyáznom rád, mert Te az enyém vagy. Én vagyok érted a felelős.
Ahogy tanulom és gyakorlom, egyre inkább azt tudom mondani annak akit szeretek: Szeretlek Téged, értékellek Téged, tisztellek és bízom benned, hogy birtokában vagy, illetve ki tudsz fejleszteni magadban olyan erőt, képességet, hogy mindazzá váljál, ami lehetséges számodra, ha én nem állok az utadba. Annyira szeretlek, hogy teljesen felszabadítalak, hogy egymás mellett sétáljunk örömben és bánatban. Együtt fogok veled érezni, ha sírsz, de nem foglak arra kérni, ahogy ne sírj. Törődni fogok a szükségleteiddel, támogatni foglak, de nem tartalak vissza, amikor egyedül tudsz menni. Mindig készen fogok állni, hogy veled legyek a bánatodban, magányodban, de nem fogom elvenni tőled. Igyekezni fogok, hogy figyeljek szavaidra,azok jelentésére, de nem ígérem, hogy mindig egyet fogok veled érteni. Néha dühös leszel és akkor olyan nyíltan meg fogom neked mondani, hogy ne kelljen a különbzőségünk miatt elutasítást, vagy elidegenedést éreznem. Nem tudok mindig veled lenni, nem hallom meg mindig, amit mondasz, mert van amikor magamra kell figyeljek, magammal kell törődjek, és ilyenkor is olyan őszinte leszek veled, amennyire tudok.
Tanulom, hogy ki tudjam ezt fejezni azoknak akiket szeretek, akikkel törődök, akár szavakkal, akár azzal ahogyan léteznek másokkal és magammal. És ezt úgy hívom, hogy nyitott kézzel szeretni...
 
 
0 komment , kategória:  Erich Fromn - A szeretet művés  
Egy földműves szeretett volna
  2008-11-01 08:44:13, szombat
 
  Egy földműves szeretett volna eladni néhány kiskutyát. Festett egy táblát, mely a négy kölyköt reklámozta. És elindult, hogy egy, a birtoka szélén lévő oszlopra tűzze. Mikor épp az utolsó szöget ütötte be, valami meghúzogatta a ruháját. Ahogy lenézett, tekintete egy kisfiúéval találkozott.
-Uram - szólt - Szeretnék venni egy kölyköt.
-Nos - mondta a gazda, miközben letörölte tarkójáról az izzadtságot - Ezek a kölykök jó vérvonalúak, és elég sokba kerülnek.
A fiú lehajtotta egy pillanatra a fejét.
Aztán mélyen a zsebébe túrt, elővett egy maroknyi aprópénzt, és a gazda felé tartotta.
-Van 39 centem. Elég arra, hogy megnézhessem őket?
-Persze - válaszolta a földműves és füttyentett - Ide, Dolly!
A kutyaházak felől előbújt, majd lefutott a rámpán az anya, Dolly, akit négy kicsi szőrgombóc követett.
A kisfiú a drótkerítéshez nyomta az arcát. Szemei ragyogtak a boldogságtól.
Ahogy a kutyák elérték a kerítést, a kisfiú valami mozgolódásra lett figyelmes a kutyaház felől.
Lassan, még egy kis szőrlabda jelent meg, sokkal kisebb, mint a többiek. A rámpáról lecsúszott. Azután, valahogy furcsán bicegve, minden erejével megpróbálta beérni a többieket.
-Azt szeretném - mondta a kisfiú, a csenevészre mutatva.
A gazda leguggolt a kisfiú mellé, és így szólt:
-Fiam, te nem akarod azt a kölyköt. Sosem tud majd úgy futni és játszani veled, ahogy más kutyák.
Erre a kisfiú elhátrált a kerítéstől, lehajolt, és elkezdte feltűrni az egyik nadrágszárát, felfedve az acélrudat, mely végigfutott a lába két oldalán és egy speciális cipőhöz csatlakozott. Visszanézve a gazdára azt mondta:
-Látja uram, én magam sem tudok valami jól futni, és ennek a kiskutyának olyasvalakire van szüksége, aki megérti.
Könnyeivel küszködve, a farmer lehajolt, és felemelte az apró kölyköt. Óvatosan tartva a kisfiú kezébe adta.
-Mennyibe kerül? - kérdezte a kisfiú.
-Semmibe - válaszolta a gazda - A szeretet nem kerül semmibe.
A világ tele olyan emberekkel, akiknek megértésre van szükségük.
 
 
0 komment , kategória:  Erich Fromn - A szeretet művés  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 20 
2018.11 2018. December 2019.01
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 47938 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1633
  • e Hét: 19672
  • e Hónap: 46918
  • e Év: 2111899
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.