Regisztráció  Belépés
dorotea55.blog.xfree.hu
"Széttéphetetlen kötelék a szeretet, mi köztünk él. Életünk szépség és küzdés, összeköt bennünket a hűség." Gy Marcsi
1954.01.30
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/56 oldal   Bejegyzések száma: 550 
Séta sz őszi esőben
  2017-11-09 06:35:23, csütörtök
 
 

Séta sz őszi esőben

Csendesen esik már reggeltől,
gurul a nappal, mint a cseppek
pórázt tartó kezemről,
spriccelnek a percek,
mikor a kutya megrázza magát,
s bundájából esőgyöngyök repülnek.
Fázósan gombolom össze esőkabátom,
kutyám ficánkol és elmosolyodom,
mert e furcsa pillanatban szívemben
Vivaldi zenéje zsong, ó nem
a sáros ősz és hideg tél,
hanem a tavasz,
s az utca nedves kövein
árnyékvirágokkal játszik
az utcalámpa fénye...

Lelkemet tisztára mosta az őszi eső...

B Ilona Tóthné
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Tovatűntek...
  2017-10-27 18:14:13, péntek
 
  Csuka Magdolna
Tovatűntek...

Tovatűntek ifjúságom lázas álmai,
Isten által, szívemből jött a szeretet,
Mit átültetni szántam, hogy legyen,
Mindenki szívében, gyűlölet helyett,
Egy igaz, hű szívű, Hazát szerető.

Tovatűntek ifjúságom, lázas álmai,
De bízva, bízok, nem volt hiába való,
A biztatás, mely szívemből fakadt,
Megfogadják, s követik szavam,
A szeretet, oly sokat ér, sokat takar.

Tovatűntek ifjúságom lázas álmai,
Az évek elszálltak felettem, öregebb,
S tán még bölcsebb lettem.
Átéltem jót, rosszat, a szeretet volt,
Mi újra és újra erőt adott, a sors csapásain.

Tovatűntek ifjúságom lázas álmai,
Terveket már nem szövök, csak élem,
Elviselem, mit az Úr rám mért a végzetig,
Ihletet is ritkán kapok, kissé megkopott
Lelkem pitvara, csak az igaz szeretet mi maradt.

Tovatűnő ifjúságom lázas álmai,
Vissza-visszatérő, emlékek hada,
Erőt ad, hogy tovább bízva éljek,
Nem volt hiába élnem, ha, az utókor,
Nem felejti intő szavamat:
Szeretve, hittel élni,
S győz a jó a rossz felett!
Bagod:2017.01.18.


Csuka Magdolna
VOLT EGY ÚT...

Volt egy út, egy cél, melyen elindultunk valaha,
Elindultunk, céljaink felé, néha rögös volt az út,
De kitartással, reménnyel telve, hittük,
Hogy egyszer a rögös út végére érünk,
S céljaink, ha igaz szívvel, akarjuk, elérjük.

Bizakodva, mentünk az úton, tettük dolgaink,
S reméltük, ha, az ifjúság már elszáll felettünk,
Egy biztos, nyugodt öregkor elé nézünk, de nem,
Egyre rögösebbé váltak utjaink, s nehéz a lépés,
Nehéz a rögös úton haladni, testünkből fogy az erő.

Volt egy út, egy cél, mely csak remény maradt mára,
Az út, már nem csak rögös, de gazossá vált,
S a gazos, göröngyös úton, csak bukdácsolunk,
Nem haladunk előre, a gaz indás, körbe fonja lelkünk,
Testünk belefáradt a nehéz, kilátástalan küzdelembe.

Link



Csuka Magdolna

HITBEN - SZERETETBEN

Legyen, áldott, minden napunk,
Mit az Úr nékünk adott.
Hittel éljük életünk, minden napját,
S a szívekből nem hal ki a szeretet.
Ki hitben, szeretetben él, az tudja igazán,
Mi a szeretet, s a szeretet ereje!
A szeretet lelkünkből fakadó,
S szemünkben csillogó fény,
Mutatja, szívünk érző húrját.
Legyen hitünk, s igaz szeretet
Vezérelje szívünk ritmusát,
Napjaink, szeretetben teljenek,
S a szeretet elviselhetőbbé,
Könnyebbé teszi a sors által
Ránk rótt terheket, megoldásokat.
Napjainkban, oly sok a feladat,
a megoldásra váró kérdés,
Az igazság felé vezető út.
Ki hittel él, s tud szeretni,
Egymásért felelősséget vállalni,
Szembe tud nézni az Úr által,
Hirdetett igékkel, megoldást,
Igazságos döntést tud hozni,
A földi lét egy állapot,
Mely, egyszer véget ér,
S az örök élet "mezsgyéjét"
Csak a jók nyerhetik el,
E ténnyel ki szembe néz,
Dönteni, ítélkezni, nem,
Nem is lenne oly nehéz.


Link



Csuka Magdolna
CSAK ÜLÜNK NÉMÁN

Csend ölel bennünk körül, néma csend,
Üres némaság, madár sem énekel,
Fák ágait nem lengeti a szél,
Nem zizeg a falevél, nem susog a szél.

Ülünk egymás mellett, szótlanul,
Hallgatjuk együtt a csendet.
A csend szinte átölel bennünk, nem,
Nem szólunk, nem törjük meg a csendet.

Csak ülünk némán a kerti kis padon,
Kezünk összeér, egymásra nézünk,
Szavak nélkül érezzük s értjük
Egymás gondolatát, óhaját.

Néha- néha jó a csendben ülni,
Egymás kezét fogva révedezni,
Egymás szemébe nézni csendben,
S így ,,pergetni" le, az elmúlt éveket.
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Lélektől lélekig
  2017-10-08 06:40:23, vasárnap
 
  Tóth Árpád - Lélektől lélekig

Állok az ablak mellett éjszaka,
S a mérhetetlen messzeségen át
Szemembe gyűjtöm össze egy szelíd
Távol csillag remegő sugarát.

Billió mérföldekről jött e fény,
Jött a jeges, fekete és kopár
Terek sötétjén lankadatlanul,
S ki tudja, mennyi ezredéve már.

Egy égi üzenet, mely végre most
Hozzám talált, s szememben célhoz ért,
S boldogan hal meg, amíg rácsukom
Fáradt pillám koporsófödelét.

Tanultam én, hogy általszűrve a
Tudósok finom kristályműszerén,
Bús földünkkel s bús testemmel rokon
Elemekről ád hírt az égi fény.

Magamba zárom, véremmé iszom,
És csöndben és tűnődve figyelem,
Mily ős bút zokog a vérnek a fény,
Földnek az ég, elemnek az elem?

Tán fáj a csillagoknak a magány,
A térbe szétszórt milljom árvaság?
S hogy össze nem találunk már soha
A jégen, éjen s messziségen át?

Ó, csillag, mit sírsz! Messzebb te se vagy,
Mint egymástól itt a földi szívek!
A Szíriusz van tőlem távolabb
Vagy egy-egy társam, jaj, ki mondja meg?

Ó, jaj, barátság, és jaj, szerelem!
Ó, jaj, az út lélektől lélekig!
Küldözzük a szem csüggedt sugarát,
S köztünk a roppant, jeges űr lakik!

Link


 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Időtlen hegytetők
  2017-08-29 07:24:16, kedd
 
  Sulyok Vince
Időtlen hegytetők

A hegyek sose mosolyognak
nekidőlnek a végtelennek
fönséges gyönyörű magányban
s önarcukat nézik a tó vizében

Csak nézik önnön arcukat a tóban
csak néznek bele az időbe
mindent tudón?
vagy semmit se remélve?

Olykor kiülök én is a hegyekre
homlokmagasba sziklaorcáikkal
s megcsöndesítem zajló szívemet
s elnézem én is arcomat a tóban
a futkosó fényt a gyöngy vizeken
és nézek bele az időbe
mindent tudón és semmit se remélve.
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
A csend folyója
  2017-08-29 07:20:17, kedd
 
  Sulyok Vince
A csend folyója

A csend folyója ez. A rettenetes
csendé. Benne hangtalanul
úsznak, sodródnak tova évek,
arcok. Az egész elmúlt élet.

A Léthe vize ez. Szemlélem kavargását,
amíg csak látom, amíg látni tudom
mindezt, amíg elúszó képeit
érzékelni tudom, s felfogni ezt a sebesen
tovairamló időt, ezt a már lábszáramig
csapódó vízörvényt, amely bármikor
magával ragadhat már engem is.

Az ijesztő elmúltakat csak nézem,
a mésznél és a télutó szennyes havánál
fakultabb testeket, élettelenné
vált arcukat, kiürült szemgödreiket -

jól tudva, hogy nincsen remény sehol,
hogy többé nincs, mit várjunk:
darabjaira széthullt csonthalomként
hányódom hamarosan magam is

az enyészet folyója jéghideg vizében,
ahonnan nincs, nem lehet visszatérés
többé a fénybe, a csodálatos
élet gyönyörébe és vigaszába
a léttelenség és időtelenség
felfoghatatlan mélységeiből,
a megszűnés szakadékából.
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
A boldogság egykor
  2017-08-29 07:19:38, kedd
 
  Sulyok Vince
A boldogság egykor


A boldogság egykor egy rét volt,
nagy rét, szelek járta lapályon,
szertebóklászó tehenekkel,
fűzfákkal körül, jegenyékkel
s a láthatáron borzas dombsorokkal.

A boldogság egykor vékonyka ér volt
a rét aljában, fölezüstlő vízzel,
benne békákkal és ebihalakkal,
ritkahangú, kedves csörgedezéssel
s a hátán gyöngyszínű; felhők hasaltak.

A boldogság egykor egy dűlőút volt,
szélében búzavirágokkal, pipacsokkal,
gémeskúttal, föl-le bukóval;
arcomba loccsanó hideg vize
égőbb volt, mint az izzó délután.

A boldogság egykor egy szőlőskert volt
homokos, meleg domboldalban,
kunyhóval, szilvafákkal, barackfákkal,
kék és arany szőlőszemekkel
s mindmáig elfeledhetetlen zöld egekkel.

A boldogság egykor egy kisfiú volt
réteken és dűlőkutaknál,
szőlősorok mézillatában.
Évtizedek mélyéről olykor idehallom
a nevetését - nevetésem...


Link


 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Régi kép
  2017-08-28 17:31:57, hétfő
 
  Régi kép
Írta:Törő Zsóka

Képed nézem néma áhítattal,
játszom néha még a gondolattal,
itt vagy újra, érinthetlek téged
nem rabolt el tőlem még az élet.

Lágyan szól egy kósza dal a szélben,
bújok hozzád izzó vágy tüzében,
átölellek, szívem érted reszket...
Lelkem mélyén őrzöm ezt a percet.

Képed nézem, két karom kitárom,
rá kell jönnöm, mindez már csak álom,
képzelet, mely nem hoz vissza téged.
Földre hullik kezemből a képed...
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Utcán
  2017-08-17 13:28:33, csütörtök
 
  Széll Magdolna: Utcán

Hangok surranó macskakövén,
ténfergek, mint kerge déli szél,
zilált zajokból válogatok,
fehér botom ütemesen kopog.

Köröttem ezer veszély forog,
árkok, váratlan akadályok,
elbambuló, közönyös arcok,
rohanó, tolakodó alakok.

Széles utcák színes forgatagán,
hetykén kocognék, mint hajdanán,
legelnék az utca kirakatán,
járdák foghíját átugranám.

Nyüzsgésből kiválik a hangod,
vállam érintve súgod: - Itt vagyok.
Átölelsz, homlokom csókolod,
tested páncélként körém fonod.

Óvnál, mint szájában kölykét a macska,
elég, ha karom öltöm karodba,
veled biztonságban haladok,
melletted a lelkem felragyog.

2016


Link


 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Nincs Cím
  2017-08-17 13:27:23, csütörtök
 
 
Szerencsés Tünde
Múló évszakok

Aranyra festette a nap a mező tar haját.
Nem is olyan rég érlelt kalászt,
Színjátszó volt e vidék,
Vörösen izzott a pipacs, kéklett búzavirág,
Repcétől sárgállott a messzeség.
Nyugalom borult most a tájra,
Szénabálák sorakoznak csendben,
Jelzik már, nincs távol az ősz.
Talán ajándékul kapunk még
Pár órányi napsütést,
Csodálhatjuk, ahogy az izzó korong
Lebukik a dombok mögé.
Ugyan a rozsdás évszak
Tüneményes színkavalkádot tartogat,
De szívünknek mégis fájdalmas az elmúlás.
Hiányozni fog a tücsök hangja,
A záporozó csillagok,
Virágok édes illata,
Minden, minden, ami nyár...
Évszakok jönnek-mennek,
A változás hoz valami újat, valami szépet,
Az élet meg nem áll.
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Százszorszépek
  2017-08-11 19:43:32, péntek
 
 
Dobrosi Andrea:
Százszorszépek

A naplómból tudom,
így,
hogy rendet raktam
a hátsó polcomon.

Láttad,
szememből a könny
majd' kiáradt
ott,
a mandulafa alatt.

Tessék,
neked adom a virágom -
mondtad;
megéltél már hét tavaszt,
nekem hatszor jött a május.

Felnéztem rád,
olyan voltál,
mint egy csillagárus,
ki az égről a fényt hozza el,
úgy szeret,
s elhatároztam,
én is jó testvér leszek.

Csak hát
a százszorszép a kertben...
kellett,
mint éhezőnek a falat,
hát sírni kezdtem.

Te észrevetted,
ahogy rajtam átsuhant a bánat,
tudtad,
örülnék a virágnak.

Ma ugyanúgy
könnyes szemmel nézem
a fehér szirmokon hantod felett
a méheket,
visszaadom százszorszéped akkor is,
ha meg nem köszönheted.
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
     1/56 oldal   Bejegyzések száma: 550 
2017.10 2017. November 2017.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 5 db bejegyzés
e hónap: 49 db bejegyzés
e év: 692 db bejegyzés
Összes: 9208 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2014
  • e Hét: 4500
  • e Hónap: 41650
  • e Év: 601877
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.