Regisztráció  Belépés
dorotea55.blog.xfree.hu
"Széttéphetetlen kötelék a szeretet, mi köztünk él. Életünk szépség és küzdés, összeköt bennünket a hűség." Gy Marcsi
1954.01.30
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/57 oldal   Bejegyzések száma: 561 
Tavaszi séta
  2018-01-31 18:47:31, szerda
 
 


Ölbey Irén
Tavaszi séta

Jöjj, sétáljunk egyet s szemléljük Istent a tavaszban,
ki borzos bokrok s fáklyás fák közt jár a kertben halkan,
ott lépeget a pázsiton s virágot gyújtogat,
tulipánt, árvácskát, nárciszt és gyöngyvirágokat.

S ott jár a hegyormokon ibolya-fellegekben,
hajnal, dél, alkonyat ragyog, ha mozdulata rebben,
a nap a bérese s szórja szerteszét
a termő élet magvait és kivirul a rét.

A dombokra Isten bársony mentét terít s ha kába,
jókedvű szél dalol, Ő fú arany sípjába.
Őt zengik a folyók, s nézd a tó gyémánt tükör,
oly mozdulatlan s benne az Ő képe tündököl.
Csízek, sármányok s fülemülék forró füttye zeng fel
madarak hangversenyeznek és Ő a nagy karmester.
A látható s láthatatlan világegység felett
az Ő oszthatatlan s bonthatatlan Lelke lebeg.


Link


 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Embernek lenni...
  2018-01-30 16:52:10, kedd
 
 
Hábele Mihályné
Embernek lenni.....

Mennyire megváltozott minden.....
Kifordult sarkából a világ!
A régi öregek, ha látnák mivé lett,
az egykori nyugalom, összetartás.
Az emberek egyre törtetőbbé válnak.
A gyűlölet, az önzés lesz az úr....
Amíg a másikat a földig tiporja,
küzd felfelé gátlástalanul.
Nem törődik mással, csak magával.
Csak egyedül neki teremjen babér!
Nagyon sok ember lett így gazdag,
de még több, sokkal több, a szegény.
Kihal a kedvesség, a jóság,
az egymás iránti tisztelet.
Lassan a gyermekek a könyvből tanulják,
hogy egykor-régen, átadták az ülőhelyet.
Eltűnik, meghal a barátság
és fakulni látszik a szeretet.
Tudj újra emberként élni!
Mutasd meg bátran, a te szíved nem üres!
Lehet sok aranyad, gyémántod,
vagy akár márványpalotád.....
Csak egy igazság létezik a Földön
és ott te is olyan vagy, mint bárki más!
Hát legyél ember, ha ember tudsz lenni!
Tudj mindig emberként élni!
S ha kell, majd egykor emberként halni,
- hogy örökké éljen a szeretet.
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Sóhajtás
  2018-01-26 22:05:39, péntek
 
  Hegedűs László
Sóhajtás

Érzem korom lassuló ritmusát,
elhagytál hűtlen, könnyed ifjúság.
Mióta nem vagy, szűkszabott tanyám
mosollyá torzult, leplezett magány.

Bármennyire derűlátó vagyok,
olykor sóhajtva múltba fordulok.
Vágyakozást, virágzó rózsafát,
valószerűtlen álmot élek át.

A vágy lidércként villan lelkemen,
csak egy sóhajtás, egy szívdobbanás,
de ez a sóhaj, ez az életem.

Múló a szépség, parázsos varázs,
mely elhamvad, és alig érthetem,
hogy nem is volt való, csak látomás.

Link


 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Arcodat látom
  2018-01-25 07:41:18, csütörtök
 
 

Kalina Valéria
Arcodat látom

Amikor a felkelő napot nézem,
Látom a fényed, mindent átölel...
Akkor mindig a Szereteted érzem,
Arcodat látom, távol és közel!

Mikor egy kisgyermek mosolyát látom,
Napod fénye a lelkemben ragyog!
Nehéz utamat, már könnyebben járom,
Mellettem vagy tudom, s boldog vagyok!

Mikor egy elesett szenvedőt látok,
Az arcodat látom én Istenem!
Ajkamról vigasz szól, mit megtalálok
Magamnak is benned, túl mindenen!

Amikor a földi fények kihunynak,
Melegen átölel a tiszta csend!
Az égen akkor csillagok kigyúlnak,
És arcodban látom a végtelent!

A végtelenben is az Arcodat látom,
Napok és holdak üzennek nekem!
Hívsz engem, s Feléd karjaim kitárom,
Tudom, hogy egyszer Hozzád érkezem!

Tudom, hogy akkor boldogan érkezem,
Mert vársz engem, karjaid kitárva,
S ha betöltöttem már földi végzetem,
Hozzád térek, örök szép hazámba!


Link


 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Várok rád
  2018-01-25 07:37:47, csütörtök
 
  Link




Simon István
Várok rád

Várok rád tereken, utcán,
a megbeszélt helyeken.
Kezemben szál cigarettám
ragyog és ég melegen,
elhamvad, s újra kinyílik,
mint éveken át a virágok.
A megbeszélt helyeken mindig
állok és várok.

Tudom, hogy vár minden a földön:
rétek esőt, fényt a kalászok,
őzek a nyárt; sárga bőröndöm
álma a szép utazások;
a gyerek várja, hogy felnő,
a felnőtt a holnapokat,
öreg a sírt, nép a derengő
új századokat.

Mégis -legyen példa akármi -
haragszom, hogyha te késel;
bosszant, hogy állni kell, várni,
s fogadkozom persze elégszer.
Így, harcban a zajjal, a csenddel,
szívemben mély zene zúg:
"Mire képes néha az ember,
hogy várni így tud."

Elhúznak a felhők; a percek
futnak csattos karomon.
De jössz - a sétány, hallom, mint perceg,
jössz a kavicsos sárga úton.
Tündér... már itt vagy, a vállam
érinti kezed szelíden,
s megtöltöd, mint fémet az áram,
egyszerre szívem.

Pironkodsz, mentegetődzöl:
fodrász, szabó, közlekedés...
Most kellene teljes erőmből
szólni, hogy bánt az egész.
De oly szép vagy, s szép ez a reggel,
a város és benne az út,
hogy én csodálnám, ha lenne még ember,
ki ennyi szépért, jóért türelemmel
várni se tud.
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Szavak bársonyával
  2018-01-25 07:32:06, csütörtök
 
 
Szakáli Anna
Szavak bársonyával

Szavak bársonyával mondom neked,
hogy önmagam legyek,
ezerszer és százszor,
minden fontos találkozáskor,
hogy e világból nyomtalan
el ne múljam, kijövök a fényre,
hát megadom magam.
Veletek vagyok, de még fázom...
mi oly egyszerű, azt magyarázom;
embernek lenni nem könnyű,
és ha arcomra kiül a keserű,
olykor fáradt, de mosolygó derű,
ne nézzetek zavartan rám,
mert egy vagyok közületek,
ki sokat szenvedett, szenved ma is,
mert próféta sok van, sok a hamis.
Vártam, hogy köztetek lehessek.
De szó-falat építek magam köré,
és fő gondom az, vajon te,
mit mondani szeretnék, érted-e,
hogy a földi lét, mily nagy ajándék,
s bölcsen élve, a legszentebb játék...
Vajon találtok a szavakban újat, kedveset,
mely a szívekig elvezet?
Kétségek gyötörnek...
Szavak bársonyos varázsán túl
- igaz történet ez, nem álom -
itt vagytok velem, ez a sok ember!
Istenem! Most megsimogattál áldó kezeddel...


Link


 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Egy sohajtás
  2018-01-25 07:25:12, csütörtök
 
 
Ányos Pál
Egy sohajtás

Elmultak az idők, midőn nyájoskodtunk,
Édes barátságnak karjain mulattunk,
A szomoru telek borongnak egünkön,
Nem futkoz a tréfa nyelvünkön, szivünkön.
Igy tünik el minden mulatság végtére,
Ezer gyötrelem vár ember életére.
Mikor arany időt igértünk magunknak,
Nem tudtuk még számát jövendő bajunknak.
Csak mikor a közép tengeren evedzünk,
Akkor vesszük észre, melly nagy veszedelmünk!
1782.

Link


 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Talán
  2018-01-25 07:22:14, csütörtök
 
  Verő László
Talán

Talán marad utánam egy fa,
Talán marad egy ház,
Talán nevem is megmarad,
Talán egy gondolatom élhet tovább,
Talán jószívvel gondol valaki rám.

Talán ha elmegyek,
Egy könnycsepp is születik,
Talán...



Link


 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Hazajöttem imádkozni
  2017-12-18 16:07:35, hétfő
 
  Link




Posztos Lenke
Hazajöttem imádkozni

Szülőfalúm templomába jöttem imádkozni:
A jó Isten kegyelméért ismét hálát adni.
Megköszönni életemet, s mindent amit adott;
Bármerre is vitt a sorsom, Isten el nem hagyott!

Harangszónál tanitott meg engem jó anyám:
Térden állva, alázattal mondjam el imám.
Hitet vésett a szivembe kicsinykorún, régen
Azóta egy harang se szól, oly gyönyörű szépen.

Rég elhagytam én a falút, az idő elszaladt,
Kongása a vén harangnak szivemben megmaradt.
Hivogatott örömökben, de bánatban is ott volt,
Mikor Isten árvasággal, könnyel próbáltatott.

Bármerre visz sorsod útja, s mint múlnak az évek;
Visszacsalnak olykor -olykor a régi szép emlékek.
Gyermekkorom, ifjúságom, úgy szivemhez tapadsz-
Köszönöm, ó kongó harang, hogy haza hivogatsz!

Köszönöm, a jó Istennek, hogy itt lehettem ma;
Felüdült a lelkem, mint a folyómenti fa,
Mert szent ez a hely, mely ölébe fogadott,
Szent e templom, s e falú, mely keblén ringatott!
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Végrendelet
  2017-12-18 15:32:28, hétfő
 
  Bényei József: Végrendelet

A világot úgy is ki kell bírni.
Ne engedd a virágokat sírni.

Ne engedd a madarakat félni,
a hűséget hóban elvetélni,

az álmokat este megalázni,
almafákat áprilisban fázni,

a perceket ne engedd megállni,
ablakokat örökre bezárni,

csillagfényű éjszakára lőni,
ösvényeket indákkal beszőni.

Ameddig a vállad íve bírja,
vigyáz minden virágtalan sirra,

vigyáz minden társtalan magányra,
füstre, fényre, ember-glóriára.

Aki árva arccal sír az égre,
takarj szelid álmot a szemére.

Tanulj könyvet, sebet, jajt szeretni:
Valakinek embernek kell lenni.



Link


 
 
0 komment , kategória:  Versek  
     1/57 oldal   Bejegyzések száma: 561 
2018.06 2018. Július 2018.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 25 db bejegyzés
e év: 493 db bejegyzés
Összes: 9613 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 439
  • e Hét: 5283
  • e Hónap: 20236
  • e Év: 408227
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.