Regisztráció  Belépés
dorotea55.blog.xfree.hu
"Széttéphetetlen kötelék a szeretet, mi köztünk él. Életünk szépség és küzdés, összeköt bennünket a hűség." Gy Marcsi
1954.01.30
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/55 oldal   Bejegyzések száma: 547 
Időtlen hegytetők
  2017-08-29 07:24:16, kedd
 
  Sulyok Vince
Időtlen hegytetők

A hegyek sose mosolyognak
nekidőlnek a végtelennek
fönséges gyönyörű magányban
s önarcukat nézik a tó vizében

Csak nézik önnön arcukat a tóban
csak néznek bele az időbe
mindent tudón?
vagy semmit se remélve?

Olykor kiülök én is a hegyekre
homlokmagasba sziklaorcáikkal
s megcsöndesítem zajló szívemet
s elnézem én is arcomat a tóban
a futkosó fényt a gyöngy vizeken
és nézek bele az időbe
mindent tudón és semmit se remélve.
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
A csend folyója
  2017-08-29 07:20:17, kedd
 
  Sulyok Vince
A csend folyója

A csend folyója ez. A rettenetes
csendé. Benne hangtalanul
úsznak, sodródnak tova évek,
arcok. Az egész elmúlt élet.

A Léthe vize ez. Szemlélem kavargását,
amíg csak látom, amíg látni tudom
mindezt, amíg elúszó képeit
érzékelni tudom, s felfogni ezt a sebesen
tovairamló időt, ezt a már lábszáramig
csapódó vízörvényt, amely bármikor
magával ragadhat már engem is.

Az ijesztő elmúltakat csak nézem,
a mésznél és a télutó szennyes havánál
fakultabb testeket, élettelenné
vált arcukat, kiürült szemgödreiket -

jól tudva, hogy nincsen remény sehol,
hogy többé nincs, mit várjunk:
darabjaira széthullt csonthalomként
hányódom hamarosan magam is

az enyészet folyója jéghideg vizében,
ahonnan nincs, nem lehet visszatérés
többé a fénybe, a csodálatos
élet gyönyörébe és vigaszába
a léttelenség és időtelenség
felfoghatatlan mélységeiből,
a megszűnés szakadékából.
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
A boldogság egykor
  2017-08-29 07:19:38, kedd
 
  Sulyok Vince
A boldogság egykor


A boldogság egykor egy rét volt,
nagy rét, szelek járta lapályon,
szertebóklászó tehenekkel,
fűzfákkal körül, jegenyékkel
s a láthatáron borzas dombsorokkal.

A boldogság egykor vékonyka ér volt
a rét aljában, fölezüstlő vízzel,
benne békákkal és ebihalakkal,
ritkahangú, kedves csörgedezéssel
s a hátán gyöngyszínű; felhők hasaltak.

A boldogság egykor egy dűlőút volt,
szélében búzavirágokkal, pipacsokkal,
gémeskúttal, föl-le bukóval;
arcomba loccsanó hideg vize
égőbb volt, mint az izzó délután.

A boldogság egykor egy szőlőskert volt
homokos, meleg domboldalban,
kunyhóval, szilvafákkal, barackfákkal,
kék és arany szőlőszemekkel
s mindmáig elfeledhetetlen zöld egekkel.

A boldogság egykor egy kisfiú volt
réteken és dűlőkutaknál,
szőlősorok mézillatában.
Évtizedek mélyéről olykor idehallom
a nevetését - nevetésem...


Link


 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Régi kép
  2017-08-28 17:31:57, hétfő
 
  Régi kép
Írta:Törő Zsóka

Képed nézem néma áhítattal,
játszom néha még a gondolattal,
itt vagy újra, érinthetlek téged
nem rabolt el tőlem még az élet.

Lágyan szól egy kósza dal a szélben,
bújok hozzád izzó vágy tüzében,
átölellek, szívem érted reszket...
Lelkem mélyén őrzöm ezt a percet.

Képed nézem, két karom kitárom,
rá kell jönnöm, mindez már csak álom,
képzelet, mely nem hoz vissza téged.
Földre hullik kezemből a képed...
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Utcán
  2017-08-17 13:28:33, csütörtök
 
  Széll Magdolna: Utcán

Hangok surranó macskakövén,
ténfergek, mint kerge déli szél,
zilált zajokból válogatok,
fehér botom ütemesen kopog.

Köröttem ezer veszély forog,
árkok, váratlan akadályok,
elbambuló, közönyös arcok,
rohanó, tolakodó alakok.

Széles utcák színes forgatagán,
hetykén kocognék, mint hajdanán,
legelnék az utca kirakatán,
járdák foghíját átugranám.

Nyüzsgésből kiválik a hangod,
vállam érintve súgod: - Itt vagyok.
Átölelsz, homlokom csókolod,
tested páncélként körém fonod.

Óvnál, mint szájában kölykét a macska,
elég, ha karom öltöm karodba,
veled biztonságban haladok,
melletted a lelkem felragyog.

2016


Link


 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Nincs Cím
  2017-08-17 13:27:23, csütörtök
 
 
Szerencsés Tünde
Múló évszakok

Aranyra festette a nap a mező tar haját.
Nem is olyan rég érlelt kalászt,
Színjátszó volt e vidék,
Vörösen izzott a pipacs, kéklett búzavirág,
Repcétől sárgállott a messzeség.
Nyugalom borult most a tájra,
Szénabálák sorakoznak csendben,
Jelzik már, nincs távol az ősz.
Talán ajándékul kapunk még
Pár órányi napsütést,
Csodálhatjuk, ahogy az izzó korong
Lebukik a dombok mögé.
Ugyan a rozsdás évszak
Tüneményes színkavalkádot tartogat,
De szívünknek mégis fájdalmas az elmúlás.
Hiányozni fog a tücsök hangja,
A záporozó csillagok,
Virágok édes illata,
Minden, minden, ami nyár...
Évszakok jönnek-mennek,
A változás hoz valami újat, valami szépet,
Az élet meg nem áll.
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Százszorszépek
  2017-08-11 19:43:32, péntek
 
 
Dobrosi Andrea:
Százszorszépek

A naplómból tudom,
így,
hogy rendet raktam
a hátsó polcomon.

Láttad,
szememből a könny
majd' kiáradt
ott,
a mandulafa alatt.

Tessék,
neked adom a virágom -
mondtad;
megéltél már hét tavaszt,
nekem hatszor jött a május.

Felnéztem rád,
olyan voltál,
mint egy csillagárus,
ki az égről a fényt hozza el,
úgy szeret,
s elhatároztam,
én is jó testvér leszek.

Csak hát
a százszorszép a kertben...
kellett,
mint éhezőnek a falat,
hát sírni kezdtem.

Te észrevetted,
ahogy rajtam átsuhant a bánat,
tudtad,
örülnék a virágnak.

Ma ugyanúgy
könnyes szemmel nézem
a fehér szirmokon hantod felett
a méheket,
visszaadom százszorszéped akkor is,
ha meg nem köszönheted.
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Alkony
  2017-08-11 19:40:54, péntek
 
  Vörös Judit: Alkony

Megremeg a szívem
az est mámorában,
bíborban fürdőző
alkony csodájában...

Elringatom magam
gyönyörű fényében,
mindenség szélének
vonzó közelében.
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Augusztus
  2017-08-11 06:31:22, péntek
 
  S. Farkas Zsuzsanna
Augusztus

Nézd, elsárgult levelek zörögnek a forró szélben!
Látványuk elmúlást, őszt idéz, melytől félek...
Olvadó aszfaltba ragad ólmos, fáradt léptem.
Még nyár van... De nemsoká elfújja az őszi szél...
Vár még pár verőfényes élmény, és vége.
Hűvössé válnak lassan a fülledt, levegőtlen éjek.
Haldokló virágok, fakuló fű, gyengülő fények...
Végére ér a nyár... Egy nap elszáll az őszi széllel.
Még tomboló hőségtől szenved a test és a lélek.
Éltető vízért eseng, mi hűsít és éltet.
De az, délibábként vibrál a fakó kék égen.
Köddé foszlatja, s hideg esőt hoz majd az őszi szél...
Úgy múlik el a nyár, olyan gyorsan, mint az élet.
Észbe kapsz és élveznéd, de már vége...
Elsuhan melletted észrevétlen, időben, térben.
Hiába nyúlsz utána... Nem kegyelmez az őszi szél...

Link


 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Vándorló lelkem
  2017-08-05 12:42:12, szombat
 
 


Gmeindl Margit
Vándorló lelkem

Hegyeid közt járva erdélyi havasok
lelkem az égig repül akár a sasok.
Lenézek milliárd csillogó hópihédre
s kérdem magamtól,miért vagy a földön
mi végre?
Nem lenne jobb örökre itt keringni?
Felhők között,napfény alatt.
Ott,hol a madár raj halad,
vagy hókristályban fénnyé válni,
fenyő csúcsán fent szikrázni?
Ó nem lehet ,ezt nem szabad,
megfagyva nincs több gondolat.
Nem dobban szív,mely szeretni tud,
akkor a szerelemből nekem mi jut?
Maradj csak háborgó lelkem itt
és nézd a csúcsokat.
Majd egyszer talán,
az utad végén,
épp ő lesz ki magába fogad.

Link


 
 
0 komment , kategória:  Versek  
     1/55 oldal   Bejegyzések száma: 547 
2017.08 2017. Szeptember 2017.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 45 db bejegyzés
e év: 592 db bejegyzés
Összes: 9111 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 405
  • e Hét: 405
  • e Hónap: 41914
  • e Év: 482478
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.