Regisztráció  Belépés
skorpiolilike.blog.xfree.hu
"A szeretet és a bizalom elválaszthatatlanok! Egyik sem létezik a másik nélkül." Pné Marika
2016.01.12
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/8 oldal   Bejegyzések száma: 79 
Kányádi Sándor: Nyárialmafa
  2018-07-01 17:10:52, vasárnap
 
  Kányádi Sándor:
Nyárialmafa

Ilyenkor ősszel senki se
gondol a nyárialmafára.
Dísztelen áll, üresen ásít
kifosztott koronája.

Még a lombját is hamarabb
hullatja, mint a társak,
akik most gyümölccsel rakott
tele ágakkal állnak.

És jönnek a szüretelő,
zsivajgó, vidám népek,
s a nyárialmafára ők
nemhogy föl, rá se néznek.

Ilyen az élet, susogja,
megfakul minden érdem.
És futna, mint a levelek,
bujdosna szégyenében.

Bujdosna, de a gyökerek
konokul visszatartják:
ha odébbállna, ki terem
jövőre nyárialmát.
 
 
0 komment , kategória:  Kányádi Sándor  
Kányádi Sándor: Kánikula
  2018-07-01 17:09:27, vasárnap
 
  Kányádi Sándor:
Kánikula

Kutyameleg, kánikula,
nyelvét kiveti a kutya,
budákol, a tűző, heves
nap elől árnyékot keres.

De alighogy hűvösre lel
s leheverne, költözni kell:
falja az árnyékot a nap,
s az ebbe is beleharap.

Pillognak a récék, libák,
nem csinálnak most galibát;
kiapadt a kicsi patak,
mint a cérna, kettészakadt.

Itt-ott ha még van is, ami
víznek mondható valami,
odamennek a bivalyok,
s kimártják a kis patakot.

Egyedül egy árva csacsi
hangját lehet csak hallani,
megereszt egy bátor iá-t,
esőért az égre kiált.
 
 
0 komment , kategória:  Kányádi Sándor  
Kányádi Sándor: Erdő, erdő...
  2018-07-01 17:02:44, vasárnap
 
  Kányádi Sándor:
Erdő, erdő...

Erdő, erdő, kerek erdő,
nem mozdul róla felhő,
a napot is ritkán látja,
mégis zöldell minden fája.

Ha az erdő futni tudna,
vihar jöttén tovafutna,
de nem futhat, mert a fészkek
futtában mind leesnének.

Madarait némaságra,
kárhoztatná bujdosásra.
Milyen erdő az olyan, hol
még egy árva madár sem szól.

Ha gyérítik, morajozva
fölzúg, mintha tenger volna.
ősszel búsul, télen hallgat,
kikeletkor újrasarjad.
 
 
0 komment , kategória:  Kányádi Sándor  
Kányádi Sándor: Pacsirta
  2018-06-24 17:22:42, vasárnap
 
  Kányádi Sándor:
Pacsirta

Pacsirta zeng a magasban, gyűrűzik
hangjától a levegő; lüktető
köröcskék pengetik a nap
feszes sugarait.

Zeng, zeng a pacsirta, óceánra
menekült kis kalózadó,
s azt sugározza egyre,
fáradhatatlanul,
hogy milyen rettenetes éjszakánként
egy magányosan didergő kökénybokor
alján virrasztani.

 
 
0 komment , kategória:  Kányádi Sándor  
Kányádi Sándor: Kánikula
  2018-06-24 16:14:36, vasárnap
 
  Kányádi Sándor:
Kánikula

Kutyameleg, kánikula,
nyelvét kiveti a kutya,
budákol, a tűző, heves
nap elől árnyékot keres.

De alighogy hűvösre lel
s leheverne, költözni kell:
falja az árnyékot a nap,
s az ebbe is beleharap.

Pillognak a récék, libák,
nem csinálnak most galibát;
kiapadt a kicsi patak,
mint a cérna, kettészakadt.

Itt-ott ha még van is, ami
víznek mondható valami,
odamennek a bivalyok,
s kimártják a kis patakot.

Egyedül egy árva csacsi
hangját lehet csak hallani,
megereszt egy bátor iá-t,
esőért az égre kiált.

 
 
0 komment , kategória:  Kányádi Sándor  
KÁNYÁDI SÁNDOR: Szelíd fohász
  2018-06-24 16:09:25, vasárnap
 
  KÁNYÁDI SÁNDOR:
SZELÍD FOHÁSZ

szelíd fohász az én fohászom
félig könyörgés félig hála
hogy nem juttattál s ezután se
juttass engemet szégyenfára

de eljut-e az én fohászom
eljuthat-e vajon tehozzád
útjaidat úton útfélen
szertartások barikádozzák

nem marad-e sziklára hullt
magokként vajon terméketlen
mit egy hosszú életen át
a jövendőnek elvetettem

tudom sokat eltékozoltam
abból mit rám bíztál sokat
de azért ne tagadd meg tőlem
holtomban se áldásodat


(1929. május 10. - 2018. június 20.)
 
 
0 komment , kategória:  Kányádi Sándor  
Kányádi Sándor: Érted teljenek csordulásig…
  2018-06-24 15:53:24, vasárnap
 
  Kányádi Sándor:
Érted teljenek csordulásig...

Ha valaki tőlem megkérdezné,
hogy hazám nekem mit adott,
őszintén szólva azt se tudnám,
hogyan kezdjem a mondatot.

Hogy mondhatnám el? Élő szóval
azt kifejezni nem lehet;
kevés a szó, hogy visszaadja
és kicsiség a szeretet.

Négy éve lett köztársasággá
e szép ország, mely felnevelt.
S a történelmünk nagy könyvében
egész századnyi hely betelt.

Kincseket ér az életünkből
minden parányi pillanat,
s megérhettem egy évszázadot
az elmúlt négy évem alatt.

Ki lehet-e fejezni szóban,
hazánkban élni mit jelent? -
Ó, hogyha dalba önthetném én
érte dobogó szívemet!

Ha volnék olyan nagy művész, hogy
szívemnek minden melegét
belefogjam egy alkotásba,
úgy érzem, az sem vón' elég.

Nem lenne elég köszönetnek
csupán azért, mit értem tett.
S hol volna még a hálaének,
hogy fölemelte népemet.

Hazám! Te nekem, nekünk adtad
a legdrágábbat: önmagad.
Érted teljenek csordulásig
a szívek és a poharak.

1951
 
 
0 komment , kategória:  Kányádi Sándor  
Kányádi Sándor: Téli fák
  2017-11-06 11:44:09, hétfő
 
  Kányádi Sándor:
Téli fák

Elhullatta leveleit
kertek, erdők minden fája,
Szélnek, télnek vad szigorát
egyedül a fenyő állja.

Egyedül a fenyőerdő
nem hódol meg hónak, fagynak:
zöldell akkor is, ha a nap
sugarai meghervadnak.

Fölfogja a hulló havat,
a szeleket megakasztja.
Sátra alatt menedéket
lel az erdő minden vadja.

Hunyorgó nap, pislogó ég
gyújt az ágakon gyertyákat.
Szarvas, farkas s a szelíd őz
mind egy-egy szép télifát kap
 
 
0 komment , kategória:  Kányádi Sándor  
KÁNYÁDI SÁNDOR: Ül a tél a hegy tetején
  2017-11-06 11:36:10, hétfő
 
  KÁNYÁDI SÁNDOR:
Ül a tél a hegy tetején.

Ül a tél a hegy tetején.
Fehér kucsma van a fején.
A hátán meg fehér suba.
Készülődik a faluba.
Tápászkodik, fölkel s jövet
fehér terveket szövöget.
Szórja, hinti, hol elhalad,
két marokkal a friss havat.
Fehéredik domb és lapály.
Olykor-olykor a tél megáll.

Gondos gazdaként széttekint,
aztán munkába fog megint.
Ahol kilátszik a vetés,
vet oda egy marokkal, és
mire a mi falunkba ér,
mögötte már minden fehér.
Egy kicsit még tipeg-topog,
befagyasztja a patakot.
Lepihen és a szürkület
csöndjében füstöt ereget.
 
 
0 komment , kategória:  Kányádi Sándor  
Kányádi Sándor: Jön január
  2017-11-06 11:26:11, hétfő
 
  KÁNYÁDI SÁNDOR:
Jön január


Porka havak esedeznek,
sopánkodnak a verebek.
Jegenyefán ócsárolják
Januárt a zajgó csókák.

De Január rá se ránt a
fákon csárogó csókákra,
sem a tetőn dideregve
siránkozó verebekre.

Azért van a csűrön cserép,
bújjon alá, aki veréb,
s a füstölgő kémény mellett,
aki csóka, melegedhet.

Jön Január, megy Január,
kinek-kinek kedvébe jár,
szánkót csusszant, ródlit lódít,
gyermekekkel hógolyózik.

A kucsmáján, lám, mit látok,
egy korai hóvirágot.
Sorra sétál minden házat,
s boldog újévet kívángat.
 
 
0 komment , kategória:  Kányádi Sándor  
     1/8 oldal   Bejegyzések száma: 79 
2018.06 2018. Július 2018.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 74 db bejegyzés
e év: 2069 db bejegyzés
Összes: 54819 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 978
  • e Hét: 11611
  • e Hónap: 40586
  • e Év: 812927
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.