Regisztráció  Belépés
lenke1964.blog.xfree.hu
Három szóban el tudom mondani, mit tanultam az életről: mindig megy tovább. "A világ minden szépségéért sem akarnám elcserélni az egyéniségemet, még a... Varga Lenke
1964.08.18
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/22 oldal   Bejegyzések száma: 210 
Nem mese az gyermek!
  2017-11-23 18:30:57, csütörtök
 
 
Ugye Te is ismered az Arany Jánostól származó híres idézetet:

"NEM MESE EZ, GYERMEK!"

Elgondolkodtál már rajta, hogy ez a néhány szó mi mindent sűrít magába?

Ha valami olyan csoda történt, ha a jó úgy győzte le a gonoszt, ha az emberek úgy össze tudtak fogni egy nemes cél érdekében, ami szinte csak a mesében fordulhatna elő és mégis megesett a valóságban is, akkor idézzük Aranyt: "Nem mese ez, gyermek!"


Mese és valóság

Hogy szövődik össze mindennapjainkban mese és valóság?

A meséhez kapcsolódó szólások jól kiemelik a mese két alapvető tulajdonságát. Egyrészt azt, hogy a mese kitalált, hétköznapjaink valóságával össze nem keverhető: ,,mesebeszéd", ,,ez csak mese" mondjuk a nyilvánvalóan valóságtól elrugaszkodott történetre.

A ,,mesés", ,,meseszép", ,,mesébe illő" kifejezéseink másrészt arra utalnak, hogy valami nagyon szép, mégis valóságos dologról van szó.

A (va)lódításban rejlik a lényeg

A mesében sok minden olyan van, ami a valós világban lehetetlen:

- beszélő tárgyak, állatok

- halál utáni csodás feltámadás

- sárkányok, manócskák, boszorkányok

- fanyűvő óriások

- mindenkit legyőző botocskák, kardok

Ugye, Te is tudnád még tovább sorolni?

Hogy lehet az mégis, hogy ezekben a sokszor naiv, kitalált történetekben, a mesékben mégis olyan páratlan értékű, olyan erős nevelő hatás rejlik? Hát bizony csak úgy, hogy a szereplőkben nem az a lényeg, hogy lehetségesek-e a való világban, hanem az, hogy milyen jelentést, tulajdonságot, mintát, erkölcsi példát, értéket hordoznak és kódolnak a hallgató számára.

A "való igaz" meg az "igaz való"

A ló a mesében is ló. Farkas, róka, kígyó, hal, fű, fa, virág - minden állat és növény a mesében is előfordulhat, csakúgy, mint a valóságban. Igen ám, de a mesében ezek az élőlények jóval többre képesek, mint azok, amelyeket magunk körül látunk. Például beszélni is tudnak, és az ember megértheti őket. Azon már érdemes és tanulságos elgondolkodni, hogy azért, mert emberi nyelven szólnak, s az ember érti őket. Vajon emberi nyelven szólnak, vagy a mesebeli emberből még nem veszett ki az a képesség, hogy érti a ,,minden élő élet" nyelvét?

Egyedül nem megy!

A mesebeli ló ,,igazi" annyiban, hogy valóban hátasként szolgálja gazdáját. Abban már ,,több", hogy meg is szólal, legalábbis JÓ gazdája valahogy ,,minden szavát" érti. Ha a gazdát ezzel segítheti, repül mint a szélvész, száll mint a gondolat. S ehhez még csak szárnyakra sincs szüksége. Sőt ,,igaz valójához" még az is hozzátartozik, hogy tanácsot ad, irányítja, eligazítja ,,embertársát" a jóért való harcban.

A ló ,,csak" segíteni tud, a harcot magának az embernek kell megvívnia a rossz megtestesítőjével, de ha nem érti és nem fogadja meg a növények és az állatok szavát, nincs szeme az ő szenvedésükre, nem látja meg az ő áldozatukat, nincs esélye a győzelemre.

Hát lehet ennél egyszerűbben, szebben, jobban elmondani, hogy az ember a növény és állatvilág nélkül pusztulásra van ítélve?

Lehet ennél egyszerűbben, magától értetődőbben nevelni a környezet szeretetére, védelmére?
 
 
0 komment , kategória:  Gyermekvilág  
5 tény, amit tudnod kell gyermekedről
  2017-11-23 18:25:08, csütörtök
 
 
Szia Anyu! Szia Apu!

Én vagyok az, a Te gyermeked, a szemed fénye.

Van pár dolog, amit tudnod kell rólam. Kérlek, olvasd el, amit leírtam. Mindannyiunknak jobb lesz így. És amíg ezt olvasod, én megennék egy sütit. Ugye, megengeded!?



1. Nemcsak a testem gyerek, hanem az agyam is!

Az agynak van egy része, a prefrontális kéreg, mely a logikus gondolkodásért, a tervezésért felel. Itt mérlegeljük tetteink következményeit, és itt szabályozzuk indulatainkat. Ez a terület az én agyamban még nagyon fejletlen. Valójában négyéves korig nem is kezd el fejlődni, és csak a huszadik születésnapomra alakul ki teljesen.

Ez azt jelenti, hogy ha sírok, fáj valami, vagy más erős érzelmet látsz rajtam, akkor valószínűleg nem akarlak ezzel manipulálni Téged, hiszen ehhez tervezésre és stratégiára lenne szükség. Amikor hisztizek, vagy agresszíven viselkedem, akkor egyszerűen ideges vagyok, rosszul érzem magam a bőrömen, és segítségre van szükségem.

Ha szeretnél segíteni benne, hogy a prefrontális kéreg megerősödjön az agyamban, akkor a legjobb, amit tehetsz, ha megmutatod, hogy a Tiéd hogyan működik. Én őszintén szeretnélek Téged utánozni. Ha kicsit idősebb leszek, segíts nekem, és mutasd meg, hogyan nyugodhatok meg, hogyan érthetem meg mások érzelmeit és viselkedését, és hogy hogyan oldjam meg a problémáimat. Ha így teszel, felnőttként hálás leszek majd Neked.



2. A szükségleteim irányítanak

Ahogy az előbb említettem, az én agyamban még fejletlen a prefrontális kéreg. Éppen ezért hihetsz nekem, hogy lefekvéskor nem trükk, ha vécéznem kell, és ha véletlenül bepisilek, az nem azért van, hogy így kergesselek az őrületbe. Esküszöm! Egyszerűen arról van szó, hogy a lefekvés nem olyan szórakoztató, mintha közösen játszanánk. A pelusomhoz pedig ragaszkodom.

Természetesen bizonyos mértékig én is képes vagyok előre látni és mérlegeli tetteim következményeit, azonban ennek a képességnek a színvonala erősen hullámzik, éppen ezért néha azt hiheted, hogy rakoncátlan vagyok. Az agyamnak az egyetlen teljesen kifejlett része az agytörzs, mely a szükségleteim kielégítéséért felel. Próbáld megérteni,kérlek, hogy minden, amit teszek, erről szól, a szükségleteimről, most még ez a legfontosabb vezérlőereje az életemnek. Éppen ezért, ha azt szeretnéd, hogy elaludjak, ölelj magadhoz, és simogasd egy kicsit a hátam.



3. Az vagyok, akinek Te látsz engem!

Önmagamról alkotott képem éppen most alakul ki. Olyannak látom magam, amilyennek Te látsz engem. Tehát, ha Te szófogadatlannak, rossz gyereknek látsz engem, akkor én is annak látom magam. Ha kedvesnek és csodálatosnak látsz, akkor én is így gondolok magamra. És csak hogy tudd: mindig törekedni fogok rá, hogy megfeleljek az önmagamról alkotott képnek. Egyszerűen mi, emberek, ilyenek vagyunk. Ha azt szeretnéd, hogy jó legyek, kedves, és gondoskodó, akkor vedd észre, amikor tényleg ilyen vagyok, és mondd el nekem. Szeretem, amikor szépeket mondasz rólam, és ha jónak látsz engem, akkor úgy is fogok viselkedni.



4. Ez egy fontos kapcsolat!

Tudom, hogy sokféle üzenetet küldök Neked. Az egyik pillanatban önálló szeretnék lenni, a következőben azt szeretném, ha egész életemben az öledben hordoznál. De hidd el, még mindig a Veled való kapcsolatom a legfontosabb dolog az életemben. Szükségem van rá, hogy biztonságban felfedezhessem a világot, de arra is szükségem van, hogy visszatérhessek hozzád.

Kettőnk kapcsolata nem csak a viselkedésemet befolyásolja, hanem, hogy nálam okosabb embereket idézzek: "Azoknak a gyerekeknek, akik gyermekkorukban erős kötődést alakítottak ki szüleikkel, felnőve általában magasabb az önbecsülésük és az önbizalmuk, függetlenebbek, jobban teljesítenek az iskolában, jobbak a társas kapcsolataik, és ritkábban küzdenek depresszióval vagy szorongással."

Alapvetően a Veled való kapcsolatom határozza meg, hogy későbbi életemben hogyan teremtek másokkal kapcsolatot.



5. Senki sem tökéletes!

Nem baj, ha nem vagy tökéletes! Nekem csak arra van szükségem, hogy szeress és hogy velem legyél! Együtt csináljuk ezt végig. Kimondhatatlanul szeretlek, és tudom, hogy Te is így érzel irántam.

Láss annak, ami vagyok: egy kis embernek, akinek törődésre van szüksége! Gondoskodj rólam, védj meg, vezess! És szeress - feltétel nélkül, hiszen én sem vagyok, és nem is leszek sosem tökéletes. Éppen ezért kell tudnom, hogy Te mindig látni fogod bennem a jót, még akkor is, ha épp elszúrtam a dolgokat.

Élvezzük hát közös hétköznapjainkat és ünnepeinket! Nem sokáig leszek már ilyen kicsi...

 
 
0 komment , kategória:  Gyermekvilág  
Tiltsuk be a házi feladatot!
  2017-11-23 18:23:25, csütörtök
 
  Tiltsuk be a házi feladatot!


Egy amerikai oktatáskutató tanulmányának eredményei azt mutatják, hogy a házi feladat nem feltétlenül hasznos gyermekeink számára. Sőt, akár káros is lehet az otthoni tanulás!

"Nincs rá semmi bizonyíték, hogy a házi feladat - függetlenül a mennyiségétől - hozzájárulna az általános iskolába járó gyerekek iskolai eredményeinek, tudásának fejlődéséhez."


A fenti idézet Harry Cooper amerikai oktatáskutatótól, a Duke Egyetem Pszichológiai és Idegtudományi Tanszékének vezetőjétől származik, és első hallásra elég meglepő lehet. Igaz lehet, hogy semmiért volt az a rengeteg óra, az erőfeszítések, az elmulasztott játéklehetőségek, a könnyek? Igaz lehet, hogy családok milliói mennek keresztül minden este teljesen hiábavaló küzdelmen?

Harry Cooper közel harminc éve foglalkozik a házi feladat és az otthoni tanulás témakörével. A professzor jelenlegi tanulmányában 180 különböző, 1989 és 2006 között készült kutatás eredményeit vetette össze.

Miért is?

A házi feladat intézménye annyira megszokott és elfogadott, hogy a legtöbb felnőttnek eszébe sem jut megkérdőjelezni az értelmét. De amikor a tényeket nézzük, akkor rá kell jöjjünk: a házi feladat előnyei meglehetősen korlátozottak és életkorfüggőek.

Az általános iskolásokkal kapcsolatban az eredmények azt mutatják, hogy míg az osztálytermi tanulásnak nagyon jó eredményei vannak, addig az otthoni házi feladat egyszerűen csak felesleges nyűg. A kapcsolat a házi feladat és a gyerekek tudása között még a legjobb indulattal is csak minimális. A középiskolások körében már változik a kép, náluk a leckének már valóban van mérhető hatása, de napi két óra fölött az otthoni tanulás előnyei csökkennek.


A sikeres országokban nincs

A tanulmány következtetéseivel az Arizonai Egyetem professzora, Etta Kralovec oktatási szakértő is egyetért. Mint mondja, a házi feladatnak általános iskolában semmilyen hasznos hatása nincs. Hasonló következtetést lehet levonni a különböző országok tanítási gyakorlatának elemzéséből is. A diákok tudását felmérő teszteken sorra magas pontszámot elérő országokban, például Japánban, Dániában vagy Finnországban nem vagy csak nagyon kevés leckét adnak, míg az olyan, rosszul teljesítő országokban, mint Törökország, Irán vagy Thaiföld, általában sok az otthoni tanulnivaló.

A tanulmányban vizsgált 180 kutatás összehasonlító elemzése nem mutatott ki semmiféle bizonyítékot, mely alátámasztaná, hogy az általános iskolások körében a leckeírásnak bármiféle pozitív hatása lenne. Bebizonyította azonban az ellenkezőjét: a házi feladat károsan befolyásolja a gyerekek iskolához való hozzáállását.


Szeretni kell a tanulást

Valójában ez az, ami miatt igazából aggódnunk kell. Gyermekeink jövőjét meghatározza, hogy milyen a tanuláshoz való viszonyuk, ezért fontos lenne, hogy megszeressék a tanulást. A házi feladat azonban éppen ezzel ellentétes hatást fejt ki: nem fejleszti gyermekeink tudását, de sikeresen szembefordítja gyermekeinket az iskolával, és megutáltatja velük a tanulást. Pedig nagyon hosszú időről van szó, egy első osztályos gyermek előtt 12-13 év házi feladat áll, mielőtt egyetemre mehetne.

Botrány a családban

És akkor még nem is beszéltünk a házi feladat családokra gyakorolt káros hatásairól. Ezer és ezer családban ismétlődik minden este a lecke körüli tortúra és küzdelem. A szülők veszekszenek, könyörögnek, hízelegnek, a túlterhelt gyerekek pedig sírnak, hisztiznek, kiabálnak, minden lehetséges módon kerülik a feladatot. Ahelyett, hogy este a családtagok megnyugodnának, játszanának, beszélgetnének és támogatnák egymást, azaz erősítenék összetartozásukat, mindenki feszült és ideges a lecke körüli huzavona miatt.


A kisgyermek még nem képes feladatainak önálló elvégzésére. Nem tudja, hogyan kell beosztani az idejét, nem tudja, hogyan kell megszervezni, rendszerezni a munkát és a részfeladatokat. Felnőtt segítségére van szüksége, aki irányítja, segíti. A szülő előtt két út van. Vagy egyre jobban bevonódik a lecke elkészítésébe, szélsőséges esetben akár odáig, hogy ő maga csinálja meg a gyerek helyett a feladatot, vagy átcsúszik egy másik szerepbe, és onnantól a középiskola végéig ő lesz a “Leckerendőrség" kemény zsaruja, ami állandó konfliktusokat eredményez. Bármelyik irányba is indul el a szülő, az aláássa a házi feladat gyakorlatának egyik legfontosabb célját, a felelősségvállalás kialakítását, ráadásul árt a szülő-gyerek kapcsolatnak is.

Támogatói szerint a házi feladat felelősségvállalásra és önálló munkavégzésre tanít, megerősíti az iskolában tanultakat, és kapcsolatot hoz létre az iskola és a szülő között. Ugyanakkor a felelős szülők a lecke nélkül is látják, mi van a gyerek táskájában, tartják a pedagógusokkal a kapcsolatot, tisztában vannak gyermekük iskolai előrehaladásával. Nekik nincs szükségük efféle terhekre, különfeladatokra ahhoz, hogy jó szülők legyenek. A felelősségvállalás és az önálló munka képessége másképp is tanítható - erre való a házimunka, a gyermek által gondozott kiskert vagy háziállat, vagy az, ha gyermekünket következetesen rászoktatjuk, hogy gondoskodjon felszereléséről, tanszereiről, rendbe rakja a szobáját.


Nem csak a tanulás fontos

Ami az iskolában tanultak megerősítését illeti, ez valóban egy fontos tényező, de csak egy a sok közül. Gyermekünk egészsége és iskolai teljesítőképessége szempontjából vannak ennél fontosabb feltételek is, például, hogy kipihenje magát, jól aludjon, jó kapcsolata legyen szüleivel és testvéreivel, és hogy legyen lehetősége elegendő szabad játékra. Ezek szerepe sem elhanyagolható, hiszen alapvetően befolyásolják a gyermek tanulási képességeit, figyelmét, emlékezetét, viselkedését, problémamegoldó-képességét. A korábban tanultak megerősítésére, ismétlésre pedig amúgy is rendszeresen sor kerül az iskolai órákon.

Általános iskolás korban sokkal hatékonyabb az otthoni olvasás, mint a házi feladat. Ez jelenthet önálló olvasást, vagy akár azt is, hogy a szülő olvas fel, a lényeg, hogy az olvasás örömteli tevékenység legyen. Bármi más iskolai feladatnak esetinek és választhatónak kell lennie. Ebben a korban az iskola elsődleges szerepe a tanulás megszerettetése kellene, hogy legyen. Ami ezzel ellentétes hatású, annak nincs helye az oktatásban.


Szüleink hibáiért büntetjük gyermekeinket!

Ha az oktatás célja valóban az, hogy gyermekeinket neveljük és fejlesszük, akkor be kell tiltani a házi feladatot. Ez lenne a legjobb a gyerekeknek, a szülőknek, a családoknak, az iskolának és a társadalomnak is. A házi feladatot egyetlen dolog igazolhatja, az pedig a múlt: Ha mi végigszenvedtük a leckeírások végtelen óráit, akkor ők is túl fogják élni. De meg kell-e büntessük gyermekeinket azért, amit annak idején nekünk kellett elszenvednünk?
 
 
0 komment , kategória:  Gyermekvilág  
Gyerekek, akik belülről ragyognak
  2017-11-23 18:21:16, csütörtök
 
 

- Melyik a kedvenc rovarod? - kérdezte a kislányom pár héttel ezelőtt, egy péntek esti sétánk közben. - És a pillangó nem ér, azt nem választhatod! - tette hozzá gyorsan, mielőtt bármit mondhattam volna. - Mindenki a pillangót választja...

- Hmmm... - gondolkodtam hangosan - Talán a szarvasbogár - válaszoltam végül.

- Az én kedvencem a szentjánosbogár. Szeretem a szentjánosbogarakat. - mondta szomorkásan.

Sétáltunk, és beszélgettünk, élveztük az együtt töltött időt.


Mindenki a pillangót választja...

Hirtelen megkérdezte:

- Szerinted én jó vagyok? Úgy értem, rendben vagyok? - mutatott magára - Néha olyan másnak érzem magam...

Meglepetten álltam meg, és az arcát kutattam. Tudtam, éreztem, hogy mire gondol. Leültünk egy padra, és elmeséltem neki valamit a saját gyermekkoromból.

- Mikor annyi idős voltam, mint Te, én is mindig kívülálló voltam. Különböztem a többiektől, és ezért mindig kényelmetlenül éreztem magam. Csúfoltak, és nem vettek be a csapatba. Ez sokáig fájt nekem.

Ahogy töprengve nézett, eszembe jutott, amit a pillangókról mondott. Hogy mindenki a pillangókat választja.

Átöleltem a vállát, és magamhoz szorítottam, mintha ettől a szavaim mélyebbre hatolnának.

- Szeretném, ha tudnál valamit. Nekem mindig elmondhatod, ha valami bánt, ha úgy érzed, különbözöl a többiektől, ha egyedül vagy, ha valami zavar. Nem foglak kinevetni. Nem foglak megvetni, és nem mondom, hogy ez nem nagy ügy. Nem fogom félresöpörni az érzéseidet, mert tudom, hogy az mennyire fáj.


Te is szentjánosbogár vagy!

- Azt hiszem, Te is olyan vagy, mint egy szentjánosbogár. - folytattam - Tudod, miért? - kérdeztem.

- Miért? - nézett rám reménykedve.

- Te is belülről ragyogsz. - simogattam meg a vállát. - Ezt a ragyogást nem mindenki látja, de én igen. Az én dolgom az, hogy ezt a ragyogást megőrizzem. Szóval, ha valaki csúfol, vagy undok megjegyzéseket tesz rád, akkor gyere, és mondd el nekem. Én meghallgatlak, megölellek, és nem hagyom, hogy kialudjon benned a fény, kicsi, bátor, különleges szentjánosbogaram.

Ahogy teltek a hetek, többször eszembe jutott ez a beszélgetés. A gyerekeknek az iskola vége sokszor nagy megterhelést jelent, különösen a szentjánosbogaraknak - azoknak a gyerekeknek, akik belülről ragyognak.

Ekkor van a legtöbb eredményhirdetés, díjátadó, oklevél, taps. Ilyenkor általában a pillangók kerülnek a figylem központjába. Ők olyan tökéletesek, olyan színesek, annyira nyilvánvalóan tehetségesek!

De nem szabadna megfeledkeznünk a szentjánosbogarakról sem! Az ő győzelmeik csendesek, észrevétlenek. Gyakran senkinek sem figyel fel rá, hogy ők miben jók.


A tehetség sokféle

Pedig a tehetség sokféle lehet. Talán éppen a Szentjánosbogár az, aki átadja a helyét a buszon az idős néninek. Lehet, hogy ő az, aki álmában dalokat ír, és végigdudorássza a napjait. Talán olyan képeket fest, melyek a lelkedbe marnak. Vagy annyira szereti a matematikát, hogy fejben még éjszaka is a számokkal foglalkozik. Számítógépzseni, aki ugrik, ha valamelyik tanárnak gondja van a géppel. Talán a konyhaművészet érdekli, vagy az állatok közt leli meg a nyugalmát. Lehet, hogy egy ültő helyében kiolvas egy könyvet.

Talán ő az, aki figyel a magányosokra, aki észreveszi az észrevétleneket, a kiközösítetteket.

Vagy talán ő maga a magányos, az észrevétlen, a kiközösített, aki arra vár, hogy valaki észrevegye az ő belső ragyogását a rengeteg fényes, színes, tökéletes pillangó között.


Mondd el!

Lehet, hogy Te is ismersz egy szentjánosbogarat. Lehet, hogy ez a Szentjánosbogár fontos neked. Talán éppen a legfontosabb.

Ha így van, kérlek, ne várj tovább! Ne várj rá, hogy valaki átadjon neki valamiféle díjat vagy igazolást, mellyel ,,hivatalossá“ válik a tehetsége! Ne várj tovább, mert nem biztos, hogy ez a nap valaha is eljön. Inkább vedd a kezedbe a kezdeményezést, és mondd el neki, hogy Te mit látsz benne.

- Én látom a ragyogásod! Látom, amikor gitárt veszel a kezedbe, amikor sárga, zöld vagy arany ecsetvonásokkal fejezel be egy képet, látom, amikor csukott szemmel énekelsz, látom, amikor teli szájjal nevetsz. Látom, amikor a vízparton állsz, és a jövőn tűnődsz. Én látom a belső ragyogásod, drága, bátor, hős szentjánosbogaram!

És - függetlenül attól, hogy más észreveszi-e vagy sem - tudd, hogy ez a ragyogás ott van, és hogy én látom.


Ragyogj tovább!

Ragyogj tovább! Énekelj, alkoss és álmodj tovább! Folytasd a varázslatot!

Egy nap mások is észreveszik majd, amit én látok. És akkor ez a belső fény olyan ragyogó lesz, olyan fényes és gyönyörű, hogy a világ megtorpan egy pillanatra. És akkor majd csodálkozva néznek, hogy honnan ered.

És mi ketten, Te és én, tudni fogjuk, hogy ez a fény mindig ott világított. Mert Te Szentjánosbogár vagy, aki belülről ragyog.

És az én dolgom az, hogy ezt a ragyogást megőrizzem.
 
 
0 komment , kategória:  Gyermekvilág  
Mi zajlik a gyerekek agyában?
  2017-11-23 18:17:01, csütörtök
 
  Az Élet és Tudomány 2009. évi 13. számában olvasható volt egy figyelemreméltó és lebilincselő írás Gerald Hüther professzorral, aki az egyik legismertebb német agykutató és neuropszichológus. Közérthetően elmagyarázza, mi történik a gyerekek agyában, amikor tévéznek vagy számítógépeznek.

- Professzor úr, Ön neurobiológusként azt kutatja, hogyan hat a média az emberi agy fejlődésére. Tudna nekünk egy gyerekeknek szóló jó tévéműsort vagy számítógépes játékot ajánlani?

- Nem, és ilyesfajta ajánlások nem is visznek minket előrébb. Mert úgy csak egy felszínes eszmecserébe bonyolódnánk a kínálatok tartalmi minőségéről - ezt azonban jobb elkerülni.
A másik, hogy nem is kell sokáig keresgélnie: nagyon gyorsan talál öt olyan tanulmányt, amely kimutatja Önnek, hogy állítólag milyen jó is a gyerekek számára a tévézés. További öt tanulmány ezzel szemben viszont azt fogja bizonyítani, hogy a televízió rossz. Ez a vita teljesen haszontalan a szülők számára. Én nem tartalmakról beszélek, sokkal messzebbről közelítem meg a kérdést.
Néhány évvel ezelőtt mi neurobiológusok, még úgy gondoltuk, hogy a genetikai programok automatikusan létrehozzák az összes kapcsolatot az agyban. A komplex neuronális hálózatokat tehát, melyek a gondolkodásunkat, az érzelmeinket, a cselekvéseinket irányítják, genetikailag programozottnak tartottuk. Azonban már tudjuk, hogy hosszú távon csak olyan kapcsolatok jönnek létre a gyermek agyában, amelyek a konkrét élet-világban is rendszeresen aktiválódnak. Amit nem használunk, az elsorvad. A genetikai programok arról gondoskodnak, hogy először nagy többlet jöjjön létre idegsejt-kapcsolatokból.

Az agyunkban lévő legfontosabb neuronális áramkörök kialakításához elsősorban arra van szükségük a gyerekeknek, hogy megtapasztalják saját testüket. És ezt nem a képernyő előtt ülve szerzik meg, függetlenül attól, hogy mi megy a tévében.
- Miért olyan meghatározóak a testi tapasztalatok?
- Csak az tudja kognitív képességeit kibontakoztatni, akiben kialakul a megfelelő testérzet. Már vannak olyan tanulmányok, melyek bizonyítják: azok az alsó tagozatos gyerekek, akik jók matekból, különösen jól tudnak egyensúlyozni is. Az ember úgy szerzi meg a háromdimenziós és absztrakt gondolkodáshoz, ill. a matematikához szükséges feltételeket, hogy megtanulja egyensúlyban tartani a testét. Amint egy gyerek a tévé előtt ül, nem érzi többé a testét. Nem mászik, nem ugrál, nem egyensúlyoz, sőt nem mászik fára sem - azaz nem a testének tanulásával tölti az időt.
- A gyerekeknek tehát lehetőleg minél többet kellene mozogniuk?
- Igen, de nem feltétlenül kell hegyet mászniuk. Az egyik legcsodálatosabb testtanulási gyakorlat az éneklés. Eközben ugyanis a gyermek agyának olyan virtuóz módon kell a hangszalagokat modulálnia, hogy hajszálpontosan a megfelelő hang jöjjön ki. Ez a lehető legjobb finommotorikus gyakorlat és ugyanakkor ez a feltétele minden későbbi, nagyon differenciált gondolkodásmódnak is.

Ráadásul az éneklés esetében egy nagyon komplex kreatív teljesítményről van szó. Hiszen a gyereknek az egész dalt fejben kell tartania ahhoz, hogy egzakt módon a megfelelő időpontban eltalálja a megfelelő hangot. És a kórusban megtanul alkalmazkodni is a többiekhez - ami a szociális kompetencia egyik feltétele.

Ezen kívül a gyerekek valami csodálatos dolgot is megtapasztalnak: azt ugyanis, hogy nem tudunk félni, ha énekelünk. Ma már tudják a neurobiológusok, hogy a felszabadult agy éneklés közben nem képes félelemérzéseket mobilizálni. Ezért énekel az ember évezredek óta lefelé menet a pincébe. Nem azért, hogy elijessze az egereket.
- Hol csapódnak le az ilyen tapasztalatok, hol alakulnak ki a neuronális áramkörök?
- Az agyunk legbonyolultabb részén az úgynevezett prefrontális kortexben. Ez közvetlenül a homlok mögött található. Ott fejlődik ki az önmagunkról alkotott képünk. És ezzel együtt az a késztetésünk is, hogy a világ felé forduljunk, hogy cselekvéseket tervezünk, impulzusokat kontrolláljunk és elviseljük a frusztrációkat.

Ennek korai gyermekkorban, körülbelül 6 éves korunkig kell kialakulnia. A mindezért felelős hálózatok a frontállebenyben azonban csak akkor fejlődhetnek ki, ha a gyerek megszerzi ezeket a tapasztalatokat. Ilyen élmények pedig akkor érik elsősorban, ha olyan dolgokkal foglalkozik, melyeket képes megérteni és alakítani is tud rajtuk. Ez azonban ma egyre nehezebb.
- Mi az oka ennek?
- A gyerekek világa ugyanolyan erősen megváltozott, mint a felnőtteké. Ma már nem vagyunk képesek felfogni, hogyan is működnek lényegében a hétköznapi használati tárgyaink. Régebben másképp volt ez. Minden készülék érthető volt. A bicikli, a gőzgép, még az autó is. Egy gyerek szét tudta szerelni a vekkert, megvizsgálhatta a belsejében található fogaskerekeket - és ezzel megfejtethette a mögötte lévő mechanizmust. Ma, az információs társadalom korában a dolgok gyakran oly bonyolultak, hogy az okot és okozatot csak nehezen vagy egyáltalán nem tudjuk felfogni.
- Hogyan hat mindez a gyermek agyára?

- Az agyunk mindig ahhoz alkalmazkodik, amit lelkesedéssel teszünk. A múlt században az emberek a gépekért lelkesedtek és azzal azonosították magukat. Sőt, ezt a gép-gondolkodást még magukra is alkalmazták. Ez aztán kihat a nyelvre is: a szívünket pumpának nevezzük, és elkopott ízületekről beszélünk, melyeket kicserélünk.

De most hirtelen beköszöntött ez az új korszak. Egyre nehezebb lesz megérteni az okokat és okozatokat. Például, hogy miért is mozog a nyíl a képernyőn jobbra, ha mozgatjuk az egeret. Az értelmi összefüggésnek ez a hiánya azt eredményezi, hogy a gyerekeket egyszer csak nem fogja érdekelni a kauzalitás. Ez az emberi agy fejlődésének egyszerű konzekvenciája. Kvázi megtanulják, hogy a dolgokat a mögöttük rejlő értelem megragadása nélkül kell elfogadniuk.

Sok digitális média nemcsak hogy nem érthető, hanem ráadásul még nagyon kevés lehetőség is kínálkozik a képernyőn folyó történésekbe való aktív beleszólásra. A legegyszerűbb példa erre: a tévékészülék esetében nem tudunk máson változtatni, mint a program kiválasztásán. Amikor először ültetünk kisgyereket a tévé elé, még beszélgetnek a készülékkel. Mondják a nyúlnak, hogy hol leselkedik a róka. Megpróbálnak tehát aktívan részt venni a történésekben. Ezt tanította nekik az eddigi - virtuális média nélküli - tapasztalatuk. Néhány hetes tévézés után azonban a legtöbben rezignáltan veszik tudomásul, hogy nem szólhatnak bele tevékenyen a dolgok alakításába és feladják, azaz: megkérdőjelezik az önhatékonyságuk egy részét.

- Ez azonban fontos eleme a gyermek fejlődésének
- Igen, és csak a saját tapasztalatai által fejlődik ki a homloklebenyben - egy nagyon komlpex neuronális hálóként. Az ismerethorizontjukat bővítendő, a gyerekeknek az új élményeiket egy értelmi kontextusban kell elhelyezniük. Az agyunk ugyanis csak akkor tud megtanulni valamit, ha az új benyomásokat egy olyan, már meglévő mintához kapcsolhatja hozzá. amely a korábbi tapasztalatok által jön létre. Ez egy rendkívül kreatív folyamat.

A gyerek megpróbálja tehát az újat a régihez illeszteni. De ehhez előbb úgymond keresgélni kezd az agyában. Egy produktív nyugtalanság keletkezik, mindaddig, mígnem egyszer csak passzol az ingerminta. Akkor aztán a káosz az agyban harmóniává alakul át. Ez az a bizonyos aha-élmény.
És eközben aktivizálódik a jutalmazási rendszer. Az idegsejtek ,,boldogsághormonokat" bocsátanak ki. Minden apró, saját teljesítményként elért sikerélmény olyan boldogítóan hat, mintha egyszerre egy kis kokaint és heroint vettünk volna be. Ezzel szemben rettenetesen nehéz a filmnézésben aktívan, kreatívan benne lenni. Ezért jó volna, ha a gyerekek a beiskolázás előtt lehetőleg egyáltalán nem kerülnének kapcsolatba a tévékészülékkel vagy a computerrel.
- De hát egy könyv cselekményét is készen kapjuk. Az olvasás is passzív tevékenység.

- Ha egy gyerek olvas, akkor közben agytechnikailag rengeteg dolog történik. A betűket szavakká rakja össze. A szavak és mondatok képekké alakulnak át, fantáziavilágokká. Amit a gyerek agya elolvasott, az megjelenik lelki szemei előtt. Piroska megy az erdőbe. Itt egy gyerek sem a betűket látja. Ez hihetetlen fantáziateljesítmény: feketéből és fehérből egy képet megalkotni. Ezzel szemben egy Harry Potter-film semmit sem ér. Mielőtt bekapcsolhatná az az ember a fantáziáját, már ott is a következő kép. Csak az viszi valójában előrébb az embert, amiért saját maga megdolgozott.

- Ön tehát úgy gondolja, hogy a gyerekeknek feladatokra van szükségük?
- Az agy számára a valódi kihívások, kalandok a döntőek. A nagybácsival pecázni, házat építeni egy fára vagy megmászni egy hegyet. A kalandok tettek mindnyájunkat erőssé. Ma már bizonyítani is tudják az idegtudósok ezt az összefüggést: a gyerekeknek életük során lehetőleg minél több kihívással kell megbirkózniuk ahhoz, hogy az agyukban létrejöhessenek a legfontosabb hálózatok. A gyerekeknek tehát szükségük van egy olyan világra, amelyben az interaktivitásnak igen nagy szerep jut. Mégpedig nem a virtualitás, hanem a reális élet összefüggéseiben.
- Később is ki tudják építeni a gyerekek az agyukban lévő neuronális hálókat?
- Ha a kritikus periódus már elmúlt és a test szabályozásához szükséges fontos hálózatok csak gyéren alakultak ki, akkor a gyerek nem rendelkezik jó testérzéssel. Mindazonáltal az agy egész életünk során alakítható marad. Egy 8 vagy 10 éves gyerek is profitál utólag minden olyan testtapasztalatból, melyet most szerez. Azonban egész más lesz a motivációja arra, hogy a testét tréningezze. A tanulási folyamat már nem intuitíve és automatikusan zajlik. A gyerekek szégyellik magukat a deficitjeik miatt, kicsúfolják őket - és félelemmel tanulnak, ami nem jó alap.

- Feltéve, hogy 6 éves korban már kialakultak az agyban a fontos neuronális hálók: védve vannak ekkorra a gyerekek minden mediális veszélytől?
- Nem feltétlenül. Mivel sok gyereket az a veszély fenyeget, hogy elvesznek a virtuális világokban.
- A számítógépes játékokra gondol?
- Igen, többek között. Mert akkor válik a dolog veszélyessé, ha a digitális médiát arra használják a gyerekek, hogy az alapvető szükségleteiket kielégítsék. Ebből minden embernek kettő van.
Az egyik: tartozni akarok valahová. A másik: teljesíteni akarok valamit. Az első szükségletben a kötődés, a másodikban a szabadság iránti vágy fejeződik ki. A srácok elsősorban attól szenvednek a mi társadalmunkban, hogy csak ritkán van lehetőségük arra, hogy valamit teljesíthessenek. Nem találnak igazi feladatokat, amelyek fejlődésükben erősíthetnék őket. Ugyanis épp ezek segítségével építik fel a gyerekek az önképüket, az identitásukat.

Nyilvánvaló, hogy sok szülő nem is tudja már, hogy milyen is lenne egy ilyen, a gyerek fejlődését elősegítő feladat. A gyereknek saját magának kell azt megkeresnie, és ennek a feladatnak valóban nehéznek és hosszantartónak kell lennie. A végén aztán úgy leszünk vele, mint amikor felmásztunk egy hegyre: csak ül ott fenn az ember, és egyszerűen azt érzi: boldog. Az a jele annak, hogy a gyerek igazi feladatot oldott meg, hogy ilyenkor nincs szüksége külső dicséretre, jól elvan egymaga is.
Ma elsősorban a fiúk abban találják meg a feladatukat, hogy tökélyre fejlesztik magukat a computer játékokban. Mert ott a versenyeken megmutathatják, milyen jók. De éppen ezek a feladatok nem alkalmasak arra, hogy segítsék őket a reális életben való eligazodásban.

- Kik a különösen veszélyeztetett gyerekek?
- A német iskolások kereken 40 százaléka szorongva megy iskolába. Elsősorban a fiúk azok, akik iskola után rögtön odaülnek a számítógépekhez. Legalább egy-két órányi lövöldözős játékra van szükségük. A computer számukra a frusztráció leépítésének eszközéül szolgál. Azáltal, hogy helytállnak a virtuális világok kínálta kalandokban, szörnyeket mészárolnak le és győztesekké válnak, kiutat találnak tehetetlenségből, a felhalmozódó agresszióból. Egy sajátságos teljesítménnyel építik le a frusztrációjukat.
- Tehát ismét a jutalmazási rendszer lép akcióba.
- Pontosan. Úgy, mintha a gyerekek egy csodálatos, új élettapasztalatra tettek volna szert. Ez a tapasztalat azonban egy olyan életvilágra vonatkozik, amely nem létezik a valóságban. Neurobiológiailag nézve ez végzetes: a gyerek olyan élethelyzetekre edzi az agyát, amelyek csak a képernyőn fordulnak elő. A számítógépek ráadásul még az ellenőrizhetőség illúzióját is keltik. Amikor egy gyerek egy másikkal játszik, akkor azt tapasztalja, hogy a valóságban nem minden kontrollálható.
Egy másik ember nem mindig azt teszi, amit mi magunk szeretnénk.
Azonkívül sok srác játék közben már nem is érzékeli a testét. Nincs többé szükségük alvásra, nem reagálnak az éhség vagy szomjúság jelzéseire. Dél-kelet- Ázsiában már be is következtek az első olyan esetek, amikor a számítógép előtt ülve éhen haltak és kiszáradtak computerfüggő fiatalok.
- Ön elsősorban fiúkról beszél. De mit csinálnak a lányok a számítógéppel?

- Ők chatelnek. A lányok erősebben érzik a szükségét annak, hogy valahova tartozzanak és kapcsolatot építsenek ki. Aztán ha ez nem sikerül igazán, akkor a chatelés bizonyos mértékig pótkielégítésként bevethető a hiányzó közelség és kötődés ellen. Egy olyan barátnővel, akiben
megbízhatok, nem kell minden öt percben dumcsiznom. Az, hogy a lányok annyit beszélnek, inkább annak a jele, hogy tulajdonképpen elbizonytalanodtak és nem bízhatnak a kapcsolat tartósságában, szilárdságában. Ahhoz hasonlóan, mint amikor a csibék az anyjukat hívják.

- És a valóságos szociális kapcsolatok elsorvadnak?
- Ennek szükségszerűen így kell lennie. Csak akkor tudnak egy másik emberrel való igazi kapcsolatot ápolni, ha együtt is vannak azzal. Minden más csak virtuális kapcsolat. Hisz a virtuális terekben az emberek nincsenek teljes mivoltukban jelen. Nincs illatuk, szaguk, a mozgásuk és egyéb megnyilvánulásaik nem életszerűek. A való életben történő találkozások sajátosságai a virtualitásban nem fordulnak elő. A chatelés során csupán írásban kommunikálnak.

- Miről tudják felismerni a szülők, hogy a gyereküket beszippantotta a virtuális világ? És hogyan tudják gyerekeiket a fenyegető elszegényedéstől megvédeni?
- Ha egy gyerek inkább a computer előtt ül, ahelyett, hogy odakinn futkározna, rohangálna és a többiekkel játszana, tehát ha nem elégíti ki természetes szükségleteit, akkor aggasztó a dolog, erre a szülőknek már reagálniuk kell. De nem úgy, hogy tiltásokat fogalmaznak meg. Sokkal inkább meg kell próbálniuk olyan, a reális világból jövő kihívásokat kínálni a gyerekeiknek, melyeknek azok meg is tudnak felelni. Kalandokat, váratlan eseményeket, meglepő, sőt akár még veszélyes helyzeteket is, melyeket a gyerek legyőzhet, hogy aztán ezektől edződjék.

A szülőknek tehát ezen széles computer-sztrádák mellé valami mást is el kell ültetniük az utódaik fejében. Sok szülő ázsiai küzdősportokra, sátortáboros-kirándulásos nyaralásra íratja be csemetéjét, vagy kisebb gyerekek gondozását bízza rá.
Néhányukon talán az segít, ha idős embereket tanítanak a számítógép és az internet használatára. Ezek a gyerekek aztán később el fognak tudni beszélgetni másokkal és képesek lesznek arra, hogy közösen oldjanak meg problémákat. Nekik ugyanin az agy érése szempontjából meghatározó években a reális tapasztalati világ széles spektrumát nyújtják a szüleik.
Azok a gyerekek viszont, akik computervilágokba merülnek el, túlságosan is gyorsan tanulják meg ott: minden úgy működik, hogy megnyomják a megfelelő gombot. Nem tolerálnak többé semmilyen hibát, nem viselik el a frusztrációkat, és nem képesek többé az impulzusaikat kontrollálni. A valódi világban már képtelen eligazodni.

Viszont, ha a gyereke részei egy élő közösségnek, és valahogy úgy élnek át kalandokat, mint pl.: a cserkészek, akkor ritkábban kerülnek a virtuális világok bűvöletébe: kevesebbet játszanak a számítógéppel és messze nem néznek annyi tévét. A későbbi életük során is kevesebb szorongásos zavar alakul ki náluk és nem lesznek olyan bizonytalanok. Igazi egészséges személyiséggé válnak.
- Tegyük fel, hogy egy ilyen személyiség alakul ki: mint minden fiatal, ez a gyerek is ki fogja próbálni a számítógépes játékokat és az internetet. A társaihoz hasonlóan ő is létre akar majd hozni egy chat-profilt. Milyen veszélyek adódnak ebből?

- Egy gyerek nem születik computerfüggőnek. És soha nem az erős, jó kapcsolatteremtő képességgel rendelkező, életvidám, nyitott, kíváncsi és kreatív gyerekek azok, akik az elektromos médiák bűvöletébe esnek. Náluk én nem látok veszélyt. Ők a számítógépeket annak fogják tekinteni, amiknek lenniük is kellene: az agy hatékony használatát szolgáló nagyszerű segédeszközöknek. Az internetet olyan gigantikus tudástárként fedezik fel maguknak, amely lehetővé teszi számukra, hogy a reális élet kérdéseit megválaszolják.

- De mi történik egy tízéves gyerek agyában, amikor véletlenül egy pornográf vagy valamilyen szörnyű tartalmú oldalra téved? Nem éri eközben nagy sokk?
- Nem feltétlenül. Attól függ, milyen a családi környezet, illetve, hogy milyen szerepet tölt be otthona média. Ami nálunk, felnőtteknél a borzalmas brutalitás jele, az sok kiskölyök számára úgy jelenik meg, mint az egymáshoz való közeledés sok lehetséges formája közül az egyik. Egy olyan gyerek, akit a passzív médiafogyasztás eltompít, még csak megítélni sem fogja tudni, amit ott lát. A tapasztalata azt diktálja neki, hogy ezen a képernyőn mindenféle dolog megtörténhet.
Hol azt látja, hogy kergeti a róka a nyulat, hol pedig azt, hogy nevetnek az emberek, amikor Donald kacsa és Pluto rendre laposra verik egymást - és utána, mintha misem történt volna, újra felkelnek. A képernyőn izomagyú birkózók verik be egymás koponyáját ordítozó tömeg előtt, majd pedig azt látja a gyerek, hogy két ember szeretkezik, vagy például levágják egymás fejét.

A szülők leszoktatták őket a természetes iszonyodásról. Mert már korán azt tapasztalta a gyerek, hogy nincs semmi értelme mindezeken elgondolkodnia. Megtanulta, hogy nem feltétlenül képes megérteni, mi zajlik a képernyőn.
- De mi történik azokkal a gyerekekkel, akik még alig szereztek tapasztalatot a passzív médiával?
- A gyerek agya meg fogja próbálni ezt az új képet, akármilyen zavaró is az, már meglévőhöz illeszteni, hogy megértse azt. A benyomásait az emberek közötti kommunikáció egyik formájaként fogja tárolni. Nagyon fontos, hogy a szülők akkor világosan elmagyarázzák: ez nem a másokkal való együttélés kívánatos formája. Ha valaki ezt tenné veled a valóságban, akkor az borzasztóan fájna neked.
- A gyerekeknek tehát nemcsak olyan feladatokra van szükségük, amelyek a fejlődésüket segítik, hanem olyan emberekre is, akik vezetik őket.
- Igen, sürgősen olyan példaképekre van szükségük, akik segítenek nekik abban, hogy ne kerülhessenek bele kétes közösségekbe és ne állíttassanak megkérdőjelezhető feladatok elé. Akkor romlik el mindig a dolog, ha a gyerekek nem tudják képességeiket kibontakoztatni.
Ehhez megint a felnőttek kellenek. A computeripar csak a keresletet elégíti ki. És amíg lesz elég szülő, aki nem érti meg, hogy a gyerekeinek olyan szükségletei vannak, melyeket a reális világban tudnak kielégíteni, addig növekedni fog a kínálat a digitális médiából. És ha a gyerekek ilyen körülmények között nőnek fel, akkor a fejlődésükhöz szükséges feladatokat ott fogják keresni.

Érdemes elgondolkodni azon, mi lesz abból a társadalomból, melynek gyerekei elbúcsúznak a reális világtól. Melynek eredménye egy olyan agy, optimálisan alkalmazkodott a egy internetes virtuális világhoz és a számítógépes játékokhoz.
- Ön tudja-e ezt igazolni neurológiailag?
- Már rendelkezésünkre állnak olyan tanulmányok, melyek bizonyítják: sehol másutt nem tanul az ember olyan jól kézügyességet, pontosabban szólva ujjtechnikát, mint egy billentyűzet kezelésekor vagy egy sms írásakor. Ez nyomokat hagy az agyban. Így az utóbbi tíz évben sokkal nagyobb lett a fiatalok agyának azon régiója, amely a hüvelykujjat irányítja.
Ott alakultak ki egyre finomabb, sűrűbb hálózatok, melyek lehetővé teszik számukra a bámulatosan gyors hüvelykujjmozgásokat. A fiatalok úgy fejlesztik az agyukat, hogy az optimálisan alkalmazkodjék ezekhez a követelményekhez. Most már csak az a kérdés, hogy a jövő társadalmában fontos-e az, hogy az ember a hüvelykujját a lehető leggyorsabban mozgatni tudja. A gyerekek ezt a kérdést még nem tudják megválaszolni - a felnőttekre vár ez a feladat.
Az interjút fordította: Nemes Gáspár
 
 
0 komment , kategória:  Gyermekvilág  
A sikeres fejlesztés 6 titka (+1 jó ta­nács)
  2017-11-23 18:09:10, csütörtök
 
  Van hat olyan titok, mely sokkal könnyebbé teheti számodra gyermeked fejlesztését. Hat olyan titok, melyek alkalmazásával gyermeked könnyebben és szívesebben tanul, és gyorsabban fejlődik.

Mik is ezek?

Játékosság

Talán ez a legfontosabb titok. Ne tanuljatok, inkább játsszatok. A gyakorlatokat, a feladatokat alakítsd át játékká. A feladatokat foglald kis történetekbe: mentsétek meg a királylányt, győzzétek le a sárkányt, szervezzetek vetélkedőt, kincskeresést, rejtvényfejtést. Minél változatosabb, annál jobb. Így gyermeked csak a játékot látja, észre sem veszi, hogy mennyit tanul.


Sikerélmény

Érd el, hogy a tanulás sikerélményt jelentsen gyermeked számára. Olyan feladatokat adj neki, melyek végrehajtása, megoldása kihívást jelent számára, de nem is lehetetlen. Tűzz ki valamilyen apró díjat, egy kocka csokit, cukorkát, apró kis játékot, ha eléri a kitűzött célt. Dicsérd sokat, de csak akkor, ha valóban megérdemli.


Fokozatosság

Ne legyenek túl nagy ugrások a fejlesztésben. Ha irreális elvárásaid vannak, akkor gyermeked kudarcot fog szenvedni, és ez elveszi a kedvét a tanulástól. Haladjatok apró lépésekben, mindennap egy kicsit. Így gyermeked sikerélményt ér el, és megérti, hogy a tanulás, a fejlődés örömet is jelenthet.

Érdeklődés

Keltsd fel gyermeked érdeklődését. Mesélj neki saját élményeidről, beszélgessetek sokat. Legyél Te is lelkes! Amiért Te lelkesedsz, amiről szeretettel beszélsz, az gyermeked érdeklődését is felkelti.

Ne legyen Neked a fejlesztés, a tanulás nyűg és teher, mert akkor gyermeked is így fog hozzáállni. Játsszatok sokat, a játék gyermeked lételeme. Biztosíts neki kihívást és izgalmat!


Rendszeresség

Ugyanúgy, ahogy Neked, gyermekednek is megvan a saját befogadóképessége. Ne akarj egyszerre túl sokat, ne kampányszerűen tanuljatok. Sokkal eredményesebb, ha minden nap egy keveset, félórát, háromnegyed órát gyakoroltok. Határozzatok meg egy napirendet, melyben legyen pontosan meghatározott helye a tanulásnak.


Aktivitás

Sokkal könnyebb mindent elsajátítani, ha nem csak elméletben tanulunk róla, hanem csináljuk is. Tedd lehetővé gyermekednek, hogy minél több érzékszervét használhassa. Például a betűket ne csak olvassátok, hanem írjátok le, vágjátok ki papírból, formázzátok meg gyurmából, öntsétek ki gipszből, hímezzétek fel a párnahuzatra, építsétek meg legóból, süssétek meg süteményként. Rakosgassátok, pakoljátok, tapogassátok őket, a süteményt kóstoljátok meg, beszéljétek meg, milyen az illata. A lényeg, hogy minél több tapasztalatot, élményt szerezhessen gyermeked.


+1 jó tanács

Mozgás

Mozogjatok minél többet. Kiránduljatok, focizzatok, hintázzatok, fogócskázzatok. És tanulás, gyakorlás előtt mindig ugráljatok, tornázzatok egy picit. Ez fejleszti az idegrendszert, serkenti a vérkeringést, több levegőt, oxigént juttat az agyba. Gyermeked így jobb teljesítményt érhet el!
 
 
0 komment , kategória:  Gyermekvilág  
10 módszer, mellyel gyermeked tanulásra ösztönözheted
  2017-11-23 18:07:12, csütörtök
 
 
"A fiam okos srác, de nem szeret tanulni. Az osztályfőnöke szerint, ha így folytatja, több tantárgyból is megbukhat."

"A lányom épp csak annyit hajlandó tanulni, hogy ellavírozzon az iskolában, meg sem próbálja megmutatni, mire képes. Ha a tanulás fontosságáról próbálok vele beszélni, akkor csak forgatja a szemét, és azt válaszolja, hogy az iskola unalmas."


Miért nem tanul?

A Te gyermeked is évről évre rosszabb bizonyítvánnyal jön haza? Már szinte mindenből hármas, pedig Te pontosan tudod, hogy kis odafigyeléssel kitűnő is ehetne?

Sok szülő van hasonló helyzetben: a gyerek unja az iskolát, és mélyen a képességei alatt teljesít. Pedig ahhoz, hogy egy nap egyetemre mehessen és diplomát szerezhessen, vagy akár csak hogy leérettségizhessen, jó tanulmányi eredmény kell. Nem egyszer "majd", hanem most.

A legtöbb szülő ilyenkor betegre aggódja magát, és folyamatosan nyaggatja, macerálja gyermekét, hogy miért olyan lusta, és felelőtlen, miért nem érdekli semmi, miért nincsenek céljai. Nem értik, miért ilyen közönyösek az iskolával és saját jövőjükkel kapcsolatban. Kipróbálnak mindent, de semmi sem használ. A helyzet nem lesz jobb, sőt talán tovább romlik.


Miért nem érdekli semmi?

Szülőként nehéz elfogulatlanul szemlélni gyermekünk iskolai teljesítményét, hiszen mi pontosan tudjuk, hogy ennek mennyire komoly szerepe van a jövőjükben. Nem értjük, hogy hogyan lehetnek fontosabbak az barátok vagy a számítógépes játékok, mint a tanulás.

A helyzet az, hogy a legtöbb gyerek egyáltalán nem lusta, közönyös vagy céltalan. Ami azt illeti, épp ellenkezőleg: érdeklődőek, izgatottak, lelkesek és kíváncsiak minden iránt, ami érdekli őket: zene, filmek, játékok, Facebook, divat, és még sorolhatnám.

Egy pillanatra próbáld magad gyermeked helyébe képzelni. Felnőttként pontosan tudod, hogy milyen fontos az egészséges étkezés és a sport. De ezt be is tartani - ez már egy másik történet. Nem mindig könnyű salátát enni, nem mindig egyszerű időt találni a mozgásra. És akkor még nem is beszéltünk a csábításról, arról, hogy az ember megkíván egy fagyit, vagy épp egy szelet fűszeres tarját...

A legtöbb gyerek hasonlóan van ezzel: tudják, hogy az iskola fontos, csak hát annyi más, izgalmas dolog van a világon.


Fejletlen agyak

A legtöbb gyerek számára nehéz szembeszállni a kísértésekkel: nem mindig tudnak odafigyelni a tanárra, nem mindig készülnek el időben a házival, nem mindig tudják megtanulni a leckét a következő órára. A gyerekek felelősségérzete, figyelme, kitartása, érzelemkontrolja még nem elég fejlett, ezért csak nehezen tudják tetteik következményeit felmérni. Az ezekért felelős agyi terület - a prefrontális kéreg - csak meglepően későn, a húszas éveink elején-közepén fejlődik ki teljes egészében.

Valószínűleg már Te is tapasztaltad, hogy a veszekedés nem vezet eredményre. Azonban vannak módszerek, melyek segítségével gyermeked tanulásra ösztönözheted.

Vajon hogy segíthetsz neki?

1. Bizalom

Tarts fenn gyermekeddel nyitott és pozitív, bizalmon alapuló kapcsolatot. Legyetek csapattársak, ne ellenfelek! Így a véleményed továbbra is fontos lesz számára, ez pedig hatásos nevelési eszköz. Büntetés, szidás, fenyegetés vagy manipuláció használatával csak a kapcsolatotokat teszed tönkre.

Ha haraggal reagálsz gyermeked viselkedésére, azzal csak ellenállást gerjesztesz benne. Ne felejtsd el, nem azért viselkedik így, hogy téged bosszantson, egyszerűen fejlődése még nem tart abban a szakaszban, ahol a felelős magatartás elvárható lenne.


2. Ha végeztél...

Az élet egyik legfontosabb szabálya, hogy csak akkor kapunk jutalmat, ha megdolgozunk érte. Ha naponta gyakorolsz, akkor több gólt fogsz rúgni. Ha gyakrabban játszol, szebben fogsz zongorázni. Ha elmész dolgozni, fizetést kapsz. Használd Te is ezt a módszert, és kösd munkához a jutalmat: "Ha befejezted a házid, átmehetsz a barátodhoz játszani." Vagy: "Ha időben végzel a tanulással, megnézhetjük azt a filmet a moziban." Légy következetes, és ragaszkodj ehhez a szabályhoz. Lehet, hogy gyermeked agya még nem elég fejlett a hosszútávú tervezéshez, de hamar felismeri rövidtávú érdekeit.

3. Szülői beavatkozás

Biztosíts gyermekednek életkorának megfelelő mértékű szabadságot, például oszthassa be ő az idejét, ő dönthesse el, hogy mikor és mennyit tanul. De ez a szabadság csak addig érvényes, amíg jól mennek a dolgok az iskolában, például amíg jegyeinek átlaga 4-es fölött marad. Ha nem, akkor avatkozz be, például határozd meg, hogy gyermekednek mikor és mennyi időt kell délutánonként (zavartalan, elektronikától mentes) tanulással töltenie, vagy hogy mikor használhat telefont és számítógépet. Ezt a szabályt előre tisztázni kell, hiszen a cél nem a büntetés, hanem az, hogy megtanítsd gyermekedet a feladatára koncentrálni, tervezni és beosztani az idejét.

4. Kérdezd a tanárt!

Ha gyermeked munkája nincs arányban az elért eredményekkel, akkor üljetek le gyermekeddel és az osztályfőnökkel, beszéljetek a problémáról, és próbáljatok közösen kidolgozni egy tervet, mely meghatározza, hogy kinek mit kell tennie a jobb osztályzatokért. Megállapodhattok például abban, hogy gyermeked korrepetáláson vesz részt, a tanár minden óra végén ellenőrzi, hogy gyermeked felírta-e a leckét, a szülő pedig rendszeresen kikérdezi a tanulnivalót. Azt is rögzítse a terv, hogy mikor kapat gyermeked ismét nagyobb szabadságot.


5. Egy nyugodt hely

Keressetek egy biztos helyet, ahol gyermeked a leghatékonyabban tanulni. Kísérletezzetek, de ha megtaláltátok, ami a legjobban működik, ragaszkodj ahhoz a helyhez. Gyermekednek talán csendre és nyugalomra van szüksége, hogy ne tereljék el a figyelmét, de az is lehet, hogy a zene segít neki. Lehet, hogy egy asztalnál ülve tud gyorsan tanulni, de az is lehet, hogy a leckét az ágyra kuporodva, vagy az ablaknál ülve szereti olvasgatni. Időnként szükséges lehet, hogy ellenőrizd, vagy kikérdezd, ezért valószínűleg olyan helyet kell keresnetek, ahová Te is odaülhetsz és ahol közel vagy, hogy bármikor kérdezhessen, segítséget kérhessen.

6. Darabold fel!

Az összetett feladatok, például egy hosszabb fogalmazás elkészítése, egy prezentáció összeállítása, vagy egy témazáróra való felkészítés esetén döntő fontosságú, hogy gyermeked apróbb lépésekre tudja-e darabolni, meg tudja-e tervezni a feladat elvégzésének folyamatát, és hogy tudja-e tartani magát a tervhez. Beszéljétek meg, hogy gyermekednek szüksége van-e a segítségedre, és ha igen, milyen formában. Lehet, hogy elég neki egy nagyméretű fali vagy könyöklő tervezőnaptár, melybe felírhatja az egyes lépéseket és határidőket, de lehet, hogy a konkrét tervezésben, vagy a végrehajtás ellenőrzésében is szüksége van Rád. Előfordulhat, hogy korrepetálásra vagy különtanárra is szükség lesz, erről is Neked kell döntened.


7. Legyél kedves, de határozott!

A büntetés, a túlvédés és az irányításkényszer zsákutca. Ne felejtsd el, gyermeked különálló személyiség, saját gondolatokkal, vágyakkal és akarattal. Ha kezded úgy érezni, Te vagy a felelős az ő eredményeiért, teljesítményéért vagy akár a barátságaiért, akkor nagy kockázata van, hogy irányításkényszeres és manipulatív szülővé válsz - ez pedig gyermeked fejlődése szempontjából ártalmas.

Próbálj meg kedves, segítőkész, ugyanakkor következetes és határozott szülővé válni, igyekezz minél több pozitív visszajelzést adni gyermekednek. Aggódás és a szidás helyett támogasd és bátorítsd.

8. Motivációhiány

A legtöbb ember - nemcsak a gyerekek, a felnőttek is - fél attól, amiben nincs gyakorlata, amiben nem látja, hogy hogyan érhet el eredményt. Van, aki fél az autóvezetéstől, van, aki a vizet utálja, más nem szívesen ír meg egy hivatalos levelet. Általában megpróbáljuk elkerülni azokat a helyzeteket, amelyekben olyan tevékenységet kell végeznünk, melyben butának, ügyetlennek tűnhetünk.

Gyermeked hasonlóan érez a tanulással kapcsolatban. Nem tudja, hogyan érhet el jó eredményt, ezért fél és idegenkedik az iskolától. Amikor például gyermeked hazajön, és azt hazudja, hogy nincs lecke, akkor nem Téged akar becsapni, csupán a félelmet és a kellemetlen érzéseket akarja elkerülni. Ha ilyenkor kiabálni kezdesz, és összeszidod, azzal csak még inkább megerősíted a félelmét, és amellett, hogy magadtól is elidegeníted, szép lassan egy meredek falat építesz gyermeked és a tanulás közé. Veszekedés helyett inkább légy megértő, és próbáld megmutatni gyermekednek a sikeres munka és az alkotás örömét.

Sok szülő téveszti össze gyermeke kisebbrendűségi érzését, iskolával, tanulással kapcsolatos félelmét és szégyenérzetét a lustasággal, a motivációhiánnyal vagy a felelőtlenséggel. A gyermek az érzelmeit sokszor fegyelmezetlenséggel, kiabálással, ellenkezéssel próbálja leplezni. Ahogy gyermeked növekszik, ez majd szép lassan megváltozik, de addig neked kell biztosítanod azt a rendszert, amire saját maga nem képes.


9. Harmónia

Ne várd gyermekedtől, hogy csak a tanulással foglalkozzon, és Te se csak gyermeked osztályzataira koncentrálj! Mutasd meg neki, hogy hogyan teremthet egyensúlyt az életében az iskola, a hobbi, a család, a barátok, a sport és az egyéb tevékenységek között.

10. Ne jövendölj!

Amikor szülőként azt látjuk, hogy gyermekünket a haverokon és a videojátékokon kívül nem érdekli semmi, akkor ebből hamar azt a következtetést vonjuk le, hogy felnőve is így fog viselkedni, és képtelen lesz eltartani önmagát és a családját. De az igazság az, hogy a legtöbb mai felnőtt gyerekként hasonlóan viselkedett, és ma ennek ellenére mégis normális, tisztességes életet élnek, felelősséget vállalnak magukért, a családjukért és a gyerekeikért.

Nem látsz a jövőbe, nincs kristálygömböd, ezért nem tudhatod, hogyan alakul majd gyermeked sorsa. Egy azonban biztos: Ha csak gyermeked negatív tulajdonságaira koncentrálsz, azzal csak állandó feszültséget és veszekedést gerjesztesz. Próbáld meg inkább azt észrevenni, amiben gyermeked jó, és segíts neki, hogy ezeket a képességeit fejlessze. Jól úszik? Gyorsan teremt kapcsolatot? Segítőkész? Ügyesen kertészkedik? Szereti az állatokat? Ezeket a tulajdonságokat az iskola nem értékeli, de felnőttként bármelyik alapja lehet egy sikeres karriernek. Az életben nem csak az akadémikus tudás számít, hanem sok egyéb mellett például a szociális képességek, a kreativitás és az empátia is.

Ne harcolj!

Mi, szülők gyakran annyira aggódunk gyermekünk jövőjéért, hogy megpróbáljuk átvenni az irányítást az életük felett. Hatalmi harcokba bonyolódunk, csak rójuk a felesleges köröket, veszekszünk az iskolán, a jegyeken, a tanuláson. De ettől semmi sem lesz jobb. Ebből nagyon nehéz kitörni.

El kell fogadnod, hogy gyermeked látszólagos lustasága és felelőtlensége életkori jellegzetesség, melyet erőszakkal nem változtathatsz meg. Ha a viselkedésére agresszióval válaszolsz, akkor semmivel sem vagy felnőttebb, mint ő.

Jusson eszedbe: nem kiabálni akarsz, hanem megoldani egy nehéz helyzetet.

Erre pedig a legjobb eszköz a megértés!

 
 
0 komment , kategória:  Gyermekvilág  
Mentovics Éva: Almaszedés
  2017-05-31 13:23:47, szerda
 
 

Már messziről mosolyog,
rám nevet a fáról.
Mintha csak azt suttogná:
szedjem le az ágról.

Karomon a kis kosár,
szaladok is menten,
hogy az érett, roppanós
almákat leszedjem.

Terebélyes fa alatt
lábujjhegyre állva
leszakajtom sorba mind,
s rakom a kosárba.
 
 
0 komment , kategória:  Gyermekvilág  
Kányádi Sándor: Alma, alma
  2017-05-31 13:22:53, szerda
 
  Alma, alma
piros alma,
odafönn a fán,
ha elérném,
nem kímélném,
leszakítanám.
De elérnem
nincs reményem.
Várom, hogy a szél
azt az almát,
piros almát
lefújja elém.
 
 
0 komment , kategória:  Gyermekvilág  
Kéne nekem egy csacsi, de egy olyan igazi!
  2017-02-24 17:23:16, péntek
 
  Kéne nekem egy csacsi, de egy olyan igazi!
Azt hiszem, jól tudnék vele játszani.
Mufurcnak hívnám és adnék neki enni
és úgy szeretném, mint ahogyan senki.

Apa kinevetett, és vett egy videót.
Jobb lett volna csacsi, az nem fogyaszt áramot.
"Új kocsira gyűjtünk, érted? Új kocsira"
Nyafogtam, hogy "jó, de miért nem csacsira?"

"Jaj fiam, hagyjál már ilyen butasággal,
mihez is kezdenénk egy makacs jószággal?
Hol szaladgálna? És mivel etetnéd?
És hol aludna? Talán az ágyadba vinnéd?"

"Kimértem. A szobámba épp befér egy csacsi.
Csak az ágyamat kéne egy kicsit arrébb tolni.
És igen. Aludni bevinném az ágyba,
nem is kéne más, csak tán még egy párna."

Anya azt mondta: "jaj, fiam, ne légy ilyen buti,
lakásba nem való egy igazi csacsi!"
Jó. De ha megnövök, veszek egy nagy kertet,
ültetek bele kórót, vetek bele füvet,
és nem veszek videót, és nem veszek új kocsit,
lesz sok pénzem, és végre vehetek egy csacsit!
 
 
0 komment , kategória:  Gyermekvilág  
     1/22 oldal   Bejegyzések száma: 210 
2017.11 2017. December 2018.01
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 82 db bejegyzés
e év: 2211 db bejegyzés
Összes: 30607 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1711
  • e Hét: 7057
  • e Hónap: 33873
  • e Év: 1022645
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.