Regisztráció  Belépés
ircsike36.blog.xfree.hu
"AMIBEN HISZÜNK, AZ VALÓBAN LÉTEZIK"/Maríja Baskircsev/ Antalffy Mihályné
1936.09.25
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
Köznapi dolgok igézete
  2011-08-18 08:36:18, csütörtök
 
 
Benjámin László:
KÖZNAPI DOLGOK IGÉZETE


Még azt se mondtam el, milyen csodás
nagy éjszakán az ezüst zuhogás,
a hangtalan föld határaira
lezúduló csillag-Niagara.

Még sose mondtam el a színeket,
szürkébe foglalt hétszín íveket,
fehér havat a zöld fenyőgallyon,
piros kendőt a fekete hajon.

Még sohase soroltam el az ízek
mindegyikét; húzó fanyart az ínynek;
maró sósat; viasz-sejtekbe szűrt
viráglevet; hánytató keserűt.

Nem mondtam el az évszakok futását,
hogy mily kápráztató a zuzmarás ág,
jázminvirág a tavaszt illatozza
és napernyőjét kinyitja a bodza.

Nem mondtam el megannyi búját-mézét
az életnek, mit kuporgat öt érzék
s a szív mélyében születő zenét -
a köznapi dolgok igézetét.

Köznapok - csupa izgató magánügy:
Holdfény, kenyérharc, becsület, madárfütty,
vihar bőgése - minden ámulásom
az életen csügg, nem az elmuláson.

Ki a világgal váltam vala eggyé,
kívánkozom - s nem engednek közüggyé
önvádak, fagypontig süllyedt viták,
szidalmak, s görcsös ars poeticák.

Hogy osztanám a földnek és egeknek
sok apró kincseit az embereknek...
Minden élet: szolgálat. Ez becses még -
törvényem, sorsommal kötött egyezség.

Mert fogtam én a siker pilleszárnyát,
s nem boldogabb, csak lettem tőle gyávább,
s maszattá rondult ujjamon a hímpor.
Mind kínná torzul, ami nem lett kínból.

Adj, élet, munkás férfikort, öregkort,
s erőt, annyit: Ha mennem illik egykor,
még síremlékem is magam faragjam!
S ne menjek úgy, hogy lelkemmel haragban.
 
 
0 komment , kategória:  Benjamin László versei  
Nem adhatsz többet
  2011-08-18 08:04:49, csütörtök
 
 
Benjámin László:

NEM ADHATSZ TÖBBET


Bátran légy tenmagad, akárhogy ráncigálnak,
vezérnek lássanak bár, vagy muzsikus cigánynak,
fölemel tisztelettel a világ, vagy legyűr,
a páholyban, a porban az vagy, ami belül.
Bátran légy tenmagad, míg valahol tanyát lel
a hústól és velőtől megszabadult halálfej,
s a jajszót, a parancsot, a színt, a dallamot
többé nem közvetítik a síró huzalok.
Elég szégyenre-kínra, hogy magadat kihordod,
mi történjék veled? - az már nem a te dolgod.
Ha itt az ideje, a sűrűből kibukkan
a végső látomás, a dörzsölt politikus kan,
Allah kinyújtott karja, a császár jó híve,
nem véti el soha, kit kell ledöfnie.
Megemlegesse minden, hogy hajdan Lilla volt -
kecsét és kellemét és báját buzgón dalold,
meg is sirat talán a szép Vajda Juliska,
hites ágyába bújván - s mehetsz a francba, Miska.
Félszeg, gyötrött alak, javító szenvedély
magát-pusztító lángja, szigor, komoly kedély -
,,Nem volt közénk való!" - az optimista nemzet
leköpi tisztelettel Kölcsey Szent Ferencet.
Adnak érdemkeresztet, adnak szép hivatalt,
s aztán már senki gondja, ha ,,jobb részed kihalt".
Egy gesztust a világnak, ördög vigye a lelket.
És tűrd, hogy rádszegezzék dermesztő önfegyelmed.
Kérő gyermek-mosoly, osztódó képzetek
sövénye tartaná fel a massziv végzetet?
Megraktad a szerelvényt szétszabdalt életeddel,
s Pista-e, vagy Attila? - világ árvája ment el.
Leteszel ám te is balsorsot és szerencsét,
fölösleges batyúd lesz erő, szándék, tehetség,
s ha végképp szétzilált is közöny, kétség, ököl,
megold és összefoglal a türelmes gödör.
Akárhogy hízelegnek, akárhogy követelnek,
ne ítélkezz fölöttük, ne kérj tőlük kegyelmet.
Ha sorba áll mögötted, ha szétszed a csapat,
bátran - de hogyha félsz, hát félve - légy tenmagad.
Végezzék el magukban: elvetnek? elfogadnak?
Amit majd a halálnak - többet nekik sem adhatsz.
 
 
0 komment , kategória:  Benjamin László versei  
Nap nap után
  2011-08-18 07:42:59, csütörtök
 
 
Benjámin László:
NAP NAP UTÁN

Nap nap után, év év után odábbállt,
ha mit hozott, elvitte mind —
limlomokat hagytak hátra neked, fakuló
fényképeit az életnek, ami egykor a tiéd volt.

Elhagytak, el barátaid is, egyre többen
gyülekeznek a föld alatti országban
kihűlt ajkukon a néma intelemmel,
hogy utolsó napodra
annyid marad, amennyit másoknak adtál.

Megismerted az anyaggal viaskodók
alázatát és gyönyörűségét,
megdolgoztál kudarcaidért is —
Emlékeidet lapozva ne bújj meg falaid közt,
a munka ne hulljon ki kezedből:

Nincs más esélyed,
hogy amíg még vannak nappalaid és éjszakáid,
együtt tudj élni magaddal,
békén feküdj le, könnyű szívvel ébredj.
 
 
0 komment , kategória:  Benjamin László versei  
Hajnali karének
  2011-02-05 20:57:46, szombat
 
  BENJÁMIN LÁSZLÓ:
HAJNALI KARÉNEK ...... .....


Link

...... ........... ........... ...........VERSCIKLUS
...... ........... ........... ...... ===============

KATA
*************
...... ........... ........... ..............


Link

Katám a nagylány; ő már iskolás.
Ír, számol, olvas, mint a vízfolyás.
És kérdez, érdeklődik szüntelen,
Már szűknek érzi a mesék világát,
Foglalkoztatja minden tudományág:
Természettan, földrajz, történelem.

A történelem jegyét őrzi teste:
45-ben gránátszilánk sebezte.
A ház körüle, apja távol,
De anyja elperelte a haláltól
S az éhséggel is perbeszállt: naponta
Elszaladt egy tányér scsiért - a frontra.
Nagy mű születne, ha elmondanák
Hős szívetek, háborús anyák!

Katámba tán e hét-sovány hetek
Oltották a gyűjtő természetet.
Gyümölcsöt, cukrot - kapjon akármit is,
Mindenből tartalékol egy kicsit;
Kinőtt ágyat, tört bábut félretétet:
Tegyük fel, jó lesz az ő gyerekének.

Azt mondja gyermekorvos lesz belőle.
Szőke, nyúlánk. Nyolcéves lesz jövőre.

JUTKA
***********
...... ........... ........... .............


Link

Jutkám bizony nem volt a mai széplány,
Mikor megszületett
De később is csont-bőr volt; marharépán
Neveltük föl: inflációs gyerek.
Hát ne dicsérjem népem hősi harcát,
Látva Judit szépségét, telt kis arcát?

Ifjú korát tekintve, fellépését,
A családban ő a második költő,
De tehetségét nézve ő az első,-
Az igazság ez, és nem álszerénység.
Újpesten őrzött bűvös dobozából
Anyjának - majd ha kéri - pénzt varázsol;

Ha úgy tetszik, várat épít apának
S a csillagokból fűz gyöngysort magának...
Élénk, hamis - és roppant szemtelen,
Különösen velem;
Idegenek közt társalogni mafla.

Azt mondják róla: szakasztott az apja.

ANDRÁS
*************
...... ........... ........... ........... .......


Link

Lángész lesz ez!- jövendölte a nagyapja
András fiamról, nagy kerek fejéről.
A nők kedvence lesz- ezt szülésznő
Jósolta meg, testének más helyéről.
De apja és nagyapja s bába- egy se
Tud annyi színt, hogy méltóképp lefesse
Szeplős orrát, kópé mosolyát,
Gyöngédségét, ragaszkodása lángját
S önérzetét, haragját, hogy bántják.

Melléknév is ragadt rá: Puciné.
Ennek oka egynémely kombiné.
Elmondhatom, hisz akik neki varrnak,
Úgyis tudják: ruhája holmi kis
Babos, virágos ingvállat takargat,
S - ajaj- kényesebb női holmit is.
Ruházatra nem lehet hiú
Nagylányok közt az egy-szem kisfiú.

De hát ki bánja, hogy milyen színű,
Milyen szabású a fehérnemű?
Ahol a munka babérja terem,
Ott légy hiú majd, én kis emberem!

ZSUZSI
***********
...... ..............


Link

A tőlem származó költői művek
Között Zsuzsanna a legsikerültebb,
A legművészibb, bár - mi tagadás -
Nem tudatos mű; - spontán alkotás.
A szépen ívelt száj, sötét szemek,
A gömbölyű arc, a napsütötte homlok,
A csöppnyi láb, keménykötésű combok, -
Minden kis része egy-egy műremek.
S a részletek tökéletes aránya!
Dicsekvés, vagy sem, - ő is apja lánya!
Persze még
Nem láthatom tisztán jellemét.
Kicsinyke ő még, rövid költemény.
Egyéves lesz november elsején.

LECKE
**********...... ........... ........... ........... .........


Link

Könyv, táska, irka, tinta, - Kata ír.
Előttem is hever egy ív üres papír,
Talán, talán ma már halad a munka...
- Te is leckét írsz? - jön évődve Jutka.
- Te is leckét írsz? - jön csipogva András.
(A családban ugyanis ő a kontrás.)
S most mindazt, amit ők kapnak, ha rosszul
Viselkedtek, megadják kamatostul:
- Ha nem írsz, kapsz majd! Mehetsz a sarokba!
- Jól elverünk - fenyegetnek vihogva.
De megunnak hamar s egymásután
Elvágtatnak új mulatság után.

Ketten maradtunk Katámmal. Neki
Tán számtanpéldákat kell költeni,
Vagy megírni, hogy mit látott vasárnap
Az állatkertben. Néha belefárad,
Bámészkodik, ráncolja homlokát,
Kocogtatja a tollszárral a fogát.
Egy óra sem kell - és már felderült
Rakosgat s játszani megyen.
Utána nézek büszkén és irigyen:
No lám, a kis mukk! Neki sikerült.

A SZAKMA
***************...... ........... ..............


Link


A szomszéd szobából áthallani:
Játszik Juditka és Füzi Lali,
Papást - mamást, - felnőttest játszanak.
Papa még alszik. Mama kelteget:
- Most menj a gyárba és írj verseket!
Így képzeli Judit a gyárakat:
Sok ember ül ott, görnyed a papír
Fölött és reggeltől estig verseket ír.

Megállok az ajtóban s hallgatom.
De jó is volna, hogyha egy napon
Nekem szólnának: - Híres megrekedt!
- Most menj a gyárba és írj verseket!

HAJNALI KARÉNEK
**************************
...... ........... ........


Link


Meg se várja a felkelő napot,
Zsuzsi kezdi az első szólamot.
Előbb álmosan, halkan, panaszosan,
Aztán egész szívvel cifrázva hosszan.
Fölkelek érte viszem Emma mellé,
Elcsöndesedik szépen anyja mellén,
A tejet nyögve, szuszogva nyeli,
Ízlik a reggeli.
Utána jön rögtön a másik;
Andriska is az ágyunkba mászik;
És mint az orkán
Süvölt nyomán két borzas kis boszorkány.
A kétszemélyes fekhely,
a hitvesi ágy megtelik gyerekkel.
keres magának mind egy csöppnyi fészket
és felcsendül a hajnali karének:
Kossuth-nóta, úttörő induló.
A hangok, mint a hullámzó folyó,
rajta ágy
vidám, zenés kirándulóhajó.
Ha ez nem ad boldogságot, mi ad?
Miféle képzelt veszélyek miatt
féltek hajóra szállni hajadon lányok, nőtlen férfiak?"

...... ......


Link
 
 
0 komment , kategória:  Benjamin László versei  
A hóesésben
  2010-12-20 18:13:03, hétfő
 
 
Benjámin László
A HÓESÉSBEN

Késő éjjel mentem haza
a hóesésben.
Kívülem egy lélek sem járt már
a Béke téren.
De nem! A téren két szerelmes
állt összebújva.
Hajukat a goromba évszak
hóval befújta.
Ölelték egymást önfeledten,
nem vettek észre.
Nem néztek hóra, szélre sem, csak
egymás szemébe.
Fehér volt már a tér egészen,
de körülöttük
kör támadt, - a hulló pihéket
felfogta testük.
Szerelem, ifjúság varázs-
körében álltak;
tovább siettem - meg ne törjön
a szép varázslat.
Kívántam nekik ott magamban
sok földi szépet
s hogy életük ne háborítsák
haragos évek
és akkor is így nézzenek még
egymás szemébe,
mikor a tél végképp befesti
hajukat fehérre.
 
 
0 komment , kategória:  Benjamin László versei  
Vereségeim
  2010-10-20 19:27:52, szerda
 
 
Benjámin László:Vereségeim

Vereségeim! éber, kiméletlen nevelőim,
térdepeltetők, asztaltól száműzők,
csöndbe csukók, talpig magányba verők,
álmot elűzők, könnyekre alázók,
új meg új számadásra kényszerítők,
gonoszságaimmal és butaságaimmal szembesítők,
nagykorúsítók, doktorrá avatók,
vérszomjas dühöket a váll-vonásig,
keserűséget a nevetésig fokozók,
a bukás félelmétől megszabadítók-

gőg ellenségei, minden nagyzolás letörői,
elmúlt s jövendő sikerek árleszállítói,
türelem nemzői, bajbajutottak pártfogói-

levegőm molekulái, mennyboltom csillagai,
uccám kövei, házam téglái, kertem füvei-

ha mégis egyszer fölemeltek a győzelemig,
már a káröröm nem károghatja mögöttem,
sem az irigység,--s nem mondhatja szemembe
a megfontolt ítélet:Jaj a győzőnek! "
 
 
0 komment , kategória:  Benjamin László versei  
Emberi csőnd
  2010-03-24 22:46:02, szerda
 
 
Benjámin L. Emberi csönd



Lélek nyugalma, ritka ünnep!
Mit kéne tennem, hogy ne szűnj meg,
Maradj mással, magammal is
A városban is, nappal is?

Nem törődöm hírrel, se pénzzel,
Az életből nekem kevés kell:
Szólhassak szívből, szabadon,
Ne gyújthassák rám panaszom.

Vége a nyárnak. Ez az év is
Elmúlik, vele múlok én is.
Fáradtan, túl a negyvenen
Megforgatom még fegyverem,

Hogy kicsikarjam tőled, élet,
Azt, ami mindenkit megillet:
Néhány év jó emberi csöndjét,
Mielőtt végleg elköszönnék.

 
 
0 komment , kategória:  Benjamin László versei  
Köznapi dolgok igézete
  2010-03-08 18:52:36, hétfő
 
 
Benjámin László:
-KÖZNAPI DOLGOK IGÉZETE

Még azt se mondtam el, milyen csodás
nagy éjszakán az ezüst zuhogás,
a hangtalan föld határaira
lezúduló csillag-Niagara.

Még sose mondtam el a színeket,
szürkébe foglalt hétszín íveket,
fehér havat a zöld fenyőgallyon,
piros kendőt a fekete hajon.

Még sohase soroltam el az ízek
mindegyikét; húzó fanyart az ínynek;
maró sósat; viasz-sejtekbe szűrt
viráglevet; hánytató keserűt.

Nem mondtam el az évszakok futását,
hogy mily kápráztató a zuzmarás ág,
jázminvirág a tavaszt illatozza
és napernyőjét kinyitja a bodza.

Nem mondtam el megannyi búját-mézét
az életnek, mit kuporgat öt érzék
s a szív mélyében születő zenét -
a köznapi dolgok igézetét.

Köznapok - csupa izgató magánügy:
Holdfény, kenyérharc, becsület, madárfütty,
vihar bőgése - minden ámulásom
az életen csügg, nem az elmuláson.

Ki a világgal váltam vala eggyé,
kívánkozom - s nem engednek közüggyé
önvádak, fagypontig süllyedt viták,
szidalmak, s görcsös ars poeticák.

Hogy osztanám a földnek és egeknek
sok apró kincseit az embereknek...
Minden élet: szolgálat. Ez becses még -
törvényem, sorsommal kötött egyezség.

Mert fogtam én a siker pilleszárnyát,
s nem boldogabb, csak lettem tőle gyávább,
s maszattá rondult ujjamon a hímpor.
Mind kínná torzul, ami nem lett kínból.

Adj, élet, munkás férfikort, öregkort,
s erőt, annyit: Ha mennem illik egykor,
még síremlékem is magam faragjam!
S ne menjek úgy, hogy lelkemmel haragban.
 
 
0 komment , kategória:  Benjamin László versei  
Bolhamadár
  2010-03-08 18:47:51, hétfő
 
 


Benjámin László:
Bolhamadár



Egy szoknyában lakott egy bolha,
nem is ment rosszul a dolga,
nem ivott mást, csak vért
és nem fizetett lakbért,
élvezte a bolha-létet,
nem fenyegette csalétek,
nem háborgatták praktikák,
övé volt a világ
a bokától egész a derékig,
s csöndben telt volna tán élete végig,
tán sírja lett volna a szoknya korca,
ha nem határoz másképpen a sorsa.

Ám úgy esett egy alkalommal,
a szoknyát sok más tarka lommal
kiteregették, kiporolták,
és leverték róla a bolhát.
Az, szegény, lehuppant a földre,
fejét csóválta megütődve,
és mérgelődött, hogy a szoknyák
táján romlik a közbiztonság.
Aztán ugrott, ahogy csak bírta lába,
hogy visszatérjen nyájas otthonába.

Ugrott egy akkorát,
amekkorát
senki más nem ugorna,
csak egy bolha.
S a szoknyába már bújt is volna vissza,
ha nem sóhajt alatta egy giliszta:
De szépen száll!
Szépen száll a bolhamadár!

Meghallotta
ezt a bolha,
vére a fejébe tódult,
nekilódult,
ugrált jobbra, ugrált balra,
le az útra, fel a falra,
homorítva,
mellső lábát leszorítva,
a gilisztát szomorítva,
mely irigyen
többször sóhajtott imigyen:

De szépen száll!
De szépen száll a bolhamadár!

Addig ugrált, míg elfáradt,
kiválasztott egy fűszálat,
odafent
megpihent
s panaszolta:
milyen terhes madár-volta.
Körbeállják,
megcsodálják,
idehívják,
odahívják,
szegény bolha vérét szívják,
maholnap már repülni sem engedik,
pedig
ha nem volna annyi dolga,
felszállna a bolha-holdba!

Ámde ott röppent el épp
a gonosz veréb,
csak megrázta a fejét,
mindez, mondta, nem elég:
Ha a bolha
madár volna,
szárnya volna néki, tolla!

Ugrott a bolha a házba,
be a szobába, be az ágyba,
ahol százhúsz bolha lakott.
Ajtajukon bekopogott,
megvárta mind, amíg fölkel
s így szólt: Toll kell!
És a bolhák, mint a héja,
lecsaptak a párnahéjra,
egy toll kiböködő tokját,
valahányan közrefogták,
nekiment
a nagy bolharegiment.
Addig tépték, addig nyúzták,
a tollat végül kihúzták,
ki az udvar közepére.

Hatvan húzta, hatvan tolta,
elől az érdekelt bolha
így kiáltott a verébre:
Idenézz
te csibész!
Kétség hozzám nem hatolhat,
itt hozzák a bolhatollat!

A veréb
csak megrázta fejét,
mindez, mondta, nem elég:
Ha a bolha
madár volna,
madártojásokat tojna!

Ugrott a bolha az ólba,
ott ült Kakasné, kotolva,
takargatta húsz tojását,
ne is lássák.
De a bolha
hozzálépett udvarolva:
Kedves tyúk! - bocsánat! jérce,
ha velem helyet cserélne,
elmehetne szórakozni,
nem fogok én kárt okozni,
hogyha elmegy egy kicsit,
a tojáskák
- ó mi szépek! ó mi drágák! -
észre sem veszik!

Bolhaszóval addig győzte,
hogy a tyúk egy kakasszóra
elszaladt a szemétdombra.
Tojások közt legfelsőre
felugrott a bolha,
onnan kiáltotta:
Kot!
Idenézz,
te csibész!
Elhiszed-e, hogy madár vagyok?

A veréb
csak megrázta fejét,
mindez, mondta, nem elég:
Ha a bolha
madár volna,
gyönyörűszépen dalolna!

És a bolha
ahogy lábai csak bírták
fölkereste a pacsirtát,
elmesélte, hogy dalolna,
de a hangját elvesztette,
nincs idő, hogy megkeresse,
mert többfelűl sürgetik,
bolhanóta kell nekik,
a pacsirtát arra kéri,
hogy a hangját csak egy napra
adja kölcsön jó kamatra,
visszahozza, megígéri!

Nevettében a pacsirta
még a könnyét is kisírta:
Ó, te bolha, ó, te banga!
Belül van a madár hangja!
Senkinek sem adhatok
kölcsön abból. Jónapot!

De a bolha tovább kérte:
A hangverseny megígérte,
kárbavesszen annyi költség?
A pacsirtát meg ne sértse,
a háta mögött bújjon el,
s azt hiszi majd a közönség,
hogy a bolha énekel.

Nevettében a pacsirta
még a könnyét is kisírta,
felkiáltott:
Te kis bolha, te kis senki,
ha én a hátad mögé állok,
téged ki fog észrevenni?

Szegény bolha
mód felett elszomorodva
utazott három nap, három
éjszaka egy nadrágszáron,
míg elért egy
boltba,
felugrott a
polcra,
bolhanyelven elmakogta:
Kapható-e bolhakotta?

Bolhakotta? Elfogyott!
Van szerencsénk, jónapot!

Így a bolha,
látván, hogy betölt a sorsa,
örökre elbujdosott.

Otthon pedig a madárkák
várták vissza, egyre várták.
Két hét múlva
Harkály Olga
kidobolta:
Mindenkinek illik tudni,
ha egy barna ugri-bugrit
lát, bármilyen nagyot ugrik
s bárha volna
pávatolla,
strucctojásokon kotolna:
nem madár az, csakis bolha!
 
 
0 komment , kategória:  Benjamin László versei  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
2014.10 2014. November 2014.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 17 db bejegyzés
e év: 221 db bejegyzés
Összes: 9465 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1395
  • e Hét: 13037
  • e Hónap: 73344
  • e Év: 799040
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Online Póker, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2010 TVN.HU Kft.