Belépés
klarika47.blog.xfree.hu
Ha érted a saját lényedet, érted mindenki lényét. Kiss Tiborné
1947.10.29
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 13 
Szép emlék
  2019-04-21 09:07:24, vasárnap
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Emlékezés 1.  
Gyertyák
  2019-01-09 06:26:42, szerda
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Emlékezés 1.  
Gyertyák
  2019-01-09 06:21:52, szerda
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Emlékezés 1.  
Gyertya
  2019-01-09 06:12:55, szerda
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Emlékezés 1.  
Tengerparton
  2019-01-05 07:13:30, szombat
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Emlékezés 1.  
Mécsesek
  2019-01-03 14:00:38, csütörtök
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Emlékezés 1.  
Emlékezés
  2018-12-16 07:12:03, vasárnap
 
  Nagyon rég volt, mikor anyám
Az ágyam felé hajolt
És mosolyát szórva reám,
szép altatódalt dalolt.

E kis dal is, mint minden szó,
Imádság volt az ajkán,
Mellyel érettem zörgetett...
az Istennek ajtaján.

S ma, hogy eszembe jut újra
A sok elnémult csata,
Letérdelek és folytatom...
Ahol ő abbahagyta.

De a könny és öröm között,
csak suttogom ez imát:
ezerszer köszönöm, Uram,
őt, a legdrágább anyát!

(Erdélyi Ilona)





 
 
0 komment , kategória:  Emlékezés 1.  
Férjem emlékére
  2018-12-16 05:32:03, vasárnap
 
  Emléke él és élni fog, míg az én szívem e földön még dobog,
Őrzöm a képét, a mosolyát, a hangját és minden gesztusát.
Őrzöm a mozdulatait, mely bennem él mind a mai napig,
Őrzöm a gondolatait, a nekem elsuttogott kedves szavait.
Mert nem halt meg Ő, még mindig él nekem, csak messze
távozott, hol meg nem érinthetem. Emlékeimből még néha
előhívnám, de 20 év távlatából már nem lehet.





 
 
0 komment , kategória:  Emlékezés 1.  
Gondolatok
  2018-12-13 16:57:43, csütörtök
 
  Közel volt és itt hagyott. Szerettem és elment. Érinthettem, de már nincs. Örökre...

Sóhajtottam egy mélyet ma, mikor eszembe jutottak azok az emberek, akik közel álltak hozzám és így vagy úgy, de már nem részei a fizikai életemnek. Első sorban gondolok itt a rokonaimra, szeretteimre, akiket heti rendszerességgel látogattam gyermekkoromban. Részesei voltak éjjelemnek, nappalomnak, aztán egy napon többé nem nézhettem a szemükbe, mert elmentek. Tovább élnek itt belül és erősítenek.

DE...

És itt jön megint egy mély sóhajtás. Hiányoznak, hisz belőlük lettem. Nem egyszerű az elengedés és a felejtés. Hiába teltek el évek vagy évtizedek, mégis eszembe jutnak azok a pillanatok, amiket már csak csukott szemmel tudok felidézni, vagy egy-egy fotó láttán felsejlik valami. Igen, ez a kis gyermek is én voltam, aki ült a nagymamája ölében, nézve a tortáját és elfújta a gyertyákat. Mosoly, kacagás, süti illat.

Nekem a szeretetről ilyen pillanatok jutnak eszembe. Azok a pillanatok, amikor együtt lehetek azzal, vagy azokkal, akik fontosak számomra. Itt nem csak a családomra gondolok, hanem azokra is, akik napokig, vagy akár évekig kísérték életem, és akiknek én is többet jelentettem egy utcán elsétáló járókelőnél. Az összenézések, az érintések, a mosolygás, röhögés, vagy épp sírás. A közös ebédek, vacsorák, beszélgetések és ennek a szerető közelségnek a biztonság érzete.

Felnőtté válás? Úgy érzem épp erről szól a felnőttség, amikor sorra veszem és tudatosítom a bennem zajló érzelmek súlyát, átlapozom emlékeimet. Megnézem honnan jöttem, hol vagyok és merre tartok. HISZEN EZEK HATÁROZZÁK MEG A SZERETET MINTÁIMAT.

Ez alapján tudok és merek szeretni. Ez alapján félek dolgoktól. És ez alapján ragaszkodom, vagy épp nyugszom meg. Ezek zaklatnak fel.

Ez vagyok én, hisz ezt éltem meg.

Ezek az alapok határozzák meg azt is, hogy kikkel futok össze, kikkel beszélgetek, kikkel értem meg magam és kit engedek magamhoz közel. És van, amikor épp az ilyen emlékek szabnak gátat a világ és közöttem, hisz nem mindenki fér bele ebbe a világba.

Személy szerint én szeretek fejlődni, tanulni és tágítani a világomat, épp ezért is figyelek oda arra, hogy mit tanultam eddig és ez miben emel, valamint miben korlátoz.





 
 
0 komment , kategória:  Emlékezés 1.  
Gyertyák
  2018-11-21 07:08:32, szerda
 
  Önmagát az ember nem tartja csodának, inkább esendőnek.
De akit szeret, abban meglátja a soha nem ismétlődő csodát,
az egyetlent és egyszerit.
Ezért elviselhetetlen elveszíteni azt, akit szeretünk.
Ezért nem lehet betölteni utána az űrt.

Kun Erzsébet





 
 
0 komment , kategória:  Emlékezés 1.  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 13 
2019.03 2019. április 2019.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
2930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 190 db bejegyzés
e év: 2157 db bejegyzés
Összes: 24786 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 552
  • e Hét: 5177
  • e Hónap: 28323
  • e Év: 158394
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.