Rengeteg legenda kapcsolódik ehhez a gyönyörű zenéhez. Az egyik így szól: Beethoven éppen az utcán sétált, amikor egy ház nyitott ablakából egy saját darabját hallotta szólni. Elég sokszor melléütött, aki játszott, talán megelégelte, talán csak kíváncsi volt, de a nyitott ablakon keresztül a szobában termett. A zongoránál egy fiatal nő ült, Beethovennek pedig azonnal feltűnt, hogy a nő vak és emlékezetből próbálja játszani a darabját. A gyors ijedtség után hosszasan, éjszakába nyúlóan beszélgettek, Beethoven segített neki felidézni a darabot, majd búcsúzása előtt azt mondta a hölgynek, gyönyörű az este és szeretné megmutatni neki, hogyan kúszik be az ablakon a holdfény... Ekkor született a darab, amit később lejegyzett.Link
Ma, ennek a végtelenül szomorú napnak estéjén sokan gondolhatnak első csókjukra. A szalagavató báljukra. Hatalmas egyetemi bulijukra. Lassúzásukra életük szerelmével. Amikor "AZ" a zene szólt. Sokaknak eszébe juthat 1995 decembere, amikor Magyarország egyként szurkolt a magyar női kézilabda válogatottnak, miközben a csapat megállíthatatlanul menetelt a döntő felé. Felejthetetlent nyújtottak a lányok. És felejthetetlenül énekeltek. Meccsek előtt, után, a küzdőtéren, az öltözőben, a banketten. Szinte éjjel-nappal szólt a csapat nem hivatalos himnusza, a "Szállj el kismadár".
Istenem, mekkora pillanatok voltak. Hát még, amikor az egyik esti vacsoránál megjelent az énekes, aki az ottani szintetizátoros segítségével elénekelte a lányoknak a legkedvesebb dalukat.
Benne volt a győzelemben, és Erdei "Madár" Zsolt győzelmeiben is. Vidámmá, erőssé tette a szurkolókat, a rajongókat, örömöt okozott egész Magyarországnak.
A mai este a sírásé és a bánaté. Így van ez rendjén, sajnos. Mégis, én egy picit másra is gondolok, és nem csak azért, mert az összes Republic lemezt itthon őrzöm. Arra gondolok, hogy mekkora szerencse, hogy hallhattam énekelni ezt a korszakos zsenit! Mennyire boldogok lehetünk, hogy nekünk énekelt. Elment, de művészete velünk marad. Sokat adott mindannyiunknak. Isten nyugosztalja Bódi Lászlót. Isten Veled, Cipő! / Vujity Tvrtko /