Belépés
sayuri.blog.xfree.hu
Önmagában a szeretet nem elég.Féltő gonddal kell őrködnünk az emberek felett,akiket szeretünk,sosem elég azt mondani ,szeretlek,hanem minden áldott nap ki is ke... cseresznyák brigitta
1972.01.23
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 12 
Siklós József: Boldogok
  2008-11-27 20:32:48, csütörtök
 
  Siklós József: Boldogok
BOLDOGOK
Boldogok,- szólt egykor
Jézus a hegyen,Ő azt akarja,
Hogy az ember boldog legyen.

Boldog,aki könyörülő szívvel
Segít,mikor bajba jut a társa,
Kemény ökle kézfogásra békül,
Durva szóra sose nyílik szája.

Boldog,aki igazságra vágyik,
És szeretne igaz úton járni.
Tud Isten vigasztalására várni,
ha olykor könny hull is a szeméből.

Boldog,aki látja,tudja,érzi:
Isten nélkül oly üres az élet!
De ha szíve Isten előtt nyílik:
Áldást,békét kap,és üdvösséget.

Boldogok- szólt egykor
Jézus a hegyen.Ő azt akarja,
Hogy életük valóban boldog legyen.
 
 
0 komment , kategória:  Balog Miklós: Az élet kenyere  
A fiú
  2008-11-27 20:31:25, csütörtök
 
  A fiú

A fiú csak nézte,
csak nézte a kertet,
de figyelme egyetlen
virágra terjedt.

Haldoklott a rózsa,
a lágy szellő
szárnyával csapdosta
lehulló szirmait hátára kapdosta.

A fiú beteg volt,
ereje fogytán,
a bánat mardosott
szívén és a torkán.

Könnyei csak hulltak,
mint rózsáról a leple,
úgy érezte ő lesz
a rózsával temetve.

Egy hét múltán a fiú
midőn éppen sétált,
a kert egyik csücskében
csöndesen megállt.

Tenyerébe vette,
lassan felemelte,
mint azt egy hét előtt
a lágy szellő tette.

Megsimogatta,
még meg is siratta,
azután boldogan
a szél hátára dobta.

Túlélte a szirom,
túlélte a lelke,
hisz minden bizalmát
e virágtól vette.
(T. Fiser Ildikó)

 
 
0 komment , kategória:  Balog Miklós: Az élet kenyere  
PETŐFI SÁNDOR: AZ APOSTOL ( ré
  2008-11-27 20:29:51, csütörtök
 
  PETŐFI SÁNDOR: AZ APOSTOL ( részlet )
2
Csendes kivűl a nagyvilág,
Csendes belűl a kis szoba,
Csak néha sóhajt kinn az őszi szél,
Csak néha sóhajt ott benn az anya.
A kisfiú halkan fölűl az ágyon,
Falhoz támasztva bágyadt tagjait,
S rimánkodólag, mintha temető
Földéből jőne a hang, így susog:
,,Apám, ehetném!
Erőködöm, hogy elaludjam,
Erőködöm, de el nem alhatom;
Apám, az éhség fáj, adj kenyeret,
Vagy csak mutasd meg, az is jólesik."
,,Várj holnapig, kedves kicsiny fiam,
Várj holnapig, holnap kapsz kenyeret,
Kakastejjel sütött fehér cipót."
,,Inkább ma száraz barna kenyeret,
Mint holnap lágy fehér cipót, apám,
Mert holnapig meghalhatok,
Meg is halok, tudom...
Olyan sokáig nem jön az a holnap.
Mióta mondod azt a holnapot,
S mindig ma van, mindig csak éhezem!
Vajon ha meghalunk, apám,
Ha sírba tesznek, éhezünk-e ottan?"
,,Nem, gyermekem,
Ha meghalunk, többé nem éhezünk."
,,Ugy én ohajtom a halált, apám,
Kérlek, szerezz nekem koporsót,
Egy kis fehér koporsót,
Olyan fehéret, mint anyámnak arca,
Vitess a temetőbe
És tégy a föld alá...
A holtak olyan boldogok,
Mert nem éheznek ők!"
Ki mondja ártatlannak
A gyermeket?
Hol a tőr, hol van a kard, amely
Irtóztatóbb, gyötrelmesebb
Sebet vón képes ejteni,
Mint apja szívén ejtett
E gyermek ajaka?
Szegény apa!
Tartóztatá magát,
De könnye hirtelen kicsordult,
724
S ő arcához kapott
S azt megtörölte reszkető kezével,
Azt gondolá, hogy meghasadt szivéből
Feccsent reá a vér!
Ő a panaszhoz nem szokott, de most
Kitört belőle ellenállhatatlanúl:
,,Oh ég, isten! mivégre alkotál?
Miért nem hagytál ott a semmiségben,
Amelybe lelkem testem visszavágy?
Vagy embernek miért teremtél
És mért adál családot,
Ha már azt nem táplálhatom
Saját véremmel, mint a pelikán?...
De állj meg ajkamon, szó,
Az isten tudja, mit cselekszik,
Magas tervébe nem lát a vak ember,
S kérdőre vonnunk őtet nem szabad.
Rákülde a tengerre engem,
Lelkembe tette az iránytűt,
Amerre ez vezet, megyek. -
Nesze, fiam, nesze
E kis darab kenyér, egyél,
Edd jóizűn, ez a végső darab,
Holnapra szántam s ha most megeszed,
A jó ég tudja, holnap mit eszel."
Mohó örömmel
Kapott a kisfiú utána,
Az ágyra visszaguggolt,
S oly jóizűen falatozta
Az istenadta száraz kenyeret,
Hogy csillogott belé szeme,
Mint két szerelmes szentjánosbogár;
S midőn a végső falatot
Lenyelte, ráborúlt az álom,
Mint völgyre a napalkonyat köde,
S lehajtá a párnára kis fejét,
S aludt, és álmodott mosolygó arccal...
Vajon mit álmodott, miről?
Koporsóról-e vagy kenyérről?
 
 
0 komment , kategória:  Balog Miklós: Az élet kenyere  
Gabikámtól kaptam ( megrendíte
  2008-11-27 20:01:50, csütörtök
 
  Gabikámtól kaptam ( megrendített... )

Karácsonyi történet

Nagyvárosi bérház kicsiny szobájában,
Öröm, vígság helyett nagy szomorúság van.
Bús özvegy szemei megtelnek könnyekkel
Ránéz árváira, fájó szeretettel.
Rongyokban didereg három árva gyermek
Az üres szobában játékra nem lelnek.
Mécs lángja világít halovány arcukra
Aggódó, zokogó jó édes anyjukra.
Hideg a szobájuk, rongyos a ruhájuk
Ki tudja milyen sors, várakozik rájuk.
Fekete kenyérnek utolsó darabját
Ünnepi ebédre már délben megkapták.
Este van, kenyér nincs, nem pattog a kályha
A szegény özvegynek nincs egy darab fája.
Mind a két kezével dolgozna, ha tudna
Szorgalma hevétől éjjel sem aludna.
De két erős karját megtörte az élet
Nincs már a dologhoz ereje szegénynek.
Eladta mindenét, mi kedves volt neki
A rideg szobájukat csak nézi, csak nézi.
Kinn a téli szelek forgatják a havat
Szegény özvegy szíve, majdhogy meg nem szakad.
Karácsonyeste van, a szép örömünnep
Három kicsi árvák szótlanul feküsznek.
Pár évvel ezelőtt más volt itt az élet
Sugara ragyogott karácsonyi fénynek.
Meleg volt a szoba, volt sok ennivaló
Gyerekeknek cukor, aranyalma, faló.
De mostan nem hallik karácsonyi ének,
Temetői sírnál, bús szelek regélnek.
Szegény özvegy ajkán gyötrelmes szó fakad:
Uram! Kezeidbe ajánlom magamat!
Ezzel átölelte a három kis árvát
Eloltotta lassan a pislogó lámpát.
Kiballagtak aztán az éji sötétbe
A beteg, bús özvegy felnézett az égre:
Nem bírom Istenem, leroskadok, érzem
Éhezünk és fázunk, oly rég mind a négyen.
Legyen inkább vége e szörnyű napoknak
Duna hullámai, majd enyhülést hoznak.
Halad a kis csoport s egy fényes ablakon
Betekint az asszony, fáj a szíve nagyon.
Boldog és mosolygós családot lát ottan
Ők tovább haladnak búsan, elhagyottan.
Havas zivatarban érnek a Dunához
Rálépnek a jégre, csendes a nagyváros.
Szakad a jégtábla, árvák sírni kezdnek
Éjszaki szelek nyögve ráfelelnek.
Állj meg! -dördül a szó a part felől mostan
Ott terem mellettük egy férfiú gyorsan.
Kiben elvesztetted bizalmad, reményed
Isten küldött hozzád, mentselek meg téged.
Láttalak a parton, láttam vívódásod
Fekete éjfélnél, még feketébb gyászod.
Nem szakadhat lánca igaz szeretetnek
Ne légy a gyilkosa három gyermekednek.
Kinek születését ünnepeljük máma
A Jézus Krisztusnak vagyok tanítványa.
Jertek velem, van hely, ahol megpihentek
És hálát adhattok az igaz Istennek.
Mennek már fölfelé, vissza az életbe
Veszni indult család, íme meg van mentve.
Beszél a megmentő jó meleg szobáról
Kenyérről, kalácsról, meleg ruhácskáról.
Az özvegy felzokog, szíve gyorsan dobog
A kisgyermekek már előre boldogok.
Szél sem csapkodja már a bús szenvedőket
Szeretet Istene átkarolta őket!
 
 
1 komment , kategória:  Balog Miklós: Az élet kenyere  
Nincs Cím
  2008-11-27 20:00:23, csütörtök
 
  A LÉLEK KARÁCSONYA
A lélek karácsonya

Régen,amikor még fehér karácsony volt,
amikor a család este együtt dalolt,
s a karácsonyfát nem úgy díszítették,
az ajándékokat maguk készítették
s együtt mentek az éjféli misére,
és mindenki vágyott Isten szeretetére,
amikor gyertyák égtek a fákon:
akkor mindenki boldog volt a világon!

S most,amikor nincs fehér karácsony,
idegbeteg égők villognak a fákon,
nem éneklünk,hiszen van már magnó,
s drága ajándék nélkül az egész nem jó,
most,amikor mindenki csak kapni akar,
megláthatjuk,a test milyen lelket takar...

Pedig szeretném,ha fehér karácsony lenne,
a család boldogan együtt lenne,
a karácsonyfát nem így díszítenénk,
s az ajándékot magunk készítenénk,
együtt mennénk az éjféli misére,
s mindenki vágyna Isten szeretetére,
újra gyertyák égnének a fákon,
s mindenki boldog lenne a világon!

 
 
0 komment , kategória:  Balog Miklós: Az élet kenyere  
Hit,remény,szeretet
  2008-11-27 19:57:23, csütörtök
 
  Hit,remény,szeretet Uram- te vagy hitem forrása, reményem táplálója, szeretetemet élteted.
Uram- hittel látlak, reménnyel érintelek, a szeretetben egyesülök veled.
Uram- hitem a láthatónál többet lát, reményem a reményen túliakat reméli,
szeretetem megkapja tőled, amit elképzelni sem tud!
Uram- a hit gyökér, a remény rügy, nyíló virág lelkemben a szeretet.
Uram- fény a hitem, a remény melengeti szívem, a szeretet boldoggá tesz
engem.
Uram- a hite megismer, a remény bízik, a szeretet "birtokol" téged.
Uram- a hittel létezem, a reménnyel élek, teljessé benned a szeretet tesz.
Uram- hittel törünk egedbe, remény, hogy odaérünk, ám csak a szeretet
érheti el.
Uram- hitünk könyörög, mutasd meg magad! Reményünk reméli, megteszed, és
végül szeretetünk látni kezd.
Uram- hitem siet Feléd, reményem szárnyal, szeretetem célba ér.
Uram- fényben él, aki hisz, erő nem hagyja el, aki remél, fogyhatatlan az
öröm abban, aki szeret.
Uram- felém hajolsz a hiteben, közelítesz a reményben, a szeretetben
megölelsz.
Uram- értelmem sötétjét megvilágítja a hit, akaratom gyöngeségét remény
erősíti, kuszált lelkemet a szeretet rendezi.
Uram- kincsem a hit, gazdagságom a remény, mindenem a szeretet.
Uram- kegyelem a hit, kegyelem a remény, a szeretet te magad vagy.
Uram- az élet tartalmát megadja a hit, az élet célja felé vezet a remény,
az élet értelmével ajándékoz meg a szeretet.
Uram- hit nélkül vak, remény nélkül béna, szeretet nélkül halott lennék.
Uram- a hit keres, a remény közelít, a szeretet találja meg szíved.
Uram- a hit fény, a remény erő, a szeretet hatalom énbennem - feléd sodor,
Uram.
Uram- a hit áttöri a láthatót, a remény szétrepeszti az időt,
örökkévalóságoddal egyesít a szeretet.
Uram- értelmembe fogad a hit, szívembe vonz a remény, énemet egyesíti
veled a szeretet.
Uram- a hit kinyitja a szemem, a remény tárja föl a szívem, a szereteben
átölelsz engem.
Uram- a hit megmondja nekem ki vagy, a remény súgja, bízzam benned, a
szeretet hallgat, egyszerűen szeret.
Uram- keresztelésemkor hitet öntöttél lelkembe, teremtett voltom reménnyel
szőve át, s a kegyelem által természetemmé lett a szeretet, óh akkor mit
nem köszönhetek Neked?!
Uram- ha hisze, látok, ha remélek, nem csüggedem, ha szeretek, mindenem
megvan.
Uram- hitem, reményem, szeretetem, ajándékod részemre Istenem.
Uram- a hite csak benned nem csalódik, a remény csak benned teljesedik, a szeretet csak általad válik teljessé.
Uram - legmélyén minden hit téged keres, minden remény végső soron benned
bízik, minden szeretet utánad éhezik.
Uram- szeretetből teremtettél, szeretetből megváltottál, szeretetből
megszentelsz, válaszom más nem lehet: hit, remény, szeretet.
Uram- növeled hitemet, erősítsed reményemet, teljessé tedd szeretetemet.
Uram- kérlek, add kegyelmedben, kételkedés nélkül higgyek, csüggedés
nélkül reméljek, áldozatra készen szeressek.
Uram- a hit kérdez, a remény várja a választ, a szeretet meghallja szavad. __________________
 
 
0 komment , kategória:  Balog Miklós: Az élet kenyere  
Balog Miklós: Egy hitetlenhez
  2008-11-27 19:56:20, csütörtök
 
  Balog Miklós: Egy hitetlenhez
Egy hitetlenhez

Mért vitatod: van-e Isten,avagy nincs,
létezik-é pokol,vagy a menny?
Nem vita dönti el ezt,se a szókincs,
még csak a hit se,hisz úgyse hiszel!

Még ha vitába legyőzöl is engem,
s élem,amint te,a földieket:
mit veszítek,ha hit él a szívemben,
mit veszítek,ha a föld betemet.

Nékem a hit az örök menedékem,
vigasz a bajba,halálba remény:
és ha van Isten,kárhozat és menny:
mit veszítesz te,de mit nyerek én?!
 
 
0 komment , kategória:  Balog Miklós: Az élet kenyere  
Balog Miklós : Isten temploma
  2008-11-27 19:55:28, csütörtök
 
  Balog Miklós : Isten temploma

Isten temploma

Nem attól lesz egy ház az én házammá,
hogy benne rólam hangzik sok beszéd,
ének,zene vagy vers dicsérget engem,
csiszolva vendégem szívét,eszét.

Enyémmé akkor lesz és otthonommá,
ha benne mindig szívesen lakom,
szeretteim háláját nem szavakban,
nékem szolgáló tettekben kapom.

Isten háza is akkor lesz e hajlék,
ha benne Ő szívesen van jelen,
s hálám gyümülcse sem csupán szavakban,
de Őt szolgáló tettekben terem.

Ám van Urunknak ennél véglegesebb,
mégis közelben lévő otthona,
amelyben ettől távol is velem van,
ha szívem lesz állandó temploma.



 
 
0 komment , kategória:  Balog Miklós: Az élet kenyere  
Balog Miklós: Jézus megbocsát
  2008-11-27 19:54:38, csütörtök
 
  Balog Miklós: Jézus megbocsát
Jézus megbocsát

Tavasz van,és a fénylő napsugár
ragyogja be az álmos kerteket.
Hiába int a forró arcú nyár,
fel nem hevíti dermedt szívemet.

Mint áprilisnak változó ege,
oly gyakran elborul tekintetem.
Múltamnak fojtó,fájó fellege
fogságba tart,s ez oly reménytelen.

De szellő zúg rügybontó ágakon,
s úgy érzem,hogy a Te Leheleted.
Keresztedre a bűnöm átrakom,

s nem tépi már a Múlt a lelkemet.
Megnyílt szemem az örök Nyárba lát,
mert szíved mindig,újra megbocsát.

 
 
1 komment , kategória:  Balog Miklós: Az élet kenyere  
Balog Miklós: Ne csak mondjam.
  2008-11-27 19:53:51, csütörtök
 
  Balog Miklós: Ne csak mondjam...
Ne csak mondjam...

Ne csak mondjam: szeretlek - oly kevés ez,
Uram,fogadd a szívem,átadom!
Tedd méltóvá,ó,Szentlelked tüzéhez,
hogy Téged áldjon minden alkalom.
Szeretlek Jézusom,nagyon - nagyon!

Ne csak mondjam: szeretlek - oly kevés ez.
Ne csak szavam dicsérjen,Jézusom,
hisz oly kevés a szó szívemhez képest,
ha szent Igéd betölti gazdagon.
Szeretlek Jézusom nagyon - nagyon!

Ne csak mondjam: szeretlek - oly kevés ez,
Éltem dicsérjen,drága Jézusom,
Szívem kimondhatatlan vágyat érez
meglátni Téged majd a nagy napon.
Szeretlek Jézusom, nagyon - nagyon!

 
 
0 komment , kategória:  Balog Miklós: Az élet kenyere  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 12 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 47938 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 620
  • e Hét: 15849
  • e Hónap: 60921
  • e Év: 2002201
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.