Belépés
sayuri.blog.xfree.hu
Önmagában a szeretet nem elég.Féltő gonddal kell őrködnünk az emberek felett,akiket szeretünk,sosem elég azt mondani ,szeretlek,hanem minden áldott nap ki is ke... cseresznyák brigitta
1972.01.23
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/8 oldal   Bejegyzések száma: 71 
Weöres Sándor
  2008-12-10 06:06:51, szerda
 
  Weöres Sándor
A nő

A nő: tetőtől talpig élet.
A férfi: nagyképű kísértet.

A nőé: mind, mely élő és halott,
úgy, amint két-kézzel megfogadhatod;
a férfié; minderről egy csomó
kétes bölcsesség, nagy könyv, zagyva szó.

A férfi - akár bölcs, vagy csizmavarga -
a világot dolgokká széthabarja
s míg zúg körötte az egy-örök áram,
cimkék között jár, mint egy patikában.
Hiában száll be földet és eget,
mindég semmiségen át üget,
mert hol egység van, részeket teremt,
és névvel illeti a végtelent.
Lehet kis-ember, lehet nagy-vezér,
alkot s rombol, de igazán nem él
s csak akkor él - vagy tán csak élni látszik -
ha nők szeméből rá élet sugárzik.

A nő: mindennel pajtás, elven
csak az aprózó észnek idegen.
A tétlen vizsgálótól összefagy;
mozogj és mozgasd s már királya vagy:
ő lágy sóvárgás, helyzeti erő,
oly férfit vár, kitől mozgásba jő.
Alakja, bőre hívást énekel,
minden hajlása életet lehel,
mint menny a záport, bőven osztogatva;
de hogyha bárki kétkedően fogadja,
tovább-libeg s a legény vérig-sértve
letottyan cimkéinek bűvkörébe.
Valóság, eszme, álom és mese
ugy fér hozzá, ha az ő köntöse;
mindent, mit párja bölcsességbe ránt,
ő úgy visel, mint cinkos pongyolát.
A világot, mely észnek idegenség,
bármeddig hántod: mind őnéki fátyla;
és végső, királynői díszruhája a meztelenség.
 
 
0 komment , kategória:  Kommentár nélkül, csak úgy...  
Firebird
  2008-12-09 19:25:59, kedd
 
  "Veszteségeink érlelnek bennünket a győzelemre, csalódásaink a bölcsességre,
és fájdalmaink a boldogságra."

(Firebird)
 
 
0 komment , kategória:  Kommentár nélkül, csak úgy...  
Ki életét arra tette fel,
  2008-12-09 19:19:17, kedd
 
  Ki életét arra tette fel,
hogy szeretetet adjon.
Szép szót szóljon, vigasztaljon.
Annak élete már nem hiábavaló !
Aki tud örömmel nézni ,
egy mezei virágra.
Kinek dalra fakad a lelke,
egy madár trillájára.
Annak boldogságát ,
elvenni nem lehet!!
 
 
0 komment , kategória:  Kommentár nélkül, csak úgy...  
...A NŐ, olyan erők birtokában
  2008-12-09 19:15:19, kedd
 
  ...A NŐ, olyan erők birtokában van, melyekkel ámulatba ejti az embert
Mosolyog, mikor sikoltani szeretne, dalol, mikor sírni volna kedve, és sír mikor BOLDOG és nevet.
Harcol azért, amiben hisz
Kiáll az igazságtalansággal szemben
Meggyógyítja magát, ha beteg
Feltétel nélkül ad, és önzetlenül szeret
Talán sok nőnek egyetlen hibája van, elfelejti, hogy mennyire ÉRTÉKES .

 
 
0 komment , kategória:  Kommentár nélkül, csak úgy...  
Megnyilvánulás
  2008-12-09 19:12:17, kedd
 
  Megnyilvánulás

Mikor úgy érezted, hogy
összecsapnak feletted
a hatalmas hullámok,
nem vetted észre
a színes virágot
a rőt avarban...

Mikor azt hitted,
nem törődik veled senki,
nem figyeltél rá, hogy valaki
kezét szeretné nyújtani
a zűrzavarban...

Mikor szárnyszegetten,
terhektől görnyedten
cipelted kereszted,
nem láttad meg, hogy feletted
hófehér galamb
kering a magasban...

Pedig a színes virág az avarban,
a feléd nyúló kéz a zűrzavarban,
s a fehér galamb ott fenn, a magasban
Isten-arcot mutattak volna
neked a bajban.
 
 
0 komment , kategória:  Kommentár nélkül, csak úgy...  
Nincs Cím
  2008-12-09 18:59:03, kedd
 
  SZIVEKET GYŰJTÖK"

Szeretem azt aki gyűjt. Naponta van öröme. Megnézi gyűjteményét,
Gyarapitja, ápolja, gondozza megmutatja barátainak. Közben örül.
Hogy neki van az, amit szeret.
Tisztelem a bélyeggyűjtőket, a rovargyűjtőket és azokat, akik cimkéket,
Képeslapokat, érméket gyűjtenek. Bármit.
-TE MIT GYŰJTESZ? Amit én gyűjtök, ahhoz nem kell pénz.
Amit gyűjtök, annak nincs ára, mégis mindennél többet ér.
-"SZIVEKET GYŰJTÖK"! A SZIV "JELKÉP"! Az embert jelenti.
Úgy járom útjaimat, élem napjaimat, hogy sziveket keresek.
Talán bolondnak hinnének, ha tudnák, miért nézek kutatón mások
Szemébe. Bolondnak hinnének, mint a görög bölcset, aki nappal
Lámpásával embert keresett a piacon.
SZIVEKET GYŰJTÖK. Nekem nem valami kell, Hanem "VALAKI"!
EMBER.
EMBER, aki rám mosolyog, aki megért, aki tisztességes, aki hűséges.
AKIBEN SZERETET ÉL! Aki örül, hogy észreveszik, akiben a tehetség
Egy szóra kinyilik, Ember, aki egyszerűen "ÉRTÉK"!
MERT EMBER!!! Ha van olyan nap, hogy nem találok, az én hibám.
NEM NÉZTEM ELÉGGÉ SZÉT, nem néztem a látszat mögé, az
Előitéletek alá.
Szerencsétlensége az embernek, hogy a jót szégyelli.
REJTI, mint kagyló a gyöngyét. Hát én feltöröm a kagylót figyelemmel,
Érdeklődéssel és a "GYÖNGYHALÁSZOKNÁL BOLDOGABB VAGYOK.
Mert az emberek között több az ember, aki méltó, hogy annak lássák,
Mint az, aki összetörte magában az emberséget.
ELFOGULT VAGYOK? Téged nem ismerlek. Embernek tartod magad.
Hányan vesznek észre? Hányan kérik a szived? hányan látják hogy jó vagy?
SZIVEKET GYŰJTÖK! SZIVEM TELE VAN.
Velük és az örömmel, amelyet csak ők adhatnak.
Nézd el nekem, hogy végig magamról irtam. Eszelősen hiszem, hogy nincs
Nagyobb, fontosabb, mint az ember. Embertelen korban élünk?
NE HIDD EL. Csak nézz önmagadba, nézz a mások belső világába s
Meglátod az Embert. Csak annyi időt fordits embertársaidra, mint
A gyűjtők, gyűjteményeikre. Kincseid lesznek.
Nem olyan, mit pénzzel kifejezni lehet, nem valamik,
Hanem sok-sok sziv benned, valakik, Akiknek értéke semmivel,
ki nem fejezhető és mind személyes "ÖRÖM" ÉLETEDBEN!!!

 
 
0 komment , kategória:  Kommentár nélkül, csak úgy...  
Nincs Cím
  2008-12-09 18:48:50, kedd
 
  SZOMBATI-SZABÓ ISTVÁN
Sz. 1887, Debrecen-megh. 1934., Lugos. - költő, műfordító. Református teológiát végzett szülővárosában, majd Lugoson volt lelkész. Egyházi szónoklatai is igen népszerűek. 1926-ban az Erdélyi Helikon tagja lesz. Mintegy fél tucat kötete jelent meg, munkásságát - melyet mostanában kezdenek újra felfedezni - Dsida Jenő elismerően méltatta.
Professzor Hatvani István

A szép hajdan regés korában
Élt egy professzor hajdanában,
Kiről az ének szól ma is.
Ördögnek hitte őt a népe
S nevét övezve száz mesébe,
Beszélnek róla még ma is.

Mondják: a föld rengett ropogva
S hullott a csillag záporozva
Az-éjjel, melyen született.
Medrükből nagy-vizek kicsaptak
S a földön rémek táboroztak,
Midőn világra született.

Egy szűk, poros padlás-szobában
Lakott halálig egymagában,
A vén kollégiumba' fenn.
Nem látta volna soha senki
Imádkozván templomba menni.
Ott élt az iskolába' fenn.

Nevére rémületbe estek
És hókusz-pókuszban kerestek
Láttára védelmet sokan.
S a nyügös, rivó, rossz gyereknek
Nevéből fonták rettenetnek
Csititó korbácsát sokan.

Mondják: haladt hordóra ülve,
Vagy tüzes karikán repülve,
De uton járni sose járt.
Máskor meg ablakába állott
S varju-alakban földre szállott,
De ember-uton sose járt.

Sokszor tanit az iskolában
És magyarázva legjavában:
Kénkő-füst csapkod szerte szét.
S a föld alól szörnyű zavarral
Sok láthatatlan réme nyargal
Elő s alá-fel, szerteszét.

Sokszor megint kettős alakban
Mutatkozik hol itt, hol ottan.
És itt is van, s ott is ott.
Ma órahosszat "főre" látják,
S ott benn tanítja sok deákját,
Ép egy időben, itt, meg ott!

Ha titkos jelt vet ajtajára:
Az ördög ott terem szavára
S parancsát teljesítni kész.
Élőt megöl, holtat feltámaszt,
Rajzolt testet élőre választ
S a Sátán parancsára kész.

Titokban kereszt-utra jár ki
S nem restel éjfélt is kivárni
A temetői éjszakán.
Megkushad egy ó-sirgödörben,
Büvös-botja rajzolta körben,
A rémletes nagy éjszakán.

S idézvén szörnyeit pokolnak:
Vinnyogva, nyiva felloholnak
A sír s halál vad rémei:
Csontváz, halálfej, szörnyü árnyak
S félénken uj parancsra várnak
Szerződött szolga-rémei.

E vihorászó rém-sereggel
Fut át az utcán kora-reggel,
Kergetvén alvók álmait.
És rejtve őket könyvlapokba:
Tanulja titkukat titokba',
Eladva értök álmait.

Egyszer, hogy máját tréfa furta,
Belézökkent a földesurba
A mágyókás professzor ur:
Gyalog s lovas fogadva rája,
Hogy Sámsont hamarabb bejárja
Az egyik vagy a másik ur.

Amaz sarkantyut ad lovának.
Emez hintót rajzol magának
A porba s hozzá négy lovat.
Amazt lova szélvészt ragadja
S emennek vágtat gyors fogatja -
(Mert rajzolt hozzá jó lovat.)

A földes-ur ámulva nézi:
A fogat már-már megelőzi
És benne doktor Hatvani...
Fél-célhoz érve visszafordul:
De im! egy zörrenő bokorbul
Megint előtte Hatvani.

Lovát most sarkantyuba kapja...
Marad a mágyikuk fogatja
S ő mindjárt itt a cél előtt! -
De odaérve holtra-bámul:
Most lép ki rajzolt kocsijábúl
A doktor, ép a cél előtt!

Másszor magához invitálja
A magisztrátust vacsorára,
Pedig szobája ám kicsiny.
Mit s hová fog elébök tenni?
Cselédje nincs, konyhája semmi
És a szobája oly kicsiny!?

Tréfára gondol minden ember
S egymást taposva, sanda szemmel
A házigazdát nézi mind,
Kérdezve: Vajh' kivel ha főzet? ...
- De im, feljebb száll a tetőzet
S bámulva néz egymásra mind.

Falak kijebb vonulnak rendre,
Tágas terem lesz egy-ütemre
A kis padlás-szobácska, lám!
S helyén s szüz, kopasz falaknak
Virág-lugas és jó falatnak
Izes gyümölcs terem... No lám!

Tiz szolga étket hord serényen,
Tiz másik, hogy tányért cseréljen:
Áll hátrább, finom szolganép.
S a fejedelmi lakomához
Pompás izü jó bort korcsmároz
A libériás szolganép.

(Ám az-nap törökök császára
Csak várhatott a vacsorára,
De mindhiába várhatott.
Eltünt a fényes konyha - lám csak!
És hire-hamva a szakácsnak!
No, arra ugyan várhatott.)

S végén a pompás lakomának,
Vendégei ámulva járnak
A szép virág-lugas körül.
Narancs, füge, tök és uborka
Virágos, eleven bokorba'
Csüng itt-meg-ott körös-körül.

A szenátornék itten-ottan
Letépnek egyet nagy titokban,
De "jaj" felel reá legott.
S egy disztököt ahogy levágtak;
Szenátor ur beléje sápadt.
"Jaj! Jaj!" - kiáltozott legott.

Másik sivitva fogta orrát,
Mig hitvestársa egy uborkát
Loppal, sebtében szaggatott
S ez-azza érzi minden urnak,
Ha bárminő gyümölcshö' nyulnak...
(A tolvaj bennük szaggatott.)

De most jön még a tréfa vége.
A vendégnép a nagy beszédbe'
Se lát, se hall, csak jót nevet.
Ám kél körükben furcsa lárma.
(Viz ömlik szét a tág szobába...)
Ez itt sikolt, az ott nevet.

Hanem a viz dagadva árad.
Már mind benyelte a bokákat
S ez az ördöngős nincs sehol!?
Asztalra másznak, székre kapnak,
Szitokba, könnybe felfakadnak,
Nem látván mentséget sehol.

De jaj, a viz még egyre nő fel.
Szemérme birkózik a nővel,
Szoknyáját nyakba kapja mind...
Lesz tán e bajból menedéke:
(S ruhájának se lenne vége!)
Reménykedik szegényke mind.

Elbámul ám a férfi-ember:
Sosem volt Debrecenbe' tenger!
Ily áradás hát hogy lehet?!
Tiszának csöndesebb a kedve,
Semhogy felmásszék emeletre...
Biz új özönviz... meglehet!

S most már halálra szánva szentül:
Vég-énekük magossba zendül...
De hol van mégis Hatvani?
De im (- ki látott ily csodákat? -)
A viz egy-szóra visszaárad
S belép nevetve Hatvani.

Máskor megint egy disznótorban
( - Szükséget látva már a borban -)
A földre guggol Hatvani.
És mint egykor Krisztus Kánába'
( - Csapot vervén asztal lábába -)
Varázsol jó bort Hatvani.

(Másnap csodát beszél a város.
Hogy boszorkányság, már világos,
Amit e mágyókás müvel!
A püspöknek tegnapról mára
Eltünt a bora egy-csapásra...
Ilyet csak ördöngős müvel!)

Ugy éjféltájt aztán mehetnék
Hazafelé már mind a vendég;
De nagy pihékben hull a hó.
S e romlandó, esendő testtel
Gyalog menni, bizony, ma restel,
Hisz térdig-érő már a hó!

A bor-mámor fejökbe szállott,
Szemökre rózsaszinü hályog:
Az ut gyalog ezért nehéz.
De "tett" a doktor "gondolatja" -
A hóba rajzol ócska botja:
Hogy mit, kilelni nem nehéz.

A mámoros nép nézi, látja:
Ott vár már sorba rá a szánka
Fogatlanul, az udvaron.
Nincs ló! De itt lesz egy-csapásra
A tanár markos, sok deákja
Szánkó előtt az udvaron!

Ha tiz a vendég: tiz a szánka,
Egy jut minden két-két deákra:
Az ut nem tart nagyon soká.
Szépecskén, rendre hát beülnek,
A szájak mind lecsendesülnek
És elszunnyadnak nem soká!

De reggel ( - ó, Isten csudája! -)
Lyukas mindnek a putinája
S kopása helye fáj nagyon...
Esküdne rája mind halálig,
Hogy szánkán szánkázott hazáig...
De az ügy rejtélyes nagyon.

(Mert nagy a tudós tudománya,
Egész világ bölcsen belátja
S tanulja tőle sok deák!
Csak az az egy nagyon homályos
Honnan vett szánkát a tudákos
És hogy lett ló a husz deák?)

Az asszonyok már rég kilelték,
Hogy az ördögnek adta lelkét;
Attól lehet e tudomány.
Mikor még ott volt bölcsejébe'...
Kapott egy kis könyvet cserébe...
S ott megvolt minden tudomány.

A mult s jövő titkát bezárva
Rejté e kis könyvecske zára,
De abból más nem olvasott.
Egy vén-deák egyszer kileste,
De rögtön porrá vált a teste
D így abból ő sem olvasott.

(Talán a szive vitte rája,
Vagy az volt legjobbik deákja?
De szánta vesztét e tanár.
S az ördöggel, ki szétcibálta,
Holtából életre citálta
Vétő deákját a tanár.)

E könyvet akkortól idáig
Nem látta senki mostanáig
A vén kollégiumba' fenn.
(Egy asszonyhajszál tartja fogva,
Láthatatlan, titkos sarokba'
A vén kollégiumba' fenn.)

Homály borítja már e titkot:
Tanulta-é, vagy már tanitott
E könyvből doktor Hatvani.
De egyszer - (most is igy beszélik)
Ördögnek adta át a székit
E könyvvel doktor Hatvani.

Titkos jelek, abrakadabrák
Tarkázták teli már a táblát,
Tanitván azzal mathezist.
De tul az alján a talárnak
Ló-lába látszott a tanárnak,
Ki oktatá a mathezist.

Mondják: halottakkal komázott,
Az ördögökkel cimborázott...
A tudománya ez csupán.
A Sátánnak lelkét eladta
S a poklot sirjává fogadta...
Ördöngő ember volt csupán.

Deamidőn eljött az óra,
Hogy üssön földi bucsuzóra
S a kontraktussa már lejárt:
Még élni vágyva, sírt tagadva,
A kontraktussát eltagadta...
De már az óra, jaj, lejárt.

Az ördögökkel harcba szálla.
(Hallott szörnyü viaskodása
A zárt szobának ajtaján.
Döngött a padló végtusáján...)
Erősebb volt: győzött a Sátán...
És láng csapott ki ajtaján.

S a háztető kéményes ormán
Egy karvaly ült setét-mogorván,
Előtte egy fehér galamb.
(Az utca népe félve látta,
Amint a karvaly holtra vágta
S lehullt a szép fehér galamb.)

Elvégződvén nagy tusája,
A lombikos, rejtek-szobába'
Már halva lelték Hatvanit.
Lombik, göreb, mind összetörve
S hatalma, büvös titkos könyve
Nem éleszté fel Hatvanit.

Nevére rémületbe esnek
És hókusz-pókuszban keresnek
Ma is védelmet még sokan.
S a siró, nyügös, rossz gyereknek
Nevéből fonják rettenetnek
Csititó korbácsát sokan.
 
 
0 komment , kategória:  Kommentár nélkül, csak úgy...  
Nincs Cím
  2008-12-09 18:46:59, kedd
 
  A FÉRFI!
SZERETETET KEDVESSÉGET AD,
NEKI A "NŐ" NEM SZÉP BABA,
NEM JÁTÉKSZER, HANEM SEGÍTŐTÁRS:
KIBEN JÓSÁGOS , ERŐS, SZOLGÁLATKÉSZ
SZERETET REJLIK!
CSAK AKKOR BOLDOGÍTHATJA A FÉRFIT,
HA TISZTA, NEMES, ÖNKÉNTES SZERETETTEL
FŰZŐDIK HOZZÁ!!!
 
 
0 komment , kategória:  Kommentár nélkül, csak úgy...  
1. Sose felejts el mosolyogni,
  2008-12-09 18:45:01, kedd
 
  1. Sose felejts el mosolyogni, még akkor sem, ha szomorú vagy. Lehet, hogy valaki beleszeret a mosolyodba
2. Ne várjunk a nevetéssel míg boldogok leszünk,mert meghalhatunk anélkül hogy nevettünk volna.
3. Mosolyogj! ... ez a második legjobb dolog, amit a száddal csinálhatsz!
4. Ne sírj, mert vége lett, mosolyogj mert megtörtént!
5. ÉLD ÚGY AZ ÉLETED, HOGY HA LEPEREG ELŐTTED, TUDJ EGY JÓT NEVETNI!
6. Hatalmas fegyver a mosoly!Még a jeget is megolvasztja!
7. Tisztelni minden emberben az embert, ha nem is az aki: legalább azt akinek lennie kéne.
8. A virágnak 2 kedvese van: a levegő és a fény.De a fény az igazi kedves. Afelé fordul, tárulkozik, s ha a fény búsút vesz tőle, becsukódik és elszunnyad a levegő ölelésében.
9. A múltat csak előrefelé lehet élni, de csak visszafelé lehet megérteni.
10. Az életnek 2 célja lehet: Először elérni amit akarunk s ezután örülni neki.Csak a legbölcsebbek teljesítik a másodikat...
11. A személyiség az emberben ami egyedül az övé, ami nem tér vissza másokban, az egyszeri és egyetlen a személyben.
12. A legkegyetlenebb hazugságot gyakran a hallgatás fejezi ki.
13. A láng nem azért láng mert vagy húsz tárgyat megvilágít az asztalon. Azért láng, mert önmaga.
14. Mindegy hogy melyik oldalon állsz, mindig találsz melleted olyanokat akiket a másik oldalon szeretnél látni.
15. Mindenki a maga baklövéseit nevezi tapasztalatnak.
16. Van akinek könnye kicsordul a fényben, és van, aki elrejtőzik könnyeivel a sötétben.
17. Ha bármit kidobsz épp akkor lesz rá szükséged amikor már végképp nem tudod visszaszerezni.
18. Ne becsüld le a helyzetedet!Ebben kell élned, cselekedned és győznöd!
19. A fény minden szemnek világít, csakhogy nem minden szem tűri a fényt.
20. ...Az ember csak akkor értékeli igazán a boldogságot, ha a boldogtalanságba is belekóstol....
 
 
0 komment , kategória:  Kommentár nélkül, csak úgy...  
"Az apró örömök olyanok,
  2008-12-09 18:44:10, kedd
 
  "Az apró örömök olyanok,
mint az útszéli kis virágok;
csak azok találnak rájuk,
akik igazán keresik őket."
 
 
0 komment , kategória:  Kommentár nélkül, csak úgy...  
     1/8 oldal   Bejegyzések száma: 71 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 47938 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2305
  • e Hét: 7597
  • e Hónap: 87155
  • e Év: 2028435
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.