Regisztráció  Belépés
bossi.blog.xfree.hu
Kút fejemből születtek ezek az írások. Mottóm: "Vedd a kezedbe ezt a könyvet, ha elolvasod, meglásd, hogy a lelked mennyivel lesz könnyebb." ... Bossányi Kálmán Miklós
1954.10.09
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 22 
ifjú Gróf élete
  2017-02-16 16:17:56, csütörtök
 
 
23. fejezet.

Ígéret.

Reggel, mikor felkelt, Emese segítette felöltözni. Azonnal a székbe ült, és avval ment a Kúriában minden hova. Tetszett, hogy már nem kell mankóznia. Azért fél szemmel figyelte Emesét. Lépcsőnél el kellett a segítség. Lement, János műhelyébe, és megköszönte a remek munkát.

- Maga, János tényleg ügyes kezű ember, ahogy a fiam mondta.
- Köszönöm Gróf úr, igyekszem jó munkát csinálni, ahogy a Fiatal úr elvárja tőlem. - felelte János.
- Maguk, magyarok leleményesek, és ügyesek. - tette hozzá Eugén.

János fejbólintással fogadta a dicsérő szavakat.
Gróf kerekesszékkel távozott a műhelyből. Tette a köröket az udvaron, éppen arra sétáltak Hölgyek is.

- Mi szólnak hozzá Hölgyek? - tette fel a kérdést, leányának, és Emesének.
- Nagyon ügyes ez, az ember, hogy rajz után ilyen csodát alkotott, amivel Ön kedves Eugén egyedül is tud már úgymond menni. - tette hozzá a magyar lány.
- Igen, így igaz, ahogy Emese mondja.
- Felhívom Édesapa figyelmét arra, hogy a szék gyorsabb, mint jelenlegi mankói. Csak vigyázzon, hogy baleset ne érje! Kérem, Édesapánk ezt itt ígérje meg nekünk.

Másnap reggel a szokottnál is korábban kelt Eugén, már nagyon izgatott volt. János reggel nyolc órára ott volt az ajtónál, és a kerekesszéken azokat a változásokat csinálta, amit a Gróf kért. A megállást egy karral lehetett megoldani, evvel a karral fékezte a széket. Most már jobb volt. Miután tett egy tiszteletkört a Kúria udvarán. Eugén utasította a lovászfiút, hogy nyissa ki a Kúria kapuját, mert kint is kipróbálná, hogy hogyan működik.
Fiú kinyitja a kaput, és Eugén szép csendesen kigurul a Kúria elé. Már a fasornál jár, közben elered az eső. Az udvaron lévő társaság észrevette, hogy nyitva a kapu, és a Gróf kint van. Emese elment esernyőkért, a gyermekek beszaladtak a boltív alá, és onnét kiabáltak a Gróf után.
Édesapánk, esik az eső, azonnal forduljon vissza! Érti!
Látták, hogy nem használ a szép szó, kifogták a lovakat, és Eugén után galoppoztak. Messziről látták, hogy a kerekesszék az ázott földes talajon felborult, a Gróf kiesik a kerekesszékből, és mellette fekszik. Eugén abba a kőbe vágta be a fejét, amibe Erzsébet.
Kisvártatva, futva megérkezett a lovászfiú, Emese, Bódog, és János. Emese sírt, lovászfiú, és János lehajtott fejjel nézte a halottat. Testvérek egymást átölelve hullatták a könnyeiket.

- Pedig, Édesapa megígérte, hogy vigyázz magára. - mondta sírás közbe Karola.
- Igen, húgom ezt mondta, de Édesanyánk után ment. - válaszolta, szintén sírva Joachim.
Joachim felemeli Édesapja testét, és visszaviszi a Kúriába. Orvos megnézte, megállapította, hogy már nem lehet vissza hozni az életbe.
Testvérek az idős Grófot Erzsébet mellé helyezték örök nyugalomra.
Temetés után Emese még maradt a Kúriában. De a két nő között a viszály ki élesedet. Ennek Jochaim vetett véget a bejelentésével.

- Drága húgom, úgy gondolom, hogy már e csinos leányt megismertem, és ezennel arra az elhatározásra jutottam, hogy elveszem feleségül Emesét. Jóváhagyásodat kérem erre.
- Drága, bátyám tőlem ezt NE várd! Nem hagyom jóvá a házasságodat.
- Nem, baj, akkor is elveszem.
- Ahogy jónak látod, én visszamegyek Szegedre tanítani, osztályomat végig viszem, és átadom az ottani barátnőmnek, majd jelenkezet a zárdába, apáca leszek ezek után.
- Emese, ezek után hozzám jön feleségül? Nem megyek vissza Olaszországba, itt maradok, és itt nyitok, Jánossal, és Bódoggal egy műhelyt, ahol folytatom a hajók tervezését, és gyártását, majd a kerekesszék gyártását is.
- Fiatalúr! Bocsánat, Grófom, igent mondok a kérésére.

Karola, másnap már elutazott Szegedre. Joachim, elkezdte a készülődést az esküvőre. Ő, sem tartotta be a gyászévet. Apja vére folyt benne.



- v é g e -
 
 
0 komment , kategória:   Ifjú Gróf élete  
Ifjú gróf élete
  2012-09-01 20:04:21, szombat
 
  22. fejezet. szék

Még mindig ott van Joachim hiányos öltözékben. Ajtóban állt, Édesapja mérgesen néz rá.
Ifjú gróf a vörös hajú, magyar lányt nézegette, nem tudta levenni szemé róla. Mikor Karola távozott, meglökte bátyát.

- Még mindig itt vagy? Hisz Édesapa mondta, hogy menj, és öltözzél fel!
- Jól van, megyek már. - válaszol Joachim

Testvérek távoztak a ,,csillag" szalonból.
Karola lement az udvaron álló hintóhoz, s kivett egy ládikát, benne egy római korabeli tőrrel. Tudta, hogy Édesapa ennek fog örülni, mert növeli a gyűjteménye darabját. Tőr leírása egy hadvezéré volt, de nem tudni, hogy kié, mert a pengén ez nem látszódik, csak némi sejtelmes betűk utalnak rá, hogy egy hadvezéré lehetett. Boldogan vitte fel Édesapjához, aki a fegyverek mellett a kór pénzérméit is gyűjtötte.
,,Szalon" bejáratánál észrevette, hogy a fiatal hölgy szeretett Édesapa ölében ül, és hevesen csókolóznak. Karola elszégyellte magát. Legszívesebben a tőrt beledöfte volna Emesébe, de elvetette a gondolatát. Eszébe jutott Édesanyja, tudta, hogy a hiánya mély sebeket hagyott Édesapjában. Aki teljesen megváltozott. Ezért nem szólt semmit csak halk zümmögéssel jelezte, hogy jelen van.

- Bocsánat, hogy zavarok, de hoztam Édesapának valamit, amit szeretnék átnyújtani.
Fiatal lány kiszáll Eugén öléből. Karola átnyújtja a ládikát. Eugén kinyitja, és nagyon megörül a tartalmának. Tőrt hosszan nézi, és centiről, centire megvizsgálja. Szemével élvezi a finom kidolgozás, penge csillogását, ahogy visszaveri a Hold fényét. Mosollyal nyugtázza, hogy a fegyver az övé.
- Köszönöm leányom. Ez egy értékes darab, egyik legszebb a gyűjteményemnek. Ne mondj semmit, tudom, hogy mi jár a kisfejedben. Ismerlek.

Közben fia, Joachim is megérkezett, kellőképpen felöltözve, leül az asztaltársasághoz, zsebébe nyúl, és kivesz egy papírdarabot, melyen a ,,szék" le van rajzolva. Hölgyek is kíváncsian nézik a rajzot. Látják, hogy egy szék, de nem értik. Ifjú gróf látja, a kérdező tekintetett, és elmagyarázza, hogy miről van szó. Közben lenéz az udvarra, és kiabál Jánosnak.

- János elhozta?
- Igen, grófom.
- Akkor kérem, hogy mutassa meg Édesapának. Tolja oda a fényre, utasítja az ügyes kezű mesterembert.

Jöjjön, Édesapa lemegyünk, és megnézzük a János alkotását. Kérem, hölgyek, ha kíváncsiak, akkor kövessenek minket.
Joachim, segít Eugénnak, felállni, és lemennek az udvarra. Eugén beleül a kész alkotásba, finoman megfogja a karfát, megérinti a kerekeket, ízlelgeti a székét. Emese, és Karola mosollyal jelzi, hogy az idős grófnak, hogy ők is boldogok, és együtt örülnek.

- János, köszönöm. Mondja, és működik?
- Hát persze, engedje meg. hogy elmagyarázzam a kerekesszék működését, ami mostantól kezdve az Öné, gróf úr!
- Kipróbálom.

Idős gróf megy egy kört az udvaron. Boldog, hogy most már a mankót nem kell használnia.

- Ez igen, sikerült. Látják, hogy sikerült, és már tudom hajtani a kerekesszéket.
- Csak lassan, Édesapa, lassan. - inti Édesapját Karola.



 
 
0 komment , kategória:   Ifjú Gróf élete  
Ifjú gróf élete
  2012-07-23 21:27:40, hétfő
 
  21. fejezet. - váratlan pillanat -

Holdvilág van. Néhány fáklya fénye ad világosságot a Kúria belső udvarán. Lentről alig lehet látni valamit. Csak az árnyékokat, lehet felismerni.
Karolaaaaaaaa! - kiállt Eugén.
Itt vagyunk, gyere fel. Gróf elfelejtette a sérülését, integetés közben majdnem átesett a korláton. Fiatal lány, Emese fogta meg, és húzta vissza a magáról elfeledkezett idős grófot.
- Vigyázzon magára grófom, kérem.
- Köszönöm, ha nem lett volna, itt átesek. Kegyed megmentettet, köszönöm. Megmentet, megmentett. - ismételte Eugén.
- Az csak természetes, Kedves.

Mikor Karola látja Édesapját, és lát mellette egy illetőt, akit messziről nem ismer fel, kissé megijed. Tanúja volt, hogy Édesapja majdnem átesett a korláton, és az ismeretlen húzta vissza. Így lépteit szaporázza, és felfut az erkélyre. Éppen akkor ér oda, mikor szeretett Édesapját egy fiatal vörös hajú, karcsú hölgy átöleli.

- Ki maga? Hogy merészeli ezt megcsinálni Édesapával? Mit képzel hölgyem?
- Emese vagyok. - mutatkozik be a fiatal lány.
- Édesapám még a gyász éve van, és maga egy fiatal lánnyal! Ez felháborító!

Karola, lányom hagyd békén a hölgyet, Ő mentet meg. Ha nem lett volna itt, akkor már halott vagyok.
- Édesapám, nem rég múlt el...

A mondatot nem tudta befejezni, mert Eugén magasra emelte a kezét. ELÉG!

- Tudom, leányom, de ezt hagy döntsem el én. Elvégre elég idős vagyok hozzá, hogy ebben döntsek. Vagy nem?
- Édesapa, igen! - feleli Karola, és illedelmesen meghajtsa a fejét Édesapja döntésére. Evvel jelezte, hogy tudomásul vette.
- Akkor, mi a baj?
- Semmi, semmi.

Inkább ismerkedjetek meg, mert a hölgy nálunk fog lakni, és újra népes lesz a Kúria. Élet lesz itt, az Erzsébet Kúriában, ugye, drága hölgyem Emese. Eugén e szavak után, hogy higgyen leánya, megfogja a lány finom nyakát, maga elé húzza, és hosszan megcsókolja. Karola ezt látván pironkodik. Ekkor érkezik meg, és áll az ajtóban, hiányos öltözetben fia Joachim. Észreveszik, hogy nézik őket abba hagyták a csókolózást, felnéznek. Két hölgy ránéz a fiatal grófra, arcuk elé teszik kezüket, és pironkodva elfordulnak.

- Fiam! - kiabál Eugén Joachimra. Mi ez, az öltözet, hogy nézel ki, hogy merészelsz így megjelenni a hölgyek előtt.
- Édesapám!
- Takarodj a szemem elől, és öltőzz fel.
- Ne, legyen már olyan mérges Édes...
- Menj, és hoz magad rendbe. - utasítja fiát az idős gróf.
Eugén a két hölgyhöz fordul.
Hölgyeim, kérem, már visszafordulhatnak, és had kérjek bocsánatot, és elnézést a fiam helyett.
Ugyan már szóra se érdemes, már megszoktuk. - szólt Karola.
Emese gyorsan befogta Karola száját, és távoztak az erkélyről.

 
 
0 komment , kategória:   Ifjú Gróf élete  
Ifjú gróf élete
  2012-07-15 18:03:27, vasárnap
 
  19. fejezet. - fiatal lány taktikája -

Eugénnak megnyerő volt a fiatal lány. Na, figyeljen, és válaszoljon nekem. Megígérte!

- Meg, fogok is, ha felteszi a kérdéseid.
- Ki vagy, hogy hívnak?
- Édesanyám, és Édesapám úgy hívnak, hogy Emese.
- Nagyon vicces vagy.
- Lány tudod, hogy ki vagyok én? Eddig még senki sem válaszolt nekem így, ahogy Te.
- Tudom, hogy Kegyelmed az idős gróf, a földbirtokos, ennek a földnek, szőlőnek a tulajdonosa. Két gyermeke van. Lány tanítónő, fia hajózással foglalkozik, felesége elhunyt nem régen. Tudom. Tudok magáról mindent gróf úr. Azt, hogy fiatal korában milyen volt. Ezután Emese felállt, és elindult puttony nélkül a szőlőbe. Eugén, meglepődik, hisz ezt nem várta a számára ismeretlen lánytól, közben mankójával köröket rajzol a talajra. Lány után szól.
Álljon meg, és jöjjön vissza, még lenne egy pár kérdésem. Emese meg állt, hátra fordul, picit mosolyog, érezte Eugén szimpátiáját, és ezt válaszolja. Na, jó, ha akarja. Leült oda, ahova az előbb ült. Ismét jönnek a kérdések.
- Emese, honnét jöt, mert nem tisztán beszéled a nyelvünket.
- Meséljen magáról, kíváncsi vagyok az életére.
- Számomra ez megtisztelő gróf úr, Osztrák-Magyar monarchiából jöttem, Édesapám svájci,

Édesanyám magyar származású. Otthon nevelkedtem, a monarchiába, három nyelven beszélek. Itt most azért vagyok, mert érdekel a szőlészet.
Eugén közben elfárad, és kényelmetlenül ül, már szeretne a hazamenni a Kúriába. Szól a szolgának, hogy álljon elő a hintó. Szolga kis idő múlva visszatér, és tájékoztatja a grófot, hogy a fiatalúr elvitte a hintót. Hír hallatára mankójával a földre csap, amely kettétörik.

- Gróf úr, ha elfogadja a segítségemet, szívesen felajánlom családom hintóját. Mondta a fiatallány.
- Azt hiszem, ebben a helyzetben mást nem tudok tenni, hogy elfogadjam. Köszönöm szépe, hogy segít. Akkor maga nem a lenti néphez tartozik, hanem...
- Kérem, ne folytassa. Igen, jól látja, hogy nem hozzájuk tartozom, nemesi vér folyik bennem, de most kérem, intézkedek, hogy a hintó minél előbb itt legyen.

Később, majd folytatjuk a beszélgetés.
Emese feláll, és elindul a hegyen felfelé, és negyedóra múlva a család hintójával tér vissza. Amit saját maga hajtott. Eugén meglepődött, hogy a lány, akiről még nem sokat tud, milyen ügyes, és talpra esett. Tetszik neki. Segítették, hogy felszálljon a hintóra. Szólt a szolgálnak, az idős gróf, hogy majd küldi a saját hintóját vissza a többiekért. Kúria a szőlőstől messze van, de Emese nem hajtja a lovakat, hogy legyen idő beszélgetni a gróffal. Annak ellenére, hogy a korkülönbség nagy köztük szemlátomásra kialakult közöttük a szimpátia. Tudta a lány, hogy nem ér el semmit az idős gróffal, de tisztába volt vele, hogy a fia Jochaim egy külön álló manufaktúrát akar csinálni. Karoláról, az a hír járta, hogy már nem tanítónő, hanem újságíró, és egy orvos kedvese. Tisztába volt Emese, hogy erről az idős gróf nem tud semmit. Lány elküldte a hajtóját, hogy hozza a másik hintót, és vigye a Kúriába a szolgákat. Ő ült a bakra, Eugén felbátorodott, és a lány mellé ült.
 
 
0 komment , kategória:   Ifjú Gróf élete  
Ifjú gróf élete
  2012-06-18 21:20:10, hétfő
 
 
18. fejezet. - fiatal lány feltűnése -

Idős grófnak az egyik ügyes kezű szolga készített egy ,,ideiglenes" mankót. Kivágott két vastag faágat, tetejére rövid, de erős fából csinált támasztékot. Úgy, hogy ronggyal körbe tekerte, azt a vastag fára tette, és jó szorosan a rongyot rátekerte. Így lett kész a mankó. Eugén megdicsérte a szolgát, de biztonság kedvéért, maga mellé rendelt, nehogy baleset érje, mert félt, hogy megint elesik.
Közben fia, folyton magyarázta a kerekes szék előnyét. Szép lassan ballagtak fel a sáros emelkedőn, Hárman lassan mentek, vigyázva csúszás veszélyre. A többiek már a szőlőt szüretelték. Volt, aki már többször is megfordult a présház, és az ültetvény között. Szaporán ment a munka. Joachim csak magyaráz, kerekesszékről Eugén a sáros talajon megáll. Összehúzza szemöldökét, mérgesen néz fiára.

- Elég fiam, ezt már elmondat, lent is! Ne kezd, el még egyszer már unom, kerekesszék, állandóan csak ez. Unalmas. Hallottam, unom fiam. Érted?
- Édesapám, csak Önnek akarok jó, hogy ne keljen, a mankókat használnia.
- Elég fiam, fordulj meg, és menj el Édesanyát sírjához, és Neki is magyarázd el, hogy Ő is értse. Ha, Ő megértette, akkor gyere vissza hozzám, és beszélhetünk róla. Mielőtt elmennél ad ide a rajzot, hagy nézzem meg alaposan én, is.
- Édesapám, miért?
- Elég, tedd az, amit mondtam, Indulj!

Joachim nem ellenkezet az idős gróffal, sarkon fordult, és temető elé indult, ahol Édesanyja nyugszik. A kisháznál még ott állt a hintó, ifjú felült a bakra, megrázta gyeplőt, lovak elindultak. Mire a szunyókáló kocsis a kisházból kirohant a zajra, addig a hintóval Joachim messze járt. Kocsis nagyon megijed, hogy most mi lesz. Fogta magát, gyorsan felölözött, mert csak az alsó volt rajta. Magára kapta ruháit, és futásnak ered, a Kúria felé.
Eugén, és szolga már felértek a présházhoz, innét nézték a csapatot. Kezébe veszi a rajzot, jobban megnézi, hogy miről is van szó. Rajzon lát egy széket, kerékkel. Nézi, nézegeti, és ezt mondja magában.
,,Megértem már jó pár évet, de ilyet még nem láttam, hogy valaki ül egy egyszerű székben, és kerék segítségével tud előre menni. Csodálatos, igen, kell!"
Örömében felkiált. Közelbe lévők ráfigyelnek, hogy milyen jó kedve van a grófnak, mosolyognak felé.
Hamar lebiggyedt a szája, újból szomorkás lett. Már nincs sok ideje itt, mert várja a kedvese ott, fent. Ha még előbb jött volna e szék, akkor meggondolta volna magát, de most már minek. Mankójával megkaparja földet, sáros, puha, és ázott. Igen, nekem itt a helyem, először idelent, majd fent Erzsébet mellett. Egy fiatal lány sétált el előtte, hátán puttonnyal.

- Te, lány, gyere ide. Még nem láttalak Téged, kivagy, honnét jöttél? Mesélj magadról. Ülj le, mellém.

Lány megáll, grófra néz, és megkérdi, hogy miért érdekli magát, hogy ki vagyok, és honnét jöttem?

- Látom csípős a nyelvet, na, ülj le mellém.
- Leülők, ha maga is felel nekem a kérdéseimre.
- Jó, felelek, de előbb én kérdezek, és válaszolsz, majd Te kérdezel, és válaszolok.
- Akkor, megegyeztünk?
- Meg. - feleli a gróf.
 
 
0 komment , kategória:   Ifjú Gróf élete  
Ifjú gróf élete.
  2012-06-02 15:59:30, szombat
 
  17. fejezet. Szőlős felé

Eugén felállt, hogy jobban lássa fiát, szolgák fogták a testét, hogy el ne essen. Joachim beérte a hintót. Eugén nyújtotta a kezét, és felsegítette. Szolgák összébb húzódtak, hogy jusson hely a fiatalabb grófnak is. Indul tovább, szól a hajtónak Eugén.

- Miért futottál utánam fiam?
- Édesapám, újságot olvastam a kávézóba, és ezt láttam benne, megmutatom, amit János leskiccel, elhoztam magammal. Előveszi a zsebében lévő rajzott, és mutatja Édesapjának.
- Előbb azt mondat, hogy újságban láttad, de ez egy irkafirka, ez olyan, mint egy gyerek rajzolta volna.
- A rajz az tényleg újságba van, de azt vissza kellett vinnem, János, aki készítette a mű lábát lerajzolta, hogy lássa.
- Jó, de ez mi? Magyarázd el, mer nincs nálam az okulárém.
- Látja ez egy szék, aminek az oldalán két kerék van, és ezt kézzel lehet hajtani. János készít Édesapámnak egy ilyen széket, hogy könnyebben tudjon mozogni, és távolabbra is tudjon menni, ha kell egyedül is. Csak beül a székbe, kezével hajtja a kerekeket, és a szék gurul. Hogy tetszik?

- No, lám milyen ügyes szerkezet.

Szép lassan elered az eső. Gyorsan eltette a rajzott az ifjú gróf. Lovak lassabban mentek. Joachim szól a hajtónak, hogy forduljanak vissza. Hajtó engedelmeskedik, és megállítja a lovak.

- Mit csinál?
- Azt mondta z ifjú, hogy forduljunk vissza, mert esik. -- feleli a hajtó.
- Irány a szőlős, nem érdekel az eső, érti, megyünk a szőlőshöz.

Hajtó fejet hajt, és elindítja a lovakat. Szép lassan kapaszkodtak a meredeken, mikor már jobban eset, egyre jobban, ár ömlött az eső. Hintó ülése alól elővették a pokrócokat, és terítették magukra, hogy meg ne ázzanak. A sárban egyre nehezebben húzzák a lovak. Már attól félt a hajtó, hogy vissza fognak csúszni, de csak biztatta a lovakat a továbbhaladásra. Már nem sok hátra az útból nem bírták húzni a lovak, megálltak.

- Kérem, segítsenek, hogy feljussunk, mert ha nem segítenek akkor visszacsúszunk, és nem tudom megfogni az állatokat, szálljanak ki és tolják fel a hintót, és akkor tán sikerül feljutni. -- szólt a hajtó a hintóban ülőknek.

Joachim, és a szolgák kiszálltak és tolták a hintót a hegytetőre. Így, igaz nehezen, de sikerült megoldani ezt a feladatott is. Hegytető voltak. Visszaszálltak, helyükre ültek, igaz sárosak voltak, de sikerrel jártak. Eugén megköszönte a szolgáknak hogy segítettek, és boldog volt, hogy a fia is hozzájárult e sikerhez. Eső továbbra is esett. Lassan a célhoz értek. Hajtó kifogta a lovakat, és bevitte az istállóba. Többiek is leszálltak és elindultak a kis ház felé.

- Emberek velem mi lesz? -- kiabált utánuk Eugén.

Hátra néztek, és sietett vissza kéz férfi, hogy segítsen az idős grófon. Összekulcsolták a kezüket, Eugén ráült a kezükre, felemelték, és bevitték a kis házba.

 
 
0 komment , kategória:   Ifjú Gróf élete  
Ifjú gróf élete.
  2012-05-30 21:07:41, szerda
 
  16. fejezet.

Édesapa keresése.

Miután Joachim visszavitte az újságot a kávéházba, és átadta pincérnek sietett Édesapjához. Már messziről látta, hogy nincs valami rendbe. Már a Kúra kapuja is nyitva van. Furcsa volt számára, mert tudta, hogy mindig zárva szokót lenni. Szobáról szobára halad, de minden ajtó nyitva, becsukta őket. Kék szobában, Édesapja kedvenc szobájában a gyertyatartóban égnek a gyertyák, pedig nappal van.
Siet lefelé a lépcsőn, és látja, hogy a lovarda, és az istálló ajtaja is nyitva. Belép az istállóba, Misi a lovász inas a bokszokat takarítja.

- Jó napot Mihály?
- Jó napot fiatalúr, mi járatban erre felé?
- Édesapámat keresem, nem látta?
- Édesapját, láttam, kiment a szőlősbe, a nyitott hintóval, de nem egyedül!
- Nem egyedül?
- Nem ám, hanem a személyzet is vele ment, azaz vitte magával.
- Személyzet, úgy érti, hogy mindenki.
- Igen, mindenki.

Édesapám örült, hogy tehetett ilyet az Ő korába, és ilyen betegen. Megáll az eszem.

- Remélem ezt nem hallotta, takarítson csak tovább, Misi.
- Nem hallottam én semmit, és elég sok a munkám is, tehát takarítók tovább fiatalúr, takarítok tovább.
- Jól van, rég mentek el?
- Amikor, a nap a fejünk felet volt akkor lehetett, épp akkor hoztam be a ...
- Tudom, hogy szorgos legény maga Misi, és köszönöm.

Joachim kilép az istállóból, látja, hogy a hintók össze vannak kötve kötéllel. Fura ezt Édesapja nem szokta csinálni, mert a hintókat egyenként kötötték le. Most össze vannak kötve. az egyik hintó mellett a mankói hevertek a földön.
Itt hagyta volna őket, akkor hogy megy a szőlősbe, nem tud mankó nélkül közlekedni. Tűnődőt Joachim.
Fogta a skiccet, amit a jó kezű mester --János- lerajzolt összehajtotta, berakta a felöltője zsebébe és rohant a hintó után a szőlős irányába. Úgy negyedórányi futás után, már látszottak a hintó nyomai a föld úton. Gyorsabban futott tovább, ahogy az ereje bírta, a levegőt is szaporábban vette. Időnként pár percre megállt, pihent egy kicsit, és újból futott tovább.
Már a hintó a látó térben volt. Mikor kezét a szájához emelte, kissé összezárta, és kiabál.
Édesapám, Édesapám, várjanak meg. Ezt többször elismételte. Hintó lassabban ment. Eugén hátra fordult, látta fiát, hogy rohan a hintó felé. Hintót megállíttatta
 
 
0 komment , kategória:   Ifjú Gróf élete  
Ifjú gróf élete
  2012-04-30 17:34:02, hétfő
 
  15. fejezet.

Újság cikk.

Eugén már egyre fáradtabb, és állandó felügyelet alatt van. Egy fiatal nővérke vigyázz, az idős grófra. Öltözködésben, a sétánál, segít a nővérke. Már annyira megszokta a mankót, hogy már táncolni is mer vele.
Joachim, szól a nővérnek, hogy leszalad a kávézóba, és mindjárt jön. Nővér ezt fejbólintással jelzi, hogy értette.

Már 1862 - t írunk. Csendes verőfényes nap van. Ifjú gróf egy kávézó teraszán üldögél, lassan kortyolgatja a most kihozott forró feketét, és a napi lapot olvassa. A napi lap sok érdekességet ír a világról. Az egyik cikken fennakad a szeme.
Nem hisz a szemnek, és újra elolvasta, hogy Kínában már feltalálták, és már gyártják a kerekesszéket. A cikk még kézzel rajzolt képet is van.
Joachim int a pincérnek, elkéri az újságot, fizet, és rohan a műhelybe, ahol János dolgozik.
Benyit, de nem lát senkit.
Kiabál: Jááááános, merre van!
Válasz nem érkezik.
Joachim türelmetlen, fel-alá járkál.
Még egyszer kiabál: Jáááááános!
János a műhely hátsó részéből sétál elő.

- Hol volt? Annyit vártam magágára.
- Épp egy fát kerestem elő a következő munkámhoz.

Ifjú letette az újságot az asztalra.

- Látja?
- Mit kellene látnom?
- A képet.

János megigazítja a szemüvegjét, felveszi az újságot, az ablakhoz megy, így már jobban látja a képet.

- Igen, most már jobban látom, igen ez egy szék, amelynek az oldalán kerék van.
- Ez, az, János!
- Mi van ebbe érdekes?
- Nem vette észre, hogy a szék mellett egy kerék van?
- Észrevettem, és?
- Ébredjen már fel, barátom, és nézze meg jobban azt a képet. Ők már gyártják azt a széket, amit nekünk is, el kell készítenünk. Ha a próba darab jól sikerül, akkor mi lehetünk az első gyártók, itt a vén kontinensen. Így nem foglalkozunk a hajókkal, hanem csak a kerekes székkel. Persze, ha segít! János! Érti! Itt a nagy lehetőség, hogy sok emberen segíthetünk.

János jobban megnézi a rajzott, és hosszan elgondolkodik. Csendesen ezt mondja az ifjú grófnak. Ha jobban megnézem, akkor, a ,,kerekes szék" megvalósítható.

- Ez, az! Tudtam, hogy bízhatok magágába barátom. Gyorsan rajzolja le, mert vissza kell vinnem a kávézóba az újságot.

János leskiccelte a kerekes széket a képről, összeméri, hogy pontos a rajz, és visszaadja az újságot.
Ifjú már elindult, de János utánaszól.

- Várjon csak grófom hagy, nézem meg még egyszer azt a rajzot!
- János már látta, sietnem kell, mert a kávézó bezár nem sokára.
- Kérem, Joachim, kérem?
- Jó, de siessen.

Átadja az újságot Jánosnak, aki alaposan szemügyre veszi, utoljára leskicceli, és visszaadja.

- Látja, hogy itt, ezt nem vettem észre az előbb, mutat rá egy pontra, de már viheti, mert minden meg van. Köszönöm, fiatalúr.
 
 
0 komment , kategória:   Ifjú Gróf élete  
Ifjú gróf élete
  2012-04-14 11:12:46, szombat
 
  14. fejezet

Karola

Reggel Édesapától hangos az épület, Eugén nagyon mérges. Szídd most mindenkit. Nem mernek a közeléhez menni, félnek tőle.
Tudják, ha ideges, akkor mindent tör, őrjöng, és senki nem áll meg a lába előtt.
Valaki csak veszi a bátorságot, és bekopog az ajtón. Egy erős üvöltő hang hallatszik a szobából.

- Ki az?
- Csak, én, csak én Édesapa. Bemehetek?
- Te, lányom bejöhetsz.

Karola benyit, és látja, hogy Édesapja az ágy végénél áll, és próbálja felvenni a mankót.

- Várjon, majd segítek.
- Köszönöm, Karola.
- Miért jöttél?
- Csak úgy, gondoltam, hogy ha megnézem Édesapánkat, akkor jobb lesz egy kicsit a kedve.
- Ne beszélj félre, azt nem szeretem, mond hát, miért jöttél.
- Előbb üljünk le, jó.

Leültek a fotelokba, és Karola elmeséli, hogy Édesapának már nem többé művégtagja - azaz műlába -, János nem tud készíteni másikat, így mankóval kell járnia.

- Tudtam, hogy miért ver engem az ...
- Édesapánk, kérem, ne folytassa, hisz ő nem tehet róla, higgye el.

Eugén a leányára néz, és bólint, hogy már nem mond ilyeneket. Fejét a kezébe hajtsa, és könny jelenik meg a szemeiből.

- Maga, sír?
- Nem, nem lányom, erős vagyok, és nem sírok. Látod!
- Van még egy hírem.
- Remélem nem rossz, mert még egy ilyet nem tudnék elviselni, e mondd csak el, hallgatom.

Karola elmeséli, hogy már távozik, mert vissza kell menni az iskolába. Várják. Így is hosszabb ideig maradt távol, mint tervezte. Eugén, megcsókolja leányát, és megköszöni, hogy itt volt.

- Ha már menned kell, akkor menjél, és küld fel Joachimot, lányom.
- Persze, Édesapa, küldöm. Csókolom.

Karola, meghajol Eugén előtt, és távozik a szobából. Eugén még a fotelba ül, feje a kezében, és ujjai közt nézi, hogy leánya, akire mindig számíthatott, hogy hagyja el a szobáját.
 
 
0 komment , kategória:   Ifjú Gróf élete  
Ifjú gróf élete
  2012-04-13 21:11:34, péntek
 
  13. fejezet

Nemes hazugság.

Joachim, megkérte Jánost, hogy legyen szíves megoldani a láb sérülését.
János forgatta a lábat, nézte, hogy lehetne megoldani a problémát, de sehogy nem talált á a megoldásra.

- Mi a baj János?
- Csak annyi, hogy úgy repedt meg, hosszába, és ha jól látom, fiatalúr, hogy itt a fa csomós, (mutat rá egy pontra), amit akkor nem vettünk észre. Így ezt már nem igen lehet megjavítani, úgy ahogy Ön szeretné.
- Látom, látom, de ezt hogy mondom be Édesapának, hogy nem tudja megjavítani a lábát, János.

Az ügyes kezű mester megvakarja a fejét, megpödri a bajuszát, kötényét megigazítja, és e szavakat mondja:

- Fiatal úr, ez nehéz lesz.
- Nehéz, de még milyen nehéz, mit kellene mondani, hogy megnyugodjon, hogy újból mankóval, és tolószékkel tud csak menni.
- Van egy ötletem, ha elfogadja tőlem.
- Mondja, csak szívesen hallgatom Önt.
- Mondja, azt fiatalúr, hogy amiből készült Édesapa lába, ez egy különleges fa, és e fát külhonból kell idehozatni, ami, mint tudjuk nem igen egyszerű. Messziről az óceán túlról. Így evvel időt nyerünk. Jó sokat.
- Nagyon jó János, látom, hogy csavaros az észjárása, nagyszerű megoldás. Meg tudja javítani? Bízom magában!

János, felnéz Joachimra, miközben egy másik fát faragott.

- Nem.
- Miért nem, hisz az előbb azt mondta, hogy ...
- Azért, mert ha meg csinálom, akkor e láb kisseb lesz. Le kell fűrészelnem a sérült részt, és ki kell alakítanom a boka részét. Másik embernek még jó lesz, de nem az Édesapjának.

Joachim csodálkozva néz, majd nem elejti a sétapálcáját e szavak hallatán.
Jól van, ha nem megy, akkor ne erőltessük, Édesapa meg fogja érteni.
Felmegy a szobába Karolához, és közli, hogy nem lesz kész a láb.
Karola arcához kap.

-Most mi lesz, bátyám?
- Semmi gond, mondja Joachim, és elmondja, amit János kitalált.
- Ezt elmondani, Édesapának megérteni, hogy már nem kap új lábat bátyám nehéz lesz.
- Biztos, de most mit tegyünk, húgom, hogy jövünk ki ebből?
- Nem tudom, kitalálunk valamit.
- Más nincsen, csak ez a megoldás, amit János mondod.

A testvéreknek más megoldás nem jutott az eszükbe, így megkísérlik Édesapjuknak megmagyarázni, hogy már nem lesz művégtagja, csak mankóval tud majd járni.

 
 
0 komment , kategória:   Ifjú Gróf élete  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 22 
2018.08 2018. Szeptember 2018.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 2 db bejegyzés
e év: 269 db bejegyzés
Összes: 1553 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 75
  • e Hét: 573
  • e Hónap: 1917
  • e Év: 66587
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.