Belépés
anitahajdu.blog.xfree.hu
Minden ember lelkében dal van, És saját lelkét hallja minden dalban, s akinek szép a lelkében az ének, az hallja mások énekét is szépnek! H anita
1965.12.07
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 31 
Szeretet és az idő ...
  2011-06-24 15:57:27, péntek
 
  Volt egyszer nagyon régen egy sziget, ahol emberi érzések éltek: a
Vidámság, a Bánat, a Tudás és még sok más, így a Szeretet is.

...
Volt egyszer nagyon régen egy sziget, ahol emberi érzések éltek: a
Vidámság, a Bánat, a Tudás és még sok más, így a Szeretet is.

Egy napon az érzések tudomására jutott, hogy a sziget süllyed.

Ezért valamennyien előkészítették hajóikat és elhagyták a szigetet.

Egyedül a Szeretet akart az utolsó pillanatig maradni.

Mielőtt a sziget elsüllyedt, a Szeretet segítségért imádkozott.

A Gazdagság egy luxushajón úszott el a szeretet mellett.

Ő megkérdezte: - Gazdagság, el tudnál vinni magaddal?

- Nem, nem tudlak! A hajómon sok aranyat, ezüstöt viszek, itt nincs
már hely számodra!

Így hát megkérdezte a Szeretet a Büszkeséget, aki egy csodaszép
hajóval közeledett:

- Büszkeség, kérlek! El tudnál engem is vinni?

- Nem Szeretet, nem tudlak elvinni! Válaszolt a Büszkeség,-itt minden
tökéletes, és Te esetleg árthatnál a hajómnak!

Hát, a Szeretet megkérdezte a Bánatot is, aki éppen előtte hajózott
el:

- Bánat, kérlek, vigyél el magaddal!

- Oh Szeretet !- mondta a Bánat- Én olyan szomorú vagyok, de egyedül
kell maradnom a hajómon!

A Vidámság is elhúzott a Szeretet mellett, de olyan elégedett és
boldog volt, hogy meg se hallotta szeretet kérését.

Hirtelen megszólalt egy hang:

- Gyere Szeretet, én elviszlek téged!

Aki megszólalt, egy öregember volt. Szeretet olyan hálás volt és
olyan boldog, hogy elfelejtette megkérdezni az öreg nevét. Amikor
földet értek, az öreg elment. A Szeretet úgy érezte ,sokkal tartozik
neki, ezért megkérdezte a Tudást:

- Tudás, meg tudod mondani, ki segített nekem?

- Az IDŐ volt- mondta a Tudás.

- Az IDŐ?- kérdezte a Szeretet. Miért segített rajtam az IDŐ?

A Tudás válaszolt: - Mert csak az IDŐ érti meg, hogy milyen fontos az
életben a SZERETET!
 
 
0 komment , kategória:  Történetek...  
A legszebb virág ...
  2011-04-05 06:32:22, kedd
 
  Link




A legszebb virág

Egyedül ültem le olvasni a parkban,
Szomorú fűzfának védő árnyékában.
A csalódottságra volt elég jó okom.
Megbántott a világ, ezt vettem én zokon.
Ha ettől még nem lett volna elég rossz a napom,
Elém állt egy kisfiú, izgatott volt nagyon.
Kipirult s kifulladt a játék hevében;
Felhevülten így szólt: " Néni,ide nézzen! "
Kezében elhervadt virág kornyadozott,
Lankadt szirmai tán nem látták a napot.
Halott virágával küldtem volna tova,
Mosolyt színleltem hát, s bámultam máshova.
Nem ment el, sőt inkább mellém ült a padra,
Virágját szaglászta, s mondta kisvártatva :
" Az illata csodás, s bizony szép is nagyon.
Itt szedtem magának, tiszta szívvel adom."
Haldokló virág volt, mit átadott,
Ragyogó színe rég megkopott.
Tudtam azonban, el kell fogadnom
A fiú különben tán sosem hagy nyugton.
Nyúltam a növényért, hogy elvegyem tőle,
De ő csak tartotta fel, a levegőbe.
Ezaddig nem tűnt fel, ekkor vettem észre,
A fiúcska nem lát, mert hogy vak szegényke.
Hangom megremegett, szememben könny égett,
Megköszöntem neki, hogy talált ilyen szépet.
" Szívesen " -mondta, s vidáman elfutott.
Nem tudta,hogy bennem mily mély nyomott hagyott.
Eltűnődtem rajta, vajon mint láthatta,
Hogy egy nő a fűzfa alatt önmagát siratta.
honnan vette észre borús keservemet?
Talán a szívével lát jól ez a gyerek?
A vak gyermek szemével végre megértettem,
a világgal nincs baj, itt a hiba bennem.
Nem láttam meg eddig, milyen szép az élet.
Megfogadtam, hogy ezután élvezem a szépet.
A hervatag kórót orromhoz emeltem,
Gyönyörű rózsának illatát éreztem.
közben a fiúcska új gazzal kezében
Egy gyanútlan öregembert készült felvidítani éppen.
(Chery L.Costello-Forshey)
 
 
0 komment , kategória:  Történetek...  
Történet -- Humorosan ...
  2011-03-27 22:15:28, vasárnap
 
  Egy idős ember egyedül élt a farmján. Fel akarta ásni a paradicsomos kertjét, hogy elültesse a paradicsomokat, de túl nehéz munkának bizonyult számára.
Az egyetlen fia Bubba, aki segíteni szokott neki, börtönben ült.

Az öregember leült és megírta neki problémáját.
"Kedves Bubba, sajnos elég rosszul érzem magam, mert úgy néz ki nem tudom felásni a paradicsomos kertem ez évben. Már öregszem és túl nehéz munka ez számomra."
Pár nappal később levelet kapott a fiától:
"Kedves Apa,
nehogy felásd a kertet, oda rejtettem a hullákat!
Bubba"
A következő nap reggelén egy csapat FBI ügynök jelent meg a helyszínen és feltúrták az egész kertet.
Mivel nem találtak semmit, bocsánatot kértek az öregtől és elmentek.
Az öreg még aznap kapott egy újabb levelet a fiától:
"Kedves Apa,
A jelenlegi helyzetben ennyit tudtam segíteni. Most már elültetheted a paradicsomokat."
 
 
0 komment , kategória:  Történetek...  
Elgondolkodtató ...
  2011-02-26 21:48:30, szombat
 
  Elgondolkodtató ...


Sándor olyan srác volt, aki tényleg meg tudott őrjíteni.
Mindig jókedvű volt és mindig tudott valami pozitívat mondani..
Ha valaki megkérdezte, hogy van, azt válaszolta:
- Ha jobban lennék, kettő lenne belőlem.
Született optimista volt. Ha valamelyik ismerősének rossz napja volt,
Sándor azt mondta neki, hogy a helyzet pozitív oldalát kell néznie.
Annyira kíváncsivá tett a természete, hogy egy nap odamentem hozzá
és azt mondtam:
- Ezt egyszerűen nem értem. Nem gondolkozhatsz mindig pozitívan.
Hogy csinálod ezt?
Sándor azt válaszolta :
- Ha reggel felkelek, azt mondom magamnak : Két lehetőséged van.
Választhatsz, hogy jó- vagy rosszkedvű akarsz-e lenni.
Minden alkalommal,ha történik valami, magam választhatok, hogy elszenvedője
legyek a helyzetnek, vagy tanuljak belőle. Minden alkalommal, ha
odajön valaki hozzám, hogy panaszkodjon, Elfogadhatom a panaszkodását
vagy felhívhatom a figyelmét az élet szépségeire.
Én a pozitív oldalt választottam.
- Jó, rendben, de ez nem olyan egyszerű, szóltam közbe.
- De, egyszerű. - mondta Sándor , az élet csupa választási lehetőségből áll.
Te döntöd el, hogyan reagálsz a különböző helyzetekben.
Választhatsz, hogy az emberek hogyan befolyásolják a hangulatod.
A mottóm: te döntöd el, hogy hogyan éled az életed.
Elgondolkoztam Sándor szavain.
Rövid idővel később elhagytam a Vagongyárat, hogy önálló legyek.
Szem elől tévesztettük egymást, degyakran gondoltam rá, ha úgy döntöttem, hogy élek.
Néhány évvel később megtudtam, hogy Sándor súlyos balesetet szenvedett.
Leesett egy kb. 18 méter magas toronyról. 18 órás műtét és sok hetes intenzív ápolás után
Sándort elbocsátották a kórházból fémtámaszokkal a hátában.
Mikor meglátogattam, megkérdeztem, hogy érzi magát.
Azt válaszolta :
- Ha jobban lennék, kettő lenne belőlem. Szeretnéd látni a sebemet?
Lemondtam róla, de megkérdeztem, hogy mi játszódott le benne a baleset pillanatában.
- Nos, az első, ami átsuhant az agyamon az volt, hogy a lányom - aki
pár hét múlva jön világra - jól van-e?
Mikor pedig a földön feküdtem, emlékeztem, hogy két lehetőségem van:
választhattam, hogy élek vagy meghalok.
- Féltél? Elvesztetted az emlékezeted? - akartam tudni.
Sándor folytatta:
- Az ápolók valóban jó munkát végeztek. Végig azt mondogatták, hogy jól vagyok.
De mikor begurítottak a sürgősségire, láttam az orvosok és
nővérek arckifejezését, ami azt jelentette: 'Halott ember.'
És Tudtam, hogy át kell vennem az irányítást.
- Mit csináltál?- kérdeztem tőle.
- Nos mikor egy felvételis nővérke hangosan megkérdezte, hogy
allergiás vagyok-e valamire, igennel válaszoltam. Az orvosok és a
nővérek csendben várták a válaszom. Mély levegőt véve visszaordítottam:
- A gravitációra!
Mialatt az egész csapat nevetett, elmagyaráztam nekik:
- Az életet választottam. Tehát úgy operáltak meg, mintha élő lennék és nem halott.
Sándor a tehetséges orvosoknak köszönhetően maradt életben, de
csodálni való hozzáállásával is.
Tőle tanultam meg, hogy mindennap lehetőségünk van választani, teljes életet élni.
Hozzáállás kérdése minden.
Ezért NE aggódj amiatt, mi lesz holnap.
Mindennap van elég, ami miatt aggódhatsz.
 
 
0 komment , kategória:  Történetek...  
Karácsony reggelén ...
  2011-02-26 21:30:48, szombat
 
 
Karácsony reggelén......


A vonat éppen befutott a pályaudvarra.
A peronon egy kislány várt az ,,útipoggyászával", egy szatyorral, amelybe a tervezett utazásra egy kis ennivalót csomagolt be. A kicsi felszállt, és talált egy ülőhelyet egy még nem egészen teli fülkében. Kutatva nézett körül, és megnézte az utasokat, akik azonban mind idegenek voltak.
Fáradt volt a hosszú várakozástól, és úticsomagját fejpárnának használta, hogy kissé kipihenje magát. Amikor jött a kalauz, nagy bizalommal megkérdezte tőle, hogy szabad-e itt aludni.
Ő barátságos igennel felelt, de utána látni akarta a jegyet.
A kislány így felelt :
- Nincs jegyem.

Erre a következő beszélgetés alakult ki:

- Hova utazol hát?

- A Mennybe megyek. - hangzott a válasz.

A kalauz körülnézett, és csodálkozva válaszolt:

- Igen? És ki fizeti a vonatjegyet?

- Az ÚR JÉZUS - felelte a kislány, és hozzáfűzte:
- Ez a vonat nem a Mennybe megy, és az ÚR JÉZUS nem utazik rajta?

- Azt hiszem nem. - válaszolta a kalauz, akit zavart a gyermek nyíltszívűsége. - De miből gondolod?

- Mert édesanyám gyakran énekelt egy éneket a vonatról, amely a mennybe megy, és az ÚR JÉZUS kifizette az útiköltséget mindenkiért, aki azon utazik.
De most már nem tudja többé énekelni. Nemrég meghalt. Ezért elhatároztam, hogy utána utazom, hogy ismét együtt legyek vele.
Nem ismeri a dalt a vonatról, amely a mennybe megy? Nem énekeli a kislányának, hogy el tudjon aludni? Vagy nincs is kislánya? - kérdezte a kicsi, miután a kalauz csendben végighallgatta.

Megindult hangon válaszolt:

- Volt egy kislányom, körülbelül olyan idős, mint te, de már meghalt. Talán ő is a mennyben van.

- És most a bácsi is odautazik, hogy viszontlássa? - kérdezte a kislány nagy együttérzéssel.
Néhány utas érdeklődve hallgatta a beszélgetést.
Egyesek mélyen meghatódtak a kislány furcsa kérdéseitől.
Valaki ezt mondta : - Ez egy angyal.

- Nem, Kati vagyok. Az angyalok az ÚR JÉZUSnál vannak a Mennyben.
- Ezután nagy bizalommal megkérdezte az utasokat: - Mindannyian a Mennybe utaznak?
Annak nagyon örülnék!
Biztosan mind szeretik az ÚR JÉZUST, és imádkoznak Hozzá, ahogyan anyukám is mindig tette velem. Anyukám azt mondta, hogy mindenki, aki valóban hisz az ÚR JÉZUSban, minden nehézség nélkül a Mennybe kerül.

- Édesanyád biztosan jó asszony volt. - szakította félbe az egyik utas a kislányt.

- Az én anyukám azonban sosem akarta, hogy valaki azt mondja neki, jó ember. Mindig azt mondta, hogy senki sem jó, csak egyedül ISTEN (Márk 10,18), és hogy nem azok az emberek jutnak a Mennybe, akik azt hiszik, hogy jók, hanem csak azok, akiket az ÚR JÉZUS megváltott.

A kislány kék szemét a kalauzra emelte: -De még mindig nem mondta meg, hogy a Mennybe utazik-e. Nem akarja viszontlátni a lányát a Mennyben? Vagy nem is hisz az ÚR JÉZUSban?

A kalauz csöndben állt, és nem tudta, mit kezdjen a kislánnyal.
Az egyik utas értésére adta, hogy kifizeti a kislány jegyét.

A kalauz azonban így felelt:

- Meddig vigyük magunkkal a kislányt? Nem hagyhatjuk, hogy valahol csak úgy kiszálljon! Mi lesz ebből a gyermekből? - komolyan aggódott miatta. Nyugodtan kérdezett tovább a gyermek:

- Mit mondjak a kislányának, ha találkozom vele a Mennyben? Mondjam neki azt, hogy az apukája most nem tud a Mennybe jönni, de később eljön őt meglátogatni?

Az, az utas, aki tanúja volt ennek a beszélgetésnek, és tovább mesélte az esetet, sajnálta, hogy a vonat éppen ekkor ért lakóhelye vasútállomásához, és le kellett szállnia.
Később azonban megtudta, hogy Kati dolga jól végződött. Valaki oltalmába vette a kislányt, és hazavitte, ahol a hozzátartozói már aggódtak a gyermek miatt. Előzőleg semmit sem mondott nekik tervezett ,,mennyei útjáról".

Talán kicsit megmosolyogjuk a kislányt. De talán el kellene tűnődnünk ezen :
Mi a megfelelő vonatot választottuk-e, és ismerjük-e a célállomást?
Hova vezet életünk útja? Eldöntöttük-e már, hogy mi az úticélunk?


Link

 
 
0 komment , kategória:  Történetek...  
Istennel beszélget egy ember..
  2011-02-26 21:03:55, szombat
 
  Istennel beszélget egy ember.
- Uram, szeretném megtudni, hogy milyen a Paradicsom és milyen a Pokol?

Isten odavezeti két ajtóhoz.
Kinyitja az egyiket és megengedi az embernek, hogy betekintsen.
A szoba közepén egy hatalmas kerek asztal volt és
az asztal közepén egy nagy fazék, benne ízletes raguval.
Az embernek elkezdett csorogni a nyála.
Az emberek, akik az asztal körül ültek csont soványak és halálsápadtak voltak.
Az összes éhezett. Mindegyiknek egy hosszú nyelű kanál volt a kezében, odakötözve a kezéhez. Mindegyikük elérte a ragus tálat és vett egy kanállal.
De mivel a kanál nyele hosszabb volt, mint a karjuk, nem tudták a kanalat a szájukhoz emelni.
A szent ember megborzongott nyomorúságukat, szenvedésüket látva.
Isten ekkor azt mondta:
- Amit most láttál, az a Pokol volt.

Majd mindketten a második ajtóhoz léptek.
Isten kitárta azt és a látvány,
ami a szent elé tárult, ugyanaz volt, mint az előző szobában.
Ott volt egy nagy kerek asztal, egy fazék finom raguval, amitől ismét elkezdett folyni a
szent ember nyála.
Az emberek az asztal körül ugyanúgy hosszú nyelű kanalat tartottak a kezükben.
De ez alkalommal az emberek jól tápláltak, mosolygósak voltak és nevetve
beszélgettek egymással.
A szent ember ekkor azt mondja Istennek:
- Én ezt nem értem!
- Ó, pedig ez egyszerű - válaszolja Isten - ez igazából csak "képesség"
kérdése, ők megtanulták egymást etetni, míg a falánk és önző emberek csak
magukra gondolnak.

- "Amikor csak magunkra gondolunk... a Pokol van itt a Földön."
Felmérés szerint az emberek 93%-a nem küldi tovább ezt a levelet. Csak 7 %
az, aki úgy érzi, megosztaná a kanalát másokkal is.
 
 
0 komment , kategória:  Történetek...  
E-mail-t kaptam ...
  2011-02-20 05:13:40, vasárnap
 
  Egy férfi meg a kutyája sétálnak egy úton. A férfi élvezi a tájat,mikor ráébred, Ő már halott...

Emlékezett arra, mikor haldoklott és akkor hirtelen az is beugrott neki, hogy a mellette sétáló kutyus is évek óta halott volt.

Azon kezdett el gondolkozni, vajon hova viszi őket az út, amin sétálgatnak.

Egy idő után elértek egy magas, fehér falhoz. Drága márványnak tűnt.
Hosszú sétány vezetett fel a domb tetejére, ahol egy magas boltív húzódott, ragyogva a napsütésben.
Mikor elsétáltak a boltívig, akkor látták a hatalmas és lenyűgöző kaput, az oda vezető út pedig mintha aranyból lett volna.
Megindultak a kutyával és ahogy közelebb értek, észre vettek egy asztalt az egyik oldalon, ami mögött egy ember ült.

Mikor még közelebb értek, megszólalt : -"Elnézést, megmondaná, hogy hol vagyunk, kérem?"

"Ez a Mennyország, uram!" - válaszolt az ember.

"Remek! -Kérhetnénk egy kis vizet?" kérdezte.

"Természetesen, uram. Jöjjön csak be és azonnal hozatok egy pohár jeges vizet Önnek. -"invitálta be az ember és a kapu elkezdett megnyílni.

"Bejöhet a barátom is?" - kérdezte a kutyusára mutatva.

- "Sajnálom, uram, de állatokat nem engedhetek be.

Az utazó gondolkodott egy pillanatig, majd megfordult és visszament az útra a kutyussal együtt, hogy akkor inkább folytatja útját.

Újabb hosszú séta és újabb magas domb után elérkeztek egy földútra, ami egy farm kapujához vezetett.

Ez a kapu úgy nézett ki, mint amit soha sem zárnak be.

Kerítés sem volt.

Ahogy közeledtek a kapuhoz, észrevettek egy fának támaszkodó embert, aki épp olvasott.

-"Elnézést, uram, kérhetnénk egy kis vizet?" - kérdezte.

"Persze, ott egy kút, jöjjenek be" - érkezett a válasz.

"A barátom is bejöhet?" - kérdezte az utazó, a kutyusra mutatva.

"Van egy tálka a kút mellett" bólintott az idegen.

Beléptek mindketten és megtalálták az öreg kutat meg a tálat.

Az utazó megtöltötte vízzel, hosszan ivott, újra töltött és letette a kutya elé.

Mikor mindketten eleget ittak, visszasétáltak a férfihoz a fa mellé .

"Mi ez a hely?" -kérdezte az utazó.

"Ez a Mennyország" - válaszolt a férfi.

"Ez furcsa, egy fickó lentebb ugyanezt mondta"

"Úgy érti az arany út a márvány kapukkal? - Neeem. Az a pokol."

"Nem bosszantja, hogy így megtévesztik az embereket?"

"Dehogy. Örülünk neki, hogy előre kiszűrik az olyanokat, akik hátrahagynák a legjobb barátjukat."


Tehát... néha azon gondolkodunk, miért kapunk vicces e-maileket a barátainktól,
sokszor egy sor írása nélkül.

Talán így már érthető lesz.

Mikor sok dolgod van, de kapcsolatban akarsz maradni, szerinted mit csinálsz? Továbbítasz egy viccet.
Mikor nincs miről beszámolnod, de kapcsolatban akarsz maradni, továbbítasz egy viccet.
Mikor mondani akarsz valamit, de nem tudod mit, vagy hogy továbbítasz egy viccet.

Abban is segít, hogy tudasd valakivel, emlékszel rá, fontos neked, törődsz vele.
Mit csinálsz?
Továbbítasz egy viccet! :)

Tehát amikor legközelebb kapsz egy poént e-mailen, ne arra gondolj,
hogy megint kaptál valami hülyeséget, hanem arra, hogy valaki gondolt
rád aznap, és hogy a barátod a számítógép másik oldalán
küldeni akart neked egy mosolyt!!!

Amúgy meg........: bármikor szívesen látlak a vizes tálkámnál :-)

Link

 
 
0 komment , kategória:  Történetek...  
Tanmesék ...
  2011-02-20 04:00:00, vasárnap
 
  Link
( Bal oldali panelból még több Tanmese )


Link





Kínában egy vízhordozónak volt 2 nagy cserépedénye. Annak a botnak egy-egy végén lógtak, amit a nyakában hordott.
Az egyik edényen volt egy repedés, míg a másik tökéletes volt és mindig egy teljes adag vizet szállított.
A pataktól a házig tartó hosszú séta végén a megrepedt edény már csak félig volt vízzel.
Két teljes évig ez így ment, minden nap -a vízhordozó már csak másfél edény vizet szállított vissza a házba. Természetesen a tökéletes edény büszke volt a teljesítményére, hisz tökéletesen csinálta a dolgát, de a szegény törött cserép szégyellte a tökéletlenségét, és nyomorultnak érezte magát, hogy csak feleannyit tudott teljesíteni.
A két év keserűség után, egyik nap megszólította a vízhordozót a pataknál.
- Szégyellem magam, mert a víz szivárog egész úton hazafelé.
A vízhordozó így válaszolt a cserépnek:
- Észrevetted, hogy virágok az ösvényen csak a te oldaladon teremnek, s nem a másik cserép oldalán?
Ez azért van így, mert én mindig tudtam a hibádról, és virágmagot szórtam az ösvénynek erre az oldalára. Minden nap te locsoltad őket, amíg visszasétáltunk.
Két éve leszedem ezeket a gyönyörű virágokat, hogy az asztalt díszítsem velük. Ha nem lennél olyan, amilyen vagy, akkor ez a gyönyörűség nem ragyogná be a házamat.
 
 
0 komment , kategória:  Történetek...  
Történet ...
  2011-02-19 20:59:01, szombat
 
  Tanulságos és megható ...


EGY ŐSZI DÉLUTÁN!


Egy őszi hideg szeles késődélután,
Ballagott a férfi hazafelé a nyirkos utcán.
Magányos volt, s hideg szíve,
Senkit sem szeretett, senki sem szerette.
Kigyúltak már azt utcai fények,
S erősebben fújtak a fagyos szelek.
Fejét lehajtva, kabátját összehúzta,
Lépteit jobban megszaporázta.

Kopott vaskapujához érve,
Zsebében kulcsát keresgélte.
Megtalálta, elővette, ám leejtette,
Morgolódva lehajolt, hogy a kulcsot felvegye.
S akkor, a kerítése tövében előbújó kis virágot észrevette.
- mindenhol csak a gazok nőnek- mormogta félhangosan.
A szomszéd kislány rászólt szeretettel nem haragosan,
- bácsi kérem, azt a virágot neked ,én ültettem.
.
A férfi a vállát rándítva mondta - én ilyent nem kértem.
Azzal bement a fűtetlen, hideg házába.
Kopott kabátját hanyagul ledobva,
Kályhájába tüzet rakva
Kavargott benne a kislány mondata.
- minek nekem virág? - mormogta.
.
Éjszaka lett, nem jött álom a szemére,
Mindig a szomszéd kislány jutott az eszébe,
- virágot nekem? Nekem? Nekem ültette.
Majd felkelt, konyhájából a nagykést magához vette,
Kiment, s a kis virágot óvatosan a földből kivette,
A házba bevitte és gondosan elültette.
Másnap, mielőtt dolgozni ment, köszönt a virágnak,
Odakinn, mosolytalanul bólintott a kislánynak.

Kislány szelíden szólt, s rámosolygott.
- látom bácsi, bevitted a virágot.
Be - válaszolta, majd elballagott.
Este sietett haza, mert tudta, már nincs egyedül,
Várja a kisvirág, mely az ablakában ül.
A virág napról napra cseperedett, majd narancssárga virágot hozott,
A férfi boldog lett, hisz színével szürkeségébe napot lopott.

Egy nap a boltba betérve, nem csak a szokásos vacsoráját vette.
Hanem egy nagytábla csokit levett a polcról és kosarába tette.
Másnap reggel toporgott kapujában a kislányra várva,
Órájára pillantott párszor és várt és várt, de hiába.
Este nem is hazasietett, hanem egyenest a szomszédjához csengetett,
Idős néni jött elébe - jó estét, a kislányt keresem, a szomszédból vagyok,
- a kislány beteg lett, kórházba van - mondta a nénike - nagymamája vagyok.

.A férfi elsápadt, beleremegett, majd összekapta magát és a kórházba sietett.
-Hová- hová - szólt egy nővér - egy kislányt keresek ma beteg lett -
- ma délután meghalt, megállt a pici szíve, sajnos az úr késve érkezett.
Hazafelé, koszorút köttetett hatalmasat, színes, tarka virágokból.

Eljött a nap! Lógó orral felvette fekete öltönyét, csokit is elővette táskájából,
Majd letépett egy szirmot a kislánytól kapott virágból.
Könnyes szemmel lépett a parányi sírgödörhöz, csokit és a szirmot beledobta,
- köszönöm - összekulcsolt kézzel, lehajtott fejjel, de hangosan érthetően mondta.
.
Hetente friss virágot vitt az aprócska sírhalomra - köszönöm - csak ezt az egy szót mormolta.
Tavasszal, a féltett, nagy gondossággal ápolt kis virágját magához vette,
A temetőbe kivitte, azt a kislány sírjára könnyezve elültette.
- Köszönöm! Ezt a virágot Tőled kaptam,
Látod? Most ezt visszaadtam,
Már tudom, megtanultam,
Mi az, hogy szeretni,
Hogy néha meg kell állni,
Másokkal is törődni!


Link

 
 
0 komment , kategória:  Történetek...  
Az egyfülü kosár ...
  2011-02-10 11:11:17, csütörtök
 
  Nézze - mondtam -, a szerelem olyan, mint egy kosár, aminek csak egy füle van, fölül.
A kosár nagyon nehéz, legalábbis viszonylagosan, egy ember számára,
aki cipeli, szenved tőle, liheg és sír a keserves cipekedésben.
Ha mind a kettő vihetné egyszerre, könnyű és kellemes teher volna a kosár, tekintettel tartalmára,
mert igen kellemes csók-elemózsiával van tele, érdemes felszaladni vele akár a padlásszobába is.
De úgy látszik, természetében van az az ügyetlen elrendezés, hogy csak egy füle van a kosárnak;
mindig az egyik kénytelen hurcolni az egészet,
s olyankor a másik vígan fütyörész, könnyedén ugrál a lihegő szerelmes mellett,
esetleg el is szalad, ha nem is nagyon messze!
Mihelyt azonban, akár fáradtságból, akár dacból, a soron levő leteszi a kosarat,
a másik (mert öntudatlanul mégiscsak sajnálja a kosár tartalmát) rögtön felveszi, és most ő cipeli tovább,
a másik fellélegzik, szerepet cserélnek.
A szerelem istenien szép és mulatságos játék, de bele kell törődnünk, hogy ami benne szenvedés,
azt nem lehet megosztani - mint az örömét -, azt mindig, egészben, az egyik fél kénytelen vállalni belőle, az, amelyik éppen jobban szereti a másikat, mint a másik őt;
viszont nem megy másképp, ahhoz, hogy a dologból kijöhessen valami,
az egyiknek okvetlenül jobban kell szeretni a másikat, mint ahogy az őt szereti,
feltéve persze, hogy a kosárnak volt valaha tartalma : kölcsönös vágy és megkívánás.

Ezzel a kényelmetlen és igazságtalan súlyelosztással nagyon sokáig eltarthat egy szerelem
- persze a végén eljön az idő, mikor a kosár tartalma végképpen kimerülvén,
egy napon a másik nem veszi fel, mikor az egyik letette.
Ez esetben... a kosár ott marad az utca közepén, arra jön egy kiskutya és sarokkőnek nézi.

Karinthy Frigyes: Az egyfülű kosár (részlet)



Link

 
 
0 komment , kategória:  Történetek...  
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 31 
2018.09 2018. Október 2018.11
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 2760 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 226
  • e Hét: 665
  • e Hónap: 7211
  • e Év: 200123
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.