Regisztráció  Belépés
bossi.blog.xfree.hu
Kút fejemből születtek ezek az írások. Mottóm: "Vedd a kezedbe ezt a könyvet, ha elolvasod, meglásd, hogy a lelked mennyivel lesz könnyebb." ... Bossányi Kálmán Miklós
1954.10.09
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
Riport idős Emberekkel
  2010-07-14 15:09:09, szerda
 
  Visszaemlékezés a gyermekkorra.
- kocsmai elbeszélgetés -

Ezt a beszélgetést, hogy papírra vessem, ahhoz le kellett mennem egy igazi vidéki kocsmába, ahol még a füst a terembe áll, és csak ajtó nyitáskor jön be friss levegő. Leültem az első asztalhoz, papírt tollat vettem elő. Egy öreg úr oda jött hozzám, és megkérdezte, hogy mit csinálsz, fiam?
Szeretnék olyan idős emberekkel találkozni, akik elmesélik, hogy mikor gyermekek voltak mit csináltak.
Akkor ide ülők melléd fiam , és írd le azt amit mondok, szó szerint.
Nevem Vitéz János, itt lakom a szomszéd utcában. Amit elmesélek, akkor voltam én, hét éves.
Akkor elmesélném a Vitéz János - a katona -, történetét.
Írjad fiam.
(Ezt úgy mesélte el, mintha nem is Vele történt meg volna.) János bácsinak kértem egy nagy fröccsöt, és elkezdte a mesét.

Papa térdén ül a gyermek unoka, s kérdi:

- Papa Te miért nem haltál már meg?
- No, de Jani! - szólt az Édesanya.
- Hagyjad. - int az Papa.

Ő még gyermek, és nem tudja, hogy mit beszél.

- Miért?

Hát azért, mert vannak Nekem szeretteim, akik engemet is szeretnek.

- Kik?
- Például itt lenne a térdemen egy furfangos észjárású kicsi fiú gyermek unokám a Jani.
- Ismered?.

Ismerem, hát az én lennék.
Nevet nagyot a gyermek, és közben a hasát fogja a nevetéstől.
Meséljen még Papa.
Papa elkezd mesélni a furfangos észjárású Jani unokájának. Meg annak idején történt, amikor no de ezt hatjuk.

- Látod ezt a vágást?
- Látom hát.
- Ez volna egy kard vágása, - és mutatja az alkarját unokájának.

Jani nyitott szájjal, tágult szemekkel nézi, és meg érinti a Papa hegét.

- Nem fáj?

Nem hát, katona dolog. - feleli a Papa.

- Milyen dolog? -újból megkérdi Jani.
- Katona. - ismételi a Papa.
- Papa, én mikor leszek katona? - kérdi Jani.

Ha majd egyszer nagy leszel, és tudod a kardot forgatni, és lesz saját paripád, akkor leszel katona.
No, Jani lovas katona szeretett volna lenni. Most elmesélem a lovacska megvételét.

A póni ló megvásárlása:

A kisfiú a Jani már erősebb lett. Papa látta hogyan fejlődik napról napra.
Így fogta a gyermeket és elment vele a vásárra. Sétálgattak a vásáron, majd megálltak a lovak előtt. A karámban volt egy póni ló. Papa meg szemlélte, alaposan megvizsgálta, s meg vette Janinak. Gyereket a póniló hátára tette, és haza vezette a "Vitéz Jánost."

Már az utca elején Jani teljes hanggal kiabálja :

- Édesanyám, Édesanyám nézze mit vett nekem a Papa.!

A kiabálásra kiszalad Édesanya, és az utca népe. Mindenki a póni lovon ülő büszke gyermeket nézte. Aki majd kiesik a bőréből, úgy őrül. Jani a póni lovon úgy ül, mint egy igazin. Büszkén, és daliásan.
Udvarba bementek, és bekötötték az istállóba. Papával együtt vittek be zabot, és vizet. A hosszú fárasztó út után a lovacskát ellátták.

- Most gyere menjünk pihenni e hosszú út után, mert elfáradtunk. Elfáradt a lovacska is, pihennie kell neki is.

- Papa, Papa mi lesz vele itt.? -kérdi Jani
- Semmi kis unokám kicsit pihen, eszik, iszik, alszik, s majd holnap foglalkozunk vele. - felelte a Papa

Nekünk is kell pihenni holnapra. Jani boldogan ült le a terített asztalhoz, megvacsoráztak, és lefeküdtek.

Másnap:

Jani már korán felkelt. - ami tőle szokatlan -.
Oda ment a Papa ágyához és piszkálta, halkan ezt mondta :

- Papa jöjjön már nézzük meg a lovacskát.

Öreg, a fél szemét kinyitotta, és ezt válaszolta:

- Jó megyek öltözzél fel, és megyünk ki az istállóba.

Pár perc múlva ki is mentek.
Jani itt a kefe, le kell csutakolni a lovacskát, hogy szép csillogó szőre legyen, mert egy "Vitéznek" szép lovának kell lennie ugyebár!
Jani fogta a kefét, és szépen a Papa útmutatása mellett le csutakolta a pónit. Majd megetették, s megitatták. Mivel evvel készen lettek szól az Édesanya a konyhából, hogy jöjjenek reggelizni.
Reggeli közben mondja a gyermek az Édesanyának. Édesanyám ennek a lónak nincsen nyerge.
Édesanya, és a Papa összenéz, és mosolyogtak.

- Hát az nagy baj, Jani fiam!
- Most adok neked egy finom pokrócot, ezt tedd a hátára nyereg helyet, s csinálunk neki nyerget.
- Jó!
- Jó lesz Édesanyám.

A nyereg története:

Édesanya megnyugtatta kisfiát, hogy lesz nyerge csak egy kis idő múlva. Jani boldogan folytatta a reggeliét. Papa kiült a ház elé a lócára, hogy nyugodtan rágyújtson a hosszú szárú, faragott pipájára,
fekete kalapját a szemébe húzta, és füstölgött. Konyhában Édesanya az asztalnál tésztát gyúrt az ebédhez. Jani nézte Édesanyját.

- Segíteni akarsz?
- Igen?
- Ne lábatlankodj itt, hanem hozzál egy csupor tejet a kamrából.
- Erigy, hamar, mert kell.
- Jó Édesanyám hozok. - felelte a gyerek.

Bement a kamrába majd, a csupor tejet letette az asztalra

- Ha már úgy is mozgásba vagy, akkor menjél ki az istállóba, és lásd el a jószágot.
- Megteszem.

Pár perc múlva:

Jani fejvesztve, és kiabálva fut ki az istállóból.

- Papa, Papa, jöjjön már a tehén ..... - Jani alig kap levegőt. -
- Mi van a jószággal?
- Földön fekszik, meg se moccan már a szemét is becsukta.

Öreg siet az istálló felé, és tényleg látja, hogy a gyermek nem beszélt félre. Édesanya a konyha ajtóba áll, kérdően néz a Papára.

- Mi történt?
- Riska kimúlt.
- Most mi lesz, hogyan lesz nekünk most tejünk? - kérdi Édesanya
- El kell adni a lovakat, és az árukból kell vennünk egy másik tehenet. - feleli a Papa.
- Akkor hogyan fogunk szántani?
- Nehézkesen Piroskám, majd én fogom húzni az ekét a lovak helyett, és te leszel az eke másik végén, s majd tolod.
- Édesanyám a pónit is el fogják adni? - fogja a szoknya szélét Jani, és felnéz Anyjára.

A két felnőtt összenéz.

- A pónit nem kisfiam, mert az a tied. - felelte Édesanya.

Tehenet levágták, majd feldolgozták. Bőrét elvitték a tímárhoz, aki Janira szabta a nyerget

A ruha története a következő:

Amikor már megkaptam a nyerget, nagyon megörültem neki, mert tudtam, hogy milyen nehézségek árán lett az enyém. Szegény Papa, és Édesanyám fáradságos munkával szántott. Nehéz volt. Édesanyám még avval is foglalkozott, hogy milyen ruhája legyen Vitéz Jánosnak. Vasárnaponként vart nekem, egy kis gyermek részére katonai ruhát. Így már volt ruhám, nyergem, lovam is. Most már a szomszéd kisfiúval, aki öt évvel volt idősebb, mint én tudtunk csatázni. Hol Ő, hol én voltam a győztes. Ekkor lehettem fiam, mondja János bácsi, hét éves. Öreg elővette a pipáját, és rápöfékelt. Csak úgy hömpölygött a pipa füst a kocsmába. Kellemes illata volt a füstjének. Ajtó mellett ültünk, és néha bejött a friss levegő, ez csak akkor történt mikor kinyitották az ajtót. Megkérdeztem János bácsit, hogy most mennyi éves. Fiam én már a kilencven felé közeledek. János bácsinak rendeltem még egy nagy fröccsöt.

Megköszöntem János bácsinak a visszaemlékezését, s felálltam, hogy távozzak a kocsmából.

Mihelyt az ajtóhoz értem, akkor egy hang utánam szólt. Fiatal ember jöjjön már vissza. Visszafordultam, üljön már le hozzám, szólalt meg a kalapos öreg bácsi. Hegykén hátratolta a kalapját, és azt mondta, hogy ne higgyen ennek a gyereknek, a Jánosnak. - A kocsma másik végén ült az öreg az ablaknál ült, ami nyitva volt -

- Miért? -kérdem.

Hát képzelheti, az igaz, hogy egy utcába laktunk, az is igaz, hogy neki volt egy póni lova, az is igaz, hogy fel volt öltözve, mint egy "vitéz" - az öreg elmosolyogta magát -, de a többi csak handa-banda.
Jaj, de süket vagyok, elfelejtettem bemutatkozni.
Öreg nyújtja a bal kezét - jó erős szorítása van, igazi paraszti kéz -, és mondja a nevét.
Bárány István a becsületes nevem, de magának fiam csak Pista bácsi.
Akkor Pista bácsi folytatná. Jó, de előbb innék valamit, mert kiszárad a szám. Mit kér? Öreg a fülembe súgta, nehogy meghallja valaki a kocsmában. Hoztam egy ház mestert, és magamnak egy korsó sört. Ezt most miért meséli el nekem Pista bácsi? Azért, mert én voltam a másik akit e gyerek megtámadott, mi ketten vívtunk, ott kint a poros utcán. Mi ketten voltunk a bátor, hős, nemes lovagok, akik hol ezért, hol azért harcoltak egymással. No szóval, hogy menjünk beljebb a beszélgetésbe.

Hallgatom.
Ne hallgassa, ha azt is leírta, akkor ezt is írja le, mert ez az igazság!
A gyerek páncél sisakja tudja mi volt.

- Nem.

Hát most figyeljen. Egy vödör. Volt a fejére húzva, szeménél volt két lyuk, amin kinézet. Ruhája egy
zsák volt, ami ki volt vágva a feje, és a keze helyén, derekán pedig egy kötél volt összekötve.

- Maga hogyan nézett ki, Pista bácsi?

Öreg húzott egyet az italából. Én fiam? A következő képen. Nekem volt egy szamaram, rám volt terítve ez volt ruhám, kardom pedig egy vastag akácfa ág. Képzelheti, hogy ki volt mindig a győztes.
A gyerek.

- Pista bácsi, miért mondja János bácsira, hogy gyerek.?
- Miért, hát azért fiam, mert én vagyok kilencven öt éves éves, és a gyerek csak kilencven éves.

Öreg nagyot húzott a hosszúlépésből, és ezt mondta. Ugye nem haragszik fiam, de már elfáradtam, így hazafelé ballagok. Még egyszer megszorította a kezem, és távozott. Ajtóból még visszanézet, egyet még kacsintott. Utána néztem, és lassú léptekkel bandukolt hazafelé.

A két öreg így emlékezett vissza a gyermek korukról.

Érd. 2010 augusztus 04.
 
 
0 komment , kategória:  Riport egy idős Emberrel  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2018.08 2018. Szeptember 2018.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 2 db bejegyzés
e év: 269 db bejegyzés
Összes: 1553 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 92
  • e Hét: 435
  • e Hónap: 1779
  • e Év: 66449
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.