Belépés
hunjano.blog.xfree.hu
A szkítha népek hosszúéletűek s mi ennek a fajnak vagyunk utolsó hajtása . A szkítha összesség ma: a magyar." /Csuray Károly / "A szólás szabadság... Hunjano
1965.01.21
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 7 
Vadszőlő-virág
  2010-10-19 14:30:13, kedd
 
 
Délben a vadszőlő virága
elkezdett lassan hullani,
levelén halkan permeteztek
apró viaszos szirmai:

előbb csak egy-kettő gurult le
félszegen, szinte próbaképp
/bibéje utána mutatta
gömbölyű, fényes-zöld bögyét/,

de aztán, mintha hirtelenjött
indulattól borzongana,
megeredt a sűrűn lepergő
szirmok ezüstös zápora...

Ahogy megeredt, hírül adta,
hogy beteljesedett a nyár:
egy pillanat csak teljessége,
amíg legfőbb lángjában áll,

aztán kilobban- beleszédül
nyomban az őszbe kert s a rét:
s holnap az akác is elejti
lázbeteg, sárga levelét.
 
 
0 komment , kategória:  Garai Gábor  
Garai Gábor - Nők
  2010-10-19 14:29:07, kedd
 
 
Szemünkben megnézik maguk,
megnézik futtában a nők;
alkalmi tükreik vagyunk,
fényünkön átrebbennek ők.

És büntelen mennek tovább,
ha elkapták tekintetünk,
s mi - villogok s fakók, simák -
szilánkjainkra széttörünk.

Végül homokká porladunk
bontó sugaraik alatt,
testünkből csak keret: a csont
s a fekete foncsor marad.

S a fekete foncsorban is
gyilkos tekintetük ragyog,
mely földre vont és sírba vitt
és mindhalálig ringatott.
 
 
0 komment , kategória:  Garai Gábor  
Tündér a kertben
  2010-10-19 14:28:06, kedd
 
 
Tündér szökött a kertbe.
Honnan, ugyan? Sehonnan.
És merre tart? Semerre.
Zöld zománcot varázsolt
hideg hólében ázott
gyámoltalan füvekre.

Tündér szökött a kertbe:
elszegődött a téli,
didergő fákba nedvnek;
társul kínálkozott a
tudatlan létezésük
poklába zárt rügyeknek.

Tündér szökött a kertbe:
fölnyílt arany szemétől
a mandula virága;
kitért a köd előle,
a fagy lebújt a földbe,
elállt a szél szavára.

Tündér szökött a kertbe:
nyújtózkodnak a törzsek,
a gyökerek zsibognak;
még a rögök is dermedt
mosollyal felköszönnek
a sápadt csillagoknak.

Tündér szökött a kertbe:
az arca láthatatlan,
a teste, mint a villám;
csak a szeme bogárzik,
varázslata virágzik,
szirmokba rejtve, tisztán.

Tündér, maradj a kertben:
általad él itt minden,
belőled kél a holnap;
láttodra, nézd, a görnyedt,
megőszült ágú nyárfák
barkái duzzadoznak.
 
 
0 komment , kategória:  Garai Gábor  
Fölötted egy csillag
  2010-10-19 14:26:57, kedd
 
 
Mert nem egyszerre járja át
a boldogság a testet:
előbb csak a tekinteted
száll a tárgyakra vissza,
s derengő emlékeidet
kezded megint szeretni.
Aztán a puszta levegőt
zamatosabbnak érzed,
s hosszan, türelmesen figyelsz
mások nehéz szavára;
utóbb, ha egymagad vagy is,
nem csak magadra gondolsz,
s rövidülnek bár napjaid -
a jövővel beszélgetsz.
S lassan otthon érzed magad
szerveid vadonában,
felejted beteg csontjaid -
életed végtelenség.
Megállsz a földön, rengeted -
nem fordul ki alólad;
és egy jószóra fölrepülsz
a villogó egekbe.

Pedig nem történt semmi más,
csak a rend helyrezökkent;
kerengtél árván, céltalan
a gomolygó sötétben,
s fölötted egy csillag kigyúlt -
nyíló arany pupilla -,
beragyogta a létezés
megtestesült csodáit;
lombokból lugast kerített
a füstös városoknak,
kicsalt egy röppenő mosolyt
a csüggedt emberekből;
elhívta tévelygő szíved
az úttalan utakról,
testvéreire mutatott
a vad testvértelennek;
s mert másban lelsz magadra csak
- értette ő a titkod -,
most benned él, s te benne élsz,
egybe-szőtt csillag-ábra;
s tudod: már többé nem hagy el
tündöklő tisztasága.
 
 
0 komment , kategória:  Garai Gábor  
Garai Gábor - Nem vagyonra ...
  2010-10-19 14:25:27, kedd
 
 
Nem vagyonra gyűjtök - időre,
hogy kószálhassak szabadon
ez idei, s talán jövőre
már járhatatlan tájakon.

Örömömben - ameddig élek -
az osztozhat csak, akinek
így kellek, ki felezi vélem
oszthatatlan perceimet;

Bánatomban csak az talál meg,
kit leigáz a pillanat,
s úgy szakad rá, mint az ítélet,
hogy alig kelt, - s már hull a nap.
 
 
0 komment , kategória:  Garai Gábor  
Jókedvet adj, és semmi mást,
  2010-10-19 14:23:58, kedd
 
 

JÓKEDVET ADJ

Jókedvet adj, és semmi mást, Uram!
A többivel megbirkózom magam.
Akkor a többi nem is érdekel,
szerencse, balsors, kudarc vagy siker.
Hadd mosolyogjak gondon és bajon,
nem kell más, csak ez az egy oltalom,
még magányom kiváltsága se kell,
sorsot cserélek, bárhol, bárkivel,
ha jókedvemből, önként tehetem;
s fölszabadít újra a fegyelem,
ha értelmét tudom és vállalom,
s nem páncélzat, de szárny a vállamon.
S hogy a holnap se legyen csupa gond,
de kezdődő és folytatódó bolond
kaland, mi egyszer véget ér ugyan -
ahhoz is csak jókedvet adj , Uram.

1978.
 
 
0 komment , kategória:  Garai Gábor  
Garai Gábor: Bizalom
  2010-10-19 14:22:32, kedd
 
 
Garai Gábor: Bizalom

S ha százszor is becsapnak és ezerszer csalódom abban, kinek szívemet,
mint álmából a rózsát, kitakartam, s ha épp az árul el, kit életemmel fedeztem én,
s ha tulajdon fiam tagad meg, s ha nem harminc ezüstért,
de egy rongy garasért adnak el engem barátaim,
s ha megcsal a reménység, s ha kudarcaim térdre kényszerítenek és elátkozom már,
hogy megszülettem, s ha csak a bosszút hízlalja a hála híveimben,
s ha rágalom kerít be,- akkor se mondom,hogy nem érdemes!
Akkor se mondom, hogy nem érdemes hinni az emberben, akkor se mondom,
hogy megélek magam is, néptelen magányban, mert irgalmatlan az élet.
- De csöndes szóval eltűnődve mondom:
bizalmam sarkig kitárt kapu, nem verhet rá lakatot a gyanú; ki-bejár rajta bárki szabadon.
Egy besurrant csaló tiszteletére nem állítok őrséget tíz igaznak!
Kit tegnap itt gyöngeség bemocskolt, megtisztálkodva ma betérhet újból;
ki kétélű késsel jött ide ma, köszönthet holnap tiszta öleléssel! Nem, nem a langy irgalmat hirdetem. Nem hirdetek bocsánatot a rossznak, kegyelmet a hazugnak, nem tudok mentséget a könnyes képmutatásra, s az öngyilkos szenvelgést gyűlölöm, akár a nyers önzés orvtámadását.
De hirdetem, hogy bűneink mulandók!
Mint a mammut és az ősgyík, a múltba porlad a gyűlölet és a gyanakvás;
dühünk lehűl, csak szerelmünk örök.
S halandó gyarlóságai között csupán maga az ember halhatatlan.
Kérlelhetetlen gyötrelmei ellen irgalmas vára bizalomból épül;
s az önmagával vívott küzdelemben csak jósága szolgálhat menedékül.
Megjelent: Új Írás 1965. 7.sz. 85.p.
 
 
0 komment , kategória:  Garai Gábor  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 7 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 2960 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 215
  • e Hét: 215
  • e Hónap: 11758
  • e Év: 377248
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.