Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/6 oldal   Bejegyzések száma: 58 
Endrődi Sándor: Az a tűzcsók.
  2018-05-22 08:28:04, kedd
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Endrődi Sándor  
Endrődi Sándor: Mementó.
  2018-03-19 07:07:13, hétfő
 
  Endrődi Sándor:

Mementó.


Jön a halál,
Az örök éjszaka.
Megyek vele
És nem tudom : hova !

Köröltem gyér öröm,
Tengernyi gyász.
Állandó végzet itt
A pusztulás.

Fölszáll a por
A fénylő semmibe,
S itt nem marad, -
Csak árnya, csak hire.

Künn rémes, vak sötét,
És odalent ? -
Csak percznyi zaj a lét,
A többi csend.

A Hét 1901. február 24.
 
 
0 komment , kategória:  Endrődi Sándor  
Endrődi Sándor: Ne menj . . .
  2018-01-21 07:47:19, vasárnap
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Endrődi Sándor  
Endrődi Sándor: Két szív között.
  2018-01-11 09:21:29, csütörtök
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Endrődi Sándor  
Endrődi Sándor: Viharban.
  2017-11-20 07:52:42, hétfő
 
  Endrődi Sándor:

Viharban.


Ha rád zúdul az élet,
És ver a végzet átka:
Ne csüggedj, meg se rémülj,
De nézz dacos haraggal
A zivatar szemébe,
S állj hulló mennykövek közt
Szilárdan mint a szikla.
Remegjen, aki gyáva,
S hajszoljon menedéket
Villám és zápor ellen:
Te tárd ki puszta melled
A fergeteg dühének,
Hadd hűtse záporával
Fölzaklatott szívednek
Haragos indulatját,
S míg tombol körülötted:
Te gyújts egy büszke dalra,
S vagdald meg komor arcát
Félelmes kacagással!
Meglásd, e viadalban
A győzelem tiéd lesz:
Bántatlan hagy a villám,
S begyűrött süvegedről
A jég is visszapattog!
 
 
0 komment , kategória:  Endrődi Sándor  
Endrődi Sándor: Tücsök-dalok.
  2017-11-13 06:49:26, hétfő
 
  Endrődi Sándor:

Tücsök-dalok.


Szivemet sokan elitélték,
Te mindig védtél engemet;
Mások csak öldökölni tudtak,
Te gyógyítgattad lelkemet;
Bár ősz volt, mikor megismertél,
Tavaszom visszatért veled -
Légy áldva, életem virága,
Hű álma - édes valósága.

Ha rád hintett csókjaimból
Mindmegannyi csillag válna,
Örök égő, roppant tüzek
Gyúlnának az éjszakába.

Napok, holdak tündökölve
Hirdetnék a mindenségnek ;
Nem szerettek soha senkit
Olyan forrón, mint én téged.

Mondhatatlan vágy lobogtat
S üldöz a mező felé,
Ahol ezer virág nyílik
S vígan röpköd lepke, méh.

Méh leszek, te légy virágom,
Nyílj ki rózsám, énnekem!
Hadd szédüljek szirmaidra,
Hadd haljak meg kebleden.

Békésmegyei közlöny, 1909. július 15.
 
 
0 komment , kategória:  Endrődi Sándor  
Endrődi Sándor: Én voltam? . . .
  2017-10-28 08:21:05, szombat
 
  Endrődi Sándor:

Én voltam? . . .


Én voltam az a nyugtalan gyerek,
Ki egykor annyi álmot kergetett,
S szentül hívé: mit érez, gondol, az -
Mindennél igazabb igaz ? !

Én voltam az a szilaj, vad legény,
Ki szenvedélye zúgó tengerén,
Szivét tépdesve száguldozta át
Az örvényt meg az éjszakát ? !

Én voltam az a daczos férfi, én,
Ki egykor az egeket döngetem,
És a világot tettvágygyal teli,
Újjá véltem teremteni ? ! . . .

Mintha kiégtem volna teljesen,
El-eltünődöm szenvedélytelen;
Fölöttem hideg téli csillagok . . .
Vihar voltam, most csend vagyok.

Vasárnapi Ujság 1910. október 16.
 
 
0 komment , kategória:  Endrődi Sándor  
Endrődi Sándor: Diadal.
  2017-10-15 06:39:58, vasárnap
 
  Endrődi Sándor:

Diadal.


Haragod villámával megtördelted
Életem büszke fáját, oh Uram !
Erőm, reményim, üdvöm: csak szilánkok
Akaratod sötét forgóiban.

Magamra hagytál; gyászba borítottad
Szivemet, mint vihar az óczeánt;
Lelkem czél nélkül tévelyeg az árnyban
S bukdácsol leszerelt hajó gyanánt.

Nagyon szerettem és te nem akartad,
Hogy boldogságom állandó legyen :
Földúltad örömeim szép világát,
Sivataggá taroltad édenem.

Tudom, hogy csak hívságos lárma volna
Ha veled, Uram, pörbe szállanék ;
Romok és sírhalmok között borongva
Tudom: tied a kezdet és a vég.

De bár hatalmas kéz ütötte rajtam
A sebet, mely örökre fájni fog:
Gyászolni, sírni íigy mint annyi más szív
S megalázkodni gyáván - nem tudok.

Csak tetszelegjen gyásza borujával
S könnyével a hivalkodó világ:
Te égj, lobogj, fiatal vérem árja
S fájdalmad csapdosson fel mint a láng.

Részvétre, szánalomra nincs szükségem !
Megannyi morzsák ! Szedegesse más !
Neked, szivem, e mély bú, mely körülzsong
Teremtés, költészet, föltámadás!

Avagy ki tilthat, ki gátolhat engem,
Hogy - révedezve sírhalmod felett -
Szebbnek ne lássalak, oh nőm, világom !
S most még forróbban ne szeresselek?

Élőt szeretni - szerelem-e vajjon ?
Vágyam utánad: bizton az, tudom.
A mit bírunk, félig már elvesztettük -
Soha, kit álmunk glóriába von !

Sugárban, árnyban nem lengsz-e körültem ?
Halk éjen nem hallom-e hangjaid ?
Nem vagy-e most is szívem dobogása
S előttem nem alakod rajza ing ?

Van-é az ütköző lét bús harczában
Porló sziveden kivűl menhelyem ?
Szárnyam, mely fölemeljen a magasba -
Ha nem te, drágám, jóm, egyetlenem ?!

Emléked bűvös, égi jelenése
Úgy leng fölöttem mint az ideál . . .
El, el szememből gyarló, földi könnyek!
Itt újjászületés van, nem halál.

Oh hadd rajongjam körűl lényed árnyát,
Csókkal, virággal hadd borítsalak!
Nyaram rózsáit hadd hintsem sírodra,
Ki életemnek leghűbb álma vagy!

Hadd törjek hozzád lobogó lelkemmel,
E zengő gyászszal, a mely istenit
És homlokodon koszorúba fonja
A végtelen ég minden fényeit!

Hitemnek napnál égőbb melegével
Hadd öleljem át tiszta szellemed
S dalaim hymnuszával hadd hirdessem
Diadalodat a - halál felett!

Budapesti Szemle. 1890.
 
 
0 komment , kategória:  Endrődi Sándor  
Endrődi Sándor: Kézimunka.
  2017-10-04 07:23:25, szerda
 
  Endrődi Sándor:

Kézimunka.


Egyszerű kis kézimunka...
Néhány apró moharózsa.
Olyan üde, ragyogó rajz,
Mintha tegnap készült volna.

El-elnézem s addig nézem,
Míg a szemem könnybe lábbad;
Hulló könnyem harmatával
Öntözök meg minden szálat.

A kéz, mely e hímet varrta,
- Itt árnyalta, ott megtörte -
Az a kedves, selyemlágy kéz
Mozdulatlan mindörökre!

Játszi munkán soh'se babrál,
Öltés közben nem sugárzik;
Itt hagyta a kis rózsákat
És elvitte ujjacskáit.

Sírban, árnyban porladó kéz,
Nem lesz itt már soha dolgod!
Nem érzed, ha csókom hull rád,
Azt se, ha rád könnyem omlott.

Csak én érzem - rád gondolva -
Bársonyodnak könnyü hamvát:
Mintha felhős homlokomat
Lágyan végig simogatnád...

A magyar költészet kincsesháza 1927.
 
 
0 komment , kategória:  Endrődi Sándor  
Endrődi Sándor: Anakreoni dal
  2017-09-29 07:32:25, péntek
 
  Endrődi Sándor:

Anakreoni dal


Az átkos közügyektől
Szerényen elvonulva,
Mint jó költőkhöz illő,
Kik bokros érdemekkel
Lendítik a közérzést:
Igyunk tisztelt barátim
Finom Törley Talizmánt!
Pukkadjon és mukkanjon
És sustorogva szálljon
A pezsgő a plafondig.
Derűs, ám illedelmes
Jókedvünk bő nedűjét
Engedjük folyni jócskán!
Élc, szellemi röppentyű
Tisztes határaink közt
Sziporkázzék, ahogy tud.
S bár egy kicsit elázunk,
Legyen a gallér tiszta!

Új Idők 1907.
 
 
0 komment , kategória:  Endrődi Sándor  
     1/6 oldal   Bejegyzések száma: 58 
2018.04 2018. Május 2018.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 220 db bejegyzés
e év: 1423 db bejegyzés
Összes: 31320 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 6178
  • e Hét: 21109
  • e Hónap: 189796
  • e Év: 1024717
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.